Színmű Kálvinról és Servetről – Bécstől Genfig

2010. február 04., csütörtök

 
 
altMég tavaly, a Kálvin-évben mutatta be a bécsi teatro caprile színház Albert J. Welti svájci szerző darabját „Servet Genfben” címmel. A svájci előadások idén is folytatódnak különböző templomokban.

Színház a szent helyen – visszhangozta a kritika azt a darabot, amit még a múlt évben mutattak be Bécsben, de azóta meglepő érdeklődés kíséretében megismerhette a közönség a svájci Zürichben, Genfben, St. Gallenben, valamint az osztrák Bludenzben, Bregenzben, Grazban, Villachban. A darab sikerútja folytatódik az idén is. Miről szól? A cím már utal rá: Servet genfi tartózkodásáról, vitájáról Kálvinnal. A jó genfi polgárok elhajtották városukból a katolikus püspököt, de egyáltalán nem volt kedvükre, hogy Kálvin még szigorúbb erkölcsi szabályait magukra vegyék. Amikor Servet Mihály, az orvos és Szentháromság-tagadó a katolikus inkvizíció elől menekülve Genfbe érkezett, a régi és jómódú polgárok meg akarták nyerni maguknak és ügyüknek a libertinus, szabadelvű Servet Mihályt. Ezek a napos oldalon élő jó polgárok pedig Kálvin ellenében akarták a maguk oldalára állítani a menekültet. Nem véletlen, hogy a darab korunkban ismét égetően aktuálissá vált, hiszen azok ellen fordul, akik egykoron és ma is a politikai egyoldalúságot, a vallási és kulturális kirekesztést írták/írják zászlajukra. És azok ellen is, akik Kálvin egyik legnagyobb eredményét, az állam és az egyház szétválasztását ismét másként gondolják, s igyekeznek ezt feloldani, pedig ezzel a genfi reformátor igen nagy támogatást adott a demokratikus világkultúra kialakulásához. A 120 perces, 1930-ban írt két felvonásos darabot valójában a bécsi színház rendezője, Andreas Kosek halászta ki a múlt tárházából.
A szerzőről, Albert Jakob Weltiről (1894–1965): Düsseldorf, München, London és Madrid művészeti akadémiáin tanult, de a Baleári-szigeteken elszenvedett súlyos tífuszos megbetegedés miatt felhagyott a festészettel és az íráshoz fordult. Visszatért Svájcba és Genfben telepedett le. A Servet Genfben c. darabjának 1931-ben volt az ősbemutatója a berni városi színházban. Ötven évesen írja nagyobb regényét a puritánokról (1949). Sokoldalúan elemezte regényeiben, előadásaiban, drámáiban és rádiójátékaiban a kortársi svájci világot. 1946–1951 között elnöke volt a Svájci Drámaírók Társaságának. Életművét többféle díjjal is elismerték, 1954-ben a Svájci Schiller Alapítvány életműdíját is megkapta. A darabot a rendező koncepciója szerint szakrális terekben, azaz legtöbbször református templomokban mutatták be. A színpadi jelenetek között újra és újra felhangzik két zenei betét is. Az egyik Otto Barblan „Post tenebras lux” című kantátájából való, amit 1909-ben, az akkori Kálvin ünnepségekre komponált, ennek részlete az „O grand Calvin”, „Ó, nagy Kálvin”. A másik zenei betét a 42. zsoltárból származik, „Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik” címmel, Claudin LeJeune átdolgozásában. (reformiert-info.de – teatro.caprile.at – 2010-02-05 – dr. békefy – www.reformatus.hu)
 

 

Istent keresem

Jel 20,1–6

„…vele fognak uralkodni ezer esztendeig” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →