Erdélyben a legtöbb református gyülekezetben virágvasárnapon szokás tartani a konfirmációt, ez a hagyomány él a Mezőpaniti Református Egyházközségben is. Ezért az ünnep jelentőségét firtató kérdéseink nem szorítkoztak a bibliai történet üzenetének kibontására: a fogadalmat tévő, többnyire fiatal egyháztagok szempontjából is áttekintettük a nap szerepét és mai értelmezését Kovács Tiborral, a Maros megyei község lelkipásztorával.
Mi a virágvasárnap mint ünnep szerepe az egyházban?
Úgy látom, különös jelentősége van a gyülekezet életében is, és egyáltalán az egyházi évben. Nemcsak azért, mert Jézus ekkor vonul be Jeruzsálembe, és ezzel elkezdődik az az eseménysorozat, amelyet szenvedéstörténetnek hívunk, hanem mert a legtöbb egyházközségben, Erdélyben legalábbis, de sok helyütt Magyarországon is, ez az ünnepkör hagyományosan összefonódott a konfirmációi fogadalomtétellel.
Miért alakult ki ez a szokás Erdélyben?
Csak a saját gondolataimat tudom erről megosztani: talán azért, mert ennek az ünnepnek egyszerre van szépsége és mélysége. Ez alapján úgy látom, hogy az egyházi év üdvtörténeti eseményeinek sorában ide lehetett a legtökéletesebben elhelyezni. A szépsége abból adódik, ahogyan a Megváltót ekkor ünnepelik. Ez a felmagasztalás, a dicsőítés napja, amelyen úrnak és királynak vallják őt. A szemünk előtt teljesednek be a próféciák, Jézus is mondja ebben a történetben: sohasem olvastátok, hogy gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet? Helyet kapnak itt a gyerekek, az ő hangjuk, a bizonyságtételük, ahogyan ők is Jézust magasztalják.
Miben jelenik meg az ünnep mélysége?
Észrevehetjük már az evangéliumi leírásokban is az arra utaló jeleket, hogy nem minden olyan szép, mint ahogy itt kinéz: a város felbolydul, a papok felháborodnak… És azt is látjuk, hogy ez a történet nem a megérkezésről szól, inkább a közeledésről, ahogy Jézus közeledik a kereszthez, ahol értünk, helyettünk és miattunk meghozza azt a tökéletes áldozatot, amely által kegyelmet, bűnbocsánatot és örök életet nyerünk. Ráadásul ott van a bevonulástörténet folytatása, a templomtisztítás, amely, azt gondolom, önvizsgálatra kell hogy indítson bennünket. A mi gyülekezetünkben egyhetes bűnbánati hét következik ilyenkor, minden reggel és minden este tartunk alkalmakat, amelyekre a konfirmandusok is eljárnak a szüleikkel együtt, ez is a felkészülés része. Miután virágvasárnapon bizonyságot tettek arról, hogy megfelelő jártasságot szereztek a Szentírás és hitünk dolgaiban, húsvét vasárnapján részesednek az úrvacsora kegyelmi ajándékában és tesznek fogadalmat arról, hogy Jézus Krisztusnak igaz követői és az anyaszentegyháznak hűséges tagjai lesznek.
VIRÁG- VAGY PÁLMAVASÁRNAP
Az ókori Közel-Keleten ismert szokás volt, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat terítették az emberek Jézus elé, és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be. A pálma elősorban a dicsőség és a győzelem jelképe volt.
Egy kicsit a profán területre tévedve: van-e olyan népszokás, amelyet még gyakorolnak Mezőpanitban? Ha igen, ezek hogyan kötődnek a keresztyén hagyományhoz?
Nálunk már különösképpen nincs, pontosabban ami van, az az egyházi élethez tartozik, ily módon köze van a Szentíráshoz és a templomtisztítás kérdéséhez. Például hagyománynak nevezhetjük a mi közösségünkben, hogy a konfirmáció előtti hetekben a konfirmandusok szülei a gyerekekkel együtt eljönnek, és gyönyörűen kitakarítják a templomot: az anyukák bent sürgölődnek, a lányok a lépcsőket súrolják, az apukák a fiúkkal kint gereblyéznek az udvarban, rendbe teszik a fákat, meg minden egyebet, ami a templom körül van. Ezt olyan szép dolognak látom: az ember érzi, hogy ilyenkor valamiként meg kell tisztulni, rendbe kell tenni a dolgokat, mert Isten elé készülünk. A másik, amit én hagyományként élek meg, és ami szintén hozzátartozik az ünnep szépségéhez: a konfirmációt megelőző nap a hitüket megvallani készülő fiatalok a szülőkkel együtt gyönyörűen felvirágozzák a templom kapuit, a bejáratát. Amikor az ember másnap reggel felébred, azt látja, hogy minden és mindenki ünneplőbe öltözött. Erdélyben szinte minden gyülekezetben így van: virágvasárnapon Nagyváradtól egészen a Székelyföldig csodálatosan feldíszített és kivirágoztatott templomokat láthatunk.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!