Az írástudók felelőssége

2019. május 09., csütörtök

Mi az értelmiség feladata? Tudósként, lelkipásztorként, keresztyén emberként hogyan élhetjük meg a társadalom iránt érzett felelősségünket? Mennyire jellemző ez az idősebb és mennyire a fiatal generációkra? Erről beszélgetett Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Lánczi András filozófus, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora és Balog Zoltán Budapest–Hold utcai lelkipásztor, korábbi miniszter május 7-én, a Protestáns tavasz programsorozat legutóbbi alkalmán.

„Az értelmiség akkor végzi jól a dolgát, ha elvonatkoztat, a napi politikai iszapbirkózás és a patikamérlegen kicentizett relativizmus fölé emelkedik.” – Bogárdi Szabó István püspök a drónhoz hasonlította az írástudókat, mert szerinte a kamerával felszerelt repülő szerkezetekhez hasonlóan ők is képesek „tágabb perspektívából szemlélni a valóság és önmagunk megértésének roppant szép talányát” és a látottakból következtetéseket levonni. Hasonlóan látja az értelmiség szerepét Lánczi András is: „A közéleti viták nem csupán arról kellene, hogy szóljanak, milyen irányba haladjanak a dolgok, hisz aki ebben a kérdésben állást foglal, annak feltehetően világos elképzelése van arról is, mi a jó és mi a rossz. Végső soron az igazságot keressük, saját létezésünket akarjuk megérteni.”

Önáltatás azt gondolni, hogy ha nagy szabadságot adunk, az automatikusan igazsághoz vezet – vélekedik a püspök. „Jézus azt mondta: az igazság szabadokká tesz minket. Ez nem egy egyszerű jogi aktus, az igazság megismerése által szabadulunk fel kötelékeink alól. A (sor)rend nem megfordítható.” A filozófus szerint a tömegtársadalom és a demokrácia hiányossága, hogy az értelmiség nagyon magas szinten keresi az igazságot, de mivel magas szinten kommunikálja is azt, a többség nem érti, ezért nem is tudja követni a helyes irányba. A Zsinat lelkészi elnöke nem ennyire pesszimista, József Attila szavaival élve úgy fogalmazott: „A szabadság megszüli az igazság unokáját, a rendet.”

Mindhárman fájlalták, hogy egyre inkább átpolitizálódik a közbeszéd, az érdemi vita helyét a kinyilatkoztatások és a célorientált kommunikációs fogások foglalják el, ritka az őszinte érdeklődés és a bevonódás. A ’89 előtti értelmiségi diskurzus és önszerveződés Balog Zoltán szerint morális felsőbbséggel bírt a diktatúrával szemben, a ’90-es évek óta azonban ezekre egyre inkább rátelepszik a pártpolitika, ezzel párhuzamosan pedig nemhogy megerősödne, hanem inkább beszűkül az autonóm gondolkodás és cselekvő önszerveződés mozgástere. „A marketinges eszköztár ugyan politikai sikerhez segít, de csak annak van esélye komolyabb, mélyebb válaszokat megfogalmazni, aki képes megállni és elgondolkodni ott, ahol a többiek tovább mennek” – hangsúlyozta Lánczi András, aki szerint nem véletlen, hogy a filozófia eredetileg párbeszéd, beszélgetés formáját öltötte.

„Platónnál még állítások, kérdések és diskurzus van, mert így gondolja megközelíthetőnek az igazságot. Ma viszont ki van porciózva a különböző oldalak deklarációira szánt műsoridő” – értett egyet Bogárdi Szabó István, aki épp az előbbiek hiánya miatt tartózkodik attól, hogy az egyház napi közéleti kérdésben állást foglaljon. „Keserű tapasztalataink vannak, sok kárát láttuk már a nyilatkozatoknak.” Ugyanakkor azt is hozzátette: sok értelmiségi számára csak addig viselhető el, hogy az egyház véleményt mond közéleti kérdésekben, amíg azonosulni tud az álláspontjával. „A keresztyéneknek is állampolgári joguk beleszólni, kik kerüljenek négyévenként a Parlamentbe, és ha nem elégedettek, legközelebb mást küldenek” – magyarázta, miért buzdítja a református egyház tagjait, hogy éljenek állampolgári kötelességükkel és legjobb belátásuk szerint szavazzanak a választásokon.

Milyennek látja a fiatal értelmiséget a Corvinus rektora és a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának rendszeres teológia tanára? Hogy jelenik meg a közéleti felelősség az egyetemisták életében? „Egyre önközpontúbbak a fiatalok, az individualitásnak korábban nem látott elemei bomlanak ki” – Lánczi András nem akart általánosítani, de 35 tanév tapasztalata alapján kortünetnek látja ezt a jelenséget, mint ahogy azt is, hogy a legújabb generációk nehezen tudnak mit kezdeni a közösséggel és a felelősségvállalással. „A világ ma nem hierarchikusan épül fel, az egyéni szabadság uralkodik mindenben, nincsenek kötelességek, már a rendőrt, a tanárt, de még a szülőket sem kell tisztelni. Emiatt olyan távolságok alakulnak ki az emberek között, amik értelmezhetetlenné teszik a felelősségvállalást. Ez nem folytatódhat a végtelenségig” – tette hozzá.

Bogárdi Szabó István szerint „a mai fiatalok között ugyanúgy vannak óra-, tankönyv- és vizsgakerülő diákok, mint korábban”. A különbséget abban látja, hogy „az én egyetemista éveimben még privilégium volt a továbbtanulás” és a diákok tisztában voltak azzal, hogy linkeskedésük vétség, immorális viselkedés. „A mai nemzedék amorális, nem tudja, hogy vannak normák, így azt sem veszi észre, ha szabályt szeg. Ebben gyökerezik az, amit önközpontúságnak nevezünk.” A püspök hozzátette: lényegesen jobbak viszont az információszerzés feltételei, és az már a diákokon múlik, hogy valódi tudássá mélyítik-e a megszerzett információkat.

„Privilegizált helyzetben vagyunk – összegezte a beszélgetést Balog Zoltán –, mert az egyházban erősebbnek kell lennie a belső szabadságnak, mint bárhol máshol, de az egyetemeken is viszonylag könnyen kialakulhat a különböző érdekeket és a manipulált propagandát háttérbe szorító diskurzus.” A Protestáns tavasz házigazdája zárszavában azt kérte, ne adjuk fel az igényünket ezek iránt.

Feke György, fotó: Kalocsai Richárd

Istent keresem

1Thessz 1

„...sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →