Ünnepi megemlékezést tartottak a Pesti Teológián

2010. november 10., szerda

Pákozdy László Mártonra és Czeglédy Istvánra a Budapesti Református Teológiai Akadémia egykori professzoraira emlékeztek a Ráday utcában.

Az ünnepi megemlékezést dr. Nagy István professzor áhítata nyitotta meg. „A ma egyháza a tegnap prédikációján nőtt fel, és a mai igehirdetés a holnap egyházát hívja életre, ezért szükséges legalább annyira felelősségteljesen készülni a szolgálatra, mint elődeink” – emelte ki.

Dr. Karasszon István Pákozdy László teológiai gondolkodását tárta a jelenlévők elé, kedves anekdotákkal színesítve az elmondottakat. „Amerre Pákozdy professzor járt, ott könyvtárakat hozott létre, így a Pesti Teológia Török Pál szemináriumi Könyvtárát is. Igazi művészember volt, teológiai gondolkodásában hagyta meggyőzni magát a jobbról.”

„Az a teológus, akinek mestere nincs, halott teológus, még ha él is” – mondta dr. Marjovszky Tibor, aki professzoráról emlékezett.

Dr. Pákozdy János, baleseti sebész, Pákozdy László fia visszaemlékezése közben képeket vetített édesapjáról. Mesélt apja utrechti diákéveiről, a Halle-ban töltött időről, és arról, hogy az ott megismert szép, fiatal feleség milyen örömmel jött haza a munkanélküli református lelkészhez. Tanított a Rabbiképzőben is, és részt vett a zsidómentésben. 16 év alatt készült el bibliafordítása.

A megemlékezésen a Budafoki Vesperakórus szolgált zsoltárok, dicséretek éneklésével, amelybe a jelenlévőket is bevonták.

Az előadás szünetében a megemlékezők megtekinthették a Pákozdy-kiállítást a földszinti Biblia Múzeumban.

Dr. Szűcs Ferenc Czeglédy István életútjáról tartott előadást. Czeglédy professzor szintén járt Utrechtben peregrinus diákként és itt ismerkedett meg Pákozdy Lászlóval. Kórházi lelkészsége után szülőfalujába, Nagysallóra hívták lelkésznek. Katonai szolgálatát követően orosz hadifogságba kerül, ahonnan csak 1947-ben térhet haza, közben tökéletesen megtanul oroszul. 57 évesen halt meg, barátja, Pákozdy professzor írt nekrológot e szavakkal: „Csak egy lépés van köztem és a halál közt.” Sírkövére „doktorandusz Czeglédy István” feliratot íratta, utalva arra, hogy annak idején nem engedték megszerezni doktori címét.

Dr. Herczeg Pál Czeglédy István újszövetségi munkásságát méltatta. Kiemelte a híres „Czeglédy-memóriát”, a komplex gondolkodásmódot, szemléletességét, amivel a legelvontabb dolgokat is egyszerűen magyarázta, és azt a módszert, amellyel a professzor mindig a lehető legáltalánosabbtól jutott el az egészen speciális megállapításokig.

Molnár András lelkipásztor személyes emlékeit osztotta meg lelkészelődjéről. Elmondta, hogy Czeglédy István volt Belső-Józsefváros első lelkésze, aki beköltözött a parókiára és együtt élt gyülekezetével. Ajtaja mindig nyitva állt a gyülekezeti tagok előtt. A feszültséggel teli helyzetekben higgadt és korrekt tudott maradni, határozottan, de szeretetteljesen viszonyult másokhoz.

A család részéről az unoka, Csécsy László tartott fényképes megemlékezést nagyapjáról. Mesélt a közös családi zenélésekről, a nagypapa bombázás alatti higgadtságáról, amely másokat is megnyugtatott, a közös kirándulásokról és focimeccsekről a teológusokkal, és arról, hogy a professzor úr bármilyen órájára csak Bibliáját vitte, de abból mindent meg tudott tanítani növendékeinek. A diavetítést jelenkori képek zárták a kiterjedt családról, mutatva, hogy sokak emlékezetében él Czeglédy István.

A megemlékezést koszorúzás zárta a Farkasréti Temetőben, Czeglédy István sírjánál.


Dűh Magdolna Klaudia

Istent keresem

Lk 1,1–25

„De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek,” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink