“Szeretnénk a házi feladatunkat fesztelenül végezni”

2012. február 21., kedd

Gottfried Locher, a Svájci Református Egyházak Szövetségének (SEK) elnöke egy éve van hivatalban. Pozíciója saját megfogalmazása szerint, nem más, mint egy különleges lelkészi szolgálat. Nem tekinti magát tisztviselőnek. Az elnök a vele készült interjúban hivataláról és a SEK feladatairól is beszél.

Egy éve elnök. Mi volt benne a legjobb?

Valószínűleg a tagegyházaink zsinatán tett látogatásaim. A zsinatok döntenek az Egyházszövetség jövőjéről, ott szeretnék bizalmat építeni. Ez pedig csak közvetlen, személyes találkozások útján lehetséges.

Milyen benyomásokat szerzett?

Mindenekelőtt azt, hogy mennyire nagyok a különbségek az egyházak között az egyházkép, a pénzügyi körülmények, a zsinati kultúra és az ökumenizmus helyzetének tekintetében. Mindez nagy benyomást tett rám, de el is gondolkodtatott arról, vajon hogyan akarunk és tudunk közösen egyházzá válni. Ez nagy kihívás.

Tudott valamit közvetíteni is a zsinati tagok felé?

Remélhetőleg! Éppen ezért gyakran kifejtettem, miért van szükségünk az Egyházszövetségre. Egyházunk „háromszólamú”: az egyházközségek, a kantonális egyházak és az Egyházszövetség- alkotta hangzat. Mindháromnak szüksége van a másikra, különben nem beszélhetünk felismerhető és másokat megszólítani képes protestáns egyházról. Ez az én üzenetem, amiről úgy látom, hogy meghallgatásra talált.

Mégis hogyan lehetséges a sokszínűségük mellett egy közös álláspont kialakítása az egyházban?

Nekünk már van egy közös egyházképünk. Protestánsként egyháznak lenni - ebben nincs semmi tetszőlegesség. Csupán meg is kell valósítanunk az egyházban a háromszólamúság koncepcióját, azaz a különböző szinteket erőteljesebben kell integrálni. Az életünk nem csupán a gyülekezetekben játszódik. Legtöbbünk olvas újságot és néz tévét. Azt szeretnénk, hogy egyházunk mindenhol látható és valamennyi szintjén felismerhető legyen.

De ezek éppen azok a különbségek, amiket a kantonális egyházak tartanak fenn!

Mi olyan rossz ebben? Mi nem akarunk homogén egyházat. A zsinati látogatásaim alkalmával is egy fajta „ellenkultúrát” testesítettem meg, hogy rámutassak a közös dolgokra. Természetes, hogy ünnepelhetjük a másságot is, de annyira azért mégsem vagyunk összeférhetetlenek. Végső soron az emberek úgyis helyben döntenek, hogy szeretnének-e nagyobb egységet vagy sem. Az Egyházszövetség nem rendelhet el semmit felülről.

Hol jelentkezett eddig ellenállás?

Kevésbé az egyházakban, mint inkább a fejekben. Részben még mindig vonakodunk attól, hogy a református hitet világos nyelven szólaltassuk meg. Persze minden bonyolult, főleg a hit, de ez nem szolgálhat mentségként arra, hogy a teológiai dolgokat ne nevezzük nevükön. Hirdetnünk kell az evangéliumot! Ehhez nem csupán lelkiekben, de nyelviekben is gyarapodnunk kell. Itt kezdődik az egyház megújulása, a strukturális kérdések csak ezután következhetnek.

A SEK alkotmányának felülvizsgálata már elkezdődött. Mit várhatunk ettől?

Én nagyobb egységre számítok a protestánsok közt - hogy mennyivel nagyobbra, azt majd az idő megmutatja. Formálisan ez az évtized lehetősége, hogy az említett hármas összhang megerősödjön az egyházban. Az Egyházszövetség része az egyházunkat alkotó egésznek. Ez a tudat a következő években növekedni fog.

Ez jól hangzik. De hogyan szeretné ezt a belátást erősíteni?

Az alkotmány felülvizsgálata elsődleges prioritás a SEK Tanácsa számára. Jelenleg három szakbizottságban dolgozunk. Kettő a teológiai alapokkal illetve konkrét strukturális javaslatokkal foglalkozik. A harmadikat - és ez figyelemre méltó - ‘mozgalomnak’ nevezzük. Ez azzal törődik, hogy ne csupán egy ‘papír’, hanem valódi reformhangulat szülessen. A munka harminc százalékát az egyházak és a gyülekezetek motivációjába fektetjük.

Protestáns vagy református? Nagy a bizonytalanság. Egyesek a ‘református’ védjegyen dolgoznak, a SEK viszont általában ‘protestánsról’ (’evangelisch’) beszél.

Az egyházak hajlamosak vagy az egyiket vagy a másikat előtérbe helyezni. Azonban egyiket sem nélkülözhetik teljesen, különben elveszítik az identitásuk egy részét. Leegyszerűsítve a következő rövid megfogalmazás segíthet: a református mivoltunk a formánkra utal, a protestantizmus pedig a programunkra. Vagy még rövidebben: a református egyházak protestánsak. Nem szabad elfelednünk, hogy az Egyházszövetséghez tartozik a metodista, és egyszer talán majd egy evangélikus egyház is.

Szükségük van a svájci protestánsoknak egy nemzeti hangra?

Már mindenképpen van nemzeti hangjuk. Én azt ajánlom, hogy éljenek is vele. Ha a svájci televízióban; a Parlamentben vagy a genfi ENSZ-székhelyen nem lehetne hallani a református hitről, akkor nem teljesítenénk az evangélium hirdetésére vonatkozó küldetésünket. A keresztyének joggal várnak jól érthető, tiszta beszédet az egyházi vezetőiktől a fontos témák kapcsán - nem csak helyi vagy kantonális, de országos szinten is.

Egyszer már szóba hozta a református püspöki tisztséget. Hogyan látja ezt most?

Mindennek megvan az ideje, a gondolkodásra való provokációnak és a hidak építésének is. Pillanatnyilag az utóbbi van előtérben. Ki tudja, talán valamikor ez ismét megváltozik.

De azért szívesen lenne püspök, nem?

Minden püspökre és püspöknőre, aki nyíltan és bátran kiáll a hitünk mellett, a legnagyobb csodálattal tekintek. Nem, nem szeretnék püspök lenni. Ez ugyanakkor nem változtatja meg a véleményemet ennek a hivatalnak a fontosságáról.

Tavaly volt egy szenvedélyes vitája a Svájci Néppárt (SVP) parlamenti képviselőjével, Christoph Mörgelivel. Milyen mértékben politizálhat az egyház?

Az egyház politizál, akár tetszik, akár nem, de nem folytathat pártpolitikát. Amikor az egyház felszólal, akkor az evangéliummal szól és azt próbálja meg az adott konkrét helyzetre lefordítani. Mindezt megfontoltan kell tennie, különben senki sem hallgatna rá többé.

A fegyvertartás szigorítására vonatkozó javaslat esetében azonban ez a szerepvállalás nem volt annyira sikeres. Miért volt ez?

Nos, nem a többség véleménye egyenlő az igazsággal. Ezért nem az a megfelelő kérdés, hogy mindenki jónak találja-e az egyházunk által mondottakat, hanem az, hogy vajon azt mondja-e az egyház, amit az evangéliumhoz való hűségéből fakadóan mondania kell. Az az egyház, amely elsősorban a többségnek akar megfelelni, megtagadja a valódi küldetését.

A kitoloncolások ellenőrzésére vonatkozó javaslat szintén ellentmondásos volt. Ezt az egyház őrálló tisztével igazolták. Ez az igény jogalkotási célokban is megjelent. Egyáltalán jogosult az egyház minderre? A mai társadalom elfogadna még egy ilyen igényt?

Őrállónak lenni sem nem kellemes, sem nem korszerű. De milyen lenne az az evangélium, aminek semmi mondanivalója sem lenne a nyilvánvaló vagy a rejtett igazságtalanság láttán? Az ember, Jézus követőjeként nem hallgathat a világban lévő szenvedésről. Az őrállói tiszt jelentése: felelősséget vállalni egy jól érthető keresztény etikáért.

A jelenlegi ciklus tervei között szerepel egy protestáns hittankönyv kiadása is. Ez nem a közös hitvallás megfogalmazására irányuló kezdeményezés ellehetetlenítése?


Egy hitvallásról szóló vita nélkül ma nem beszélhetne az egyház hittankönyvről. Mindeközben az is világossá vált, hogy még egyet vissza kell lépnünk. Nem csak arról akarunk beszélni, hogy hogyan hiszünk, hanem hogy, mit. A hitvallás körüli viták során gyakran esik szó a formai dolgokról, de ritkán a tartalmi kérdésről: mi áll benne valójában? Szeretnénk egy hittankönyvet írni, mivel a jövőnk elsősorban a hitünk hitelességétől függ.

Ki fogja kidolgozni ezt a könyvet?

A szükséges szakértelem meghatározásán dolgozunk. Nem csupán a rendszeres teológiának és a bibliatudománynak kell képviseltetnie magát. Liturgiai, valláspedagógiai, művészettörténeti és irodalmi javaslatokat is vizsgálunk. Mindent belefoglalni persze nem lehetséges, de mégis szeretnénk egyfajta kincseskönyvet szerkeszteni, egy gyűjteményt, ami bepillantást enged a keresztyén hit kincseibe. Például a feltámadás kapcsán miért ne helyezhetnénk el egy képet a Berni katedrális lélegzetállító tümpanonjáról, egy verset Hilde Domintől és egy húsvéti éjszakai imádságot?

Többször hangsúlyozta, hogy a reformáció idejét éljük. Melyek a sürgető reformok?

Nekünk reformátusoknak nincs rendszeres, integrált, egységes református egyháztanunk, amely összehangolná a gyülekezeti életet az országos és a világegyház valóságával. A reformáció a belső és a külső megújulás ideje. Ezért mind a két projektünk aktuális, a hittankönyv és az alkotmány felülvizsgálata is. A reformáció közelgő jubileumát szintén nem csupán megemlékezéssel szeretnénk ünnepelni, hanem a belső és külső megújulás alkalmaként kívánjuk megragadni.

A reformátusok egykor kultúraformáló erőt hordoztak. Ma is hozzá tudnak járulni valamivel a társadalom életéhez?

Biztosan! Ehhez azonban világosan érthető református hangra van szükség. Ezért szeretnénk most görcsöktől mentesen elvégezni a házi feladatunkat. Elkötelezett szerepvállalásra, nem pedig elkötelezetlen aktivizmusra van szükség. Az erők összpontosítása a sürgető, nem pedig a felekezeti felaprózódás. És mindenek előtt: hitelességre!

Eredeti interjú megjelenési helye: www.reformierte-presse.ch

Fordította: Németh Katalin

A Schweizerishcer Evangelischer Kirchenbund, Svájci Református Egyházak Szövetsége (SEK) tagja egy metodista közösség is, így protestáns szervezet, de mi cikkünkben mégis maradtunk a magyar nyelven meghonosodott református jelzőnél, tekintettel arra, hogy a SEK tagegyházai majdnem kizárólagosan reformátusok.

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 23,36–49

„Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink