Gyerekbibliák felnőttszemmel

2010. december 15., szerda

Bibliai történetek gyűjteménye, képeskönyv, gyermekbiblia? Karácsony tájékán mindegyikből találunk bőséggel a könyvkiadók polcain. Mit nevezünk egyáltalán gyermekbibliának? Milyen a jó gyermekbiblia, miért van rá szükségünk? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Németh Dáviddal, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetőjével, akiről kevesen tudják, hogy gyermekbiblia-kutatással is foglalkozik.

Gyermekbibliának azokat a könyveket nevezhetjük, amelyek rövid, illusztrált bibliai történeteket tartalmaznak, a lehető leginkább hűnek maradva a Biblia szerkezetéhez, de mégis olyan módon válogatva és szerkesztve a Szentírás szövegét, hogy a gyermekek a számukra is befogadható terjedelemben olvashassák az Ó- és Újszövetség legfontosabb történeteit. Az első gyermekbibliát Luther Márton adta ki 1529-ben – a könyv mintegy ötven bibliai történetéből húsz a passiótörténettel foglalkozott, ahogy azt a korban divatos passionálék is tették.

„Ilyen szempontból tehát nem tekinthető tipikus gyermekbibliának” – fogalmaz Németh Dávid. Arra a kérdésre, hogy milyen egy tipikus gyermekbiblia, a világ nyugati felében komoly tudományos munkákban keresik a választ – magyar nyelvű publikáció viszont még nem született a témában. A professzor szerint azért, mert Magyarországon nagyrészt külföldi kiadványokat fordítanak magyarra, nagyon kevés olyan gyermekbiblia van, amelynek a szövege és az illusztrációi is magyar szerzők munkáját dicsérik, és a kutatásokban inkább az utóbbiak vizsgálata lenne érdekes.

A gyermekbiblia nem mese

A gyermekbiblia-kutatás szókapcsolatra sokan felkapjuk a fejünket: mi avatja ezeket a könyveket a tudományos diskurzus méltó témájává? Például az a kérdés, hogy vajon a gyerekek ugyanazt tartják-e jó gyermekbibliának, mint a felnőttek.

„Egy ilyen vizsgálatnak részese voltam, ahol azt figyeltük meg, hogyan fogadják a gyermekek az illusztrációkat” – mondja Németh Dávid, és hozzáteszi: több ponton is meglepő eredményeket produkált a vizsgálat, ahol különböző, bibliai történetekhez készült képekről kérték ki keresztyén, illetve nem keresztyén családban nevelkedő gyerekek véleményét. Az első ilyen tapasztalat, hogy a gyerekek jobban szeretik a reális illusztrációkat, mint az absztrakt vagy aranyos, gyermekes, mesés rajzocskákkal ellátott könyveket.

„Meglepő módon a gyermekek számára a Biblia nem mese, hanem valóság – és ebben nem volt különbség a két csoport között – mondja a professzor, és hozzáteszi: a másik meglepő tapasztalat szerint a gyerekeknek kifejezetten tetszik, ha a bibliaillusztrációk giccsesek. - A vizsgálat során nem derült ki, hogy vajon a hiányos esztétikai nevelés, vagy általános lélektani okok miatt szeretik-e a gyerekek a giccs határát súroló illusztrációkat. Az viszont biztos, hogy a gyermekeknek fontos, hogy az Isten világa kicsit szebb és ünnepélyesebb legyen a hétköznapokénál.”

Hűség, tömörség, érthetőség

Az illusztrációkhoz képest kevéssé változatos a gyermekbibliák szövege – általános törekvésük a szöveghűség, különösen hazánkban. Amerikában kísérleteztek már szlengszövegeket is tartalmazó bibliai képregénnyel, de ilyesminek Magyarországon nincs még piaca. A magyar nyelvű gyermekbibliák viszonylag konzervatívak, a szövegszerkesztés vezérelve a hűség mellett a tömörség és érthetőség, hogy a történetek valóban történetként működjenek. „A történetmondás egy belső folyamaton vezet végig, éppen ezért a gyermekbibliák sokszor még hűebbek is ahhoz az elbeszélési stílushoz, amely a Biblia történeti könyveit jellemzi” – fogalmaz Németh Dávid.

Az Ige körül

Arra a kérdésre, hogy milyen a jó gyermekbiblia, a szakember szerint összetett a válasz, ugyanis nem mindegy, hogyan használják. Mint mondja, az ő családjukban az esti áhítatokon fontos szerepe volt a gyermekbibliának, és mivel naponta olvasták, ezért több kiadványt is „elfogyasztottak”. Más jellegű könyvre van szükség a mindennapi használatban, a hitoktatásban vagy a karácsonyfa alatt. Ami viszont mindenképpen fontos szempont, az a szöveg és az illusztrációk viszonyára vonatkozik. Németh Dávid szerint ugyanis az a jó gyermekbiblia, ahol a szöveg és a kép nem működnek egymás nélkül, vagyis ahol a szöveg nélkül nem érthető a kép, és a történet igazi kibomlásához is a kép segítségére van szükség.

„Ugyancsak fontos, hogy a történetek rövidek legyenek, hiszen azért készültek, hogy a gyerekek maguk is olvashassák őket” – fűzi hozzá a professzor, és hangsúlyozza: nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a családok minden nap összegyűljenek az Ige körül, együtt olvassanak, imádkozzanak, beszélgessenek, mert pontosan a közösség veszett el a technikai vívmányokkal zsúfolt hétköznapjainkból. A világ és a gyermekbibliák változnak, de a krisztusi parancs, ami már az első gyermekbiblia megszerkesztésénél felmerülhetett, ma is ugyanaz: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket.”

Bagdán Zs.

Bibliai történetek gyűjteménye, képeskönyv, gyermekbiblia? Karácsony tájékán mindegyikből találunk bőséggel a könyvkiadók polcain. Mit nevezünk egyáltalán gyermekbibliának?

Istent keresem

Lk 9,51–62

„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink