Vallástól az élő hitig

2018. szeptember 15., szombat

„Régen úgy gondoltam, egyszerűbb megtérnie annak, aki egyszer csak meghallja az igét, mindent otthagy és követi Istent. Ma már tudom, hogy ez nem igaz: ha folyamatosan hallom az igét, sok mindent megtanulok és nyitott szívvel érdeklődőm, Isten meg fog szólítani” – vallja Fodor Dániel, a Debrecen-nagytemplomi gyülekezet ifivezetője, akivel az Ifjúsági vezetőképző és a Konfi+ után arról beszélgettünk, miért szeretne vezetővé válni egy mai fiatal.

Megannyi lehetőség között miért érzi úgy egy mai fiatal, hogy a református egyházban szeretne szolgálni? Nehezebbé vagy könnyebbé teszi döntését, ha keresztyén családban nő föl? És mi a helyzet, ha az édesapja lelkipásztor? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kerestük a választ Fodor Dániellel, aki ebben a félévben elvégezte a Zsinati Ifjúsági Iroda és az az Exodus Közép-Kelet Európa Egyesület ifjúsági vezetőképzését és a Konfi+ szakmai konferenciára is ellátogatott – idáig azonban hosszú út vezetett.

Megváltoztató tapasztalat

„Számomra a konfirmáció hozta az áttörést, az osztályomban nem voltam népszerű gyerek, de az előkészítő alkalmakon olyan közösségbe kerültem, ahol megmutathattam, ki vagyok valójában” – emlékszik vissza Dani. Kárpátalján született, ahol édesapja lelkészként szolgált, második osztályos volt, amikor Magyarországra költöztek. Ezt követően a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumába került, ahol vallástanárának hála komolyabban is elkezdett érdeklődni az egyház iránt, majd a konfirmáció előkészítőnek és az ifjúsági alkalmaknak köszönhetően valóban elmélyült a református tanításban.

Dani úgy érzi, a nagytemplomi gyülekezetben talált magára, „ott nem kellett állarcot viselni” és sokat tudott beszélgetni ifivezetőivel. „Más tanulni Istenről és más találkozni vele: három-négy éve járhattam az ifibe, mikor a táborunk záró istentiszteletén részem volt egy ilyen találkozásban. Én ezt tekintem megtérésemnek” – vallja Dani.

Ekkor érezte először, hogy a Szentlélek annyira fel tudta tölteni, mint soha azelőtt: „Könnyekig meghatott, aztán amikor erről beszéltem az ifivezetőmnek, azt mondta, ez nem egyszerű feltöltekezés, hanem a megtérés, innentől az én nevem is szerepel az élet könyvében. Akkor kezdődött el az igazi életem.” Danit ebben megerősítette az is, amikor a vezetőképző utolsó estéjén fel kellett idéznie élete meghatározó pillanatait. Ezen a különleges utazáson azt vette észre, hogy a megtérése óta talál igazán jó és érdekes dolgokat az életében.

„Természetesen korábban is hittem Istenben és abban, hogy ő teremtett, de nem volt mögötte igazi, élő kapcsolat. Volt egy vallásom, de ennél több nem – teszi hozzá. – Úgy gondoltam, jó gyerek vagyok, nem csinálok hülyeségeket, hiszek is, ennyi elég az üdvösséghez. De aztán rájöttem, mi a hit lényege, ez pedig mélységet adott az Istennel való kapcsolatomnak.”

Dani szerint a megtérés az az állapot, amikortól az ember felismeri, hogy Isten szeretete felfoghatatlan – ami még több szeretetet hív életre: „Számomra ez egy folyamat, ami nem 180 fokos fordulatot jelentett, hanem egy utat, amin Isten szépen lassan tisztít ki az életemből minden szennyet és mocskot.”

Példává váló emlékek

„Régen úgy gondoltam, egyszerűbb megtérnie annak, aki egyszer csak meghallja az igét, mindent otthagy és követi Istent. Ma már tudom, hogy ez nem igaz: ha folyamatosan hallom az igét, sok mindent megtanulok és nyitott szívvel érdeklődőm, Isten meg fog szólítani” – avat be Dani. Az fiatalember számára így értek össze az éveken át érkező információk, a vallásórák és a „kötelező” templomba járás.

Ahogy teltek az évek, egyre kevésbé tekintette kihívásnak, hogy édesapja, Fodor Gusztáv lelkész, sokkal inkább jó példaként kezdte látni őt: „Isten nagyon sokféle szolgálatra hívta el édesapámat, amiből megtanultam, hogy ha odaszánom az életem, engem is elhív majd.” Dani azt is hozzáteszi, büszke rá, hogy aktív szerepet vállalt a Magyar Református Szeretetszolgálat létrehozásában és bár gyermekkorukban sokat dolgozott, arra mindig figyelt, hogy minőségi időt töltsön családjával és együtt is imádkozzanak – ez pedig biztos alappá vált számukra. „A kisebb öcsém idén konfirmált, nálunk a gyülekezetben szokás az egyéni bizonyságtétel is, ő pedig csodálatos dolgokat mondott, ebből láttam, hogy ő sem érzi ezt tehernek” – hangsúlyozza Dani.

Kapcsolatban lenni

Dani ezen az úton járva úgy érezte, helye van az egyházban, de ehhez feladatok is kapcsolódnak – így jelentkezett édesapja biztatására az ifivezetőképzőbe. „Már vezettem ifit, de tudtam, hogy ha jobbá és hitelesebbé szeretnék válni, akkor el kell mennem erre a képzésre” – foglalja össze. A „jobbá válásnál” azonban sokkal többet kapott a vezetőképző három hétvégéjén: „Ez egy olyan csoda volt az életemben, ahol fejlődhettem és olyan testvérekkel találkoztam, akikkel közösen készülünk az örök életre.”

Dani ezekkel a tapasztalatokkal szeretne továbbra is az ifijével foglalkozni, de emellett új tervei is vannak. Mint mondja, úgy érzi, Isten két barátjával együtt arra hívta el, hogy Debrecenben ifivezetői hálózatot hozzanak létre. „Szeretnénk összekötni a gyülekezeteket, kapcsolatokat kialakítani, hogy segíthessük egymást és közösen éljük meg a szolgálatot – mondja Dani. – Istennek terve van az otthonunkkal, az ott élőkkel, mi pedig szeretnénk ennek részesei lenni. Az a célunk, hogy támogassuk az ifivezetőket – de csak akkor lehetünk igazi vezetőkké, ha kapcsolatban vagyunk egymással és Istennel.”

Kapcsolódó anyagok:

Add tovább, amit kaptál!
Ahol egy több, mint a kilencvenkilenc
Pásztorok nyomdokaiba léptek

Farkas Zsuzsanna

Istent keresem

2Tim 1,8–14

„Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →