Egy csodálatos év Amerikában

2014. augusztus 05., kedd

Török Csilla debreceni teológushallgató egy évig tanult zsinati ösztöndíjasként az Amerikai Egyesült Államokban. Élménybeszámoló.

Szeretném kifejezni hálás köszönetemet mindazoknak, akik lehetővé tették számomra, akik bátorítottak és támogattak, hogy az elmúlt évemet a Western Theological Seminary-n, Holland Michigan-ben, Amerikában tölthettem, mint ösztöndíjas diák.

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem IV. évfolyamos teológus-lelkész szakos hallgatójaként, 2013 elején pályázatot nyújtottam be Zsinati Ösztöndíj elnyeréséhez. Célom az volt, hogy angol nyelvterületen bővítsem a tudásomat mind a teológia, mint az angol nyelvismeret terén. Angol nyelvterület megjelölése alatt azt gondoltam, hogy amennyiben elnyerem a pályázatot, az Egyesült Királyság valamelyik területére mehetek majd. Májusban egy telefonhívást fogadtam a Zsinat Külügyi Irodájától, ahol tájékoztattak, hogy találtak számomra egy megfelelő helyet, mégpedig Amerikában. Már ekkor tudtam azt, hogy ha elnyerem a pályázatot, akkor biztosan egy csodálatos év vár rám, mégpedig Amerikában, amiről álmodni sem nagyon mertem, hogy oda egyszer eljutok.

Nos, elnyertem az ösztöndíjat és izgatottan vártam az indulást. Rossz volt az a tudat, hogy itt kell hagynom a szeretteimet, szülővárosomat Karcagot és természetesen Magyarországot. Félelem és bizonytalanság érzése uralkodott felettem. Félelem attól, hogy mi fog ott engem várni, és hogy egyedül a nagyvilágban biztosan oda fogok-e majd érni. Bizonytalanság pedig a nyelvtudásom miatt volt bennem, hogy vajon meg fognak-e majd érteni, hogyan fogok velük kommunikálni. Azonban a nagy ijedelmek abban a pillanatban elmúltak, amikor 2013. augusztus 17-én felszálltam a repülőgépre, mivel tudtam azt, hogy nem hiába kaptam én ezt a hatalmas lehetőséget. Két átszállással meg is érkeztem a célállomásra, ahol az első perctől fogva otthon éreztem magam. A kedves és segítőkész emberek, a csodaszép környezet, ami körülvett, egyszerűen lenyűgözött. Egy francia lánnyal éltem együtt ebben az évben, akivel minden nehézségen átsegítettük és bátorítottuk egymást. Úgy érzem, egy életre szóló barátság alakult ki közöttünk.

A szép és jó dolgok mellett persze a honvágy és a nehézségek is szerepet játszottak. Nehézségnek számított az első két hónapban az angol nyelv használata, viszont az emberek nyitottsága, segítőkészsége és elfogadóképessége által azonnal barátokat szereztem, akik segítettek leküzdeni a nyelvi korlátokat és nehézségeket. A barátok mellett az egyetemen dolgozók és a professzorok is segítőkészek voltak. Egy igazi közösséget éreztem ott, ahol az emberek szeretik, támogatják és elfogadják egymást. A krisztusi szeretet volt és van közöttük, melyet nagyszerű volt érezni, átélni és megélni velük együtt. Egy ilyen közösségben a tanulás és az órák látogatása is örömteli érzés volt. A két félév során kötelező, illetve választott tantárgyak sikeres teljesítése mellett egy általam szabadon választott témából kutatási dolgozatot kellett megírnom ahhoz, hogy a diplomámat kézhez kapjam a tanév végén. Kutatási munkámmal, melynek címe „a nők helyzete és szerepe az ókori Izrael társadalmában", egy szép mesterdiplomát tudhatok magaménak.

A tanulás és az egyetemi elfoglaltságok mellett akadt időm és lehetőségem a kirándulásokra, az élményszerzésre és a kapcsolatépítésre is. Barátok által és segítségével olyan helyekre volt lehetőségem eljutni, melyekről eddig még tényleg csak álmodhattam. Ilyen például Chicago, Detroit, a Niagara vízesés, egész Michigan állam, Kanada és a Calvin Synod Pennsylvania-ban. Az egyik legkedvesebb és számomra a legtöbbet jelentő élmény az volt, amikor Chicago-ban, a Norridge-i Magyar Református Gyülekezetben szolgálhattam és hirdethettem Istennek szent Igéjét magyar és angol nyelven egyaránt. Felemelő, de egyben furcsa volt az, hogy Amerikában magyaroknak prédikálhattam. Fájó érzés volt azt érezni és látni, hogy mennyi magyar ember él kint a messzi távolban. Azonban ez a fájó érzés igazán a Calvin Synod-on, a lelkipásztorokkal való beszélgetések során tudatosult bennem, akik felvilágosítottak a magyar amerikai gyülekezetekről, közösségekről és azok tagjainak életéről.

Mindezeket átélve, hálával teli a szívem azért, mert kipipálhatom az egyik álmomat a listámról. Hálás a szívem azért is, mert lehetőségem adódott megtapasztalni egy másik kontinens idegen kultúráját, melyben élhettem mindennapjaimat. Utazhattam, láthattam és tapasztalhattam olyan helyeket, melyeket eddig csak a filmekben vagy képeken láthattam. Nekem ez egy elmondhatatlanul csodálatos év volt, amely által tapasztaltabb lettem, tudásom, látásmódom bővült és mindemellett életre szóló kapcsolatokat és barátságokat kötöttem. Mindenkinek tiszta szívemből csak ajánlani tudom, hogy adjon magának lehetőséget egy ilyen felejthetetlen és nagyszerű élményre.

Áldás, békesség!

Török Csilla

Istent keresem

Lk 1,26–38

„Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez,...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink