Reformátusok Lapja 2019/18. szám

LXIII. ÉVFOLYAM,

18. SZÁM,

2019. MÁJUS 5.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 320 FT

„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsoltárok 127,3)

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Mikoron te közöttünk vagy, a te édességeddel tápláltassunk, a te árnyékod alatt nyugszunk, a te beszédedben gyönyörködünk, mert téged fő boldogságnak tartunk, te veled lakunk, élünk, vagyunk, minden jókat elveszítünk, ha te minket elhagysz. Maradj meg, Uram, hát mivelünk, és a mi bűneinket vesd távol mitőlünk, szeress minket mindörökké. Ámen.  DEBRECZENI SZŰR GÁSPÁR (XVI. SZÁZAD VÉGE)

8 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

12

16

23

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (szerk@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Köves Béla igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Budaházi Anikó

INTERJÚ

6. Az egység gyümölcsei | Gonda Lászlót, a Magyar Református Egység Napjának programfelelősét kérdeztük

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Anya | Gergelyné Molnár Lívia vezércikke

AKTUÁLIS

8. Energia fentről | A beregszászi Sámuel Alapítvány egyik családtípusú gyermekotthonában jártunk

INTERJÚ

12. „A Károlin közösségben gondolkodunk” | Sepsi Enikővel, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánjával beszélgettünk

REFORMÁTUS ÉLET

16 Elevenség és hagyomány | A Soli Deo Gloria Diákmozgalom jubileumi találkozója kapcsán beszélgettünk Katona Viktor elnökkel és feleségével 18. Jó hír Nyíradonyban | Látogatóban egy missziói szemléletű, épülő gyülekezetnél

GONDOLATOK

20. Tények | Köntös László rovata 21. Miasszonyunk | Nagy Károly Zsolt publicisztikája

SZEMLE

24. A bárónő receptjei a kollégiumban | Hagyományteremtő főzőversenyt rendezett a Kolozsvári Református Kollégium

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Bottáné Böröczffy Erzsébet, a gyúrói gyülekezet pótpresbitere válaszolt kérdéseinkre 2019. május 5.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

V. 5. VASÁRNAP

Az édesanyák vasárnapja

V. 6. HÉTFŐ

V. 7. KEDD

V. 8. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(3) „Mint almafa az erdő fái közt…” (Énekek 2) A vőlegény kedvesének nevezi menyasszonyát, aki pedig szerelmesének nevezi a vőlegényét. Milyen szép kép: almafa a vőlegény, liliom a menyasszony. Isten teremtői gondolata nyomán más a férfi és más a nő. A férfi erős termőfa, almafa az erdő fái között, azaz a menyasszony számára olyan a vőlegénye, mint aki kiemelkedik, kitűnik mindenki közül, és védelmet, árnyékot, élelmet ad neki, a menyasszonyának, élete illatozó, szép, törékeny „liliom” párjának (1–3). Ővele, örök párommal mehetek a „borozóhelyre”, azaz a menyegzőkor és utána, egész életünkben is örülhetünk egymásnak, egymással, felüdíthetjük a másikat. Ez nemcsak lehetőségünk, hanem rendelt feladatunk is. Ővele, kirendelt, mindenki előtt vállalt párommal kapcsolatban a szerelem betege lehetek egész életemben, mert ez a betegség azonnal gyógyul, amint megöleljük egymást. Viszont halálos az a szerelem, tényleg betegség, amelyet Isten akarata ellenére mi ébresztettünk fel. Ha nem a párunk után vágyódunk, akkor gyógyíthatatlan, halálos betegség a szerelem (4–7). Gal 4,12–20  47. zsoltár (1) „…kerestem, de nem találtam” (Énekek 3) Látom, figyelem a mai felelős, hívő fiatalokat, hogy micsoda keresést jelent nekik Istentől rendelt párjuk megtalálása. Sokáig imádkoznak, és keresik mindenütt azt az egyetlent, akit egy életen át szerethetnek az Úr rendelése szerint (1–2). Mit jelent, ha nem találom a páromat? Hiszen a helyzet emberileg egyre kétségbeejtőbb, ahogyan telik az idő. Mit tegyek? Ne keressem tovább? Törődjek bele, hogy nem találom a párom? Vagy fogadjam el azt, akit éppen találok, noha „nem őt szeretem a lelkemből” (2), nem őt látom a nekem rendeltnek? Isten Igéje azt mondja, hogy keresd tovább, kérdezd meg még az őröket is, akik a várost járják, vagyis tégy meg mindent, amit csak lehet, kérj segítséget ebben a keresésben (3). Meg fogod találni a párodat, amikor nem is gondolnád. Éppen ez a váratlanság hirdeti, hogy Isten ajándéka ő, akit többé nem engedhetsz el (4). Hiszen nem jó az embernek egyedül, de csak azzal a valakivel jó, akit az Úr szerzett mellénk (1Móz 2,18). Gal 4,21–31  431. dicséret (8) „Jöjj hozzám…” (Énekek 4) A férfi és a nő szövetsége áldott ritmusban eleven. Olyan ez, mint a szív dobogása: összehúzódik és elernyed, lüktet. Mint a tenger morajlása: a lábamnál fodrozódik, aztán ellepi pár óra múlva a térdemet, majd délutánra az apályban elhúzódik. Hasonló ez Prokofjev pulzálóan ihletett műveihez, a hegedűre és zongorára írt Melódiákhoz: elhalkul, majd ismét felerősödik, gyors, majd lassul, hogy ismét tempósabb legyen. Közelség és távolság váltogatják egymást. Ilyen a házasság. Gyönyörű a házastársunk (1–7)! Ő a miénk az Úrban, az egyetlenünk, egymáséi vagyunk. Ő a mi zárt kertünk (12–15). Mindig mondjuk a párunknak, hogy milyen szép, és harminc év múlva szebb, mint hamvasan. A szépség sokkal több a külsőnél. A szépség hit, összetartozás, közös reménység, élmény, küzdelem, üdvösség, amely persze mindig odafigyel a külsőre is, vagyis soha nem lehet igénytelen. Amikor pedig távolodna a házastársunk, akkor hiányozzon! Vigyázat, ez nem testi távolodás, hanem a közös életben közeledünk és távolodunk, ezért a hétköznapi robotban újra és újra meg kell találnunk egymást, az Úrban (8; 16). A legáldottabb lehetőség a közeledésre a folytonos távolodásban a közös kegyesség: ima, Ige, evangélium, együtt. Az Úrhoz közeledve közeledhetünk igazán egymáshoz is. Szent „trialógus” ez. Gal 5,1–6  217. dicséret (6) „Ajtót nyitottam szerelmesemnek…” (Énekek 5) Ajtónyitás a házasság az Úrban, a milliárdok közül nekünk rendelt egyetlenegynek, teljes összetartozásban. A vőlegény és a menyasszony kölcsönösen vágyódnak egymás után. Ez testi vágy is, de sokkal több a testi gerjedelemnél. Ez a vágy az Isten által nekem teremtett másik felem utáni vágy, akivel egy testté, teljes életté lehetek (1–5). Ő az „összeillesztős játékban” az egyetlen, aki hozzám illik, mert nekem rendeltetett. A vőlegény és a menyasszony kölcsönösen keresik egymást, áldozatokat hozva a másikért. Az életnek nincs olyan verése, durvasága, csapása, amely eltántoríthatná őket egymástól, hanem inkább csak összecsiszolja közös életük minden alkatrészét (6–8). A vőlegény és a menyasszony az akkori ember számára legkifejezőbb képekben dicséri egymást. A nő is dicsérheti a férfit, a feleség a férjet – a sajátját, nem másét. Bizony észrevesszük más szépségét, vonzó személyét, de nincs annál nagyobb kísértés, ha

Reformátusok Lapja 2019. május 5.

| AZ IGE MELLETT |

a vonzalom egyértelműen kölcsönös. Itt a stoptábla nem erkölcsi kérdés, hanem életmentés, még akkor is, ha az erkölcsi kérdések soha nem üdvösségkérdések, hanem mindig a már megnyert üdvösség gyümölcsei. Éppen ezért nincs alku (9–16). Gal 5,7–15  198. dicséret (9) „De galambom csak egy van…” (Énekek 6) Láthatjuk tehát, hogy a házasságban könnyen elveszíthetjük egymást. Így van ez ma is. De nem jól van így. Vegyük ezt észre, és kezdjük el keresni a másikat (1–3). Találjuk meg újra azt az egyetlent, akivel az Úrban házassági szövetséget köthettünk. Még a korabeli, királyi háremek megemlítése is ezt az üzenetet erősíti óriási kontrasztjával: mert kultúra ide és oda, Isten akarata egyértelmű, ami az ember számára is világos, hogy így szeretni, örökre, csak egyet, az egyetlent lehet, még ha sokakat kívánna is ez a gyarló, parázna test (8–10). Ma így mondják ezt, a fülem hallatára: „Sok jó nő van, meg sok jó pasi.” „Mégis csak egy lehet a tiéd.” Ennek az egyetlennek kifejezése az itt olvasható sok gyönyörűséges kép közül az, amikor a vőlegény, a „király”, legszebb kocsijába emeli a feleségét, abba, amely a királyi menet élén áll. Igen, a férj számára az első ember a felesége, őt kell felemelnie (11–12). Minden más ezután következik. Ezt a tényt még a saját gyerekeik sem írhatják felül. Elevenedjen meg újra ez a szövetség egymás szépségének, fontosságának dicséretével (4–7). Igen, ezeket mondani is kell a másiknak, sok évtizedes házasság után is. Gal 5,16–26  213. dicséret (11) „Én szerelmesemé vagyok…” (Énekek 7) Nagyon egyetértek Szabó Andor magyarázatával, aki itt azt hangsúlyozza, hogy az Énekek énekében sehol sem esik szó arról, hogy a szerelem az eljövendő nemzedékek bölcsője. Legfeljebb csak utalás szintjén olvasunk erről, amikor a mandragórát említi az ének, amely a közhiedelem szerint segítette a fogamzást (14; 1Móz 30,14–17). Az ihletett szentíró és az adott kor ismeretében nyugodtan mondhatjuk, hogy az meg sem fordult akkor a fejekben, hogy ne lenne gyerekáldás, hiszen ez elválaszthatatlan részét képezte a házasságnak. Ugyanakkor az Énekek éneke határozottan azt üzeni, hogy a házassági közösség nem csak a gyerekáldásért van. Önmagában is fontos szövetség ez, ahol két ember élete kiteljesedhet az Isten színe előtt. Fontos a gyerekáldás, ezt kérjük, várjuk, akarjuk, elfogadjuk, nem korlátozzuk. De nagy baj, ha utána minden a gyerekekről szól. Sok házasságban látom ezt. Az elkényeztetett lurkók szép csendben szétverik a házasságot, hiszen minden értük van születésüktől kezdve, és mire felnőnek, és kirepülve rá sem nyitják szüleikre az ajtót, ott marad két öreg, egymás számára idegen ember. Gal 6,1–10  455. dicséret (14) „Siess hozzám szerelmesem…” (Énekek 8) A vőlegény hívásával, sürgetésével zárul a költemény. „Siess hozzám, szerelmesem!” így sürgeti őt a menyasszonya. A Biblia utolsó lapjai is a mennyei vőlegény imádságos „sürgetésével” zárulnak: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20) De jó hallani és meghallani a vőlegény biztató, bizonyosságot adó válaszát: „Bizony, hamar eljövök.” Jöjj, Uram Jézus! A Te jelenléted teszi érzékennyé a házasságot, amelyben csókkal is kimutathatjuk szeretetünket (1), gondoskodhatunk a másikról, annak kedvére is járhatunk (2), megölelhetjük egymást (3). Sok gyerek említi felnőttként, hogy soha nem látta a szüleit úgy, hogy szeretetüket kimutatták volna egymás iránt. Pedig fontos jelzések, minták ezek. Jöjj, Uram Jézus! A te jelenléted váltja meg a házasságot a „pusztaságtól” (5), minden kísértéstől (4), a sokféle módon működő, „üzletszerű” szerelemtől (11). Az Úr megerősíti, összetartja a házasságot men�nyei erejével, amely erősebb még a halálnál is. Jézus Krisztus az üdvösség örömével pecsételi meg házasságunkat (1Pt 3,7). Jézus Krisztusban a házastársak az üdvösség kegyelmében is egyetlen társak egymás számára (12), így a házasság az a hely lesz, ahol üdvösséges, maradandó örömmel lehet „lobogni” minden „józanság” után (6–7). Gal 6,11–18  230. dicséret

V. 9. CSÜTÖRTÖK

V. 10. PÉNTEK

V. 11. SZOMBAT

2019. május 5.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

lenti ez a bibliai vers, hogy a református egység nem önmagáért van, az Isten országa természetét szeretnénk bemutatni, és ebbe a szeretetközösségbe másokat is meghívni.

Az egység gyümölcsei Az egyház egységének megélése nem múlt­ ra koncentrálás, hanem a jelen, amely a gyü­mölcstermés időszaka – mondja Gon­ HEGEDŰS da László, a május 18-i Magyar Református MÁRK Egység Napjának programfelelőse. A debreceni programon a közös istentisztelet mellett zenei programok, imalánc, pódiumbeszélgetések és kórustalálkozó is várja az érdeklődőket. Megtartották a Kárpát-medencébe gyökerező, életerős fa motívumot. Ön szerint ez mit szimbolizál? Egyrészt a fa bibliai szimbólum, a hívő ember életét jelképezi, például a Zsoltárok könyvében, ahol a folyóvíz mellé ültetett fa meghozza a gyümölcsét (Zsolt 1,3), másrészt az élet egyetemes szimbóluma is. Ez a fa utal a magyar reformátusság szerves ös�szetartozására, közös gyökereinkre. Azt is jelképezi, hogy nem valamilyen régi dolgot szeretnénk megmutatni, amikor az egységről beszélünk. Fontos a múlt, de a gyümölcsök a jelenben teremnek. Önnek személyesen mit jelent az egységnap mottója? „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak 8,23) Az egyház Isten népe, amely úgy van jelen a világban, hogy rámutat az Istennel szövetségben megélhető életre. Reméljük, hogy a körülöttünk lévők az életünkön keresztül felismerik Krisztus megváltását. Bízunk benne, hogy így még többen szeretnének majd részt venni a Krisztust követő életben. Számomra azt is je6

Reformátusok Lapja 2019. május 5.

Beszéljünk a programokról: az istentisztelet lesz a központi alkalma a találkozónak. Igen, hálaadó istentisztelet lesz. Szeretnénk hálát adni Isten megtartó szeretetéért, hiszen, jóllehet közel száz éve választanak el bennünket határok a Kárpát-medencében, tíz éve újraegyesülhetett a Magyar Református Egyház. Egységünk tulajdonképpen mindvégig megmaradt, hiszen bennünket elsősorban a Krisztusban való egység kapcsol össze a hagyományok és a kultúra mellett. Az istentisztelet teljes lesz, hiszen úrvacsorai közösségben is együtt lehetünk majd Debrecen főterén. Szép szimbóluma ez az összetartozásunknak: a Kárpát-medence minden részéből érkező lisztből készül majd az úrvacsorai kenyér. Kórustalálkozót is tartunk majd a Kistemplomban, az istentiszteleti liturgiában közösen vesznek részt az énekkarok. Az istentisztelet előtt egész nap lesznek gyermekprogramok a református gimnázium udvarán. A Lehetőségek piacán megismerhető lesz például a református menekültmisszió szolgálata, míg egy másik standnál a Kárpát-medencei testvérgyülekezeti kapcsolatok kiépítéséhez nyújtunk majd segítséget. A Kollégium kápolnájában imalánc lesz, a Zsibongóban pedig pódiumbeszélgetéseket tartanak, például az egyház és a kommunikáció vagy az egyház és a közélet témakörében. Mindenkit szeretettel várunk Debrecenbe, részleteket a ttre.hu honlapon olvashatnak, és ha ott valamire nem találják a választ, az egysegnap10@reformatus.hu címre írhatnak nekünk. A fiatalokat milyen programokkal várják? Külön színpaddal és helyszínnel készülünk a Déri téren az egyetemista és a középiskolás korosztálynak. Ízlésformálás, lélekformálás, kapcsolatformálás, egyházformálás – ilyen témákkal is lesznek beszélgetések és áhítatok. Emellett bemutatkozik az Üstökös zenei tehetségkutató öt legjobb zenekara. A győztes biztosan ott lesz majd a Csillagponton.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS ÖNKÉNTESEK NÉLKÜL NEM SIKERÜLNE „Szolgálatként vállalják, hogy az egységnap megvalósí­ tásáért dolgoznak” – mondja a több mint száz önkéntes segítségéről Gonda László programfelelős. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem hallgatói, a Debreceni Református Kollégium, valamint a Dóczy-gimnázium diákjai és cserkészei adják az önkéntesek zömét, nekik hamarosan felkészítési napot tartanak. Önkéntesek segítik majd a parkolást, azt azonban a szervezők nyomatékosan kérik a Debrecenbe érkezőktől, hogy lehetőleg vonattal vagy közös autóbusszal érkezzenek. (Az egységnap programja lapunk 19. oldalán olvasható.)

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

GERGELYNÉ MOLNÁR LÍVIA

Anya A szerző váchartyáni lelkipásztor

Többféle anya van. Van, aki már gyermekként is örömmel fésüli, öltözteti a babákat, és ha megkérdezik, hogy mi leszel, ha nagy leszel, azt feleli határozott mosollyal, hogy anyuka. Van, akire rátalál az anyaság. Bizonytalan várakozással gondol arra a gyermekre, aki a szíve alatt fejlődik, és nem tudja elképzelni, hogy milyen anya lesz belőle. Van, aki akarata ellenére lesz anyává, és harcol, küzd a feladat ellen. A gyermek foganása, születése, növekedése érleli meg a felelősséget, a szeretetet, a kapcsolatot anya és gyermek, anya és apa között. Csoda ez. Az ember nem is tudja, hogy feladat, életforma, küldetés, áldás vagy mindez együttvéve. Amikor a gyermekeink születtek, számomra az első időszak inkább a feladatokról szólt: szigorú időbeosztással, kevés alvással, sok kérdéssel, újabb és újabb felismerésekkel, hogy mi mindenre

Mi a feladata az embernek keresztyén anyaként? Krisztusi utat mutatni a gyerekeknek, megtanítani őket imádkozni, és térdepelni értük az Úr előtt. megtanít Isten ezeken az erőpróbákon keresztül gyerekekről, önmagamról, Istenről, kapcsolatról. Bár gyermekként szívesen babáztam, pályámat is a gyermekek között kezdtem, és ma is szívesen mozgok közöttük, nehezen tudtam magamat ebben a szerepben elképzelni. De amikor eljött az idő, Isten mindig megérlelt a következő feladatra. A sok tennivaló, küzdelem, kérdés, kötelezettség között ő maradt a biztos támasz. Sokat segített a nehézségekben, és természetesen a férjem is, aki együtt küzdött velem, ha kellett, de együtt örült, amikor annak volt itt az ideje. Amikor az egyik gyermekünknek lebénult a fél arca, meg kellett erősödnünk abban, hogy csak Istenben bízhatunk, hogy csak ő képes az eseményeket befolyásolni, de ő valóban képes rá. Ha fel kell épülnie, Isten által fel fog épülni. Mit jelent anyának lenni a mai korban? Mit jelent keresztyén anyaként tenni a dolgunkat? Van-e különbség, ha ezt a küldetést keresztyénként teljesítem be? A bibliai Anna, Sámuel édesanyjának példája segítség lehet nekünk, mai anyáknak. Nagy küzdelme volt, hogy szeretett

volna anya lenni, de nem adatott meg neki. Miután imádkozott az Úr házában, és ez az imádsága meghallgattatott, megszületett Sámuel, akit elválasztás után elvitt Silóba Éli paphoz, hogy ott tanulja meg a legtöbbet, amit csak lehet Istenről, szolgálatról, a szolgáló életről. Amikor a gyermekért könyörgött, „az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz” – írja az ige (1Sám 1,10). Ez lenne anyaként a küldetésünk. Ha az anyaságra gondolunk, akkor mindig valamilyen cselekvés, sütés, főzés, mosogatás, takarítás, együtt tanulás jelenik meg a szemünk előtt. Ezek a feladatok valóban hozzátartoznak az anyasághoz, de keresztyénként nem tudok nagyobb feladatot elképzelni, mint imádságban hordozni gyermekeinket. Amikor várjuk a születésüket, olyan nagyon fontosak az imádságok, hiszen minden tele van bizonytalansággal: hogyan zajlik majd a szülés, a gyermek egészséges lesz-e, jól fejlődik-e, alszik-e majd eleget, lesz-e tej… Ezeket előre megtippelni, megoldani nem tudjuk. Ilyenkor „marad” az Isten. Pedig a mi Urunk, aki nem véletlenül azokat a gyermekeket bízta ránk, akiket kaptunk – őrá ne bízhatnánk a jövőjüket?! Mi a feladata az embernek keresztyén anyaként? Krisztusi utat mutatni a gyerekeknek, megtanítani őket imádkozni, és térdepelni értük az Úr előtt. Amikor gyermekeink betegek voltak, elképzelhetetlen volt, hogy ne imádkozzunk értük – meg is tartattak. De annál boldogabb feladatot nem tudok elképzelni, mint amikor megtérésről, Krisztusról lehet velük beszélgetni, mert kérdeznek. Ki más dolga lenne ez, ha nem a szülőké? A feladat, hogy élni tanítsuk meg őket, csak a minimum. De azt, hogyan lehet keresztyén életet élni, tőlünk tanulhatják meg, ha ez fontos nekünk. Az ismeret azonban csak akkor fog működni, ha azt a Krisztust is megismerik, aki az igazi életet adja nekünk. Ebben mi csak útjelzők tudunk lenni, de szükséges, hogy azzá váljunk, hogy lássák imádkozásainkat, részesei legyenek a családi áhítatoknak, tapasztalják konfliktusaink krisztusi megoldását. Ehhez nekünk is Istentől jövő erőre, bölcsességre, hitre van szükségünk. 

2019. május 5.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Energia fentről KOCSIS JULIANNA

8

A Sámuel Alapítvány tizennyolc éve segít a kárpátaljai árva és elhagyott gyermekeknek családtípusú gyermekotthonok működtetésével. A beregszászi Ilosvay család az elsők között állt a kezdeményezés mellé. Különösen a sérült gyermekek sorsa érintette meg őket.

Reformátusok Lapja 2019. május 5.

| AKTUÁLIS |

Sipos Géza szerint nagyon fontos, hogy a gyermekeket hívő házaspárok fogadják be

Hosszú asztal foglalja el a központi helyet az Ilosvay család otthonában. Mária, az édesanya mosolyogva jegyzi meg: hamarosan, amikor húsvét örömére végre a legtöbb családtag hazaérkezik, kihúzzák az asztallapokat. – Na, akkor lesz igazán hosszú! – nevet. A szőke, mosolygós asszony körül valahogyan minden békésnek tűnik. Az asztal fölött mézeskaláccsal díszített koszorú lóg, a falon gyerekek rajzai, saját kezűleg készített ajándékai. Ilosvay Mária – ahogyan a legtöbben szólítják, Marika – és férje, Attila tizenhárom gyermeket nevelnek. Pontosabban neveltek, mert a nagyok már kirepültek a családi fészekből. Közülük három vér szerinti, a testvéreiket befogadták – Ilosvayék ugyanis a Sámuel Alapítvány családtípusú gyermekotthonaként „működnek”.

SEGÍTENI KELL A Sámuel Alapítvány beregszászi irodájában minden családról van kép

Taracközi Ferenc, az alapítók egyike

A Sámuel Alapítvány 2001-ben jött létre azzal a céllal, hogy családba segítse a kárpátaljai árva, illetve elhagyott gyerekeket. Nem volt egyszerű vállalkozás: Ukrajnában az alapítvány indította el az első családtípusú gyermekotthont. – Nagyon sok harcunk volt, mert amit az ember nem ismer, attól fél – vallja Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Gyülekezet vezető lelkipásztora, az egyik alapító, aki még teológus volt, amikor megfogalmazódott benne, hogy valahogyan segíteni kell az állami gondozásba kerülő gyerekeken. Tanulmányai befejezése után Beregszászba helyezték, és az akkori ifivel utcagyerek-misszióba kezdett. Ezzel párhuzamosan született meg az ötlet, hogy a gyülekezet égisze alatt az állami intézményektől eltérő mentalitással működtetett gyermekotthont nyissanak. A kilencvenes évek végére össze is gyűlt a terv elindításához szükséges összeg, de egy nyugtalan, álmatlan éjszaka után mégis visszaléptek. – Úgy döntöttem, hogy várunk. Közben megismerkedtem több intézménnyel, például a kecskeméti és az erdélyi illyefalvi gyermekfaluval. Egyre határozottabban éreztem, hogy a gondozottaknak az lenne a legjobb, ha teljes családban nevelkedhetnének. Végül Magyarországon, a Menedék Alapítvány működtetésében találtam egy család jellegű otthont. Habár még gyerekcipőben jártak, de az elvet nagyon jónak tartottam – ismerteti a kezdeteket a lelkész. Míg Taracközi Ferenc Beregszászban kereste a járható utat, addig néhány kilométerrel távolabb, a nagyszőlősi járási Tiszapéterfalván a helyi református líceum egyik tanára, Valkócz Éva is hasonló lelkülettel igyekezett segíteni a magukra maradt kicsinyeknek. Az iskola diákjaival hetente látogatta a Nagyszőlősi Járási Kórházban otthagyott gyermekeket, hogy azok némi szeretetet, figyelmet kapjanak.

TÖRVÉNY SZÜLETIK A lelkész és a tanárnő végül egymásra talált, és közösen kezdtek a családtípusú gyermekotthonok kivitelezési lehetőségei után kutatni. Ukrajnában akkoriban még nem volt hasonló kezdeményezés, ennek megfelelően vonatkozó törvény sem volt. A magyarországi Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány sietett a segítségükre, annak vezetőivel közösen szerveztek Beregszászban 2019. május 5.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

konferenciát, amely a Sámuel Alapítvány elindulásának mérföldköve volt. Illetékes szakemberek – például jogász – mellett olyan érdeklődők kaptak meghívást az eseményre, akiket vonzott a gyermekek befogadásának lehetősége. Köztük volt az Ilosvay házaspár is. A találkozó után imalánc indult a kezdeményezésért. Valkócz Éva és Taracközi Ferenc végül összeállított egy koncepciót, amelyet eljuttattak egy képviselőhöz. A törvénytervezetet három hónap alatt elfogadta a parlament, ráadásul kimondták: az országban minden más típusú árvaházzal szemben prioritást élveznek a családtípusú gyermekotthonok. – A törvényre hivatkozva továbbléptünk. A megyei gyámügy fantáziát látott a dologban, hiszen Ukrajnában ők lehettek az elsők, akik éltek az új lehetőséggel, így támogattak minket. Habár, ahogy az lenni szokott, rögön hozzátették: törvény ugyan van, de pénz nincs… Az első gyermekotthont Tiszapéterfalván nyitottuk amerikai támogatással. Az államtól anyagi hozzájárulást három évig nem kaptunk, ettől függetlenül évenként nyitottunk új otthont. Később anyagilag is mellénk állt a vezetés – összegzi Taracközi Ferenc. – Az alapítvány kötelékébe jelenleg kilenc családtípusú gyermekotthon, egy befogadó és egy gyámcsalád tartozik, emellett több párnak segítettünk örökbefogadásban – mondja Sipos Géza, az alapítvány elnöke, aki 2006 óta tölti be a tisztséget. Az ukrajnai családtípusú gyermekotthonokban a szülők két-három vér szerinti mellett öt-hét fogadott gyermekről gondoskodnak. Összesen legfeljebb tízen nevelkedhetnek egyidejűleg a családban. Az úgynevezett befogadó család ettől kicsit eltér: a Bótrágyon élő házaspár két gyermeket, egy testvérpárt fogadott be két vér szerinti gyermeke mellé. Két évvel ezelőtt pedig egy gyámcsaláddal bővültek: a beregszászi gyülekezet munkatársának unokatestvérei szorultak segítségre. A testvérpár édesapja igen idős volt, az édesanya pedig nem foglalkozott a kicsikkel – a gyerekeket az intézetbe kerülés fenyegette. Ekkor döntött úgy a Kígyóson élő rokon, hogy gyámsága alá veszi őket.

ELŐSZÖR IMÁDKOZNAK Az otthont teremtők kiválasztásánál fontos szempont, hogy hitben járó, keresztyén családok legyenek, hiszen nem egyszerű idegen gyerekeket sajátként nevelni. Ebben pedig Sipos Géza szerint nagyon fontos szerepet játszik a hit. – A kiválasztás több lépésben történik. Először imádkozunk a kuratóriummal – emeli ki az elnök. – A kuratóriumi tagok kárpátaljai, anyaországi és felvidéki református lelkészek és egyházközeli emberek, de akad olyan is, aki a tengerentúlról követi figyelemmel a sorsunkat. Ezután meghirdetjük a lehetőséget a médiában és a gyülekezetekben. A jelentkezőket meghallgatjuk, lelkészi ajánlást kérünk az adott közösség vezetőjétől. Az érdeklődők betekinthetnek egy már létező család hétköznapjaiba. Ez azért nagyon fontos, mert tudniuk kell, mire vállalkoznak: emberéletekről van szó, nem gondolhatják meg magukat útközben. Jogos az óvatosság: amennyire nemes, épp annyira nehéz is a szülők feladata. Többnyire nem tudják, hogy milyen korú, nemű, 10 Reformátusok Lapja

2019. május 5.

nemzetiségű, bőrszínű, egészséges vagy sérült gyermekeket kapnak. Az illetékes gyámhivatalok ragaszkodnak ahhoz, hogy a hozzájuk tartozó gyerekeket fogadják be, ez pedig gyakran azt jelenti, hogy a kicsik valamilyen betegségben szenvednek. Van olyan család, ahol szinte mindegyik nevelt gyermek hasonló hátránnyal indul. Ez az Ilosvay családra is igaz.

ESÉLY A GYÓGYULÁSRA – Érdekes, soha nem féltünk attól, hogy a sérült gyermekek nevelése nehezebb lenne, vagy hogy hátrányba kerülnénk emiatt – tűnődik Marika. – Mindig elsőbbséget élveztek nálunk, mert nekik sokkal nehezebb családba kerülniük – mondja az asszony a lehető legnagyobb természetességgel. Az első beteg gyermeket még a Sámuel Alapítvány létrejötte előtt, immár huszonkét éve fogadták be. István nyitott hátgerinccel született, műtétre várt. Akkoriban Beregszászban egy holland lelkésznő végzett kórházmissziói szolgálatot, aki a beavatkozás és a lábadozás idejére családba akarta helyezni az elhagyott csecsemőt. A gyülekezetben kerestek befogadókat, Ilosvayék pedig jelentkeztek. Marika ekkorra már három kisgyermeknek adott életet, Dániel, a legkisebb, egyéves volt. Végül őket választották a feladatra, és a misszióban résztvevők megosztották velük: az álmuk az, hogy a kisfiú véglegesen családba kerüljön. Marikáék pedig rábólintottak. Istvánt megműtötték. Az operáció alatt a fiúnak több idegszálát elvágták, a beavatkozást végzők meggyőződése volt, hogy soha nem fog lábra állni. A beteg, eredetileg állami gondozásra ítélt cigány kisfiú sorsával nemigen törődtek az orvosok, Marika szerint gyakorlatilag kísérleti alanyként használták. – Másfél éves volt, amikor hozzánk került. Legtöbben le akartak beszélni róla. Mi viszont nem éreztük a műtét súlyát. Babaként tekintettünk rá, akiről gondoskodni kell, aki a járni tanulás előtt van. Úgy tanítgattuk, ahogyan egy egészséges gyermeket – és elindult. Egy évvel később mentünk vissza Ungvárra kontrollra. Az orvos nem akart hinni a szemének, azt mondta, csoda történt, mert ez a gyermek nem járhatna. Azt, hogy ez elviekben nem történhetett volna meg, mi akkor, István hozzánk kerülése után egy évvel tudtuk meg – emlékezik vissza Marika. Míg beszélgetünk, hol az egyik, hol a másik szék mögül kukucskál ki a nyolcéves Rebeka, oda-odabújik anyjához. – Ők, a kicsik azok, akik a legtöbb figyelmet igényelnék most – mondja Marika, aki szerint ha több ideje jutna külön-külön a gyerekekre, mindegyikük meggyógyulna. – De nem tudok ötfelé szakadni – öleli magához a kócos szépséget. Öten vannak ugyanis a kicsik. – Márton és Levente autista, velük a nap huszonnégy órájában kellene foglalkoznom – mondja az asszony. Mártont tizennégy hónaposan, háromkilósan hozták el Szolyváról. Az orvos búcsúzóul megjegyezte: úgy vigyék haza, hogy másnap úgyis temethetik. Szinte minden szerve beteg volt. – A sok szörnyűségből mi semmit nem érzékeltünk. Hazahoztuk, és akár egy újszülöttet, dajkáltam – pontosan úgy,

| AKTUÁLIS |

Ilosvay Marika és Attila mindig talál okot a mosolyra

mint most a pár hónapos, egészséges unokámat – árulja el Marika. Márton ma tizenhárom éves, és hatalmas szeretettel csüng az anyukája nyakán. – Néha mi magunk sem hisszük el azt, ami körülöttünk történik. Fruzsi lányunk autista, szívbillentyű-leragadással egészen Kijevig mentünk a gyógyulásáért – ma egészséges. Egyik fiunk epilepsziás volt, nyolc hónapig éjjel-nappal felügyeletre szorult – mára eltűnt a betegség, pedig elviekben ez sem történhetett volna meg – sorolja a csodákat az édesanya. A nehézségekkel szembenézéshez a szülőknek szüksége van más impulzusokra is. Énidőre ugyan kevés lehetőségük van, de van valami, ami az egész családot örömmel tölti el, ez pedig a cukrászat. Marika kezei közül igazi tortacsodák kerülnek ki. Ilyenkor fel is töltődik: nagyon örül, amikor pozitív visszajelzést kap a rendelésekről. Tavaly óta az Ilosvay Cukrászat neve már kézműves fagylaltjairól is ismert a kárpátaljaiak között, számos helyi fesztiválon is kóstolhatták portékájukat. – Ez a férjem, Attila álma volt. Amikor a gyerekek kicsik voltak, mindig azt mondta, hogy olyan jó lenne, ha egyszer végre annyi fagyit ehetnének, amennyit csak akarnak. Isten meghallgatta a kérését. Az édes hobbi pedig a családi bevételhez is hozzátesz: amikor már épp kiürül a kassza, befut egy tortarendelés. – Sosem előbb – mindig akkor rendeli ki az Úristen az elégségeset, amikor szükség van rá – mondja Marika.

KÉZZELFOGHATÓ CSODA

MINDEN GYERMEK SZÁMÍT Az „elfelejtett” gyermekek látogatása mára önálló misszióvá nőtte ki magát. Sipos József tiszaújlaki lelkész vezetésével a nagyszőlősi és a munkácsi kórház gyermekosztályán hagyott, ám örökbe nem fogadható kicsinyeket a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) közreműködésével rendszeresen látogatják önkéntesek, és hivatalos munkatársak nyújtanak folyamatos ellátást számukra. Az anyai szeretetet ugyan nem tudják pótolni, de a gyermekek gondozásában, fejlesztésében jelentős változást értek el. A missziót Magyarországon számos gyűjtőponttal támogatják, ezekről részletesen a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése (KEGYES) elnevezésű Facebook-csoportban tájékozódhatnak olvasóink.

A kiegészítésre pedig szükség van. Habár 2006 óta az állam anyagilag is az otthonok mellé állt, az összeg azóta alig változott, ez pedig még a rezsitámogatás, az úgynevezett szubvenció ellenére sem elég. Ezért Sipos Géza elnök szerint nagyon hálásak minden önzetlen segítségért. Rendszeresen támogatja az alapítványt a Dorcas Segélyszervezet Kárpátaljai Kirendeltsége, a Magyar Református Szeretetszolgálat, gyülekezetek, magánszemélyek is adakoznak. Mivel az ukrajnai gazdasági helyzet igencsak mélyen van, elkél minden segítség. Emellett pedig a jövőre is gondolnak, új feladatok, tervek születnek, amelyekhez szükség van az anyagiakra is. A „sámueles” családokhoz jelenleg közel száz gyermek tartozik. – A bentlakásos gyermekotthonokban, például Beregszentmiklóson vagy Tiszakeresztúrban, általában nyolcvan-kilencven gyermek él. Azt szoktam mondani, hogy a közreműködésünkkel Kárpátalján immár megszűnt egy ilyen intézmény. Ez az Úristentől kapott, kézzelfogható csoda – állapítja meg Sipos Géza, aki hangsúlyozza, hogy nagyon hálásak a szülők tevékenységéért, hiszen jól tudják, mekkora áldozatvállalást jelent ez. Az elnök nem téved: a családok emberfeletti munkát végeznek. Marika elismeri, hogy párjával esténként iszonyú fáradtsággal esnek az ágyba, de állítása szerint reggelre ez egyszerűen eltűnik. – A legtöbb dolog szervezés kérdése, és valahogy mindenhez kapunk türelmet, energiát. Hogy honnan? Csak fentről – ennek nincs jobb magyarázata – foglalja össze az édesanya.  FOTÓ: MAKÓ ANDRÁS 2019. május 5.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Százhatvannyolc kar közül a Károli Gáspár Református Egyetem BölcsészettudomáBAGDÁN nyi Kara a harmadik legnépZSUZSANNA szerűbb a felvételi jelentkezések számadatai alapján. Az Eduline szerint idén csak a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kara és a Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügyi és Számviteli Kara előzi meg a KRE BTK-t a sorban. – Magunk sem számítottunk erre az eredményre – osztja meg Sepsi Enikő, a kar dékánja. Az egyetemi vezetővel a sikerhez vezető útról, az értelmiség szerepéről, a lelki éhségről és a Károlin megjelenő közösségi többletről beszélgettünk.

12 Reformátusok Lapja

2019. május 5.

| INTERJÚ |

„A Károlin közösségben gondolkodunk” Huszonhat éves kora óta több helyen is dolgozott már vezetőként: a Balassi Intézetben, a Mindentudás Egyetemén, illetve az Eötvös Collegiumban, ahol műhelyvezető, igazgatóhelyettes és megbízott igazgató is volt az ott töltött tizennégy év alatt. Kilenc éve, a nagy változások időszakában került a budapesti református egyetemre. Miben volt ez az intézmény más, mint a többiek? Amikor átjöttem oktatni a Károlira, az egyetemre váró átalakítás elején az akkor részben stratégiai teendőket jelentő főtitkári feladatokat is elvállaltam. Fél évvel később megkértek, hogy fogadjam el a jelöltséget a BTK dékáni posztjára. Háromszor mondtam nemet, mert nem akartam újra vezető lenni: azt láttam, hogy minden nagy vállalkozás előbb-utóbb tönkremegy a hatalmi harcok, illetve az anyagi kérdések, a túl sok vagy túl kevés pénz miatt. Végül negyedszerre igent mondtam. Áldásként tapasztaltam meg, hogy lehet máshogyan vezetni, mint ahogy azt addig a szekularizált környezetben láttam: Istentől vezetetten, keresztyén menedzsmenttel. Persze ennek a kialakítása hosszú folyamat volt, amelyben voltak nehezebb időszakok is, összességében mégis nagyon hamar jelentkeztek a BTK-n az eredmények. Milyen eredményekre gondol? Amikor elkezdtük a munkát, többféle – morális, akkreditációs és bizalmi – válsággal kellett szembenéznünk, nem volt jó híre az egyetemnek. Először a szervezeti bizalmat igyekeztünk helyreállítani átlátható, nyílt kommunikációval. A kari vezetés kialakításának több stádiuma volt az elmúlt kilenc évben: mára elmondható, hogy a középvezetői réteg nagyon erős, a meghatározó posztokon profi vezetők vannak, ami szerintem nagy kincse a bölcsészkarnak. 2015-ben sikerült a kar és az egyetem akkreditációja és az azt megelőző több kari monitoring 2011-től 2013-ig. A nagy áttörés, amely felhívta ránk a figyelmet, az volt, amikor 2011-ben és 2012-ben is a százhatvannyolc egyetemi kar közül – sok szempontot figyelembe véve – ötödik lett a KRE BTK, amely 2010-ben még a tizenkettedik volt. 2013-tól jelentkezési adatokban megelőztünk az ELTE BTK-n kívül minden bölcsészkart. Mi lehetett ennek az oka? Egyszerűen olyan légkör kezdett el kialakulni, amelyben szerettek dolgozni az emberek, még akkor is, ha többet kellett teljesí-

teniük, mint az akkori állami bölcsészkarokon. Hatalmas léptékváltás következett: 2010-ben kétezer-egyszáz hallgatónk volt a karon, most négyezer-harmincan vannak, az idén pedig közel ötezren jelentkeztek a képzéseinkre. Nagy eredmény, hogy a KRE BTK ilyen szépen tud teljesíteni abban a nehéz piaci környezetben, amelyben zuhanórepülésben van a bölcsészképzés. Több tucat új bölcsészet- és társadalomtudományi, illetve művészetközvetítői szakot, valamint egy doktori iskolát alapítottunk az egyetemi grémiumok és a Zsinat által elfogadott stratégiánk alapján, most készülünk új doktori iskolát létesíteni. Ezzel tudtuk elérni, hogy ma fajsúlyos bölcsészet- és társadalomtudományi karnak számítunk méretben és képzési kínálatban egyaránt, mert a bölcsészkaroknak többfelé kell tudniuk átjárást biztosítani különféle képzések és képzési szintek között. A már említett keresztyén menedzsment kiterjed a tanulmányi osztálytól kezdve a stratégiai tervezésen, a vezetői továbbképzéseken át a tréninghetekre, károlis közösségi napokra is. Utóbbinak 2011től kezdődően az a szerepe, hogy ne csak a vezetők, hanem az oktatók, az ügyintézők is pontosan tisztában legyenek azzal, mi a tét és a feladat, és a hallgatóinknak is nyújtsunk curriculumon kívüli többletet. Azt hiszem, a munkatársaink azért is tudtak a szervezetfejlesztés első éveiben elkötelezetten beleállni a változásba, mert tudták, hogy dupla vagy semmit játszunk: vagy megmarad a kar és továbbfejlődik, vagy pedig be kell látni, hogy a református egyháznak ez a vállalkozása nem járt sikerrel. De erre az eredményre mi magunk sem számítottunk. Mennyire lehet benne a Károli népszerűségében, a jelentkezések számának növekedésében, hogy ezt a kart nem érte olyan kritika, támadás, amilyen például az ELTE-t vagy a CEU-t? A Károli is kapott támadásokat: az első években az előző időszak örökségével és névtelen blogokkal kellett küzdenünk, de aztán szép lassan az építkezés és a belső morális működés szükségtelenné tette, hogy a külvilágban keressünk megoldást a konfliktusainkra, hiszen meg tudjuk beszélni az ügyeinket. Nem is erre gondolok elsősorban, hanem arra, hogy van valamiféle idegenkedés az önállóan, árnyaltan gondolkodó bölcsészektől a világban – ahogy ez többször is volt a történelem folyamán. Mennyire érzékelik ezt a karon? Tavaly egy egész hetet szenteltünk az értelmiségi lét és feladat megvitatásának, mert magunk körül, Európában és 2019. május 5.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Magyarországon is kiéleződtek ennek az alapkérdései. Igen, van szakadás a magára hagyatott vidék és az értelmiségiek között: ez, ha lehet így fogalmazni, az írástudók kortárs árulása. A műhelymunkánk végén arra a következtetésre jutottunk, hogy csak valamilyen közösségnek van értelmiségije. Az értelmiségi önmagában nem létezik, tehát hiábavaló az önálló gondolkodás vagy a személyes életút, ha nem kapcsolódik a közösséghez, ha nem hat rá vissza és nem tart be bizonyos etikai normákat. A Károlin mi vállaltan közösségben gondolkodunk. A tavaly indult Benda Kálmán Szakkollégium alapító okiratában kimondjuk, hogy olyan, a tudományokban élen járó értelmiséget szeretnénk itt nevelni, akik képesek közösségben gondolkodni, hálózatszerűen működni, és képesek felelősségteljesen, keresztyéni elveket követve megújhodást hozni szűkebb és tágabb közösségeik életében. Ebben hiszünk, emellett köteleződtünk el, e szerint válogattuk össze a szakkollégium munkatársait is.

is jellemző – irritáció, ellenállás, amikor vallási, teológiai terminusok, vallással kapcsolatos kifejezések jelennek meg egy-egy vizsgálódásban. Valère Novarina kortárs francia író, esszéista, színházi rendező, akiről az említett könyv nagy része szól, ezt úgy fogalmazta meg, hogy kellene egy új Freud, aki rámutatna arra, mennyire tiltott a mai ember számára a spiritualitás, pedig oly nagy szüksége van rá, mint egy falat kenyérre. Ma már ott tartunk, hogy nem az ösztönöket, hanem a spiritualitást fojtjuk el, az vált tabuvá bizonyos tudományos vagy művészeti területeken. Azt gondolom, hogy ezt a szellemet ki lehet ereszteni a palackból, hiszen sokáig integráns része volt a kultúránknak, és nem kell azzal törődni, hogyan tekintenek erre különféle divatok. Meggyőződésem az is, hogy egyébként nagyon sok tekintetben az ilyen optikából született művészeti teljesítmények úttörő jellegűek a 21. században. Tehát nem valamilyen régmúlt dologról beszélünk, hanem olyan alkotásokról, amelyek a jövendő világ előízét közvetítik művészetként. A Károlin vagyunk néhányan, akiket ez nemcsak intellektuálisan érdekel, hanem teljes valóságunkban meghatároz.

Beszéltünk az értelmiség mai árulásáról és az értelmiség szerepének kiéleződéséről. Ön magyar–francia szakos bölcsész: érez feszültséget e két „Az egyetem négypillérű stratégiájának – az egyházi jelleg erősítése kultúra között? Mindenki a gyökereiből meríti a mellett – az egyik oszlopa, hogy nemcsak a tudományokat jól maga identitását. Sárbogárdon művelő, hanem a közösségben dolgozni tudó, testileg és lelkileg nőttem fel, a szüleim Csákberényből származnak – olyan közegből egészséges emberek képzésére törekszünk. Ezért sem mindegy, jövök, amelyben alapvető érték az mit látnak tőlünk a hallgatóink.” igazmondás, az egyenes beszéd, Mondta, hogy a Károlin a közösségre helyezik a hangsúlyt. Hoa tisztesség, a munkaszeretet és az egymás iránti felelősség, és gyan tapasztalják, mennyire keresik ezt az ide jelentkezők az amelyhez képest tulajdonképpen másodlagos a befutott karrier. egyetemen? Mi, akik a Károlin dolgozunk, és pontosan tudjuk, honnan jötA munkavállalók körében mérjük az elégedettséget, ebből láttünk, nem hagyhatjuk magukra azokat a közösségeket, amelyek juk, hogy a stratégiával azonosulás nyolcvan, sőt, esetenként felneveltek bennünket. Franciául a gimnáziumban kezdtem el kilencven százalék fölötti. A hallgatóknál nemcsak ezt mérjük, tanulni, nagy volt bennem a kíváncsiság, szerettem megtapaszhanem kipróbáltunk egy úgynevezett spirituális kérdőívet is, talni, ahogyan egy idegen nyelvvel új világ nyílik meg előttem. amelyben értékpreferenciákra is rákérdeztünk – ezt a héteAmikor valamely más kultúrában élünk, annak a nyelvén beszézer-nyolcszáz nálunk tanuló fiatal közül nagyjából kétezren lünk, írunk és olvasunk, akkor valójában a személyiségünknek töltötték ki. A válaszokból egyértelműen látszik, hogy elsősoregy másik része működik – ezt nagyon élveztem Franciaorban nem egyéni karrierre, hanem közösségre és életvezetési szágban. A kilencvenes években, amikor ösztöndíjasként, majd segítségre vágynak. Mi magunk is ezt érzékeljük a mindenaz Eötvös Collegiumban végzett munkámmal párhuzamosan napjainkban. Az egyetem négypillérű stratégiájának – az egydoktori hallgatóként tanultam Párizsban, sokat adott nekem ez házi jelleg erősítése mellett – az egyik oszlopa, hogy nemcsak a kétlakiság. Olyan volt kijárni, mint több levegőhöz jutni, maa tudományokat jól művelő, hanem a közösségben dolgozni gamba szívni a kedvességet, nyitottságot, egyben a kritikus, citudó, testileg és lelkileg egészséges emberek képzésére tözellált gondolkodást. Ma már, úgy látom, sokkal cenzúrázottabb rekszünk. Ezért sem mindegy, mit látnak tőlünk a hallgatóink. az értelmiségi lét Franciaországban, mint idehaza. Úgy látom, hogy támogató közösség alakult ki a Bölcsészetés Társadalomtudományi Karon, amely több eseményünkön is Egyik kutatási területe a misztika és a művészetek kapcsolata, látható, érzékelhető. Több egyetemen dolgoztam életemben, 2017-ben jelent meg ennek kapcsán Kép, jelenlét, kenózis című de olyan helyen még sosem voltam, ahol ezt a fajta lelki egyhabilitációs dolgozata a L’Harmattan Kiadónál. A Károli Magaséget is megtapasztaltam volna – alapvető szerepe van ebben zinban úgy fogalmazott, hogy „merte” használni ezt a teológiai annak, hogy mi, akik itt dolgozunk, egy akaraton vagyunk. Ezt fogalmat. Miért kellett ehhez bátorság? az egy akaratot éljük meg áldásként, ebből születnek az eredTalán úgy tudnék erre válaszolni, hogy van egyfajta – Magyarorményeink is.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ szágon kevésbé, Franciaországban még erősebben, de idehaza 14 Reformátusok Lapja

2019. május 5.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Nagy témát ad nekünk Pál apostol a Galata-levél sokat idézett vallomásában: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,20b) Sokan erre az igére hivatkozva valamilyen egészen furcsa énletagadó magatartást alakítanak ki. Jó az, ha nem látszik az én minden cselekedetünkben, de nem mindegy, hogy miért, hogyan és mi célból. Miért tűnik el az én: letagadja vagy megtagadja magát az ember? Elhalt vagy kiégett? Személytelenül és lélektelenül végzi a munkáját? Ha hiányzik belőle az ember, nincs benne én, akkor nincs benne élet sem. Ma különösen fontos, hogy ne váljunk személytelenné kapcsolatainkban, tárgyalások közben, üzletben, bármilyen munkánkban, mert embertelenné is válhatunk. Gépek végeznek feladatokat helyettünk, életünk sok területe automatizálódik, az ember munkáját egyre inkább átveszik különféle eszközök. Kevés az, hogy én nem élek. Ember nélkül üressé válhat minden. Vagy valaki más él helyettem bennem? Talán a szüleim, akikről nem tudtam leválni, vagy emberek, akiknek elvárásai szerint igyekszem élni. Sok oka lehet annak, hogy nem a saját életünket éljük. Hogy nem is élünk. De ez még nem a Krisztussal élés. Vannak emberek, akik egyébként is olyanok, mint a csiga, a legkisebb érintésre visszahúzódnak a házukba, mint valami páncél mögé. Ha megbántottak, ha megijedtem és félek: nem ér a nevem! Én nem is vagyok. Ez a rémület és ez a bújócska még az önféltés szintje, amely éppen ellenkezője annak, amit az apostol mond. Így vezeti be ugyanis a lényeget: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve.” Ez nem az én meggyilkolása, nem öngyilkosság, mert eluntam vagy megutáltam és megvetem magamat. A kereszt tudatos döntés: fölveszem a saját keresztem, és megyek Jézus Krisztus után. Önátadás. Ez nem jelenti azt, hogy többé nekem nincs dolgom, mert nem is élek többé. Átadom az első helyet, kiszállok a vezetőülésből, de nem szállhatok ki életem folyamatából. Nem statikus ez az állapot, mert állandó mozgásban van minden, a Krisztus-kapcsolat is. Nem egyszeri átrendeződés, amely után én már csak utas vagyok a saját hajómban, hanem dinamikus folyamat. Ő bennem marad, és meghagyja nekem a szabadságot, hogy éljek. Vele együtt. Kísérletezhetek azzal is, hogy visszaveszem a kormánykereket, és irányítom az életemet, de ez legtöbbször balesetekhez, sérülésekhez, néha tragédiákhoz és veszteségekhez vezet. De ezekből tanulunk. Közben újra és újra meg kell tagadnunk az ént, a mindig többre jutott önmagunkat, hogy Krisztus éljen bennünk egészen. 

IMÁDKOZZUNK!

Csak pár csepp lecsorduló víz a fejen, csak néhány kimondott szó: akarjuk, ígérjük és fogadjuk… Mégis erő és reménység árad felénk ebben a pár percben. Áldás, amely tőled jön, Urunk, és amelyben összesimítod az eget a földdel. Tele vagyunk aggodalommal, bizonytalansággal és félelemmel, ha a gyermekeinket nézzük. Meg tudjuk-e óvni őket a fájdalomtól, a sebektől? Merre visz az útjuk, és mi meddig mehetünk velük? Mikor kell elengedni a kezüket, és bízni, hogy nem tévednek el? Hadd hozzuk most eléd gyermekeinket! Mert te látod őket akkor is, ha mi hátat fordítunk nekik, és te kíséred az életüket akkor is, ha ők fordítanak hátat neked. Mi a keresztelés alkalmával letettük őket a te kezedbe, a legjobb helyre, és kimondtuk: azt szeretnénk, hogy hozzád tartozzanak. Add, hogy ne feledkezzünk meg erről, és a családunkat szüntelenül körbevevő áldásodról! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Jeruzsálem lányai A heti bibliai szakaszaink között olvasott Énekek éneke az Ószövetség egyik nehezen érthető és magyarázható írása. Az egyedülálló könyv címe a bevezető szavakból ered: „Énekek éneke” (1,1), ami abszolút felsőfokként értelmezendő, az énekgyűjtemény a szó szoros értelmében Salamon legmagasztosabb, legszebb énekeit tartalmazza. A héber kánonban az öt tekercs könyvei közé tartozik, és a páska ünnepén olvassák fel a zsinagógákban. Az egész Ószövetségben egyedül ebben a könyvben fordul elő hét alkalommal a Jeruzsálem lányai kifejezés: „Jeruzsálem lányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei” (1,5); „Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” (2,7; 3,5; 8,4); „Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból, ülését bíborból, belsejét szeretettel hímezték Jeruzsálem lányai” (3,10); „Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai! Ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok!” (5,8); „Ínye csupa édesség, és rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem lányai!” (5,16) A jeruzsálemi lányok a szerelmesét kereső lány barátnői, akikhez mintegy kórushoz intézi mondatait a menyasszony. A kifejezéssel egyetlenegyszer találkozunk az Újszövetségben, amikor Jézus utolsó húsvétjakor a Golgota felé tartó úton a körülötte álló és őt sirató asszonyokhoz szólt ekként: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok” (Lk 23,28). Jézus megszólításával utal az Énekek énekére és arra, hogy személyében a Vőlegény, a Páskabárány, a Messiás az, aki meghalni készül a kereszten.  SZETEY SZABOLCS

2019. május 5.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Elevenség és hagyomány Örökségünk új utak keresésére is kötelez – vélik a huszonöt éve újraindult Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom (SDG) munkatársai. Az SDG a virágvasárnapi BAGDÁN ZSUZSANNA hétvégén tartotta tisztújítással egybekötött jubileumi tavaszi találkozóját Balatonszárszón, amely a vissza- és előretekintés alkalma is volt. A szervezet munkájáról és közelgő programjairól Katona Viktor SDG-elnökkel és Katona-Hegedüs Anna elnökségi taggal beszélgettünk. Az 1921-ben indult Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom története folyamán mindig is az ifjúsági misszió kiemelt helyszínei voltak a református oktatási intézmények. Az 1994-ben újraindult mozgalom is a református középiskolák fiataljait kívánta megkeresni, csoportokba, aktív, imádkozó közösségekbe szervezni: mai munkatársaik valamikor maguk is ilyen diákkörök tagja voltak.

FELSZABADULTAN ÉS LELKESEN Az SDG a Zsinati Ifjúsági Irodán keresztül kötődik a Magyarországi Református Egyház nagy szervezetéhez, programjaikkal az egyházi iskolák munkáját segítik és támogatják. – Az utóbbi években egyre tudatosabban koncentrálunk tevékenységünkben az iskolákra, részt veszünk például a református egyház oktatási stratégiájának kialakításában is. Hi16 Reformátusok Lapja

2019. május 5.

vatásunk, hogy a református középiskolák sokféle munkáját támogatva lehetőséget biztosítsunk a diákoknak arra, hogy az iskolán belül vagy azon kívül másféle formában találkozhassanak Istennel, egymással és önmagukkal – fogalmaz Katona Viktor. – Egyre tisztábban látjuk, hogy mi valamiféle támogató plusz vagyunk az iskolák életében. Nem akarunk hittanórát tartani, reggeli áhítat előtt, ötszáz diáknak hirdetni a szervezetet, csak ott vagyunk közöttük a folyosón ennivalóval, játékokkal, és akinek van kedve, beszélgethet velünk – teszi hozzá Katona-Hegedüs Anna.

MEGÚJÍTOTT FOGADALOM A református lelkipásztor és felesége jelenleg az észak-angliai Scargill közösségben önkénteskedik, ahol az utóbbi hónapokban megerősödtek abban, hogy nagy szükség van olyan helyekre, terekre, ahol van lehetőség megállni, és a pihenésre, illetve a lelki folyamatokra figyelni. Mint mondják, habár Scargill nem kifejezetten terápiás közösség, de az egymásra figyelés, a közös ima és munka segít az élet átgondolásában és a megerősödésben. Szintén Scargillból jött az inspiráció az SDG-tagok avatásakor elmondott fogadalom szövegének revíziójára, amely egyben a mozgalom évek óta tartó megújítási folyamatának záróakkordja is. – Régóta gondolkoztunk azon, hogyan kellene ehhez hozzányúlni, kicsit élhetőbbé tenni a belépési nyilatkozat eredeti szövegét – magyarázza Katona Viktor.

| REFORMÁTUS ÉLET |

SDG HÁZ A Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom irodáját az elmúlt hét évben a Gyulai Pál utcai református gyülekezet fogadta be, ahonnan márciusban költöztek át a Dunamelléki Református Egyházkerület jóvoltából a H26 Ifjúsági Közösségi Térbe, a Horánszky utca 26ba. A közösség régi vágya, hogy saját otthonuk legyen. Az SDG Ház projekt célja, hogy „az SDG küldetését olyan céltudatos közösségben élje meg, amelynek tagjai egy adott időre, együtt élve kötelezik el magukat a közös imaéletre, munkára és szolgálatra, ezekben is remélve a formálódást Isten lelke által. Vágyunk, hogy a közösségben eltöltött idő megerősítse a tagokat krisztusi identitásukban, és felvértezze őket a tanítványi útra és Isten országának építésére. Fontos, hogy a ház ne szigetelődjön el a külvilágtól, hanem élő kapcsolatot ápoljon a környező társadalommal, és befogadó vendégszeretetet tanúsítson a házba érkező vendégek felé. Isten hívását érezzük ennek a háznak a megvalósításában, és szeretnénk, hogy ez a ház Isten dicsőségét szolgálja, az Istennel és egymással való közösség, az imádság és elcsendesedés, a munka és a szolgálat, a teremtett világgal való szeretetteljes együttélés és a testilelki gyógyulás helye legyen, reményt és küldetést adjon a közösség tagjainak, építse református egyházunkat, magyar népünket és kultúránkat, munkálja az ökumenikus párbeszédet, a felekezetek és népek közötti megbékélést” – írják küldetésnyilatkozatukban.

Katona-Hegedüs Anna hozzáteszi, hogy az új megfogalmazás nagy hangsúlyt fektet Jézus nagy parancsolatára, illetve azzal összefüggésben a kapcsolatok minőségére Istennel, önmagukkal és egymással.

EGYÜTT NÖVEKEDNI AZ ÚTON Az SDG sok mindent megőrzött az elődök örökségéből mind a rendezvények, mind a lelkiség terén. – Fontosnak tartjuk, hogy nemcsak diákmozgalom, hanem lelkiségi mozgalom is vagyunk. Az általunk képviselt lelkiség jelenik meg az alkalmainkon, az imasétákban, csendes időkben, a lelkigondozók munkájában vagy akár a bibliaismereti kalandversenyben. A diákok sok ismeretet szereznek az iskolában, nekünk emiatt is fontos, hogy az ismeret mellé ragasszunk élményt, az élmény mellé pedig hitet – fejtegeti a Katona házaspár.

A szervezet egyik újszerű programja a Tájoló nevű zarándoklat, amelyet négy éve szerveztek meg először: idén július 7. és 14. között Kaposvártól Pécsig járják majd be a földrajzi és a lelki utat. Az SDG történetében nem idegen elem az újító szándék, hiszen a maga korában a református táborhely, illetve konferenciaközpont ötlete is szokatlannak számított. – Elődeink is újszerű dolgokat kezdeményeztek, amelyek később szerves részévé váltak az egyház életének. Ahogy ők, úgy mi is keressük azt, amit hozzátehetünk az egyházi élet megelevenedéséhez. A zarándoklatban markánsan megjelennek azok az értékek, amelyeket a magunkéinak érzünk, a csendes időszakok, a közösen úton levés, együtt haladás, növekedés gondolatköre, amely a küldetésünkben is hangsúlyos: közösséget alkotunk, és együtt növekedünk Isten Lelke által – zárja gondolatait Katona Viktor.  2019. május 5.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

Jó hír Nyíradonyban

Romamisszióval, a demens idősek és a fiatalok elérésével építi jövőjét a Nyíradonyi Református Egyházközség. Többéves előkészítési folyamat után idén májusban átveszik a Nyíradonyi Ápolási Otthont, rendszeresen tartanak alkalmakat a cigányoknak, valamint programokat szerveznek a fiatalok és családjaik megszólítására.

„Jó hírünk van Nyíradonynak!” Ezzel a jelmondattal indította útjára gyülekezetépítő programját 2018 áprilisában a Nyíradonyi Református Egyházközség. Akkor találkozott a gyülekezet szándéka egy uniós pályázattal, amely jó háttér a közösségi élet felpezsdítéséhez. Suszter Szabolcs lelkipásztor 2014 óta szolgál a gyülekezetben. Az ő vezetésével dolgozták ki a presbitériumból kilencen azt a tervet, amely alapján igyekeznek minél több embert megszólítani. Két fő célcsoportot határoztak meg: a cigányságot és a demenseket, valamint kiemelték a kiscsoportok kialakítását és fontosságát. – Nyíradonyban nagy roma közösség él, jelentős részük régen a gyülekezetünk tagja volt. Több múltbéli eseményre vezethető vissza, hogy a cigányság elmaradt az istentiszteletekről. Egy részük más egyházakhoz csatlakozott, és olyanok is vannak, akik azóta sem tagjai egyik gyülekezetnek sem. Elsősorban őket szeretnénk most megszólítani – mondja Suszter Szabolcs.

LÁTHATÓ EREDMÉNYEK A lelkipásztor segítőt is kapott az Úrtól ehhez a feladathoz, Varga Róbert személyében. Az aktív önkéntes bibliaiskolát végzett, és minden szombaton megnyitja háza ajtaját a cigányok előtt. – A cél természetesen az, hogy az itt hétről hétre összegyűlő testvéreinket beépítsük a gyülekezetünk közös18 Reformátusok Lapja

2019. május 5.

ségébe – emeli ki Suszter Szabolcs, aki a hitoktatásnak köszönhetően a gyerekekkel napi kapcsolatban van az iskolában. – Ez nagyon jó lehetőség arra, hogy a fiatalokat is bevonjuk a gyülekezeti életbe – mondja a lelkipásztor. De van olyan lelkes presbiter, aki azt vállalta, hogy szabadidőben összehívja focizni a környéken élő gyerekeket a templomkertbe. Az eredmény pedig már jól látszik, hiszen minden vasárnap gyermek-istentiszteletet tartanak a fiataloknak a gyülekezeti teremben, amelyet a pályázat segítségével tudtak felújítani.

ÉSZREVETTÉK A MEGNYÍLÓ AJTÓT A másik cél a demensek elérése. – A templomunk szomszédságában található a Nyíradonyi Ápolási Otthon, ahol a lakók túlnyomó része református. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne foglalkozzunk ezekkel az emberekkel – mondja Suszter Szabolcs. A lelkipásztor több éve dolgozik már a pszichiátriai otthonban terápiás munkatársként, így jól ismeri a bentlakókat. Rendszeresen tartanak olyan kézműves-foglalkozásokat, amelyeken kötetlenül beszélgethetnek hitről, egyházról, ünnepekről, vallásról a gondozottak. Emellett ma már a heti bibliaórának is az otthon ad helyet, így ott mind a gyülekezeti tagok, mind az intézményben élők jelen lehetnek. Nem véletlen ez a szoros együttműködés, hiszen a gyülekezet május elsejétől átveszi az otthon fenntartását. – Két és fél éves, nagyon nehéz folyamatnak érünk most a végére. A mi gyülekezetünkben is jelen vannak a különböző nehézségek, betegségek. Megláttuk azt a nyíló ajtót, amelyet közösségünknek ez az otthon jelent, és látjuk a felelősségünket az ott élő emberek iránt – mondja a lelkipásztor, aki fontosnak tartja, hogy elvigyék az evangéliumot azoknak is, akik önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy nincsenek kapcsolat-

| REFORMÁTUS ÉLET |

A Magyar Református Egység Napja 2019. 05.18. – Debrecen, Kossuth tér 2019. május 18-án ünnepeljük a Magyar Református Egység Napját Debrecenben, abból az alkalomból, hogy tíz éve egyesült újra a Magyar Református Egyház a Kárpát-medencében. E napon találkozásra hívjuk a Kárpátmedencei, a nyugat-európai és a tengeren túl élő magyar reformátusokat, hogy együtt ünnepelhessünk. A nap középpontjában a Debrecen főterén 15 órakor kezdődő úrvacsorás istentisztelet áll.

PROGRAM

A lelkipásztor fontosnak tartja, hogy elvigyék az evangéliumot azoknak is, akik önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy nincsenek kapcsolatban sem az eredeti gyülekezetükkel, sem a helyi egyházközséggel. ban sem az eredeti gyülekezetükkel, sem a helyi egyházközséggel. Vallja: hitük megélésében a helyi református közösséghez kapcsolódásnak fontos szerepe van. – Szeretném, hogy megismerje a gyülekezetünk az idős korosztálynak ezt a szegmensét is. Mert könnyű, amikor még ereje teljében van a szülő, de nehéz azt megtapasztalni, amikor egyik évről a másikra szinte teljesen beszámíthatatlanná válik. A missziónknak ez az ága nagyon jó érzékenyítési lehetőség a demenciával kapcsolatban.

ÉPÜLJENEK BE A GYÜLEKEZETBE A közösségi és a hitélet megmozdulását mutatja az is, hogy a pályázat segítségével rendszeresen szerveznek szabadidős programokat, amelyeken szívesen vesznek részt a gyülekezet tagjai. Emellett találkozási lehetőségeket teremtenek a különböző generációknak, és imaközösséget tartanak a vasárnapi istentisztelet után. A pályázat jövő év júniusáig tart, de annak lezárulásával is ezeket a fő csapásvonalakat szeretné követni a gyülekezet. Suszter Szabolcs lelkipásztor a jövőre nézve elmondja, hogy igényelnének egy beosztott lelkészt, aki az ifjúsági munkáért és a hitoktatásért felelne. – Reményünk van arra, hogy akiket a pályázat segítségével elérünk, beépülnek a gyülekezetbe, és aktív tagjaivá válnak közösségünknek – összegzi a lelkipásztor.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET

Nagyszínpad – Főtér 9.30–10.00 Gyülekező – zenei felvezetés 10.00–10.40 Ünnepélyes megnyitó 10.40 – Párhuzamos programok több helyszínen Nagyszínpad – Főtér 10.40–14.30 Kárpát-medencei körkép – zene, tánc, bizonyságtétel, missziók, iskoladráma, diakónia 14.30–15.00 Bevonulás az istentiszteletre – flashmob 15.00–17.00 Istentisztelet úrvacsorai közösséggel 17.00–22.00 Tánc, zene, BORUM, táncház Kisszínpad – Déri tér 10.40–14.30 Üstökös: csillagpontos zenekarok döntője Áhítatok, beszélgetések három témában: ízlésformálás, kapcsolatformálás, lélekformálás Népzenei színpad – Kollégium első udvar 10.40–14.30 Néptánccsoportok, népzenei csoportok fellépése Kórustalálkozó – Kistemplom 10.40–14.30 Kárpát-medencei kórustalálkozó Lehetőségek piaca – Főtér 10.00–22.00 Kiállítások, bemutatók, kóstolók öt szekcióban; missziók, szolgálatok; Jézust keresem! – Milyenek a reformátusok? – Testvért keresek!; egyházi turizmus; református ízek, BORUM; könyvek, kiadványok Baltazár Dezső téri színpad 10.40–14.30 Zenélni jöttünk Emlékkert 10.00–17.00 Diakóniai bemutató, kézműves foglalkozás gyerekeknek Játszóház – Péterfia utcai udvar 10.00–17.00 Gyerekmegőrzés, játszóház, ugrálóvár Oratórium – Kollégium 10.40–13.30 Nőszövetségi és presbiter szövetségi találkozó Kálvin Terem – Kollégium 10.40–13.30 Kollégiumi Baráti Kör találkozója Kölcsey Terem – Kollégium 10.40–14.00 Bábszínház Zsibongó – Kollégium 10.40–14.30 Pódiumbeszélgetés – Egyház és kommunikáció – A házasságról – Egyház és közélet Kápolna – Kollégium 10.40–14.30 Kárpát-medencei imalánc Levéltári Udvar 10.40–14.30 Az MRSZ mentőkutyás bemutatója További információk, hasznos tudnivalók a ttre.hu honlapon, illetve az esemény Facebook-oldalán olvashatók. 2019. május 5.

Reformátusok Lapja 19

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Tények Azon egy pillanatig sem kell csodálkoznunk, hogy az emberek között nagyon gyakran vita alakul ki az úgynevezett tényekről. Pedig látszólag ennek nem így kellene lennie. Hiszen, mint mondani szokták, a tények, azok tények. Tényekkel nem lehet vitatkozni. De a helyzet az, hogy a tényeknek, vagy mondjuk úgy, a fizikai világnak, sőt az emberi jelenségnek önmagában nincsen semmi értelme. Az értelem fogalma csak azért értelmes, mert létezik ember, bárki legyen is az, aki az önmagukban jelentés nélküli jelenségeknek jelentést ad. Ki más? Ezt könnyű belátni, ha a világot elképzeljük ember

Az ember legnagyobb próbatétele az, hogy a világot, beleértve önmagát is, mint önmagában értelem nélküli fizikai folyamatok összességét „összerakja”, vagyis hogy az önmagukban értelmetlen jelenségek összességéből tényeket alkosson.

nélkül. Amikor tehát a valóságot vizsgáljuk, soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy itt valójában kapcsolatról van szó. Nem úgy áll a dolog, hogy vannak a tények önmagukban. A tények önmagukban némák és jelentés nélküliek. Hanem úgy, hogy vannak a jelenségek, és van az embernek nevezett lény, aki valamilyen titokszerű adottságánál fogva képes arra, hogy a jelenségekben értelmet lásson és azokat megnevezze. Az ember legnagyobb próbatétele az, hogy a világot, beleértve önmagát is, mint önmagában értelem nélküli fizikai folyamatok összességét „összerakja”, vagyis hogy az önmagukban értelmetlen jelenségek összességéből tényeket alkosson. Mert amikor azt mondom valamire, hogy az tény, akkor abban az értelmi megragadás mozzanata van. No, de itt jönnek a problémák, főleg akkor, ha a világ egészét, és benne az emberi jelenséget kell valamiképp megragadni. Mi a világ? Mi az ember? Mert ilyenkor mindig az a kérdés: amikor egy jelenségről azt mondom, hogy tény, honnan tudom, hogy amit tényként megragadni véltem, az valóban, tőlem függetlenül úgy is van-e? Ez azért 20 Reformátusok Lapja

2019. május 5.

van így, mert ahhoz, hogy valamit meg lehessen ragadni, mindig kell valamiféle külső viszonyítási pont, amelyhez képest az, amit meg akarok ragadni, értelmet nyer. Az értelemadás mindig megkülönböztetés, elkülönítés, összehasonlítás és viszonyítás. Ha tehát például azt mondom: ember, ezzel azt feltételezem, hogy létezik nem ember. Az ember szónak úgy van értelme, hogy tudom viszonyítani valami máshoz, ami nem ember. Ha megvan ez a fix viszonyítási pont, akkor jutok egyáltalán olyan helyzetbe, hogy egy bizonyos valamiről megmondjam, hogy az micsoda. Csakhogy hol van az a fix viszonyítási pont, amelyhez képest az ember világáról meg tudom mondani, hogy az micsoda? Mi van akkor, ha az embernek önmagát, a saját világát kell megragadnia? Akkor kívül kellene kerülnie önmagán. Kívül a saját világán. De az ember nem Münchhausen báró. Mindenféle hiedelemmel szemben a világ és benne az ember titokszerű jelenségéről ma sincs semmiféle végső bizonyosságunk. A tudomány természetesen képes arra, hogy bizonyos részjelenségeket az anyagi világ folyamatairól leírjon, és ez valóban nagyszerű. De nincs ezzel semmi baj. A baj azzal a nagyképű gondolattal van, amely képes volt elhitetni korunk emberével, hogy a világ és az ember önmagában is érthető. Nos, nem érthető. Ezért aztán nagyon is racionális az a feltételezés, hogy a világ és az ember kizárólag Istennel összefüggésben érthető. Ha szabad így mondani, Isten az abszolút viszonyítási pont, akihez képest és aki felől nézve az ember világa megragadható. Mert ő az abszolút tény, aki kijelentette önmagát. Ez és csakis ez a tény teszi képessé az embert arra, hogy a világot és benne önmagát a maga teljességében, vagyis végső tényszerűségében megragadja. Az ember világa a maga objektív valóságában húsvét világosságában vált megfogalmazhatóvá. Minden más csak forgás önmagunkban, botorkálás a sötétben. 

| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

Miasszonyunk

A szerző kulturális antropológus, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: WWW.FACEBOOK. COM/WEARETHEMEDIA2016

Eredetileg nem erről akartam írni, de vannak témák, helyzetek, amelyek beszippantják az embert, és bár az elmúlt héten mindenki elmondta már a magáét, annyira, hogy néha úgy tűnt, hogy a csapból is a Notre-Dame folyik, ráadásul mire ez a szöveg megjelenik, az egész történet aktualitását is veszti, így tehát legalább két oka lesz az olvasónak, hogy gyorsan továbblapozzon – mégis nekifutok. Leginkább azért, mert tulajdonképpen nem is az esemény vált számomra igazán fontossá, hanem a reakciók. Maga az esemény, a templom leégése

Szabados Ádám szavaival élve „annyira erős szimbólum, hogy szinte nem is szabad hozzányúlni”. Szinte. Mégis – szinte – mindenki, aki egyházon belül és kívül ad magára, aki véleményformálóként – ma divatos szóval: influenszerként – próbál jelen lenni a nyilvánosságban, hozzányúlt. Egymás után szólaltak meg a jól ismert narratívák: a különböző összeesküvés-elméletek, a migránsok bűntettei, a keresztyén kultúrtáj pusztulásában a keresztyén Európa elvesztésének víziója, a fenyegetettség érzése, vagy épp a „szűzmáriázós” hamis vallás ítélete. A „másik oldalon” olvashattunk arról, hogy évente mennyi keresztyén templomot gyújtanak fel világszerte, és míg a Notre-Dame esetében személyi sérülés nem történt, a többi esetben – mint épp az ünnep alatt Srí Lankán – a cél éppen az, hogy a tűz a templommal együtt az embereket is elpusztítsa. Ezek a hírek viszont – a véleményformálók vérmérséklete szerint szándékosan, vagy a nyugati keresztyénség önfeladását eredményező „pc érzékenység” következményeképpen, de talán

egyszerűen csak az európai önteltség miatt – kimaradnak a híradásokból. De olvashattunk arról is, hogy a múlt, a „diadalmas egyház” büszke emlékének (egészen pontosan egy füstölgő és omladozó kőkupacnak) helyreállításába fektetett elképesztő összeget más, fontosabb társadalmi célra is lehetne költeni. Sőt – mint az itt látható képet készítő We Are The Media nevű aktivista csoport is üzeni – a katedrális maga a bolygó, ezt kell(ene) újjáépíteni – és ha akarom, ez nagyon is kálvinista gondolat. Ezekben a véleményekben igazából nincsen semmi különös. Az ember ugyanis nem tud érintetlenül hagyni egy ilyen erős szimbólumot. Pontosabban: az ember nem tud egy ilyen eseményt nem szimbólumként értelmezni. Mert az embert zavarja, ha valami értelem nélkül van a környezetében. Mindennek jelentést akar adni, majd ezeket a jelentéseket is egymással összefüggésbe hozva – ismerős: minden mindennel összefügg? – jelentések hálóját alkotja meg, miközben úgy gondol magára, mint aki ennek a hálónak a ragadozója, valójában ő maga az áldozat. A háló ugyanis nem ereszti, a háló lesz a világ, a kultúra, amelyen kívül nincsen semmi, illetve ami van, az többnyire értelmezhetetlen, vad és ellenséges. Az, hogy a véleményformálók miként nyúlnak hozzá az égő katedrális jelenségéhez, miként formálják szimbólummá, hogyan adnak jelentést annak, és hogyan interpretálják egymást is – mind az egyik, mind a másik vagy a sokadik véleményáramlat –, ezt a hálót rajzolja ki. Az eredmény pedig lehangoló, hiszen úgy tűnik, hogy valóban foglyai vagyunk annak a saját magunk által épített konstrukciónak, amelyre kulturális értelemben vett keresztyénségként, vagy a keresztyén kultúrából kisarjadt létformákként hivatkozunk. Ez azonban nem kultúra, ez a civilizáció, ahogy Kenneth Clark használja a szót, vagyis a hosszú távra tervezett társadalmi infrastruktúra, annak is a romjai, amelyet a létforma védelme érdekében épp kunyhóépítéshez hordunk szét. A kultúra lényegét az ember, a közösség adja, és abban jelenik meg, ahogyan az a világ jelenségeire reagál. A keresztyén kultúra a keresztyén reakcióban válik kitapinthatóvá. Ezért is volt megrendítő, felemelő és reménykeltő, ahogyan nagyhét hétfőjén Párizsban sokan az égő Notre-Dame látványára reagáltak. Mert a keresztyén kultúra reakciója az értelmezhetetlenre a térdre borulás és az imádság.  2019. május 5.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

MAI ÉLETHELYZETEK

Mire jó egy keresztelő? A család második gyermekük keresztelésére készült. Az édesanya és a nagymama magától értetődőnek vette, hogy a szokást követve a kisfiút is megkeresztelik. Az édesapa próbált ellenállni: – Miért kell ez, hiszen az első gyermekünk keresztelése után sem tettünk semmit. – Ez a szokás – zárták rövidre a kérdést az asszonyok. Így hát az édesapa is jött az előkészítő alkalomra. – A fiatal lelkipásztor úgy beszélt Jézusról, mintha mindjárt belépne az ajtón. Mivel én Jézust mindig is tiszteltem, megragadott ez a beszéd, és megkérdeztem a lelkésztől, hogy beszélgethetnénk-e külön is Jézusról. Ezzel különös találkozássorozat kezdődött el – mondta el később az édesapa. Én, az idősebb lelkipásztor azt vettem észre, hogy szolgatársam és az édesapa rendszeresen beszélgetnek a szomszéd szobában. Hetek múlva a fiatalember átadta az életét az Úrnak, és járni kezdett az istentiszteletekre, bibliaórákra. A felesége azt gondolta, hogy a férje megbolondult. Eddig nem járt templomba, most pedig elmaradhatatlan résztvevő lett, ráadásul sokkal figyelmesebb, kedvesebb lett őhozzá is. Hamarosan magával hívta a fiatal házaspárok hétvégéjére. Az asszony elment vele, bár nem sokat értett az egészből. Neki majdnem két év kellett ahhoz, hogy megértse, Jézus az ő bűneiért is meghalt, és neki is új életet készített. Most már ketten követték az Urat, majd a fiatalember édesanyja is csatlakozott hozzájuk. Néhány év elmúltával kopogtatott a harmadik, a negyedik, végül az ötödik gyermek is. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy kettőnél több gyermeket vállaljanak, de most kaptak erőt és örömet is hozzájuk. Nagycsalád lettek, kinőtték a tizedik emeleti, két és fél szobás otthonukat. Istennek gondja volt rájuk. Hogy, hogy nem, megismerkedtek egy vidéki hívő asszonnyal, aki örökölt egy második házat. Az elsőt – a nagyobbat – szívesen bocsátotta a nagycsalád rendelkezésére, ők pedig az autójukkal segítettek, amikor szükség volt rá. Így az öt gyermek tiszta vidéki levegőn növekedhetett, füves udvaron, kényelmes szobákban. A helybéli gyülekezet hamarosan új lelkészházaspárt kapott, akik nagy munkába kezdtek. Ébredés indult az ös�szetartozó három kis gyülekezetben, szükség volt munkatársakra. A Budapestről érkezett házaspár jókor jött számukra, oszlopai lettek az ébredő gyülekezetnek. Egyre többen ismerték meg Jézust – sokan a teljesen kívül állók közül, amilyenek ők is voltak az induláskor –, szaporodott a gyülekezetben a megtért fiatal házaspárok és megszülető harmadik, negyedik gyermekek száma is. Mire jó egy keresztelő? Íme, arra is, hogy a jó Pásztor megtalálja az elveszett szülőket, majd általuk újabb és újabb életeket. Áldott legyen érte!  VÉGH TAMÁS

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

Zengett a nóta a cívisvárosban Dalárdatalálkozóval emlékeztek a Habsburg-ház százhetven évvel ezelőtti trónfosztására Debrecenben. A református KISS SÁNDOR gyülekezetek mellett működő Váradi Dalnokok és Köröstárkányi Dalárda, valamint a katolikus indíttatású Gyimesvölgyi Férfikar és Pest-Budai Dalárda Berkesi Sándor karnagy meghívására érkezett a cívisvárosba.

professzor 1739-ben szervezett temetői kvartettet a városban, majd ez fiúkból álló vegyeskarrá alakult, története leghosszabb szakaszában pedig férfikar volt a kollégiumi Kántus, és mondhatjuk, hogy dalárdaként működött. Erkel Ferenc szervezésében és dirigensi közreműködésével 1868-ban hatvan kórus részvételével rendeztek dalárdatalálkozót, az 1929-ben tartott eseményen pedig kétszázkét dalárda vett részt, emlékeztetett a rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatón Berkesi Sándor. – A szombat esti próbát követő, éjszakába nyúló kötetlen nótázáskor is kiderült, hogy ezekben a közösségekben a törAz egyesített férfikórus április 13-án a Debreceni Református ténelmünk máig élő valóság. Bár a Kárpát-medence legküKollégium falai között próbálta össze a közös repertoárt Berkelönfélébb pontjairól jöttek össze ezek a férfiak, mindnyájuk si Sándor vezetésével, hogy az április 14-i istentisztelet után a repertoárjában ott vannak a szabadságharcaink, a múlt száNagytemplom lépcsőjén megrendezett ünnepségen a Bocszad két nagy háborújának és perkai-dandár helyőrségi zenekarának sze a trianoni fájdalomnak a dalai kísérete mellett Kossuth-nóták A MAGYAR NÓTA BECSÜLETE – hangsúlyozta lapunknak nyilaténeklésével emlékeztessen az 1849 Berkesi Sándor fontosnak tartotta megje­ kozva Berkesi Sándor. A karnagy áprilisában itt történt országos jegyezni: tapasztalatai szerint a dalárdák, ugyanakkor megjegyezte, bár nem lentőségű eseményekre. A mintegy főleg azoknak az idősebb korosztályhoz sorolhatók a mai kórusmozgalom hetven főből álló férfikar a kora esti tartozó tagjai, a történelmi korok énekei elitjéhez ezek a főként csak egy órákban a belvárosi templomokat mellett szívesen énekelnek műdalokat, szólamban éneklő karok, de nem is körbejáró ökumenikus virágvasármagyar nótákat is. Úgy véli, a hivatásos zenészek sokszor méltatlanul lebecsülik ezt ezért, hanem sokkal inkább ennek napi keresztútjáráson is részt vett, a műfajt, jóllehet nagy zeneszerzőink is – a sajátos hagyománynak az őrzése ahol református, katolikus és bappéldául Liszt Ferenc – gyakran merítettek miatt fontos a tevékenységük. Na tista énekeket zengedezve kísérte a belőlük ihletet műveikhez. – A műdaloknak, meg azért, amit ugyancsak a már sok száz fős gyülekezetet. magyar nótáknak is megvan a helyük a zenei kultúránkban, ezért becsülni, őrizni kell említett sajtótájékoztatón fogalDebrecenben már hagyománya őket. Igenis vannak közöttük értékes művek, mazott meg a Kossuth-díjas dirivan a dalárdatalálkozóknak: legpéldául Béres József Szép magyar ének című gens: újra feltámasztott műfajként utóbb négy évvel ezelőtt, 2015. kötete is nagyszerű válogatást kínál ezekből a dalárdák – határon innen és túl is március 15-én tartottak ilyen ös�– hangsúlyozta a karnagy, aki szerint a – a közösségépítés és az egészsészejövetelt itt a dalnokok, a hasonló dalárdák e műfaj továbbéltetésében is fontos szerepet játszanak. ges nemzeti érzés műhelyei. rendezvények históriája pedig korai időkre nyúlik vissza. Maróthi György  FOTÓ: C. KISS ILONA 2019. május 5.

Reformátusok Lapja 23

| SZEMLE |

A tanulókat kísérő Kozma Ibolya elmondja, egy nappal korábban érkeztek, így lehetőségük volt megnézni a jól felszerelt iskolát. Ezt erősíti meg Kiss András is, aki a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Szakiskola diákjait kísérte el. – Sokfelé jártam határon innen és túl, de ez az egyik legjobban felszerelt intézmény – állítja a tanár, aki azért hozta el tanítványait, hogy szokják a versenyszellemet. Nagy kollégium, gyakorlati munkára alkalmas tágas termek, modern technológia segíti a tanulni vágyókat – aki a kolozsvári szakiskolát választja, a legjobb helyre iratHagyományteremtés céljával szervezett főzőversenyt április 6-án a Kolozskozik be. Ezért nem meglepő, hogy a vári Református Kollégium. Az erdélyi főúri konyha titkai elnevezésű megmékincses város cégei sok diákot már retést az intézmény szakiskolája a Carola Egyesülettel közösen rendezte meg. tanulókorukban alkalmaznak – elsősorban azért, hogy ne menjenek külföldre, vagy ne Az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket! halásszák el őket a rivális vállalkozások. mozgalom keretében a szakiskola a Szilvássy-épüle– Ősztől a kolozsvári Hilton szállodában fogok doltet választotta. A diákok igyekeznek a lehető legtöbgozni – újságolja a bálványosváraljai Gherman Anabet megtudni az épületről és egykori lakóiról. – Innen maria, aki diáktársával, a zsoboki Szalai Szilviával a jött az ötlet, hogy a főúri asszony közelmúltban megverseny harmadik díját nyerte meg. A nyolcgyermekes jelent recepteskönyvét és az általunk elképzelt vercsaládban felnövő tizedikes lány és idősebb testvére senyt összekössük, ebben találtunk partnerre a Carola is a kolozsvári iskolába jár. – Kilencéves voltam, amiEgyesület képviselőinek személyében – magyarázza kor már a nagymamámmal dagasztottam a kenyeret, Nagy Tibor Sándor lelkipásztor, a tanintézet vezetője. SZILVÁSSY CAROLA (1874–1948) és édesanyámnak is sokat segítettem a konyhában. A szervezők szeretnék, ha a verseny hagyomán�Kolozsváron született, Így nem volt kérdés, milyen iskolát választok – meséli nyá válna. Így amellett, hogy a szakácsszakmát elsaszülei Szilvássy Béla Anamaria, aki kollégista, és csak a hétvégékre megy játítani vágyók megismernék Bornemissza Elemérné földbirtokos és Wass haza. Olyankor viszont gyakorolja a tanultakat, hiszen Szilvássy Carola receptjeit, az erdélyi magyar szakisAntónia bárónő voltak. A rendkívül rendszeresen főz a tízfős családnak. kolák megoszthatnák egymással tapasztalataikat. szép, intelligens, a kor Urogdi Csaba, a zsűri egyik mesterszakácsa szerint – Hat iskola jelentkezett, ennek nagyon örventársadalmi normáival azokból lesznek a legjobb szakácsok, akik szeretik a dünk – magyarázza Nagy Tibor, aki azt is elmondja, szembemenő munkájukat, és bírják a stresszt. – A zsűri nemcsak az hogy Erdélyben tizenhárom magyar szakácsosztály nemesasszony ételek ízét értékeli, hanem figyelembe veszi az öltözeműködik. Mivel elsőéves diákok nem nevezhettek, egy személyben volt a Kolozsvári tet, a tisztaságot, a versenyzők ügyességét és terméígy néhány iskola, amely csak ebben a tanévben inNőszövetség elnöke, szetesen a receptekkel kapcsolatos előírások pontos dította el a képzést, idén kimaradt a versengésből. a marosvásárhelyi betartását is – vázolta a kritériumokat a mester. Az esemény rövid áhítattal kezdődött, majd Kemény Zsigmond A verseny első díját a csíkszeredai Johannes Szebeni Zsuzsa színháztörténész tartott előadást Irodalmi Társaság Kájoni Szakközépiskola diákjai nyerték. Zárásként Szilvássy Caroláról. A résztvevőknek a jelenkori eltagja, az Erdélyi Színpártoló Társaság Farkas Adrienne újságíró, a Carola Egyesület munvárások betartásával a bárónő szakácskönyvében alelnöke, az Erdélyi katársa elmondta: Erdély megőrizte hagyomáleírt recepteket kellett elkészíteniük, ismereteiket Helikon védasszonya, nyos ízvilágát, és ezt a hagyományt kell továbbszokatlan, a régi időkre jellemző útmutatásokkal az Erzsébet Rend vinnie, fejlesztenie a tanulóknak. kellett alkalmazniuk. kitüntetettje és a A kiváló szervezésért az egyesület különdíjjal A főétel mindenki számára ugyanaz volt, de a diakonisszamozgalom első számú jutalmazta a kollégiumot. A szakiskola ezzel ismét desszertek csapatonként változtak. – Ezt az egyet támogatója. bizonyította, hogy tanárai, diákjai felkészültek, és nem szerettük volna kihúzni – mondják a gyergyóaz ötletek, a szervezés terén is példát mutatnak.  szentmiklósi Batthyányi Ignác Szakközépiskola diákjai, akik végül második helyezést értek el. SOMOGYI BOTOND, FOTÓ: CAROLA EGYESÜLET, WIKIPÉDIA

A bárónő receptjei a kollégiumban

24 Reformátusok Lapja

2019. május 5.

| SZEMLE |

PETRŐCZI ÉVA

Az „újrahímezett” templom A Pannónia Könyvek országosan, de határainkon kívül ugyancsak ismert, komoly egyház- és művelődéstörténeti, művészettörténeti missziót vállaló sorozata A Dél-Dunántúl festett templomai címet viseli. Szerzőjük a témának elkötelezett tudós, Zentai Tünde. A tizennegyedik kötet az Ormánság fővárosába, Vajszlóra vezet el bennünket. Jómagam 1967-ben jártam ott először, a pécsi Janus Pannonius Gimnázium osztálykirándulásán, amelyet felejthetetlen magyartanárnőnk, Bata Gézáné Glauber Olga szervezett és vezetett. Akkor még nem nyílt meg a Kodolányi János Emlékmúzeum annak a magyar írónak az emlékezetére, aki ugyan csak tízévesen került Vajszlóra, mégis az Ormánságot tekintette szellemi és lelki szülőföldjének, és az ottani kisvilág életét – számos egyházi vonatkozással – ő emelte be a magyar szépirodalomba. Kodolányi számos, műveiből származó idézettel kalauzunk volt ezen a szép napon. Akkortájt a ritka szépségű, nem csupán spirituális, hanem művészi értelemben véve is értékes vajsz­ lói templom még nagyon átlagos képet mutatott. Ugyanis a tizenkilencedik század derekától elterjedt, alaposan elhibázott szemlélet miatt megfosztatott „festett gyermeki Tzifrázásától”, mint parasztos, értéktelen, az egyre fejlődő Vajszlóhoz és annak büszke polgáraihoz nem illő látványtól. Pedig ennek az Árpád-kori településnek, ahol ott, a Dráva mentén Sztárai Mihálynak és lelkésztársainak köszönhetően már nagyon korán gyökeret vert a reformáció, lakói szilárd hite mellett soha nem volt nagyobb kincse, mint azok a – nagy valószínűséggel – idősebb és ifjabb Gyarmati Ferenc templomfestő asztalosok tehetségét hirdető alkotások, amelyek Isten teremtett világának szépségét tükrözik. A vajszlói „Szenteggyház”-at 1785. augusztus 28-án avatták fel, akkor kezdődött meg a templombelső díszítőelemeinek „fára hímzése” is. A motívumkészlet legfontosabb mintái a rózsa, a tulipán (amely olykor a lilioméval rokon látványt mutat), a görög eredetű levélvirág és a szegfű. A gyümölcsábrázolások között az alma, a szőlő és a gránátalma az uralkodó téma, de felbukkan a tudás fája is a törzsére tekeredő fehér kígyóval, a kísértés jelképével. A templombelső terének történetében nagyon

„Baranyában, a hetven »hímes« templom földjén a »bárhol lehetne« külsejű, megszentelt épületek visszanyerték szépségüket.”

Zentai Tünde: Vajszló, Czakó Ferenc fotóival. Pannónia Könyvek, Pécs, 2018.

fontos az 1809-es esztendő, akkor készültek el az északi karzat reneszánsz motívumai. Ugyanakkor mindkét Gyarmati, apa és fiú művészetében felfedezhetők rokokó elemek is, olyannyira, hogy némelyik ábrázolásuk egy-egy Csokonai-vers vizualizált változataként hat a figyelmes szemlélőre. Az, hogy Baranyában, a hetven „hímes” templom földjén a „bárhol lehetne” külsejű, megszentelt épületek vis�szanyerték szépségüket, és az egyházi és világi turizmus kedvelt, megbecsült színhelyeivé váltak, sok szakember fegyelmezett, ugyanakkor szenvedélyes és elkötelezett összmunkájának köszönhető. Olyan kutatókénak, mint a levél- és könyvtárak mélyéről sok kincset fényre hozó Zentai Tünde művészettörténész, és olyan, a tudományos és technikai kelléktár minden lehetséges eszközét bevető restaurátoroknak, mint Czakó Ferenc, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum évtizedek óta lankadatlanul dolgozó szakembere, alkotóművésze. A jelen kötet egyszerre gyönyörködtető és megrázó, ugyancsak általa készített képanyaga olyan, mint a templom „újrahímezésének” dokumentumfilmje. A vajszlói református templom esetében a belső helyreállítás 2014-től 2017-ig tartott. Idézzünk itt néhány gondolatot a restaurálási tervből, amely nem csupán alapos és meggondolt, nem egyszerűen egy célfeladat leírása, hanem egyszersmind Czakó és munkatársai – köztük Kiss Margit, Fabók Balázs és Pfeiffer Tibor restaurátorok szakmai ars poeticája: „Az Ormánság legrégibb újkori szilárdfalú templomának, a mennyezet kivételével, minden asztalosműve létezik. Az erezetes olajfestékkel takart minta túlmutat saját művészeti és helytörténeti jelentőségén, ugyanis ez az egyetlen festett templom, amelyről tudható, hogy idősebb Gyarmati János dolgozott benne. S mivel a kéziratokban gyakran említett alkotónak nem maradt fönn szignált műve, a vajszlói ornamentika feltárása elősegíthetné számos ormánsági hímes templom festőjének azonosítását.” Reméljük, hogy 2019 nyarán is nagyon sokan barangolnak majd „arra, alá, a Baranya szélen”, a hímes templomok felemelő szépségű világában Zentai Tünde a régió kincseit bemutató tizennégy kötetének valamelyikével a kezükben.  2019. május 5.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Képtelenül széles paletta Francia eredetű idegen szavunk, a paletta az igényes írásban, beszédben konkrét értelmű (’kézben tartható festékkeverő lap, lemez’), illetve a festőművész tevékenységének szimbólumaként szerepel: „A szürke paletta a szivárvány minden színével felgazdagodott, a mereven sarkos formák meglágyultak, mozgó formákká alakultak” – olvassuk Kassák Lajosnál. A mai festőkben ugyanúgy ott van „az a robbanékony, mámoros lehetőség, amely Cézanne palettáján is ott volt, amikor például a Vörösmellényes fiút festette vagy felesége egész alakos képét, piros fotelben” – írja Csoóri Sándor. A főnevet újabban ’választék, sokféleség’ értelemben használják, így vált közhel�lyé, bizonytalan, homályos értelmű, szürke divatszóvá. A mai írásban, beszédben elképesztő a jelentésbővülése. Sőt olykor képzavar, mulatságos közlések sora keletkezik, ha messze „téved” a szó a festészet világától. Nézzünk néhány példát napjaink médianyelvéből! Íme: „újdonság az egyetemi palettán a villamosmérnök és az üzemmérnök–informatikus szak”; „a magyarországi folyóiratok palettáján végigtekintve…”; „Gépjárművédelem: széles a paletta”; „A zenei paletta a tavalyihoz képest kissé változott”; magyar zeneművész kompozíciója szerepel egy francia „rádió palettáján”; aktuális témákat tárgyalnak a nyári tábor „közéleti palettáján”; új nemesítési irányvonal „a görögdinnye palettáján”; „modern csatornatisztító gépekkel bővült a paletta”. Egy tanácskozáson elhangzottak szerint egy bizonyos márkájú „szennyvízszivat�tyúk teljes körű palettája elérhető”. S megtudjuk azt is a világhálón böngészve: egyre több új szereplő jelent meg „a formulázott szervestrá­gya-készítmények palettáján”. Sajnos, nagyon elmosódott tehát a paletta főnév eredeti képszerűsége. Ezért is tanácsolják a nyelvművelők: ha a szó messze tévedt eredeti értelmétől, képzőművészettel összefüggő jelentéskörétől, a választékos stílusban inkább kerüljük.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. május 5.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A fősorokban a Példabeszédek könyvéből idézünk. Vízszintes: 2. Az idézet első része (É, T, Á, L, Á). 13. Épületszinttel kapcsolatos. 14. Mózes testvére. 15. Csokoládéfajta. 16. …, tekel … (Karinthy Frigyes ótesta­ mentumi ihletésű verse). 17. Hibaszázalék! 18. Verne Gyula egyik hőse (Phileas). 20. Ciklon belseje! 22. USA-tagállam. 25. Kén, szén és ittrium vegyjele. 26. Római 2. 27. Labdát fej fölött továbbít. 28. Útbevágás oldala. 30. Szakszervezetek Országos Tanácsa, röv. 32. Kamionjelzés. 33. Pest megyei község. 34. A Kongói Demokratikus Köztársaság korábbi neve. 36. Viseltes. 38. Palasovszky Ödön. 39. Fiatalon elhunyt osztrák énekes, zeneszerző (tkp. Johann Hölzel). 41. Calvados megyei francia falu (Ernes). 43. Indonézia gépkocsijelzése. 45. Egyhajlású rendszerben kristályosodó, zöld színű csillámféle. 47. Zenében: nagyon erősen. 49. Kisugárzik, latin eredetű szóval. 51. Félig mérges! 53. Ceruzát koptatva. 54. Kisváros Szudán nyugati részén (Tabit). 55. Színház és templom erkélyszerű része. 57. Londoni ha! 58. Kisbér része! 59. Mellénytartozék. 61. Aki betűi keverve. 62. Hogyishívjákol. 64. Országos Rendező Iroda, röv. 65. Döntetlen a sakkban. 67. Díva egyik fele! 68. Túrná a földet. 70. Zavar, nyugtalanít. Függőleges: 1. Az idézet második része (D, A, E, E, É, E, I). 2. Amerícium vegyjele. 3. Összetételekben vegyi folyamattal való kapcsolatot jelöl. 4. Bilétadarab! 5. Palesztin helység a Jordánon túl (Kenat). 6. Bírói végzés. 7. Magunk. 8. Sárban caplat. 9. Lendület. 10. … Derek, amerikai színésznő. 11. Össze-vissza fon! 12. Téli képződmény az ereszen. 17. …-Amerika, azon országok, amelyek egykor spanyol és portugál gyarmatok voltak. 19. Matematikai műveletet végez. 21. A rókatündér neve Ujj Mészáros Károly filmjében. 23. Amely esemény során. 24. Gabonát kaszálna. 27. Áruk sorrendjét a polcon megváltoztatni. 29. Tájékoztat. 31. Oxigén, jód és fluor vegyjele. 33. Éveink száma. 35. Beteget kezelő. 37. Német zeneműkiadó. 40. A végén felkoncol! 42. Sisera egynemű betűi. 44. A törvény szavait tartalmazó dobozka fölerősítésére szolgál a rabbinista gyakorlatban. 46. Valódi. 48. Egykori cseh járműgyár. 50. Apát, francia eredetű szóval. 52. Hatszárnyú angyal. 55. Állattartásra használt elkerített udvar. 56. … Bikila, olimpiai bajnok etióp maratonfutó. 60. Északi férfinév. 61. Elüt a többitől. 63. Végtag. 66. Népies tojás. 69. Tiltószó. 70. Hegedűs Géza. 71. Igevégződés. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Pilátus alatt a keresztre ment, – de harmadnap­ ra új életre támadt.

| GYERMEKEKNEK |

Ünnepeljünk!

mint mi karácsonykor. A templomban is örömünnepet tartottak, és áldozatot mutattak be Istennek. Igaz, hogy van olyan ünnep, amikor sátrakban laknak a zsidók? Igen, és úgy is hívják, hogy sátoros ünnep vagy a lombsátrak ünnepe, eredeti nevén szukkót. Eredetileg a betakarítás őszi ünnepe volt, így fejezték ki a zsidók az örömüket és Isten iránti hálájukat a jó termésért, és egyben emlékeztek a pusztai vándorlásra is, amikor sátrakban laktak. Szukkótkor ezért minden zsidó családnak sátrat kell építenie, amelyben az ünnep hét napja alatt laknak, hogy átérezzék, milyen is volt a sorsuk a pusztában. A sátoros ünnep hét napja után következik a Tóra ünnepe, ezt az Úr ünnepének is nevezték.

A sátoros ünnep hét napja után következik a Tóra ünnepe, ezt az Úr ünnepének is nevezték.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Én úgy szeretem az ünnepeket! Persze leginkább a karácsonyt, mert akkor együtt van a család, és jó sok ajándékot kapunk. A zsidó gyerekek is kaptak ajándékot karácsonykor? Nem, nem kaptak, és ma sem kapnak, ugyanis a zsidók nem ünneplik a karácsonyt. Ők nem tartják Jézust Messiásnak, így a születésnapját sem ünnepelik. Azonban a mi karácsonyunk környékére esik a hanuka, a fények ünnepe, amely nyolc napig tart. Krisztus születése előtt százhatvannyolc évvel Makkabeus Júdás visszafoglalta a szíriaiaktól a templomot, és a legenda szerint szent olajat is talált egy kis eldugott korsóban. Ez a kevéske olaj kitartott az ünnep nyolc napján keresztül. Ezért is nevezik a hanukát a fény ünnepének, és egy kicsit hasonlít a mi adventünkhöz, amikor minden vasárnap egy gyertyával többet gyújtunk meg az adventi koszorún. A zsidó családokban hanukakor a menórán, a nyolcágú gyertyatartón gyújtanak meg mindennap egy gyertyával többet. Az ünnep napjait a zsidó családok együtt töltik, sokat énekelnek, játszanak a gyerekekkel, és sok finomságot esznek, csakúgy,

Ünnepekkor mindig elmentek Jeruzsálembe, a templomba? Nem, csak a fő ünnepeken: a két aratásünnepen és páska idején, amelyről már szóltunk. Ezeket az ünnepeket zarándokünnepeknek is nevezik, éppen azért, mert ilyenkor a zsidó férfiak, gyakran a családjukkal együtt, elzarándokoltak a jeruzsálemi templomba, hogy ott áldozatot mutassanak be. Ám akik távol éltek a templomtól, azok általában csak évente egyszer jutottak el Jeruzsálembe. Akik pedig a szétszórtságban, messzi vidékeken éltek, örültek, ha életükben egyszer láthatták a templomot. Azt már tudom, hogy Jézus korában nem vasárnap volt a heti pihenőnap, hanem szombaton. Ünnepnek számított a sabbat is? De még mennyire, hiszen maga Isten mondja, hogy szenteljük meg a nyugalom napját. Ezért a legfontosabb helyen, a Tízparancsolatban találjuk ezt az igét. A sabbat szó egyébként pihenést jelent, hiszen ezen a napon senkinek sem volt szabad dolgoznia, nemcsak a zsidóknak, hanem a rabszolgáiknak és az állataiknak sem.  2019. május 5.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Egykép-kiállítás

A Tiszántúli Református Egyházkerület Egykép – Milyennek látod a református egyházat? címmel meghirdetett fotópályázatára beérkezett alkotásokból kiállítás nyílt a Debreceni Református Nagytemplom galériájában április 15-én, hétfőn délután. A szervezők olyan fotókat vártak, amelyek egy gyülekezeti, iskolai vagy munkahelyi pillanattal bemutatják és kifejezik azt, mit jelent ma reformátusnak lenni. A pályázatra százkilencven fotó érkezett be, amelyből hatvankét képet választott ki a szakmai zsűri – Máthé András fotóművész, Derencsényi István fotográfus, Mikáczó Kamilla tervezőgrafikus – a kiállításra, amely április 15. és július 15. között tekinthető meg a Debreceni Református Nagytemplom galériájában. A tiszántúli Egyházkerület Facebook-oldalán megtalálható az összes kiállított alkotás.  TTRE.HU

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu

„Míg a földön életutam járom”

Rekordszámú résztvevő jelentkezett a Hajdúvidéki Református Egyházmegye berekfürdői hitmélyítő konferenciájára idén. Az április első hetében megrendezett alkalmon huszonhét gyülekezetből több mint kétszázötvenen vettek részt. Feltöltődni, elmélyülni, lelkileg gyógyulni – legtöbben ezért látogatnak el minden évben a berekfürdői csendeshétre, amely idén a „Míg a földön életutam járom” címet kapta. Az öt nap alatt az igei alkalmakon Jézus életszakaszain keresztül tekinthetett mindenki saját és gyülekezete életére. A tematikát, mint minden évben, idén is az egyházmegye missziói bizottsága állította össze. – Az előadások pedig arról szólnak, hogy az emberi életút során hogyan változunk, a gyülekezeten belül milyen missziói lehetőségek rejlenek egy-egy életszakasz megszólításában – mondta Lomentné Szopkó Tünde lelkipásztor, az egyházmegye missziói előadója. – Közösségépítési lehetőség ez a hét. Az ide érkezők többsége feltöltődni jön, mert itt tényleg van, aki feltöltsön minket – mondta Szabadi Árpád esperes a konferencia céljáról. Az alkalom létjogosultságát is ebben látja: az egyik legfontosabb közösségi alkalom. Az egyház épülésének és újulásának az egyik nagyon fontos pontja az, hogy újra és újra érzékeljük, hogy mi együvé, mindnyájan Krisztushoz tartozunk, és az ő országának az ügyét építjük.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET

Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Szolgáltatás | Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. Egyéb | Szálláshely Zamárdiban! Hittantáborok, gyülekezeti csoportok részére az egyházi épületben 17 férőhely, vala­mint az udvaron sátorhelyek 20 főig. Érdeklődni lehet az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +3630-69-15-615-ös telefonszámon. 28 Reformátusok Lapja

2019. május 5.

A HÉT KÉPE

Bizakodással tekintenek a jövőbe a pákozdi reformátusok, hiszen hamarosan megvalósulhat régi álmuk: tetőtől padig megújul a templomuk – tájékoztatta lapunkat Kardos Péter lelkipásztor. 

| EGYHÁZI ÉLET |

Az Ázsiai Keresztyén Konferencia elítéli a Srí Lanka-i robbantásokat

„A terrorizmus kegyetlen megnyilvánulásai összeegyeztethetetlenek bármely vallásos tanítás és a civilizált társadalom erkölcsi értékeivel” – nyilatkozta Mathews George Chunakara, az Ázsiai Keresztyén Konferencia (CCA) főtitkára. Az április 21-i Srí Lanka-i robbantássorozat célpontjai között keresztyén templomok is voltak, amelyekben húsvéti istentiszteletre gyűltek össze a hívek. Az egymást követő nyolc merénylet három templomban okozott hatalmas pusztítást, köztük a római katolikusok fővárosi, Szent Antalról elnevezett templomában és a negombói Szent Sebestyén-templomban, valamint a szigetország keleti parti városában található protestáns Sion-templomban. „A CCA elítéli ezeket a szörnyű, erőszakos cselekményeket, amelyek több száz Srí Lanka-i ember életét követelték húsvét vasárnapján. Osztozunk az elhunytak családjainak és hozzátartozóinak gyászában, imádkozunk az áldozatokért és családtagjaikért” – mondta a CCA főtitkára. Mathews George Chunakara azt is elmondta: „A nemzetközi közösség felelőssége, hogy minden erőfeszítést megtegyen a terrorizmus csapásainak leküzdésére, valamint a béke és a biztonság megteremtésére a világban.” A vasárnapi támadás volt a legsúlyosabb Srí Lankán, amióta a polgárháború tíz évvel ezelőtt véget ért. A robbantások nagy része valószínűleg öngyilkos merényletek eredménye. A CCA főtitkára sürgette a Srí Lanka-i hatóságokat, hogy tegyenek szigorú intézkedéseket az életben maradt elkövetők ellen. A keresztyének az ázsiai szigetország 21 milliós lakosságának csak a 7 százalékát teszik ki. A CCA Srí Lanka-i tagegyházai között van a Ceyloni Egyház, a Metodista Egyház, a Dél-Indiai Egyház Jaffnai Egyházmegyéje, a Baptista Sangamaya Közösség, valamint a Srí Lanka-i Ökumenikus Tanács (NCCSL).  KÜLÜGYI IRODA / CCA

Ifinap Szatmárban

Március utolsó szombatján ifjúsági napot tartott a Szatmári Református Egyházmegye Jánkmajtison. A nap központi igéjét – „Isten országa közöttetek van!” – a Lukács evangéliumából vették a szervezők. Szalay Kont esperes köszöntötte a fiatalokat, akik tizenegy gyülekezetből közel százan jöttek el, a Szatmárnémetiből érkező Szegletkő zenekar vezette az énektanítást, az előadásban pedig Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor magyarázta az említett igeszakaszt. Játékokban és kézműves foglalkozásban is részük volt az érdeklődőknek, ahol csapatokban együtt dolgozva oldhatták meg a feladatokat. Zenei összeállításával a Ketten vagy Hárman zenekar színesítette a napot.  MUNKATÁRSUNKTÓL

ESEMÉNYEK

Május 11. Nagykáta | Hogyan előzhető meg a kiégés? – Jó hír azoknak, akik segítenek másokon, és már elfáradtak címmel tart előadást Szarka Miklós református lelkész, pár- és családterapeuta, klinikai lelkigondozó a nagykátai református templomban (Ady Endre u. 29.) szombaton 16 órakor. Az előadás mindenki számára nyitott és ingyenes. Május 11. Hajdúböszörmény | A Bethánia CE Szövetség szombaton 10 órai kezdettel a református gyülekezeti teremben (Kálvin tér 19.) csendesnapot tart. A szövetség e napon 10 órától tartja évi rendes közgyűlését is, amelyre valamennyi tagját várja. Ha ebben az időpontban a közgyűlés nem lenne határozatképes, úgy a következő közgyűlést május 11-én ugyanitt 13.30-kor tartják meg.

HALOTTUNK

Hegyi-Füstös Istvánné szül. Vaczkó Ilona gránitdiplomás nyugalmazott tanítónő, lelkészözvegy életének 98. esztendejében április 22-én hazatért Megváltójához. Gazdag életéért hálát adva május 4-én, szombaton 11 órakor vesznek tőle végső búcsút szerettei a gyömrői református „falusi” temetőben. „A szeretet soha el nem múlik.” (1Kor 13,8)

2019. május 5.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Bottáné Böröczffy Erzsébetet, a gyúrói gyülekezet pótpresbiterét kérdeztük.

1

Hogyan került kapcsolatba Istennel és a reformátussággal? A református hit felé a nagymamám terelgetett, ő volt az egyedüli református a katolikus családban. Mindannyian egy nagy házban éltünk a Somogy megyei Patalomon, ahol az Isten jelenléte olyan természetes volt, mint a levegővétel. Egyszer úgy adódott, hogy nagyon hosszú ideig a nagymamával

Bottáné Böröczffy Erzsébetet mindenki csak Babi néninek hívja, ha épp nem a gyúrói gyülekezetben segít, akkor kedvenc elfoglaltságának, a kertészkedésnek hódol. Nagyon szeret olvasni és hangversenyre járni. Isten három gyermekkel és eddig hét unokával áldotta meg.

3

Minek köszönhető ez, miből táplálkozik a hite? Isten többször állított próbák elé engem, nem volt könnyű az életünk sosem. A sok próba erősített meg, mert egyre inkább szükségem volt kapaszkodóra, amelyet az Istenbe vetett hitben találtam meg. Először vallásos irodalmat kezdtem olvasni, majd utána tértem át a rendszeres és komolyabb bibliaolvasásra. S hogy miből táplálkozik? Csak az Igéből.

4

laktam egy szobában, és ő sokat beszélt Istenről és Jézusról. Esténként énekelt nekem, és imádkozott velem. Ő volt az egyedüli református a faluban, ezért a nagypapám és katolikus családja egy haranglábat épített neki, amely a mai napig áll.

2

Sokáig evangélikus templomba járt, férje és három gyermeke is evangélikus, ön mégis a református vallás és gyülekezet mellett döntött. Miért? Apósom, Botta István nem csak kiváló evangélikus lelkész volt, hanem hittudós, teológus, vallásirodalom-történész és kiváló prédikátor is. Kelenföldről helyezték át Tordasra 1959-ben, ahol egészen 1986-ig szolgált. Haláláig az ő prédikációit hallgattam, de miután megtért Teremtőjéhez, nagy űr támadt bennem. Eszembe jutott a nagymamám, és ennek hatására mentem át Gyúróra, ahol akkor kezdte meg lelkészi szolgálatát Ócsai Tibor. Aho30 Reformátusok Lapja

gyan elkezdtem járni, vénségemre rájöttem arra, hogy ez nekem való. Annyira tiszta, annyira egyszerű, és csak a Bibliáról, csak az Igéről szól. Arról nem is beszélve, hogy sokkal gyönyörűbbek a református énekek, különösen a zsoltárok. Nem az istenhitem változott meg, csak sokkal jobban elmélyült.

2019. május 5.

Miért nehéz ma meghallani Isten szavát? Az iszonyatos zaj, a hatalmas kakofónia miatt, amely minket körülvesz. Isten szava halk. Isten nem kiabál, ő nem erőszakos, csöndesen hív minket, miközben üvölt a rádió, a gyerek, a tanár, a tévé, üvölt minden. Reménykedem abban, hogy ha eljön az ideje, akkor a gyermekeim is meghallják szelíd hangját, és majd naponta odafordulnak az Úrhoz. Nekem is hosszabb időbe telt az elfogadása.

5

Hogyan lett pótpresbiter? Már az első pillanattól kezdve igyekeztem hasznossá tenni magam a gyúrói gyülekezetben. Először a szolgáló asszonyoknak segítettem a konyhán szeretetvendégségek alkalmából. Kertészmérnökként én terveztem és a családom építette a parókia kertjét, miután elkészült az új gyülekezeti ház. A kertet azóta én gazolgatom, szépítgetem. Aztán kiderült, hogy valamennyire hasznos a tevékenységem, mert a legutolsó tisztújításon engem is presbiternek jelöltek. Én viszont úgy éreztem, hogy még csak pótpresbiternek vagyok alkalmas, de nagyon szeretem csinálni. A gyúrói presbitérium most nagyon jó közösség, mert végre megtört a jég, és a nyolc presbiterből négyen vagyunk asszonyok.  HEGEDŰS BENCE