Simeon és Péter

2014. június 06., péntek

„Pünkösd napján ugyanaz a Szentlélek Isten szólít meg bennünket, mint Jézus születése után nyolc napra az öreg Simeont" – Prókai Árpád ünnepi áhítata.

Pünkösd napján ugyanaz a Szentlélek Isten szólít meg bennünket, mint Jézus születése után nyolc napra az öreg Simeont. A történelem, az események, az emberek változnak, de Isten szava örökkévaló.

Az üdvtörténeti események összetartoznak. Az öreg Simeon ugyanazt a Jézust hirdette, mint harminchárom évvel később Péter apostol Jeruzsálemben. Lelki életéről azt tudjuk, hogy igaz ember volt, Isten törvénye szerint élt, a törvény cselekedetei által igazult meg. Istenfélő és kegyes ember volt. Az istenfélelem nem azt jelenti, hogy félek Istentől, hanem azt, hogy szent feszélyezettségben állok az Úr előtt, ismerem nagyságát, szent voltát, és ismerem saját kicsinységemet, de kiválasztottságomat is.

Simeon várta Izráel vigasztalását. Izráel népének szomorú volt a sorsa a római megszállók miatt, és a nép vezetői miatt is. A legnagyobb baj mégis a nép megváltatlansága volt. Simeont a Szentlélek érintette meg, általa szólt. Életét nem e világi vágyak töltötték be, nem a korszellem szerint élt, hanem a Szentlélek uralma alatt, akitől személyes üzenetet is kapott. A Bibliában üdvtörténeti kijelentéseket találunk, és ezek mindenki számára érvényesek. A Szentlélek által személyessé válhat egy-egy ige, akár olvassuk, akár halljuk. Megvilágosodhat egy szó, egy igevers, mintha pontosan nekem szólna, mintha az én helyzetemhez szólóan íródott volna.

Simeon kezében talán nem volt szent tekercs, Szentírás, így a Szentlélek közvetlenül szólt hozzá. Ez a személyes üzenet egy ígéret volt: addig nem hal meg, amíg nem találkozik a megígért Messiással. Milyen nagy hit kellett, hogy ezt elfogadja! Négyezer éve a Messiás eljövetelére várt a világ, és éppen most fog eljönni?

De Simeon elhitte Isten ígéretét! Egy napon a Lélek indításából a templomba ment. Sokféle indításból lehet a templomba menni: megszokásból, vagy azért, hogy ismerősökkel találkozzunk, vagy azért, mert olyan jó a templom légköre egy zaklatott hét után. Ezeket is megáldhatja Isten. De Simeont a Lélek indította. A legjobb, amikor a Lélek indít: menni kell, nem maradhatok otthon! Mi lett volna, ha Simeon azt mondja: majd holnap!
Simeont a Lélek indította a templomba, ahol találkozott Jézus szüleivel, akik hozták bemutatni az Úrnak a kicsiny gyermeket. Simeon a Lélek vezetésére figyelt a templomban is. Valószínűleg sok más gyermek is lehetett ott. De a Lélek vezetése biztos! Rátalált Jézusra. A Szentlélek mindig Jézushoz vezet, Jézus pedig az Atyához. Csak a Lélek vezetésével találhatjuk meg a Megváltót!

Simeon engedelmességét megáldotta Isten, ő időzítette a találkozást. Az idős ember karjaiba vette Jézust, szíve megbékélt: most már nyugodtan hal meg, élete célhoz ért, mert találkozott Jézussal. Simeon a Szentlélek által prófétálásra kényszerült, mint Jézus tanítványai pünkösd napján arról, hogy Jézus az egész világért, Izráel népének dicsőségére és a pogányok megvilágosítására jött. Az életünk legnagyobb eseménye Jézussal találkozni, őt szolgálni és dicsőségére élni.

Prókai Árpád

Az írás megjelent a Reformátusok Lapja pünkösdi számában.

Istent keresem

Mal 1,6–14

„Esedezzetek csak Istenhez, hogy kegyelmezzen nektek!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →