Visszatér az élet Szíriába

2019. április 23., kedd

„Nem tudjuk újjáépíteni Szíriát, ahhoz nincs elég erőnk, de közvetlenül támogatjuk a helyi keresztyén közösségek szolgálatát, mert náluk mások is otthonra találnak" – március végén népes magyar református küldöttség látogatta meg a libanoni és szíriai református gyülekezeteket, együttműködési megállapodásokat írtak alá vezetőikkel. Az utazás résztvevőit a Közel-Keleten látottakról, a helyi keresztyének helyzetéről, valamint az együttműködés jelentőségéről és további lehetőségeiről kérdeztük.

„Egy virágzó országot tesz a földdel egyenlővé, több ezer éves, egymásra épülő kultúrák látható emlékeit pusztítja el, és az évszázadok során megteremtett, gondosan karbantartott vallási és etnikai egyensúlyt is veszélyezteti” – mondja Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök a nyolc éve tartó szíriai polgárháborúról. Tizenegy millió menekült, félmillió áldozat, falvak és városok romokban, viszont akik maradtak vagy visszatértek, azok „megrendítő erővel, csodálatra méltó módon keresik az új élet lehetőségét a romok fölött” – osztja meg tapasztalatait a Zsinat lelkészi elnöke.

Megőrizni a reményt a Közel-Keleten
Együttműködési megállapodást kötött a Magyarországi Református Egyház a közel-keleti örmény és arab nyelvű református közösségekkel.

Kelet és nyugat találkozik bennünk

„Nem tudjuk újjáépíteni Szíriát, ahhoz nincs elég erőnk, de közvetlenül támogatjuk a helyi keresztyén közösségek szolgálatát, mert náluk mások is otthonra találnak” – teszi hozzá Ódor Balázs külügyi irodavezető. Egyházunk figyelme a 2010-es évek első felében, a polgárháború kirobbanása után fordult a térség felé azzal a szándékkal, hogy a Református Egyházak Világközösségében (REV) erősnek számító magyar közösség segítse a keresztyénként és protestánsként a Közel-keleten kétszeresen is kisebbségben élő presbiteriánusokat.

2016-ban jutottunk el az első személyes találkozásig, svájci és német partnereink segítségével. Innentől nagyon gyorsan épültek ki a kapcsolatok, „egyrészt, mert Isten mindig adott újabb lehetőséget a találkozásra, másrészt mert pillanatok alatt kialakult közöttünk a bizalom”. Az irodavezető a közös evangéliumi alap mellett ezt az örmény és szír népnek a magyarokéhoz hasonló mentalitásával és történelmi tapasztalataival magyarázza: „Mind ismerjük az elnyomást, az elszigeteltséget és a meg nem értettség érzését. Azt is mondhatnánk, hogy mi vagyunk a nyugat keletje, ők pedig a kelet nyugatja.”

A szíriai keresztyénség már kétezer éve, az első pünkösd óta létezik: a helyi keleti egyházak mellett a római katolikusok és a különböző ortodox közösségek is jelen vannak a ma muszlim többségű országokban. Ebbe a vallási sokszínűségbe érkeztek meg a 19. századi ébredési mozgalom angolszász presbiteriánus misszionáriusai. Számukra négyszáz évig tartott a török hódoltság, majd az első világháború után a nyugati nagyhatalmak megállapodásának következtében leválasztották Libanont Szíriáról, így lehetséges, hogy egyházaik (a mienkhez hasonlóan) átnyúlnak az országhatárokon.

Láthatóvá tettük a közösséget

Az elmúlt három év a személyes kapcsolatok elmélyítésével, első kézből történő tájékozódással és közös projektek kidolgozásával telt. 2017 decemberében már járt egy magyar református delegáció Bejrútban, Homszban, Latakiában és Aleppóban, 2018-ban pedig közel-keleti partnereink látogattak Magyarországra. A Magyar Református Szeretetszolgálat már kétszer indított gyűjtést a szíriai vasárnapi iskolák támogatására, a Magyarországi Református Egyház támogatta egy aleppói örmény református templom helyrehozatalát, a Generális Konvent elnöksége pedig a helyi egyházi iskolákat segíti ösztöndíjprogrammal. „Az együttműködési megállapodások aláírása csak a következő állomása volt az organikusan fejlődő testvérkapcsolatoknak” – vallja Erdélyi Diána külügyi referens. A REV végrehajtó bizottsági tagja szerint abban áll az arab ajkú és az örmény egyházakkal közösen kiadott nyilatkozat jelentősége, hogy „mások előtt is kimondjuk és megerősítjük a már létező közösségünket”.

Partneregyházaink támogatásába a magyar kormány is bekapcsolódott, egy-egy millió eurós anyagi hozzájárulásának hála az arab ajkú reformátusok Aleppóban új gyülekezeti központot terveznek teljesen lerombolt templomuk helyére, valamint iskolájukat is felújítják és bővítik. Az örmény reformátusok többek között damaszkuszi és aleppói iskoláik korszerűsítésére, a háborúban tönkre ment iskolabuszok pótlására, szintén megrongálódott ifjúsági központjuk helyrehozatalára, valamint az aleppói Bétel gyülekezeti központ bővítésére, orvosi rendelőjének fejlesztésére költik a támogatást. „Átláthatóan, szakszerűen valósítják meg a projekteket, jól sáfárkodnak a kapott támogatással” – mondja Ódor Balázs, az állami források becsatornázásával is megbízott kapcsolattartó. Hozzáteszi: ha számunkra nem is tűnik soknak, amit fel tudunk ajánlani, gondoljunk arra, hogy szíriai testvéreink abból komoly beruházásokat tudnak megvalósítani, melyek hitelesítik jelenlétüket a muszlim többségű társadalomban, és hozzájárulnak néhány ezer család helyben maradásához.

Libanonban 1975 és 1990 között volt polgárháború, Szíriában pedig 2011 óta tart a fegyveres konfliktus a kormányzati erők, az ellenzék és a szélsőséges csoportosulások között számos nemzetközi nagyhatalom részvételével. A két ország vallási szempontból különleges helyzetben van a Közel-keleten: az egyre erősödő radikális irányzatok ellenére Libanonban érzékeny egyensúlyban van a keresztyénség és az iszlám, de a muszlim többségű Szíriában is biztosítottak a társadalom mintegy tíz százalékát kitevő keresztyén kisebbség társadalmi szerepvállalásának feltételei, amit a többségi társadalom is nagyra értékel.

Példát mutat a gyenge az erősnek

„Nincs olyan család, amelyiknek nincs halottja, menekülje vagy kára, mégis ők beszéltek nekünk a reménységről – meséli Vad Zsigmond. – Megszégyenítő volt arra gondolni, hogy nekünk az itthoni problémáink között, egy sokkal kiegyensúlyozottabb helyzetben van-e ekkora reménységünk.” Nemcsak a Zsinat külügyi bizottságának elnökét döbbentette meg a veszteséget szenvedett közösség helytállása, Fekete Károly tiszántúli püspök is hasonló gondolatokat fogalmazott meg: „Európában mintha sokkal gyengébb lenne az emberek lelki állóképessége.” Szíriában a háború ellenére – vagy talán épp azért – erős. „Példamutatásuk nekünk is erőt adhat legyőzni önmagunk erőtlenségeit” – fogalmaz.

„A kommunizmus évtizedeiben megtapasztaltuk, hogy svájci, holland vagy épp amerikai testvéreink érzékenyek voltak a mi nehéz helyzetünkre, hosszú időn keresztül befogadó szeretettel támogattak minket” – Vad Zsigmond debreceni esperes szerint itt az ideje, hogy most mi segítsünk azoknak, akik rászorulnak. A nagytemplomi gyülekezet, ahol ő is szolgál, 2017-ben elsőként adakozott a szíriai testvéreknek. Azt mondja, személyes küldetésének tartja, hogy amit látott, arról hitelesen beszámoljon minél több embernek, elsősorban lelkésztársainak, egyházmegyéjének. „Ha beszélünk erről, akkor fog majd megfogalmazódni a Lélek munkája által, mire mozdít minket Isten, hogyan segítsünk.”

Mindkét egyház fontosnak tartja a társadalmi missziót. „Láttunk öregotthont, poliklinikát, és mindkét egyház működtet néhány iskolát, illetve a vasárnapi iskolában összegyűjtik nemcsak a saját gyülekezeteik gyermekeit, hanem a muzulmán családok gyermekeit is” – egészíti ki Ábrám Tibor az elmondottakat. A tiszáninneni főgondnok szerint „a jólét elkényelmesíti az embert, és elfelejt küzdeni, vagy keményen megdolgozni valamiért. „Nos, ebben lehetnek példák számunkra, az élni és megmaradni akarásban.”

Forgalommal szemben a damaszkuszi úton
Testvéreink a háború éveiben maguk is „bejárták" Pál apostol lelki útját: a szenvedések között olyan új látást kaptak, ami számunkra is példaértékű. Meglátogattuk a szír főváros kétezer éves keresztyén emlékhelyeit.

Együttműködés az oktatásban

A miskolci Lévay József Református Gimnázium igazgatójának tavaly ősszel már volt lehetősége találkozni partneregyházaink vezetőivel Budapesten, most pedig személyesen tájékozódott a libanoni és szíriai református oktatási intézmények helyzetéről: „Iskoláik többnyire nagyon szerény körülmények között működnek, így minden anyagi segítség hasznukra válik.”

Ahhoz, hogy átfogó együttműködésről lehessen gondolkodni, még pontosan fel kell térképezni a szükségleteiket és az iskolarendszerüket, de az már most látszik, hogy „a háború utáni időszak egyik fontos folyamata az iskolák normalizálódása, ezért talán az iskolák felszerelésének támogatása, a tandíj alól a rászorulókat mentesítő ösztöndíjprogram és a vasárnapi iskolák támogatása lehet a magyar református intézményrendszer által adománygyűjtés révén felkarolható terület”.

Sümeghy Gyula, a Károli Gáspár Református Egyetem nemzetközi igazgatója is kettős érzésekkel emlékezik az útra: egyik oldalon a mérhetetlen pusztítás, másik oldalon az élni akarás és a hit ereje döbbentette meg. Mint mondta, a Károli egyik stratégiai célja a nemzetközi nyitás – már most 250 együttműködési megállapodásuk van 36 ország 170 felsőoktatási intézményével, a Közel-keleten viszont még nincs partnerük. „Vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy milyen formában tudnánk együttműködni a bejrúti központú, örmény protestáns kötődésű Haigazian Egyetemmel és a szintén bejrúti Közel-Keleti Teológiai Akadémiával.”


Szóba jöhetnek rövid- és hosszú távú programok is, hisz évről évre nő a Károli idegen nyelvű képzéseinek száma, melyeken szívesen fogadják a magyar kormány által kezdeményezett Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogram és az Ösztöndíjprogram Keresztény Fiataloknak keretében hazánkba érkező hallgatókat. „Az első ösztöndíjas szír hallgatónk, aki nemzetközi üzleti jogot hallgat, várhatóan idén nyáron diplomázik” – mondja a volt hollandiai nagykövet, aki mindenkinek ajánlja a külföldi tapasztalatszerzést: „Segít tágabb kontextusban látni hazánkat, saját szakterületünket és egy idegen nyelv, kultúra megismerése is gazdagít minket.”

A nehéz időkben is Isten tenyerében

„Az önök korábbi látogatása, az imáik és támogatásuk megerősítenek minket a reménységben, mert kézzel fogható jelét adták, hogy velünk az Isten" – mondanak köszönetet az aleppói reformátusok. Egy templom és egy gyülekezeti központ újjáépítését is segítjük a szíriai városban.

Begyógyítani a szív sebeit

Juhász Márton, aki már másodszor látogatta meg a közel-keleti gyülekezeteket, azt mondja: jó volt látni, hogy lassan elkezdtek hazatérni az emberek, és bár még nem látványosan, de megkezdődött az újjáépítés is. „Két romos ház között újra kinyitott egy bolt, itt-ott az emeletre is visszaköltöztek a lakók. De ennél is fontosabb, hogy az emberek túl vannak a gyászéven, bizakodóbbak, reménységgel tekintenek a jövőbe.”

Az általa vezetett Magyar Református Szeretetszolgálat ebben szeretné segíteni a helyieket, ezért 2017 után ismét adománygyűjtést hirdetett számukra idén nagyböjtben. A legtöbben kisebb összeggel, egy-két gombóc fagylalt árával járultak hozzá a gyűjtéshez, azonban volt olyan – egyébként délvidéki – gyülekezet is, amelyik ötezer eurót ajánlott fel. „Úgy gondoljuk, azzal segítünk a legtöbbet, ha a gyerekekre fókuszálunk. Ezért fordítjuk az összegyűjtött pénzt a gyülekezetek vasárnapi iskoláinak támogatására.”

„A szíriai és libanoni keresztyének felismerték, hogy a fizikai újjáépítésnél is fontosabb a szívek sebeinek begyógyítása, a megbékélés munkálása” – mondja Sztojka Szabina budapesti teológushallgatót ez fogta meg leginkább. Az oktatási intézmények mellett fontosnak tartja a szíriai gyülekezetek ifjúsági és gyerekprogramjait is, például a vasárnapi iskolákat, ahol játékos, szerető légkörben oldódhatnak a háborúban született és cseperedő kisfiúk és kislányok lelki traumái.

A megbékélés része az is, hogy a különböző vallású emberek újra megtanuljanak békében együtt élni. „A vasárnapi istentiszteleten egy muszlim anyuka ült mögöttem, aki a vasárnapi iskolát látogató gyereke szereplését jött megnézni.” A budapesti Skót Misszióban is szolgáló teológusra nagy hatással volt a fiatalok erős gyülekezeti jelenléte: „A presbiterek szolgatársakként tekintenek és büszkék rájuk. Nagy a teherbírásuk is, húsz évesen negyven-százfős csoportokat vezetnek, mert hisznek abban, hogy visszatér az élet Szíriába.”

Feke György, fotó: Harmathy András

Istent keresem

2Krón 30

„...tartsanak páskát Izráel Istenének, az Úrnak a tiszteletére” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →