Sok olyan beszámolót olvashattunk már a járvány utáni időszakról, amelyben a feljegyzés írója hálás, hogy újra lehet találkozni egymással, programokat tervezni, nyári táborokat tartani, kirándulásokat szervezni. Nem volt ez másként a budapesti teológián sem, ahol a pandémia által okozott elzártságot megelőzte a három és fél éve pusztító kollégiumi tűzvész, a vándorlás a különböző kollégiumokba, a hányattatás, a teológia ideiglenes elhelyezése három éve a Csopaki utcában.
Maradandó élmény és kiapadhatatlan tapasztalati forrás volt az a két év azoknak a budapesti zeneszerető és énektudással megáldott teológusoknak, akik a hetvenes évek közepén nem hivatalos kvartettjükkel hétvégente az országot járták, és gyülekezetekben szolgáltak. A nem is annyira titkolt formáció végül lelepleződött, de retorzió helyett állandó résztvevői lettek a hivatalos teológusnapoknak.