„Egymás terhét hordozzátok”

2011. október 10., hétfő

Az újjáindulása óta eltelt húsz évre emlékezett az Országos Református Nőszövetség október 8-án. A Budapest-Pozsonyi úti Egyházközség templomában átadták a Zsindelyné Tüdős Klára-díjat is.

„Bizonyos értelemben ugyanazok vagyunk, mint húsz éve. Miért? Azért, mert annak a bélyegét akarjuk hordozni, akiben az új teremtés lehetséges” – fogalmazott nyitó áhítatában Bölcskei Gusztáv püspök, aki történelmi események távlatában érzékeltette, hogy húsz év milyen sok idő.
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Pál saját kezével írt záró sorai (Gal 6,11–18) alapján hangsúlyozta, hogy a személyes levélbefejezésből is kiderül, Pál csak azt tudta adni, ami a lényeg: Krisztus evangéliumát. Ami Krisztusban van, az pedig az új teremtés.
„Merjük hordozni Jézus bélyegét, és merjük odaadni magunkat annak, akié vagyunk” – szólított fel prédikációjában Bölcskei Gusztáv, aki a Zsinat nevében is köszöntötte a jubiláló Országos Református Nőszövetséget.

„Akkor úgy szerettük egymást”

Az áhítatot követően Pásztor Jánosné, a Református Nőszövetség elnöke köszöntőjében visszatekintett az elmúlt évekre. Megemlítette, hogy azért a Pozsonyi úti gyülekezet otthonában tartják az emlékkonferenciát, mert a második világháború idején ennek a templomnak az alagsorában alakult meg a magyar református nőszövetség. „Akkor úgy szerettük egymást” – idézte Pásztor Jánosné Zsindelyné Tüdős Klárát, az akkori alapítók egyikét. „Azok az asszonyok komolyan vették, hogy őket szereti az Úr Jézus, és kötelezi őket arra, hogy a körülöttük lévő embereket szeressék. Ez a szeretet testet öltött szeretet volt” – emlékezett Pásztor Jánosné, aki hozzátette, hogy ezek az asszonyok a nehéz helyzetben is árvaházakat építettek, embereket mentettek.

Az újjáalakulás


A nőszövetséget rövid működés után megszüntették, de – amint Pásztor Jánosné fogalmazott – „az asszonyokat nem lehetett megszüntetni.” A rendszerváltozás idején pedig néhányan elhatározták, hogy újraszervezik a nőszövetséget. A Budapest-Kálvin téri Egyházközség Kálvin termében döntötték el, hogy „Zsindelynéék lábnyomába lépnek”. A Nőszövetség elnöke megemlítette, hogy egy ideig iroda nélkül működtek, majd Derencsényi Zsuzsanna a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban felajánlott nekik egy szobát, ahol a sok kézimunkától és könyvtől ma már egyre nehezebben férnek el. „Kicsi a szoba, de kedves” – mondta Pásztor Jánosné, aki hálával gondolt arra, hogy a Nőszövetség tagjai „annyifelé vihették az evangéliumot”. Jártak Erdélyben és Horvátországban, és sokat segítettek Kárpátalján – akár a kecskeprogrammal, hogy a gyermekek friss tejet ihassanak, vagy más esetben akár egy babakocsival is. „A nőszövetség feladata, hogy imádkozzon, diakóniát végezzen, segítsen, ahol baj van, és segítse a lelkipásztort” – fogalmazott a Református Nőszövetség elnöke.

Pásztor Jánosné köszöntötte az alapító tagokat, akik húsz évvel ezelőtt újraszervezték a nőszövetséget: Gilicze Andrásnét, Farkas Józsefnét, Széllné Sebor Lillát, Nagy Editet és Vörös Évát. Nagy Edit arról tájékoztatta az ünneplőket, hogy az alakuló jegyzőkönyv tizennyolc nevet tartalmaz. Széllné Sebor Lilla alapító elnök, aki a szövetség első idejében vett részt a szövetség munkájában, köszöntőjében megemlékezett arról, hogy az alakulásnál sokan aggódtak, hogy milyen szervezet alakul, és szükség van-e rá. „Mi azt a vezetést kaptuk az Úristentől, hogy kell a nőszövetség. A mi Istentől kapott küldetésünk a motor újraindítása volt 1991-ben” – fogalmazott Széllné Sebor Lilla, aki a Filippiekhez írt levél válogatott verseivel kívánta Isten áldását a további munkához.

A hitvalló nő

Az emlékezések után Baczoni Szilárdka szovátai lelkipásztor tartott előadást a hitvalló nőről. Előadásában a házasságot, az anyaságot, a másik ember megértését, a megbocsátást, a mértékletességet, a szenvedés vállalását és az áldozatvállalást említette mindennapi hitvallásként. Előadásának kezdetén meghatódva mondta, hogy erdélyi viselete is hitvallás: „az öltözetem nemzeti hitvallásom”. Az előadó szólt a hívő és a vallásos ember közötti különbségről, és hangsúlyozta, hogy a hívő élet – a kudarcaival együtt – örömteljes, szolgáló élet.

Baczoni Szilárdka – sok esetben a humort sem nélkülöző – előadásában többször is idézte a második világháború idején létrehozott nőszövetség alapítóját, Zsindelyné Tüdős Klárát, de Pilder Máriát is. Az erdélyi lelkésznő a mai nőket – életkortól és társadalmi helyzettől függetlenül – érintő pozitív és negatív jelenségekre, a meghatározó lelki tényezőkre egyaránt felhívta a figyelmet. Mint mondta, naponta meg kell kérdezni magunktól, hogy mi volt ma bennünk Krisztushoz hasonló. „A hitből fakadó keresztyén életünk minden tette hitvallás” – fogalmazott Baczoni Szilárdka, aki előadása után egy erdélyi kézimunkát és egy cserépharangot adott át az erdélyi nőszövetség nevében Pásztor Jánosnénak.

Zsindelyné Tüdős Kálra-díj

Az emlékkonferencián példamutatásáért Zsindelyné Tüdős Klára-díjat vehetett át Fónagy Miklósné, Balogh Tihamérné, Papp Andrásné, Csáfordy Ferencné és Molnár Miklósné. A díjra az országos elnökség és a négy egyházkerület nőszövetségeinek elnökségei javasolhattak egy-egy személyt. A díjazottak nevében Balogh Tihamérné köszönte meg a kitüntetést. Ez után a Nőszövetség elnökhelyettese, Földesiné Kántor Mária adott át egy-egy virágcsokrot Pásztor Jánosnénak, Gilicze Andrásnénak és Fogarasiné Frits Ildikónak a Nőszövetség vezetésében végzett áldozatos munkájukért, és Baczoni Szilárdkának az előadásért.

A Kálmáncsehi Sánta Márton Alapítvány kuratóriuma nevében Kálmáncsehi Csongor köszöntötte az ünneplő Nőszövetséget, és beszámolt mindarról a munkáról, amelyet Zsindelyné Tüdős Klára emlékének megőrzésére végzett el az elmúlt időben az alapítvány, majd egy Kálmáncsehi-monográfiával ajándékozta meg a kitüntetett asszonyokat.

„A kereszt”

A hálaadó ünnep végén Berkesi Gábor Pozsonyi úti lelkipásztor szolgált az 1Kor 1,18 alapján. Mint mondta, manapság sokféle beszédet hallunk, de hozzánk nem szól egyetlen jó szó sem. A külvilág hallgat, és ebben a furcsa hallgatásban megerősödik a keresztről szóló beszéd, amely egyeseknek bolondság, másoknak Isten ereje. „Aki távolról látja a keresztet, nevet rajta, aki viszont közelebb lép hozzá, hogy megismerje, az előtt feltárul végtelen ereje” – fogalmazott az igehirdető. Berkesi Gábor kiemelte: a kereszt matematikai műveletek jele, összead Istennel, megsokszorozza erőmet a vele való kapcsolatban, de megállásra is hív, mint a vasúti átjárót jelző tábla keresztje, vagy éppen megemel, mint a kották keresztjei. „Ha megismerem a keresztet, megismerem az életet is – a kívülállóknak kivégzőeszköz, de nekünk maga az élet” – zárta prédikációját a lelkipásztor, és kérte gyülekezeti nőszövetségük felvételét az immár húszéves Országos Református Nőszövetség kötelékébe.

Bagdán Zsuzsanna – T. Németh László

Istent keresem

1Thessz 2,1–12

„...a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →