Töretlen hittel ember és magyar

2010. március 15., hétfő

altNemzeti ünnepünkön a tizenkét éve elhunyt refomátus irodalmár, Wass Albert eddig még kiadatlan gondolatait közöljük máricus tizenötödikéről. "Wass Albert megítélésnek a megváltoztatása egy hatalmas áttörési lehetőség, amelyben végre sikerrel lehetne fellépni az ellen a nézetdiktatúra és ízlésterror ellen, amely ezt az országot a rendszerváltozás óta egyre jobban nyomasztólag uralja" – mondja Takaró Mihály irodalomtörénész, aki sok érdekességet mesél Wass Albertről, többek között azt, hogy az író egyházi tisztséget töltött be és élete végéig laikus prédikátorként szolgált.

Wass Albert üzenete március 15-re

Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre, s mondanivalómat hosszú esztendők gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szívemből.

Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mértékletesebbek. Megértőbbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségetek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberiebb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt. Adja az Úristen, hogy így legyen! Mindez azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különböző „izmusok” özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is.

Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.

Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek. Egyet ne feledjetek el: amíg magyarok vagytok, s az ősi kultúr-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.

Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kőszikla-örökségünk magyar Istene!

 

„Itt az ideje, hogy maga a Református Egyház is sokkal komolyabban vegye a Wass Albert-kutatást, mint ahogy azt ma teszi” – véli Takaró Mihály irodalomtörténész, tanár, a Dunamelléki Református Egyházkerült volt főgondnoka, akivel gróf Czegei Wass Albert életéről, munkásságáról és nem utolsósorban az író református vonatkozásairól beszélgettünk.


Egyre népszerűaltbb Wass Albert munkássága az olvasók körében, ennek ellenére a hivatalos, irodalmi elit mégsem veszi "írószámba" Wass Albertet. Mit gondol, miért?

Ezzel egy kicsit vitatkoznék, először azt kellene tisztáznunk, ki az a hivatalos irodalmi elit. Azt gondolom, Magyarországon az írótársadalom elsöprő többsége nagyon is írószámba veszi Wass Albertet, és ismerik az ő irodalmi értékeit. Valóban létezik egy, a mai magyar irodalmi közéletet markában tartó csoport – én semmiféleképpen sem nevezném őket elitnek –, amely meglehetősen etatista módon önmagát kiáltja ki a magyar irodalmi progressziónak, illetve akik úgy látják, hogy Wass Albert irodalmi munkássága bizonyos tekintetben nem illeszthető bele a XX. századi magyar irodalomba. Ez természetesen alapvető tévedés.
Nyilvánvalóan nem lenne okos dolog eltévedni akár politikai, akár világnézeti síkra, amikor egy íróról beszélgetünk. Nemzetközileg elismert író volt, egyetlen regényére hadd hivatkozzak, az Adjátok vissza a hegyeimet! című munkáját tizenhét nyelvre fordítottak le a világon.
Sok tekintetben úttörő volt, hiszen az 1947-es Rézkígyó című regénye mindmáig szinte az egyetlen vegytiszta magyar parabola regény. Azt mondhatjuk, hogy akik Wass Albertet politikai vagy – ne adj Isten – világnézeti alapon próbálják megközelíteni, alapvető tévedésben vannak. Wass helyét az irodalomtörténetben munkásságának irodalmi értékei fogják kijelölni, és semmiféleképpen sem valamiféle világnézetinek mondható értékelés.

Wass Albert népszerű. Ezzel szemben viszont úgy érzem, hogy szerepe a református közéletben elhanyagolt, pedig jó néhány református vonatkozása van…

Sajnos igen. Fájdalmas adóssága a Kárpát-medence magyar reformátusságának a Wass Alberttel való valóságos szembenézés, illetőleg egyházi szempontból is a helyretétel. Wass Albert elérte, amit világi ember elérhet az egyházban, hiszen az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka volt, éppen nagyapja, gróf Wass Béla halála után választották őt meg 1936-ban. Tudni kell róla, hogy egész életében laikus prédikátorként is működött: már Erdélyben is, majd 1945 és 1951 között a németországi hontalan menekülteknek szinte minden vasárnap prédikált. Ez a folyamat folytatódódott az emigrálásakor, 1951 szeptemberében, amikor a hajón szolgált hasonlóképpen. Végül szinte élete végéig, 1994-ig hirdette az igét, 86 éves korában mondta el az utolsó laikus prédikációját, egy vasárnap délutáni alkalmon. Wass Albert végig prédikálta, szolgálta az egész életét. Azt se felejtsük el, hogy a kolozsvári Farkas utcai Református Kollégiumban végzett, és ott szerzett életre szóló keresztyén identitást. Tanítói, életének igazán meghatározó figurái mind-mind a Magyar Református Egyházhoz kötődtek, vagy egyenesen református lelkészek voltak. Ez Erdélyben és később Amerikában is így volt. A mai magyar reformátusságnak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy itt áll előttünk egy XX. századi ember- és íróóriás, aki ráadásul református volt, és református identitását nem tagadta meg. Itt az ideje, hogy maga a református egyház is sokkal komolyabban vegye a Wass Albert-kutatást, mint ahogy azt ma teszi.

Egyre több helyen állítanak emléket Wass Albertnek, szobrokat, emléktáblákat…

A Kárpát-medencében több mint 70 helyen áll Wass Albert szobor, emlékmű, vagy emléktábla. Vannak megyeszékhelyek, ilyen például Miskolc, ahol maga a megyei önkormányzat állított emlékhelyet. Én magam több mint harmincat avattam. Magyarországon már sokkal több emlékmű van, mint Erdélyben, számuk meghaladja a hatvanat. Az utóbbi években különösen is felgyorsult ez a folyamat, ami azért érdekes és egyben megrendítő is, mert Kossuth Lajos óta nem volt olyan magyar ember, akinek ez a nép közadakozásból ennyi helyen állított volna szobrot, emlékművet, vagy emléktáblát, mint Wass Albertnek. Ezeknek az emlékműveknek a kilencven százalékában nincs állami pénz! Ezeket különböző magánszemélyek, szervezetek, vállalkozók, körök, klubok adták össze, és állítottak, állítanak saját erejükből Wass Albert szobrot. A legközelebbi felavatásra kerülő emlékmű és emlékhely Sárospatakon, a magyar kultúra egyik fellegvárában lesz, a sárospataki művelődési ház mellett. A fővárosban a mostani politikai kurzus minden erővel megpróbálja megakadályozni, hogy államilag is a helyére kerülhessen Wass Albert kultusza, de sok helyen sikerrel, kerületi szinten megvalósították az emlékművek emelését. Budapesten már öt helyen található emlékhelye az írónak.

Vannak olyanok, akik ezt nem nézik jó szemmel?

Rossz vágányon haladunk akkor, amikor megint nem az íróról beszélünk, hanem Wass Albert politikai megítéléséről. Húsz éve kutatom őt, tíz éven keresztül tanítottam a református, illetve a katolikus egyetemen Wass Albertet. Őt nem politikai kiállásáért szeretik az emberek. Wass Albert elsősorban író volt, és mint író kell, hogy a helyére kerüljön. Nyilvánvalóan elválaszthatatlan a személyiségétől az a fajta közéleti tevékenység, amely hozzá fűződik, és amiről tudni kell, hogy az 1951 szeptemberében Amerikába történő emigrálása után sokat tett Magyarországért és Erdélyért. Tizenöt éven keresztül volt az University of Florida egyetemi tanára: németet, franciát és európai irodalmat tanított, és azok az idők voltak azok – ehhez 1956 is hozzájárult –, amikor több amerikai egyetemen is, éppen az ő kezdeményezésére, hivatalosan megünnepelték március 15-ét. Az ő keze volt abban is, hogy a kommunista Ceauşescu által vezetett Románia kétszer nem kapta meg a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt az Egyesült Államoktól a 70-es években. A második megtagadó határozatban tételesen említésre kerül az erdélyi magyarsággal való intoleráns bánásmód, mint az elutasítás oka. Wass Albert állandóan napirenden tartotta Amerikában – éppen politikai kapcsolata révén – az erdélyi magyarság, egyáltalán a magyar igazság ügyét, és Trianon tarthatatlanságának kérdését. Ezért áldozta fel gyakorlatilag egész életét, minden vagyonát, ennek áldozta egész munkásságát.

Középiskolai tanulmányaimból hiányoltam Wass Albertet…

Wass Albert azon nagy magyar írók közé tartozik, akit száműztek a magyar irodalmi kánonból, teljesen méltatlanul. Ez egy hatalmas, hosszú és nagyon jelentős írókat tartalmazó sorozat. Nem tanítjuk Herczeg Ferencet, miközben 1925-ben ő volt az első magyar Nobel-díjra jelölt írónk. Nem tanítjuk Tormai Cecilét, aki szintén Nobel-díjra jelölt író volt, 1936-ban jelölték, a Régi ház című, egész Európát bejáró, három év alatt tizenöt nyelvre lefordított regényéért. Nem tanítjuk Gyóni Gézát, akit a maga korában a világháború Petőfijének neveztek, és akit halála után, 1934-ben posztumusz választottak meg Európa legjobb háborús költőjének, nem Magyarország, hanem az Angol Akadémia Irodalmi Társasága adta neki ezt a nagydíjat. Nem tanítjuk az egész erdélyi irodalmat, többek közt a Helikoni triászt: Áprily Lajost, Reményik Sándort és Tompa Lászlót, pedig ők is a magyar irodalmi tankönyvekbe kívánkoznának. Csak marginálisan tanítjuk Dsida Jenőt, pedig az erdélyi modern költészet igazi nagy megújítója ő volt. Nem tanítjuk a nagy száműzött írók között többek között Nyíró Józsefet sem. Nyilvánvalóan fájdalmasan hiányoznak ezek az alakok a magyar irodalmi kánonból… hosszan sorolhatnám még a neveket.

És Wass Albert?

Wass Albert figurája azért emelkedik ki a többiek közül, mert ő végigélte a századot, 1908-ban született, 1998-ban halt meg, végigélte a különböző politikai kurzusokat, sőt nem csak végig-, de túlélt bizonyos politikai változásokat, akár itt Magyarországon, akár Amerikában, akár pedig a rendszerváltozás utáni Európában. Ne felejtsük el, hogy Wass Albert kettős kötődésű, hiszen miközben ízig-vérig magyar író, azért Erdélyből származik. Egész életében Erdélyről írt, Erdély pedig 1920-ban, majd kis megszakítással 1947 után újra Romániához került, vagyis őt a romániai magyar irodalomban is számon tartjuk – ha létezik egyáltalán ilyen fogalom – én ugyanis azt szoktam mondani, hogy az egyetemes magyar irodalomban foglal helyet Wass Albert.

Mit tehet egy tanárember ilyen helyzetben? Beviheti az óráira?


Természetesen! Budapesten legalább húsz olyan gimnázium van, ahol Wass Albert érettségi tétel. A mai érettségi rendszer megengedi, hogy bizonyos kötelező elemeken túl olyan írókat is érettségi tétellé tehessünk, mint Wass Albert. Ezzel rengetegen élnek is. Magyarországon több egyetemen is tanítják, például a Debreceni Egyetemen Bertha Zoltán kollégám, talán még mindig tanítják a Károli Gáspár Református Egyetemen is – bár én már nem tanítok ott –, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, valamint vidéki egyetemeken szinte mindenhol, ha nem is kötelező tananyagként, de szemináriumi anyagként oktatják már Wass Albertet. Jóval előrébb tartunk tehát a felsőoktatásban Wass Albert kánonba való bevétele szempontjából, mint az általános és a középiskolai oktatásban. Én úgy látom, hogy Wass Albert kikerülhetetlen író. Az, hogy Wass Albert a magyar irodalmi kánonban el fogja foglalni a maga helyét, egészen biztos. Azokról a percemberkékről, akik ma Wass Albertet bírálják, idővel azt sem fogjuk tudni, hogy léteztek…
Nem olyan rég, a Duna Televízióban egy irodalmi vitán vettem részt Jókai Annával, ahol két, magát liberálisnak és első osztályúnak nevező íróval vitatkoztunk Wass Albert irodalmi munkásságáról. Kedvem lett volna azt a bizonyos illetőt – akinek a nevét természeten reklámból sem mondanám ki szívesen –, aki negyed-ötödrangú írónak nevezte Wass Albertet, megkérdezni: Aztán komám, a te könyveidet hányan olvassák? Van-e magyar ember azon a szűk, elitista rétegen kívül, akik talán ismerik a nevedet, egy magyar ember, aki egyáltalán leveszi a polcról a könyveidet? Wass Albertet százezer számra olvassák Magyarországon! Sőt, nyugodtan mondhatom, hogy a felnövekvő új generációk talán legkedveltebb írója ő.

Ha valaki még sosem olvasott Wass Alberttől egyetlen művet sem, mit ajánlana kezdésnek számára?

Ez nagyon is korosztályfüggő. Wass nagyon széles palettájú író, hiszen több mint hatvan kötetes az életműve, ebből csak regény több mint harminc kötet. Ezért hogyha valaki meg akar ismerkedni Wass Alberttel, két utat választhat: a líráján vagy a prózáján keresztül. Életművének elsöprő többsége prózai mű, érdekes, hogy mégis versein keresztül ismerik nagyon sokan, van ugyanis néhány olyan emblematikus költeménye – ilyen például az Üzenet haza –, amely hihetetlen módon elterjedt és népszerű, valójában azonban Wass Albert író volt és nem költő. Ha egy fiatal a prózai művein keresztül akarja megközelíteni, akkor mindenféleképpen két művet ajánlhatok neki. Az egyik a Tizenhárom almafa. Wass Albert ezt már az Egyesült Államokban publikálta, bár a mű jelentős része még Európában készült. Ha egy kicsit komolyabb irodalmi kvalitásokkal rendelkező akar megismerkedni Wass Alberttel, először mindenféleképpen egy olyan művel kezdje, amely az író egyik kulcsregénye, ez az Adjátok vissza a hegyeimet. Ezt Németországban írta, 1948-ban kezdte a Hungária című ottani emigráns magyar lap folytatásokban közölni, könyv alakban 1949-ben jelent meg, német és magyar nyelven. Ez a kötet világhírre tett szert, Wass Albert maga tudósít arról 1949. április 26-án – amit aztán később dokumentumok is bizonyítanak –, hogy ezt a regényét Németországban irodalmi Nobel-díjra ajánlották be. Ez a regény tulajdonképpen megismerteteti az olvasót Wass Albert világról vallott nézeteivel. 18 éves korától 90 éves koráig ugyanabbban az értékrendszerben gondolkozott a világról, ez egy erkölcsközpontú értékrendszer volt, amelyet nyilvánvalóan rendkívül magas esztétikai igénnyel fogalmazott meg. Lényege egy keresztyénségen alapuló morális világlátás, függetlenül a világban zajló eseményektől, a jó és a rossz nagyon dinamikus megkülönböztetése, és nem összemosása, állásfoglalás igazságok mellett, és áligazságok ellen. Az Adjátok vissza a hegyeimet című regényében az az érdekes, hogy ez az egyetlen olyan regénye, amelyben nem tudjuk a főszereplő nevét, mert egyes szám első személyben fogalmaz az író. Egy egyszerű hegyi fiatalember a főhős, aki erdőpásztor, ő maga meséli el az életét, benne a gyermekkorát, a fiatalságát, a háborút, s annak következményeit személyes életére nézve, családi tragédiáját és azt, hogy mindezek után hogyan látja egy ember a világot.

Mit kellene tennie a Református Egyház vezetőinek, hogy helyre tudjuk állítani Wass Albert emblematikus alakját?

Én, mint a Dunamelléki Egyházkerült volt főgondnoka nem szívesen nyilatkoznék arról, hogy egy mai egyházi vezető mit tegyen. Nyilvánvalóan volna tennivaló! Azonban a mai Magyar Református Egyház lehetőségeit azok ismerik, akik vezetik. Azt gondolom, hogy Wass Albert megítélésnek az ügye nem csak egyházi, hanem nagyon is össztársadalmi kérdés. Wass Albert megítélésnek a megváltoztatása egy hatalmas áttörési lehetőség, amelyben végre sikerrel lehetne fellépni az ellen a nézetdiktatúra és ízlésterror ellen, amely ezt az országot a rendszerváltozás óta egyre jobban nyomasztólag uralja. Wass Albert egy kitörési pont: életműve, írásművészete, az általa közölt és közvetített értékek jelenthetik azt a kitörési pontot, amelyben lehet keresni széles társadalmi konszenzust, keresztény felekezetektől függetlenül meg lehet találni azt az össztársadalmi közös pontot a gondolkodásunkban, amely végre a méltó helyére tudja őt tenni. Biztos vagyok benne, hogy ezért természetesen nagyon sokan munkálkodnak, munkálkodunk, egyre többen, és felnő egy generáció – ez a mostani –, akik ezt győzelemre tudják vinni.

Összeállításunk végén válogatást közlünk Wass Albert munkásságából.

Őszinte magyar? Antiszemita? Elsőrangú író? Negyed-ötödrangú tollforgató? Wass Albert megítélése pro és kontra kap hideget, meleget egyaránt. Alább összegyűjtöttünk néhány versét, írását, amelyeknek szövegét vagy maga Wass Albert írta, vagy neki állít emléket. Ezzel az a célunk, hogy olvasóink maguk ítélhessék meg Wass Albert munkásságát.

Wass Albert talán legismertebb verse, az Üzenet haza. 1948-ban, már messze Erdélytől írta ezt a költeményét.
Itt elolvashatja a verset, vagy Dörner György előadásában ide kattintva meghallgathatja.

A következő versajánlónk Wass Albert Intelem című szerzeménye, amely kiemeli Isten, a haza és a szeretet fontosságát.
Itt elolvashatja a verset, vagy meghallgathatja a a Szkítia zenekar feldolgozosában, ide kattintva.

Az utolsó versajánló Wass Albert Hontalanság hitvallása című alkotása, amelyet 1947-ben írt.
Itt elolvashatja a verset, vagy meghallgathatja a művet a Kormorán zenekar feldolgozásban, ide kattintva.

Wass Albert hét pontban foglalta össze, szerinte hogyan kellene élnie a magyarságnak. „A magyar nemzet hét parancsolata” című írása ide kattintva olvasható.

Wass Albert bár írt verseket, mégis inkább írónak tekinthető. A Jönnek című riportszerű munkájának elejét ízelítőül ajánljuk. Ide kattinva elolvashatja, vagy meg is hallgathatja Rékasi Károly előadásában ide kattintva.

Észak-Erdély néhány évre, 1940–44 között visszatért Magyarországhoz, a Tizenhárom almafa című regényében Wass Albert ezt a pár esztendőt mutatja be Tánczos Csuda Mózsi életén keresztül. Ide kattintva PDF formátumban az egész mű elolvasható.

Wass Albert irodalmi munkásságát nehéz néhány verssel, regényrészlettel bemutatni, de megprobáltuk – bár messze állunk a teljesség igényétől. A következtetéseket az olvasóra hagyjuk, de ismét feltesszük azokat a kérdéseket segítségként, amelyeket írásunk elején is feltettünk. Ki volt Wass Albert? Őszinte magyar? Antiszemita? Elsőrangú író? Negyed-ötödrangú tollforgató?


Hegedűs Márk

Istent keresem

2Tim 2,1–13

„...fiam, erősödjél meg a kegyelemben...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →