A Magyarországi Református Egyház lelkészeinek ellátásáról és Nyugdíjintézetéről

2002. évi II. törvény

Magyarországi Református Egyház lelkészeinek ellátásáról és Nyugdíjintézetéről

a 2005. évi IV., 2007. évi IV. és 2008. évi I. törvény módosításaival

egységes szerkezetben



PREAMBULUM

Az egyház Ura úgy rendelte Igéjében, hogy „akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek”/1Kor 9,14/. E többszörösen ismételt parancs az egyház kötelességévé teszi az egyházi szolgák tisztes megélhetésének biztosítását.

Ez a kötelesség magában foglalja az idős korú, a munkájukban megfáradt egyházi szolgákról való gondoskodást is.

Ugyanennek a gondosságnak kell körülvennie hátramaradó hozzátartozóikat: özvegyeiket, árváikat is, hogy ebben is gyakoroltassék a tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet /Jak 1,27/.

ALAPELVEK, ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

1. § A Magyarországi Református Egyház Lelkészeinek Nyugdíjintézete /a továbbiakban: Nyugdíjintézet/, amely felosztó-kirovó rendszerben működik, a Magyarországi Református Egyházon belül működő, önálló intézmény /jogi személy /.



2. § A Nyugdíjintézet önálló működését a jelen törvény szabályozza.



3. §A Nyugdíjintézet a jogosultakkal szemben fennálló nyugdíjintézeti kötelezettségeit általában csak saját tiszta jövedelmének erejéig teljesíti. Ha a kötelezettségek ennek mértékét meghaladnák, a Magyarországi Református Egyház garantálja a kötelezettségek teljesítését. A Magyarországi Református Egyház az éves költségvetés összeállítása során határozza meg a Nyugdíjintézet támogatásának mértékét.



4. § A Nyugdíjintézet alapjához és fenntartásához az állásfenntartók és a Nyugdíjintézet tagjai az e törvényben meghatározottak szerint kötelesek hozzájárulni.



5. § A kötelező társadalombiztosítási rendszer működtetése és fejlesztése - a vonatkozó világi törvények alapján - az állam feladata. E mellett a Magyarországi Református Egyház Lelkészi Nyugdíjintézete lelkész tagjainak és hozzátartozóiknak ezen jogszabályban meghatározott kiegészítő ellátásokat biztosít.



ELSŐ RÉSZ

ALAPFOGALMAK

6.§(1) E törvény alkalmazásában



  1. saját jogú ellátás-kiegészítés és a hozzátartozói ellátás-kiegészítés: a Nyugdíjintézet tagjainak olyan keresettől, javadalomtól függő rendszeres pénzellátása, amely meghatározott egyházi szolgálati idő megszerzése esetén a biztosítottnak (volt biztosítottnak), illetve hozzátartozójának a világi jogszabályokban meghatározott ellátás kiegészítéseként, az egyházi jogszabályok által meghatározott módon és mértékben a Lelkészi Nyugdíjintézettől kerül folyósításra;



  1. öregségi nyugdíj-kiegészítés: egyházi jogszabályban meghatározott életkor elérése és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén a Nyugdíjintézet által folyósított kiegészítő-ellátás;



  1. rokkantsági nyugdíj-kiegészítés: megrokkanás mellett, meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén a Nyugdíjintézet által a világi jogszabály alapján megállapított ellátás kiegészítésére folyósított ellátás;



  1. baleseti rokkantsági nyugdíj-kiegészítés: megrokkanás esetén a Nyugdíjintézet által folyósított kiegészítő-ellátás;



  1. hozzátartozói nyugdíj-kiegészítés: özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj;



  1. özvegyi nyugdíj-kiegészítés: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy házastársának, meghatározott feltételek mellett élettársának, valamint elvált házastársának járó, a Nyugdíjintézet által folyósított kiegészítő-ellátás;



  1. árvaellátás: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy gyermekének, örökbe fogadott gyermekének, meghatározott feltételek esetén nevelt gyermekének járó, a Nyugdíjintézet által folyósított kiegészítő-ellátás;



  1. szülői nyugdíj: az elhunyt tag (nyugdíjas) szülőjének, nagyszülőjének, meghatározott feltételek fennállása esetén nevelőszülőjének járó, a Nyugdíjintézet által folyósított kiegészítő-ellátás;



  1. szolgálati idő: az az időszak, amely alatt a nyugdíjintézeti tag, valamint állásfenntartója a Nyugdíjintézetnek járulékot fizetett. A járulékfizetési kötelezettség nélkül szolgálati időnek minősülő időszakokat e törvény külön határozza meg.



  1. nyugdíj alapjául szolgáló jövedelem: a nyugdíjintézeti tag járulékfizetési kötelezettségének alapját képező keresetnek, javadalomnak az e törvény rendelkezései szerint számított mértéke.



  1. lelkészi képesítésű személy: aki a hittudományi egyetem lelkész-szakon szerzett diplomájára épülő lelkészképesítő vizsgát letette.



  1. lelkész - lelkészi jellegű személy: az a lelkészi képesítésű személy, aki egyházi jogviszonyon alapuló lelkészi szolgátban áll. Ezen törvény alkalmazása szempontjából lelkészi jellegűnek minősül a segédlelkész is, kirendelésének napjától.



  1. Lelkészi jellegét hatályban tartónak kell tekinteni azon lelkészi jellegű személyt, akinek szolgálati jogviszonya szünetel, vagy megszűnt és a lelkészi képesítés hatályban tartását az illetékes egyházmegyei, egyházkerületi közgyűlés engedélyezte.

  2. öregségi résznyugdíj: Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki az öregségi teljes nyugdíj-kiegészítéshez szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de legalább 10 év szolgálati ideje van és a szolgálati ideje alatt nyugdíjintézeti tagsági járulékot fizetett.



  1. rokkantsági résznyugdíj: rokkantsági résznyugdíjra jogosult az, aki a rokkantsági teljes nyugdíj-kiegészítéshez szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de legalább 5 év szolgálati ideje van.



  1. kivételes ellátás: különleges méltánylást érdemlő kivételes esetekben a Zsinati Tanács nyugdíjintézeti tagok, volt nyugdíjintézeti tagok, illetve azok özvegyei, árvái, vagy más eltartottai részére a törvényes feltételek valamelyikének hiánya esetén is állapíthat meg ellátást.



  1. rendelkezési állományban levő személy: az a segéd-, illetve beosztott lelkész, akinek bármely oknál fogva egyházi szolgálati jogviszonya megszűnt vagy ilyet nem kapott, világi állást nem folytat, rendelkezési állományba kerülését határozatban megállapították.



  1. gyermekágyi és gyermekgondozási szociális segély: A lelkésznők áldott állapota esetén gyermekük várható születését megelőzően legfeljebb fél évvel, illetve legfeljebb a gyermek 3 éves koráig folyósított ellátás. A szociális segélyezés ideje a szolgálati időbe beszámít.



  1. társadalombiztosítás: a magyar köztársaság állampolgárait, illetve – a világi jogszabályban foglalt követelmények teljesítése esetén – a magyar Köztársaság területén tartózkodó más természetes személyeket felölelő társadalmi kockázatközösség, amelyben törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező.



  1. társadalombiztosítás alrendszerei: az állami nyugdíjbiztosítás, valamint az egészségbiztosítás.



21. (1) Lelkészi javadalom: mindazon pénzbeli és természetbeli juttatás, amelyet az egyházi tisztségviselő szolgálati ellátásáért az egyházi állás, tisztség fenntartójától kap.

Összegét, mértékét, a juttatás módját díjlevélben, illetve a tisztségről rendelkező határozatban kell megállapítani.

(2) A lelkészt megillető természetbeni javadalom járulékalapot képező egyenértékét háromévenként a Zsinati Tanács állapítja meg.

(3) Átlagjavadalom: az (1) bekezdés szerint felsorolt juttatásoknak a megállapítást megelőző 12 hónapra eső átlagösszege.1



22. (1) A nyugdíjintézeti járulékalap: a befizetés napját megelőző naptári hónapban kifizetett (helyi) készpénzjavadalom, mely tartalmazza a korpótlékot, a stólát vagy a helyette megállapított stóla-megváltást is. A járulék alapját képezi még a Zsinati Tanács által megállapított természetbeni javadalom – járulékalapot képező egyenértéke. A járulékot a lelkész egyéb egyházi tisztsége után kapott javadalma után is be kell fizetni.   

(2) A fenntartói járulék alapja megegyezik a nyugdíjintézeti tagsági járulék alapjával.”2



A TÖRVÉNY HATÁLYA

/A REFORMÁTUS NYUGDÍJINTÉZET TAGJAI ÉS ELLÁTOTTJAI/



7. §(1) A törvény személyi hatálya kiterjed a lelkészi képesítésű és jellegű személyekre akár gyülekezeti szolgálatban állnak, akár egyházi intézmény alkalmazottjai /tanintézet, diakónia, egyházigazgatás, egyházi kórház, gyűjtemény, stb) akik a Nyugdíjintézetnek kötelezően tagjai. Tagsági jogviszonyuk a jelen törvény hatályba lépésével - a korábbi jogviszony folytatásaként - változatlanul fennmarad.



(2) A lelkészi szolgálatra kirendelt segédlelkészek kirendelésük napjától feltétel nélkül tagjai a Nyugdíjintézetnek. Az erről szóló határozat egy példányát a kirendelő megküldi a Nyugdíjintézetnek.



(3) Az állami alkalmazásban szolgáló lelkészek /tábori lelkészek, börtönlelkészek, kórházlelkészek, stb) az általános társadalombiztosítási szabályok alapján tagjai valamely nyugdíjintézetnek. Részükre a Nyugdíjintézet biztosítja a nyugdíjintézeti tagság fenntartásának elvi lehetőségét, és szolgálati éveinket a Nyugdíjintézet elismeri. Esetükben kötelező az elismerési díj megfizetése, mely a mindenkori minimálbér 2%-a.

 

(4) Azok a lelkészek, akik szabályos egyházi kirendelést kaptak, de semmiféle egyházi javadalmuk nincs, a mindenkori minimálbér 2%-át fizetik elismerési díjként. Ezen szabály vonatkozik a külföldön szolgálatot teljesítő, vagy Magyarországon hallgatói jogviszonyban nem álló, külföldi tanulmányokat folytató lelkészre is. Az elismerési díj fizetése csak a nyugdíjintézeti szolgálati idő számítására való jogosultságot tartja fenn, a Nyugdíjintézet ezen túl nem fizet az állami társadalombiztosítás felé biztosítási díjat az elismerési díjat fizető tagja után.



(5) Amennyiben a (4) bekezdésben megjelölt személy külföldről történő hazatérésüket legalább harminc nappal annak időpontja előtt a Lelkészi Nyugdíjintézetnek és az illetékes egyházmegyének bejelenti, akkor a Lelkészi Nyugdíjintézet a lelkész szolgálatba állásáig, de legfeljebb 90 napra – az állami társadalombiztosítási jogszabályokban előírt járulékokat utána megfizeti.

 

(6) Megszűnik a nyugdíjintézeti tagsági jogviszonya annak, akinek lelkészi, lelkészi jellegű szolgálati viszonya megszűnt vagy a tagsági járulékot, illetve elismerési díjat 2 éven keresztül nem fizette.



(7) A 6.§ (1) bek. g)-h) és l.) pontban meghatározottak szolgálati éveit az elismerési díj fizetésével a Lelkészi Nyugdíjintézet beszámítja.

E szabálytkell alkalmazni a javadalom nélkül kirendelt lelkészek esetében is.

8. § (1) A Magyarországi Református Egyház lelkészei részére öregségük, vagy rokkantságuk esetére – e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén - kiegészítő ellátást biztosít.

(2) Az egyház nem lelkészi képesítésű és jellegű alkalmazottai, a társadalombiztosítási nyugdíj-jogszabályok hatálya alá tartoznak.

(3) A Magyarországi Református Egyház az (1) bekezdésben meghatározott egyházi alkalmazottak özvegyeinek és árváinak, továbbá munkaképtelen szülőinek ellátásáról is a Nyugdíjintézet útján gondoskodik. / Hozzátartozói ellátások. /

(4) A Nyugdíjintézet a viszonosság elvének alapján - külön erre vonatkozó állami megállapodás szerint - azoknak a személyeknek, valamint ellátásra jogosult hozzátartozóiknak az ellátási jogosultságát is elismeri, akik az ellátás megállapításának időpontjában nem tagjai a Nyugdíjintézetnek, de szolgálati idejüknek több, mint felét lelkészi képesítésű egyházi alkalmazottként töltötték el.

9. § A 7. § -ban meghatározott egyházi alkalmazottak felsőfokú tanulmányaik megkezdésétől tanulmányi idejük alatt is feltételesen tagjai a Nyugdíjintézetnek. Tanulmányi idejük alatt sem tagsági, sem fenntartói járulékot nem fizetnek, a Nyugdíjintézet szolgálati éveiket nyilvántartja. Megszűnik a tagság, ha szolgálatba állításukat nem kérik, vagy nem egyházi alkalmazásban dolgoznak.

10. § (1) Aki a Református Lelkészi Nyugdíjintézetnek tagja, az állami társadalombiztosítási (nyugdíj és egészségbiztosítási), illetve magánnyugdíj pénztári rendszerhez ezen a Nyugdíjintézeten keresztül kapcsolódik,. Az ellátásokra jelen törvényben meghatározottak szerint csak abban az esetben válik jogosulttá, ha a Nyugdíjintézeti tagsági kötelezettségeit teljesítette.

(2) Amennyiben a lelkész heti 36 órát elérő világi munkaviszonnyal rendelkezik, nem a Lelkészi Nyugdíjintézet útján kapcsolódik az állami rendszerhez.

11. § Nem lehet tagja a Nyugdíjintézetnek, aki az e törvényben szabályozott öregségi alsó nyugdíjkorhatár betöltése után lép egyházi alkalmazásba.

MÁSODIK RÉSZ

A NYUGDÍJINTÉZET FELADATAI ÉS SZERVEZETE

12. § (1) A Református Lelkészi Nyugdíjintézet feladata a jelen törvényben meghatározott járulékok beszedése, és befizetése, az ehhez szükséges adatok nyilvántartása, kezelése valamint az ellátások megállapítása és folyósítása. A Nyugdíjintézet ellátja még mindazon feladatokat, melyet a Zsinat vagy Zsinati Tanács a lelkészek időskori és szociális ellátása tárgyában hatáskörébe utal.

(2) A Nyugdíjintézet tevékenységét a Zsinati Tanács által elfogadott Szervezeti és Működési Szabályzat szerint végzi. Költségvetését és zárszámadását a Zsinati Tanács hagyja jóvá. Gazdálkodását a Zsinat Számvizsgáló Bizottsága évenként ellenőrzi.

(3) A Nyugdíjintézet mindenkori vezetőjét a Zsinat választja a zsinati ciklus tartamára

(4) A Zsinat - tagjai közül – Nyugdíjintézeti Intézőbizottságot választ A Nyugdíjintézet ügyeit a Zsinat az Intéző Bizottság közreműködésével látja el.

(5) Az Intéző Bizottság választott tagjainak megbízatása a Zsinat hat éves tartamára terjed. Az Intéző Bizottság elnökét megalakulásakor maga választja.

(6) A Bizottság a Nyugdíjintézet döntés-előkészítő, véleményező-tanácsadó, testülete.

(7) A Zsinatnak, illetve a Zsinati Tanácsnak nyugdíjintézeti, és ellátási ügyekben hozandó határozatait az Intéző Bizottság készíti és terjeszti elő.

(8) Az Intéző Bizottság munkáját a Nyugdíjintézet vezetője koordinálja. Az Intéző Bizottság üléseire meghívandók tanácskozási joggal az egyes egyházkerületek nyugdíjügyi főelőadói is.

(9) Minden egyházkerület egy-egy nyugdíjügyi főelőadót és minden egyházmegye egy-egy előadót választ, akik intézik a az illetékességi körükben felmerülő ügyeket. Felügyelnek a kerületek, illetve az egyházmegyék nyugdíjjal kapcsolatos ügyeire, kapcsolatot tartanak a Nyugdíjintézettel.

HARMADIK RÉSZ

A NYUGDÍJELLÁTÁSOK FAJTÁI

13. § A Nyugdíjintézet a jelen törvényben megállapított feltételek bekövetkezése esetén tagjait öregségi nyugdíj-kiegészítésben, rokkantsági nyugdíj-kiegészítésben, résznyugdíjban, kivételes résznyugdíjban; az elhunyt tagok, illetve az elhunyt nyugdíjasok hozzátartozóit özvegyi nyugdíj-kiegészítésben, árvaellátásban vagy szülői szociális segélyben (Hozzátartozói nyugdíj-kiegészítés), valamint a lelkésznőt a mindenkori állami szabályoknak megfelelően kiszámított szociális segélyben részesíti gyermekének három éves koráig.



NEGYEDIK RÉSZ

A NYUGDÍJELLÁTÁSRA VALÓ JOGOSULTSÁG

E l s ő f e j e z e t

Öregségi nyugdíj-kiegészítés

14. §(1) A Nyugdíjintézet tagja 62 éves kora betöltése után jogosult öregségi nyugdíj-kiegészítésre.

(2) Öregségi nyugdíj-kiegészítést kell megállapítani a 70. évét betöltött nyugdíjintézet tag részére. Az egyházi öregségi illetve egyéb nyugdíj-kiegészítésre (továbbiakban összefoglalva: nyugdíj-kiegészítés) való jogosultság megszerzésének kezdő napja általában valamely hónap első napja.

 (3) Amennyiben a presbitérium 2/3 része az egyházmegyei küldöttség által vezetett gyűlésen titkos szavazással kéri, az egyházmegyei közgyűlés két alkalommal, egy-egy évig hozzájárulhat ahhoz, hogy a lelkész a kötelező egyházi öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után tovább szolgáljon a gyülekezetében - nyugdíjba menetele nélkül.

(4) A teljes körűen nyugdíjba (egyházi és világi nyugdíjba) lépő lelkész az egyházi törvény előírásai szerint határozott idejű megbízással további szolgálatokat is végezhet

15. § (1) Az öregségi teljes nyugdíj-kiegészítésre való jogosultsághoz 20 évi szolgálati idő megszerzése szükséges.

(2) Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki az öregségi teljes nyugdíj-kiegészítéshez szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de legalább 10 év szolgálati ideje van és a szolgálati ideje alatt nyugdíjintézeti tagsági járulékot fizetett.

(3) Korkedvezményes egyházi előnyugdíj megállapítását kérheti:

a) az a nyugdíjintézeti tag, akinek teológiai tanulmányaival együtt 40 év szolgálati ideje van.

b) A saját, illetve örökbefogadott gyermekeket felnevelő lelkésznő, akinek –kérelmére – gyermekenként egy-egy év korkedvezményt kell megállapítani

c) A választott egyházi tisztségviselők közül a püspök, az egyházkerületi lelkészi főjegyző és az esperes, akinek - kérelmére - kitöltött ciklusonként kettő év korkedvezményt kell megállapítani. Tört ciklus esetén a kedvezmény felére jogosult a kedvezményezett.



(4) A b.) c.) pontokban meghatározott korkedvezmény maximuma összesen legfeljebb négy év lehet.



(5) A korkedvezmény a nyugdíjba lépés alsó korhatárát csökkenti, de a jogosult kérelmére ez szolgálati idő kedvezményként is figyelembe vehető.



(6) Az előrehozott egyházi nyugdíj megállapításánál már figyelembe nem vehető különböző jogcímeken adható kedvezmények évei a nyugdíjszámítás során a szolgálati évek számát növelik.

(7) A korengedményes egyházi előnyugdíj megállapítását követően a Nyugdíjintézet a tárgyévi minimálnyugdíj összegével csökkentett résznyugdíjat fizet a jogosultnak az állami társadalombiztosítási jogviszony fenntartása mellett.

16. § Öregségi nyugdíj-kiegészítésre jogosult az a személy is, aki az egyházi öregségi nyugdíj-kiegészítés megszerzése előtt lépett (ismételten) egyházi szolgálatba /rendelkezési állományból, rendszeres javadalommal nem ellentételezett egyházi szolgálatból, állami intézményben betöltött lelkészi állásból, stb), amennyiben az elismerési díjat rendszeresen fizette. Az elismerési díj utólagos megfizetéséről kivételes esetben az Intéző Bizottság előterjesztése alapján a Zsinati Tanács határoz.

M á s o d i k f e j e z e t

Rokkantsági nyugdíj-kiegészítés

17. § (1) Rokkantsági nyugdíj-kiegészítésre, jogosult megrokkanása esetén az a tag, aki megszerezte a szükséges szolgálati időt és

a) munkaképességét teljesen elveszítette és mások gondozására szorult /I. csoportbeli rokkant/,

b) munkaképességét teljesen elveszítette, de mások gondozására nem szorul /II. csoportbeli rokkant/,

c) munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette /III. csoportbeli rokkant/,

ha rokkantsága egy év alatt előreláthatólag nem szűnik meg és ezért a szolgálat alól felmentését és nyugdíj-kiegészítés megállapítását kéri.

(2) Az öregségi nyugdíj-kiegészítésben részesülő személy külön rokkantsági nyugdíjra nem jogosult.

(3) Rokkantsági nyugdíj-kiegészítést kell megállapítani annak a tagnak, akinek rokkantságát az illetékes állami szerv, megállapította.

(4) Résznyugdíj megállapításának van helye - az illetékes esperes és püspök javaslatára - abban az esetben ha a lelkész szolgálatra való alkalmatlanságát a lelkészképesítő bizottság megállapítja.

(5) A résznyugdíj kiszámításánál a világi jogszabályban meghatározott számítási mód szerint kell eljárni. A résznyugdíjas az állami nyugdíjkorhatár eléréséig az állami társadalombiztosítási rendszerhez a Nyugdíjintézett útján kapcsolódik azzal, hogy résznyugdíjából a Nyugdíjintézet levonja és befizeti a járulékokat.

(6) A rokkantság fokáról, illetve a munkaképesség csökkenés mértékéről az Intéző Bizottság megkeresésére az érdekelt fél lakóhelye szerint mindenkor illetékes állami szerv első és másodfokú orvosi bizottságai adnak szakvéleményt.

(7) Az 17.§ (4) bekezdésében szabályozott esetekben a rokkantsági ellátás-kiegészítésre való jogosultság feltételeit az állami jogszabályok határozzák meg.

18. §(1) A rokkantsági teljes nyugdíj- kiegészítéshez szükséges teljes szolgálati idő:

22 éves életkorig 2 év

22 - 25 éves életkorig 4 év

25 - 30 éves életkorig 6 év

30 - 35 éves életkorig 8 év

35 - 45 éves életkorig 10 é v

45 - 55 éves életkorig 15 év

55 éves életkor betöltésétől 20 év.

(2) Az, aki felsőfokú tanulmányai befejezését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett és 22 éves kora előtt megrokkan, szolgálati idejének tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíj-kiegészítésre.

(3) Rokkantsági résznyugdíjra jogosult az, aki a rokkantsági teljes nyugdíj-kiegészítéshez szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de legalább 5 év szolgálati ideje van.

H a r m a d i k f e j e z e t

Özvegyi nyugdíj-kiegészítés

19. §(1) Özvegyi nyugdíj-kiegészítést a házastárs, az elvált házastárs (továbbiakban együtt: házastárs) kaphat.

(2) Özvegyi nyugdíj-kiegészítésre az jogosult, akinek házastársa az öregségi, illetve rokkantsági szükséges szolgálati időt megszerezve, vagy öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjasként halt meg.

(3) a) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj-kiegészítés a házastárs halálától legalább egy évig, továbbá az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult, másfél évesnél fiatalabb gyermeket eltartó özvegynek az árva 18 hónapos életkorának betöltéséig jár. Fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj-kiegészítés (azonos feltétellel) a gyermek harmadik születésnapjáig folyósítható.

b.) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj-kiegészítés megszűnését követően állandó özvegyi nyugdíj-kiegészítésre az jogosult, aki házastársa halálakor

  1. a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy

  2. rokkant, vagy

  3. házastársa jogán legalább 2 árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.

c.) özvegyi nyugdíj-kiegészítés jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított 10 éven belül következik be.

(4) Az, akinek nyugdíjintézeti tag házastársa a házasság megkötésekor a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte, özvegyi nyugdíj-kiegészítésre csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől legalább 5 éven át megszakítás nélkül együtt éltek.

(5) a.) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj-kiegészítés csak akkor jár, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

b.) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek a 19. § (2) – (3) bekezdés szerinti özvegyi nyugdíj-kiegészítés csak abban az esetben jár, ha a (3) bekezdés b.) pontjában meghatározott jogosultsági feltételek valamelyike a különéléstől számított 10 éven belül bekövetkezik, és a házastárstól annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

c.) Ha az elvált személy a házastársától már a házasság megszűnése előtt is külön élt, a b)/ pont szerinti 10 évet a tényleges különélés kezdőpontjától kell számítani.

20. § Az, akinek házastársa eltűnt és az eltűnést a bíróság jogerősen megállapította, ugyanúgy jogosult özvegyi nyugdíj-kiegészítésre, mintha házastársa meghalt volna. Ezt a rendelkezést az árvaellátásra és a szülői nyugdíj-kiegészítésre jogosultság elbírálása során is megfelelően alkalmazni kell.

21. § Mind az ideiglenes, mind az állandó özvegyi nyugdíj-kiegészítésre való jogosultság megszűnik, ha

(1) az özvegy a házasságot köt,

(2) a rokkantság címén megállapított/19. § (3) bek b) pont bb) alpont/ özvegyi nyugdíj-kiegészítésre jogosultság megszűnik, ha az özvegyi nyugdíjas már nem rokkant, a 21.§ ban foglaltak fennállása esetén az ott meghatározott jogcímeken kérheti özvegyi nyugdíj-kiegészítés megállapítását.

(3) az özvegyi nyugdíj-kiegészítést legalább két árvaellátásra jogosult gyermek miatt állapították meg és már egy gyermek sem jogosult árvaellátásra.

22. §(1) Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíj-kiegészítést a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani. (2) Amennyiben a jogosultak száma megváltozik, az özvegyi nyugdíjat meg kell, illetőleg újból meg kell osztani. Erre a legkorábban a jogosultak számának a változását, illetőleg az igénybejelentést követő hónap első napjától kerülhet sor.

23. § (1) Feléled az özvegyi nyugdíj-kiegészítésre való jogosultsága annak, akinek az özvegyi nyugdíj-kiegészítése nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az özvegyi nyugdíj-kiegészítésre jogosító feltételek valamelyike

a) özvegységének 10. évén belül,

b) az özvegyi nyugdíj megszűnését követő 10 éven belül

bekövetkezik.

(2) Feléled továbbá az özvegyi nyugdíj-kiegészítésre való jogosultság, ha a jogosult a 62. életévét betöltötte.

(3) Az újabb házasságkötés miatt megszüntetett állandó özvegyi nyugdíj-kiegészítésre jogosultság e házasság megszűnése esetén feléled, ha az özvegy a házasság megkötésekor végkielégítést nem vett fel, és az állandó özvegyi nyugdíj-kiegészítés a házasság létrejötte nélkül egyébként megilletné.

Negyedik f e j e z e t

Árvaellátás

24. § (1) Árvaellátás jár a meghalt nyugdíjas valamint a rokkantsági nyugdíj-kiegészítéshez szükséges szolgálati idő egyharmad részének megszerzése után meghalt tag gyermekének, mostoha-, örökbefogadott-, nevelt gyermekének, valamint testvérének és unokájának, ha a tag, illetve egyházi nyugdíjas saját háztartásában eltartotta, és a gyermekeknek, unokáknak tartásra köteles és képes hozzátartozójuk nincs, és 16. életévüket még nem töltötték be.

(2) Ha a gyermek oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a 25. életév betöltéséig jár.

(3) Ha az árva, árvaellátásra való jogosultságának ideje alatt, vagy már azt megelőzően megrokkan, ennek az állapotnak tartamára az árvaellátás életkorra való tekintet nélkül jár.

(4) Ha az árvának több jogon lenne igénye ellátásra, a legnagyobb összegű árvaellátásra jogosult.

(5) Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha az árva özvegyen maradt szülője újból házasságot köt.

(6) Iskolai tanulmányok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezéséig a nyári szünet tartamára is jár. A tanulmányok folytatását az iskola által kiállított igazolással évenként legkésőbb a tanulmányok megkezdésétől számított három hónapon belül kell igazolni.

(7) Az árvaellátásra való jogosultságot nem érinti, ha a felsőoktatási intézmény hallgatójának vagy a középiskola tanulójának tanulói jogviszonya szünetel.

(8) Az örökbefogadott gyermeknek vérszerinti szülője nyomán árvaellátás nem jár, kivéve ha a gyermeket a vérszerinti szülő házastársa fogadta örökbe.

(9) Nem jogosult árvaellátásra az egyéb feltételek megléte esetén sem,

a) az árva, ha örökbe fogadják /az előző pont kivételével/,

b) az árva, ha házasságot köt,

c) a nevelt gyermek, a testvér és az unoka, ha tartásra köteles és képes hozzátartozója van.

Ötödik f e j e z e t

Szülői nyugdíj-kiegészítés

25. § (1) Szülői nyugdíj-kiegészítés jár a meghalt nyugdíjas és a rokkantsági nyugdíj-kiegészítéshez szükséges szolgálati idő megszerzése után meghalt tag rokkant szülőjének, illetve rokkant nagyszülőjének, ha őt a tag, vagy a nyugdíjas halálát megelőzően egy éven át egészen, vagy túlnyomó részben eltartotta és nincs tartásra köteles és képes hozzátartozója.

(2) Az előző bekezdésben írt feltételek megléte esetén szülői nyugdíj-kiegészítésre jogosult az a nevelő szülő is, aki a nevelt gyermeket 10 éven át eltartotta.

(3) Annak a szülőnek, aki gyermeke halálakor nem volt rokkant, szülői nyugdíj-kiegészítés csak abban az esetben jár, ha az elhalálozástól számított 10 éven belül megrokkan és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

ÖTÖDIK RÉSZ

NYUGDÍJKIEGÉSZÍTÉSI JOGOSULTSÁGOT KIZÁRÓ ÉS KORLÁTOZÓ OKOK

26. §(1) Nem jogosult rokkantsági nyugdíj-kiegészítésre, aki rokkantságát szándékosan maga okozta. Nem jogosult ellátás az a hozzátartozó sem, aki a tag, vagy a nyugdíjas halálát szándékosan okozta.

(2) Nem lehet rokkantsági nyugdíj-kiegészítést megállapítani annak a tagnak, aki betöltötte az öregségi nyugdíj-kiegészítésre jogosító életkort.

(3) Akinek a társadalombiztosításról szóló hatályos állami jogszabály alapján állami nyugdíjat állapítottak meg, az így folyósított nyugdíja beszámít a Nyugdíjintézet által megállapított nyugdíj-kiegészítés összegébe, és a Nyugdíjintézet csak az állami nyugdíjat meghaladó különbözetet biztosítja.

27. § Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni az egyházi személy életének azt a szakaszát, amikor egyházi bíróság jogerős határozattal felfüggesztette, illetve egyházi szolgálat végzésétől jogerősen eltiltotta.

28. § (1) Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni a fizetés nélküli szabadság vagy a munkavégzés alóli mentesítés időtartamát, ha erre az időre nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset-, jövedelem kifizetés nem történt.

(2) A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés tartamát.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni:

a) az előzetes letartóztatás idejét, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették,

b) a szabadságvesztés idejét, ha az elitéltet a bíróság utóbb jogerősen felmentette,

c) a felfüggesztés idejét, kivéve, ha az egyházi bíróság jogerősen a három legsúlyosabb fegyelmi büntetés valamelyikét alkalmazta (áthelyezés vezetői állásból beosztotti állásba, önálló lelkészből nem önálló lelkésszé minősítés, hivatalvesztés).





HATODIK RÉSZ



A SZOLGÁLATI IDŐ

29. § (1) A szolgálati időn azt a Nyugdíjintézet tagjaként eltöltött időt kell érteni, mely időszakra az előirt nyugdíjjárulékot (elismerési díjat ) megfizették.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időn felül szolgálati időként kell figyelembe venni az egyéb munkaviszonyban /jogviszonyban/ eltöltött és az állami törvények szerint figyelembe vehető időt.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíj-kiegészítésre jogosultság szempontjából a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott - legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges - tanulmányok idejét.

(4) A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén a tanulmányi időszak /tanulmányi év, tanulmányi félév/ kezdetét magába foglaló hónap első napjától a végét magába foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő számít szolgálati időnek.

(5) Szolgálati időként kell figyelembe venni a két egymást követő tanulmányi időszak közötti tanulmányi szünet idejét is.

(6) Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe.

(7) Külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a külföldön szerzett képesítést honosították, illetőleg a tanulmányok idejét a hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe beszámították, továbbá, ha a tanulmányi út szabályszerű egyházi kiküldetésen alapult.

(8) Szolgálati időként kell figyelembe venni a jogosultnak a sorkatonai állományban eltöltött idejét is.

30. § Amennyiben valaki világi nyugdíjat kap, de lelkészi nyugdíjintézeti tagságát elismerési díj fizetésével végig fenntartotta, egyházi nyugdíjba lépésekor egyösszegű, a mindenkori minimálnyugdíj összegének az egyházi szolgálati évek számával megszorzott mértékű végkielégítésben részesülhet.

HETEDIK RÉSZ

Az ELLÁTÁSOK ÖSSZEGE

E l s ő f e j e z e t

Öregségi és rokkantsági nyugdíj-kiegészítés

31. §(1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj-kiegészítés, vagy résznyugdíj összegét a törvény hatályba lépésétől számított pontrendszer alapján kell megállapítani. Az éves mérlegbeszámoló összeállításakor a Lelkészi Nyugdíjintézet megállapítja a tárgyévi országos lelkészi átlagfizetést. Ezt követően minden nyugdíjintézeti tagra kiszámítja a tárgyévi átlaghoz viszonyított szorzószámot. A nyugdíj-kiegészítés megállapítása során az évi négy tizedesig számított pontok számtani középértékét kell megszorozni a nyugdíjazás évében / a nyugdíjazást megelőző naptári évben / számított országos lelkészi átlagfizetéssel.

A 2002 évi II. törvény hatálybelépésekor 5 naptári év átlagát kell figyelembe venni. A szám naptári évenként egy évvel növekszik.

A nyugdíj-kiegészítés megállapításakor a pontátlag számításánál azokat az éveket , amelyeket a nyugdíjba lépő, javadalom nélkül töltött, vagy amikor nem a Lelkészi Nyugdíjintézethez tartozóként csak elismerési díjat fizetett, a teljes szolgálati időből le kell vonni .

 (2) a) A nyugdíj-kiegészítések összegének megállapításánál a Nyugdíjintézet fokozatosan csökkenő (degresszív) kulcshatárok szerint jár el. A nyugdíjazáskor figyelembe vehető degresszivitási szabályokkal a Zsinati Tanács előterjesztése alapján a Zsinatnak kell foglalkoznia minden zsinati ciklus 2. és 5. évében.

b) A Zsinat minden zsinati ciklus 2. és 5. évében állapítja meg a nyugdíj-kiegészítés összegének kiszámításához a természetbeni javadalom egyenértékét.

c) Nyugdíjba lépő, lelkész egyszeri nyugdíj-kiegészítő pótlékban részesül. A pótlék mértékét a Nyugdíjintézeti Intéző Bizottság előterjesztése alapján a Zsinati Tanács állapítja meg, minden zsinati ciklus második és ötödik évében. Amennyiben a lelkész illetménylakásból kellett kiköltöznie, az illetékes esperes erről kiállított igazolása szükséges a pótlék folyósításához.



(3) a) A nyugdíj összege az állami nyugdíjból és a Nyugdíjintézet által fizetett nyugdíj-kiegészítésből tevődik össze.

b) A Nyugdíjintézet által folyósítandó lelkészi nyugdíj-kiegészítés megállapításakor le kell vonni a kiszámított összegből a nyugdíj-kiegészítés megállapításakor az illető részére folyósított érvényes állami minimál-nyugdíjnak a megállapítás hónapjában folyósított összegét

c) Az öregségi teljes nyugdíj-kiegészítés összege nem lehet kevesebb az állami nyugdíj összegénél.

d) A nyugdíjintézeti tag részére megállapítandó öregségi nyugdíj-kiegészítés teljes összege nem lehet kevesebb, a mindenkori állami minimál nyugdíj 140 %-nál, illetve az özvegyi nyugdíj 120 %-nál.

32. § Az öregségi, rokkantsági nyugdíj-kiegészítés illetve a résznyugdíj két részből áll: a nyugdíj-kiegészítés törzsrészéből (továbbiakban: törzsrész) és a szolgálati időtől függő nyugdíj-kiegészítésből .

33. §(1) Az öregségi nyugdíj-kiegészítésre jogosult nyugdíj-kiegészítésének törzsrésze a javadalom -átlag 50 %-a, amely kiegészül a törzsrész annyi százalékával, amennyi a szolgálati évek száma.

(2) Az öregségi résznyugdíjra jogosult törzsrésze az előző bekezdésben meghatározott törzsrésznek a javadalom átlag annyiszor 1 %-ával csökkentett összege, ahány év hiányzik az öregségi teljes nyugdíj-kiegészítéshez szükséges szolgálati időből.

34. §(1) A rokkantsági teljes nyugdíj-kiegészítésre jogosult az állami jogszabályban meghatározott I. csoportbeli rokkant törzsrésze a javadalom-átlag 60, a II. csoportbeli rokkanté a javadalom-átlag 55, a III. csoportbeli rokkanté pedig a javadalom-átlag 50 százaléka. A rokkantsági nyugdíj-kiegészítés összege az I.-II.-III. rokkantsági csoportoknál nem lehet alacsonyabb a megfelelő állami rokkant csoportra megállapított összegnél / nem lehet alacsonyabb az állami rokkantsági ellátás minimális összegénél /.

(2) A rokkantsági résznyugdíjra jogosult törzsrésze az előző bekezdésben meghatározott megfelelő törzsrésznek a javadalom átlag annyiszor 1-%-ával csökkentett összege, ahány év hiányzik a rokkantsági teljes nyugdíj-kiegészítéshez szükséges szolgálati időből.

35. § A nyugdíj-kiegészítés összege a tárgyévet megelőző év lelkészi átlagfizetés növekedésének arányában emelkedik.

M á s o d i k f e j e z e t

Özvegyi nyugdíjkiegészítés

36. §(1) Az özvegyi nyugdíj-kiegészítésre a özvegyi nyugdíj mindenkori állami szabályait kell megfelelően alkalmazni. Kétség esetén az alkalmazás módjáról elveiről az Intéző Bizottság dönt.

H a r m a d i k f e j e z e t

Árvaellátás

37. §(1) Az árvaellátás gyermekenként annak a nyugdíj-kiegészítésnek a 30 %-a, amely az elhunytat öregségi, rokkantsági nyugdíj-kiegészítésként halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott nyugdíj 60 %-a jár árvaellátásként annak a gyermeknek,

a) akinek mindkét szülője elhunyt, feltéve, hogy a nem lelkész nyugdíjintézeti tag után árvaellátásra nem jogosult.

b) akinek életben levő szülője rokkant.

(3) Ha a gyermek mindkét szülője után jogosult az árvaellátásra, azt az árvaellátást kell folyósítani, amelynek összege számára előnyösebb.

(4) Az árvaellátás legkisebb összege - amely nem lehet alacsonyabb az állami árvaellátás minimumánál - évenként a nyugdíjemelés mértékének megfelelően emelkedik.

(5) A Nyugdíjintézet által megállapított árvaellátás összegét csökkenteni kell az államtól kapott árvaellátás összegével. Amennyiben a Nyugdíjintézet által megállapított árvaellátás összege nem haladja meg az állami minimál-ellátás összegét, akkor az árvaellátás összege nem lehet kevesebb az állami minimál-ellátás összegének 120 %-ánál.

(6) Az árvaellátás szempontjából szülőtlen árvának kell tekinteni azt az árvát, akit életben levő szülője elhagyott és róla nem gondoskodik. Az árvaellátás és a szülőtlen árva részére járó ellátás közötti különbözetet a szülőtől be kell hajtani, ha a gyermekének eltartására képes.

(7) Ha az árvaellátásra jogosult mostohagyermek után a vérszerinti szülő tartásdíjat fizet, ezt az árvaellátásba be kell számítani. Ha a tartásdíj összege több, mint az árvaellátás, az árvaellátás folyósítását szüneteltetni kell.



N e g y e d i k f e j e z e t



Szülői nyugdíjkiegészítés



38. § A szülői nyugdíj-kiegészítés összege az özvegyi nyugdíj-kiegészítés összegével azonos. Ha több személy jogosult szülői nyugdíj-kiegészítésre, az összeget közöttük egyenlő arányban kell megosztani.

Ö t ö d i k f e j e z e t

Kivételes ellátás

39. §(1) Különleges méltánylást érdemlő kivételes esetekben a Zsinati Tanács nyugdíjintézeti tagok, illetve azok özvegyei, árvái, vagy más eltartottai részére a törvényes feltételek valamelyikének hiánya esetén is állapíthat meg ellátást. Ennek fedezetét a Zsinat költségvetésében elkülönítetten biztosítja.(2) A Lelkészi Nyugdíjintézet zsinati határozat és felhatalmazás alapján egyéb eseti, vagy rendszeres kifizetéseket eszközölhet.

H a t o d i k f e j e z e t

Egyéb ellátások

40.§ (1) A Lelkészi Nyugdíjintézet költségvetésének terhére a zsinati költségvetésből ellentételezetten a lelkésznők számára kiegészítő ellátásként gyermekágyi és gyermekgondozási szociális segélyt folyósít.

(2)A lelkésznő áldott állapota esetén gyermekük várható születését megelőzően legfeljebb fél évvel, illetve legfeljebb a gyermek 3 éves koráig jogosult a mindenkori állami egészségbiztosítási szabályoknak megfelelően gyermekágyi és gyermekgondozási szociális segélyre.

(3) A segély összegének kiszámításához a lelkésznő javadalmát kell alapul venni. A lelkésznő javadalmát a Lelkészi Nyugdíjintézetnek bevallott javadalom után kell kiszámítani a szülés naptári évében élvezett, illetve az azt megelőző két naptári év havi javadalmainak számtani átlaga alapján.

(4) Amennyiben a lelkésznő lelkészi szolgálati jogviszonyban áll, és javadalmat rajta kívül álló okokból kifolyólag nem tud felvenni, az adott egyházkerületben meghatározott minimál- javadalmat kell figyelembe venni. Ugyanígy kell számítani akkor is a javadalmat, ha a szülés előtti két naptári évben a lelkésznő még felsőfokú tanulmányait folytatta.

(5) Az így számított havi javadalmi átlag 70%-át kell a segély alapösszegének tekinteni, amelyből levonásra kerül a lelkésznők számára az állami társadalombiztosítás által folyósított gyes összege.

(6) A segély a szolgálati jogviszony szünetelésének idejére, de legfeljebb a gyermek 3 éves koráig jár és szociális segélyként fizetendő, összegének megállapítását a Nyugdíjintézet vezetője határozatban közli az érdekelttel.

(7) A gyermekágyi és gyermekgondozási szociális segély jogcímen kifizetett összegeket az MRE, költségvetéséből félévente, június, illetve december hónap utolsó napjáig megtéríti a Nyugdíjintézetnek.

(8) A segély igénybevételének feltétele, hogy az igénylő, a (2) bekezdésben hivatkozott világi jogszabályoknak megfelelő, valamint a Nyugdíjintézet által előírt igazolásokat előzetesen a Nyugdíjintézetnek benyújtsa.

NYOLCADIK RÉSZ

A ELLÁTÁSOK MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS FOLYÓSÍTÁSA

41. §(1) Ellátásokat az érdekelt fél szolgálati úton - a Nyugdíjintézet által előírt formában - felterjesztett kérelme, vagy az illetékes egyházi bíróság jogerős határozata alapján Intéző Bizottság állapítja meg, az erről szóló a határozatot a Nyugdíjintézet adja ki. A határozatot a beérkezést követő 30 napon belül meg kell hozni. A határidő az ügy bonyolultságára tekintettel vagy egyéb indokolt esetben egy alkalommal további 30 nappal meghosszabbítható.

(2) Az nyugdíj-kiegészítést megállapító határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Zsinati Tanácshoz. A Zsinati Tanács határozata ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül panasszal lehet fordulni a Zsinati Bírósághoz. Az eljárás egyfokú.

(3) Az Intéző Bizottság nyugdíj-kiegészítést megállapító határozatának a nyugdíjazást kimondó rendelkezése ellen jogorvoslatnak nincs helye.

42. §(1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj-kiegészítést megállapításának időpontjától kezdve, havonként utólag kell folyósítani.

(2) Az özvegyi nyugdíj-kiegészítés, az árva ellátás és a szülői nyugdíj-kiegészítés a tag, illetve nyugdíjas elhalálozásának napját magába foglaló hónap első napjától kezdve jár és ezt havonként, utólag kell folyósítani.

(3) A kivételes ellátás folyósításának kezdő és végső időpontját, és esetleges feltételeit minden esetben írásban kell meghatározni.

43. § Az öregségi-, a rokkantsági-, az özvegyi- és a szülői nyugdíj-kiegészítést, továbbá az árvaellátást munkaviszony, illetve kereső foglalkozás tartama alatt is korlátozás nélkül kell folyósítani.

44. § A rokkantsági nyugdíj-kiegészítés csak a rokkantság tartama alatt jár.

45. § A ellátások folyósítását annak a hónapnak a végével kell megszüntetni, amelyik hónapban a megszüntetés törvényes oka bekövetkezett.

46. § A nyugdíjas minden olyan körülményt, amely a törvényben foglaltak szerint kihatással van ellátásának folyósítására és összegére, a körülmény beálltát követő 8 napon belül írásban köteles bejelenteni az Intéző Bizottságnak.

47. § Ha a ellátást a jogosult igazolt írásbeli felszólítás után nem veszi fel, az erre vonatkozó igény az esedékességtől számított egy év múltán elévül.



KILENCEDIK RÉSZ

A NYUGDÍJJÁRULÉKOK

48. § (1) A nyugdíjintézeti tagsággal járó állást fenntartó egyházközségek, más egyházi testületek és intézmények fenntartói járulékot, a Nyugdíjintézet tagjai pedig tagságuk tartama alatt tagsági járulékot kötelesek fizetni.

(2) A fenntartói járulék mértéke a törvény hatálybalépése idején a teljes javadalom 21 %-a, míg a tag által fizetett járulék (tagdíj) a teljes javadalom 15 %-a.

(3) Amennyiben a nyugdíjintézeti tag éves javadalma nem éri el a tárgyévi éves minimálbér összegét, a lelkész szolgálati jogviszonya alapján a Lelkészi Nyugdíjintézethez a közegyházi költségvetés a különbözetet befizeti.

49. §(1) A járulékok százalékos összegét az évi költségvetésben a Zsinati Tanács határozza meg.

(2) A tagsági járulékot az állásfenntartó az illetmények kifizetésekor tartozik levonni, és a Nyugdíjintézetnek befizetni.

(3) A fenntartói járulékot a fenntartó (az egyházközség, más egyházi testület vagy intézmény) köteles költségvetésébe felvenni és havonta, a tárgyhót követő hónap 15. napjáig a Nyugdíjintézetbe befizetni.

(4) Az állásfenntartó a járulék alapokról és a befizetésekről a Nyugdíjintézet által rendszeresített nyomtatványon az általa meghatározott időszakonként köteles adatot szolgáltatni a Nyugdíjintézetnek. Ennek másolatát egyidejűleg meg kell küldeni az esperesi hivatalnak.

(5) A tagsági járulék fizetését az állásfenntartókra, a fenntartói járulék fizetését a Nyugdíjintézet tagjaira áthárítani nem lehet.

50. §(1) A járulékok befizetésének elmulasztása fegyelmi vétség. A fegyelmi eljárásban rendelkezni kell a Nyugdíjintézetet megillető hátralékok befizetésének módjáról.

(2) A felettes egyházi hatósága járulékok befizetését köteles folyamatosan ellenőrizni. A befizetések elmulasztásáért anyagi és fegyelmi felelősség terheli őt is.

(3) Tagsági nyugdíjjárulék tartozás esetén az esperes jogosult a lelkész helyi javadalmának 33%-át meg nem haladó összegig a javadalom letiltásáról intézkedni. Fenntartói járulék hátralék esetén egy hónapon belül rendkívüli canonica visitatiot kell tartani és a presbitériumi határozattal kell intézkedni az összeg befizetéséről

(4) Egy évi tagsági díj nem fizetése esetén az esperes felszólítja a tagot fizetési kötelezettségének teljesítésére. Amennyiben tartozását 60 napon belül nem rendezi, az esperes köteles a fegyelmi eljárást megindítani, és minden intézkedést megtenni a követelés behajtására. Azt az évet, amelyben tagdíját nem fizette a 31. § (1) bekezdése szerinti számítás során nulla javadalommal figyelembe kell venni, a 33. § (1) bekezdésének alkalmazása során viszont nem lehet beszámítani.

(5) Nem kell alkalmazni a (4) bekezdés rendelkezéseit, ha a tag az eljárás megkezdése előtt tartozását a keletkezésétől számított és a mindenkori jegybanki alapkamat szerint megnövelt összegben megfizeti és korábban hasonló okból még nem indult ellene eljárás.









TIZEDIK RÉSZ

VEGYES RENDELKEZÉSEK

51.§ (1) A külföldre távozott személyek ellátásának megállapítása, illetve tovább folyósítása ügyében az állami jogszabályok szerint kell eljárni.

(2) A Magyarországra nyugdíjasként áttelepülő egyházi személyek ellátása tekintetében az elbocsátó ország erre illetékes szervezete és a Magyarországi Református Egyház Zsinata között megállapodás köthető. A megállapodás a Lelkészi Nyugdíjintézet terhét nem növelheti.

52. § E törvény hatálybalépésének időpontjában folyamatban lévő vagy fellebbezés alatt álló nyugdíj-kiegészítés megállapítások ügyében hozandó döntéseknél már e törvény rendelkezései szerint kell eljárni.

53. § (1)Az Intéző Bizottság működésére vonatkozó szabályokat, valamint a Nyugdíjintézet ügyviteli és pénzkezelési rendjét a Zsinati Tanács a Nyugdíjintézet SzMSz-ében állapítja meg.

(2) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Nyugdíjintézet – az Intéző Bizottság egyetértésével – a hatályos állami törvények figyelembevételével alakíthatja ki álláspontját.

54. § A Nyugdíjintézet tagja bármely más nyugdíjbiztosításnak is tagja lehet, ha annak anyagi terhe az állásfenntartóra nincs.

55. § A 2002. évi II. törvényt megállapította a Magyarországi Református Egyház 1997. február 27. napján megnyílt XI. Zsinat 15. ülésszaka. A 2002. évi II. törvény 2003. január 1-jén lépett hatályba, kivéve a 12. (1) bekezdését lelkésznők esetében és a 12. § (2) bekezdését minden lelkész esetében, amelyek 2005. január 1. napján léptek hatályba. Egyidejűleg hatályát vesztette az 1992. évi III. és az 1993. évi I. törvényekkel módosított 1967. évi V. törvény, valamint annak végrehajtási utasítása.

A 2005. évi IV. törvényt megállapította a Magyarországi Református Egyház 2003. február 28. napján megnyílt XII. Zsinat 7. ülésszaka a Zs-59/2005. sz. határozatával. A törvény 2005. májusában lépett hatályba. A 2005. évi IV. törvény az alábbi szakaszokat módosította: 5.§ (2), (3), (5), 8.§, 10.§ (5), 12.§ (2), 13.§ (3), 15.§ (3), 30.§ (1), (2), 30§, 38.§(2).

A 2007. évi IV. törvényt a Magyarországi Református Egyház 2003. február 28-án megnyílt XII. Zsinatának 11. ülésszaka egységes szerkezetben, a 2002 évi II. törvény módosításaként fogadta el

A 2007. évi IV. törvény 2008. január 1. napján lép hatályba, a törvény 6.§ (1) u-v) pontjai 2008. július 1. napjával lépnek hatályba. A 2007. évi IV. törvény az alábbi szakaszokat módosította: 5.§ , 6.§, 7.§ (1), (4), (5), (7), 8.§ (1), 10.§ (1-2), 12.§, 13.§, 14.§, 15.§, 17.§ (4-5), (7), 19.§ (1), b), c), (4), 21.§ (2), 23.§ (1), (2), 24.§ (1), 25.§ (1), 26.§ (1), (3), 30.§ , 31.§ (2) c), (3), 32.§, 33.§, 34.§, 36.§, 37.§ (1), (5), 38.§, 40.§, 41.§, 42.§ (3), 45.§, 46.§, 47.§, 48.§ (3), 50.§ (3-5), 51.§, 52.§, 53.§, 55.§, 57.§, 58.§

A 2008. évi I. törvényt a Magyarországi Református Egyház 2003. február 28-án megnyílt XII. Zsinatának 13. ülésszaka fogadta el. A 2008. évi I. törvény 2008. július 1. napjával lép hatályba. A 2008. évi I. törvény a 6.§ 21-22. pontokat építette be.



 



 

1 A 2008. évi I. törvény építette be.

2 A 2008. évi I. törvény építette be.

Reformatus.hu a közösségi oldalakon

Asztali verzió