Akadályok az erdélyi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatában

2011. január 26., szerda

Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása továbbra sem zajlik zökkenőmentesen, bár az utóbbi időben keveset hallhattunk a folyamat menetéről.

Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása továbbra sem zajlik zökkenőmentesen, bár az utóbbi időben keveset hallhattunk a folyamat menetéről írja Hover Zsolt magyargyerőmonostori lelkipásztor a sepsiszentgyörgyi ügy hátterét megvilágító cikkében.

Alig egy hónapja Sepsiszentgyörgyön robbant ki ismét heves vita a visszaszolgáltatott egyházi ingatlanokkal kapcsolatban. A korrupcióellenes bizottság magánszemélyek részéről érkezett feljelentés következményeként perli a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásában részt vett Markó Atillát, az akkori és mostani kisebbségügyi államtitkárt, illetve Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori jogtanácsosát. Mindketten a restitúciós bizottság tagjai voltak 2002-ben, amikor a református egyház visszakapta az iskolaépületet.

Az egyházi földek és ingatlanok visszaszolgáltatása szinte mindenhol akadályokba ütközik, az önkormányzatok többnyire a kivárásra játszanak, mivel nem reagálnak a benyújtott kérésekre.

A kollégium ügye vegyes indulatokat ébresztett fel a sepsiszentgyörgyi tanács tagjai között, bár a legtöbben megegyeztek abban, hogy az állam nem formálhat jogot az épületre. Antal Árpád József, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint az egyház jogosan kapta vissza az épületet, és a román állam jogtalanul indított pert a restitúciós bizottság egykori tagjai ellen. A városi tanács szinte egyhangúlag amellett szavazott, hogy az önkormányzat álljon el a pertől. Egyedül a liberális Ioan Nicolae tette le a voksát amellett, hogy az önkormányzat lépjen perbe, de az ő álláspontja szerint sem az államot, hanem a helyi önkormányzatot illeti az épület.

A 2002-ben visszaadott iskolához tartozó lakrészeket az állam magánszemélyeknek adta el. Néhány tulajdonos jelentette fel a restitúciós bizottság egykori tagjait, akiknek a feljelentés nyomán zárolták személyi vagyonukat. A vád közérdek ellen elkövetett, rendkívül súlyos következményekkel járó hivatali visszaélés, melynek következtében az állam 1,3 milliós kárt szenvedett. Az eredeti – magyar nyelvű – telekkönyvben az épület úgy szerepel, mint az ev.ref (evangéliumi református) egyház tulajdona, sőt még az államosítási dekrétumban is úgy tüntették fel az épületet, mint ami a református egyház tulajdonát képezi (apartine bisericii reformate). A per – mely sokak szerint veszélyes precedenst is teremthet, s melynek következtében újraindulhat a visszaállamosítás folyamata – január végén indul.

Sajnos nem egyedi esetről van szó, hiszen llegtöbbször a bukaresti bizottság, és a helyi önkormányzatok is újabb és újabb akadályokat gördítenek a visszaszolgáltatás folyamata elé. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az eredeti telekkönyvek sokszor teljesen eltűntek, vagy „véletlenül” épp ott rongálódtak meg, ahol fontos adatok szerepelnek (például a topó szám), továbbá hogy az egyházaknak maguknak kell bizonyítaniuk az államosítás tényét.

Az ingatlanok visszaigénylése az Erdélyi Református Egyházkerület Püspöki Hivatalán keresztül történik. Ide érkeznek be a kérések, melyeket a püspökség továbbít a bukaresti bizottság felé. Két fázisban zajlott a visszaigénylés, melynek következtében mintegy kilencszáz épületre formál jogot az egyház. Tamás Emőke egyházkerületi jogtanácsos elmondása szerint 2003-ban körülbelül ötszáz, míg 2006-ban mintegy háromszáz kérvényt nyújtott be a püspökség, melynek következtében csupán az épületek egyharmadát kapták vissza az egyházak.

A földek visszaigénylése a helyi önkormányzatoknál zajlik, ide kell benyújtaniuk az egyházaknak a kérvényeket. Az önkormányzatok azonban az esetek kilencven százalékában elhúzzák a jogi procedúrát, és hónapokon keresztül hagyják válasz nélkül a beérkezett kérvényeket, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy harminc napon belül kötelesek minden beérkezett iratra válaszolni. A legközelebbi táblabíróságon perbe lehetne ugyan fogni az önkormányzatokat, de a legtöbben nem akarnak ujjat húzni a polgármesterrel, vagy pedig egyszerűen irtóznak a pereskedéssel járó jogi huzavonától.

A többi történelmi egyház esetében sem lehet zökkenőmentes visszaszolgáltatási folyamatról beszélni. A legnehezebb helyzetben talán a görög katolikusok vannak, hiszen templomaikat is elvesztették. A 95/2000-es rendelet mely az 1945. március 6. és 1989. december 22. között elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkezik, hangsúlyozza, hogy csak olyan épületeket lehet visszaigényelni, melyek nem templomok (altele decât lacasele de cult). Ennek következtében a görög katolikus hívek nem is igényelhetik vissza ezeket az épületeket, ami sokszor ölre menő konfliktust okozott köztük és a templomaikat használó ortodox egyháztagok között.

Az ortodox egyháznak a látszat szerint nem kell hasonló gondokkal küzdenie, legalábbis erre enged következtetni a tény, hogy nagy médiacsend kíséri esetükben a visszaszolgáltatás folyamatát.

Fontos megemlíteni, hogy a visszaszolgáltatott épületek rendeltetését, a törvény előírása szerint, minimum öt évig köteles megőrizni az egyház. Legtöbb esetben azonban öt év után sem szünteti meg az egyház az épületekben működő intézményeket. Ilyenkor az állammal köt bérleti szerződést az egyház, hisz mindenkinek az az érdeke hogy az iskolák, vagy a kórházak megmaradjanak a visszakapott épületekben.

forrás: http://hoverzsolt.wordpress.com

Istent keresem

2Tim 2,14–18

„Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →