Istent keresem

Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján

„Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.”
( Lk 20,27–40)

27 Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: 28 Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. 29 Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. 30 Ekkor a második vette el az asszonyt, 31 aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. 32 Végül meghalt az asszony is. 33 Ez az asszony melyikük felesége lesz a feltámadáskor, hiszen mind a hétnek a felesége volt? 34 Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, 35 de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. 36 Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból. 37 Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokorról szóló részben, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta. 38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él. 39 Néhány írástudó ekkor így szólt: Mester, jól mondtad. 40 És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.

Van feltámadás és örök élet: az örök Isten osztja ezt meg a hozzá kötődőkkel. A Krisztusban megtisztított személyiségünket megőrizzük a feltámadás után is, hiszen „név szerint" azonosíthatók, felismerhetők leszünk. A feltámadás utáni élet azonban más minőségű lesz: beteljesedett élet. Élő reménységünk, hogy akik Krisztusban hunytak el, Krisztusban örökké élnek. Krisztusban vagy már? Részese vagy vele az örök életnek?

RÉ 275 MRÉ 313


„mindent megteszünk…” (Józsué 1)

(16) „mindent megteszünk…” (Józsué 1)

– Az áldások forrása csakis az a bizonyosság, hogy velünk van az Isten (Máté 1,23). Ezt az ígéretet kapta Józsué, és a honfoglalás előtt álló nép (1–9). Életünknek ez a bizonyosság ad tartást minden körülmények között: Jézus Krisztusban velünk az Isten. Ez a bizonyosság messze túlmutat a földi „Ígéret Földjén”, hiszen akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk (Róma 14,8). Ez a bizonyosság üdvösséges irányt ad az életünknek (7–8), elveszi a félelmeket (9), megerősít (5–7), boldogít (8).

– Ez a bizonyosság elég arra, hogy az Isten embere mindent megtegyen az Úr ügyében (16), abban az értelemben, hogy a maga helyén, az Istentől kapott lehetőségei között szorgalmasan tegye a dolgát: Isten dicsőségére, a rábízottak és sokak javára. Mindent megteszünk, amit csak tehetünk – az Úr törvényét, krisztusi rendjét betartva –, de az áldást az Úrtól várjuk (7–8). Hiszen, ha olyan útra tévedünk, amiről ugyan megmagyarázzuk, hogy ez az Úr útja, de valójában már messze eltávolodtunk az Úrtól; akkor ne várjuk az Ő áldását! Ahol pedig nincs az Úr áldása, ott a gonosz átka tombol.

– Éppen ezért, a legfontosabb: minden aktuális körülményben újra ki kell imádkozni az Úr akaratát, krisztusi törvényéből következő szándékát. Akkor, Józsué korában, a „honfoglalás” volt a feladat: elfoglalni… Ma annyi mindent birtoklunk, önző módon foglalunk le időt, embert, tárgyat, környezetet, lakott földet. Ma éppen az ellenkezője: az elengedés lenne az Úr akarata. Ma ezt a szándékot áldja meg az Isten! Ez az isteni szándék még akkor is megfontolandó, ha pontosan tudjuk, hogy olyan önző világban élünk, ahol minden elengedéssel visszaélnek, és méltatlan kezek koncaiként hullik az szét. Ezért most inkább csak annyit mondjunk: bizonyossággal mindent megtenni az Úr ügyében; megbecsülni és védeni azt, amit az Úr nekünk adott; és legalább magunk között megtérni az „elfoglalás” és birtoklás bűnéből, gyakorolva az elengedést…

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.

Sola Scriptura

Hitvallásaink

Református hitünk egyik fő sarokpontja a hitvallásosság. Hitvallások azért születnek, mert van élő hit. Egyházunk az Apostoli Hitvallás mellett két alapvetően fontos hitvallásos iratot tart számon: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.

Istentiszteleti rendek

Az egyház életének ünnepi eseménye az istentisztelet. A következőkben a Magyarországi Református Egyház 1985-ben elkészült és ugyanakkor kiadott, jelenleg hivatalosan használatban levő istentiszteleti rendjeit és azok leírását olvashatják.

Istent keresem

Lk 20,27–40

„Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink