Személyiségformálás a közoktatásban

2011. november 10., csütörtök

Közoktatásunk megújul, az erről szóló tervezet szeptember végén Nemzeti Köznevelésről szóló törvény koncepciója címenkerült nyilvánosságra. A koncepció az egyházi iskolákra is vonatkozik. Erről és az oktatásban várható további legfontosabb változásokról dr. Korsós Bálinttal, az Országos Református Tanáregyesület elnökével, Márkus Gáborral, a Református Pedagógiai Intézet igazgatójával és Papp Kornéllal, a Zsinati Oktatásügyi Iroda vezetőjével beszélgettünk.

 

Az új közoktatási törvény, ahogy írja: „már címadásával: Nemzeti Köznevelésről szóló törvény koncepciója a nevelés középpontba állítását jelképezi”. Szakértőink egyaránt üdvözlik ezt a törekvést, hiszen ezzel a készülő új törvény az ember személyiségének formálására helyezi hangsúlyt. Ugyanakkor, teszik hozzá, az oktatás és a nevelés egymás nélkül nem létező fogalmak.

Közoktatás vagy köznevelés?

A koncepcióban a közoktatás kifejezést mindenhol következetesen köznevelésre cserélték, ez azonban csupán jelzés értékű, tájékoztat Papp Kornél. Nagyobb jelentőséggel bír a közösségi nevelés középpontba állítása, amivel Magyarország visszatér az individualista angolszász-holland modellel való kísérletezgetés után a német modellhez: melyben a tanulás egyéni, a nevelődés pedig közösségi keretek között folyik. Mind a szóhasználat, mind a koncepció ezzel – jól titkoltan –, az egyházi oktatásügy hagyományait viszi tovább.

Örvendetes az, nekünk keresztyén nevelőknek, hogy a liberális neveléstől vissza akarunk térni az értékközpontú neveléshez, amit Bibliai alapon a keresztyén iskolák eddig is alkalmaztak. A pusztán fogyasztóvá degradált ember szemléletével szemben a koncepció minden iskolában az alkotó, a döntésképes, az emberi élet összes szférája iránt nyitott személyiségek nevelésére törekszik. Ezt szolgálná a koncepcióban megjelölt egész napos oktatás, aminek segítségével a hozott hátrányokat minden diák ledolgozhatná” – mondja Korsós Bálint, aki akár csak szakértő társai, hiányolja annak konkrét megfogalmazását, hogy az iskolában töltött plusz időt pontosan milyen foglalatosságokkal töltik majd ki, mikkel kívánják a gyerekeket nevelni.

Márkus Gábor azzal egészíti ki ezt,-hogy reális szülői elvárás lesz majd-, és ezért csak úgy szabad működnie az egész napos oktatásnak, hogy a diákok tanórán kívüli önálló tanulásban elsajátítandó feladatai általában beleférjenek ebbe az iskolában töltött napi nyolc órába, ne legyen szükségük további otthoni felkészülésre.

Értékközpontúság

A köznevelés egészét erkölcsi és szellemi értékek határozzák meg, elsősorban a szeretet, a bizalom, a becsületesség, a munka, a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás, továbbá minden hátrányos megkülönböztetés elvetése, írja alapelveiben a koncepció.

„Az alapértékek mind azt segítik, hogy a gyerekeket szocializálni tudjuk a saját közösségükbe. Az a gyermek, aki egy osztályban jól megtalálja a helyét, később a munkahelyén is meg fogja találni azt” – vélekedik Márkus Gábor. Egy külföldi megfogalmazás szerint a közoktatásnak az a célja, hogy a gyermek tudjon és akarjon valamit szépen és jól megcsinálni, idézi a Pedagógiai Intézet vezetője. A gyermek legyen kész arra, hogy feladatai vannak, fogadja is ezt el, tudja: bizonyos képességeket el kell sajátítania, és legyen meg benne az az ambíció, hogy mindezt jól és szépen akarja megcsinálni. Ennek az elérése nagy eredmény lenne a hazai oktatásban.

Márkus Gábor szerint a hazai pedagógiai gyakorlatban vízválasztó lehet a törvény, mert vagy visszahozza a régi rossz reflexeket, vagy szolgálatába áll pedagógiai kultúránk olyan megújulásának, amelyeknek legfőbb irányvonalai már ismertek. Például a tananyag mennyiségben a kevesebb – több elvének érvényesítése, a mindennapi, gyakorlati élet iskolai lemodellezése, a tapasztalati, valamint kooperatív úton történő tanulás előtérbe helyezése, a konfliktuskezelés új technikáinak, a közvetítéses eljárásoknak bevezetése, veszi számba a Református Pedagógiai Intézet vezetője az újfajta módszereket.

Centralizáció

A tervezet azt a szándékot fogalmazza meg, hogy valamennyi oktatási intézményre fenntartható, független egységes szabályozást állapítson meg. Ezért az intézményrendszer felépítésében, szervezésben, az intézményi testületek jogosultságaiban, a tandíjak tekintetében, valamint az oktatás tartalmának megszervezésben viszonylag egységesen kezel minden intézményt, tájékoztat Márkus Gábor.

Ugyanakkor az elég egyértelmű állami túlsúly mellett biztosít egyfajta szabadságot az egyházi iskolák számára. Az egyházi iskola kerettantervet akkreditálhat, meghatározhatja, milyen tankönyveket használ, milyen hitoktatást akar bevezetni, pedagógiai programjában világnézeti elemeket alkalmazhat, ha szükséges, hitéleti tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben is indíthat fegyelmi eljárást, világnézeti szempontokat érvényesíthet, kormányhivatallal köthet megállapodást, a pedagógusokkal szemben  is lehetnek világnézeti elvárásai, és a fenntartó pályáztatás nélkül is adhat intézményvezetői megbízást, sorolja Márkus Gábor a jogokat.

Korsós Bálint kiemeli, hogy vannak olyan passzusok, például a pedagógusok alkalmazásának terén, amibe a fenntartónak, így egyházi intézmény esetében az egyháznak van beleszólása. Igaz, teszi hozzá az elnök, hogy a státuszok számát központilag határozzák meg, ami nyilvánvalóan a fenntartó és a vezetőség ebbéli önállóságát csorbíthatja.

Az egyházi oktatás helye

„A koncepció ezen verziója, az előző három változatával ellentétben végre külön kategorizálja az egyházi intézményeket, nem összemosva a nem állami, nem önkormányzati kategóriával. Mégis, véleményem szerint a magyar köznevelési-közoktatási rendszer teljes központosítására kerül sor, amire a református intézményrendszer nem készült fel” – ítéli meg Papp Kornél a helyzetet. „A szükséges lépések előkészülete ugyan megtörtént, de a döntő lépések előtt – a helyi autonómiákra vonatkozó történelmi példákra hivatkozással – megtorpantunk. A koncepció azt sugallja, hogy olyan állami felügyelet alá kerülnek intézményeink, mint ami Romániában alakult ki. Helyesebb lett volna a legalább 10 ezer fős gyermek- ill. tanulói létszámmal rendelkező egyházi intézményrendszereket külön kezelni az igazgatási és finanszírozási kérdésekre valamint a pedagógiai szakmai szolgáltatásokra és pedagógiai szakszolgálatokra tekintettel.”

„A változások a Református Pedagógiai Intézetet is érintik, mert a koncepció mindösszesen egy országos pedagógiai intézetben gondolkodik, és ehhez rendeli hozzá a többi intézményfenntartó pedagógiai intézetét – világosít fel Márkus Gábor. – Nem tudjuk még, hogy ez pontosan mit jelent számunkra, milyen egyeztetési eljárással lehet pedagógus továbbképzést indítani, annak tartalmi elemeit szabályozni, engedélyeztetni a szakmai szolgáltatónál. Ami biztos, hogy a Református Pedagógiai Intézet szakember stábjának jóval többet kell majd egyeztetnie a szakmai szolgáltatókkal, mint eddig. Az egyházi oktatást sok szempontból alternatív oktatásnak tekintik, nyugati mintára, mert más szempontok alapján választja ki azokat a módszertani elemeket, tudásokat, amiket használ, hiszen egy fokkal komplexebb személyiségekben gondolkodik, mint világi társa.”

Református oktatási intézmények diákjai a 2011-es országos tanévnyitó istentiszteleten

Hittan és erkölcstan

Minden iskolában két esetben valósulhat meg a hittanoktatás: az egyik eset az, ha van erre politikai akarat és az egyházak képesek ellátni a feladatot, a másik eset pedig az, ha minden iskolában akad szülő, aki fakultatív hittanoktatásban szeretné gyermekét részesíttetni. Papp Kornél szerint így a koncepció alapján az állami iskolákban marad a fakultatív jelleg.

„Jó hír, hogy a Nemzeti Alaptantervről szóló fejezetben szerepel a hitoktatás, amit én már régóta szorgalmazok” – ad hangot véleményének Márkus Gábor. „Hiszen az egyházak létező közösségnek minősülnek, nagyon erős társadalom- és közösségszervezők, még mindig erősebbek a civil szervezeteknél. Tehát az egyházak létével kapcsolatos alapfogalmakat, Isten létét minden gyermeknek tudnia kell. Joguk van hozzá, hogy életkoruknak megfelelően halljanak a Teremtőről, és a felnőtt társadalomnak az kötelessége, hogy ezt a jogot a gyermekektől ne vehesse el. De egyetlen család sem kényszeríthető arra, hogy ebben részt vegyen, ha nem akar” – osztja meg a nagy dilemmát az igazgató.
„Azt is meg kell látnunk, hogy a köznevelési koncepció, a hit kérdését egyedül a hit oktatásánál érinti. Azzal nem foglalkozik, hogy a hit, a személyiségfejlődésnek egyik nagyon fontos vonatkozása, fontos iránytűje annak, merre vezesse életünket – hívja fel a figyelmet Márkus Gábor. – Egyházi iskoláinknak küldetése, hogy a személyiségnek ezt az oldalát is építse.”

 „A Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumába már úgy érkezik a diákok jelentős része, hogy aktív gyülekezeti tag, hívő családból kerül ki – mondja az iskola igazgatója. – Így nevelésünk elsődleges célja a hitben való megerősödés, a keresztyén értékek elmélyítése. Egy olyan iskolának, amely elsősorban nem keresztyén közegből szerzi diákjait, még ha református is, a hit alapvetéseinek megismertetését is el kell végeznie tanulói körében, amire később alapozódhat majd a hit elmélyítése.”

Átalakuló közép- és általános iskolák

Lényeges szerkezeti változás csupán a szakközépiskolát és a szakiskolát érinti. Üdvözlendő, hogy 2001. után az érettségi vizsgán ismét lehet szakmai képesítést szerezni, viszont értelmetlen a felsőszintű és felsőfokú – azaz az érettségire épülő szakképesítések – elvétele a szakközépiskolától. Szintén pozitív fejlemény a szakiskola közismereti évfolyamainak megszüntetése, a három éves szakképzés bevezetése. Ismét lehetőség nyílik a valamikori „szakmunkások szakközépiskolájának” életre keltésére, azonban a két esztendőre tervezett érettségire történő felkészítés nagy kihívást jelenthet a szakközépiskoláknak. Várhatóan nehéz lesz a hat- és nyolc évfolyamos gimnáziumok számára a fennmaradáshoz szükséges feltételek teljesítése, foglalja össze a szerkezetet érintő legfőbb változásokat Papp Kornél.

Ehhez a gondolathoz Korsós Bálint, a Debreceni Református Kollégium hatosztályos Dóczy gimnáziumának igazgatója hozzáteszi, hogy a mostani oktatási kormányzat azt szeretné, ha a hat- és nyolc évfolyamos gimnáziumok egyfajta elit képzésre szerveződnének át. Hiszen ezek az intézmények az általános iskolából korábban ragadják ki a diákokat, általában azokat, akiket erősebb sodrásba lehet állítani. Ez hatékonyabb oktatást fog eredményezni. Az igazgató várakozásai szerint az eddiginél erősebb minőségi követelmények, a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokat szelektálni fogják. „A regulálás szükséges, de ezeket a minőségi ismérveket, például a nyolc évfolyamos gimnáziumban kötelezően elvárt harmadik nyelv bevezetését túlzónak érzem a jelen szerkezethez képest.”

Pedagógusok: merre tovább?

„A pedagógus életpályamodellel kapcsolatban örvendetes lehetőségeket villant fel ez a koncepció, például azt, hogy nem automatikusan életkor szerint változnak a bérek, hanem különböző vizsgák, szintek elérésével jelentős bérnövekményt lehet majd elérni” – ismerteti Korsós Bálint, az Országos Református Tanáregyesület elnöke.

Ami nagy felháborodást váltott ki a tanártársadalomban, hogy az eddigi kötelező huszonkét tanításai óra mellett további tíz óra intézményben tartózkodást követel meg a koncepció. „Ezt csak akkor lehet megoldani, ha erre helyet is tudunk biztosítani a tanároknak, elkülöníthető zugok és munkaszobák vannak, amik mindegyike megfelelő informatikai eszközökkel felszerelt. Az iskolák nincsenek arra felkészülve, hogy a pedagógusok az órai felkészülést, dolgozatjavítást az iskolaépületben végezzék, hiszen nagy részük nem tudja biztosítani a tanároknak az elkülönített munkaszobákat.

A délutáni szakkörök, korrepetációk tartása a diákok számára kimondottan szolgáló lelkületre épít, hiszen ha valaki a huszonkét kötelező tanóráját megtartja, és azon felül nem foglalkozik a diákokkal, valószínűleg ugyanabban a bérezésben fog részesülni, mintha huszonkét órán felül is iskolai foglakozásokat tartana. Nem mintha pusztán az anyagi szempont lenne a domináló, hiszen egy keresztyén iskolában fontos a szolgálat lehetőségének felismerése, ennek kell a fő motivációnak lennie” – véli Korsós Bálint.

Kováts Annamária

Istent keresem

5Móz 31,14–30

„...ezt mondta Mózesnek az Úr: Közel van már az idő, amikor meg kell halnod” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →