Szeretethíd helyett homokzsákgát

2010. május 22., szombat

altSajó, Szinva, Hernád, Bódva, Zagyva, Tarna – néhány észak-magyarországi patak, folyó azok közül, amelyek hatalmasra duzzadtak, és az elmúlt évtizedek legnagyobb katasztrófáját idézték elő áradásukkal Magyarországon. A veszély és a kár hatalmas, de van, aki segít.

Talán Edelényben volt a legsúlyosabb a helyzet. A helyszínre érkezésünkkor épp tűzoltók, civilek, polgárőrök együttesen pakolták a homokzsákokat egy kis utca végén. Mellettük néhány házzal arrébb – amelynek pincéjét teljesen elöntötte a víz – egy középkorú férfi gumicsizmában lépkedett a lábszárig érő vízben, mindeközben fogadva együttérző fejbiccentésünket. Néhány méterrel távolabb egy házból a tűzoltók szivattyúzták ki a vizet, a csatornában és az aszfalton egyaránt hömpölygött a bokáig érő víz. Egy hat-hét éves fiúcska kerekezett át biciklijével a szivattyú csövén, belegázolva a vízbe.


A házak mögött egy kisebb domb magasodott, néhány kőkereszttel. Egy régi temető maradványai. A helybeliek elbeszélése szerint az 1974-es, hasonlóan nagy árvízkor hordták el a domb egy részét, mert kellett a föld a gátra. Megrázó, de gyakran találtak ott a földből kifordult csontokat.

alt


Bajban összefog a nép

A helyzet 2010-ben valamivel súlyosabb, de most a domb elhordására nem volt szükség. Sok segítséget kaptak ugyanis az edelényiek. „Bajban összefog a nép. Rengetegen segítenek! Azt kell mondanom, a helybeliek nem is úgy állnak hozzá, mint a vidékiek” – meséli az ugyan biciklire támaszkodó, de fiatalos, hetvenesztendős Kati néni. A mellette álló asszony, Terike néni háza éppen vízben áll. Azt mondja, nem fél, és nem akarja itthagyni az otthonát, negyvenkét éve él Edelényben. A gát közelébe nem merészkedik, nem bírják az idegei a látványt. „Én voltam megnézni ebben a nagy csizmában, de fuldokoltam” – kontrázik barátnőjére Kati néni, akiről a sáros utcán ácsorogva kiderült, hogy hívő görög katolikus. Lapunk identitásának tudtában hangsúlyozta: „egy Isten van, mindannyian őt imádjuk”.

alt


Fiatal reformátusok a gátakon

Az edelényi belvárosi gyülekezet tagjai közül is sokan megmozdultak, hogy segítsék egymást. Sok fiatal is kint van a gátakon, olyanok is, akik épp egy hete konfirmáltak a gyülekezetben – tudjuk meg Szűcs Ferenctől és feleségétől, Szűcsné Szabó Éva lelkészházaspártól. Egy tanyán lakó gyülekezeti tagot nem tudnak elérni, akinek otthona már víz alatt van. „Bízunk abban, hogy semmi baja sincs” – teszik hozzá.


A gyülekezet egyik épületéből épp ottlétünkkor vitték el azt a közel húsz matracot, amit a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) korábban vitt az edelényieknek. Hoztak még takarókat, tisztítószereket és élelmiszereket is. Ezeket a lelkészek segítettek eljuttatni a megfelelő helyekre.


A gótikus templom, illetve a parókia közvetlen veszélynek ugyan nincs kitéve, de a talajvíz miatt a templomban felszedték a szőnyegeket, és amit tudtak, magasabbra pakoltak, vagy felpockoltak. Az úrasztala éppen négy téglán áll. Az előkészület nem volt alaptalan, ugyanis éppen ott jártunkkor – cseppekben ugyan, de – szivárogni kezdett a talajvíz a kőpadlón. A templom falai is vizesek, ahogy a parókiáé is.
A lelkészházaspár rendszeresen kijár a gátra, hogy saját szemükkel győződjenek meg az aktuális helyzetről. Ekkor sokan odalépnek hozzájuk, esetleg ők szólítanak meg embereket. „Beszélgetnek, kérdeznek, vagy éppen kisírják magukat” – meséli Szűcsné Szabó Éva.

alt


Ebből jól is ki lehet jönni

Egy kérdés minden krízishelyzetben felmerül hívő és ateista emberekben egyaránt: miért engedi meg Isten, hogy megtörténjen a rossz? Szűcs Ferenc épp a 32. zsoltárral szeretett volna a helyi televízióban a szokásos heti műsorában válaszolni a kérdésre, de az ártérbe épített stúdiót elöntötte a víz. Kérdésünkre azért elmondta: úgy látja, ahogy Dávid is ebben a zsoltárban. „Bűnbánatot kell tartani, minimum ezt kell, hogy eredményezze ez a helyzet” – véli a lelkész, majd így folytatja: „ha lenne egy jó értelemben vett bűnvallás, akkor az Isten népének egy nagy felemelkedése lehetne.”


„Ebből jól is ki lehet jönni” – veszi át a szót Szűcsné Szabó Éva. –„Azért imádkozunk, hogy az embereket a pusztulás látványa, a víz mérhetetlen ereje gondolkoztassa el, szívükben rendüljenek meg, s támadjon ott lelki éhség.”

alt


A cserkész, ahol tud, segít

„Szemet könnyeztető pillanat volt, amikor a piros, ifjú szocialista logós esőkabátot viselő fiatal tartotta a homokzsákot, és egy árpádsávos sálat, Gárda-mellényt viselő másik fiatal lapátolta bele a homokot” – ezt már Holndonner Péter, a II. cserkészkerület elnöke meséli, aki több mint tíz cserkésztársával Diósgyőr mellett segédkezett az árvízi védekezésben.


A cserkészvezető, amikor meghallotta, hogy mekkora a baj a Szinva áradása miatt, körbetelefonálta cserkész barátait, hogy együtt menjenek segíteni. Így is tettek. Amikor egyenruhában beléptek az ügyeleti helynek kijelölt iskolába, Miskolc alpolgármestere „hála Istennek, itt vannak a cserkészek” felkiáltással üdvözölte őket. Éjszakai műszakban vettek részt, így váltva az egész nap dolgozó, fáradt embereket.


A cserkészek internetes levelezőlistáján gyorsan terjedt a hír, hogy Miskolcon segítségre van szükség. Többen jelezték, útra készek. Holndonner Péter megköszönte a felajánlást, de mivel az ország más területeiről is egyre több rossz hír érkezett, arra kérte a cserkészeket, hogy mindenki a saját környezetén segítsen, mert sajnos van mit tenni.

alt


Szeretethíd az áradó folyók felett

A miskolci egyetemi gyülekezet több mint tíz tagja tereprendezést vállalva jelentkezett a Szeretethídra, a projektet Tóth Orsolya missziói lelkész szervezte. „Mindenki érezte, hogy bár fontos a feladat, amit eredetileg vállaltunk, de lehet, hogy most fontosabb lenne olyan helyre menni, ahol valódi hasznunkat vennék” – véli Turcsik Ferenc egyetemi lelkész. „Ezért egy árvíz sújtotta területre megyünk fertőtleníteni, takarítani” – tette hozzá.


„Felvidékről is jelezte néhány csoport, hogy az eredetileg vállalt feladatokat máskor csinálják meg, és kimennek árvíz sújtotta területekre” – mondta lapunk megkeresésére Gili­cze Réka, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) szóvivője. Az MRSZ hírlevélben buzdította az önkénteseket, hogy ha úgy érzik, a környezetükben szükség lenne a gátakon, árvizes területeken az ő segítő kezeikre is, akkor „nyugodtan tegyék félre” az eredeti terveket, és oda menjenek, ahol szükség van rájuk.

 

alt


Gyorssegély

Vadnán, Varbón, Martonyiban és Szendrőn segédkezett első ízben az MRSZ, ötven család részére szállítottak élelmiszercsomagot valamint tisztítószereket, takarókat, matracokat – ugyanis ezekre érkezett igény a helyi polgármesteri hivataloktól. A szeretetszolgálat Meszesen, Rakacaszenden, Boldván, Szalonnán, Nagybarcán, Bánhorvátin, Sajólászlófalván, Sajóvelezden felmérte a helyzetet – valószínűleg nem ez volt az utolsó útjuk a környékre.
Erre a lehetőségek adottak is, hiszen egymillió forintos gyorssegéllyel támogatta az MRSZ árvízkárosultakat támogató munkáját a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöksége, illetve a Gazdasági Bizottság. A kárpátaljai reformátusok gyűjtésbe kezdtek a károsultak javára – tudtuk meg Gilicze Rékától.

Hegedűs Márk

Istent keresem

5Móz 28,49–69

„És bár olyan sokan voltatok, mint égen a csillag, kevesen maradnak meg közületek,” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →