A hazai egyházak és a diaszpóra

2018. szeptember 09., vasárnap

A Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége 2018-as közgyűlését és konferenciáját Észtországban tartotta augusztus 30. és szeptember 2. között. A közgyűlés fő témája a nyugat-európai magyar protestáns gyülekezetek és a Kárpát-medence magyar protestáns egyházai közötti kapcsolat továbbfejlesztése volt. A nyolc országból összegyűlt negyven résztvevő harmincöt diaszpóragyülekezetet képviselt.

A találkozó meghívott előadója a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának Kárpát-medencei referense, Czanik András volt, aki a hazai egyházak és a diaszpóra kapcsolatáról tartott előadást. Beszámolt a magyar kormány által kezdeményezett egyházi ösztöndíjprogramól, mely 2018 szeptemberében indult.

Újragondolni a kereteket

A magyar kormány a nyugat-európai és tengerentúli magyarságot segítő Körösi Csoma Sándor Programon belül hozott létre egy kifejezetten egyházaknak szóló pályázati lehetőséget. A harminc meghirdetett helyből első alkalommal tizennégyet sikerült betölteni, közülük hat református és három evangélikus ösztöndíjassal. Az első kiutazók most szeptemberben kezdhetik meg a munkát szolgálati helyükön – református lelkipásztorok és vallástanárok érkeznek Németországba, Hollandiába, az Egyesült Államokba és Ausztráliba –, ahol kilenc hónapot tölthetnek. A meglévő közösségek megerősítése mellett az ösztöndíjprogram fontos célja az új kivándorlók megszólítása is. Ami az eddigiek alapján már jól látható, hogy egyrészt még a meglévő keretet sem sikerült teljes egészében kitölteni, másrészt a diaszpóra szempontjából olyan fontos helyekre, mint pl. London, Brüsszel, Párizs, illetve Svájc vagy Kanada – részben a fogadókészség hiánya miatt – nem tudtunk ösztöndíjast küldeni, ezért a jövőben szükséges a lehetséges pályázók és fogadó gyülekezetek felkészítése és a tapasztalatok megosztása. Az első pályázati kör kiértékelése nyomán történhet meg a rendszer továbbgondolása.

A hazai egyházak és a diaszpóra kapcsolatának elmélyítése kapcsán az előadó rámutatott, hogy folytatni kell a diaszpóra közösségeinek felmérését, így azokról a gyülekezetekről is képet kaphatunk, akik eddig nem reagáltak vagy nem is jutott el hozzájuk a megkeresés. A helyzetfelmérés alapján lehet újragondolni a szervezett kapcsolattartást és megfogalmazni az együttműködés jogi kereteit, ahol szükséges. További fontos lehetőségként említette a Zsinati Hivatal munkatársa a diaszpórában élők bekapcsolódását különféle anyaországi programokba (pl. a Kárpát-medencei magyar református egység 10 éves évfordulójának megünneplése 2019-ben, Csillagpont, Szeretethíd, Kárpát-medencei imanap, stb.), valamint hangsúlyosabb megjelenésüket a reformatus.hu honlapon (pl. címlista, istentiszteleti naptár, diaszpórával kapcsolatos hírek révén). Szükségesnek látta végül a diaszpórával kapcsolatos célkitűzések pontosítását az anyaországi egyházi törvényekben, valamint – a helyi sajátosságok figyelembevételével és a protestáns ökumené szellemében – közös stratégiai irányok megfogalmazását.

Kapcsolataink megerősítése

Mint a tanácskozás zárónyilatkozata megemlíti, a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége (NYEMPGYSZ) 2018 elején felmérést készített a gyülekezetek helyzetéről. Az eredményes felmérés átfogó képet nyújtott a szövetség taggyülekezetei egyházi életéről, feladatairól és aktuális gondjairól. „A jövőbeni partneri együttműködésre vonatkozóan kérjük diaszpóragyülekezeteink gyakorlati tapasztalatainak figyelembevételét” – fogalmaz a dokumentum.

Újból felvetődött az az igény, hogy az ötvenegy nyugat-európai diaszpóragyülekezet önálló egyházkerületté szerveződjön. Ennek érdekében a NYEMPGYSZ választmánya felhatalmazásának megfelelően „megteszi a szükséges lépéseket”. A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat – amelyet a tanácskozáson Békássy N. Albert világi elnök képviselt – támogatja ezt a kezdeményezést.

A nyilatkozat arról is beszámol, hogy szeptember 1-én a közgyűlés résztvevői ünnepi istentisztelet keretében találkoztak a tallinni Dómtemplomban az Észtországi Magyar Gyülekezet tagjaival, mely alkalommal az úrvacsora szentsége mellett a keresztség sákramentumát is kiszolgáltatták. Ezt követően a Tallinni Magyar Intézet adott helyet ünnepi fogadás keretében a helyi magyar gyülekezet és a NYEMPGYSZ küldöttei közötti találkozónak. Magyarország Nagykövetsége tallinni irodájának ügyvivője, Pecze Zoltán, és a Tallinni Magyar Intézet igazgatója, Orosz Tamás köszöntötte az egybegyűlteket.

A NYEMPGYSZ évi találkozóinak kiemelkedő célja „egymás segítése, az összetartozás tudatának mélyítése és a kapcsolataink megerősítése a személyes találkozások által”. A 2018-as közgyűlés vezérigéje a zárónyilatkozat szerint híven tükrözi célkitűzéseiket: „A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt…” (1Thessz 4,9-10)

Észtországban magyarok?

Első hallásra talán furcsának tűnhet, hogy Tallinnban tartotta közgyűlését és konferenciáját a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége. Az Észtországi Magyarok Munkácsy Mihály Egyesületének bemutatkozása azonban segít megválaszolni a kérdést.

Mátyás király követe lehetett az egyik első magyar, aki észt földre lépett. A 16. században Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király – fennhatósága alá vonva a Tartui püspökséget – egyszerre kormányozott mind magyarokat, mind észteket. A II. Gusztáv Adolf svéd király által 1632-ben második svéd univerzitásként alapított tartui egyetemnek pedig már az első végzősei között találunk erdélyi magyar teológusokat. Később az észt-magyar kapcsolatok főleg a nyelvtudósok, etnográfusok, irodalmárok és írók között fejlődtek.

A sztálini Szovjetunió kis időkülönbséggel megszállta mind Észtországot, mind Kárpátalját, ezáltal újra közös sorsra kényszerítve észteket és magyarokat. Kárpátaljaiként a magyar középiskola elvégzése után lehetetlen volt Magyarországon továbbtanulni, a helyi ukrán és orosz egyetemeken pedig versenyképtelenek voltak a magyarok. Eljutott azonban a hír Kárpátaljára, hogy Észtországban a tartui egyetemen magyarul is lehet felvételizni. E hírtől felbátorodva indult el az első próbálkozó a középkori magyar diákok nyomdokain Észtországba, ahol szívesen fogadták, segítették és bátorították. A kis észt nép soha nem tört meg a szovjet megszállás alatt és minden alkalmat kihasznált az ellenállásra. Így vált a kárpátaljai magyarok támogatása és befogadása a közös ellenállás jelképévé, és Észtország a kárpátaljai magyarok kulturális mentsvárává. Az 1970-80-as években volt úgy, hogy a tartui egyetemeken egyszerre 40-50 magyar diák tanult. Ezek a diákok a diploma megszerzése után visszamentek Kárpátaljára, de sokan családot és egzisztenciát teremtve letelepedtek Észtországban.

A 80-as évek végén merült fel a lehetőség az észtországi magyarok közötti eddig spontán létező kapcsolatok törvényes keretek közé terelésére, így született meg 1988-ban az első hivatalos magyar egyesület a Szovjetunióban. Az Észtországi Magyarok Munkácsy Mihály Egyesülete elsősorban érdekvédelmi szervezet, a kapcsolattartásban azonban fontos helye van a rendszeres magyar nyelvű istentiszteleteknek is. Haláláig id. Asszonyi István református lelkész végezte a szolgálatot, akinek négy gyermeke közül három élt Észtországban, 1997 óta pedig Molnár-Veress Pál svédországi lelkész viseli gondját az észtországi magyar hívőknek, aki évente négy alkalommal tart istentiszteletet Tallinnban.

 reformatus.hu

Istent keresem

4Móz 33

„…az Úr parancsára mindig följegyezte, ha továbbindultak táborhelyeikről” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →