„Nem itt kéne lennem”

2017. január 27., péntek

„Százszor rosszabbra számítottam" – ezt mondta a bajai református hajléktalanellátásról egy otthontalan srác, aki két hete a szállón él. A református egyház nyolc évvel ezelőtt vállalta át a bajai önkormányzattól a hajléktalanok ellátását. Az intézménynek, amelynek nappali melegedője és népkonyhája a közelmúltban egy helyre és új épületbe költözhetett. A munkatársak missziót végeznek a gondozottak között, így akiben van nyitottság, az alkohol helyett Jézus Krisztust választhatja.

A Magyarországi Református Egyház (MRE) 2009-ben vette át Baján a szociális ellátásokat, a feladatokat a Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény látja el. Ezek közé tartozik a hajléktalanellátás is. Baján háromféle szolgáltatást nyújtanak: népkonyha, nappali melegedő és átmeneti szálló várja a rászorulókat. A népkonyha napi ötven adag meleg ételt biztosít az éhezőknek. Valkai Edit, a Cédrus hajléktalanellátásának vezetője azt mondja, az ebéd miatt nemcsak fedél nélküliek jönnek, hanem olyanok is, akiknek bár van lakásuk, házuk, de nehéz anyagi körülmények között élnek, és nagy segítség számukra az étel. A népkonyhán ugyanazt kapják az emberek, mint amit az igazgatónő, a pszichiátriai otthon lakói vagy a Cédrusról író újságírók. Valkai Edit elmondása szerint naponta legkevesebb negyven-negyvenöt ember áll be a sorba. Ha marad még pár adag, egy órakor repetázhatnak azok, akik még éhesek maradtak.

Nem csak hajléktalanoknak segítenek

A nappali melegedőt a hajléktalanokon kívül nehéz szociális helyzetben lévők is felkeresik. Sokan nem tudnak fűteni otthon, ezért segítség számukra, ha reggeltől délutánig bent lehetnek a Cédrusban. Itt programokat is szerveznek: van sakk- és kártyabajnokság, filmvetítés, és könyveket, újságokat is olvashatnak. A Cédrus dolgozói segítséget nyújtanak akár ügyintézésben is a hozzájuk betérőknek. De lehetőségük van itt fürdésre, mosásra, a ruhák azonnali szárítására is. A tusoláshoz tiszta törülközőt és tusfürdőt, sampont is kaphatnak. „Van kliensünk, aki naponta háromszor fürdik meg, annyira élvezi, hogy van meleg víz" – mondja Valkai Edit.

Az átmeneti szállón legfeljebb két évig élhetnek a lehetőséget igénylők, de kisebb megszakításokkal sokan újra visszatérnek. Baján húsz férőhely van férfiak számára. Általában télen-nyáron telt ház van, ha valaki mégis elmegy, a helyére rövid időn belül más érkezik.

Új melegedő nyolcvanmillióból

A bajai református hajléktalanellátás az átmeneti szálló épületének felújításával óriási változáson ment át az elmúlt évben. Az MRE saját forrásból, pályázati támogatás nélkül, nyolcvanmillió forintból építette fel az új nappali melegedőt, amely a népkonyhának is otthont ad. A felújításról Bánné Kiss Erzsébet, a Cédrus igazgatója azt mond­ja, a szükség találkozott a segítséggel. A szükség pedig nagy volt, mi­vel egy öreg, elavult, borzasztó műszaki állapotban lévő ingatlanban folyt a hajléktalanok ellátása. A szomszédban eladó lett egy telek, ezt vette meg az egyház, és ott építette fel az új épületet. „Jó, ha a keresztyén ember a zsebébe tud nyúlni, és tud adni a sajátjából. Itt is ezt történt, ezt tette a református egyház" – fogalmaz az intézményvezető. Az új épület egyszerű, letisztult, mégis szép. Belső dekorációjában a református templomok mennyezeti fakazettái köszönnek vissza, amelyeket az újrahasznosítás jegyében bontott fahulladékból alkottak meg.

„Az ellátottak örültek a változásoknak, tetszik nekik az új épület" – mondja Valkai Edit, aki hozzáteszi: korábban egy helyiségben volt az ebédlő, a nappali melegedő és az átmeneti szálló közösségi tere is. Ma sokkal nagyobb a hely, így mindenkinek jut egy külön kis zug az épületben. „Kevesebb a vita, nagyobb a béke" – summázza az eredményeket a hajléktalanellátás vezetője. „Kis intézmény vagyunk, itt nem kell attól tartani a klienseknek, hogy bántják őket, vagy ellopják a holmijukat" – fejti ki, hozzátéve, hogy az intézmény jó híréhez hozzájárulhat az is, hogy Baján egy telephelyen nyújtják a három szolgáltatást, míg más városokban sokszor kilométereket kell gyalogolni az egyik ellátástól a másikig. Az egyházi átvétellel és az új épülettel egyébként nemcsak a fedél nélküliek, hanem a munkatársak munkakörülményei is sokat javultak. „Azóta nagyobb az odafigyelés mindenre, nem szenvedünk hiányt semmiben, mindent megkapunk, amire szükségünk van ah­hoz, hogy jól végezhessük a feladatunkat" – árulja el.

Készenlétben a hidegben

Az elmúlt hetek hideg időjárása Baját sem kerülte el. A Cédrus bár készen áll arra, hogy krízisidőszakban az átmeneti szálló közösségi terében is fedelet nyújtson a rászorulóknak, erre egyelőre alig volt igény. Ennek nem az az oka, hogy ne lenne az itt lakó húsz főnél több hajléktalan Baján, hanem az, hogy számos otthontalan egyáltalán nem is akar a szállón lakni, hiszen akkor be kellene tartania a Cédrus házirendjét, amely tiltja például az alkoholfogyasztást.

Huszonöt éves, árva, munkanélküli, hajléktalan

A kliensek történetei sokszor hasonlóak: tönkrement házasságok, elhunyt házastársak, sok esetben alkohollal vagy más függőséggel terhelt, lecsúszott életek. Dávid története azonban megdöbbentett minket. Huszonöt éves, életerős fiatalemberről van szó, aki őszintén beszélt az életéről, bár nem szerette volna a fényképét viszontlátni az újságban. Szülei autóbalesetben hunytak el. Mint­ha ez nem lett volna elég tragédia, a munkahelyéről is kirúgták, elfogyott a pénze, és nem tudta fizetni az albérletét, így két hete a hajléktalanszállón él. Budapesten lakó nővéréről szűkszavúan szól. „Nem mondom, hogy jól érzem itt magam, de százszor rosszabbra számítottam" – mondja. Viszonyításként a médiából halott történeteket hoz a fővárosi szállókról, ahol „még az ember lábáról is lelopják a cipőt”. Azt mond­ja, itt ilyesmi nem fordul elő, normálisak az emberek, és kedvesek, segítőkészek az itt dolgozók is. „Itt nem az utcán vagyok. Van fedél a fejem felett, puha ágyam, ka­pok meleg ételt. Óriási segítség átmenetileg, amíg nem tudok újra sa­ját lábra állni" – teszi hozzá bizakodóan a fiatalember, aki munkát ke­res, és legkésőbb tavasszal szeretne búcsút inteni a hajléktalanszállónak. „Fiatal vagyok, nem itt kéne lennem" – summázza helyzetét.

Van példa a változásra

„Személyes példával és sok-sok munkával változtathatunk az ellátottak életén és lelkén egyaránt" – vélekedik Bánné Kiss Erzsébet a misszió lehetőségeiről. Persze emellett vannak egyházi alkalmak, lelkipásztor is jár a hajléktalanszállóra, sőt a gondozottakat meghívják az istentiszteletekre is. És vannak sikertörténetek: például a közelmúltban egy ellátott végigcsinált egy kórházi elvonókúrát, majd részt vett a Kékkereszt Egyesület háromhetes terápiáján. „Örülök, hogy sikerült valakit elindítanunk a szabadulás útján. Szeretnénk, ha mielőbb elindulhatna egy Kékkereszt-csoport a bajai hajléktalanok között" – utal tervükre az igazgató, aki szerint nehéz arra kérdésre válaszolni, hogy van-e kiút a hajléktalanságból.

„Örülök, hogy vannak néhányan, akiknek az élete rendeződött. Valaki idősek otthonába került, másvalaki visszaköltözött a családjához, és van olyan is, aki munkát talált és albérletbe költözött – ezek mind jó utak" – véli a szakember, aki szerint nincs egységes recept a fedél nélküli emberek helyzetének kezelésére. Egy viszont biztos: ők mindaddig ott állnak a rászorulóik mellett, amíg nekik szükségük van erre. „Ám hogy mi lesz a történetük vége, azt nem mi határozzuk meg, az nem a mi kezünkben van" – teszi hozzá.

Hajléktalanműhelye is van a református egyháznak
Baja mellett Mohácson, Debrecenben és a budapesti Tiszta Forrás Alapítványnál van református hátterű hajléktalanellátás Magyarországon. A hajléktalanműhelyben ezeknek az intézményeknek a dolgozói találkoznak évente néhány alkalommal. Céljuk, hogy lelkileg is támogassák egymást. Bánné Kiss Erzsébet, a Cédrus vezetője szerint fontos nekik, hogy tudják: egy közösséghez tartoznak, hiszen a hitük összeköti őket. Az egyik ilyen találkozón a bajaiak bemutatták a tanyaprogramjukat is, amelyben két volt hajléktalan férfinak adnak munkát és lakhatást úgy, hogy a tanyán tenyésztett állatok húsát és tejét a Cédrus konyháján használják fel.

Hegedűs Márk, fotó: Kapás Csilla

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2017. január 29-i számában.

Istent keresem

1Thessz 2,1–12

„...a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →