Istent keresem

Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján

„Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mit olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!”
(Préd 7)

1 Jobb a hírnév a drága olajnál, és a halál napja a születés napjánál. 2 Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él! 3 Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív. 4 A bölcsek a gyászolók házára gondolnak, az ostobák pedig a vigadozók házára. 5 Jobb a bölcsek dorgálását hallgatni, mint ha az ostobák énekét hallgatja valaki. 6 Mert olyan az ostoba nevetése, mint a tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság! 7 Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset, és az ajándék megrontja a szívet. 8 Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek. 9 Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik. 10 Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel! 11 Jó a bölcsesség az örökség mellett, hasznos azoknak, akik látják a napot. 12 Mert oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti azokat, akiknek van. 13 Figyeld meg Isten alkotásait: ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? 14 A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik. 15 Sok mindent láttam hiábavaló életemben: Van olyan igaz ember, aki elvész, pedig igaz, és van olyan bűnös, aki sokáig él, pedig gonosz. 16 Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?! 17 Ne légy fölöttébb bűnös, és ne légy bolond: miért halnál meg idő előtt?! 18 Jó, ha az egyiket is megragadod, a másikat sem engeded ki kezedből, mert az istenfélő ember minden bajból kikerül. 19 A bölcsesség nagyobb erőssége a bölcsnek, mint tíz olyan ember, aki a várost kormányozza. 20 Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne. 21 Ne figyelj mindenféle szóbeszédre, és ne halld meg, ha a szolgád átkoz! 22 Te magad is sok esetről tudsz, amikor te átkoztál másokat. 23 Mindent megpróbáltam a bölcsességért. Már azt gondoltam, hogy bölcs vagyok, pedig távol voltam tőle. 24 Távol van, ami van, és nagyon mélyen: ki tudná megtalálni? 25 Amikor rászántam magam, hogy megismerjem, kifürkésszem és kikutassam bölcsen a végső következtetést, tudva, hogy az oktalanság bűn, és a tévelygés esztelenség, 26 úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb az olyan asszony, aki hasonló a vadászhurokhoz: a szíve háló, kezei pedig bilincsek. Aki kedves Isten előtt, az megmenekül tőle, de a vétkes a foglya lesz. 27 Lásd, erre jöttem rá – mondja a Prédikátor –, mikor egyik gondolatról a másikra haladtam, hogy megtaláljam a végső következtetést, 28 amelyet még most is keresek, mert nem találtam meg: ezer közül egy igazi embert találtam, de asszonyt nem találtam azok között. 29 Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak.

„Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mit olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!" (2). Óvni akar bennünket a mi Urunk attól, hogy megfeledkezzünk őróla és a neki való engedelmességről. Ott, ahol mulatnak, ez könnyen megtörténik. A gyászoló emberek között azonban arra emlékezünk, hogy mennyire mulandóak vagyunk, és az is eszünkbe jut, hogy szükségünk van az örökkévaló Istenre. Szívleljük meg az örökkévaló Isten szeretetét, aki Fiát adta értünk, hogy örök életünk legyen.

RÉ 145 MRÉ 145


„…mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.” (Lukács 13,1–5)

(5) „…mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.” (Lukács 13,1–5) ELVESZNI?! – 1. Nagy gondom, hogy folyamatosan keresek valamit. A rengeteg cucc között mindig elvesznek „dolgok”. Tudom, hogy valahol van, amit keresek, megvan: – de hiába, mert amikor kell, akkor nincs; – ezért van, de haszontalanul, olyan, mintha nem lenne. – 2. Rettenetes olvasni ezt a kifejezést: – elveszett, kárrá és szemétté lett; – van, de mintha nem lenne. Mi is elveszhetünk így? Ha nem Isten színe előtt állunk, akkor eleve elvesztünk… – 3. Vigyázzunk! Itt ne másokról nyilatkozzunk (János 21,22), mert nem a velünk történt és történő külső eseményekből, sikerekből és tragédiákból következtethetünk erre. Jézus szerint a Pilátus által megölt galileaiak, és azok, akikre rádőlt a torony Siloámban (1; 4), semmivel sem voltak bűnösebbek nálunk (2). – 4. A lényeg, hogy megtértünk–e? A megtérés pedig az a csoda, hogy Isten megtalált bennünket, és az Ő tekintete elé állított minket, kézbe vette az életünket (Lukács 15,5). Amit megtaláltam, és fontos, az állandóan ott van a szemem előtt, hogy soha ne felejtsem el. Így vagyunk az Úr tekintete előtt mi is, az Ő kegyelmes kezében, Ő pedig nem enged el (Róma 8,38-39).

