Úton lét - A mezőberényi református templom felújításáról

2011. október 11., kedd

Az ember nemcsak fizikai értelemben, hanem lelkileg is úton jár. Az Istennélküliség állapotából elindul Isten felé, hogy Őt megismerje. A keresztyén ember úton van Isten egyházának építéséért, úton van az evangélium hirdetéséért, úton van azért, hogy minél több ember átélje a Krisztussal való találkozás és a Krisztussal való közösség csodáját.

Mi mezőberényi reformátusok most igen sajátos értelemben vagyunk úton. Nem egyszerűen a hit, hanem Isten egyházának épüléséért vagyunk munkában. Ugyanis a templomunk állaga az elmúlt évtizedekben annyira megromlott, hogy nem halogathattuk a felújítást.

Nem könnyű ez a feladat. Sem lelkileg, sem fizikailag, sem pedig anyagilag. De tudjuk hordozni, mert Isten erőt ad hozzá. Tudjuk hordozni, mert Istentől való küldetésként tekintünk rá. Tudjuk hordozni azért is, mert a keresztyén testvérek szívében megszólaló őszinte öröm, és imádság szava segíti munkánkat. A református testvérek közössége valóban szívügyének érzi, és áldozatos adakozásukkal ennek vitathatatlan jelét is adják.

Reménnyel tekintünk a jövő felé, a közeli jövő felé, amelyben beteljesülni látszik a toronysisak cseréje. A régi toronysisak annyira rossz állapotban volt, hogy egészben nem is lehetett leemelni a torony tetejéről, mert széthullott volna, így a mesterek darabokban vették le. A templomtornyuk átmenetileg most „csonka”.

Az új sisak megácsolása már megtörtént. Jelenleg a sisak vörösrézzel való borítása zajlik. Reményeink szerint az új sisak heteken belül a helyén fog ragyogni, melyet az újravakolt templomtorony fog teljessé tenni.

A reánk következő év tavaszán szeretnénk elvégezni a templomtető átfedését cserépre, mivel a templomtető bádogborítását meglehetősen kikezdte az idő vas foga. De munkánk még itt sem ér véget, ugyanis a templomhajó külső és belső vakolása és renoválása is vár ránk, és a templompadok, az úrasztala és a szószék restaurálása is.

A templom talajnedvesség elleni vízszintes falszigetelését és a padló betonalapját már elkészítettünk.

Mindezeket összegezve elmondható, hogy a „már nem és a még nem” izgalmában élünk. Már nem csak azt mondhatjuk, hogy rossz állapotban van a templomunk, hanem azt is még nem értünk a megújulás, a megújítás a végére. Bízunk a reménnyel teli folytatásban, abban, hogy az Úr megáldja igyekezetünket, amit az Ő nevében, s Érte végzünk szívünk teljes elszántságával.

 Minden erőnkkel szeretnénk érvényt szerezni a Csiha Kálmán által versbe foglalt szavaknak:

„Tudom, sok a gond és a baj,
és sokszor nagyon sok a bánat.
Mégis, mégis szeressétek,szeressétek e drága házat
:szeressétek a templomot”

Román János, lelkipásztor

Istent keresem

Lk 10,21–42

„ ...pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink