Életre serkentés, avagy gyülekezetplántálás és revitalizáció

2016. április 21., csütörtök

Tiszántúli küldöttség járt az amerikai Grand Rapids-ben Fekete Károly püspök vezetésével április 9-19. között. Zsinatunk lelkészi alelnökét a Reformed Church in America (RCA) Nagy Tavak Egyházkerületében (Great Lakes Region) tett körúton szerzett személyes tapasztalatairól, benyomásairól kérdeztük.

Most érkezett haza Püspök úr Amerikából. Milyen küldöttség vezetőjeként látogatott oda?

Amerikában van egy gyülekezeti csoport, akiknek tagjai vállalták azt, hogy komoly anyagi támogatást adnak a Debreceni Egyetemi Gyülekezetnek. Egy beszámoló körúton voltunk, hiszen a támogatók jogosultak megismerni, hogy milyen munka folyik az adományaik segítségével. Április 9-én négyen – jómagam, Püski Dániel és Kovács Gergő egyetemi lelkészek, valamint Szécsi Dóra exmisszus – indultunk el. A mi dolgunk elsősorban az volt, hogy a partnerkapcsolatban résztvevő gyülekezeteknek beszámoljunk az együttműködés eddigi eredményeiről. Később a Debreceni Református Hittudományi Egyetem nyolc hallgatója és Berta Zoltán beosztott lelkész csatlakozott a küldöttséghez, ők még egy hétig ott lesznek.

 

Mióta van és hogyan jött létre a kapcsolat a két egyházkerület között?

Püski Dániel egyetemi lelkész, még ösztöndíjasként ismerkedett meg Doug McClintic-cel, a Reformed Church in America (RCA) gyülekezetalapítási és gyülekezetépítési tanácsadójával, és ennek az ismeretségnek lett a gyümölcse az az együttműködési megállapodás, amit még Bölcskei püspök úr írt alá 2014. június 30-án. A partnerségi megállapodás a 2014-től 2019-ig tartó időszakra szól és az Egyetem téren folyó munka mellett a Kassai úti és a Böszörményi úti egyetemi központok gyülekezetalapításáért köttetett, hogy egy egységes „multisite”, azaz több telephelyen lévő gyülekezet tevékenykedjen a debreceni egyetemisták között.    

Meglátogattak ottani egyetemi gyülekezetet is. Betekintést kaptak a fiatalok életébe. Milyen az amerikai egyetemi közösség?

Az ottlétünk második vasárnap estéjén voltunk egy egyetemi istentiszteleten, mely egy állami egyetem, a Grand Valley State University (GVSU) Campus egyetemi gyülekezetében volt. Ebben az intézményben sokféle világi szak van, nincs teológiai fakultás. Öt lelkipásztor végzi itt a szolgálatot, hét közben vannak kiscsoportos foglalkozások és lelkigondozói beszélgetésre van lehetőség. Egy nagyon dinamikus istentiszteletet láttunk. Jelenleg az Apostolok cselekedeteiről írott könyv részeit veszik végig, és mi a 19. rész efezusi jeleneteibe kapcsolódtunk be.

Az istentisztelet egy dicsőítő résszel kezdődött, utána imádság következett, majd a hirdetések, amit újabb éneklés után követett az igemagyarázat. A lelkész komoly kortörténeti hátteret vázolt fel térképek kivetítésével, közben spontán kihívva néhány fiatalt, dramatizálva adták elő az ötvösök zavargását a történetből. A prédikáció végkicsengése az volt, hogy a termékenységi kultusz és a mai szexualitás között húzott párhuzamot az igehirdető, aki a pornográfia romboló hatásairól beszélt egészen meglepő direktséggel. Az istentisztelet része volt egy rövid interjúsorozat bejátszása, ami Grand Rapids-ben élő fiatalokat mutatott be, akik a pornográfia áldozatai lettek. Aztán azzal zárult az igehirdetés, hogy a lelkész jelezte, az elkövetkező napokban a kiscsoportos beszélgetéseken ezt a témát fogják feldolgozni. Ennek részeként elindult egy kampány a pornográf weboldalak negligálásáért. Ezzel akarnak hozzájárulni, hogy a fiatalok felkészülése a saját nemiségükre, szexuális életükre zavartalan legyen.

Fekete Károly és Püski Dániel köszöntik a Fifth Reformed Church (Grand Rapids) tagjait és Jon Sherrill lelkipásztort

Összességében elmondható, hogy a mintegy háromszáz nagyon fiatal huszonéves követni tudta az igemagyarázatot. Mi azt mondtuk, hogy ez a dramatizálás, ez a feldolgozási mód nálunk inkább a középiskolás korosztályhoz illett volna, ugyanakkor úgy érzékeltük, hogy ez a forma abban a kultúrában, és közegben – fiatalosan szólva – nagyon jól „átjött”. Érdekes tapasztalat volt az is, hogy egy ilyen történet kapcsán hogyan jött elő egy társadalmi probléma, egy fiatalokat érintő konkrét veszély. Nem csupán elvi eligazítást kaptak, hanem a mindennapi életük részévé lett téve azzal, hogy tanácsot és feladatot kaptak a kihívások elkerülésére és adakozhattak azoknak, akik bajba jutottak ezen a területen. 

Mint egyházvezető megismerkedett az RCA gyülekezetplántálási programjával is. Az egyházkerületnek jelenleg 1100 gyülekezete van, amelyből 300 gyülekezet az utóbbi tíz év gyülekezetalapítási mozgalmának eredménye. Miből áll ez a program?

Egy nagyon tudatos tervezésnek köszönhető: 1993-ban határozta el a zsinatuk, hogy beindítják ezt a programot, és 2014-ben már 300 gyülekezettel lett több. Ez a folyamat még nem zárult le, hiszen még van körülbelül 50-60 gyülekezet, amiről nem derült ki, hogy központi segítség nélkül önállóvá válhatnak-e. A mozgalom abból a szemléletből fakadt, hogy ők nem a „megachurch”, „mega-gyülekezetek” létrehozása felé indultak el, hogy minél többen legyenek egy helyi közösségben, hanem a missziói parancs értelmében kifelé igyekszenek fordulni, és a megsokszorozódó közösségek kialakítása a céljuk. Úgy vélik, ha olyan 1000 felé közelít a gyülekezet aktív létszáma, akkor már egy következő közösség alapításán kezdenek fáradozni. Nem csak magukra gondolnak, hanem a tanítvánnyá tétel dinamizálja őket.

A lelkipásztori szemlélet formálásában is megjelenik ez, mert nemcsak gyülekezetépítést tanulnak, hanem kifejezetten gyülekezetplántálást, ők ezt a kifejezést használják. Mindig van egy anyagyülekezet, amelyik ennek a plántásnak a hátterében ott áll financiálisan is, lelkileg is. Zsinati szinten pedig van egy tanácsadó testület, ami szakmailag felügyeli a gyülekezetplántálásokat. Előfordul az is, hogy egy arra alkalmas presbiterből válik gyülekezetet alapító személyiség, akit az egyházkerület gyülekezetplántálási tanácsosa segít teológiailag és gyakorlatilag is. Ezalatt a 10-15 év alatt közel 100 lelkipásztor alkot egy olyan hálót, akik már alapítottak gyülekezetet, és kicserélik egymással tapasztalataikat. Ezek a lelkészek próbálnak teológusokat is bevonni, hogy lássák, mire kell felkészülniük tanulmányaik során.

Elindult tehát egy nagyon gyakorlatias gyülekezetalapítási mozgalom, ami kifejezetten az amerikai optimizmussal végzi munkáját. Nagyon sokszor szegény, hátrányos helyzetű térségekben is vállalják ezt. Sőt etnikai szinten is van erre példa.

Mi egy olyan gyülekezet lelkipásztorával találkoztunk, aki Nepálból jött teológiai ösztöndíjasnak Amerikába. Közben a Nepálból menekültekből először házi bibliakör alakult, aztán – ahogy növekedett a nepáli bevándorlók száma – ott Grand Rapids-ben egy nepáli anyanyelvű gyülekezete lett az RCA-nak. Ilyen gyümölcse is lett ennek a gyülekezetplántálási mozgalomnak.

Tehát voltak hasznosítható tapasztalatok a fiataljaink, és személy szerint Püspök úr számára is?

Amerikában más a gyülekezetek viszonyulása az épületekhez. Ott akár be is zárnak templomokat. Ahol viszont föltűnik egy új lakópark vagy csoport, ahol van értelme gyülekezetet alapítani, ott villámgyorsan megjelennek, és először lehet, hogy csak bérelnek valamilyen helyiséget, majd aztán építenek is, mégpedig nagyon átgondolt, sokféle helyiséggel és berendezéssel ellátott, korszerű gyülekezeti központokat. Az épület egyértelműen az emberekkel való foglalkozást szolgálja. Szemléletmódjukról az is beszédes, hogy ők előszeretettel nevezik gyülekezeteiket community-nek, közösségnek. A gyülekezeti istentisztelet mellett azt is fontosnak tartják, hogy gyermekek és felnőttek számára élettérré váljon a gyülekezet, a közösség, ahova tartoznak. Nálunk is van egy belső vándorlás, költözködési hullám, korábban az urbanizációval az emberek a városokba mentek, most meg sok helyen vidékre települnek, vagy a nagyvárosok agglomerációs körzeteibe. A gyülekezetplántálás tapasztalatai ezért nekünk is sokat segíthetnek.

Példaértékű, hogy a gyülekezetplántálás mellett van egy másik aktivitásuk is: a gyülekezetek revitalizálása. Életet lehelni azokba a formális, elöregedett vagy megfáradt tradicionális gyülekezetekbe, ahol minden feltétel adott, még emberek is vannak, de valahogy megfakult, lelassult a keresztyén élet dinamikája. Ez a felelevenítést, új életre keltést célzó törekvés megmutatkozik az istentiszteleti stílusban, a csoportmunkában, a presbiter – és a vezetőképzésben, a liturgia elevenebbé tételében. Nemcsak az új gyülekezetek fontosak, hanem a régiek is, és ki kell derüljön, hogy ezekben van-e annyi erő, hogy megmozduljanak.

Az is megszívlelendő, hogy az új gyülekezetek lelkipásztorait nagyon odafigyelve választják ki. Gyülekezetalapításra nem feltétlenül alkalmas bármelyik lelkipásztor. Az ő gyakorlatuk szerint egy hat stációból álló kiválasztási folyamaton mennek keresztül a jelöltek. Nagyon megszűrik, hogy ki lehet gyülekezetalapító, de azért így is szép számban találnak alkalmas jelölteket. Ez a kiválasztási folyamat egyébként még a mi lelkészválasztásainknál is hasznosítható lehet. Érdeklődéssel figyeltem ennek részleteit, mert minden lelkészváltás egy új esély arra, hogy ez a már említett revitalizáció megtörténjen egy tradicionális gyülekezetben.

A Reformed Church in America 2028-ban lesz 400 éves. Ennek előkészülete az „Átformálva – Átformálódóan" (Transformed – Transforming) program, hogy nyilvánvaló életjeleket mutassanak fel a jubileumra. Nagyon fontos számukra az a látás, hogy együtt kell tenni az új közösségekért és megújulást serkenteni a régi gyülekezetekben. Én mindkét irányt nagyon tanulságosnak gondolom és sok impulzust kaptam ez alatt a néhány nap alatt az életre serkentés lehetőségeiről.

A Debreceni Egyetemi Református Gyülekezet egy fejlődő missziói terület. Hogyan fogadták a támogató egyházak a küldöttség beszámolóját?

Az egyetemi gyülekezet mindennapjait bemutató kisfilmes beszámolót hallva a támogató közösségek nagyon örültek annak, hogy a Debreceni Egyetemi Gyülekezet két új campuson, a Böszörményi úton, és a Kassai úti campuson is tudott gyülekezetet alapítani. A debreceni teológusokkal most zajló találkozás pedig azért fontos, mert át tudják adni azokat a tapasztalatokat, amelyeket ők megszereztek a 300 új gyülekezet alapításánál. Természetesen mindezt adaptálni kell a hazai helyzetre, mert a mi körülményeink mások, mint az amerikai adottságok. Nagyon őszinte beszélgetéseink voltak, és magam is nagyon sokat tanultam, hiszen nemcsak az anyagi segítség, hanem a kölcsönös szakmai tapasztalatcsere, tanulási folyamat is része a programnak.

Telepóczki Márta, fotó: Vargosz, ttre.hu

Istent keresem

1Thessz 5,1–11

„...legyünk éberek és józanok!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →