„Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll…”

2019. június 26., szerda

A Bibliában a katonák szerves részei a történéseknek. A golgotai kereszt alatt az egyik legszebb bizonyságtétel a római százados szájából hangzott el: „Bizony, Isten Fia volt ez!" (Mt 27,54) – mondja Jákob János protestáns tábori püspök, akivel a tábori lelkészi szolgálat negyed évszázaddal ezelőtti újraalakulása kapcsán beszélgettünk.

– Mi a múltja a református egyháznak a katonai szolgálatban?

– Református vonatkozásban az első írásos dokumentumok közé tartozik Szőllösy Mihály Bujdosó magyarok füstölgő csepűje című, 1676-ban Kolozsváron megjelent kötete, a harcoló katonák imádságos könyve. Ez utal a végvári vitézek, a Bocskai és Rákóczi hajdúi közötti lelkészi szolgálatra. A csatapap jelenlétét megfigyelhetjük az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején is: számos református lelkipásztor ment el akkor önként tábori lelkésznek. Közöttük a talán legismertebb Tompa Mihály, aki írásaiban őszintén emlékezik a harcokban töltött szolgálati idejére. A református egyház az első világháború környékén kapcsolódott be szervezett formában a katonai lelkigondozásba. Az első világháború volt az első nagy megpróbáltatás, amikor egyes adatok szerint kétszáznegyven református lelkészt hívtak be a monarchia területéről. Tudunk a hadszíntérre önkéntesen kivonuló lelkészekről, akik beálltak a katonák közé. Természetesen meg kell emlékeznünk azokról is, akik a sárospataki és debreceni teológiáról hallgatóként mentek a frontvonalakra, később pedig a hadifogolytáborokban látták el a lelkipásztori szolgálatot. A pontos számuk mind a mai napig nehezen becsülhető meg. Hivatalosan 1923. február elsején alakult meg a Protestáns Tábori Püspökség D. Soltész Elemér püspök vezetésével.

– Most ünnepelte újraalakulásának huszonötödik évfordulóját a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata. Mi vezetett a megszűnéséhez, és mi tette lehetővé az újraalakulást?

– A második világháború utáni években belső átrendeződés indult el az országban. Az 1948-as kékcédulás választások után megszüntették az egyházi intézményeket, államosították az iskoláinkat. A tábori lelkészi szolgálat néhány év alatt ellehetetlenült, majd 1951-re teljesen elsorvadt és megszűnt. A fordulat az 1990-es évek elején következett be: szinte alulról szerveződve, lassan újraindult a szolgálat. A társadalmi nyomás mellett közrejátszott ebben az is, hogy nagyon sok belső feszültséget hordozott magában az akkori Néphadsereg. Gondoljunk például arra, milyen gyakori volt a sorkatonák közötti öngyilkosság abban az időben! A szabad vallásgyakorlásról szóló törvény megjelenése garantálta a katonák számára is hitük szabad megélését. Itt meg kell emlékeznünk Für Lajos honvédelmi miniszterünkről, aki sokat tett a szolgálat újraalakulásáért. Az előkészítő bizottság hosszas munkája nyomán 1994-ben újraindult a tábori lelkészi szolgálat.

D. Soltész Elemér altábornagy, protestáns püspök (1874–1957)
D. Soltész Elemér huszonöt évig volt az 1923-ban alakult Protestáns Tábori Püspökség vezetője. A református és evangélikus katonák lelkigondozására hivatott szervezet első vezetőjeként tizennégy katonalelkész munkáját irányította. Nagy gondot fordított az eltérő szertartási szokások figyelembevételére, a felekezeti sérelmek elkerülésére. Tevékenységének középpontjában a protestáns katonai egyházközösségek megalakítása állt. Az egyes katonai területek egy-egy protestáns gyülekezetet alkottak, és ez alapján a feleségek, gyerekek kikerültek a rendes egyházközösségi szervezetből. Ezt a civil református és evangélikus lelkészek sérelmezték. Mindvégig a felekezeti ellentétek elkerülésén és megszüntetésén munkálkodott, és az alakulatok gyakori meglátogatásával személyesen is igyekezett segíteni az állandó létszámhiányon.

– Miért fontos az, hogy az egyház ott legyen a katonák között?

– A katonai szolgálat általában zárt körletben zajlik, főleg missziós vagy hadműveleti területen, ahova civil nem teheti be a lábát. A külszolgálatban részt vevők fokozottan igényelték a lelkészi jelenlétet. Az ember önmagán érezte, hogy meglátszik a feladat végrehajtásán is, ha meginog a sokféle nyomás alatt álló katonalélek. A belső bizonytalanság rontja az egység harcértékét, hadrafoghatóságát. Fontos, hogy a katona érezze: nemcsak hitbeli dolgaiban kap meg minden támogatást, hanem emberi tartásban, erkölcsi kérdésekben is. Ezért békében éppen úgy, mint éles helyzetben a lelkipásztor az, aki szükség esetén elkíséri őt a halál árnyékának völgyébe is. Sőt, ha úgy adódik, adott helyzetben ő az, aki hirdeti a vigasztalás igéit, valamint bizonyságot tesz a harctéren a bajtársaknak a feltámadás evangéliumáról.

– Hány református tábori lelkész szolgál jelenleg?

– A Protestáns Tábori Püspökség tizenkét státusszal rendelkezik, amelyeket jelenleg kilenc református és három evangélikus lelkész tölt be, akik különböző helyőrségekben teljesítenek most szolgálatot. Református tábori lelkész jelenleg Hódmezővásárhelyen, Debrecenben, Kecskeméten, Veszprémben, Várpalotán, Székesfehérváron, Kaposváron és Budapesten van. Ők helyőrségekben, valamelyik katonai alakulatnál szolgálnak.

– Békeidőben mi a feladatuk?

– Tábori lelkészként bekapcsolódunk az adott katonai szervezet kiképzési rendjébe. A parancsnokkal egyeztetve vagyunk jelen a napi feladat végrehajtásban. A jelenlétünk is szolgálat, így mindig rendelkezésre állunk, hiszen a mindennapjaink békében és háborúban egyaránt produkálnak olyan élethelyzeteket, amelyekből nehéz segítség nélkül jó irányba elindulni. Ilyenkor elárasztja a gondolatainkat, szívünket a létezésnek az a különös érzése, ami semmi máshoz nem fogható. Ezeknek az élethelyzeteknek a kezeléséhez felkínáljuk közösségünket, szervezett istentiszteleteinket, bibliaóráinkat, ünnepi alkalmainkat, csoportos és egyéni lelkigondozói beszélgetések lehetőségét. Továbbá keresztelünk, konfirmálunk, esketünk és temetünk, kiszolgáltatjuk az úrvacsorai jegyeket. Kicsinységünk ellenére – a helyőrségekben, a határ menti szolgálatokban, a missziókban, katasztrófahelyzetekben, megoldhatatlannak tűnő problémák, stabilitásukat veszítő kapcsolatok, fájdalmak és betegségek közepette, a gyász terhét hordozók mellé állva éppen úgy, mint az örvendezők között – segítjük a honvédelem ügyét szolgálókat. A Bibliában a katonák szerves részei a történéseknek. A golgotai kereszt alatt az egyik legszebb bizonyságtétel a római százados szájából hangzott el: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,54)

– Külföldi missziók alatt is állandó a tábori lelkészi jelenlét?

– Igen, jelenleg Boszniában, Koszovóban és Irakban látunk el missziós feladatokat. A protestáns tábori lelkészek külföldi szolgálati ideje hat hónap, a másik félév szolgálatát katolikus lelkész végzi. Egy misszión belül egyetlen református, evangélikus vagy katolikus lelkész van, minden katona őt keresi meg. Szolgálatunk ökumenikusan működik, másként nem is tud. Amikor utoljára külföldön szolgáltam, nyolc felekezet tagjaiból állt a gyülekezetünk. Mindig azt mondtam, hogy aki Jézus Krisztust személyes megváltójának tartja, és nem okoz gondot számára, hogy leüljön a másik felekezetű mellé imádkozni és énekelni, az jöjjön. És jöttek, mindig. Ahol a halál kaszája suhog, ott nincsenek felekezeti különbségek, ott élet-halál kérdéséről van szó. Minősített élethelyzetekben átértékelődnek a fogalmak.

– Hogyan lehet valakiből tábori lelkész?

– Tábori lelkész bárkiből lehet, aki valamelyik delegáló egyház teológiáján lelkészi diplomát szerez, és legalább öt év gyülekezetben eltöltött gyakorlati időt tud igazolni. Ezen a területen a tapasztalatlan lelkész alól hamar kicsúszik a talaj. A bizonytalan zengésű trombitára senki nem indul harcba. A katona őszinte ember, őszintén is kérdez, és meggyőző választ vár.

– Összeegyeztethető-e a lelkészi hivatás a katonai esküvel?

– Véleményem szerint maximálisan. Van, aki a szememre veti, hogyan szolgálhatom a mammon-istent, illetve a háború istenét, hiszen a szeretet Istenének tettem fogadalmat. A válaszom az, hogy nem a háború istenét szolgálom, hanem azokat a katonákat pásztoroljuk, akik az életüket ajánlották föl egy-egy társadalom, nemzet békéjéért, biztonságáért.

– Prédikálhat-e a tábori lelkész arról, hogy „ne ölj”?

– Hogyne, természetesen. Ha pontosan fordítjuk a héber szöveget, a szavak eredeti jelentése: „élvezetből ne gyilkolj!” Harcterületen, a frontvonalon nincs semlegesség. A katonának a harcban a feladata a támadó ellenség megsemmisítése. Ott vagy én halok meg, vagy a másik. Vagy veszítek, vagy győzök. A katona nem azért van ott, hogy élvezetből öljön, hanem azért, hogy védelmezze nemzetét. Az élet kioltása persze mindig gyilkosság marad. Azonban a katona minősített feladatot lát el, és hiszem, hogy cselekedete más megítélés alá esik. Krisztus az igaz bíró, aki ítél élőket és holtakat.

– A tábori lelkész kihez fordulhat, ha segítségre van szüksége?

– Ez a probléma jellegétől függ. Általában a lelkészek az Úristenhez fordulnak, ami „első körben” helyén is van. Azonban felelősségünk, hogy azután szakemberekhez fordulva orvosoljuk a gondjainkat. A Mindenható gyakorta használ fel eszközként embereket a segítésünkre. Fáj kimondani, de a lelkészek egy része menekül a problémái, a gondjai elől. Sokuk saját magához sem őszinte, vagy egyszerűen szégyelli vállalni a törékeny cserépedény mivoltát. Bizony a lelkész is ember, nem felsőbbrendű lény. Igyekszem a szolgatársaimat bátorítani a földi segítség igénybevételére. Ez még nem jelenti a kegyelmes Isten háttérbe szorítását, a Szentlélek hátratételét.

– Mi a legnehezebb ebben a szolgálatban?

– Számomra a családtól való távollét az egyik legnehezebb. Nehéz a katonafeleségnek megélnie, hogy a férje hetekre, hónapokra eltűnik. Kettős teherviselővé és kényszercsaládfővé válik, ami még nehezebb. A tábori lelkészeket köti a titoktartást is magában foglaló katonai fogadalmuk, információmegosztás nélkül kommunikálni, benne lenni egy közösségben pedig határozottan teher, ami gyakran árnyékot vet a családra is.

– Miért választotta a tábori lelkészi szolgálatot?

– Mert nem tudtam elfogadni a szocializmusban, hogy az élet védelmezői ne ismerjék meg az élet Urát. Vallom, a katonák is Isten gyermekei. Nem értettem, hogy azok, akik az életüket áldozzák a hazáért, miért nem részesülhetnek abban a kegyelemben és szeretetben, amelyet Isten nekik is elkészített. Szívemben azóta égő vágy, hogy tanúságot tegyek közöttük az örömhírről. Eredetileg nem lelkésznek készültem. Lakatosként végeztem, keresztyén családban nőttem fel, és a sorkatonai szolgálat közben érett meg bennem a döntés, hol a helyem. Isten váltót állított az életemben, olyan helyre állított, amelyet előtte nem terveztem.

– Milyen tervei vannak a Protestáns Tábori Püspökségnek?

– Szeretnénk elérni, hogy minden helyőrségben legyen protestáns tábori lelkész, ez további státuszok létrehozását vonja maga után. Célkitűzésem az egységes munkakörülmények megteremtése, garantálása, hogy a lelkészi szolgálat tagjainak egyformán váljon lehetővé az elhelyezés (iroda, felszerelés, egységes istentiszteleti hely). Van olyan laktanya, ahol ez már szépen kiépült, most pedig ígéretet kaptunk rá, hogy ebben az évben a többi helyen is megvalósul.

Hegedűs Bence, fotó: Kalocsai Richárd, Sebestyén László

A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.

Istent keresem

2Tim 4,1–5

„...töltsd be szolgálatodat” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →