A történet jó néhány évtizeddel ezelőtt kezdődött. Akkor a hatalom úgy gondolta, nincs szükség a vidékre, fel kell számolni. Mindent megtettek annak érdekében, hogy a fiatalokat elüldözzék a falvakból, irány a városokba! Azt szerették volna, ha az elvándorolt fiatalok elfelejtik azt, hogy honnan indultak. A fiatalok nem tudták, visszatérhetnek-e meg szülőföldjükre, azt viszont igen, hogy a mesébe illő tájat senki nem veheti el tőlük. Ők ezt a tájat egy életre a szívükbe zárták. Így volt ezzel őrségi Szabó Miklós is. Évtizedekkel ezelőtt elkerült Kerkáskápolnáról, dolgozott, családot alapított. Az ő élete nem itt folytatódott, mégsem szakadt el az Őrségtől. Hosszú előkészítő munka után végre valóra vált az álma is. Az öreg haranglábon egykoron még két harang hívogatta a kápolnaiakat. Egyszer aztán az 1767-ben öntetett harang megrepedt, nem szólt többé...
Talán ez a gyermekkori élmény vezette Szabó Miklóst: pótolni kell a hiányt. Eltervezte, átgondolta, többször nekifutott, és Istennek hála sikerült. A nemzeti ünneppel egybekötött harangszentelésen a Kerkáskápolnáról elszármazott Szabó család tagjai mellett népes ünneplő sereg volt jelen. Az ünnepség az imaházban kezdődött a nemzeti imádság eléneklésével. Fábián Imréné polgármester asszony köszöntötte a megjelenteket. A bajánsenyei iskola 3-4 osztályosainak ünnepi műsorát V. Németh Zsolt a körzet FIDESZ-KDNP-s országgyűlési képviselő ünnepi beszéde követte. Az ünnepség folytatásaként Nagy Dániel helyettes lelkipásztor köszöntötte a meghívott vendégeket.
Az ünnepi istentiszteleten Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület püspök helyettese hirdette Isten igéjét az Ézsaiás 5,20 alapján. A felszentelési imádságot követően nem mindennapi eseményre került sor. Az új harangot felszentelte és megáldotta Varga Ottó, római katolikus körzetes esperes; Szakál Péter, az Őrségi Református Egyházmegye esperese és Loós Csaba, evangélikus helyettes lelkész. Ezt követően a jelenlevő 10 lelkipásztor egy-egy igével áldotta meg a harangot, melyet Kóri Ernő gondok szólaltatott meg, először szólóban, majd a nagyharanggal együtt. Így emlékeztette a jelenlévőket a Kerkáskápolnáról egykor elüldözöttekre.
A szózat eléneklése után az ünneplő gyülekezet előtt Fábián Imréné polgármester asszony és Nagy Dániel lelkipásztor ajándékokat adtak át az adományozónak és családjának. Az ünnepség folytatásaként a Községháza előtti kopjafánál helyezték el az emlékezés koszorúit. Őrségi Szabó Miklós a református iskola épületében szervezett szeretetvendégségen személyes hangvételű beszédében idézte fel gyermekkori emlékeit és áldást kívánt minden kerkáskápolnai életére és boldogulására.
Elgondolkodtató, vajon hol vannak már azok az emberek, akik ezt a vidéket el akarták törölni, akik azt hitték egyszerű dolguk lesz. Minden cselekedetük ellenére Istennek hála él még nemzet a Hazának ezen a részén. Adja Isten, hogy még hosszú ideig hívogassanak a kerkáskápolnai harangok. Hívja a megfáradtakat és a megterhelt szívűeket az Isten tiszteletére.

Hella Ferenc - lelkipásztor/www.refdunantul.hu