A hazai egyházak és a diaszpóra

2018. szeptember 09., vasárnap

A Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége 2018-as közgyűlését és konferenciáját Észtországban tartotta augusztus 30. és szeptember 2. között. A közgyűlés fő témája a nyugat-európai magyar protestáns gyülekezetek és a Kárpát-medence magyar protestáns egyházai közötti kapcsolat továbbfejlesztése volt. A nyolc országból összegyűlt negyven résztvevő harmincöt diaszpóragyülekezetet képviselt.

A találkozó meghívott előadója a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának Kárpát-medencei referense, Czanik András volt, aki a hazai egyházak és a diaszpóra kapcsolatáról tartott előadást. Beszámolt a magyar kormány által kezdeményezett egyházi ösztöndíjprogramól, mely 2018 szeptemberében indult.

Újragondolni a kereteket

A magyar kormány a nyugat-európai és tengerentúli magyarságot segítő Körösi Csoma Sándor Programon belül hozott létre egy kifejezetten egyházaknak szóló pályázati lehetőséget. A harminc meghirdetett helyből első alkalommal tizennégyet sikerült betölteni, közülük hat református és három evangélikus ösztöndíjassal. Az első kiutazók most szeptemberben kezdhetik meg a munkát szolgálati helyükön – református lelkipásztorok és vallástanárok érkeznek Németországba, Hollandiába, az Egyesült Államokba és Ausztráliba –, ahol kilenc hónapot tölthetnek. A meglévő közösségek megerősítése mellett az ösztöndíjprogram fontos célja az új kivándorlók megszólítása is. Ami az eddigiek alapján már jól látható, hogy egyrészt még a meglévő keretet sem sikerült teljes egészében kitölteni, másrészt a diaszpóra szempontjából olyan fontos helyekre, mint pl. London, Brüsszel, Párizs, illetve Svájc vagy Kanada – részben a fogadókészség hiánya miatt – nem tudtunk ösztöndíjast küldeni, ezért a jövőben szükséges a lehetséges pályázók és fogadó gyülekezetek felkészítése és a tapasztalatok megosztása. Az első pályázati kör kiértékelése nyomán történhet meg a rendszer továbbgondolása.

A hazai egyházak és a diaszpóra kapcsolatának elmélyítése kapcsán az előadó rámutatott, hogy folytatni kell a diaszpóra közösségeinek felmérését, így azokról a gyülekezetekről is képet kaphatunk, akik eddig nem reagáltak vagy nem is jutott el hozzájuk a megkeresés. A helyzetfelmérés alapján lehet újragondolni a szervezett kapcsolattartást és megfogalmazni az együttműködés jogi kereteit, ahol szükséges. További fontos lehetőségként említette a Zsinati Hivatal munkatársa a diaszpórában élők bekapcsolódását különféle anyaországi programokba (pl. a Kárpát-medencei magyar református egység 10 éves évfordulójának megünneplése 2019-ben, Csillagpont, Szeretethíd, Kárpát-medencei imanap, stb.), valamint hangsúlyosabb megjelenésüket a reformatus.hu honlapon (pl. címlista, istentiszteleti naptár, diaszpórával kapcsolatos hírek révén). Szükségesnek látta végül a diaszpórával kapcsolatos célkitűzések pontosítását az anyaországi egyházi törvényekben, valamint – a helyi sajátosságok figyelembevételével és a protestáns ökumené szellemében – közös stratégiai irányok megfogalmazását.

Kapcsolataink megerősítése

Mint a tanácskozás zárónyilatkozata megemlíti, a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége (NYEMPGYSZ) 2018 elején felmérést készített a gyülekezetek helyzetéről. Az eredményes felmérés átfogó képet nyújtott a szövetség taggyülekezetei egyházi életéről, feladatairól és aktuális gondjairól. „A jövőbeni partneri együttműködésre vonatkozóan kérjük diaszpóragyülekezeteink gyakorlati tapasztalatainak figyelembevételét” – fogalmaz a dokumentum.

Újból felvetődött az az igény, hogy az ötvenegy nyugat-európai diaszpóragyülekezet önálló egyházkerületté szerveződjön. Ennek érdekében a NYEMPGYSZ választmánya felhatalmazásának megfelelően „megteszi a szükséges lépéseket”. A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat – amelyet a tanácskozáson Békássy N. Albert világi elnök képviselt – támogatja ezt a kezdeményezést.

A nyilatkozat arról is beszámol, hogy szeptember 1-én a közgyűlés résztvevői ünnepi istentisztelet keretében találkoztak a tallinni Dómtemplomban az Észtországi Magyar Gyülekezet tagjaival, mely alkalommal az úrvacsora szentsége mellett a keresztség sákramentumát is kiszolgáltatták. Ezt követően a Tallinni Magyar Intézet adott helyet ünnepi fogadás keretében a helyi magyar gyülekezet és a NYEMPGYSZ küldöttei közötti találkozónak. Magyarország Nagykövetsége tallinni irodájának ügyvivője, Pecze Zoltán, és a Tallinni Magyar Intézet igazgatója, Orosz Tamás köszöntötte az egybegyűlteket.

A NYEMPGYSZ évi találkozóinak kiemelkedő célja „egymás segítése, az összetartozás tudatának mélyítése és a kapcsolataink megerősítése a személyes találkozások által”. A 2018-as közgyűlés vezérigéje a zárónyilatkozat szerint híven tükrözi célkitűzéseiket: „A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt…” (1Thessz 4,9-10)

Észtországban magyarok?

Első hallásra talán furcsának tűnhet, hogy Tallinnban tartotta közgyűlését és konferenciáját a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége. Az Észtországi Magyarok Munkácsy Mihály Egyesületének bemutatkozása azonban segít megválaszolni a kérdést.

Mátyás király követe lehetett az egyik első magyar, aki észt földre lépett. A 16. században Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király – fennhatósága alá vonva a Tartui püspökséget – egyszerre kormányozott mind magyarokat, mind észteket. A II. Gusztáv Adolf svéd király által 1632-ben második svéd univerzitásként alapított tartui egyetemnek pedig már az első végzősei között találunk erdélyi magyar teológusokat. Később az észt-magyar kapcsolatok főleg a nyelvtudósok, etnográfusok, irodalmárok és írók között fejlődtek.

A sztálini Szovjetunió kis időkülönbséggel megszállta mind Észtországot, mind Kárpátalját, ezáltal újra közös sorsra kényszerítve észteket és magyarokat. Kárpátaljaiként a magyar középiskola elvégzése után lehetetlen volt Magyarországon továbbtanulni, a helyi ukrán és orosz egyetemeken pedig versenyképtelenek voltak a magyarok. Eljutott azonban a hír Kárpátaljára, hogy Észtországban a tartui egyetemen magyarul is lehet felvételizni. E hírtől felbátorodva indult el az első próbálkozó a középkori magyar diákok nyomdokain Észtországba, ahol szívesen fogadták, segítették és bátorították. A kis észt nép soha nem tört meg a szovjet megszállás alatt és minden alkalmat kihasznált az ellenállásra. Így vált a kárpátaljai magyarok támogatása és befogadása a közös ellenállás jelképévé, és Észtország a kárpátaljai magyarok kulturális mentsvárává. Az 1970-80-as években volt úgy, hogy a tartui egyetemeken egyszerre 40-50 magyar diák tanult. Ezek a diákok a diploma megszerzése után visszamentek Kárpátaljára, de sokan családot és egzisztenciát teremtve letelepedtek Észtországban.

A 80-as évek végén merült fel a lehetőség az észtországi magyarok közötti eddig spontán létező kapcsolatok törvényes keretek közé terelésére, így született meg 1988-ban az első hivatalos magyar egyesület a Szovjetunióban. Az Észtországi Magyarok Munkácsy Mihály Egyesülete elsősorban érdekvédelmi szervezet, a kapcsolattartásban azonban fontos helye van a rendszeres magyar nyelvű istentiszteleteknek is. Haláláig id. Asszonyi István református lelkész végezte a szolgálatot, akinek négy gyermeke közül három élt Észtországban, 1997 óta pedig Molnár-Veress Pál svédországi lelkész viseli gondját az észtországi magyar hívőknek, aki évente négy alkalommal tart istentiszteletet Tallinnban.

 reformatus.hu

Istent keresem

Zak 8

„...az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →