Százöt éve született Bodoky (Biberauer) Richárd

2013. augusztus 07., szerda

Egy lelkész, akinek egész élete a Bethesda-kórházhoz és a diakonisszák szolgálatához kötődött. Bodoky Richárd családja, a Biberauer család elkötelezetten szolgálta Krisztust és mások javát, több lelkész mellett az első diakonisszát adta a magyar protestantizmusnak.

Szolgáló család

A Biberauer (Bodoky) család több évszázados múltra tekinthet vissza. A XVIII. századi Jacobus Biberauer (1742-1814) és felesége, Falvay Zsuzsanna Kőszegen éltek, ahol egy posztóműhelyt alapítottak. Munkásságukat fiatalabb gyermekük, Jacobus folytatta. Az idősebb fiukból evangélikus lelkipásztor lett. Michael Biberauer (1791-1858) a templomépítő, a grazi protestáns gyülekezet vezetőjeként szolgált. Az ő fia, Theodor lett később a család pesti ágának megalapozója.

Theodor Biberauer (1829-1913), az osztrák vasúttársaság mérnöke 1853-ban Magyarországra kapott kinevezést. Az 1850-es évek második felében egyik alapítója lett a Pesten megtelepedett protestáns (főként református) németajkú polgárok egyházközség-szervező tevékenységének. Ez a németajkú gyülekezet 1866-ban alapította meg a Bethesda-kórházat. Hermine Biberauer (1844-1868), a bátyja, Theodor anyagi támogatásával a németországi Kaiserwerth diakonisszaképző intézetében tanult, ő lett az első magyar diakonissza.

A diakonisszák jelképe egy fényképalbumon


Theodornak hét gyermeke született. Ezek közül Irma (1867-1945) fontos szerepet játszott több hitébresztő szervezett megalapításában, férjének, a nagyhatású református teológiai tanárnak, Szabó Aladárnak az oldalán. Margit (1873-1967) a szintén református teológus és bölcsész doktor, de egyben zeneművész Kováts Lajos feleségeként segítette férje munkáját. Biberauer Tivadar (1879-1933), a legkisebb fiú, lelkészként szolgált Rákosszentmihályon, és az ottani templom felépítését szervezte.

Idősebb fia, Biberauer Richárd (1872-1939), református hitoktató 1901-ben feleségül vette a svájci Vischer Mártát (1874-1933), a berni diakonisszaház akkori vezetőjének leányát, akivel együtt 1903-ban létrehozta az első magyar diakonissza közösséget, a Filadelfia Diakonissza Szövetséget. Ez a diakonissza szervezet 1909-ben vásárolta meg a Németajkú Egyházközségtől a Bethesda-kórházat. Biberauer Richárd a Bethesda-kórház és a Filadelfia Diakonissza Intézet igazgató lelkészeként dolgozott élete végéig.

 

Bodoky Richárd áldott élete

Biberauer Richárd fia, Bodoky (Biberauer) Richárd 1908. augusztus 6-án született Budapesten. Tanulmányait előbb a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, majd a Budapesti Református Gimnáziumban végezte. Felsőfokú képzetségét a Budapesti Református Teológiai Akadémián szerezte. Lelkésszé szentelésének évében, 1932-ben házasságot kötött Zombory Ágnessel. Az esküvőre a fasori református templomban került sor. Ebben az évben a Filadelfia Diakonissza Egylet intézeti lelkipásztornak választotta. 

Ifj. Biberauer (később Bodoky) Richárd és felesége a testvérekkel a 30-as években


Bodoky Richárd aktív szerepet vállalt a magyar protestáns újságírásban, 1928-tól részt vett a Református Figyelő, majd 1934-től 1944-ig a Református Élet című hetilapok készítésében. Számos cikket Helvetius álnévvel vagy névtelenül írt. 1932-ben ő írta az első Hitler-ellenes cikket a Református Figyelőben.

Édesapja, id. Biberauer Richárd halálát követően 1939-től igazgató-lelkészként átvette az 1938-ban alapítvánnyá alakult Filadelfia Diakonissza Alapítvány és intézményei (Bethesda-kórház, árvaházak) irányítását. 1942-ben doktorált Az Anyaházi Diakónia az Egyházban cimű munkájával. Biberauer Richárd és családja, öccsével Biberauer Györggyel együtt 1940-ben nevét Bodokyra magyarosította.

A II. világháború legembertelenebb éveiben, a Bethesda-kórházban és a Filadelfia Diakonissza Intézet intézményeiben a diakonisszák Bodoky Richárd felelősségvállalását és iránymutatását követve számos üldözött zsidó ember életének megmentésében segítettek, bújtatással, átirányítással, hamis papírokkal. A Filadelfia diakonisszák és munkatársaik nemcsak a kórházban, de az árvaházakban és más gyülekezeti szolgálati helyeiken is bátran vállalták a rájuk bízott üldözöttek szolgálatát.

Bodoky Richárd esketi a fasori református templomban Bodoky Dorottyát és Georg Vischert. 1959 után már csak rendkívüli esetekben engedélyezték számára a lelkészi szolgálat végzését


A bombakárok és az ostrom megannyi nehézsége ellenére az Filadelfia Alapítvány szinte valamennyi intézménye túlélte a háborút. Bodoky Richárd ekkor indította el az újjáépítésért folytatott nehéz küzdelmét, amiben igen nagy segítséget jelentett az ekkor Svájcban tartózkodó Dr Bodoky Györgyné Vischer Anneliz és a svájci rokonság, továbbá a különböző segélyszervezetek támogatása.

Míg az 1948 decemberében – református, evangélikus és baptista együttműködésben – megalakult Magyar Diakonisszaházak Szövetsége még Bodoky Richárdot választotta elnökének, a fordulat éve után alapvetően megváltozott a Magyar Református Egyház és annak felfogása a diakóniai munkáról.

Az 1950-es évek elejére Bodoky Richárd szolgálati lehetőségei teljesen beszűkültek azzal, hogy a Magyarországi Református Egyház felszámolásra ítélte a Filadelfia Diakonissza Alapítványt, a Bethesda-kórházat pedig a magyar államnak adta át. Bodoky Richárdnak sikerült a diakonisszák számára elfogadható helyzetet kiharcolnia. Az ezt követő viszontagságos évek után 1959 februárjában Bodoky Richárdot ötven évesen a Református Egyház állományon kívüli segédlelkésszé minősítette, de kötelékéből való kilépéséhez nem járult hozzá. Az ezt követő években fordítóként és íróként dolgozott.


Bodoky Richárd a kommunista diktatúra éveiben is mindent megtett, hogy az egykori Filadelfia diakonisszákban a testvéri lelkületet ápolja. A 80-as években már lehetővé vált, hogy a svájci és német Diakonissza Anyaházak segítségével rendszeres támogatást szervezzen az egykori magyarországi diakonisszák számára. 

Életének utolsó évtizedeiben több száz oldalas kéziratban készítette el a Bodoky-Biberauer család történetét, amely halála után több kötetben Jövevények és Vándorok címmel nagyrészt már megjelent. 1989-ben, amint erre lehetőség nyílt, létrehozta a Filadelfia Diakonissza Egyesületet, nagyrészt azzal a céllal, hogy ennek segítségével feléleszthesse az egykor folytatott alapítványi munkát. Ez azonban nem valósulhatott meg. Bodoky Richárd áldásokban gazdag földi élete 1996. január 9-én fejeződött be.

2013. augusztus 4-én a Holocaust Alapítvány és az „Igaz Emberekért Társaság” elnöksége a Humánum Napja alkalmából Bodoky Richárdnak posztumusz „Helytállásért” oklevelet adományozott.

Millisits Máté

A fényképek a Biberauer-Bodoky hagyatékhoz tartoznak.

Istent keresem

2Tim 1,1–7

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →