Világimanap a szomszédságban

2010. február 24., szerda

Az osztrák világimanapi mozgalom hatvan évnyi múltra tekint vissza. A háttérmunka, és a lebonyolítás méreteit mutatja, hogy immár önálló egyesületi formában működnek. Elnökükkel, az erdélyi szász származású Marianne Domby-val beszélgettem tapasztalataikról, sikereikről, és élményeikről azon a konferencián, amelyet 2009. november 6. és 8. között tartottak a festői szépségű Spital am Phyrn-ben.

- Milyen helyet foglal el a vallási életben a női világimanap Ausztriában?


- Az osztrák nők szeretettel fogadták az imanapot, örömmel vesznek részt benne. A hatvan évvel ezelőtti első ausztriai megrendezése óta kellően ki is nőtte magát a mozgalom. A résztvevő egyházak lelkészei nagyra értékelik a nők ezen a téren végzett munkáját és odaadását. Nem szabad alábecsülnünk a világimanap mottóját, az „informáltan imádkozni” gondolatát. A világimanapnak köszönhetően országokat, kultúrákat és különböző hagyományokat ismerhetünk meg. Ez nyitottá teszi a résztvevőket az idegen kultúrák iránt, és megtanítja őket arra, hogyan lehet más kultúrák, hagyományok, felekezetek képviselőit megérteni, illetve párbeszédet folytatni velük. 


- Hogyan jelenik meg az ökumené a világimanap szervezésében?


- A nemzetközi világimanap egyik legfontosabb alapgondolata az, hogy a különböző felekezetek nagyságuktól függetlenül egyenlően képviseltessék magukat. Meggyőződésem, hogy minden egyházban lehet üdvözülni. A jó együttműködés titka, hogy egymást respektáljuk. A mára szinte elcsépeltté vált alapgondolatunkat emelném ki: „Egység a sokféleségben”.  Ez csak akkor működhet, ha nyíltan beszélünk egymással, és nem söpörjük asztal alá az ellenvéleményeket.

- Az osztrák világimanap szervezése több mint egy éve egyesületi formák között zajlik. Az alapszabály előírása szerint az egyesület vezetősége úgy áll össze, hogy az Ausztriában működő keresztyén egyházak mindegyike a katolikustól az evangélikusig, a baptistától a metodistáig, a reformátustól az ó-katolikusig egyforma mértékben képviseltetve legyen. Nem jelent-e feszültségforrást az, ha a képviselet nem tükrözi a részt vevő egyházak, és helyi világimanapi csoportosulások számbeli arányát?


- A felekezetek képviselete nem függ attól, mekkora arányban ünneplik az egyes felekezetek, illetve egyházak a világimanapot. Az egyenlő képviselet elve még soha nem vezetett nálunk konfliktusokhoz. Ebben a kérdésben is működik az az elv, hogy respektálnunk kell egymást, a kis egyházakat is.

- Megjelenik-e a világimanap az osztrák médiában? Hogyan lehet felhívni a figyelmet a mozgalomra?


- Fontos, hogy nem csak a saját egyházunkban csinálunk hírverést az imanapnak. Évek óta megjelentetjük a világimanapi istentiszteletek helyét, idejét, ebben elsősorban a helyi médiumoknak, lapoknak, rádióadóknak van nagy szerepe. Működő honlapunkon szintén megtalálható az összes, Ausztriában megrendezendő világimanapi istentisztelet helye, ideje. Nagy álmunk az, hogy Bécsből a közszolgálati televízió közvetítse a világimanapi istentiszteltünket. A világimanap nemzetközi bizottságát meghívtuk, hogy néhány éven belül az európai kongresszusukat Ausztriában tartsák, ez talán egy olyan alkalom lehetne, ami az országos médiumok figyelmét is felhívja ránk.

- Németország elkészíti a sajt német nyelvű világimanapi anyagát, ennek ellenére, vagy emellett Ausztria saját fordítású, saját készítésű információs anyagot állít össze. Megéri?


- A nemzetközi bizottság alapelvei között szerepel, hogy az egyes országok lehetőség szerint fordítsák le maguknak a liturgiát, hiszen mindenkinek van egy sajátos kulturális háttere. A lényeg, hogy az istentiszteletek résztvevői jól megértsék a liturgiát.

- Az osztrák világimanapi egyesület befogadta a dél-tiroli csoportot.


- Ők éveken át részt vettek az előkészítőinken, és később csatlakoztak hozzánk. A nyelvi közösség miatt közelebb érzik magukat Tirolhoz, és egyáltalán Ausztriához. Szerették volna támogatni a projektjeinket. Ennek ellenére nem csak nálunk képviseltetik magukat, hanem az olasz bizottságban is. Szinte természetesnek tűnt, hogy ők is kapjanak szavazati jogot.

- Éves beszámolójukba bekerült az a pont, hogy feladatnak tekintik a fiatal nők lelkesítését a világimanapi mozgalom iránt. Mennyit haladtak előre e téren?


- Ebben a kérdésben sokat léptünk előre. Az a tapasztalatunk, hogy fiatal nők szívesebben vesznek részt kreatív módon megrendezett istentiszteleteken, mint a hagyományos alkalmakon. Ők nyitottak a konvencionálistól eltérő formák iránt. A Ziller-völgyben (ahol az ökumenizmus rövid múltra tekint vissza, hiszen Európában egyedülálló módon még a 19. században is komoly protestánsüldözés folyt – jkgy megjegyzése) olyan sikeresnek bizonyult a fiatalabb generáció körében a világimanap, hogy a márciusi alkalmon kívül még két ökumenikus istentiszteletet szerveznek a nők. Ez is azt mutatja, hogy még inkább nyitnunk kell.

- Mi lesz a jövője a viágimanapnak?


- Az én vágyam az, hogy a világimanap legalább abban a mértékben fejlődjön, mint ahogy ez az elmúlt hatvan évben történt. Hálásak lehetünk mindazért, amit elértünk. Hiszen egyik legfontosabb feladatunk, hogy egész évben imádkozzunk a bemutatkozó országokért. Az egyik legemlékezetesebb világimanap ebben a tekintetben 1990 volt, amikor Szlovákia mutatkozott be. 1989-ben, az előkészítőn egy gyertyát körbefontunk szögesdróttal, s az istentiszteleten szimbolikus jelzésként átvágtuk a szögesdrótot. A következő év márciusában, mire a világimanapot megrendeztük, lehullott a vasfüggöny. Imádságunk meghallgatását láttuk ebben. Soha nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy mindig azt kell néznünk, ami összeköt minket, és nem azt, ami elválaszt. 


Jakab-Köves Gyopárka

Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.