Azt adjuk ami nekünk is a legfontosabb: a hitünket

2010. május 11., kedd

altA határon túli magyarság identitásának, hitének megőrzése – ezt a feladatot tűzte ki céljául az Ágoston Sándor Alapítvány.

Az Ágoston Sándor Alapítvány fő célja a határon túli magyarok, a szórvány magyar közösségek megsegítése. Amikor az alapítvány 1989-ben létrejött, az eredeti törekvés az volt, hogy segítse a budapesti teológusok határon túli magyar közösségekhez való kijutását, mivel abban az időben ez még eléggé bonyolult volt.

Ez az elgondolás azóta is megmaradt, csak a formája változott, most is van az alapítványnak egy olyan ága, amely támogatja a teológusok határon túli gyülekezetekhez való utazását és az ottlétüket, de ez most már egy kis területre szorult vissza és több más tevékenység bontakozott ki ezek mellett.

altAz alapítványnak van egy kuratóriuma, melyet budapesti teológusok alkotnak. Ez egy ötfős csapat, a többi teológus pedig önkéntesként vesz részt a programokon. A kuratórium feladata, hogy megpróbálja feltérképezni a szükségeket, és megpróbáljon forrásokat találni. Az elmúlt időszakban már nem csak teológiai hallgatók kapcsolódtak be az alapítvány munkájába, hanem más magyarországi egyetemisták is, sőt középiskolások is segítettek: a Pápai, és a Baár-Madas Református Gimnázium diákjai.

„Nem sok saját forrással rendelkezünk, inkább megpróbálunk egyfajta csatorna szerepet betölteni – mondja Imre Zita, az Ágoston Sándor Alapítvány kuratóriumának tagja. – Felismerjük a szükségeket, és megpróbálunk anyaországi segítséget nyújtani hozzá. Ez lehet anyagi segítség, de az önkéntes munkát is szívesen fogadjuk, sokan vannak, akik kétkezi munkájukkal segítik az alapítvány szolgálatát.”

Az alapítvány az elmúlt években túlnyomórészt olyan határon túli gyülekezeteknek segített, amelyeknek már nem volt erejük saját templomaik karbantartására, pedig ezek szép műemlék templomok. A szlovák, ukrán, román kormányok nyílván nem nagyon támogatják ezeknek a felújítását. Hosszú ideig a templomok karbantartása, renoválása volt az alapítvány legmeghatározóbb tevékenysége. Ez az elmúlt években kiegészült az emberekkel való foglakozással is. „Sokat jelentett nekünk, hogy olyan templomokon dolgozhattunk, ahol az őseink évszázadokon keresztül gyakorolták hitüket, de most már kevesen élnek ott magyarok, és kevesen járnak ezekben a templomokban – mondja Imre Zita. – Ekkor fogalmazódott meg az az igény, hogy ne csak épületekkel, hanem az ott élő emberekkel is foglalkozzunk.”

altEnnek keretében nagyon szerteágazó az alapítvány tevékenysége. Imre Zita lelkesen meséli az eddig elért eredményeket: „Zilahon él egy házaspár, akiknek nem lehetett saját gyermekük, viszont nagyon szerettek volna, ezért felvállalták tizenkilenc gyermek nevelését. Ez nem egy hivatalos intézmény, nem árvaház, nem nevelőszülői közösség, amit az állam támogat. Ez egy család. Velük szoros kapcsolatot ápolunk.

A másik fontos kezdeményezés, hogy megpróbálunk olyan közösségi tereket kialakítani, ahol a határon túli magyarok együtt lehetnek, gyakorolhatják a hitüket, ápolhatják kultúrájukat. Elég sok helyen van ebből hiány. Felvidéken így segítünk Berzétén árvaházat építeni, Kőrösön pedig egy közösségi ház kialakításában segédkezünk. A Vajdaságban Módoson vásároltunk egy házat, amely közösségi házként funkcionál, az ott élő magyarok abban a házban tudnak összejönni, rendszeresen tartanak ott istentiszteletet, a gyerekeknek pedig hetente két alkalommal anyanyelvoktatást, mert Módoson az iskolában erre nincs lehetőség. Az ott élő gyerekek csak így tudnak anyanyelvükkel megismerkedni.”

altEbben az évben két nagyobb munkája lesz az alapítványnak Erdélyben. „Szeretnénk a felőri szórványiskolát még a nyáron befejezni – sorolja a terveket Imre Zita. – Ez egy olyan szórványiskola, ami tizenhárom magyar falu gyermekeit fogja oktatni, és jó esély van rá, hogy ez idén szeptemberben már elkezdődhet.” A 2003 óta készülő épületben óvoda, iskola és kulturális központ lesz, a beruházás sok anyaországi támogatást kapott, az alapítvány már három éve rendszeresen támogatja. A másik nagy munka a diódi templom renoválása, amely már nagyon elhanyagolt állapotban van. Ez a munka most indul, és valószínűleg éveken át fog tartani.

Az alapítvány megpróbál közösségi programokat is nyújtani. A teológusok táborokat és programokat szerveznek a gyerekeknek, fiataloknak. Erdélyben a Böjte Csaba nevéhez köthető árvaházakban élő gyermekekkel foglalkoznak rendszeresen, valamint a már említett Módoson és Zilahon is rendeznek különböző programokat. Ilyenkor megpróbálják őket a kiemelni a környezetükből, mert nagyon kevés lehetőségük van arra, hogy kiszakadjanak abból a légkörből, amelyben élnek. Kirándulásokat szerveznek nekik, és megpróbálnak olyan dolgokat csinálni velük, amire egyébként nem lenne lehetőségük.

alt„Sokat beszélgetünk a gyerekekkel, mert ezeken a helyeken a segítő erő is véges. Nagyon sok ember van ezek mellett a gyerekek mellett, de a sok-sok teendő miatt sok mindenre már nem marad energiájuk – mondja Imre Zita. – Igyekszünk a figyelmünket feléjük is fordítani. Mivel ez egy keresztyén hátterű alapítvány, azt akarjuk adni, ami nekünk is a legfontosabb: a hitünket. Azt tapasztaltuk, hogy ez az egzisztenciánkat nagyon is meghatározza, és pozitív irányban befolyásolja. Az a meggyőződésünk, hogy ezeknek a gyerekeknek akkor adhatjuk a legtöbbet, ha közelebb tudjuk vinni őket az Úristenhez.”

Az alapítványnak bőven vannak tervei a következő évre is. Imre Zita szerint „ami miatt szívesen támogatnak minket, az az, hogy ha elkezdünk valamit, azt hosszabb ideig végig is kísérjük, tehát nem egy évig foglalkozunk egy területtel, egy közösséggel vagy egy csoporttal, hanem állandó kapcsolatban maradunk”.

Ágoston Sándor Alapítvány

Adószám: 19674337-1-43
Bankszámlaszám: 11600006-00000000-13495190

Fodor Zsófia

Istent keresem

Jel 21,1–8

„Íme, újjáteremtek mindent" tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →