Váltás teljes képernyőre
A reformáció a mohácsi vész (1526) után, egy politikailag és morálisan meggyengült, szétesőben lévő Magyarországra érkezett. Amellett, hogy a reformáció a Kárpát-medencét bekapcsolta az egész Európát felélesztő vallási, kulturális vérkeringésbe, a református, vagy ahogy sokszor nevezik, a „magyar vallás” a kezdetektől fogva nemzetmegtartó mozgalomként értelmeződött.
A református szó jelentése keresztyén. A református emberek és gyülekezetek életének középpontjában Isten szabadító munkája áll, az egyház pedig a Krisztusban kapott kegyelem és reménység felszabadító valósága. A református élet zsinórmértéke a Szentírás, az ebben kapott Kijelentésre, mint minden emberi és társadalmi érték alapjára és legfőbb normájára tekintünk. A történelem során ezekhez társultak olyan protestáns elvek, mint például a vallásszabadság, a közösségi önrendelkezés eszméje vagy a közművelődés programja, amik révén a református közösségeszmény felemelkedett és évszázados módon hatni tudott Magyarországon. A Kárpát-medencei az egyetlen olyan református közösség, amely a történelem során mindvégig megőrizte hitbeli és teológiai egységét és 2009. május 22-e óta ismét egy testet alkot a Magyar Református Egyházban. Hisszük, hogy Isten megelevenítő Szentlelke adott hitet, hűséget és reménységet ennek a közösségnek. Ez előtt az erő előtt hajt fejet ez a honlap is.
Nem csupán a hozzánk hasonlóakért vagyunk felelősek, hanem keresztyén emberként a tőlünk nagyon különbözőek iránt. És az iránt is, hogy megteremtsük a különbözőségek megismerése általi gazdagodás lehetőségét önmagunk számára. Reformátusként nem lehet más a feladatunk a mai magyar társadalomban, mint hogy egyházunkban minden ember, származására és társadalmi helyzetére való tekintet nélkül megtapasztalhassa Jézus Krisztus evangéliumának befogadó, gyógyító és újjáteremtő erejét. Ennek közege a református gyülekezet. Erről beszél filmünk megszólalója, Sohajda Levente göncruszkai lelkipásztor is, aki azt mondja: „Nekünk gyerekek vannak, nevek vannak, családok vannak. Totálisan mindegy, hogy valaki roma, magyar vagy éppen kínai.”
Melyik nehezebb? Egy meglévő gyülekezetnek saját otthont, templomot teremteni, vagy egy üres épületet gyülekezettel megtölteni? Ez volt a dilemma több mint tíz évvel ezelőtt Szigetszentmiklós lakótelepi részén. Ahol jellemzően hiányzik a kellemes környezet és a közösség; a „vörös” Csepel-szigeten, ahol „attól, hogy kiírjuk az istentisztelet időpontját és a lelkész felveszi a palástot, nem hatódik meg senki, és nem is fognak jönni az emberek a templomba.” Ahol közösséget, hovatovább családot kell teremteni az emberek számára, akik „éhesen és dideregve” mentek az istentiszteletre, ahol megszólalt az ige.
Börtön, a társadalmi igazságszolgáltatás eszköze. Egy olyan világ, ahol a fogvatartottaktól elvétetik az emberi lét egyik legfontosabb szükséglete, a szabadság. Ez a társadalmi igazságosság szempontjából indokolt büntetés azonban a keresztyén reménység számára nem a végső szó.
A keresztyén élet alapélménye a szabadulás; az ember megszabadul a bűn fogságából, a magányos, nyomorult bűnöst felemeli Isten, közösséggel ajándékozza meg. Isten előtt állva a szabad ember is rab, de Krisztus a rab számára is szabadulás lehet. A „bűn háza” éppen ezért a keresztyén közösség számára kiemelten fontos missziói terület, olyan kihívás, aminek a jézusi tanítás miatt nem fordíthat hátat. „Mert börtönben voltam, és eljöttetek hozzám”– inti Jézus a tanítványokat (Mt. 25,36). Hogy mit jelent ez a küldetés a gyakorlatban csak az értheti meg, aki képes és hajlandó követni az embert ebbe a szomorú és elviselhetetlennek tűnő világba. A film főszereplője, Zsolt segít ebben, aki már szabad emberként visszatér a falak közé, mert a Szabadulás ide köti őt.
„A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” (Róm 10:17) De ki áll azok mellé, akik fülükkel nem hallanak? Református keresztyénként nem feledkezhetünk meg a hallássérült testvérekről sem, segíteni kell őket, hogy ők is bekapcsolódhassanak az egyházi, gyülekezeti életbe.
Kihívás, hogy csak jól felkészült tolmács képes a feladat ellátására, aki jól ismeri mind a Bibliát, mind a jelnyelvet, mind pedig a siket közösséget. Örömteli együttlét – ezt lehet még adni a siket gyermekeknek, erre ugyanis kevés alkalmuk van amúgy. A fogyatékkal élőket hivatalosan sokféleképpen támogatják, de számukra leginkább a társasági, társadalmi élet hiányzik, ahol szívük szerint, felszabadultan lehetnek együtt. Ezt szolgálják azok az alkalmak, amelyeket a református Siketmisszió szervezett Tanórán kívüli és szabadidős programok a hallássérült gyerekekért projektje keretében, és amelyek közül az egyiket filmünk bemutatja.
A református menekültmisszió Magyarországon 2006 óta segít azokon, akik valamilyen háborús konfliktus miatt, etnikai, vallási, politikai üldöztetés elől menekülve elhagyták otthonaikat, és akiket ezért nemzetközi védelem alá helyeztek. Ezeknek az embereknek új életkörnyezetükben számtalan nyelvi és kulturális nehézséggel, előítélettel kell szembenézniük, továbbá a legtöbb esetben a meneküléssel és a vándorlással összefüggésben nyomasztó élményeket, traumákat kell feldolgozniuk.
Évente körülbelül százharmincan kapnak menekültstátuszt Magyarországon, a legtöbbjük Afganisztánból, Szomáliából, Iránból és Irakból érkezik. A menekültek közötti keresztyén szolgálat az emberhez méltó életminőség megteremtését jelenti; a lakhatás, a munkahelyteremtés, az oktatás lehetőségének biztosítása mellett a református menekültmisszió a közösségépítés feladatát vállalja magára.
