„Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert." Jn 1,9

Ünneplő Gyülekezet!

Az ünnepek idején nagyobb körültekintésre és figyelemre intenek bennünket a fogyasztóvédők. A boltokban, a piacokon, a vásárokban terjed a hamis, ismeretlen eredetű, nem bevizsgált árucikk. Az embereknek könnyebben nyílik a pénztárcája, keresik az akciókat és így belefutnak valami fájóba, bosszantóba, ünneprontóba. Tessék kérem vigyázni, az ünnep kellékeit bizony hamisítják.

A napokban jelentették be, hogy új 20 000 forintos kerül forgalomba. Az ünnepi kereskedelem fellendülésével a nyomdák és a pénzszivattyúk is nagyobb fokozatba kapcsolva működnek. Terjed az új kékeszöld húszezres. A csere melletti fő érv, hogy a most kiadott papírpénz sokkal tartósabb. Persze arról sem feledkezhetünk el, hogy a biztonságot szintúgy fokozták. A pénzhamisítás sem kopott ki a történelemből, talán a legjobban a három részre szakadt Magyarországon harapódzott el, amikor a főurak saját pénzverdét üzemeltettek. A zavaros viszonyok között nehéz volt kiszűrni, hogy melyik érme ragyogása talmi vagy eredeti. Tessék kérem vigyázni, a pénzt ma is hamisítják.

Nem ünnepi jó tanácsoknak szenteljük az időt, hanem felfigyelhetünk az igében hallott „igazi világosság" kifejezésre. Jézus eredetiségét Keresztelő János is kapargatta, amikor a börtönből kérdezett rá: „Te vagy e az eljövendő, vagy mást várjunk?" (Lk 7:19) Jézus felsorolja a hitelesítő jegyeket, ahogy az új 20 000 forintoson ott a rejtett kép, a vízjel, a fluoreszkáló hétszámjegyű sorszám, fémcsík, mikro-írás. Jézust a következők hitelesítik: „A vakok látnak, a bénák járnak, leprások tisztulnak meg, a süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." (Mt 11:5) Mindezek a Messiás ismérvei közzé tartoztak, ahogy az ószövetségi próféták, Ézsaiás, Jeremiás, Zakariás, megjövendölték. Jézus valóságos, igaz voltáról nem csak itt olvashatunk az evangéliumban. Az „igazi világosság" mellett, ott van még a mózesi mannával szembe állítva, mint „igazi kenyér" (Jn 6:32). Valamint a szőlőművelés képét használva mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda." (Jn 15:1)

Miért ilyen fontos a hitelesség, az átláthatóság, a valódiság a hit világában? Csak nem ezt is hamisítják? Az „Ige világosságát" is helyettesítik pótszerekkel, csökkent értékű és súlyú gondolatokkal? Határozott igen erre a válasz. „Óvakodjatok – mondja Jézus- a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól... Ezért tehát, amit a sötétségben mondotok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok, azt a háztetőkről fogják hirdetni." (Lk 12:1, 3,) Tessék kérem vigyázni, az evangéliumot, az igazi világosságot is hamisítják!

Az nem kell különösebben bizonygatni, hogy a fény milyen erőteljes hatást vált ki az emberekből. A napszimbolika a temetőkert faragott sírjelein is megjelenik. A holtak hazájába költözők felett ott fényeskedik a Nap, amíg a trombiták meg nem szólalnak. Goethe három nappal a halála előtt így vallott: „Ha azt kérdezik tőlem, hogy a lelkemből fakad e a Nap dicsérete, akkor azt válaszolom: Mindenképpen! Hiszen a Legnagyobb kinyilatkoztatása, méghozzá a leghatalmasabb, amelyet mi földlakók egyáltalán érzékelhetünk. Benne a fényt és Isten teremtő erejét imádom, ami által mindannyian élünk..." Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, a Nap ragyogásán is túlnő. Goethe szavaiban ott bujkál a karácsonyi üzenet, hogy a Legnagyobb kinyilatkoztatása az, ami mindeneket átvilágít és életet ad. Ez pedig az Ige, aki Jézusban testet öltött. A napkeleti bölcsek, akiknek a távoli fények vizsgálata volt a hivatásuk. Mindent lehetségest tudtak az égbolt fénylő pontjairól, most mégis valami más fogta be a szemüket, s ez a kisded Jézus volt, aki minden eddigi csillagmegtapasztalásukat felülírta, mert Ő az igazi világosság. Mi ragyog a mi szemünk előtt karácsony ünnepén?

Egy német kémikus, bizonyos dr. Kraft, ámulatba ejtette a XVII. században a tudós társadalmat, amikor Angliába utazott. A szobába behajtották az ablakokat, elfüggönyöztek. A társaság tűkön ült, hogy vajon mi fog történni, sikerül e a bemutató. Utolsó lépésként, még a gyertyákat is kivitte a lakáj a szobából. Koromsötétség lett úrrá, nem látták egymást az emberek. Egy üveggömbbe két kanálnyi folyadékot töltött és az teljesen bevilágította a lombikot, olyan volt mintha a fény, a tűz izzásából emelkedne ki. Majd egy anyagot darabokra tört és szétszórt a szőnyegen. Apró csillagpontonként ragyogtak fel a földről az elmorzsolt vegyületek.A kísérlet csúcspontja az volt, amikor ezzel az anyaggal egy papírra írt, majd felmutatta. A közönség lelkesülten együtt olvasta ki a felfénylő szót: Domini.

Mi is ilyen sötétben ülő emberek vagyunk, akik a karácsony csodájára várunk. Viszont nem kell, hogy sötétben legyünk, mert az Ige világosságot teremt és megláthatjuk egymás orcáját az Úr fényében. Ez a fény nem csak egyeseké, nem lehet kisajátítani, minden embert megvilágosít, hogy a hamis kufárok és házalók hasztalan portékáit felismerjük. Adja a mindenható Isten, hogy ezen a karácsonyon tudjuk az Ige világosságán keresztül látni az ünnep ajándékát és egymást. Ámen.

Szalay László Pál

A szerző telkibányai református lelkipásztor.