Vérükben hordozzák a reformációt

2018. október 21., vasárnap

„A behívások már megszűntek, de a sorkatonai szolgálatot visszaállították, fiataljainknak pedig nagyon nehéz az ukránok oldalon harcba menni” – mondja a mai kárpátaljai helyzetről Kacsó Géza lelkipásztor. Ígéretünkhöz híven folytatjuk Kárpát-medencei gyülekezeti riportsorozatunkat, melynek idei első állomása a beregszászi Bátyú.

Több mint négy éve már, hogy a háborús helyzet miatt aggódva gondolunk a Kárpátalján élő magyar testvéreinkre. Ezt az időszakot tovább nehezítette a tavaly kilátásba helyezett új oktatási törvény és megannyi, kifejezetten a kisebbségek ellen irányuló támadás. Azonban ebben a szorult helyzetben is 106 református gyülekezetben, missziói- és leányegyházközségben várják a híveket vasárnapról vasárnapra. Ezek közül a Munkácsi, az Ungvári és Beregszászi járás határán fekvő Bátyúra látogatunk, hogy Kacsó Gézával, a helyi református közösség lelkipásztorával beszélgessünk – a gyülekezetről és a régió helyzetéről.

Tükrözi a magyarság történetét

„Ez a gyülekezet látott szebb napokat is, az 1970-es években még 2400 fő volt a létszáma, ez mára a felére csökkent” – fogalmaz Kacsó Géza, aki 6 éve szolgál Bátyún. Mint mondja, az előző században ukránokat telepítettek be a községbe a megnövekedett munkaerő-igény kielégítésére, azonban a 3400 fős közösség fele így is magyarajkú – a reformátusok mellett görögkatolikusok, római katolikusok, pravoszlávok, Jehova tanúi és egy baptista család is él.

A gyülekezet temploma 108 éves, elődje egy sajnálatos tűzesetben leégett, így adományokból és összefogással készült el az új épület 1910-ben – melynek építését például az akkoriban Amerikában dolgozó bátyúiak is támogattak hazaküldött összegekkel. „A templom története tükrözi a 20. század magyarságának történetét: kölcsönre is szükség volt az újjáépítéshez, amit akkor még magyar banktól vettek fel és oda is fizettek vissza, de a trianoni diktátum után csehszlovákká lett bank is követelte az összeget – hiába tudták számlákkal igazolni a törlesztést” – meséli el a lelkész.

Manapság vasárnaponként 120 gyülekezeti tag jár istentiszteletre, akik közül közel húszan gyermekek – nekik nyaranta két ifjúsági hetet is szerveznek. A közösségnek van énekkara és zenekara is, melyek evangelizációs alkalmakon és ünnepségeken szolgálnak. A lelkipásztor szerint leginkább a házicsoportokra és a nagy ünnepek előtti játszóházakra van leginkább igény, ezt a munkát három hitoktató segíti. „Nálunk hosszúak a téli szünetek, ha nagy a hideg, akár egy hónapig is tarthatnak, mert az iskolának nincs pénze fűtésre – teszi hozzá Kacsó Géza. – Mivel azonban a parókián úgyis fűtünk, ezért ilyenkor oda várjuk a gyerekeket és szervezünk nekik programokat, hogy ne kelljen otthon maradniuk egyedül. Volt olyan év, amikor közel hetven gyerek is megfordult nálunk naponta.” A lelkész azt is hangsúlyozza, hogy a városban békében élnek együtt magyarok és ukránok, például bár a jelenlegi polgármester ukrán, az ő lánya is jár református énekkarba.

Segítség vagy akadály?

„A behívások már megszűntek, de a sorkatonai szolgálatot visszaállították, fiataljainknak pedig nagyon nehéz az ukránok oldalon harcba menni” – válaszolja Kacsó Géza arra kérdésre, milyen a háborús helyzet Ukrajnában. Ezzel párhuzamosan, a válság gazdasági hatása is igen komoly, az egykor stabil hrivnya folyamatosan ingadozik, aki pedig korábban külföldi valutában vett fel hitelt, gyakorlatilag eladósodott. Mindeközben az árak emelkednek, a fizetések és a nyugdíjak pedig stagnálnak – a legnehezebb helyzetbe az egyedül élő nyugdíjasok kerültek.

„Sokan elmentek külföldre, ebben nagy segítség a kettős állampolgárság, hiszen így lehet uniós útlevelet igényelni. De ez a lehetőség egyben nehézség is, mert, ha nem lenne, ezek az emberek itt maradnának – bár azt nem tudom, hogyan élnének meg” – foglalja össze az elmúlt évek legnagyobb dilemmáját a lelkipásztor.

Általában először a férfiak indulnak útnak, majd miután megteremtetik a megfelelő feltételeket, követi őket a családjuk is. „Református közösségünkből is legalább tíz családról tudok, akik a külföldi életet választották, elmentek a szülők és a gyerekek is, így az idősek egyedül maradnak – teszi hozzá a Kacsó Géza. – Bár az elvándorlók hazatérnek az ünnepekre vagy a nyári szünetben, de aki nyugaton jár iskolába, az már nem fog végleg visszajönni.” Bátyú előnye a térségben, hogy vasúti csomópont, ami biztosít munkát a környéken élőknek, de így is sokan választják a külföldi lehetőségeket – döntésükben pedig közrejátszanak az olyan szabályozások, mint a tervezett oktatási törvény, mely veszélyezteti a magyar nyelv használatát.

Reformátusnak lenni identitás

És hogy miért választja a lelkészi hivatást valaki a kárpátaljai nehéz körülmények között is? Kacsó Géza azt mondja, érettségi előtt a matematika is érdekelte, de úgy érezte, Isten hívja, arra pedig nem lehet nemet mondani – bár ő megpróbálta: „Felvételi előtt pont úgy támasztottam feltételeket, ahogy Gedeon a gyapjúval: azt mondtam, ha jól sikerül a felvételi, itt a helyem. Az Úr nem sok kétséget hagyott, a felvételi vizsgán mindössze fél pontot vesztettem” – teszi hozzá mosolyogva.

A teológia elvégzése után öt évig Kárpátalján teljesített szolgálatot, majd Canterbury környékén szolgált lelkészként, ahol főleg a Kelet-Európából kivándoroltakkal foglalkozott, így saját szemével is láthatta, milyen az élet más európai országban – mégis hazavágyott. „A teológiára készülve olvastam Ézsaiás könyvének 42. fejezetében, hogy az Úr elhív és »várnak a szigetek«. Ez eszembe jutott Angliában, korábban sosem gondoltam volna, hogy ez az elhívás ennyire konkrét. De ezért tudom azt is, hogy most itthon van a helyem” – vallja a lelkipásztor.

Ezzel a lelkülettel szolgál gyülekezetében, szem előtt tartva, hogy olykor az istentisztelet az egyetlen hely, ahol a közösség tagjai magyar szót hallhatnak. Az egyház nemzetmegtartó szerepe Kárpátalján is kiemelkedően fontos, gyülekezeti keretek között emlékeznek meg például a nemzeti ünnepekről. „Számomra reformátusnak lenni maga az identitás. A véremben hordozom a reformációt, édesapám presbiter volt, nagyapám pedig gondnok, aki harcolt a templom bezáratása ellen – fogalmaz Kacsó Géza. – Ez a református nyakasság jellemző rám is, így állok ki azért, amit helyesnek tartok – ahogy tette Luther Márton, Kálvin János és a gályarab őseink. Az ő életükből tanultam meg, hogy bármilyen szelek is fújnak, nem hátrálhatok attól, amire az ige tanít.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Bach Máté

Sorozatunk korábbi részei:


Ifjú reformátusok
Kitartó reformátusok
Hagyományőrző reformátusok 
Öntudatos reformátusok
Fáradhatatlan reformátusok
Megújuló reformátusok
Összetartó reformátusok
Makacs reformátusok
Ragaszkodó reformátusok
Befogadó reformátusok
Szorgalmas reformátusok
Elkötelezett reformátusok

Istent keresem

4Móz 32

„Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az Úr szolgáidnak megmondta.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →