Máté István, az iskola egyik könyvtárosa évszázados könyvekkel vár minket a tanári olvasóban. Mint mondja, az intézmény közel háromszáz éves története során, a történelem viharaitól csodás módon mindig megmenekülve, folyamatosan gyarapodott a kölcsönözhető állománnyal mára már hetvenezer kötetet számláló bibliotéka. A sok-sok tudós tanár és tudóssá lett hálás diák adományainak köszönhető ez a gazdag állomány.

A legrégibb darab egy középkori kódextöredék, amelyről a színes iniciálék és a fekete betűk, hangjegyek közül egy nagyböjti ének bontakozik ki előttünk. De becses darab a ferences szerzetes, Temesvári Pelbárt 1514-es kiadású Sermones című munkájának egyik példánya is, vagy Bonfini magyar történelmet leíró művének egy 1568-as kiadása.

A gyűjtemény a magyar reformáció több jelentős művét is őrzi. A legrégebbi magyar nyelvű könyv Hódmezővásárhelyen Bornemissza Péter prédikációinak gyűjteménye, amelyet 1574-ben adtak ki a felvidéki Semptén. A legbecsesebb pedig talán Szenci Molnár Albert latin nyelvű, 1544-ben Zürichben nyomtatott Bibliája, amelynek margóin a reformátor sajátkezű, latin nyelvű glosszái olvashatók. Egy jegyzet olvasható csak magyarul, amit valószínűleg azért írt az anyanyelvén, mert személyes életétől és népe sorsától sem függetleníthető: „Bizontalan helyeken budosunk."

Az iskola folyosóin megannyi híres tanár és diák emléktáblája, domborműve látható. Az aulában pedig a magyar reformáció nagy patrónusa, a névadó erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor mellszobrával szemben Kálvin János tavaly felavatott mellszobra áll. Érdekessége, hogy nem a megszokott, öreg és komor reformátor, hanem egy reneszánsz viseletű fiatalember köszönti általa a kapun belépő diákokat.   

Kiss Sándor
Megjelent a Reformátusok Lapja 2012. október 21-i számában