Seregek sokaságának ünnepe

2012. december 21., péntek

Szenteste megtelnek a templomok. Vannak, akik közelről jönnek, és vannak, akik távolról érkeznek haza. Hála ezért az Úrnak – írja áhítatában Géresi Róbert, felvidéki református lelkész, püspökhelyettes.

Az abaújszinai református gyülekezet tagjait egy szép, középkori műemlék templom várja hétről hétre istentiszteletre. A Megváltó születésének ünnepén megtelik az Isten hajléka.

A nyár folyamán belső felújítás kezdődött, ami még mindig folyamatban van. A karzat boltíveinek restaurálása miatt a templom egy részét lezárták. A szakemberek korábbra ígérték a munkálatok végét, de nem sikerült tartaniuk a határidőt. Eljött az advent, és a gyülekezetben jogos lett az aggodalom: jön a karácsonyesti istentisztelet, és ilyenkor az egész templom is kicsinek szokott bizonyulni. Az évközi istentiszteleteken nem volt feltétlenül szükség a lezárt részre, de karácsonykor mindenki eljön a templomba, és így az emberek nem fognak beférni. A Megváltó születésének ünnepén megtelik az Isten hajléka.

A templomba járó keresztyének gyakran teszik fel a kérdést: miért csak karácsonykor jönnek sokan? Őszinte sajnálkozás van ebben a kérdésben. Mennyire más lenne a gyülekezeti élet, ha minden istentiszteleti alkalom karácsonyi lélekszámú lenne! Sokan sokat imádkoznak a gyülekezeti életért, a megújulásért, a növekedésért. És mégis sokak tapasztalata az, hogy ezek a könyörgések csupán a karácsonyi gyülekezet esetében hallgattatnak meg. Sokszor és méltán szoktuk bírálni a fogyasztói társadalom ünneplésünkben megjelenő vonásait. A valóság az, hogy a magyar társadalom széles rétegei számára az ünnep elveszítette a tartalmát. A keresztyének a szeretetszolgálat által, az új megjelenési formák kihasználásával, a rádió és az internet segítségével gondolatébresztő alkotásokon keresztül a templomok nélkül élőkhöz is szeretnék eljuttatni a karácsonyi örömhírt. A keresztyén közösség keresi a megszólítás lehetőségeit, új és szokatlannak tűnő formákban akarja elérni a különböző élethelyzetben levőket. És ez rendjén is van. Nem vagyunk könnyű helyzetben, amikor a keresztyén hitet megélő kisebbségként akarunk bizonyságot tenni a keresztyénségre már csak nyomaiban emlékező és az egyházétól sok esetben teljesen más nyelvet beszélő többség felé.

Mindezeket érzékelve és megértve mégis azt mondom, hogy örvendezzünk karácsonykor. Nehezen tudunk elképzelni egymástól távolabb álló társadalmi csoportokat, mint a napkeleti bölcseket – akiket királyokként tart számon a néphit – és a pásztorokat. Az egymástól földrajzi és társadalmi értelemben is távol élők eljöttek, hogy leboruljanak az Isten Fia előtt. Az egyik csoportot csillag vezette, míg a másik angyali világosságot látott. A bölcsek értékes ajándékokat hoztak, mint egy ünnepi küldöttség tagjai érkeztek messze földről. A társadalom perifériáján élő pásztorok nincstelenként semmilyen kincset nem tudtak adni, csak önmagukat vitték. A két történet tele van különbségekkel, és mégis egyről szól: az ember leborul a karácsonyi csoda előtt.

Szenteste megtelnek a templomok. Vannak, akik közelről jönnek, és vannak, akik távolról érkeznek haza. Vannak, akik anyagi jólétben élnek, és vannak, akik megélhetési gondokkal küszködnek. De a templomokat együtt, közösen töltjük meg. Örüljünk a gyermekek énekének, a betlehemes játéknak, azoknak a testvéreinknek, akik csak ekkor érzik igényét annak, hogy közösségbe jöjjenek! Megszületett a Megváltó, Isten emberré lett, földig hajolt az isteni kegyelem, a világosság győzött a sötétség felett. Örüljünk annak, ha a nagyszülők az unokákkal együtt jönnek el az Isten házába, hogy együtt dicsőítsék az Istent! Örüljünk a találkozásoknak, amikor egymással ritkán találkozó családtagok összejönnek, és az ő találkozásuk az Istennel találkozás lehetőségét és örömét hordozza magában!

Megtelnek karácsony estéjén a templomok? Hála ezért az Úrnak, hogy ezen a napon oly sokan imádják őt! Az egész teremtettség dicsőít és magasztal. Ennek a csodálatos harmóniának vagyunk részesei. Éljük meg a karácsonyi örömöt a templomokban, az otthonainkban, a kórházakban, az idősek otthonaiban, a börtönökben, a hajléktalanszállókon, az autópályák pihenőiben, a fővárosban és a Kárpát-medence legtávolabbi zugában! A mi énekünk messzire hallatsszon: a mennyek Urának trónjáig, és egyben a teremtettség legtávolabbi szegletéig! Ó, jöjjetek, imádjuk, ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!

Géresi Róbert

A cikk a Reformátusok Lapja karácsonyi dupla számában jelent meg.

A kép illusztráció, Kalocsai Richárd fotója.

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 42

„Ott helyezik el az igen szent áldozatokat:...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink