Úton az egyházzenei törvény felé

2014. március 20., csütörtök

Egy nappal a nemzeti ünnep előtt, március 14-én ismét egyházzenei konferenciát tartottak Nagykőrösön, ahol a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) és a Doktorok Kollégiuma szervezésében a kántori szolgálat helyzetét tekintették át.

A program reggeli könyörgéssel kezdődött, amelynek énekes szolgálatát a helyi kántorszakosok végezték Dávid István, a konferencia házigazdája vezetésével. Szenczi Árpád, a KRE Tanítóképző Főiskolai Karának (TFK) dékánja, majd a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinati Elnöksége képviseletében Imre Sándor tiszántúli főgondnok üdvözölte a jelenlévőket. A rendezvényt írásban köszöntötte Steinbach József püspök, Balla Péter és Fekete Károly rektorok, valamint Tarr Zoltán zsinati tanácsos.

A megnyitó előadást Békési Sándor, a KRE docense tartotta Istennek hárfái és a Bárány éneke címmel. Pap Ferenc, a Hittanoktató- és Kántorképző Intézet vezetője az egyházzenész-kántori tisztségről beszélve hangsúlyozta, hogy a megfelelő képesítésű kántornak – a lelkésszel szorosan együttműködve – megfelelő önállóságot kell kapnia szakmai munkájában. Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinati elnöke szerint Luther, Bach és mások útmutatása nyomán a múlt kötelez. A zene segít abban, hogy az ellaposodó és fogyasztóvá váló gyülekezet újra bekapcsolódjon az istentiszteletbe, Isten és ember párbeszédébe. Erre azért is jó eszköz a zene, mert az Ige hirdetője és hordozója. Megemlítette, hogy az evangélikus egyháznak már van egy rövid törvénycikke az egyházzenéről, amely viszonyítási alap is lehet.

Méhes Balázs dékánhelyettes elmond­ta: a javaslatok megfogalmazásában, majd a törvény megalkotásában is kulcsfontosságú, hogy senki ne a saját elképzelését akar­ja keresztülvinni, hanem mindenki által elfogadható tervezet szülessen. Nézete szerint egységes képesítő vizsgákon kell a kántorokat minősíteni, lehetővé téve a szintek közötti átjárhatóságot. Ebéd előtt a konferencia résztvevői a TFK-s hallgatók március 15-i ünnepi műsorán vettek részt. Délután először Tardy László, a Mátyás-templom karnagya kért szót, aki a római katolikus kántorok helyzetét vázolva kiemelte: a kántor feladata összeegyeztetni a zenei ideált a gyülekezet igényeivel.

Orosz Otília, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület zenei előadója egy, már 2006 óta működő rendszert mutatott be. Elmondta, hogy az egyházkerület kérésére az ott működő kántorokat nyilvántartásba vették, és tudásszintjük alapján három kategóriába sorolták be őket. Az Erdélyi Református Egyházkerületben zajló munkáról Péter Éva zenei előadó számolt be. Az ottani törvényi háttér közös a partiumival, a főállású kántorok mind­két kerületben állami fizetés-kiegészítést kapnak. A záró előadásban az általános európai helyzetről szólt Bódiss Tamás, az MRE egyházzenei előadója. Elő­adásának egyik legfőbb tanulsága volt, hogy bár nyugatabbra hamarabb kezdődtek el a nálunk most jelentkező folyamatok, azok megvalósulásához sok időre, kitartásra és munkára volt szükség.

Az előadások megbeszélése során kikristályosodtak a legfontosabb gondolatok: ki kell dolgozni egy több szintű képzési-képesítési rendet, és a megfelelő képesítésű kántorok szélesebb bázisú alkalmazásával meg kell teremteni a körzetgondozás és az egyházzenei képviselet megfelelő rendszerét.

Gaál Eszter, fotók: kre.hu

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2014. március 23-i számában



Istent keresem

2Tim 1,1–7

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →