„Sokan fognak sírni, mert elmentek”

2014. augusztus 04., hétfő

„Mások kertjébe ültetünk rózsát, mégis a mi léptünk előtt nyílnak" – idézte az előbbi sorokat Tubák Irén, az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthon lakója, azon az ünnepségen, amelyet az intézményben két hétig önkénteskedő negyven hollandnak szerveztek.

A vers nagyon is igaz volt a jelenlevőkre, hiszen időt, energiát és pénzt nem sajnálva jöttek Magyarországra ezek a holland felnőttek és gyerekek, hogy másoknak örömet szerezhessenek. Ahogy a fáradtságos munka végeztével összegyűltek, tapsoltak, sikongattak és örültek például a Kvassay Jenő Idősek Klubja által előadott tánc során, látszódott rajtuk, mennyire szívből adnak és mennyire szívből fogadják el, amit kapnak.

A PROCUMA Alapítvány önkéntesei már több mint 10 éve járnak Őrbottyánba, ahova soha nem érkeznek üres kézzel, s ahonnan vélhetően minden alkalommal vízhólyagos kézzel távoznak, hiszen keményen dolgoznak azért, hogy szebbé tegyék az otthont. Készítettek már többek között illat- és tapintókertet és akadálymentes játszóteret is a Szeretetotthon területén. Ezúttal egy kinti szárítót, valamint állatsimogatót épített a 40 holland önkéntes több mint félmillió forint értékben, emellett hét számítógépet adományoztak az otthon számára, és az ott töltött két hétben szabadidős programok keretében a lakókkal is sok időt töltöttek együtt.

„Az intézményünk igei jelmondata: 'Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.' Ez a gondolat vonatkozik arra, hogy miként segítettetek minket és a lakókat, mindezzel nagyon sok örömet szerezve az elmúlt két hétben – fejezte ki köszönetét a PROCUMA önkénteseinek Naftz Katalin, az intézmény vezetője. - Köszönjük az elvégzett munkát, az adományokat és az együtt eltöltött időt. Azt hiszem, sokan fognak sírni, mert elmentek."

„Elképesztő volt, életem legjobb élménye – monda el az egyik holland önkéntes, aki először járt Őrbottyánban. – A lakók már attól is olyan boldogok, hogy látnak, arról nem is beszélve, ha focizunk velük." A megkérdezett két fiatal lány azt is elmondta, mennyire más a magyarok és a hollandok hozzáállása a fogyatékossághoz. „Azt hiszem, nálunk jobban tisztelik a fogyatékos embereket. Itt néha úgy tűnik, hogy csak lepasszolják őket egy otthonba, amit szörnyű látni." Véleményük szerint Hollandiában több lehetőséget kapnak a fogyatékos emberek, így az őrbottyáni lakók közül többen, ha nyugatabbra születnek, valószínűleg a családjukkal élnének vagy – némi segítséggel – az önálló életre és a munkavállalásra is képesek lennének.

Azt is elmondták, az eltérő nyelv nem jelentett számukra gondot a kommunikáció során: „Az itteni emberek többsége nagyon szemléletesen kimutatja, mit érez, így megérthettük egymást. De egyébként is úgy éreztük, hogy ha nem is igazán értik, mit is próbálunk elmondani, az a tény, hogy kommunikálunk velük, már önmagában boldogabbá teszi őket."

Szöveg és fotó: Botos Regina

Istent keresem

1Thessz 2,17–20

„...annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →