Így teljesülhet a fogadalom

2019. november 17., vasárnap

„A szülők azt mesélik, hogy a gyerekek hétvégén is bepakolnak a kis táskájukba és jönnének az oviba – ennél nagyobb megerősítésre nincs is szükségünk” – fogalmaz Varga Tünde, a rimaszombati Gólyavár Református Óvoda igazgatója. Gömörbe látogatva megismerkedtünk a felvidéki magyar óvodások mindennapjaival, utána jártunk, milyen kihívásokkal néz szembe egy szeptemberben megnyílt intézmény, ahogy az is kiderült, hogyan igyekszik teljesíteni a keresztelésekkor tett fogadalmát egy református gyülekezet.

Vidám zsivaj, a polcról lekerülő játékok és az ablakon keresztül búcsút intő gyerekek – így kezdődnek a hétköznapok szeptember 2. óta a rimaszombati Gólyavár Református Óvodában. A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program részeként felépült intézménnyel egy közel két évtizedes álom vált valóra, két csoportjába jelenleg huszonhat gyermek jár.

A városban és környékén élő gyermekek először a sárga és a zöld csoportszobákat vehették birtokba, ahol óvópedagógusaik vezetésével minden délelőtt játszanak, játékosan tanulnak vagy felfedezik az udvart, majd az ebéd utáni alvást követően kreatív foglalkozások által fejlődnek. Bár a dolgozók szerint néhány dologra még szükség van az oktató nevelő munkához  – folyamatosan bővítik is eszköztárukat –, az intézményben töltött idő alatt nem vesszük észre, hogy bármi is hiányozna.

Összekovácsoló nehézségek

Ameddig a gyerekek a tízóraihoz készülődnek, Varga Tünde igazgató elmondja: nem volt zökkenőmentes az indulás, a működéshez szükséges engedélyt 2019. augusztus 19-én kapták meg, így a tanév kezdetéig csupán tíz nap állt rendelkezésükre, hogy értesítsék a szülőket és felkérjék a pedagóguskar tagjait. „Óriási volt az öröm, mikor megtudtuk, hogy megnyithatunk. Egyből szerveztünk egy nyílt napot, amire nagyon sok család eljött és mindent fel is fedeztek az épületben. Amikor túl voltunk a programon, a tájékoztatáson és mindenki hazament, akkor éreztem meg: ez már valóság, hétfőn elkezdődik a tanév” – idézi fel az intézményvezető.

Mint mondja, az indulásra készülve többször is elérzékenyült: voltak olyan pillanatok, amikor nem hitte volna, hogy megkapják a szlovák oktatási minisztériumból az engedélyt, ezért az sem szegte kedvét, hogy az „utolsó simításokra” csak pár nap jutott. „Isten ajándékának érzem, hogy végül minden kialakult és elkezdhettük a munkát. Az első hetekben minden nap találtunk valami apróságot, amire még szükség volt, ezt elkerülhettük volna, ha egy teljes nyarunk van a felkészülésre, de ez még inkább összekovácsolta közösségünket” – teszi hozzá Varga Tünde.

A református óvodában dolgozó pedagógusok közül mindenkinek több éves tapasztalata van és bár nehezítette helyzetüket, hogy előző munkahelyükről csupán augusztus végén tudtak kilépni, örömmel mondtak igent a hívásra. Az igazgatónő is 21 évet dolgozott óvópedagógusként korábbi helyén: „Már márciusban jeleztem, hogy ha megnyílik a Gólyavár, szeretném itt folytatni, mégis gondot okozott, hogy csak augusztus végén tudtam beadni a felmondást. Az előző csoportomból azonban sok gyerek átjött, a szülőknek fontos volt, hogy együtt maradjunk valamint, hogy magyar és egyházi intézménybe járhassanak a kicsik.”

Ovit hétvégén is!

Beszélgetés közben bejárjuk az épületet, az egyik csoportban éppen a különböző foglalkozásokról beszélgetnek, a másikból pedig egy szlovák népdal hallatszik. „A magyar intézményekben is kötelező oktatni a szlovák nyelvet, ezért mi is megtanítjuk nekik az alapfogalmakat, mondókákat, verseket – magyarázza az intézményvezető. – Célunk , hogy elsajátítsák ennek az országnak a nyelvét, hiszen mind itt élünk, a gyerekeknek is itt kell érvényesülniük, fontos, hogy ne szorongjanak és ne kelljen szégyenkezniük, ha szlovákul beszélnek.” Azonban azt is hozzáteszi: fontosabbnak tartják, hogy magabiztosan tudjanak fogalmazni anyanyelvükön, kellően bővítsék a szókincsüket és , fokozottan figyelni kell rá, hogy egy idegen nyelv tanulása miatt ne szoruljon háttérbe az ismeretek anyanyelven való elsajátítása és más készségek fejlesztése.

„A szülők azt mesélik, hogy a gyerekek hétvégén is bepakolnak a kis táskájukba és jönnének az oviba – ennél nagyobb megerősítésre nincs is szükségünk” – folytatja Varga Tünde. Mint mondja, elhivatottság és lelkesedés nélkül nem boldogulnának, de nagyon hálásak a sok segítségért, amit a fenntartó rimaszombati gyülekezet tagjaitól és vezetőitől kapnak.

Intézményhálózat épül

Azt már Molnár Sándortól, a Rimaszombati Református Egyházközség lelkipásztorától tudjuk meg, hogy Szlovákiában korábban nem voltak gyakoriak az egyházi fenntartású oktatási intézmények, a református egyháznak jelenleg két középiskolája, öt általános iskolája és egy óvodája volt, melyek mellé a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programnak köszönhetően idén szeptemberben három óvoda csatlakozott: a komáromi, a tornaljai és a rimaszombati. Martoson egy állami óvodát vett át a református egyházközség, Kassán már elkészült az épület, jövő szeptembertől várják a gyermekeket, Szepsiben és Zselízen bölcsőde nyílik majd, valamint már épülnek az óvoda- és bölcsődeépületek Marcelházán, Léván, Vágfarkasdon, Bátorkeszin, Somorján, Perbetén és Pálfalán, további kilenc helyszínen pedig a tervezési és engedélyezési szakasz végéhez közelednek. „A programba bekapcsolódva ezer óvodás korú gyermeknek alakítunk ki helyet. Fel kell majd nőnünk a feladathoz, meg kell tanulnunk, hogyan kell fenntartani egy ekkora intézményhálózatot” – fogalmaz Molnár Sándor.

Ebben sok segítséget kapnak Magyarországról, a diósgyőri református gyülekezet óvodájának vezetőségével például élénk kapcsolatot ápolnak. A hálózatépítés jegyében az új űrlapokat és dokumentumokat úgy készítik el, hogy ahhoz mindenhol hozzáférjenek, ahol óvoda épül. A felvidéki óvodákhoz három egységes belsőépítészeti terv készült, melyekből a gyülekezetek választhatnak – a rimaszombati egyházközség a „kerekerdő” látványterv mellett döntött, melyet csupán annyival módosítottak, hogy a falra kerülő templomot saját templomuk mintájára alakították és felkerült mellé a Csillagház logója is.

„Már márciusban kértük a használatba vételi engedélyt és tájékoztató alkalomra hívtuk a szülőket, ott 35 gyermek előzetes jelentkezését kaptuk meg, de közöttük vannak még nem óvodás korúak is” – idézi fel a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zsinati tanácsosa. Az előzetes felkészülés ellenére a fenntartónak is komoly kihívást jelentett az augusztus végén megérkező engedély: a szűkös határidő miatt nem volt lehetőség komolyabb kampányra, de az intézmény iránti igényt mutatja, hogy ennek ellenére is két csoportban kezdődhetett meg az oktatás.

A Gólyavár óvodával párhuzamosan készült el a rimaszombati református alapiskola is, azonban a működéséhez szükséges engedélyt a szlovák Oktatásügyi Minisztérium csupán október közepén adta meg, így a felújított épület 2020 szeptemberéig üresen áll majd.

Református és magyar

A városban nem fogadták könnyen, hogy magyar intézmény nyílik. Van ugyan magyar csoport más rimaszombati óvodában is, ott a szlovák nyelvű kommunikáció és szülői értekezletek nehezítették a mindennapokat, ezért sok gyermeket hoztak át a Gólyavárba. „Sem a gyerekek befogadásával, sem pedig a pedagógusok áthívásával nem akartunk és akarunk gyengíteni más intézményeket, évek óta tudjuk, hogy sokan várták a református óvoda megnyitását – hangsúlyozza Molnár Sándor. – Mi nem diszkriminálunk, egyrészt igazodnunk kell az országos szabályozáshoz, másrészt örömmel várunk óvodánkba mindenkit.” Ennek nyomán több szlovák szülő is jelezte már, hogy szeretnék, ha gyermekeik a Gólyavárba járhatnának: „Elmondtuk, hogy nálunk magyar nyelvűek a foglalkozások és a szülői értekezletek, de ha ezt vállalják, szeretettel fogadjuk a gyermekeket. Igyekszünk megkönnyíteni a folyamatokat, pedagógusaink beszélnek szlovákul és a nyomtatványainkat is eleve két nyelven készítjük el, de ez elsősorban egy magyar, egyházi intézmény.”

Az egyházi jelleg pedig a hétköznapokban is megjelenik: a reggelek rövid áhítatokkal kezdődnek, minden héten van hittanóra mind a két csoportban és már két hónap után is tudja minden gyermek, hogy csak a közös ima után kezdődhet az étkezés. „A református gimnázium igazgatónője és külsős óvodapedagógusok segítségével készült el az óvoda pedagógiai programja. Ebben az is benne van, hogy ennek a korosztálynak még nem tartunk kötelező istentiszteleteket, inkább az a cél, hogy természetessé váljon számukra az egyházhoz való tartozás” – fogalmaz Molnár Sándor.

Ez a keresztyén lelkület valóban megjelenik az intézményben, a gyermekek között van például egy kerekesszékes kislány is, aki a legnagyobb természetességgel játszik együtt a többiekkel, akik felváltva segítenek neki – nem azért mert kötelező lenne, hanem nem akarják, hogy kimaradjon a játékból. „Az előző óvodájában mindig mellette kellett legyen az édesanyja, hogy segítsen neki. Itt egy külön pedagógus van vele, az anyukája szerint felszabadulttá vált attól, hogy ő is »gyermekként« lehet jelen a kortársai között” – teszi hozzá a lelkipásztor.

A fogadalom nem üres szó

Ebből a néhány példából is látszik, hogy komoly igény volt már a református óvoda megnyitására, de azt is megtudjuk, hogy két évtizeden keresztül tervezték az intézményt. „Nekünk álmaink voltak, de azokat nem tudtuk volna megvalósítani a magyar kormány támogatása nélkül. Amikor 1999-ben megnyílt a református gimnázium Rimaszombatban, már szó volt egy iskolaközpontról, de a tervek mindig visszakerültek a fiókba – foglalja össze Molnár Sándor. – Hol a gyülekezet presbitériuma, hol pedig helyi óvónők vetették fel újra és újra az ötletet, végül pedig érkezett a lehetőség, hogy csatlakozhatunk a Kárpát-medencei programhoz. Mindenki folyamatosan végezte a dolgát a saját területén, hogy aztán összetalálkozhassanak a szándékok.”

A tervezési folyamatok után a zöldmezős beruházás tűnt a legjobb választásnak, így épülhetett fel végül a Gólyavár a református gimnázium szomszédságában, ahol a telek egyik részét a helyi evangélikusokkal közös tulajdonú telek megosztásával alakították ki, a másikat pedig sikerült megvenni az önkormányzattól. „A gyülekezetnek szívügye ez az intézmény, a megnyitás előtti napokban sokan jöttek el segíteni, takarítani és pakolni” – emlékszik vissza a lelkipásztor. A közösség azt vallja: nem maguknak építették az óvodát, hanem a jövő generációinak, hogy Gömörben is megmaradhasson a magyar reformátusság. Ennek ellenére várnak gyermekeket más felekezetekből és szerte a régióból; minél korábban jelentkezik egy család, annál biztosabb, hogy tudnak helyet biztosítani.

A zsinati tanácsos hozzáteszi: az a cél, hogy a szülők már a keresztelőkor tervezzenek ezzel a lehetőséggel. „A gyülekezetünk azért is vállalta az óvoda megépítését és fenntartását, mert a keresztelőkön a szülők és a keresztszülők után a közösség tagjait is megkérdezzük, támogatják-e a családot a gyermek hitben való nevelésében. Ezt megfogadja a gyülekezet, de ezért mindent meg is kell tennünk – hangsúlyozza Molnár Sándor. – Az óvoda egy eszköz, amivel a könnyebben teljesíthetjük saját fogadalmunkat és olyan hátteret biztosíthatunk, ahol a gyermekek egyházunkba tudnak belenőni.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Szarvas László

Istent keresem

2Tim 3,1–9

„Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak erejét megtagadják” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →