És vajon szelídek vagyunk?

2016. szeptember 28., szerda

A Teremtés hetének idei vezérigéje: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet." (Mt 5,5) Szelíden bánunk a hegyekkel, a vizekkel, a növényekkel, az állatokkal, a gyermekekkel, a nőkkel, a másik emberrel, a kultúrával?

Előzmény: Boldogok a szelídek

1) Szelíden bánunk a hegyekkel?

Nem. Belakjuk, beépítjük őket a hegylábtól a csúcsig. Eltüntetjük az oldalukról az őshonos erdőket, kivágjuk az évszázados fákat, hogy palotánk teraszáról gyönyörködhessünk a kertünkben pompázó egzotikus virágokban. Elhordjuk a hegyek hátát, kibányásszuk a hegyek gyomrát, hogy egyre több házat és utat építhessünk, mert a régi ház már nem elég divatos vagy kényelmes, vagy mert a régi úton nem lehet olyan gyorsan száguldani autóval. Ékszerek elkészítése érdekében falvakat, kerteket, templomokat ledózerolunk, aranybánya nyitásához egész hegyet elhordunk.

2) Szelíden bánunk a vizekkel?

Nem. Mert ha kikötünk a parthoz egy malomhajót, amelynek őrlő kerekét az alatta elfolyó víz ereje forgatja, az még szelíd hasznosítás, azzal még nem avatkozunk be durván a folyó természetes életébe. De nekünk a folyó energiájának nemcsak egy része kell, hanem az egész. Ezért parttól partig érő gátakkal elrekesztjük, s így alapvetően mesterségessé tesszük a folyót. El is tereljük a folyókat eredeti medrükből, ha szállítási, közlekedési, öntözési vagy más érdekeink úgy diktálják. Technikai lehetőségeink birtokában még a folyásirányuk megfordításával is kacérkodunk. Már a középkori városok kialakulásakor elterjedt az a gyakorlat, hogy a szennyvizet az élővizekbe (patakokba, folyókba, tavakba) vezették. Annyira elterjedt, hogy az emberek többsége már abszolút természetesnek tartja, s el sem tud képzelni más megoldást. Abból a tévképzetből kiindulva, hogy a világóceán „végtelen", minden „eltűnik benne", elszennyeztük az óceánok vizét DDT-vel, műanyagszeméttel stb.

3) Szelíden bánunk a növényekkel?

Nem. Szobrokat faragunk a parkban a bokrokból, megcsonkítjuk a fákat, gyakran csak azért, mert szebbnek látjuk a magunk alkotását, mint a növény természetes formáját. Ugyanezért a hétvégi telkeken a természetes növényzetet lépésenként kicseréljük magunk tervezése szerinti dísznövényekkel, s végül már nincs egyetlen eredeti fűszál sem ott, ahova „kivágytunk a természetbe". Vegyszerekkel permetezzük a szántóföldeket és a gyümölcsösöket. Óvatlanok – és így felelőtlenek is – vagyunk a génmanipulált növények gyártásával, mert alárendeljük a természet rendjét a magunk pillanatnyi érdekeinek, vagy egyszerűen a kapzsiságunknak.

4) Szelíden bánunk az állatokkal? 

Nem. Szórakozásból – sportból – gyilkoljuk a szarvasokat, rókákat, elefántokat, orrszarvúkat stb. Nagyrészt saját – értelmetlen – esztétikai „elvárásaink" alapján megváltoztatjuk a kutyák szőrzetét, sőt megcsonkítjuk, átszabjuk a fülét-farkát. Sokan még kínozzák is a kutyákatmacskákat. Tanulságos lenne ebből a szempontból megnézni a hazai (vagy más) cirkuszok általános állatidomítási gyakorlatát is. A magunk szórakoztatására rabságban tartunk madarakat, emlősöket, hüllőket, halakat. Ld. ezzel kapcsolatban pl. az állatkerteket is! Lehet, hogy „a rabságot édesítendő" mindent megadunk nekik, kivéve a szabadságukat, a természetes életüket. A ketrecben tartott csirkék nyilvánvalóan szenvednek, csak ezt nem tudják elmondani. De itt legalább annyi mentségünk van, hogy ezt nem szórakozás, hanem étkezés céljából tesszük. Orvosi célokból gyakran kísérleti „tárgyként" használunk állatokat. S nem is feltétlenül csak igazi – akár emberek millióinak gyógyítását célzó – orvosságok kipróbálásához, hanem csak egy tetszetősebb szemfesték teszteléséhez is. Helyenként szörnyű körülmények között tartunk állatokat (pl. medvéket szűk, a mozgásukat lehetetlenné tévő ketrecben) pusztán egy valójában hatástalan epeváladék csodálatos gyógyhatásában bízva.

5) Szelíden bánunk a gyermekekkel és a nőkkel?

Nem. Sajnos mindennapos hír gyermekek és/vagy nők fizikai bántalmazása, szexuális kihasználása, megerőszakolása. És még gyakoribb a fenyegetéssel történő lelki terrorizálásuk, megalázásuk. Nagyon sok férfi szexuális igényeit kielégítő tárgynak – de legalábbis nála alacsonyabb rendű élőlénynek tekinti a nőt. Árulkodik erről már maga az emancipáció szó is. A mancipáció szó ugyanis (melynek az emancipáció a tagadása) a latin manus = 'kéz' és capio (cipio) = 'megfog' szavak összetétele, s így együtt a vásári adás-vételt jelenti. Külön probléma fiúk és lányok nemi szervének megcsonkítása. Ugyanis akármi is van mögötte – vallási előírás, egészségügyi ajánlás, szándékos fogyatékossá tevés stb. –, akárhogyan fogadja is (el) a gyerek, mégiscsak erőszak és bántás.

6) Szelíden bánunk a másik emberrel?

Nem. Az egész világtörténelem tele van háborúval, öldökléssel, de még azzal is, hogy ember „önként, kéjjel ölt". Szomorú tapasztalata a történelemnek, hogy milyen könnyen belecsúszhatunk abba a lelkiállapotba, amelyben semmibe vesszük a másik embert (pl. a hajléktalant vagy a menekültet), még állatnak sem tekintjük, hanem egyszerű tárgynak. S ilyenkor kínozzuk, megcsonkítjuk, meggyilkoljuk. De legalább is megalázzuk.

7) Szelíden bánnunk a kulturális értékekkel?

Nem. Gyakran még a saját értékeinkkel sem. Hát még a másokéval! Majdhogynem jellemző, hogy más népek, más kultúrák, más vallások kulturális kincseit kevésbé értékesnek vagy akár teljesen értéktelennek – tehát nyugodtan elpusztíthatónak – tekintjük. Az „Iszlám Állam" fegyveresei vallási meggyőződésből szétrobbantják az ókori kultúra világraszóló alkotásait. De ne felejtsük, hogy – szintén vallási alapon – a protestánsok is megsemmisítettek Európában sok-sok művészi értéket a templomokban. Szinte jellemző az európai gondolkodásra, hogy a maga kultúráját és civilizációját olyan jónak – és kizárólagosan jónak – tartja, hogy ahova csak betette a lábát a világban, ott mindig igyekezett ráerőltetni a helyi lakosokra a saját értékrendjét és szokásait. Ez történt a gyarmatosítás korában, de ez történik ma is, amikor a „fejlett világ" a maga értékei alapján próbál „rendet tenni" a világban.

Victor András

Az írás az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport idei Teremtés heti segédanyagának bevezetője.

Istent keresem

2Krón 28

„...nem azt tette..., amit helyesnek lát az Úr” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →