Jobb adni

2011. december 02., péntek

Karácsony táján az emberek jobban felfigyelnek azokra az akciókra, amelyek melléé odaáll egy-egy híresség, de az igazi cél, hogy mindenki számára természetessé váljon: akinek van, az adhat is másoknak. Wolf Kati énekesnővel, a Magyar Református Szeretetszolgálat Egy csepp szeretet kampányának arcával beszélgettünk.

Hogyan kerültél bele a Magyar Református Szeretetszolgálat Egy csepp szeretet kampányába?

Jó kérdés, hogy miért rám esett a szervezők választása. Talán nem az X-Faktor miatt jutottam eszükbe ezzel az akcióval kapcsolatban, hanem mert egy hat és fél és egy kétéves kislány anyukája vagyok, és ebben a kampányban hátrányos helyzetű gyerekek oktatására gyűjtik a pénzt.

Minden médiás megszólalásodban hangsúlyozod, hogy te elsősorban édesanya vagy.

Nem vagyok egyedül ezzel, nagyon sok nő dolgozik ugyanolyan sokat, mint én, csak az én pályám előtérben van, ezt látja a közönség. Még könnyebb dolgom is van, mint azoknak az anyukáknak, akik néha nyolc-tíz órákat dolgoznak – sokszor van olyan, hogy este megyek egy próbára, de az egész napomat a gyerekekkel töltöm. Előfordul olyan is, hogy én rakom le aludni őket fellépés vagy stúdiózás előtt. Nem kérdés, hogy az ember elsősorban anya, gyermekei vannak.

Mi vagy te inkább ebben a kampányban? Anya vagy sztár?

Nyilván azért ismernek, mert énekelek, és nem azért, mert anya vagyok, de ha az ember fel tudja használni az arcát ilyen dolgokra, az nagy dolog. Ilyenkor talán vissza tudok adni valamicskét abból, amit például az Eurovíziós Dalfesztivál kapcsán kaptam a közönségtől. Amikor kint voltam, az egész ország mellettem állt. Fontosnak érzem, hogy én is tegyek a rászorultakért.

Több karitatív kampányban is megjelentél. Egyfajta hálaként?

Örülök, hogy megtalálnak ilyen felkérésekkel. Jó, ha az ember nemes célra használhatja az ismertségét. A média mindent eldönt, és ha egy ismert ember odaáll egy kezdeményezés mellé, akkor arra jobban felfigyelnek. Ilyen világot élünk. Nekem is jó, ha nemcsak a saját magam reklámozására, hanem valami teljesen más, egy számomra nagyon fontos ügy kapcsán mutatom meg magam a tévében. Karácsonykor nagyon sok ilyen kampány van, mert könnyebben nyitnak az emberek a jótékonykodásra.

Az tény, hogy rád bármilyen témában odafigyelnek a csizmavásárlástól a bőrápoláson át egészen addig, hogy mennyit fogytál a terhességed után.

Az egy dolog, hogy az ember hogy énekel élőben a színpadon. A közönséget valójában az érdekli, hogy az énekes milyen ember, milyen személyiség. Ezt látom a koncerteken is: rengeteg helyre mentem fellépni, nagyon sokat beszélek a színpadon, próbálok reagálni az éppen történő dolgokra. Ezt nagyon szereti a közönség.

Fontosnak tartod a tehetséggondozást?

Iszonyú fontosnak tartom, szerintem abban van a jövőnk, hogy a gyerekeinkből mit tudunk kihozni. Látom a sajátjaimon, hogy már magzatként teljesen más egyéniségek voltak, már ott kiderült, hogy másképp kell viszonyulni hozzájuk, és mindkettejüknél meg kell találni, amiben tehetségesek. Egyrészt azért, hogy boldogok legyenek – ha együtt próbáljuk felfedezni, mi az, amiben sikeresek lehetnek, az az egész életüket meghatározza.

A nagyobb lányod miben tehetséges?

Abszolút humán beállítottságú, ellentétben az én reálos agyammal. Hihetetlen gazdag lelkivilága van, könnyen lehet, hogy művészetekkel fog foglalkozni. Szerintem a tehetség nagyon hamar megmutatkozik.

Aki a művészetekre érzékeny, jó eséllyel lesz fogékony az emberekre is.

Nyilván a művészetek területén sokkal érzékenyebb személyiségek dolgoznak, de azt gondolom, hogy sok emberben van nyitottság a többi ember felé, és ez ilyenkor adventben jobban előtérbe is kerül. A sajtótájékoztatón el is mondtam, hogy bár most, így karácsonykor könnyebben segítünk, de fontos, hogy a segítségnyújtás soha nem ér véget. Mindig lesz, akinek szüksége lesz segítségre, és mindig lesz olyan terület, ahová adni lehet.

Van olyan ember az életedben, akinek a segítségéért még most is hálás vagy?

Én egy nagyon szerencsés ember vagyok. Olyan környezetben, olyan családban nőttem fel, aminél jobbat kívánni sem tudtam volna. Fantasztikus szeretetet és olyan légkört kaptam egész gyermekkoromban, amiben tényleg nagyon jó volt felnőni. Nagyon hálás vagyok ezért a szüleimnek, és ezt próbálom továbbadni a gyermekeimnek is. A férjemtől is sok szeretetet és támogatást kapok. Az ember lelki fejlődése soha nem áll meg, mindig sok jót adnak neki azok, akik közel vannak hozzá. Sok közeli barátom van, ők mind-mind segítenek nekem abban, hogy normálisan létezzek. Ez nyilván más típusú segítség, mint amire az Egy csepp szeretettel felhívtuk a figyelmet, de azt mondom, az ember örüljön, ha azon az oldalon állhat, ahol ő adhat, és nincs arra rákényszerülve, hogy másoknak kelljen segíteni rajta. Nagyon szomorú élethelyzet lehet, ha az ember már nem tud önmaga tenni a saját gyerekeiért, hanem segítségre szorul. Aki megteheti, hogy a sajátjain túl másoknak is ad, az azt gondolom, hálás lehet ezért.

Kati az Egy cseppnyi szeretet kampány arcaként segíti a Szeretetszolgálat munkáját (fotó: Kalocsai)

Több interjúban is mondtad azt, hogy igyekszel távol tartani a gyermekeidet a munkádtól. Ezekről a kampányokról beszélgettek a családban?

Abszolút, és nagyon is fontosnak tartom a karácsonyt megelőző négy hetet. Már egy kétéves gyerek is nagyon nyitott mindenre, de egy hatévessel már mindent meg is lehet beszélni. Több éve rendszeresen adományozunk és gyűjtögetjük a dolgokat, amiket később különböző segélyszervezeteknek adunk. A nagyobb lányomnak teljesen természetes, hogy az, hogy neki van, azt jelenti, hogy adhat. Mindig kiválogatja a játékai és a ruhái közül azokat, amiket odaadunk, és nagyon büszke erre. Ha ennyi idősen elvetjük a magot gyermekünknél, akkor felnőttkorában is természetes lesz, hogy ad másoknak. Látom a lányomon, hogy amikor a játékhalomban válogat, talál egyet-egyet, amelyet nagyon szeret. Ilyenkor elkezdünk beszélgetni, hogy van olyan gyerek, akinek egyetlen játéka sincs, és hogy örülne ennek az egynek. Amikor a kislányom mégis odaadja a szeretett játékát, látom a kis hat és féléves lelkén, hogy örül, és örömmel meséli a nagymamáinak, hogy mit csinált.

Ez bőven több mint egy csepp szeretet.

Igen, ebben a kampányban nem kell sokat adni. De icipici összegekből, icipici szeretetből is össze fog állni valami, ami tud segíteni.

Szerinted mennyi egy csepp szeretet?

Néha egy-egy pillanat is lehet egy csepp szeretet, már egy mosoly is. Ha mész az utcán és rámosolyogsz valakire, akivel összetalálkozol, és mindkettőtök napja szebb lesz ettől, az egy csepp szeretet.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Höltzl Gergely/arteriadesign, Kalocsai Richárd

Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.