____

ELVESZNI?!

– 1. Nagy gondom, hogy folyamatosan keresek valamit.

A rengeteg cucc között mindig elvesznek „dolgok”.

Tudom, hogy valahol van, amit keresek, megvan: – de hiába, mert amikor kell, akkor nincs; – ezért van, de haszontalanul, olyan, mintha nem lenne.

Esetleg, amikor véletlenül rátalálok a korábban keresett „dolgomra”, akkor már nem kell, mert hiányát már valahogy megoldottam, így újra félreteszem.

 

– 2. Rettenetes olvasni ezt a kifejezést: – elveszett, kárrá és szemétté lett; – van, de mintha nem lenne.

Mi is elveszhetünk így?

Ha nem Isten színe előtt állunk, akkor eleve elvesztünk, porosodik hiábavaló életünk, amíg aztán eltemet bennünket a „por”: – vagyunk, de minek vagyunk…

Kiestünk az Isten tekintetéből, kezéből, kegyelméből? (Galata 5,4–6)

 

– 3. Vigyázzunk!

Itt ne másokról nyilatkozzunk (János 21,22), mert nem a velünk történt és történő külső eseményekből, sikerekből és tragédiákból következtethetünk erre.

Jézus szerint a Pilátus által megölt galileaiak, és azok, akikre rádőlt a torony Siloámban (1; 4), semmivel sem voltak bűnösebbek nálunk (2).

 

– 4. Ez a kiindulás.

A másikat mindig többre tartsuk magunknál (Filippi 2,3), vagyis még üdvbizonyosságunkban sem felejtkezhetünk el arról, hogy minden kegyelem.

Ez az alázat a másikra mindig reménységgel tekint, saját magára pedig a bűnbánat töredelmével, ugyanakkor a megnyert kegyelem örömteli bizonyosságával.

 

– 5. A lényeg, hogy megtértünk–e?

A megtérés pedig az a csoda, hogy Isten megtalált bennünket, és az Ő tekintete elé állított minket, kézbe vette az életünket (Lukács 15,5).

Ő talál meg, Ő emel ki a halálból!

Csak Ő képes erre!

A megtérés eleve kegyelem, Isten cselekvése, amire persze van emberi válasz, de azt is Ő munkálja (3; 5).

 

– 6. Amit megtaláltam, és fontos, az állandóan ott van a szemem előtt, hogy soha ne felejtsem el.

Így vagyunk az Úr tekintete előtt mi is, az Ő kegyelmes kezében; – Ő pedig nem enged el (Róma 8,38-39).

A többi pedig nem lehet emberi spekuláció martaléka.

 

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.

Sola Scriptura

Hitvallásaink

Református hitünk egyik fő sarokpontja a hitvallásosság. Hitvallások azért születnek, mert van élő hit. Egyházunk az Apostoli Hitvallás mellett két alapvetően fontos hitvallásos iratot tart számon: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.

Istentiszteleti rendek

Az egyház életének ünnepi eseménye az istentisztelet. A következőkben a Magyarországi Református Egyház 1985-ben elkészült és ugyanakkor kiadott, jelenleg hivatalosan használatban levő istentiszteleti rendjeit és azok leírását olvashatják.

Istent keresem

Préd 7

„Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mit olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →