Veled kiteljesedve

2017. február 17., péntek

„Esküvői fogadalmunkban felelősséget vállaltunk egymásért egészségben, betegségben, jóban, rosszban. Ez ma is házasságunk alapja" – Rábai-Biró Marianna és Rábai Sándor vallanak kapcsolatukról.

Számunkra a házasságunk biztonságot jelent a folytonosan változó, rohanó, kihívásokkal teli világban. Számíthatunk egymásra akkor is, ha nehézségeink, problémáink vannak, ezeket megbeszélhetjük, bátoríthatjuk a társunkat. Házasságunk alapot teremt a gyermekvállaláshoz és gyermekeink szeretetben, hitben neveléséhez.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy egymásnak rendelt minket, és, hogy megtalálhattuk egymást. Egyetemista korunkban ismerkedtünk meg, a húszas éveink legelején, 14 éve élünk házasságban, mondhatjuk, hogy együtt nőttünk fel. Úgy érezzük, hogy házasságunk maga az otthon, hisszük, Isten tenyerén.

Istennek hála, eddig mindig megtaláltuk az egyensúlyt, jól kiegészítjük egymást: ha egyikünknek rossz napja volt, akkor a másik próbál derűt hozni (vagy legalább felülkerekedni a saját rossz napján és úgy vigasztalni a másikat). Ha egyikünk aggodalmaskodik és hitét veszti, nem hagyjuk a dolgot és Isten segítségével túljutunk a holtponton és mindig adhatunk a másiknak hitet és reményt!

Milyen nagy áldás, hogy mindketten hitben járó református keresztyének vagyunk! Az együtt eltöltött évekre visszatekintve jól látható Isten szerető, megtartó, vezérlő oltalma az életünkben. Nagyon nagy életfeladatot kaptunk Anna lányunk születésével. Néhány napos korában kiderült, hogy sérült az idegrendszere. Egyik vizsgálat követte a másikat, de máig sem tudjuk egyértelműen, mi történt. Az évek múlásával lassan-lassan bontakoztatta ki Isten azt a felismerést, hogy Anna, a sok fejlesztő foglalkozás ellenére mindig segítségre fog szorulni és nem tanul meg beszélni. El kellett fogadnunk, hogy a miért helyett a mi célból kérdése a fontos!

Isten másként adott választ és tett csodát, mint ahogy mi azt elképzeltük. Minden napra adott és ad erőt. Ad szeretetet, türelmet, és megerősítette a hitünket s egymás iránti szeretetünket is. Megtanított arra, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. Ha nem is tudtuk ezt a nehéz helyzetet mindig ilyen békességgel elfogadni, soha nem vádoltuk, nem hibáztattuk egymást, sőt ez a nagy felelősség kijózanítóan hatott ránk, ráébresztve arra, hogy egyedül Istenben bízhattunk, bízhatunk ma is. Amit viszont emberileg a végsőkig megtehetünk, az az, hogy nagyon szeretjük egymást és a kis Annát.

Legyen hála Istennek Anna életéért, aki visszaragyogja Isten szeretetét és megtartó erejét. Nagy boldogság volt számunkra kisfiunk, Sanyika megszületése, az ő kedves, derűs, jószívű személyiségének kibontakozása. Isten kegyelméből nyáron megszülethet harmadik gyermekünk is.

Házastársakként szívünkben hordozzuk egymást, imádkozunk egymásért. Sokat jelent számunkra a Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközségének gyülekezetében működő házaspári kör, Krisztusban testvéri, egymásért imádkozó közösség. Havonta találkozunk és megosztjuk egymással a házasságainkban és családjainkban történt örömeinket vagy éppen nehézségeinket. A Szentírás útmutatása mellett beszélgetünk Pálhegyi Feri bácsi és Gary Chapman írásairól is.

Esküvői fogadalmunkban felelősséget vállaltunk egymásért egészségben, betegségben, jóban, rosszban. Ez ma is házasságunk alapja. Az Istenbe vetett hit minden megoldhatatlannak tűnő emberi problémát kisimít, az egymás felé sugárzott szeretet pedig megadja az örömöt a mindennapokhoz.

Rábai-Biró Marianna és Rábai Sándor

Istent keresem

Bír 19,1–21

„Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →