Séta a világosság nevében

2016. április 18., hétfő

Most először szólaltak fel közösen a történelmi keresztyén egyházak vezetői a holokauszt magyarországi áldozataira emlékező és mindenféle kirekesztés ellen küzdő Élet menete budapesti rendezvényén.

Tizennegyedszer szervezett megemlékezést Budapest belvárosában az Élet Menete Alapítvány a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapjához – április 16-hoz – kapcsolódva. Idén április 17-én a Dohány utcai zsinagógától a Szent István bazilikáig vonult a túlélők, emlékezők, közösséget vállalók többezres menete.

Gordon Gábor, az alapítvány kuratóriumi elnöke a bazilika előtt felállított színpadon elmondta: „az előítéletek, mint a tenger, mindent elborítanak, hullámai újra és újra felcsapnak". Az Élet Menete Alapítvány feladatának tekinti, hogy ismeretterjesztéssel, oktatással, párbeszéd kezdeményezésével küzdjön a kirekesztés minden formája ellen, „hogy nagyapáink múltja ne váljon unokáink jövőjévé".

A holokausztra emlékező menetben részt vettek külföldi diplomaták, hazai politikusok, zsidó lelki vezetők és keresztyén egyházak képviselői is. „A nappal akkor kezdődik, ha felismerjük a másik emberben a testvérünket" – Székely János esztergom-budapesti segédpüspök egy zsidó rabbi szavaira utalva arról beszélt: „a mi dolgunk, hogy a nappal eljövetelét siettessük, s hogy a világosság mellett tegyünk tanúságot". A Keresztény-Zsidó Tanács elnöke emlékeztetett a száz évvel ezelőtti örmény népirtásra, valamint napjaink szíriai és iraki kisebbségek üldözésére is.

„Miért lett egymásnak ellensége zsidó és magyar? Miért történhetett meg ebben a fenséges világban, hogy karhatalmi segítséggel halálmenetek indulhattak meg? Felülmúlhatja-e a gyilkos révület emberségünket, istenképűségünket?" – Bogárdi Szabó István református püspök azokra a súlyos kérdésre hívta fel a figyelmet, melyek ez alatt a rövid séta alatt a lelket feszíthetik. Ugyanakkor a zsinati lelkészi elnök hozzátette: „adja meg Isten Lelke a bátorságot, hogy feltegyük a legnehezebb kérdést: meddig?" Mint mondta, ha ezt meg tudjuk tenni, már bennünk él a remény, hogy Isten válaszol, békét ad, felragyogtatja világosságát.

Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök a 116. zsoltár szavaival arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben „egy pillanatra sem felejtjük honfitársaink sorsát", az Urat segítségül hívva, ezzel a megemlékezéssel is az élet szabadságát hirdetjük.

„Volt idő, mikor nem ért el a zsidók zokogása a Dohány utcából a bazilikáig, s a segélykérés süket fülekre és zárt ajtókra talált" – mondta Frölich Róbert főrabbi, hozzátéve: „ma viszont a kapuk nyitva állnak, zsidók és keresztények együtt vonulnak, hidakat építenek. Ebből a kézfogásból kiáradhat a béke, az egymás megbecsülésének áldása."

A rendezvény fő szónoka, az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Röhrig Géza színész, költő, a Saul fia című Oscar-díjas film főszereplője arról beszélt, hogy Auschwitz két tekintetben is végérvényesen módosította a normákat.

„Egyrészt láthatóvá tette, mire vagyunk képesek egymással mi, emberek, mennyire és mennyien el tudunk aljasodni, másrészt, azt is fájdalmasan egyértelművé vált, mi az, ami még belefér a Mennyei Atyának anélkül, hogy beavatkozna" – fogalmazott. Elmozdult, örökre megváltozott az önmagunkról és a Jóistenről alkotott képünk. Auschwitz az a történelemben, ami a tudományban a relativitáselmélet. Senki nem érti, de mindenkire vonatkozik – fűzte hozzá Röhrig Géza. (MTI)

A résztvevők megemlékeztek az idén elhunyt Kertész Imréről, majd a szónokok és a túlélők elhelyezték az emelvényen az emlékezés köveit.

reformatus.hu, fotó: Vargosz

Istent keresem

Lk 9,1–17

„Ettek és jóllaktak mindnyájan;” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →