Reformátusok Lapja 2020/15-16. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIV. ÉVFOLYAM, 15–16. SZÁM, 2020. ÁPRILIS 12–19. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

„MERT Ő MEGSEBEZ, DE BE IS KÖTÖZ, ÖSSZEZÚZ, DE KEZE MEG IS GYÓGYÍT.” (JÓB KÖNYVE 5,18)

9 771419 856007 20015

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Mert az én állhatatos hitem ez, hogy te az én bűneimért meghaltál, igazulásomért pedig feltámadtál. Ezt hiszem én, oh, Uram, gyámolítsad gyenge hitemet! Szerezz ezenképpen feddhetetlen megtérést énbennem, hogy szívem szerint jajgathassam előbbi bűneimet, megutálhassam azokat, és ennek utána szolgálhassak néked új életben és nagyobb áhítatosságban!  MEDGYESI PÁL (1604–1663)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

10

16

22

28

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu) Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Sebestyén László

AKTUÁLIS

10. Húsvét a hospice-házban | A Református Dunamenti Kistérségi Diakónia hospice-szolgálatáról kérdeztük Kontha Benőné Molnár Piroskát, az egyesület elnökét

INTERJÚ

16. Jó lesz újból találkozni | Steinbach József dunántúli püspökkel beszélgettünk az idei húsvét rendhagyó megünnepeléséről református közösségeinkben

INTERJÚ

22. Nem ér véget az élet ebben a valóságban | Péter-Szarka Lászlót, a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet lelkipásztorát kérdeztük a fiatalok mindennapjairól, online közösségeiről és az ünnepvárásról

REFORMÁTUS ÉLET

28. Ideje a megújulásnak | Egyházunk hivatalos honlapja mostantól korszerűbb arculattal várja az olvasókat

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt a következő hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). 2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

IV. 12. VASÁRNAP Húsvét

IV. 13. HÉTFŐ Húsvét

IV. 14. KEDD

IV. 15. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(20) „…hagyjuk életben őket…” (Józs 9,16–27) Ebben az ószövetségi történetben úgy ragyog fel a feltámadott és életet ajándékozó Krisztus evangéliuma, mint pocsolyában a napsugár. Józsuénak ki kellett volna irtani a gibeóniakat a mózesi törvény szerint (5Móz 7,1–2). Isten akarata azonban éppen ezzel a történettel írta felül a mózesi törvény ide vonatkozó részét, hogy a feltámadott Jézus Krisztusra, az élet Urára és Isten eredeti, éltető szándékára mutathasson (16–17). Ki kellett volna irtani a gibeóniakat, de nem koncolták fel őket, nem bánthatták azokat, mert eskü kötötte Izráel népét, hogy meghagyja az életüket. Életben hagyni, nem bántani, nem felkoncolni, hanem éltetni. Ez az Isten akarata. Ezt jelentette ki nekünk húsvétkor (18–20). Aki életben maradt, aki megmenekült, az hálával szolgál Isten népének közösségében. A gibeóniakat nem bántja, hogy ők örökre a favágói és vízhordói feladatokat kapták meg (22–27). Hazugságuk miatt átkozottnak nevezik őket (23). Az emberi átkot azonban mindig leveszi az Úr megváltó szeretete. A feltámadott Jézus Krisztusban ennél sokkal nagyobb dolog történt velünk: Isten levette rólunk a törvény, a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalmának átkát. Lk 24,1–12  186. dicséret (42) „…mert Izráel Istene, az Úr harcolt Izráelért.” (Józs 10) A déli részek öt királya megtámadta Gibeónt, mert átálltak Izráelhez (1–5). Ezzel indult az a harci cselekmény (6–27), amelynek végén a túlerő és a nehéz terepviszonyok ellenére Józsué serege elfoglalta az Ígéret földje déli részét, kivéve Jeruzsálemet (28–42). Fogalmazzuk meg a legfontosabb üzeneteket! Józsué serege itt emberileg elképzelhetetlen, megmagyarázhatatlan módon arat győzelmet (8; 12–14). Ez a győzelem az Úré, akinél a lehetetlen is lehetséges (Lk 1,37; 18,27). Az öt kánaáni király irgalmatlan kivégzése a bűntől rontott és törvény alá rekesztett világ egyetlen lehetősége, amely azóta mérhetetlenül sokszor megismétlődött már. Az Ószövetségben Isten parancsa is ehhez a helyzethez igazodott. A rossz irgalmatlan legyőzése azonban nem győzi le magát a gonoszt. A világ mindig gonosz és irgalmatlan marad. Ezért küldte el Isten egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. Ő meghalt, elhordozva a bűn büntetését, legyőzve a gonosz hatalmát, majd feltámadott, hogy az új és örök élet irgalmas szeretete járhassa át népén keresztül ezt a világot. Akik Jézus Krisztusban vannak, azok örökre megerősített városba menekültek, így végérvényesen megmenekültek (20). Az Úr városában a gonosz irgalmatlansága már nem kaszabol. Lk 24,13–35  185. dicséret (6) „Ne félj tőlük…” (Józs 11,1–9) A déli részek királyainak legyőzése után az északi részek királyai riadtan szövetkeztek Józsué ellen. Emberileg nézve esélye sem lett volna a seregükkel szemben (1–5). Isten azonban bátorította őt (6). Józsué könyvének helyes magyarázata hit kérdése. Ez a hit tudja, hogy a Józsué által vívott harc rendkívüli, Isten felhatalmazásából történő küzdelem, ezért nem sorolható a történelem sokféle háborúja közé. Amikor az északiak felsorakoznak Józsué ellen, szinte a 2. zsoltár jut eszünkbe, mert olyanok ezek, mint akik összegyűltek az Úr ellen és az ő felkentje ellen (Zsolt 2,1–3). Józsué és serege nem a maga harcát, hanem az Úr harcát vívta. Az Úr bátorításában bíztak. Nem szállt el a bátorságuk akkor sem, amikor a legyőzhetetlen ellenséget meglátták. Nem nyűgözte le és nem is rettentette el őket az ellenség „technikája”. Ártalmatlanná tették a paripákat, a harci szekereket, így nem kezdték el a maguk céljaira elvenni azokat (6–9). „Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.” (Zsolt 20,8) Józsué neve azt jelenti: szabadító. Ő az Úr felkentjének, Jézus Krisztusnak előképe. Krisztus megvívja a végső győzelmet a gonosz pusztító seregével, minden gyarló, pusztító harcból megváltja népét, és megtérésre hívja a népeket. Sok még itt a harc: nemcsak gyarló harcok, hanem hitharcok is, ezért az Isten országának kiteljesedésére várunk. Lk 24,36–49  350. dicséret (16) „Így foglalta el (…) az egész országot…” (Józs 11,10–23) Józsué elfoglalta az egész országot, az Ígéret földjének minden tájegységét (16–17). Azért tehette meg, mert az Úr megígérte ezt népének, és mert Isten Józsuéval és seregével volt. Győzelmeinek másik indoklása az, hogy az itt lakó népek keményszívűek voltak, és Isten népe ellen támadtak (20). – Az egyik indoklás az Úr kegyelmére utal, a másik indoklás az ítéletére mutat. Isten kegyelme és ítélete mindig együtt látható a Józsué könyvében. Ez mindenestől a szuverén Isten döntése. Ez előtt az ember csak leborulhat alázattal,

Reformátusok Lapja 2020. április 12–19.

| AZ IGE MELLETT |

bármennyire nem értené is az adott pillanatban. Aki azonban le tud borulni az Úr előtt, az kegyelem alatt van (18). Az igazi győzelem azonban soha nem egy földi ország elfoglalása, soha nem a másik legyőzése, lekaszabolása, kifosztása. Az igazi győzelem Jézus Krisztus feltámadása: örök diadal az itteni valóság minden kínja, gyarlósága, ellentmondásossága felett. Az Ígéret földjén megkapta Izráel minden törzse a maga részét (23), de a krisztusi győzelem által a mi örök, maradéktalan részünk „odaát” van. Ezért a mi megváltó Jézus Krisztusunk szenvedett, és nem az embertársunk szenvedése által jutottunk hozzá. Lk 24,50–53  347. dicséret (1) „Ezek voltak az ország királyai, akiket Izráel fiai megvertek…” (Józs 12) Pontos jegyzőkönyvezése ez a fejezet az Isten népe által elfoglalt területeknek. A jegyzőkönyvezés mögött azonban ott van valami sokkal több: az Isten cselekvése, az ő hatalma és szeretete választott népe iránt. A száraznak tűnő, precíz felsorolás valóban az Isten vezetését, erejét, szabadító győzelmet ajándékozó szeretetét magasztalja, azért ad hálát. Minden pontos, nem kapkodó munka, a legszárazabbnak tűnő is ezt az Urat magasztalja. Micsoda kapkodás folyik manapság: „gyorsan, látványosan, szépen és pontosan” – valójában azonban esik szét minden a kezeink alatt. Először a Mózes vezetésével a Jordán keleti oldalán aratott győzelmekről olvasunk (1–6). Ebben a felsorolásban is ott munkál a Szentlélek. Nemcsak Józsué győzelmei, hanem az „előd”, Mózes munkája is megkapja a hálaadással teli tiszteletet. Miért látjuk azt manapság mindenhol, hogy az elődöt csak szapulják, és majd a fiatal jön, lát és győz, majd ő megmutatja? Nem a hitünkkel van baj? Ezután felsorolják a Józsué által elfoglalt területeket, valamint a legyőzött királyokat. Ez a lista délen tizenhat kánaáni királyt (9–16), északon tizenöt kánaáni királyt jegyez fel (17–24). Összesen harmincegy város királyáról van itt szó. Sok a földi király itt, ebben a világban, de hatalmuk véges. Az egyetlen király uralma az örök. Mi őbenne bízunk. Ef 1,1–14  348. dicséret (1) …még igen sok terület maradt az országban, amit birtokba kell venni.” (Józs 13) Mindig marad elvégezetlen feladat: minden nap végén és életünk alkonyán is. Ez a fejezet a Jordánon túli terület felosztása mellett leltárba veszi az el nem foglalt területeket. Józsué megöregedett. Az Úr szolgája elé tárja életének mérlegét: megvénültél, és igen sok még az el nem foglalt terület (1). Isten azonban megnyugtatja Józsuét: ossza csak ki ezeket a területeket is népének örökségül, mert a többit ő majd elvégzi (6). Megnyugtató, hogy Isten cselekvése és kegyelme kipótolja majd azt, amit mi a legnagyobb odaadással végzett szolgálatban sem tudtunk maradéktalanul elvégezni. Az Úr azonban azóta sem adta át ezeket a területeket. Ez sem véletlen. Ennek is üzenete van. Ő ugyanis minden nép Istene. Az Úr e világban lakó népe tanulja meg azt, hogy az Úr maga az ő népének valóságos öröksége (33). Az Isten ugyanis maradéktalan és örök örökséget adott nekünk a feltámadott Jézus Krisztusban. Ef 1,15–23  352. dicséret (7) „…megbízható híreket hoztam…” (Józs 14) Kálébet még Mózes küldte el – negyvenesztendős korában –, hogy társaival együtt tekintsék meg az Ígéret földjét, mielőtt átlépik annak határát. Káléb jó hírt hozott arról a földről, nem pedig rémhírt, miszerint az ottani erős és hatalmas néppel szemben nincs esélyük (4Móz 13,30). Bátorította a népet, és bízott Isten ígéreteiben. Igen, mi akkor követjük hűséggel az Urat, ha követeivé leszünk a jó és bátorító hírnek, amellyel kapcsolatosan Jézus Krisztus feltámadása óta bizonyosságunk van (6–9). Káléb hálát ad azért, hogy ebben a világban is hosszan és egészségesen, ereje teljében megőrizte őt az Úr. Egy nyolcvanöt éves ember hálaadása ez. Minden nap kegyelem itt (10–11). Káléb számára beteljesedtek Isten ígéretei, mert megkapta azt a várost, ahová először lépett, amikor meglátták az Ígéret Földjét. Hebrón városát még mindig az anákok lakták, és ez Káléb számára idős emberként is harcot jelentett. Ebben a világban utolsó pillanatig tart a harc. Csak az Úr erejével van esélyünk. Isten ígéreteinek békességes beteljesedése a Jézus Krisztusban van, és ezek az ígéretek maradéktalanul csakis „odaát” teljesednek ki (12–15). Ef 2,1–10  353. dicséret

IV. 16. CSÜTÖRTÖK

IV. 17. PÉNTEK

IV. 18. SZOMBAT

2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja

5

| AZ IGE MELLETT |

IV. 19. VASÁRNAP

IV. 20. HÉTFŐ

IV. 21. KEDD

IV. 22. SZERDA

6

(20) „Ez Júda fiai törzsének az öröksége…” (Józs 15) Júda törzse kapott először örökséget, és legnagyobbként területe meghaladta minden más törzsét. Jákób próféciája teljesedett be itt, amelyet Júdáról mondott (1Móz 49,10). Megnyugtató tudni, hinni: mindezekre azért volt szükség, hogy Júda törzséből megszülethessen az örök király, a Megváltó, akinek engednek majd a népek. Amíg az Úr Jézus Krisztusnak nem engedünk, a gonosz és a halál hatalma alatt vagyunk. Istenünk azonban nem hagy bennünket ebben az állapotban: örökségünk van. Ezen az örökségen azonban többé nem uralkodhat semmiféle rontás. Júda és a többi törzs területét is – városaikkal együtt – pontosan meghatározták. De ezt a területet, beleértve Jeruzsálemet is, soha nem birtokolhatták zavartalanul (63). Mi zavartalan itt, ebben a világban? Ezért várjuk vissza a mi Urunk Jézus Krisztust. Ez a reményteli várakozás azonban örömmel tölti el itteni szolgálatunkat, jelenlétünket is. Ef 2,11–22  392. dicséret (10) „A Gézerben lakó kánaániakat azonban nem űzték ki.” (Józs 16) József erős háza két törzsből állt, Efraim és Manassé törzséből. Ezek az Ígéret földjének középső, gazdag területét örökölték. Júda törzse után a területben is legnagyobbakat. Közöttük Dán és Benjámin törzsének sokkal kisebb terület jutott. Ebben a világban mindig vannak különbségek, nincs egyenlőség. Isten megváltó szeretete – amely népének minden tagja számára ugyanaz – ebben a világban különbözőképpen mutatkozik meg. Vegyük észre azt, amit Isten nekünk adott, azért legyünk hálásak, és ne azt nézzük, hogy mi jutott a másiknak. Hiszen Jézus Krisztus megváltó szeretetében Isten már mindent nekünk adott. Például a szent sátor háromszáz évig állhatott, Efraim területén, Sílóban. „…minden a tietek…” (1Kor 3,21) Efraim harcosai, Júda férfiaihoz hasonlóan, nem űzték ki teljesen a kánaániakat, inkább adófizetőikké és robotos szolgáikká tették őket Gézerben. Ez a könnyebb, kényelmes és haszonleső megoldás később sok gondot okozott. A bírák korában azonban visszájára fordult a helyzet. A kánaániak felkeltek ellenük, és szolgáikká tették Izráelt. Ebben a világban nincsenek „arany középutak”. Ha nem számolunk le végérvényesen a régivel, az felzabál bennünket. Jézus Krisztus visszajövetelének teljesen új korszakára várunk, a kegyelem teljességének korszakára, ahol mindez bizonnyal másként lesz. Ef 3,1–13  357. dicséret (14) „Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk?” (Józs 17) Lám, soha semmi nem elég! Még akkor sem, ha többet kaptunk, mint mások. Ezt a legnyomorúságosabban a pénzek elosztásánál tapasztaljuk. Valójában minden területen, bármivel kapcsolatban képesek vagyunk elégedetlenkedni, irigykedni, pedig inkább hálát kellene adnunk: „…mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,18) József fiai, Efraim és Manassé a leggazdagabb tájékon a legnagyobb területeket kapták az Ígéret földjén, Manassé törzse még a Jordánon túli területekből is kapott (1–2). Mégis azzal a panasszal álltak elő, hogy népességükhöz képest ez túl kicsi nekik (14–18). Igen, pont ez a lényeg: mihez képest kicsi vagy nagy valami? Mihez viszonyítunk? Csak abból indulhatunk ki, hogy minden kegyelem, és minden az Isten ajándéka az életünkben, aki nem a bűneink szerint bánt velünk. Minden hálaadás csak ebből a bizonyosságból fakadhat. Enélkül pedig bármink van, soha nem lesz elég. Bizony, nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel (1Tim 6,6). Ef 3,14–21  295. dicséret (3) „Meddig késtek még?” (Józs 18) Az Ígéret földjének birtokbavétele nem ment olyan hősiesen és zavartalanul, ahogy a „diadalos” leírások ezt elénk tárják. Áldott az Úr szava, mindenben színigaz. Nem tünteti fel diadalnak azt, ami nem az. Egyetlen diadal létezik: Jézus Krisztus győzelme a bűn, a halál, a gonosz felett. A városok közül többet nem sikerült elfoglalni, azok csak papíron kerültek birtokba, de nem ténylegesen. A papíron kimutatott statisztika, és a valóság közötti különbség mind a mai napig nagy probléma. Hét késlekedő törzs még neki se látott a honfoglalásnak. Talán már elfáradtak, belefáradtak a küzdelembe. Nagy kérdés, hogy mikor lehet elfáradni, megfáradni. Vagy Isten hívő népe számára mindegyik tilos (2–7)? Józsué biztatta őket, összeíratta az el nem foglalt területeket, majd Isten színe előtt, a sílói szentélyben (1) sorsvetéssel kiosztotta azokat a még lemaradt törzsek között, hét egyenlő részben. Az imádságos sorsvetés nélkülöz minden egyéni érdeket és érzelmet, valóban az Úr akaratára bízza az eseményeket (8–9). Micsoda kegyelem: ezek féltek, elfáradtak,

Reformátusok Lapja 2020. április 12–19.

| AZ IGE MELLETT |

megfáradtak, késlekedtek, mégis megkapták a részüket (10)! Hányszor félünk, megfáradunk, késlekedünk, nem élünk az Isten drága ajándékaival, érdemtelenül mégis megkapjuk az örökséget. Csak leborulhatunk ez előtt a kegyelem előtt. Ef 4,1–16  486. dicséret (49) „…akkor örökséget adtak Izráel fiai maguk között Józsuénak…” (Józs 19) Miután mindegyik törzs megkapta örökségét (1–48), Józsué is megkapta a neki járó részt. Igen, annak is jár valami, aki a nép élén fáradozott, felelősséget vállalt, erősítve és bátorítva övéit (49–51). Pontosabban fogalmazva: senkinek semmi nem jár, mert mindannyian csak „haszontalan szolgák” vagyunk, és azt tesszük, ami a kötelességünk (Lk 17,10). Mégis, milyen kegyelmes az Isten, hogy nem feledkezik el népének elöljáróiról sem: kegyelem, hogy minden méltatlanságuk ellenére egy időszakban vezethették az Isten rájuk bízott nyáját. Kegyelem az is, hogy ezt az Úr áldásával, sikerrel tehették, és bizony kegyelem az is, hogy valami rész még nekik is jut az e világi örökségből. Józsué azonban csak akkor kapta meg az övét, amikor a többiek már mind hozzájutottak a részükhöz. Az ő része saját törzsének, Efraimnak zord, terméketlen, hegyes részére esett, ahol felépítette városát, és abban lakott. Józsué legutoljára kapott részt, és nem a legszebbet kapta. Isten népe és Isten gyermeke a zord területet is otthonossá teszi krisztusi, szorgos szeretetével. Fontos, hogy ebben a világban is legyen részünk, otthonunk, ahol megnyugodhatunk, hitben és lélekben erőt gyűjthetünk, és ahol felkészülhetünk az „elmenetelre”. Ef 4,17–32  453. dicséret (2) „Jelöljétek ki a menedékvárosokat...” (Józs 20) A menedékvárosok meghirdetik az emberi élet szentségét, a hatodik parancsolat fontosságát, vagyis azt, hogy aki embert ölt, az bűnt követett el. Mindenkor, mindenkire nézve érvényes az egyértelmű parancs: Ne ölj! (2Móz 20,13) Azért ilyen rövid, tömör ez a tiltás, mert nincs „de”. Nem hivatkozhatunk sem igazságra, sem vallásra, sem hitre, sem politikai vagy eszmei meggyőződésre, sem semmi másra, hogy ezzel megindokoljuk a gyilkosságainkat – beleértve a közvetetten kivéreztetett emberi életeket, amelyek a lelkünkön száradhatnak. Az élet azonban e világon nem más, mint egymás és a lakott föld valamilyen formában való „felzabálása”. Nincs irgalom: folyamatosan ölünk és minket ölnek. Sokszor a másik halála jelenti a mi életünket, életterünket, lehetőségeinket: persze csak egy ideig. A bejutást az akkori menedékvárosokba a város véneinek döntése tette lehetővé. A pozitív döntés után a főpap haláláig a városban kellett tartózkodnia annak, aki vétlenül ölt embert. Csak a főpap halála után kapott végleges felmentést. A mi Főpapunk meghalt és feltámadott: valljuk meg bűneinket, azt is, amikor mások halálának részeseivé lettünk, kapaszkodjunk az Úr kegyelmébe, hogy irgalmat és oltalmat nyerhessünk. Ezután csakis irgalmasan lehetünk jelen a világban (Mt 5,7). Ef 5,1–14  500. dicséret (3) „Izráel fiai ezért az Úr parancsa szerint a lévitáknak adták ezeket a városokat…” (Józs 21) A léviták nem kaptak külön területet, mert az ő örökségük az Úr szolgálata volt, és nincs ennél nagyobb kincs (13,33). Mégis, ebben a világban valahol lenni kell, élni, megpihenni és visszahúzódni is kell – ezért a léviták is kaptak városokat, szám szerint negyvennyolcat, és kaptak legelőket is (3). Isten ténylegesen gondoskodik szolgáiról (4Móz 35,1–8). Ezek a lévita városok mindenütt ott voltak a többi törzs között. Isten szolgái elérhetők voltak mindenki számára, ott éltek népük között, és mindig bátorították, figyelmeztették a népet Isten Igéjével. Ezeket a városokat Izráel fiai adták át a maguk örökségéből a lévitáknak. Isten népe fenntartotta az Úr szolgálatának ügyét. Ez fontos intés nekünk. A léviták városaihoz tartozó legelők arra utalnak, hogy állattenyésztésből élhettek, és nem földművelésből. Ez a tény Isten népét is arra emlékeztette, hogy az Úr pásztora a népének, mi pedig ebben a világban az ő tulajdonai vagyunk. Ef 5,15–17  371. dicséret

IV. 23. CSÜTÖRTÖK

IV. 24. PÉNTEK

IV. 25. SZOMBAT

2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja

7

| INTERJÚ |

Hogyan lehet jogszerűen megtartani az ilyen gyűlést? Olyan metodikát kell kidolgozni, amely minden presbiter számára elérhető, alkalmazható. A döntéshozatalból senkit sem lehet kizárni azért, mert nem fér hozzá a kiválasztott technikai megoldáshoz. A gyűlést meg lehet tartani Skype-on, Zoomon vagy akár konferenciahívással, úgy, hogy a jelenlétet igazolni kell. Név szerint, egyesével szavazzanak, hogy egyértelmű legyen mindenki szavazata. Készüljön jegyzőkönyv, amely e-mailen továbbküldve hitelesíthető. Az egyház más testületei is ülésezhetnek online? Az egyházmegyék vezetői, a kerületek tisztségviselői, akár a Zsinat Elnökségi Tanács is? A Zsinat Elnökségi Tanács úgy döntött, hogy minden héten tanácskozni fogunk a válsághelyzet ideje alatt, hogy ajánlásokat, javaslatokat tegyünk a gyülekezeteknek és minden köz­ egy­ házi szervezetnek. Mi már videokonferencián keresztül tesszük ezt. A Zsinati Elnökségi Tanács a következő ülésein (lapzártánk után – a szerk.) foglalkozik majd például az interjúban említett kérdésekkel, az online gyűlésekkel, ekkor hivatalos ajánlást is elfogadunk majd. A nehézséget az okozza, hogy olyan eljárásrendet javasoljunk, amely a legkisebb gyülekezettől a Zsinatig bezárólag minden testületnek alkalmazható és kivitelezhető.

Online gyűlések veszélyhelyzetben HEGEDŰS MÁRK

Lehet-e online presbiteri gyűlést tartani a veszélyhelyzet idején? Videókonferencián ülésezik-e majd a Zsinat? A koronavírus-járvány miatt felmerülő jogi kérdésekre keressük a választ Veres Lajossal, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának jogtanácsosával.

Ki dönthet a gyülekezetet érintő ügyekről a veszélyhelyzetben? Alapvetően a presbitérium dönt, de a presbitérium megbízhatja a gyülekezet elnökségét – a lelkészt és a gondnokot – a szükségszerű döntések meghozatalával. Dönthetnek úgy is, hogy szűkebb grémiumot állítanak fel, amelybe az elnökségen túl bevonnak presbitereket, szakembereket, és ők hozzák az operatív döntéseket. Fontos, hogy ha így döntenek, online kommunikáljanak, mindig legyen jegyzőkönyv, emlékeztető, amely írásban rögzíti a döntéseket. Ülésezhetnek online a presbitériumok? A személyesen megtartott presbiteri gyűléseket most nem javaslom, ha lehet, halasszák el a döntéshozatalt. Nem sürget az idő. Évente négy presbiteri gyűlést kötelező tartani. Mivel a szakemberek szerint néhány hónap alatt elül a járvány, utána lesz lehetőség a személyes tanácskozásra. Szakmai meggyőződésem, hogy nincs elvi, sem jogi akadálya, hogy testületi döntéseket a veszélyhelyzet fennállása alatt online formában hozzák meg a döntéshozók, azaz például online tartsanak presbiteri gyűlést. 8

Reformátusok Lapja 2020. április 12–19.

Ezek szerint online ülésezhet a Zsinat száz tagja? Elképzelhetőnek tartom, de ennek technikai megvalósítását még ki kell dolgozni. Önigazgató demokratikus testület vagyunk, dönthetünk úgy, hogy a veszélyhelyzet miatt eltérünk a személyes részvételtől. Nyilvánvaló, hogy a „háborús” helyzet megszűntével vissza kell térni a normál eljárásokhoz. Mi történne, ha egy presbitériumból sokan megfertőződnének a koronavírus miatt? Erre a nem várt esetre is tartalmaz rendelkezést a hatályos jogi szabályozásunk, hiszen vannak választott pótpresbiterek. Ha egy presbiter kiesik, pótpresbitert kell behívni helyette. Törvényeink szerint a testület felének jelenléte szükséges ahhoz, hogy döntéseket hozhassanak. Ha pótpresbiterekből sem lenne elég, végső esetben – jogszabályaink szerint, függetlenül a járványhelyzettől – időközi presbiterválasztást kellene kiírni, személyes véleményem szerint akár online is, ha úgy dönt a gyülekezet. De ennek ki kellene dolgozni a megfelelő eljárásrendjét, és biztosítani hozzá a megfelelő technikát is. Hangsúlyozom, a Zsinati Elnökségi Tanács a válsághelyzetben hetente tanácskozik, és szükség szerint dönt az aktuális kérdésekben. 

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

Péter A szerző nyugalmazott esperes

A nagyheti események középpontjában Jézus golgotai kereszthalála áll, az odáig vezető úton azonban különböző helyszíneken sokféle emberrel találkozunk a Bibliában. Ezek közül két tanítvány neve kiemelkedően emlékezetes a bibliaolvasók előtt: Péteré, aki megtagadta Jézust, és Júdásé, aki elárulta. Kettőjük közül ez alkalommal Péterre figyeljünk, aki sokféle lelki hullámhegyen és hullámvölgyön át érkezik el a Krisztusról szóló bizonyságtétel magasságáig. Életének van Krisztus előtti, vele együtt töltött és Krisztus utáni korszaka. A Krisztus előtti korszakáról keveset tudunk. Péter betsaidai iskolázatlan halászember volt, aki később Kapernaumban élt. A feltételezések szerint Keresztelő János tanítványi köréhez tartozott.

„Jézus feltámadása után mégis szóba áll Péterrel, és rövid szembesítés után megbízza az egyház szolgálatával, mert segíteni és szolgálatba állítani csak azt lehet, aki helyes önismeretre jutott.” Minden bizonnyal a lelki dolgok iránti vágyakozása és arra fogékony természete miatt nem akadt el a halászmesterség napi eseményeiben, hanem többre vágyott. Krisztussal töltött élete jóval gazdagabb. Akkor kezdődik, amikor Jézus a testvérével együtt elhívja tanítványául (Mt 4,18–20). Ő volt az első elhívott tanítvány, a későbbi tizenkettő vezetője. Jézussal töltött évei során többek között kibontakozik előttünk vehemens, szangvinikus alaptermészete. Olvashatunk az eredménytelen halászat után újra bevetett hálóról, Jézust kereszt­útjától visszatartani akaró szavairól, a megdicsőülés hegyén átélt percekről, minden időkre szóló hitvallásával együtt, amelyet Jézus a keresztyén anyaszentegyház alapjává emelt, a lábmosásról, de az is ő, aki a többi tanítvánnyal együtt elalszik a Getsemáné-kertben, heveskedik Jézus elfogásakor, és olvashatjuk élete legmegrázóbb epizódját, amikor megtagadja Jézust (Mt 26,69–75). E Krisztussal eltöltött – nagy vonalakban már ismertetett – ideje alatt kibontakozik előttünk az evangéliumokból magabiztossága, fogadkozásai, minden, ami egy ilyen típusú emberre jellemző. Péter Krisztus utáni élete sem kevésbé mozgalmas, sőt. Ebben a korszakában Simonból

Péterré (kőszikla) lesz, a tanítványból apostollá válik. Itt már nincs mellette Jézus, mégsem nélküle végzi megbízatását, mert vele van Szentlelke által (Jn 14,26). Ennek jelenléte így lesz élete világosságává és mindennapjait átformáló erővé. Ez teszi lehetővé, hogy az ebben a korszakában élő Péter már nem azonos azzal, aki nem is olyan régen háromszor megtagadta Jézust. A Szentlélek munkája továbbá, hogy az, aki soha nem végzett teológiát, pünkösdkor minden idők leghatásosabb prédikációját mondja el, amelynek eredménye háromezer ember megtérése. Meggyógyítja a sánta koldust. Amikor fogságba vetik Jánossal, ő az, aki a főpapok előtt szólásra emelkedik, és amikor meg akarják tiltani neki, hogy Jézusról szóljon, a félelem legkisebb jele nélkül így válaszol: „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20) Ugyanakkor az is ő, aki leleplezi Anániás és Safira „látszatkeresztyénségét”, és tanít a templomban. Általa tér hitre és keresztelkedik meg Kornéliusz római százados, később csodák által szabadul a börtönből, majd amikor az apostolok útja elválik, Péter a zsidók között munkálkodik tovább. Mindezekről az Apostolok cselekedeteiről szóló bibliai részben olvashatunk. A hagyomány szerint Rómában is tevékenykedett, és ott szenvedett mártírhalált. Péter változatos élete többféle üzenetet hordoz: Jézus követése életközösség, a magunk keresztjének (sorsának) felvételével. Szorult helyzetben derül ki, kik vagyunk. Ezt éli át Péter a főpap udvarában. Távolról ugyan követi Jézust a Golgota felé vezető úton, de amikor egy szolgálólány a vele való kapcsolatára utal, háromszor megtagadja. E drámai pillanatok után találkozik pillantása a mellette elhaladó Jézuséval. Az ezek után feltörő könnyek Péter legőszintébb pillanatai. Ekkor ismeri fel bűnös, esendő állapotát. Jézus feltámadása után mégis szóba áll Péterrel, és rövid szembesítés után megbízza az egyház szolgálatával, mert segíteni és szolgálatba állítani csak azt lehet, aki helyes önismeretre jutott. Minket is így akar felhasználni az ő szolgálatában. 

2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

Húsvét a hospice-házban HEGEDŰS MÁRK

Az üdvösség létkérdés – vallja Kontha Benőné Molnár Piroska, a Református Dunamenti Kistérségi Diakónia elnök-diakónusa. Egyesületük tizenhét településen végez házi hospice-szolgálatot, Majosházán megépítették az első hazai református hospice-házat is. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan tekintenek a feltámadásra, az üdvösségre a betegség, a fájdalom és a halál árnyékából.

– Ez a helyzet megpróbálja a lelküket, nehéz, hogy nem jöhetnek be hozzájuk a szeretteik – mondja Kontha Benőné Molnár Piroska, a koronavírus-járvány miatt ugyanis már március 8. óta nem érkezhetnek látogatók. Ráadásul a lelkészek, papok sem mehetnek be az otthonba, így sem istentisztelet, sem személyes lelkigondozás nincs. – Az ebédlőben én olvasom fel naponta az igét azoknak, akik kijönnek – mondja az elnök-diakónus. Szabadkozva hozzáteszi, nemsokára hetvenéves lesz, így – tekintettel a betegség szempontjából veszélyeztetett korára – az otthonba látogatást minden alkalommal mérlegelnie kell. Szíve, lelkiismerete és tenni akarása azonban nem hagyja otthon ülni, szinte mindennap bemegy néhány órára dolgozni. 10 Reformátusok Lapja

2020. április 12–19.

Amikor nem az intézmény vagy a házi hospice ügyeit intézi, akkor sem tétlenkedik, most éppen szájmaszkokat varr a szabadidejében. A kollégái és a bentlakók mellett ezekből a Majosházán élőknek is jut. – Megyek az utcán, és ha látom, hogy nincs valakinek, előveszek egyet, és neki adom – mondja Kontha Benőné Molnár Piroska.

A KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY HATÁSAI – Az otthoni hospice-ellátás jelenleg is folyik, a munkatársak védőfelszerelésben – gumikesztyűt és szájmaszkot viselve – mennek a betegek lakásába, hogy az ellátottakat és magukat is védjék. – Kellemetlen próba ez mindannyiunknak – teszi hozzá.

| AKTUÁLIS |

beteget igazolással arról, hogy vizsgálták koronavírusra, és a tesztje negatív lett. Ez utóbbit azért engedélyezték, hogy a kórházakat tehermentesítsék – magyarázza az elnök-diakónus. Beszélgetésünkkor egy beteg épp beköltözött a majosházi otthonba, de így is sok az üres ágy. Ez pedig gond.

TIZENHAT HÓNAPIG ÜRESEN ÁLLTAK, NEM KAPNAK ÁLLAMI NORMATÍVÁT Majosházán még 1996-ban döntött úgy a helyi református gyülekezet tizennégy tagja, hogy segítenek az otthon ápolt, súlyos, sokszor daganatos betegségekben szenvedő betegeknek. Először nyugatról kapott egészségügyi eszközöket adtak, például az otthoni ápoláshoz elengedhetetlen kórházi ágyak kölcsönzését biztosították. Ahogyan egyre több helyre eljutottak, látták, mekkora szükség van – az ekkor még karitatív – munkájukra. 2005-ben egy pályázat teremtett lehetőséget arra, hogy Református Dunamenti Kistérségi Diakónia néven tíz településre bővítsék otthoni hospice-ellátásukat, később a kört még tovább szélesítették: ma már tizenhét településen gondozzák a betegeket Ráckeve és Szigetszentmiklós térségében. Az évek alatt több mint ezernégyszáz embert ápoltak. TaKontha Benőné Molnár Piroska arra kéri a Reformátusok Lapja pasztalatuk szerint a olvasóit, hogy imádkozzanak értük, sőt ne csak értük, hanem betegek kétharmada méltatlan körülméminden, a szociális szférában és az egészségügyben dolgozóért. nyek között, súlyos szociális problémákkal is küzdve él. Ezért úgy érezték, szükség van egy épületre is, Egyelőre van elég védőeszközük – ruha, kesztyű, kézfertőtleníígy 2008 óta azon dolgoztak, hogy elkészülhessen a Majostő, lábzsák –, de nem könnyű a munkájuk. Panaszkodás helyett házi Hospice Ház. Az alapkőletételkor még csupán négymillió azonban a diakónus arra kéri a Reformátusok Lapja olvasóit, forint állt rendelkezésre. hogy imádkozzanak értük, sőt ne csak értük, hanem minden, Majosházán jelenleg – a hivatalos elnevezés szerint – áta szociális szférában és az egészségügyben dolgozóért. – Az meneti gondozóház üzemel. A homlokzaton is ez olvasható „Az imádság és az Úrba vetett bizalom segít, az, hogy tudjuk: nem erőtlenek gyengeségeit hordozzuk” (Róm 15,1) ige mellett. Envagyunk egyedül – állítja a vezető. nek finanszírozási okai vannak. Habár az épület hospice-háznak Amennyire lehetséges, az intézményt – pontosabban a benne készült, és a Református Dunamenti Kistérségi Diakónia beadta élőket – próbálják izolálni. Ezt szolgálja az is, hogy nem jöhetnek a bővítési igényét az illetékes hivatalnak, ők ezt nem támogatták, látogatók, családtagok. A munkatársakat is arra kérik, hogy csak a százhúsz millió forintból elkészült épület pedig már tizenhat haza menjenek, ne érintkezzenek másokkal, még boltba se járhónapja üresen állt. Ez az állapot tarthatatlan volt, ezért indult janak. Az otthonban élők ugyanis fokozottan veszélyeztetettek: végül átmeneti gondozóház. Így – állami normatíva híján – úgydaganatokkal és egyéb súlyos betegségekkel küzdenek, ráadánevezett szolgáltatási díjat kérnek az ellátottaktól. sul többségük hatvanöt évnél idősebb. – Bonyolult helyzetben Már a tervezéskor elhatározták: nem tömegintézményt akarvagyunk. A munkatársaim félnek, volt, akiben már felmerült, benak, hanem meghitt légkört, nyugalmat, törődést szeretnének költözik ide, hogy biztosan ne veszélyeztesse a gondozottjainkat nyújtani a betegeknek. Az intézményben legfeljebb tizenöten – magyarázza Kontha Benőné Molnár Piroska. lehetnek, és már most világosan látszik, hogy ez nem vagy csak Az országos felvételi tilalom miatt az otthon nem vehet fel alig lesz kifizetődő, magyarázza Kontha Benőné Molnár Piroska. új ellátottat. Ettől csak akkor térhetnek el, ha kórházból küldik a 2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja 11

| AKTUÁLIS |

A kérelmük továbbra is ott van az illetékesek asztalán, remélik, hogy előbb-utóbb hivatalos hospice-intézményként, normatív alapon működhetnek majd. Az elnök-diakónus nem csügged, pedig azt is megértenénk. Már az építkezés is kimerítő lehetett, a mesterekkel tárgyalni, intézkedni, hiszen mindegyiküket meg kellett győzni, hogy a haszna harminc százalékát engedje el az építkezés javára – ez végül sikerült is. A fizetett szakemberek munkája mellett további tizennégyezer óra önkéntesmunkával készült el az épület.

MIÉRT KELL REFORMÁTUS HOSPICE? – A keresztyén szellemiség fontos – mondja Kontha Benőné Molnár Piroska, amikor a hospice-szolgálatuk lelki oldaláról kezdünk beszélgetni. – Gyógyult rákbetegként én is sok nehézséget jártam végig, megtapasztaltam, hogy az üdvösség létkérdés. A testi ellátás mellett a lélekkel is foglalkozni kell – hangsúlyozza. Persze az ellátottak nem mindegyike református, hívő. A diakónus szerint ezért ez a szolgálat magvetés is. Minden betegért imádkoznak, és ezt el is mondják nekik. Eddig egyetlen ellátott volt, aki azt kérte, érte ugyan ne fohászkodjanak. A feltámadás, az üdvösség is szóba kerül a betegek ágya mellett, osztja meg Kontha Benőné Molnár Piroska. – El szoktam mondani nekik: én hiszem, hogy van folytatás. Szeretek személyesen elmenni minden otthonápolthoz is. Megkérdezem tőlük, perben vannak-e Istennel, és elfogadják-e Jézust megváltójuknak. A válaszok időnként meglepőek, de remélem, a bizonyságtételem segít nekik elfogadni Krisztust, hiszen én is átéltem a betegséget, tudom, min mennek keresztül.

ISTENTISZTELETET IS TARTANAK Az átmeneti gondozóház februárban nyitott, azóta egy gondozottjuk volt, aki reformátusnak vallotta magát. Zoli bácsival sokat imádkoztak, beszélgettek, még énekeltek is. A tervek szerint kéthetente istentisztelet vagy katolikus mise is lesz az otthonban. Az első alkalmakat meg is tartották februárban, ezen a tizenöt gondozottból öten vettek részt. Az országos látogatási tilalom óta több ilyen programot nem tudtak tartani az épület kápolnájában.

12 Reformátusok Lapja

2020. április 12–19.

| AKTUÁLIS |

FIA GYÓGYULÁSA ÖNKÉNTESSÉGRE INDÍTOTTA Csordás Zsigmondné a kezdetek óta részt vesz a majosházi hospice-ellátásban. Személyes érintettsége indította erre: a családban két rákos beteget is otthon ápolt, így tudja, milyen nehéz ez. Hangsúlyozza: Magyarországon sok daganatos beteg van, személyesebb, közvetlenebb hangulatú intézményükben pedig a kórházaknál jobb körülményeket tudnak nyújtani nekik, ezért reméli, mielőbb kaphatnak forrást a ház üzemeltetésére. A hospice során sok nehézséget, fájdalmat lát, de a családja körében feloldódik, feltöltődik. Gazdasági ügyekben a kezdetektől Kozma Lászlóné segíti az egyesüleSEGÍTENE? tet. Fia tizenhét éves korában rákos A koronavírus okozta járványhelyzet egyetlen szociális, lett, de meggyógyult. – Isten iránti egészségügyi intézménynek sem könnyű időszak. A dolgozók hálám plusz lökést adott az önkénállandó fertőzésveszélynek kitéve végzik munkájukat. A majosházi átmeneti otthon működését és a házi hospicetesmunkához – állítja. Időnként ő is szolgáltatást segítheti adója 1%-ának felajánlásával vagy látogat magányos, beteg embereket, pénzadománnyal, amelyet a Református Dunamenti Kistérségi de csak civilként, mert ilyen irányú Diakónia számlaszámára utalhat el: 11742180-20066150. A végzettsége nincs, ám beszélgetni szolgálatról további információt a diakoniamajoshaza@gmail. com címen kérhetnek. nagyon szeret. Ha szükséges, pénzügyi tanácsot is ad a gondozottaknak. Ezt sosem erőlteti, de többnyire bíznak benne az emberek: Kozma Lászlóné Majosházán született, az ellátottak többsége gyerekkora óta ismeri, a bizalom meglétét pedig tovább erősíti, hogy tudják róla, hívő református.

MIT TEHET A CSALÁD? Végül arra kértük a tapasztalt szakembereket, adjanak néhány tanácsot azoknak, akik beteg hozzátartozójukat otthon ápolják. Csordás Zsigmondné szerint a legtöbb, amit tehetünk, hogy szeretjük a beteget, és imádkozunk Istenhez, hogy segítse meg őt és a szeretteit. Kozma Lászlóné szerint Isten kezébe kell tenni a betegséget és az egész család életét, mert lesz segítség. – Én is így tettem – utal saját történetére. Kontha Benőné Molnár Piroska elnök-diakónus rámutat: nem tudjuk elképzelni, milyen fájdalmai vannak egy hazakészülő daganatos betegnek. Ezért azt tanácsolja, elsősorban a beteg igényeire figyeljünk, ne arra, hogy mi mit tartanánk jónak. Az is fontos, hogy fogjuk meg a kezét, hogy érezze: ott vagyunk vele. Ilyenkor – akár magunkban, akár hangosan – imádkozhatunk is. Nem baj, ha együtt hallgatunk – a csönd Istenhez visz közel.  FOTÓ: FÜLE TAMÁS / PAROKIA. HU, REFORMÁTUS DUNAMENTI KISTÉRSÉGI DIAKÓNIA

2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja 13

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Az ünnepek ünnepe A 4. századi egyházatya, Nazianzoszi Gergely a húsvétot az ünnepek ünnepének, minden ünnep anyjának nevezte – joggal, hiszen a középpontjában hitünk legfontosabb és legörömtelibb eseménye, Jézus Krisztus feltámadása áll. Ezt az ünnepet maga Jézus szerezte, amikor feltámadásának napján megjelent tanítványainak (Jn 20,19–23; Lk 24,36–49). Éppen ezért szűkebb értelemben véve minden vasárnap az Úr napja, a feltámadás ünnepe, de a keresztyénség legkorábbi hagyományai közé tartozott a feltámadás évenkénti kiemelt megünneplése is. Ez magától értődően a zsidó húsvét, a páska ünnepéhez kapcsolódott, nemcsak azért, mert az első keresztyének nagy arányban zsidó származásúak voltak, hanem legfőképpen azért, mert Jézus kereszthalálának és feltámadásának eseményei is e zsidó ünnep keretei között zajlottak le. Feltehetőleg már a legkorábbi időkben, de a 4. századtól kezdve mindenképpen, a húsvéti ünneplés csúcspontja eredetileg nem a vasárnap délelőtti istentisztelet, hanem „húsvét vigíliája”, tehát a nagyszombat éjszakai virrasztás volt. A virrasztás egyrészt szintén a zsidó páskára utalt vissza, hiszen a kivonulás előestéjén a népnek virrasztania kellett Egyiptomban (2Móz 12,42), másrészt azonban előretekintés is volt, hiszen a korai egyház Jézus második, dicsőséges eljövetelét húsvéti virrasztáson remélte bekövetkezni (Lk 12,35–37). A húsvét jelentőségét aláhúzta, hogy a legkorábbi időktől kezdve – bár más ünnepnapokon is kereszteltek, mégis – elsősorban ezen az ünnepen keresztelték meg és fogadták be az egyházba az új gyülekezeti tagokat. A keresztség mellett az úrvacsora kiemelt alkalma is a húsvét volt. A 6. századtól kezdve vált kötelezővé a három nagy ünnepen (karácsony, húsvét, pünkösd) való úrvacsorázás-áldozás, ami arra utal, hogy a hívek többsége ekkor már kevesebbszer vett részt az eucharisztikus közösségben. Ezt a gyakorlatot – amely már csak az évi egyszeri áldozást írta elő a hívőknek – az 1215-ös negyedik lateráni zsinat szentesítette is.

14 Reformátusok Lapja

2020. április 12–19.

LÁNYI GÁBOR A szerző református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának adjunktusa

„A húsvét jelentősé-

gét aláhúzta, hogy a legkorábbi időktől kezdve – bár más ünnepnapokon is kereszteltek, mégis – elsősorban ezen az ünnepen keresztelték meg és fogadták be az egyházba az új gyülekezeti tagokat.

”

A legkorábbi időkben a keresztyének a már említett kapcsolódási pontok miatt a zsidó húsvét, a páska napján, tehát niszán hónap 14-én (3Móz 23,5) ünnepelték saját húsvétjukat. Ez a dátum a hét bármelyik napjára eshetett, de mivel Jézus feltámadásának a napja a vasárnap volt, ezért már a 2. században elterjedt Rómában, Alexandriában és az ő szokásaikat követő gyülekezetekben, hogy a keresztyén húsvétot a páska után következő első vasárnap üljék meg, míg Kis-Ázsiában és Szíriában szigorúan tartották magukat a 14-i dátumhoz. Az ebből a különbségből fakadó, két évszázadon keresztül húzódó vita a keleti és nyugati egyházfél első nagyobb konfliktusává lett. A vitát a 325-ben megtartott niceai zsinat zárta le, amely azt a megoldást hozta, hogy a húsvét napjának a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni első vasárnapon kell lennie. Az egységes húsvéti dátum a Gergely-naptár 1582-es bevezetéséig állt fenn, azóta a húsvét időpontja újra eltér a nyugati és keleti egyházakban, ennek ellenére is vannak évek, amikor ugyanarra a dátumra esik az ünnep, legközelebb például 2025-ben. A korai keresztyének Jézus keresztre feszítését és feltámadását még ugyanazon a napon ünnepelték. Miután a már említett niceai végzés után a húsvét már mindenképp vasárnapra esett, elkezdett elkülönülni egymástól a „kereszt” és a „feltámadás” húsvétja, tehát először a nagypéntek, majd ezután a nagyszombat és a nagyhét többi napja is saját liturgiai szerepet és arculatot kapott, sőt az ünneplés tovább tartott a húsvétvasárnap utáni héten is, amely a megkereszteltek fehér ruhájáról a fehérhét nevet kapta. Az egész héten tartó ünneplésből mára csak a húsvéthétfő maradt meg, mivel a húsvéti ünneplést hazánkban a 11. században négy napra, a 17. században háromra, végül Mária Terézia kérésére 1771ben két napra csökkentette a katolikus egyház. A református gyakorlat követte a korra jellemző gyakorlatot, bár a puritán kegyességet követők maguk is szorgalmazták a többnapos ünnepek rövidítését. 

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Megmaradni Gazdag tartalmú és többjelentésű szó. S ez a mi legfőbb óhajunk a vészhelyzetben. Minden megváltozott körülöttünk néhány nap alatt, és bennünk is kezd átértékelődni sok vágyunk, tervünk és gondolatunk. Más lett az érték, más lett a sürgős, amióta távolra kerültünk munkahelytől, iskolától, templomtól, szeretteinktől. Vajon közelebb kerülünk-e Istenhez? „Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben” – mondja Jézus a tanítványoknak (Lk 22,28). Annak a tizenegynek, akik pedig az utolsó vacsora után azon vitatkoznak és versengenek, hogy ki a nagyobb közöttük. Hát ez volt akkor a legfontosabb kérdés? Jézus mégis dicséri, és ezzel bátorítja is őket, hogy tartsanak ki. Pedig tudja, hogy mindegyik elalszik majd az ő halálos lelki vívódása és kísértése alatt a Gecsemáné-kertben. Tudja, hogy az árulója már úton van a papi vezetőkkel és vénekkel, hogy elfogassa őt. Tudja, hogy a hűségét leghangosabban bizonygató háromszor is letagadja, hogy valaha találkozott vele. Tudja, hogy mind szétszaladnak és bezárkóznak majd, amikor szenvedéseinek fizikai és lelki tetőpontjára ér, és bevégzi életét a földön. Tudja, hogy a hitetlenség és kételkedés akkor sem hagyja el őket, amikor a harmadik napon megmutatja majd magát nekik. Mégis. Az Újszövetségben száztizenkét helyen szerepel a meno görög szó, amely azt jelenti: állhatatosan, hűséggel kitartani, megmaradni. „Ha megmaradtok énbennem…”; „…maradjatok meg az én szeretetemben!” (Jn 15,7.9) – visszhangozza Jézus kérését János evangéliuma, ahol összesen hatvanhatszor olvashatjuk a szót. Ne félelemből, konok megrögzöttségből vagy hagyományból, hanem hitből és szeretetben maradjatok meg! Jézus ígéretet is fűz ahhoz, ha valaki hűséges. Ő is velünk marad, ha kérjük és hívjuk a mi kísértéseinkben. Nem cserébe, hanem megelőlegezve és ajándékul, a világ végezetéig. A mi kísértésünk, hogy Jézus útja nem olyan, amilyennek szeretnénk. A jót, a csodás gyógyulást kérjük, de nem szeretnénk vele menni és követni őt a nyomorúságba, elhagyatottságba, a keresztre. Pedig Isten útja a mélységen át vezet. Már az Ószövetségben is hangsúlyos fogalom a maradék. Aki a csalódásban, fogságban hűséggel kitart, az megmarad, és örökli az országot. Minket most bénít a tehetetlenség és félelem. Talán csak azért maradunk mellette, mert nincs más, nincs ami vagy aki életet, jövőt, biztonságot ígér? Pénz, hatalom nem segít. „Uram, kihez mennénk?” (Jn 6,68) A feltámadt Jézus csatlakozik hozzánk, ha kérjük. „Bement hát, hogy velük maradjon.” (Lk 24,29) 

IMÁDKOZZUNK!

Az okoskodás helyett bölcs hallgatást, a fecsegés helyett alkalmas időben való szólást adj nekünk, Urunk! Hadd haljon meg bennünk minden, ami pusztít és rombol, ami sért és bánt. A nagypéntek némaságában adj nekünk bűnbánatot, megszomorodó szívet és őszinte könnyeket elrontott dolgaink felett, hogy új élet fakadhasson a te kezed nyomán a mi lecsupaszított, kigyomlált szívünkben is. Feltámadásod ereje formáljon át minket, ragyogjon fel előttünk, és adjon erőt naponként az újrakezdésben. Erősíts minket, hogy mi is erősíteni tudjunk másokat, hogy élen járjunk egymás terhének hordozásában, és összekulcsolt kezekkel tudjunk segítséget kérni tőled! Hiszen te vagy oltalmunk és várunk, Istenünk, akiben bízunk. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Örökké tart szeretete Semmi sem tart örökké – sokszor hallhatjuk ezt a lemondó és summás megállapítást, amellyel az ember legtöbbször a kudarcait és a fájdalmait próbálja igazolni. E mostani emberpróbáló időben még többször szembesülünk az elmúlás és az elengedés rajtunk kívül és egyúttal felettünk álló valóságával, amely tehetetlenségünket félelmes bénultsággá változtatja. Ebben a helyzetben szólalnak meg biztatásként a heti bibliai szakaszaink között található zsoltár szavai: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 118,1) Az Ószövetségben több helyen is olvashatjuk ezt a mondatot, legelőször a Krónikák könyvében (1Krón 16,34). Izráel népének megannyi próba, elbukás és büntetés közepette kellett megtanulnia azt, hogy még akkor is, amikor a legsúlyosabb vétket követik el Isten ellen; amikor hiába veszik szájukra szent nevét; amikor kézzel faragott bálványokra cserélik le azt, akit nem emberkéz alkotott, hanem ő alkotta az embert; amikor az igazságot gazságra és az alázatot gyalázatra cserélik, az Úr mégsem fordul el népétől, „mert örökké tart szeretete”. Éppen ezért szólítja fel a zsoltáros Isten népét, hogy adjanak hálát, mert az Örökkévaló szeretete örökké tart, és olyannyira nagy, hogy még egyetlen Fiát sem kímélte, hanem mindannyiunkért odaadta (Róm 8,32). „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.” (Zsolt 118,22–23) Pál apostol szavai legyenek biztatássá számunkra: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 8,38–39)  SZETEY SZABOLCS 2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja 15

| INTERJÚ |

Jó lesz újból találkozni HEGEDŰS BENCE

Rendhagyó húsvét előtt állunk, amely nélkülözni kénytelen a templomi közösséget, a közös úrvacsorát. A járvány árnyékában megtartott ünnepről Steinbach Józseffel, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökével beszélgettünk.

16 Reformátusok Lapja

2020. április 12–19.

| INTERJÚ |

Virágvasárnap hozsannázó tömeg köszöntötte Jézust, amikor bevonult Jeruzsálembe. Ma a járványügyi intézkedések miatt valószínűleg senki sem lehetne ott, hogy olajágat terítsen az útra, Jézus csendben, egyedül menne. Mennyire és miért volt fontos a tömeg jelenléte a bevonuláskor? Most is nagyon sokan ott leszünk lélekben, sőt lehet, hogy többen, mint valaha. Úgy gondolom, hogy fontos a testi jelenlét is, a látható egyházban való ottlét nélkülözhetetlen, de vannak olyan rendkívüli helyzetek, amikor ez nem oldható meg. Ez most ilyen állapot. Ugyanakkor virágvasárnap is hangzik az Ige, és Isten Lelke által ugyanúgy élővé és hatóvá lesz az üzenet: Királyunk jön. A mi Királyunk, Jézus Krisztus bevonul Jeruzsálembe, meghal értünk a kereszten, majd feltámad a halálból, és felmegy a mennybe: királysága megmutatkozik. Ez a virágvasárnap teológiája. A Heidelbergi Káté 31. kérdés-felelete így vall erről: örökkévaló királyunk van, aki megváltó szeretettel szeret minket, Igéje és Lelke által oltalmaz és megtart minket. Biztos vagyok benne, hogy virágvasárnap sokkal többen leszünk a hozsan­názó tömegben. A 118. zsoltár idézete hangzik el ilyenkor, amely igazából imádság: „hosia-na”, azaz „segíts meg, Uram!” Ez most sokkal aktuálisabb, mint valaha. Változik-e a nagypéntek és a húsvét fő üzenete a világjárvány miatt? Az ünnep fő üzenetén nem változtat a járvány, sőt felerősíti azt. Egészségben, örömben, nyomorúságban, betegágyon, a halál árnyékának völgyében járva is ugyanaz az evangélium: Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él! Isten az élet Istene, aki örök életet ajándékozott nekünk, és a földi lét minden percét átjárja ennek bizonyossága. Mindaz, ami most váratlanul történt velünk, számomra csak megerősíti a húsvéti üzenet, az örömhír, a bizonyosság lényegét. Az a biztos zengésű trombita, amely Isten Igéjének fő szólama – Bach kantátáiban a csodálatos mennyei zene nyelvén zeng ugyanez –, most még erősebb bizonyossággal harsan fel. Üresek lesznek a templomaink az ünnep alatt. Milyen húsvétunk lehet a személyes találkozások nélkül? Ezeket most a családban tudjuk megélni, miközben azért azt ne felejtsük el, hogy nem vagyunk egymás nélkül. Én ezt gyülekezeti és egyházi vezetőként is megtapasztalom. Most érezzük igazán, hogy mennyire fontos a testvéri közösség. A gyülekezetekben – habár személyesen nem találkozhatunk – folyamatos a pasztorizáció, az idősek megkeresése telefonon. A dunántúli egyházkerület nagy közösségében is megéljük ezt, folyamatosak a hívások, a kapcsolattartás, egymás bátorítása, az e-mail-váltások, a videokonferenciák. Megéljük a közösséget, és könyörgéssel várjuk, hogy

helyreálljon a rend: „Urunk, szabadíts meg bennünket, tarts meg bennünket a te mindenre elégséges kegyelmedből, a te akaratod szerint, hogy mielőbb újból találkozhassunk, áldott rendedben végezhessük a feladatunkat!” Döbbenetes, hogy megtámad minket egy ismeretlen vírus, és az egyik pillanatról a másikra megrengeti az egész világot. Isten most erősebben megsimogatott bennünket. Nem akarom, de használhatnám azt a prófétai kifejezést is, hogy megintett bennünket. Meg kell látnunk bűnbánattal, hogy miben voltunk engedetlenek. Ez a helyzet felráz: ember, ébredj fel, térj meg! Légy kicsit alázatosabb, nem élhetsz az Úr nélkül! Az ő megtartó kegyelme nélkül nincs élet. Bizony rá kell döbbenünk, hogy milyen törékeny az emberi lét, hogy minden percünk kegyelem, hiszen az Isten minden életnek a forrása. Ahogy a 36. zsoltár 10. verse mondja: „Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” Persze most nem annak van itt az ideje, hogy az intést emeljük ki, mert most bátorítani, gyógyítani kell, közbenjáró könyörgést kell mondanunk egymásért. De ne feledjük, hogy Jézus Krisztus egyházának a lelkigondozói mellett a prófétai és evangélizáló hangját is hallatnia kell. A Magyarországi Református Egyház zsinati elnökségi javaslata szerint a házi istentisztelet alatt úrvacsorázhatnak a gyülekezetek tagjai. Ön szerint sokan fognak élni ezzel a lehetőséggel? Az elnökségi tanácson sokat beszéltünk erről, és jó, hogy adatott ez a lehetőség. Azt is ajánljuk a gyülekezeteknek, hogy húsvétkor kapcsolódjanak be a Duna Televízión kilenc órakor kezdődő ünnepi istentiszteletbe, és éljük át a Kárpát-medencei összetartozásunkat. Szerintem fontos, hogy most így is megéljük a közösséget Istennel és egymással, és akinek a lelkiismerete megengedi, az a legkisebb gyülekezetben, a család közösségében vegye magához a szent jegyeket, ahogyan ez a Zsinat elnökségi ajánlásában benne van. Viszont kiemeljük, hogy ez csak ajánlás. Sákramentumról van szó: ha együtt lennénk a templomban, ott is csak az venne úrvacsorát, aki erre felkészült. A szereztetési igék elhangzanak, a bűnvalló imádság és a hitvallás is elhangzik, ott lesznek a látható, külső jegyek is, így együtt megerősödhetünk az üdvösség ígéretében. Persze ebben a helyzetben sok kérdés merül fel, de ezek megvitatásának nem most van itt az ideje. Viszont levonhatjuk azt a tanulságot, hogy később teológiailag alaposan ki kell dolgoznunk a rendkívüli helyzetek esetén történő úrvacsorázás kérdését. Köszönjük a Zsinat minden részletre kiterjedő ajánlását. Akinek tehát ezzel bármilyen szempontból gondja van, emlékezzék meg imádságban az úrvacsoráról: az Ige és a Lélek által lesz közössége az Úrral és másokkal. Hasonlóképpen csak aján-

2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja 17

| INTERJÚ |

lás a tévés istentisztelet is: a lelkipásztorok maguk dönthetik el, hogy tartanak-e külön digitális alkalmat, vagy bekapcsolódnak a közvetítésbe.

Nehéz ezt megítélni. A betegség gazdasági következményei súlyosak lesznek, amelyek kihatnak az egyházakra is. A zsinati ülésen is beszéltünk például a kimaradó bevételekről: azt kérjük a gyülekezetektől, hogy ne feledkezzenek el az adományokról, a vasárnapi perselypénzt gyűjtsék össze, vagy akár át is utalhatják azt az egyházközségeknek. Az egyházkerületi főgondnokok közös levelet is írtak, amelyet minden református lelkésznek elküldünk, hogy ők juttassák el a gyülekezetek tagjainak. Fontos, hogy a nem lelkészi szolgálattevők is figyelmeztessék erre a testvéreket. Mindenképpen világméretű korszakváltást jelent ez a társadalomban és az egyházban is. Elkényeztetett bennünket az Isten szeretete, és mi hálátlanokká lettünk, visszaéltünk vele. Minden jó olyan természetessé lett, mintha eleve járna nekünk, sőt mind többet vártunk. Sok dolgot újra kell majd gondolni.

Hogyan éli meg a személyes találkozásokat igénylő programok és istentiszteletek hiányát a Balatonalmádi-Balatonfűzfői Református Társegyházközség, hogyan készülnek a húsvétra? Mi a saját gyülekezetünkben hanganyag formájában, videón és nyomtatható módon is elérhetővé teszünk minden igehirdetést. Emellett van hírlevélküldő rendszerünk, amelyen keresztül sokakat elérünk. A gyülekezetben már egy éve a második korinthusi levelet magyarázzuk, folyamatosan haladva a könyvben. Most értünk el az utolsó, tizenharmadik fejezetig. Itt következnek azok a gyönyörű igeversek, amelyekben arról van szó, hogy „…általam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek. Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és „Elkényeztetett bennünket az Isten szeretete, ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek.” (2Kor 13,3–4) és mi hálátlanokká lettünk, visszaéltünk vele. Ennél szebb húsvéti üzenetet nem is készíthetett Minden jó olyan természetessé lett, volna el nekünk a mi Urunk. Ugyanakkor, ha úgy nézmintha eleve járna nekünk, sőt mind többet vártunk. zük, minden vasárnapi istentisztelet húsvéti istentisztelet, mert minden vasárnap a feltámadott Jézus Sok dolgot újra kell majd gondolni.” Krisztust hirdetjük, és ez most, az ünnepen különösen hangsúlyos. Fájó, hogy ebben a helyzetben nem Hogyan tud segíteni most az egyház a rászorulóknak? élhetjük meg a gyülekezet közösségében sem a nagypénteket, Egyik oldalról az Igével, a lelkigondozással, a pasztorációval. sem a húsvétot. Saját gyülekezetemben azt kérem, hogy a teleMásik oldalról pedig válságalapokat hozunk létre azokból a forvíziós közvetítésbe kapcsolódjunk be. rásokból, amelyekből az elmaradó kerületi programokat finanszíroztuk volna. Ezekből próbáljuk segíteni egymást ott, ahol Keresztyénként hogyan tehetjük hasznossá a bezártságot nagy gondok támadnak. De gyűjtünk is, csatlakoztunk a Magyar húsvét idején? Református Szeretetszolgálat krízisalapjához. Fontos, hogy Legyünk jelen egymás számára a családban, mert máskor olyan élen kell járnunk mások megsegítésében, támogatásában, hikevés időnk van a szeretteinkre, most azonban megélhetjük szen a szeretetszolgálat az egyház lényegi szolgálata. az otthoni közösséget ebből a külső kényszerből is. Mondjunk közbenjáró imát a betegekért, a gyógyítókért, a döntéshozó, Járvány után jobban megbecsüljük majd az emberi kapcsolaszolgálatban lévő testületekért, az idősekért, akár név szerint tok fontosságát? is könyörögjünk emberekért. Imádkozzunk a feltámadott Jézus Én az elmúlt hetekben majdnem minden videós istentiszteletet Krisztusba vetett bizonyossággal mindnyájunkért, hogy az Úrígy kezdtem: „Hiányoztok, Testvérek!” A személyes kapcsolaisten adjon nekünk erőt ebben a helyzetben. Szenteljünk időt az tok és az így megélt közösség pótolhatatlanok, azt semmilyen elcsendesedésre, és ne feledkezzünk meg a feltámadás örömvirtuális tér nem helyettesítheti. Isten a mi Urunk Jézus Kriszhíre feletti hálaadásról sem, hogy bizonyosságunkban erősödtusban személyesen jött el közénk, testet öltött. Az inkarnáció hessünk. Imádkozzunk azért is, hogy az Úristen könyörüljön a személyes kapcsolatok fontosságát húzza alá. Él a mi Urunk, rajtunk, tartson meg bennünket, és mihamarabb álljon helyre a Igéje és Lelke által most is személyes kapcsolatunk van ővele rend. Most tapasztaljuk meg igazán, milyen áldás a mindennapi és egymással. A Krisztus teste az egyház, amelyben szintén kirendezettség: az üdvösség előíze ez. Az ünnepek után, ahogyan emelkedik a személyes kapcsolatok fontossága. Most érezzük, tudjuk – betartva minden külső rendeletet –, tegyük a dolgunhogy ez mennyire hiányzik, hogy milyen ajándékai vagyunk egykat, dolgozzunk, amíg csak lehet. másnak az Úrban. Húsvéti bizonyossággal, imádsággal, türelmesen várjuk, hogy Isten kegyelméből vége legyen a járványnak A járvány tetőzését a nyár közepére várják a szakértők, akik – jó lesz újból találkozni. Ő él, és mi is élni fogunk. Ezért erősek szerint nem lesz már minden ugyanolyan, mint előtte volt. vagyunk az Isten kezében.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Egyházunkban milyen változásokat hoz majd ez a helyzet? 18 Reformátusok Lapja

2020. április 12–19.

| RE-KONSTRUKCIÓ |

A lét maga Ilyenkor, húsvétkor mi, keresztyének érezhetjük a ránk szegeződő tekinteteket, hogy most aztán „bizonyítsuk be”, hogy Jézus feltámadott. És sok hívő keresztyén zavarba is jön a rá háruló feladattól, mintha bizony Isten igazsága azon állna vagy bukna, hogy mi ma mit tudunk bizonyítani. Még jó, hogy az Úr igazsága nem azon múlik, mi van a mi fejünkben és szívünkben. Ha az embernek kellene igazolni Istent, ő már halott lenne... A mai modern, racionalizmusnak nevezett eszmeiség voltaképpen arra a korlátolt elméjű és számomra teljességgel irracionális dogmára épül, hogy a valóság csak akkor értelmes, ha bizonyítottan magyarázható. Mintha a lét értelmes

„A húsvéti hit a világot – nagyon is reálisan – a maga átmenetiségében látja, nem abszolutizálja, és ezzel ellentmond minden olyan nézetnek, amely a lét és a véges evilági létezés közé egyenlőségjelet tesz.” volta attól függne, hogy az ember rátalál-e erre az értelemre vagy sem. Mintha az igazság mértéke az ember lenne. És még azt mondják, hogy az Istenben való hit nem más, mint emberközpontú kivetítés. Hát nem éppen a mai racionalizmusnak nevezett irracionalizmus az, amelyik kivetíti a tudást, és úgy állítja be, mintha az az egészre vonatkozó tudás lenne? Vajon miféle logika mozgatja azt a gondolkodást, amely szerint ha Jézus feltámadása nem magyarázható, akkor meg sem történt. Tényleg logikus az a gondolat, hogy ami – az ember mindenkori tudásszintjén – megmagyarázhatatlan, az meg sem történhet? Pont fordítva. Az élet rendeltetésére vonatkozó igazság független tőlünk, és emberi erőből mindig is megismerhetetlen marad. Tágabb horizont kell, amelyben az emberi történelem teljessége értelmet nyer. A húsvéti eseményben nyílt meg az a látóhatár, ahonnan nézve az igazság az emberi élet jelentéséről, tartalmáról, valóságos mibenlétéről láthatóvá, mi több, átélhetővé válik. Nincs más értelemadó háttér. Krisztus feltámadásában nem az az üzenet, hogy Isten egyszer „belenyúlt” a történelembe és „egy emberrel”, a történeti Jézussal csodát tett, hanem az, hogy ebben nyil20 Reformátusok Lapja

2020. április 12–19.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

vánvalóvá vált a történetiségben végbemenő emberi létezésnek a valódi tartalma és értelme. Ez pedig nem más, mint részvétel az örökkévalóságban, a feltámadott Krisztus életében. Nem majd, valamikor a jövőben, hanem mindig. Ez az új létalap, a valódi és egyetlen lét, amely mindig is adott volt, de húsvétkor vált nyilvánvalóvá. Nemcsak új élet, mintha a feltámadásban valami, ami elmúlt, vissza lenne állítva, hanem maga az egyetlen, valódi léttel rendelkező értelmes élet, amely meghaladja a történetiség, az időbe zártság korlátait. Értelmet ad az életnek, mert megfosztotta a halált természeti jelentésétől. Minden más önmagában csak halál. Végesség. A húsvéti hit a világot – nagyon is reálisan – a maga átmenetiségében látja, nem abszolutizálja, és ezzel ellentmond minden olyan nézetnek, amely a lét és a véges e világi létezés közé egyenlőségjelet tesz. No, ez aztán botrányos a mai világkép szerint! Vajon a keresztyénség nem túlságosan pesszi­­ mista, életidegen? Vajon nem azért hir­ de­ tik a feltámadást a keresztyének, mert nem találják a helyüket ebben az életben? Min­­denki – helyesen – a létfenntartás programjai­val van elfoglalva, sürög-forog, tervez, dönt, egy éle­­ten át küzd az életért – ezekben a vészterhes napokban még fokozottabban. Ám mindezeken túl ott van az örök kérdés, hogy vajon mi ad értelmet a véges létezésnek, amely túlmutat ennek a világnak a mulandóságán? Ha maga a véges emberi létezés nem részvétel Isten örök létében, akkor vajon mi mentheti meg az embert a semmitől? Az igazi és valódi kérdés nem az e világi létezés gondja – habár azt sem szabad lebecsülni –, hanem a lét maga. Erről szól a húsvét. Aztán majd az Úristen ebben az örök húsvétban, az egyetlen valódi és értelmes létben megadja nekünk mindazt, amire a létfenntartásunkhoz szükségünk van. 

| GONDOLATOK |

FAGGYAS SÁNDOR

Járványidő

A szerző újságíró, a Magyar Hírlap Táncsics Mihálydíjas szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége elnökségi tagja

ILLUSZTRÁCIÓ: REFLAP-ARCHÍVUM

Mára valószínűleg már minden honfitársunk megtapasztalta és megértette, hogy gyökeresen megváltozott világunk és benne mindennapi életünk is. Az év elején Kínából kiindult új koronavírus-fertőzés márciusra világjárvánnyá vált, és megdöbbentően gyors terjedése olyan rendkívüli intézkedéseket – határzár, karantén, a szabad mozgás és a személyes kapcsolatok szigorú korlátozása, a közösségi élet szinte teljes leállítása – tett és tesz szükségessé immár egész Európában, amelyek békeidőben eddig elképzelhetetlenek voltak; a második világháború megpróbáltatásaira és szenvedéseire pedig

már csak a legidősebbek emlékeznek. Azt csak a történelemkönyvekből tudjuk, hogy évszázadokon át mennyi népbetegség, tömeggyilkos járvány – és egyéb természeti csapás – sújtotta, pusztította kontinensünket és vele együtt hazánkat is. Mintha az elmúlt évtizedekben megszokott „boldog békeidőkben”, az európai emberek többsége számára elérkezett és élvezett fogyasztói társadalomban, a technológiai forradalmak újabb és újabb gyümölcseit féktelenül habzsolva, az orvostudomány, a gyógyszerkutatás fantasztikus fejlődésében bízva elfelejtettük volna, hogy a szenvedés és a halál életünk része. Posztmodern, valójában neoprimitív korunk materialista, egoista, istentagadó, talmi bálványokban hívő, celebekért, influencerekért rajongó magányos tömegembere nem érti, amit a huszadik század kiváló protestáns gondolkodója, a hetvenöt éve, 1945. április 9-én a nácik által kivégzett Dietrich Bonhoeffer írt egyik börtönlevelében: „Szabadság, régóta keresünk téged fegyelem, cselekvés, szenvedés által; halá-

lunkban, amikor meglátjuk Istent, megmutatkozol nekünk te magad.” Tehát a fegyelem, a cselekvés, a szenvedés – és végül a halál a fő állomások a szabadság felé vezető úton. A német evangélikus teológus magyar katolikus kortársa, Babits Mihály pedig ezt írta Psychoanalysis Christiana című versében: „Szenvedésre lettünk mi. / Szenvedni an�nyi, mint diadalt aratni: / Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni, / míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya / beállítson majdan szobros csarnokába.” Ez az idézet nem véletlenül olvasható az Országos Onkológiai Intézetben elhelyezett emléktáblán, hiszen a gégerákban szenvedő költőt is ápolták ott. Krisztus földi missziója alatt tanított, és orvosolt „minden betegséget és minden erőtlenséget” a nép között. Az evangélisták több tucat csodálatos gyógyítását írja le: leprások, vízkórosok, bénák, süketek, némák, vakok, ördöngösök gyógyultak meg többnyire a szava, időnként az érintése által. Lukács elbeszéli, hogy Jézus – nyilvános működése kezdetén – a názáreti zsinagógában Ézsaiás próféta tekercséből felolvasva kijelentette, hogy ő a Messiás: „Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat” (Lk 4,18 Károli-fordítás). A bibliaolvasó Krisztus-követők tudják, Jézus mindig összekötötte a gyógyulást a hittel. A beteg keresztyén ember istenhite magába foglalja a bűnbánatot, annak beismerését, hogy bűnös, nyomorult volta miatt rászorul Isten segítségére, megmentő és megtartó erejére. Erre a bűnbánatra és segítségkérésre válaszol Jézus csodával: bűnbocsánattal és gyógyítással. De csak akkor, ha nem vagyunk hitetlen és tétlen csodavárók. A magyar kormány, az önkormányzatok, az egyházak mellett minden orvosnak, egészségügyi dolgozónak és valamennyi honfitársunknak minden tőle telhetőt meg kell tennie a mostani, szinte háborús helyzet átvészeléséért, a járvány megfékezéséért. A gyógyulás a betegektől és hozzátartozóiktól is hitet, fegyelmet és cselekvést kíván. Jézus azt kérdezi tőlünk kétezer éve: akarsz-e meggyógyulni? Ha igen, szálljunk magunkba, és szedjük össze minden erőnket – akkor fel tudunk kelni és járni, ahogy a bethesdai beteg tette, aki meggyógyult.  2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja 21

| INTERJÚ |

Nem ér véget

AZ ÉLET

ebben a valóságban FARKAS ZSUZSANNA

Isten örök és egyszerre aktuális üzenetét, az evangéliumot jelenlegi élethelyzetünkben még érzékenyebben fogadhatjuk – hangsúlyozza Péter-Szarka László. A Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet lelkipásztorával a fiatalok mindennapjairól, a közösség online alkalmairól, az ünnepvárásról és a feltámadásról beszélgettünk.

Hogyan változtak meg a hétköznapok hazánk második legnépesebb településén az elmúlt hónapban? Azt tapasztalom, hogy lelassult az élet, a korlátozásokkal kisebb lett a forgalom, az utcákon leginkább a kisgyermekes szülőket és a kutyasétáltatókat lehet látni. A közhangulat viszont frusztráltabb, az emberek türelmetlenebbek egymással, de arra figyelnek, hogy a szabályokat betartsák. Az egyetemi városrész, a campusok és a kollégiumok teljesen kiürültek. Az egyetemistáknak hirtelen kellett hazatérniük, a szemesztert otthonról tudják folytatni. Hogyan fogadták a digitális oktatást? Változó, hogyan érinti őket a távoktatás: a végzősöknek nagyon megnehezíti a mindennapokat, nem tudnak könyvtárba 22 Reformátusok Lapja

2020. április 12–19.

menni és a szokásos módon elkészülni a szakdolgozattal, felkészülni a záróvizsgáikra. Akinek nincs ilyen kötelezettsége, keresi a megoldást arra, hogy minél felelősségteljesebben használja ki a mindennapokat. Nehézség azonban, hogy aki nem otthon lakott, de egyik napról a másikra el kellett hagynia a kollégiumot, visszacsöppent a korábbi körforgásba: hiába örülnek, hogy a családjukkal lehetnek, egyszer már elszakadtak otthonról, és nem egyszerű visszaállni. Folyamatosan érkeznek hozzánk imakérések, ezekből tudjuk, hogy próbatétel ez a helyzet azok számára is, akik a kollégiumból kiköltöztek, de nem tudtak hazamenni, így albérletben vagy ismerősöknél laknak. Nehéz megélniük a távolságot, és nehéz így az ünnepre készülni. Értük is imádkozunk hetente tartott virtuális imaközösségünkben.

| INTERJÚ |

A koronavírusról hangsúlyozzák, hogy veszélyesebb az idősekre. Mi a fiatalok felelőssége ebben a helyzetben? Ahol tudnak, segítsenek az idősebbeknek bevásárlásban, gyógyszerkiváltásban – a megfelelő távolságból. Türelem kell ehhez a helyzethez, és meg kell értetni azt is, hogy muszáj komolyan vennünk a szabályokat. A mostani helyzet hogyan befolyásolja az egyetemi gyülekezet életét? Nekünk mindig is nagyon fontos volt, hogy valódi közösséget építsünk, legyenek személyes találkozásaink és kapcsolatunk a gyülekezeti tagokkal, de folyamatosan jelen voltunk az online felületeken is. Most visszaszorultunk ezekre, ezért kicsit olyan, mintha csupán virtuális közösséget építenénk, de valójában ez ugyanaz a gyülekezet, csak most így tudunk találkozni. Három különböző közösségben veszünk részt az egyetemen, ezért hiányoznak a személyes találkozások és a bensőséges hangulat, de minden napra tervezünk valamit online felületeinken. A fiatalok aktívan jelen vannak a virtuális térben, és most különösen is szomjaznak az Igére, a bátorításra és a támogatásra. Ezekben a hetekben felerősödött a spiritualitás iránti igény: online igehirdetéseinket többen hallgatják, mint ahányan az alkalmainkra járnak. Jó, hogy most még több emberhez eljuthatunk. Az otthoni munkavégzés és tanulás közben könnyen összefolynak a napok, elmosódnak a határok hétvégék és hétköznapok között. Mit tehetünk, hogy vasárnapjaink és ünnepeink különbözzenek az általánostól?

Fontos, hogy például egy igehirdetés vagy ének, dicsőítés ne a háttérben szóljon, hanem szánjunk erre a találkozásra időt akkor is, ha be vagyunk zárva. Legyünk ott, éljük meg, és figyeljünk oda, hogy ne csupán háttérzaj legyen! Adjuk meg a módját, és szenteljük meg vasárnapjainkat otthonról is. Kön�nyű elveszni a sok házimunka vagy kerti munka közben, de amit meg lehet tenni hétköznap, azt hagyjuk azokra a napokra. Hogyan maradhatunk közösség, amikor nem tudunk találkozni? Az imádsággal. Leginkább akkor, ha egy időben tudunk imádkozni, ha többen összejövünk a virtuális térben és együtt, egy szívvel könyörgünk. Ebben óriási erő van. A közösségi médiában néhány napja találkozhatunk a debreceni egyetemi gyülekezet tagjainak „Maradj hitben!” kifejezéssel megjelölt személyes hitvallásaival. Mi hívta életre ezt a kezdeményezést? A szerda esti online igehirdetésre János evangéliuma 14. fejezetének első két verse alapján készültem. Mindenhonnan azt halljuk, hogy maradjunk otthon, de emellett fontosnak éreztem elmondani azt is, hogy maradjunk a hitben. Erre most nagy szükségünk van, magunktól nem tudunk megnyugodni, valakinek meg kell nyugtatnia bennünket: Jézus pedig azzal nyugtat meg, hogy bátorít. Arra kértem a közösségünket, hogy osszák meg a #maradjhitben jeligével, hogyan erősödnek, erősödtek meg korábban a hitükben. Ez nem hangzatos szöveg, hanem a keresztyén hitünk alapja – nem olcsó vigasz, hanem a valóság. Most különösen is szükség van rá, hogy így is bátorítsuk egymást.

2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

A Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet a Tiszántúli Református Egyházkerület ifjúsági missziójának a része. Feladata, hogy a Debrecenben felsőoktatási tanulmányaikat megkezdő református fiataloknak otthonként szolgáljon az egyetemi évek alatt, segítse Krisztus-követésüket, lelki fejlődésüket és felnőtt gyülekezeti taggá válásukat, hogy egyetemi tanulmányaik végeztével új otthonra találhassanak valamely, a lakhelyükhöz közeli református gyülekezetben. A gyülekezet lelkipásztorai három szóval foglalják össze közösség célját: „Találkozz, töltődj, oszd meg!” Az egyetemi hallgatók három helyszínen kapcsolódhatnak be a gyülekezet életébe: a Böszörményi úti Campuson, az Egyetemi Templomban és a Kassai úti Campuson. A koronavírus-járvány következtében kialakult veszélyhelyzet idején alkalmaikon Youtube-on ( www.youtube.com/egyetemigyulekezet ) és Facebookon (www.facebook.com/egyetemigyulekezet ) vehetnek részt az érdeklődők.

Lelkipásztorként milyen volt szembesülni a veszélyhelyzettel? Először én is megrémültem attól, mi lesz a szeretteimmel, az egészségünkkel, de közben erősödött bennem az is, hogy lelkészként van feladatom: Isten üzenetét kell közvetítenem. A legtöbben azt tehetik, hogy betartják a szabályokat és odafigyelnek egymásra – ez fontos, de kissé passzív várakozás. Eközben nagyon sokan, például az egészségügyben, megfeszített tempóban dolgoznak. Mellettük pedig itt vagyunk mi, akik arra kaptunk elhívást, hogy közvetítsük Isten üzenetét – és nem csupán a lelkipásztorok. A Lélek az, aki rajtunk keresztül bátorít és vigasztal, ez olyan felelősség, amellyel élnünk kell. Valójában azt tesszük, amit eddig is, de most sokkal kézzelfoghatóbb az üzenet: ebben a helyzetben még nagyobb szükségünk van a Lélek jelenlétére, hiszen nem tudjuk, meddig tart ez az élethelyzet. Minden napra jutnak elszomorító hírek: világszerte küzdenek a járvánnyal és azzal is, hogy lehetetlen megtervezni a következő heteket. Ilyenkor könnyű reménytelenné válni, de nehéz húsvét ünnepére készülni is. Szokatlan így várni az ünnepet, meg kell találni benne a helyünket. Ugyanakkor remélem, hogy teljes örömben tudunk majd ünnepelni, hiszen most nagyon tiszta a kép: a világméretű járvány ugyanúgy behálózza a földet, ahogy a bűn. Innen 24 Reformátusok Lapja

2020. április 12–19.

nézve talán könnyebb megérteni, hogy Jézus azért jött el közénk és vállalta a kereszthalált, mert a bűnnel szemben adott nekünk gyógymódot. Bár a bűn továbbra is jelen van, Krisztus feltámadásával lett „ellenszer”, meggyógyulhatunk mind. Isten örök és egyszerre aktuális üzenetét, az evangéliumot a jelenlegi élethelyzetünkben még érzékenyebben fogadhatjuk. Hiába lesz ez a húsvét más, mint a korábbiak, az örömhír valóban változatlan. Mit tanít nekünk Krisztus feltámadása ezen a tavaszon? A feltámadt Jézus mondta a követőinek, hogy „tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”. Feltámadás nélkül nem lenne küldetésünk nekünk, mai keresztyéneknek sem. A feltámadás csodája előtt adhatunk hálát azért, hogy van értelme az életünknek. A Krisztusba vetett hitünk az egyetlen, amely képes reményt adni, és amellyel oda tudunk figyelni egymásra is. A feltámadásba vetett hit új víziót ad: ha mi magunk nem tudjuk, merre tartanak a dolgok, akkor is van kiút. Mi csak azt látjuk, ami körülöttünk van, azt, ami most kicsit sötét, de a feltámadt Krisztus látja a teljes képet. Ő előrébb lát, mint mi, és a húsvét ünnepe okot ad arra az örömre, hogy találkozhatunk vele már most, a földi valóságban – és vele tudhatjuk azt is, hogy nem ér véget az élet ebben a valóságban.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ, FACEBOOK.COM/EGYETEMIGYULEKEZET

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Passió az egyházzenében A nagyhét szertartásait részletesen ismertető első leírás Egeria útinaplója, amely a 4. századból maradt ránk. A zarándoknő a jeruzsálemi keresztyének ünneprendjéről tanúskodik, akik a szenvedéstörténetről az események eredeti helyszínein emlékeztek meg. A történetet zsoltárok és az azokat keretező antifónák éneklésével kísérték. A passióéneklés rendjét először az 5. században I. Leó pápa rögzítette, aki virágvasárnapra Máté, nagypéntekre pedig János evangéliumát jelölte ki. Ezt a beosztást később kibővítették Márk evangéliumának nagykeddi, és Lukács evangéliumának nagyszerdai használatával. A nagyheti szertartások fontos jellemzője a retrospektivitás, máshol már elhagyott ősi formák megtartásával. A böjti és különösen a nagyheti liturgiák előírásai egyszerűséget és visszafogottságot vártak el az egyházzenétől, így egészen a 15. századig egyszólamú énekként, recitálva hangzott a passió. A történet dramatizált előadására vonatkozó igénynek ugyanakkor már korábban, a 9. században engedtek: három különböző dallamon énekelte egy szólista az evangélista, Jézus és a többi szereplő szövegrészeit. A passió szerepeit csak a 13. században osztották ki, ettől az időszaktól kezdve már több énekessel olvashatták a történetet. Többszólamú ének csak későn, a 15. századtól díszítette a nagypénteki evangéliumot. Eleinte csak azokat a szakaszokat énekelte kórus, amelyeket a nép vagy a tanítványok csoportja mond a történetben (úgynevezett turbák), később egyes szerzők Jézus szavait is megzenésítették. Ennek a passiótípusnak a reformáció korában legmeghatározóbb szerzője Luther énekszerző-társa, Johann Walter – az ő műve alapul szolgált a következő századok zeneszerzőinek. A magyarországi források közül az Eperjesi graduál tartalmaz – egyszerű négyszólamú anyaggal – turbákat, amelyek gyülekezeti kórussal is megszólaltathatók. A 17. században Heinrich Schütz három passiója a legjelentősebb alkotás ebben a típusban: nemcsak a többszólamú részekhez komponált új

GÖBÖLÖSNÉ GAÁL ESZTER A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Himnológia Tanszékének gyakorlati oktatója

„

Ez évben a templomoktól távol, otthonainkban ünnepeljük Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását. Ebben a csendes ünneplésben segítségünkre lehetnek ezek az alkotások is, hogy méltóképpen emlékezhessünk a nagyhét eseményeire.

”

anyagot, hanem az egyszólamú részeknek is új dallamot adott. A 16. század elejétől kezdve a szenvedéstörténet megzenésítésének új típusa, a végigkomponált passió is megjelent. Ebben már nemcsak a nép vagy az egyes szereplők kaptak többszólamú feldolgozást, hanem az evangélista szövegét is a kórus énekelte. A 16. századi protestáns alkotások közül kifejezőerejével kiemelkedik Leonhard Lechner János passiója. Új szövegváltozatok is megjelentek: készültek rövidebb szövegváltozatok az evangéliumokból, és ebben az időszakban jelent meg a négy evangéliumból a teljes történetet összeállító kompilált passió is. Az utóbbi változat a magyar protestáns hagyományban elterjedt, így Máté szövege után az Öreg graduálban is a négy evangélista szerint való szöveg szerepel. Ilyen kompilált szövegből készítette Sebald Heyden 1525-ben megjelent O Mensch, bewein dein Sünde groß kezdetű énekét Matthäus Greiter dallamára. Ez a Strasbourgban megjelent dallam a genfi zsoltároskönyvbe is bekerült, először a 36., majd a 68. zsoltár szövegével. Heyden szövegét Szenci Molnár Albert lefordította és megjelentette Sirasd meg, ember, bűnödöt kezdettel az oppenheimi Biblia zsoltárfüggelékében. A bibliai szöveg kizárólagos használatától a 17. század második felében szakadtak el. Az evangéliumok szövegét azokra reflektáló más bibliai helyekkel, költött szövegekkel vagy korálokkal törték meg. Barthold Heinrich Brockes készített ilyen szövegkönyvet, amelyet a kor számos zeneszerzője, így Georg Philipp Telemann, Georg Friedrich Händel és részben Johann Sebastian Bach is felhasznált. A passió műfajának csúcsát Bach művei, az 1724-ben bemutatott János-passió és az 1727-ben bemutatott Máté-passió jelentik. Ez évben a templomoktól távol, otthonainkban ünnepeljük Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását. Ebben a csendes ünneplésben segítségünkre lehetnek ezek az alkotások is, hogy méltóképpen emlékezhessünk a nagyhét eseményeire. 

2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja 25

| REFORMÁTUS ÉLET |

Istentiszteleti ajánlások krízishelyzetre A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa március 30-án áttekintette a koronavírus-járvány kapcsán tett kormányzati és közegészségügyi intézkedések gyülekezeteink életére és istentiszteleti rendünkre gyakorolt hatását. A szükséghelyzet és a korlátozó intézkedések idejére ajánlásokat fogalmazott meg, hogy segítse lelkipásztoraink igehirdetői, vigasztaló és lelkigondozó szolgálatát, kifejezetten is az úrvacsorai közösség gyakorlásának lehetőségét, valamint a temetési szolgálatok végzését. Cikkünkben ezeket foglaljuk össze. A társas kapcsolatok kényszerű, de koronavírus-járvány miatt szükséges korlátozását betartva távol kell maradnunk templomainktól és gyülekezeti hajlékainktól. Mint írják, „ebben a rendkívüli helyzetben még inkább szükségünk van arra, hogy Isten Igéje megszólaljon otthonainkban és a Feltámadt Krisztus evangéliuma közel jöjjön hozzánk”. Ennek eszközei lehetnek a rádió, a televízió és az elektronikus kommunikációs eszközök is. Egyházunk püspökei és főgondnokai megköszönték lelkipásztorainknak és gyülekezeti tagjainknak, hogy sokféle médium segítségével igyekeznek vigasztalást, bátorítást és reménységet hirdetni.

AJÁNLÁSOK ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉSEKHEZ Ebben a nehéz helyzetben otthonaink lesznek templomokká, az Elnökségi Tanács pedig az alábbiakat javasolja, hogy továbbra is együtt imádkozó, közösen éneklő, igével táplálkozó közösség maradjunk:

• Kérjük testvéreinket, hogy testileg és lelkileg ugyanúgy ké-

szüljenek a kommunikációs eszközök segítségével közvetített istentiszteletre, mint amikor a nem veszélyhelyzeti időben indultak Isten házába. • Kérjük, teremtsék meg a teljes odafigyelés és bekapcsolódás körülményeit, a közvetítés idejére készítsék elő a Szentírást és az énekeskönyvet, kapcsolják ki azokat az eszközöket, amelyek zavarják vagy akadályozzák a teljes odafigyelést, tegyenek félre minden más munkát és tevékenységet. • Kérjük, hogy a közvetített istentiszteletbe ugyanúgy kapcsolódjanak be, mint ahogyan az általában szokás: együtt mondjuk az imádságokat, énekeljük az énekeket. • Kérjük, tartsák be a törvényi előírásokat és az alapvető higiénés szabályokat, tehát lehetőség szerint csak az egy háztartásban élők vagy közvetlen családtagok alkossanak házi gyülekezetet.

ÚRVACSORAI KÖZÖSSÉGBEN OTTHONAINKBAN A fertőzés terjedésének megállítása érdekében elrendelt korlátozások miatt nem lehetséges az ünnepeinken szokásos hagyományos templomi, gyülekezeti úrvacsorai közösségek megtartása sem. Egyházunk vezetői azt kérik, hogy – hitval26 Reformátusok Lapja

2020. április 12–19.

lásainkkal összhangban – házi istentiszteleti közösségünkben vegyük az úrvacsorai jegyeket is. „Az otthoni úrvacsora szükséghelyzetet jelez (súlyos betegség, kijárási tilalom, járvány, háború). Nem pótolja a gyülekezeti közösség úrvacsora-ünnepét, ám rendkívüli helyzetekben felette szükséges, hogy az úrvacsorában megtapasztaljuk a Krisztussal való titokzatos közösséget a Szentlélek erejében” – írják a gyülekezeteknek kiküldött levelükben. Ezzel kapcsolatban – kizárólag a veszélyhelyzeti korlátozások megszüntetésig – a következőket javasolják:

• Egyházunk rendje szerint konfirmált református egyháztag-

jaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben „házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”. (ApCsel 2,46) • Az istentisztelet közvetítésének kezdete előtt – a higiénés szabályok betartása mellett – készítsenek elő személyenként egy-egy falat kenyeret és egy kevés bort külön poharakban. (A jegyeket le lehet fedni ünnepi terítővel.) • Kövessék figyelemmel a szolgálattevőt és a közvetített istentisztelet résztvevőit, velük közösen mondják az úrvacsorai közimádságot, az Apostoli Hitvallást, válaszoljanak a szokásos kérdésekre. • Mondják együtt a lelkipásztorral a hálaadó imádságot és az úri imádságot is.

Liturgiai javaslatot is közzétettek ehhez a fajta úrvacsorás istentisztelethez, kötött imádságokat és énekeket is ajánlva a lelkipásztorok figyelmébe. Készítettek ajánlást azoknak a lelkipásztoroknak is, akik a közvetített istentiszteleteken nem iktatnak úrvacsorai részt a liturgiába. Őket egyébként arra kérik: fontolják meg, hogy a közölt minta alapján imádságukban emlékezzenek meg a sákramentumokról, egyúttal legyenek megértéssel azon kollégáik iránt, akik lehetségesnek tartják az úrvacsorát a közvetített istentiszteletbe beiktatni. Azokat a gyülekezeti tagokat, akik különböző okok folytán nem kívánnak vagy nem tudnak élni az otthoni úrvacsorázás lehetőségével, arra biztatják, hogy kövessék imádságos lelkülettel az úrvacsorai liturgiát.

| REFORMÁTUS ÉLET |

A KERESZTELÉS NEM, A TEMETÉS VÁLTOZIK Egyházunk másik sákramentuma, a keresztség kiszolgáltatásáról nem születtek átmeneti rendelkezések. Aki teheti, a veszélyhelyzeti idő feloldásáig halassza el a keresztelést, lévén a gyülekezet ünnepe is – fogalmaztak. Ugyanakkor sürgős esetben a szülők és a keresztszülők jelenlétében a keresztség sákramentumát a szokásos módon szolgáltatják ki a lelkipásztorok. A járvány miatti korlátozások nem teszik lehetővé a temetés és a gyászolók lelkigondozásának megszokott módjait sem. A gyászolók telefonon, e-mailen vagy más digitális kommunikációs eszköz segítségével jelenthetik be hozzátartozójuk elhunytát, egyeztethetik a temetés körülményeit a lelkészekkel. Online vagy telefonon zajlik a gyászolók vigasztalása, a gyászmunka segítése is. Erősen javasolt, hogy:

• A 65 évesnél idősebb lelkipásztorok helyett fiatalabb (króni-

kus betegségben nem szenvedő) szolgatársak vállalják el a temetést. • A lelkipásztorok a temetés egész ideje alatt viseljenek védőkesztyűt. Az arcmaszkot csak megszólalásuk idejére vegyék le! • A lelkipásztorok tartsák meg a gyászolóktól a másfél-két méteres vagy nagyobb távolságot, és erre kérjék meg a jelenlévő gyászolókat is. • Elköszönéskor tartózkodjanak a részvétnyilvánítás megszokott gesztusaitól (kézfogás, ölelés, csók). Ha szükségesnek látják, erre kérjék meg a gyászolókat is. • A temetési szolgálat a lehető legrövidebb időre korlátozódjék: a ravatalozóban vagy a ravatalozó előtt a szabadban és a sírnál is néhány percre. • Ha csak a sírnál van lehetőség a szertartásra, akkor a ravatalozó előtti és a sírnál végzett liturgiát össze kell vonni, hogy a feltámadás igéi és az Apostoli Hitvallás mindenképpen elhangozzanak! • Mindazáltal, a rövid liturgia is megkívánja a két legfontosabb istentiszteleti elemet: az igét és az imádságot. Az igehirdetés legyen rövid, néhány mondatos, és az igéhez kapcsolódjon.

• Két imádság szükséges: imádság mint válasz a textusra, és

könyörgés a gyászoló család vigasztalásáért, valamint az úri imádság. • Az elhunyt emlékére és a temetés idejére helyi szokás szerint lehet harangozni.

A korlátozások előidézhetik, hogy az elhunytak temetésén sem a családtagok, sem a lelkipásztor nem vehet részt. Ilyen esetekben a lelkipásztor kommunikációs eszközök segítségével tud támaszt nyújtani és otthoni megemlékezést javasolhat a gyászolók számára. Ugyanakkor, ha a rendelkezések és a körülmények megengedik, valamint ha a család elfogadja, a legszűkebb családi körben templomkerti vigasztaló és emlékező áhítatot tarthat a temetésre vonatkozó általános óvintézkedések és rendkívüli szabályok megtartásával. A vészhelyzet elmúltával pedig gyászistentiszteleten emlékezhet meg a közösség az elhunytakról, és imádkozhat a gyászolók vigasztalásáért.

IMÁDKOZZUNK ÉS BÖJTÖLJÜNK! Az Elnökségi Tanács tagjai arra hívnak mindenkit, hogy „szüntelenül imádkozzon velünk Isten irgalmáért és megtérésért, megállásért a járvány próbatételeiben, a családokért, a gyülekezetekért, szolgálattevőkért, országunk és egyházunk, valamint a népek vezetőiért, a közszolgálatban, egészségügyben dolgozókért szerte a világban, a betegekért, szenvedőkért”. Egyben azt is kérik, hogy forgassuk szívünkben a Második Helvét Hitvallás tanítását: „Van közböjt és magános böjt. Közböjtöt régen a csapások idején és az egyház nyomorúságos állapotában tartottak. Ilyenkor senki sem evett semmit estig. Az egész napot pedig szent könyörgésekkel, istentisztelettel és bűnbánattartással töltötték el. Nem sokban különbözött ez a gyásztól, és gyakran emlegetik a próféták, különösen Jóel (2,12kk). Ilyen böjtöt ma is kell tartani az egyház nehéz helyzeteiben.”  REFORMATUS.HU-ÖSSZEÁLLÍTÁS

2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja 27

| REFORMÁTUS ÉLET |

Reformatus.hu Ideje a megújulásnak

Vizuális, technikai és tartalmi szempontból is megújult egyházunk hivatalos honlapja. Az új reformatus.hu-n már hosszú ideje dolgoztunk, annak elindításával is szeretnénk megkönnyíteni a járvány miatt az online térbe szorult egyházi életet: gyülekezeti tagjaink, közösségeink, intézményeink lelki épülését, tájékozódását, szolgálatát. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” (Préd 3,1) – különös biztatás a Prédikátor könyvének e szakasza az utóbbi hetekben, amikor az eddig ismert világ napról napra változik meg körülöttünk. Az önkéntesen vállalt bezártságból, az otthonról végzett munka mellől figyelve a híreket valahogyan minden változás túl gyorsnak és riasztónak tűnik. Azonban az ige most is arra hív bennünket, hogy elhig�gyük: ami történik, a neki szánt legjobb időben történik. A munkatársaimmal pedig épp ezekben a különös napokban egyre jobban éreztük, hogy számunkra is eljött a változás ideje: búcsút kell mondanunk korábbi oldalunknak. A legtöbb, amit a jelenlegi helyzetben tehetünk, a biztató gondolatok, igeszakaszok közvetítése és a hatékony tájékoztatás – ebben pedig tökéletes segítség megújult formánk. 2012. március 15-én mutatkozott be legutóbb a Magyarországi Református Egyház új honlappal. A váltást – mint most is – a technológiai fejlődés, a változó internetezési szokások és az egyház szolgálatának minél karakteresebb bemutatásának szándéka hívta életre. A kakasos fejlécű, puritán stílusú honlap jó szolgálatot tett az elmúlt években, ugyanakkor ez idő alatt annyit fejlődtek számítástechnikai eszközeink és ezzel együtt internetes tartalomfogyasztásunk, hogy a 2012-es technológiai megoldások birtokában már csak nagyon nehezen tudtunk ezekkel lépést tartani a jelenkor támasztotta követelményekkel. Ezért másfél évvel ezelőtt gyorsabb, biztonságosabb, használhatóbb oldal fejlesztésébe kezdtünk. A munkálatok végéhez közeledve érte el Magyarországot a koronavírus-járvány, és bár a tervek szerint csak később vettük volna birtokba az új oldalt, a megváltozott helyzet más munka28 Reformátusok Lapja

2020. április 12–19.

tempót és megoldásokat kívánt. Hosszú, több mint másfél éves út áll mögöttünk a tervezéstől a mai napig, a rendületlen kitartásért pedig Szűcs Péter kommunikációs és tartalomfejlesztési szakreferens, valamint Feke György újságíró-szerkesztő kollégánkat illeti köszönet. A 2012 óta minket kiszolgáló honlapot nem kapcsoltuk le: bár április 2-től már nem frissítjük, archívumként tovább szolgál. Új honlapunkon folyamatosan dolgozunk az esetleges pontatlanságok javításán, a működés finomításán. A tökéletes eredmény elérése érdekében várjuk visszajelzéseiket is a reformatus.hu@ reformatus.hu címre. Ajándékként gondolunk mindnyájan erre az oldalra, még akkor is, ha a változással együtt jár a búcsúzás. Régi rendszerünket már jól ismertük, mindennek megvolt a helye és a felelőse, tudtuk előnyeit és hátrányait is. Ahogy teltek az évek, egyre nehezebbé vált az oldal kezelése a folyamatosan bővülő vizuális tartalmak miatt, mégis közzé tudtunk tenni megannyi igei gondolatot és fontos hírt, és ezért hálásak vagyunk. Bármennyire otthonossá vált is korábbi oldalunk olvasóinknak és szerkesztőségünk tagjainak, egyértelműen eljött a költözés ideje, hogy új ablakokat nyithassunk a változó világra – és változatlan Atyánk csodáira. Ma, amikor gyülekezeteink, intézményeink, testületeink kommunikációja kényszerűségből a digitális térben zajlik, nem is lehetne időszerűbb új weboldalunk elindítása. Kívánjuk, hogy legyen segítség istenkapcsolatunk otthoni egyéni és közösségi megélésében, a gyors, pontos és széleskörű tájékozódásban, valamint a hiteles szolgálatban.  FARKAS ZSUZSANNA A reformatus.hu megbízott főszerkesztője

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Miért mentek az asszonyok a sírhoz? Ha talán máskor nem, de húsvét környékén lelki irányultságunk bizonyára egyre jobban fordul Jézus szenvedése, halála, temetése és feltámadása felé is. Jó nekünk, hogy ezt a jézusi „pályát” már a végéről láthatjuk, tudjuk, mikor mi történt, hogyan következtek egymás után az események, és hogy Jézus földi életének a nagy szenvedés ellenére jó „vége” lett feltámadásában. Nem volt ez azonban ilyen természetes akkor, amikor Jézus követői élték a napokat, órákat és perceket úgy, hogy az őt érintő nagy események velük történtek, és nagy bánat, félelem és bizonytalanság uralkodott el rajtuk. Ez főleg Jézus legközelebbi körét érintette, amelyben fontos helye volt az asszonyoknak. Az evangéliumokból tudjuk, kik voltak ők: Magdalai Mária, egy másik Mária, Jakab és József anyja, Salomé, Johanna, és még más asszonyok is lehettek, akik Galileából követték őt. Később Máriát, Jézus anyját is közöttük látjuk. Nem csoda, hogy éppen ők szenvedtek és bánkódtak oly nagyon. A női lélek valahogy mindig érzékenyebb, törékenyebb, sebezhetőbb, emiatt kiszolgáltatottabb is – környezetének, de saját belső fájdalmának is. Ezért olykor mélyebben és emocionálisabban éli meg az egyes kritikus szituációkat. Ez a mély érzelmi és lelki szorongás Jézus szenvedése és halála miatt nem hagyta az asszonyokat aludni két éjszakán át, hanem ők voltak az elsők, akik – amikor az ünnepek elteltével lehetett – szinte rohantak Jézus sírjához. Bánthatta őket nemcsak maga a halál ténye, hogy a szeretett Jézus fiatalon meghalt, hanem az is, hogy olyan csúful végezte a kereszten, mint egy bűnöző, hogy igazságtalan módon vádolták meg, és úgy végezték ki rablók és gyilkosok között, mintha ő is ebbe a kategóriába tartozott volna. Bánthatta őket az is, hogy amikor Jézus meghalt, úgy alakultak az események, hogy nem tudták megadni neki a végtisztességet. Amikor levették őt a keresztről, az éppen kezdődő szombat és húsvét miatt nem tudták őt bebalzsamozni, és megfelelő gyászszertartás kíséretében sírba helyezni. Ezért fájdalmasan nézhették, csak távolról, amikor Jézus csak úgy, „nyers” meztelenségében került a sírba.

PERES IMRE A szerző református lelkész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora, az Újszövetségi Tanszék vezetője

„

A női lélek valahogy mindig érzékenyebb, törékenyebb, sebezhetőbb, emiatt kiszolgáltatottabb is – környezetének, de saját belső fájdalmának is.

”

Bizonyára fájt nekik, és zavarta őket, hogy amikor Jézust levették a keresztről, nem volt idő rá, és nem volt senki, aki megtörölte volna a testét, a kezén, lábán levő sebeket, töviskoronától felsebzett fejét, a veréstől feltépett hátát. Valószínűleg nem jutott el hozzájuk felsőbb körökből a hír, hogy arimátiai József és Nikodémus (akik titokban tartoztak Jézushoz, de féltek) „fogták Jézus testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogy a zsidóknál szokás temetni” (Jn 19,40). A kommunikáció – mint ahogy a korai hagyomány is – ebben a történelmi fázisban nem volt teljesen összhangban, ezért eltérő gondolatokat, benyomásokat szülhetett. Az is tény, hogy az asszonyoknak tudniuk kellett volna, hogy Jézus mit mondott szenvedéséről és haláláról: vagyis, hogy feltámad. Vagy elfelejtették ezt a jézusi próféciát, vagy az események következtében hátrébb került a tudatukban, vagy a harmadik nap hajnalán már szinte lehetetlennek tartották a feltámadást, mivel a zsidó apokaliptika szerint a lélek ekkor már elment a holtak hazájába. Vagy esetleg azt gondolhatták, hogy mint minden halott, Jézus is feltámad, de csak az utolsó napon (Jn 11,24). Azért siethettek tehát az asszonyok már pirkadatkor a sírhoz, hogy minél hamarább elvégezzék a balzsamos „szertartást” a halott testen, ezzel is előkészítve őt a korabeli zsidók hite szerinti hosszú alvásra és majd az utolsó feltámadásra. Milyen jó, hogy nem így lett, ahogyan ők gondolták. Jézus feltámadása után soha nem hányja szemükre ezt a szándékukat, szemben a tanítványokkal, akiket Jézus megdorgált korábbi viselkedésük miatt. A magdalai Máriát is szépen helyreigazítja bánatában, buzgóságában (Jn 20). Jézus tudja, hogy feltámadása túlmegy minden emberi elképzelésen és tapasztalaton. Megértéssel fordul hozzánk, türelemmel vezetve minket, hogy ezt az új valóságot egyszer mi is megtapasztalhassuk. Akkor már nem lesz bennünk kétkedés, hanem csak boldog közösség vele az Atyánál. Így most húsvétkor Jézus feltámadása örömöt és reménységet ad nekünk – nemcsak az ő feltámadására nézve, hanem saját sorsunk boldog jövőjére nézve is.  2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja 29

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A HÉT KÉPE

LXIV. ÉVFOLYAM, 15–16. SZÁM, 2020. ÁPRILIS 12–19. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

„MERT Ő MEGSEBEZ, DE BE IS KÖTÖZ, ÖSSZEZÚZ, DE KEZE MEG IS GYÓGYÍT.” (JÓB KÖNYVE 5,18)

9 771419 856007

Immár több mint ötezren csatlakoztak szerte a Kárpát-medencében a Tégy egy szívet az ablakodba! elnevezésű akcióhoz. A Baranya megyéből induló kezdeményezésben résztvevők az ablakaikban elhelyezett, szívet ábrázoló rajzokkal fejezik ki hálájukat az egészségügyi dolgozók, a rendőrök, a tűzoltók, a bolti eladók, a postások, a szociális munkások, a tömegközlekedést biztosítók, az önkéntesek és mindazok felé, akik a járványhelyzetben valamilyen formában mindnyájunkért fáradoznak. A programhoz Fekete Károly tiszántúli püspök (képünkön) is csatlakozott.  FOTÓ: TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS

20015

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA

EGYHÁZKERÜLET FACEBOOK-OLDALA

06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.



SZOLGÁLTATÁS

MEGRENDELŐLAP

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. Honlap: reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index. hu, cím: Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907. Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszám-kijelző. Honlap: www.quasi-modo. hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György).

Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

EGYÉB

Név: .........................................................................................

Az Egerszalóki Református Szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon.

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



30 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| AKTUÁLIS |

Gyülekezeteiben él az egyház A koronavírus-járvány következtében kialakult veszélyhelyzet egyre inkább emlékeztet bennünket arra, hogy gyülekezeteink önfenntartók: a szolgálók, a lelkipásztorok javadalmazását a közösség tagjainak adományaiból, egyházfenntartói járulékából és a perselypénzből fedezik. Az istentiszteletek elmaradása jelentős bevételkiesés közösségeinknek, de az anyagi kérdések önmagukon is túlmutatva tanítanak a háláról és a felelősségvállalásról. Veres Sándor szerint most érezhető igazán, mennyire törékenyek a gyülekezeti közösségek. A dunamelléki főgondnok szerint ennek egyik oka az, hogy a közösségek jelenleg szétszóródtak, a másik pedig, hogy voltaképpen megszakadt a kapcsolatuk a lelkipásztorukkal. Környezetünkben látjuk, milyen sok ember szorul ilyen esetben a kormány segítségére, hiszen megannyi munkahelyen felmondtak a dolgozóknak, kiestek a fizetések. – Vajon gondolunk-e mi ebben a helyzetben arra, hogy a lelkipásztor és a családja most miből fog élni? – teszi fel a kérdést Veres Sándor, aki szerint a kisebb gyülekezetek többnyire negyedévről negyedévre élnek – csak ilyen időtávra elegendő bevétellel rendelkeznek.

MINDENKINEK VAN SZEREPE A főgondnok figyelmeztet: a presbiterek a gyülekezet lelki és anyagi életének a sáfárai, és arra buzdít mindenkit, hogy gondolkozzon el józanul azon, mit lehet tenni. – Azt például megtehetjük, hogy azt az összeget, amelyet a perselybe szántunk, most átutaljuk – akinek módja van erre alkalmas felületeket használni, az most tegye ezt meg – kéri a főgondnok, aki maga is presbiter Csillaghegyen. Azt is elmagyarázza, miért van erre szükség. – A lelkipásztor fizetése két részből alakul ki: a perselypénzből és az egyházfenntartói járulékból. Akkor nevezhetünk egy egyházközséget önállónak, ha ezek összegéből el tudja tartani a lelkészét. Pál apostol rómaiakhoz írott levelének tizedik részében ezt olvassuk: „mert aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?” Kicsoda a lelkipásztor? Miért van rá szükség a közösségeinkben? Ideje végiggondolni, hogy eddig mindig ő, az elöljáró kérdezte meg tőlünk, hogy vagyunk, hogyan alakulnak a dolgaink. Most itt az ideje, hogy mi is kifejezzük a szeretetünket. Mi is kérdezzük meg, hogy érzi magát, hogy vannak a szerettei, 2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja 31

| AKTUÁLIS |

miben tudunk segíteni. Közösség vagyunk, ahol mindenkinek van elhívása és szerepe. Az igehirdetőre, a tanítóra szüksége van a gyülekezetnek, nekem is szükségem van rá – véli Veres Sándor. A főgondnok szerint – a most kifejezetten fontos – anyagi megbecsülésünket úgy is kifejezhetjük, ha megtehetjük, hogy például az általában év végén fizetett egyházfenntartói járulékot ezúttal kicsit hamarabb elküldjük, ezzel segítve a gyülekezetünket és a lelkipásztorunk megélhetését.

VÁLTOZNI ÉS VÁLTOZTATNI Veres Sándor szerint a járvány okozta kényszerhelyzet arra is ösztönözhet, hogy megvizsgáljuk magunkat és a környezetünket, közösségünket is, felismerjük a hibákat, és ha kell, változtassunk. Azonban nem feltétlenül kell mindent megmásítani, hiszen sok jó is körülvett bennünket, sok dolog jól volt úgy, ahogyan volt – csak nem ismertük föl. – Először vegyük észre mindazt a jót, amit cselekedett velünk az Úr, a Teremtő. Ha felismerjük, és tudunk örülni neki, az már előrelépés. A következő lépés meglátni a hiányokat, a hibákat. A harmadik pedig – „Fontos, hogy a lelkipásztor nyugodtan és őszintén amit eddig nem tettünk –, hogy ezekről őszintén beszélünk. A negyedik lépés az, hogy mindezek tudjon beszélni a gyülekezetével az anyagiakról is.” után cselekednünk is kell – sorolja a főgondnok. (Pásztor Dániel) Veres Sándor a megbeszélendő témák között tartja számon a gyülekezetek struktúra és nagyság szerinti megvizsgálását. A főgondNEHÉZ IDŐK, ÚJ MÓDSZEREK nok úgy véli, meg kell fontolni, hogy a tíz-húsz lelket számláló gyülekezetekben ott tarthatják-e a lelkipásztorokat. – Nem azt A püspökhelyettes úgy véli, a gyülekezeteket érintő gazdasági mondom, hogy ne gondozzuk az ott élőket – a látogatás nem nehézségekkel zsinati szinten is foglalkozni kell. Pásztor Dámaradhat el, és a közeli nagyobb közösség istentiszteleti alkalniel szerint ugyanakkor fontos, hogy a lelkipásztorok is tehetmaira egyébként gépkocsival kell egybegyűjteni őket. A lelkinek a helyzet könnyítéséért. – Ma már sokan tudnak – akár pásztort olyan településen kell elhelyeznünk, ahol többen élnek elektronikusan is – bankszámlára utalni, és még csekkre sincs – fogalmaz Veres Sándor, aki szerint a járvány élesen rámutat, szükség. Tudom, hogy ez költséggel jár, és nem a legegyszehogy a kis létszámú településeken a költségvetés talán ha egyrűbb formája az adományok eljuttatásának, de szabad a lelkiegy hónapra elegendő. – A közegyház, az egyházmegyék, az pásztoroknak, a presbitériumoknak erre a lehetőségre rámuesperesek, a püspökök odafigyelnek rájuk. Nem hagyjuk őket tatni a gyülekezeti tagok körében. Hiszen a kiadások továbbra elveszni, de az egyház elsősorban a gyülekezetben él. Tehát úgy is jelentkeznek: a rezsiköltséget és a javadalmakat fizetni kell gondolom, hogy amiben változtatnunk kell, az az egymásra fi– de a bevételektől elesnek. Az is jó lehetőség, hogy az adogyelés, az őszinteség és elsősorban az, hogy Isten Igéjére válamányként odaszánt összeget ki-ki félreteszi, és amikor Isten szoljunk: a változást önmagunkkal kell kezdenünk. megengedi, hogy újra istentiszteletet tarthassunk a temploEgyetért szolgatársával Pásztor Dániel tiszáninneni püspökmokban, akkor a perselybe helyezi – sorolja a lehetőségeket helyettes is. A Zsinat Gazdasági Bizottságának elnöke hangsúa gazdasági vezető. lyozza: a válsághelyzet a különböző gyülekezeteket különbözőAZ ANYAGIAKON TÚL képpen érinti, hiszen a közösségeink teherbíróképessége, anyagi helyzete rendkívül változó. – Hála Istennek, vannak olyan gyülePásztor Dániel szerint az adományoknak van még egy fontos kezeteink, amelyek ezt a válsághelyzetet gazdaságilag könnyebvonatkozása, amely túlmutat az anyagiakon. – A perselypénz ben át fogják vészelni, de sajnos lesznek olyanok is, amelyeket igazából a legfontosabb bevételi forrás – anyagi és lelki értenagyon érzékenyen érint majd. Különösen nehéz helyzetbe kelemben is. A gyülekezeti tagok adják össze: ők azok, akik vágyrülnek a kis gyülekezetek, amelyek bevételi forrása java részben nak Isten Igéje után, akik lelki táplálékot, üzenetet kapnak, akik perselyadományokból, egyéb Isten dicsőségére felajánlott adotudják, hogy hálával tartoznak megtartó kegyelméért. A permányokból keletkezik: mivel nincsenek istentiszteleti alkalmak, selypénz az a hálaáldozat, amelyet Isten ügyének a szolgálaezen bevételek jelentős része elmarad – mutat rá Pásztor Dániel. tára hálából odaadok. Ez nem az egyházadóként is emlegetett 32 Reformátusok Lapja

2020. április 12–19.

| AKTUÁLIS |

lyel azokat segítik, akik elvesztik az állásukat vagy különösképpen nehéz teher sújtja őket a vírus okozta gazdasági károk miatt. – Úgy tapasztalom, hogy ennek a gyülekezetnek az adakozás a kegyelmi ajándéka – fogalmaz Tar Zoltán, aki kijelentését Pál korinthusiakhoz írott levelével magyarázza: „Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre.” (2Kor 9,8) Ez a lelkület pedig kézzelfoghatóan is megjelenik ezekben az időkben: a két hete létrehozott krízisalap számláján már a második napon több mint nyolcszázezer forint volt. Tar Zoltán úgy tapasztalja, a gyülekezeti tagok nem szívesen beszélnek pénzügyeikről, hiszen a keresztyén közösségekben megszokták, hogy ők adakoznak a közösbe. – Úgy látom, az a járható út, ha mi magunk keressük fel az embereket, mert gyakran csak a személyes beszélgetésekből derül ki, ha valaki anyagilag bajban van. Érdemes azonban ezt a falat kőről kőre bontogatni, és vállalni a nehézségeket, mert csak így tudunk segíteni egymáson.

„Közösség vagyunk, ahol mindenkinek van elhívása és szerepe.” (Veres Sándor) egyházfenntartói járulék. Ezt valóban az Isten iránti hálából adom – fogalmaz Pásztor Dániel. Hozzáteszi: fontos, hogy a lelkipásztor nyugodtan és őszintén tudjon beszélni a gyülekezetével az anyagiakról is.

„Úgy látom, az a járható út, ha mi magunk keressük fel az embereket, mert gyakran csak a személyes beszélgetésekből derül ki, ha valaki anyagilag bajban van.” (Tar Zoltán) ÁLLJUNK EGYMÁS MELLÉ! – Szinte óráról órára változott meg minden. Március 15-én, vasárnap még azon gondolkoztunk, hogyan tudnánk minél jobban izolálni a testvéreket a templomon belül, hétfőn pedig már kiderült, hogy nem tarthatunk istentiszteleti alkalmakat sem – idézi fel az eseményeket Tar Zoltán, az Érd-parkvárosi református gyülekezet lelkipásztora, majd hozzáteszi: ez az időszak nemcsak jelentős lelki, hanem gazdasági terhekkel is jár. Az érdi gyülekezet azonban ebben a helyzetben is baráti, testvéri közösségként működik, ahogyan ezt eddig is megtapasztalhatták a hozzájuk tartozó családok. – Egy-egy építkezésnél vagy gyermekszületésénél mindig van segítség. Fontos, hogy most ebben a helyzetben is egymás mellé álljunk – mutat rá a lelkipásztor. Ezért az érdi gyülekezet krízisalapot hozott létre, amel�-

„Az idősebbeknek és azoknak, akik nem rendelkeznek internetbankkal, azt javasoltam, hogy otthon nevezzenek ki egy perselyt.” (Tóthné Csömöri Andrea) Tóthné Csömöri Andrea, az érdi gyülekezet gondnoka hosszú éveken keresztül a bankszektorban dolgozott, így van tapasztalata a pénzügyi válságok kezelésében. – A presbitériummal rögtön áttekintettük a kiadásainkat, megnéztük, mire muszáj költenünk, és mit terveztünk ebben az évben. Mérlegelnünk kellett, hogy miről tudunk a legkönnyebben lemondani, és megállapítottuk, hogy a felújításokra szánt összeget át tudjuk csoportosítani. Ez kisegíthet minket ebben a helyzetben – magyarázza a gondok. Hozzáteszi: a gyülekezetek egyik legjelentősebb bevétele a perselypénz, ezért az istentiszteleti alkalmak felfüggesztésével arra is megoldást kellett találniuk, hogyan tudják tagjaik eljuttatni az adományaikat. – Nálunk egy vasárnap átlagosan hetvenezer forintnyi perselypénz szokott összegyűlni. Ha ez például tíz alkalommal kimarad, az már hétszázezer forint bevételkiesést jelent. Most elsősorban elektronikus úton utalnak a testvérek. Az idősebbeknek és azoknak, akik nem rendelkeznek internetbankkal, azt javasoltam, hogy otthon nevezzenek ki egy perselyt – például egy befőttesüveget vagy egy borítékot – erre a célra, és az istentiszteletek idején tegyék bele a pénzt. Amikor majd alkalmuk lesz, átadhatják a gyülekezetünknek. Ha pedig van olyan ismerősük, aki tud utalni, akkor ezt egy összegben is megtehetik – nekünk ez jókora segítség, hiszen a lelkész jövedelmét, az alkalmazottak fizetését és a közüzemi költségeket továbbra is fizetni kell – ös�szegzi a lehetőségeket Tóthné Csömöri Andrea.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ, SZARVAS LÁSZLÓ

2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja 33

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

A kereszt szimbóluma és a magyar reformátusok A címben megfogalmazott téma a magyar reformátusság kereszt jeléhez való viszonyulásának kérdését veti fel. Egyrészt arra kérdez rá, miért nincs használatban a kereszt a szakrális-liturgikus épületeken és tárgyakon, másrészt arra kíváncsi, miképp van jelen teológiai tartalma a gondolkodásban. Annak okát, hogy a világ protestánsai közül egyedül a magyar reformátusok nem használják a keresztet, valójában senki sem tudja. Az, hogy a református templomtornyon, sírhant fölött, szószékkoronán és minden egyéb felületen a keresztyénség legjelentősebb jelképe helyett csillag, kakas, zászló, kehely, bárány vagy pelikán látható, talán csak a gyülekezet lelke mélyén megbúvó kollektív tudattalan archetípusaival magyarázható. Ezt a mélylélektani alapállást pedig több történelmi és teológiai tapasztalat formálta ilyen különlegessé. Legelőször is a helvét reformáció azon gyakorlatára gondolunk, amely a korabeli egyház templomaiban szakított az oltárképek, szobrok, ereklyék használatával. Azok ugyanis térdepelésre, imádatra, olykor csókolgatásra indították a hívő embereket, ezt pedig a Szentírás bálványimádásnak tartja. Miután a kereszt szorosan összetartozott a rajta lévő Krisztus-korpusszal, a hozzá kötődő csodavárás okán maga a korpusz nélküli kereszt is eltűnt a használatból. Ezt az idegenkedést mi sem bizonyítja jobban, mint az, amikor Árva Bethlen Kata a jezsuita pátertől ajándékba kapott egyszerű keresztet elutasította: „Ennek a kis réznek nem láthatom által, mi hasznát vehetném.” Fontos adalék az ellenreformáció hatása is, amely ellenérzést táplált a kereszt szimbolikus használatával szemben. Az elnyomó császári hatalom támogatásával működő római egyház a kereszt jegyében protestáns templomokat foglalt le, a hitükben megmaradtakat üldözte és kínozta, különösen a „gyászévtized” (1671–1681), de az elnyomatás ideje alatt is (1715–1789). A gályarabságra ítélt protestáns lelkészeket útközben ütlegelések közepette kényszerítették az oltári szentség és a kereszt processziója előtti térdhajlásra. A kereszt szimbóluma ebben az esetben

BÉKÉSI SÁNDOR A szerző református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának docense, a Rendszeres Teológiai Tanszék vezetője

„…a kereszt teljesen

átszellemiesült. A Szentírás olvasásakor az Ige fényében gyakorolt önvizsgálat, a polgári erkölcs, a felvilágosodás és a klasszikus liberalizmus keresztyén szabadságeszményének függetlensége a szakrális külsőségektől a lelki irányultságot erősítette. A kereszt nem tárgyként, hanem életprogramként vált jelentőssé. A kereszt nem kőbe, fába, fémbe, hanem az emberi szívbe lett metszve, aminek lelki súlya kettős értelemmel bír.

”

sem a Krisztus váltságának, hanem sokkal inkább a Habsburg önkénynek és az akkori római egyház kérlelhetetlenségének jelképe lett a református vallású hívők szemében. Továbbá magyarázatul szolgálhat az is, hogy a kitaszítottság helyzete arra kényszerítette és egyben indította a magyar református gyülekezeteket, hogy a római egyháztól elkülönüljenek, önazonosságukat ne csak hitvallásukban, hanem külsőképpen is kifejezzék. Nem volt nehéz, szerény adottságaikkal éltek. A templom berendezését az igehirdetésnek és a sákramentumoknak rendelték alá. A kereszttel pedig, mint a római egyház jelképével, egyáltalán nem akartak azonosulni, inkább az áldozat és a megváltás ószövetségi archetípusait alkalmazták. Így ábrázolták adott esetben a kereszt helyett a Bárányt, vagy Jónás cethalból szabadulásának képét. Végül Ravasz Lászlónak arra az állítására utalunk, miszerint a református istentisztelet uralkodó vonása a szellemiség. Ezt igazolja a teljes Szentírás, ahogy Jézus tanítása is: „Az Isten lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4, 24) Ennek következménye pedig az, hogy a kereszt teljesen átszellemiesült. A Szentírás olvasásakor az Ige fényében gyakorolt önvizsgálat, a polgári erkölcs, a felvilágosodás és a klasszikus liberalizmus keresztyén szabadságeszményének függetlensége a szakrális külsőségektől a lelki irányultságot erősítette. A kereszt nem tárgyként, hanem életprogramként vált jelentőssé. A kereszt nem kőbe, fába, fémbe, hanem az emberi szívbe lett metszve, aminek lelki súlya kettős értelemmel bír. Egyrészt a bűneinket elszenvedő Krisztus keresztjére tekintve minden református imádság és istentisztelet elmaradhatatlan előcsarnoka a bűnvallás. Másrészt pedig valamennyi Krisztust követő embernek saját keresztjét jelenti, amelyet alázattal vesz magára. Ezt Medgyesi Pál így fogalmazza meg: „Istennek több áldomási között kiváltképpen való irgalmassága a keresztviselés. Sok áldásit közli Isten tevéled, hogy a szükség miatt (ő fia lévén) kétségbe ne essél. Keresztekkel is látogat, hogy valamiképpen jószerencsés voltoddal el ne higyjed magadat.”  2020. április 12–19.

Reformátusok Lapja 35

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Elhagyott keresztnevek A régi iskola miliőjében természetesnek hatott, hogy a tanárok puszta vezetéknéven (családnéven) szólították növendékeiket: „…a tanár úr azért szigorúan nézett a verkli irányába is, és így szólt: – Csengey, csukd be az ablakot!” – olvassuk Molnár Ferenc regénye, A Pál utcai fiúk első lapjain. „– Nem hallotta, Ladó, hogy szólítottam?” – címezi Kengyel tanár úr a figyelmeztető kérdését Tutajosnak Fekete István Tüskevárjának nyitányában. Ma már távolságtartónak, fölényesnek tartanánk az efféle megszólítást, akkor is, ha mindenki pontosan tudja az illető közegben, ki a megszólított. A puszta vezetéknéven szólítást ugyanis napjainkban nem érezzük eléggé udvariasnak, sőt úgy véljük, bizonyos esetekben még sértő is lehet, például valamiféle hierarchia rideg érzékeltetője. Ugyanezt tarthatjuk a puszta családnéven emlegetésről. Ez ráadásul értelemzavaró is lehet. Függetlenül attól, hogy a szöveg más (korábbi) pontjain utaltak-e a teljes nevekre, beszéd, az írás egyetlen helyén sem szerencsések az efféle vezetéknevezések: „Nem állt fenn barátság József és Illyés közt?”; „Illyés és Szabó legendásan jó barátok voltak”; „Szabó regényeiben gyakori a jelen és a múlt összefonódása”; „Metrókocsikat neveztek el Grosicsról és Buzánszkyról”; „az Arany Bikát Hajós tervezte”. A citált, a sajtóból, a médiából vett példák az úgynevezett szófukarság esetei. A beszédbeli hanyagság – stilisztikai értelemben is kifogásolható – példái. Éppen ezért nyugodtan írjuk ki ilyenkor a keresztnevet is, nem számít szóismétlésnek: „Nem állt fenn barátság József Attila és Illyés Gyula közt?”; „Illyés Gyula és Szabó Lőrinc legendásan jó barátok voltak”; „Szabó Magda regényeiben gyakori a jelen és a múlt összefonódása”; „Metrókocsikat neveztek el Grosics Gyuláról és Buzánszky Jenőről”; „az Arany Bikát Hajós Alfréd tervezte”. Érzékelhető a kétféle írásmód közötti különbség. Megtiszteljük embertársainkat, ha teljes nevükön emlegetjük, illetve szólítjuk meg őket.  ARANY LAJOS 36 Reformátusok Lapja

2020. április 12–19.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Jézus utolsó szavai a keresztfán Márk evangélista szerint. Vízszintes: 2. Az idézet első része (E, Á, A, Á). 13. Cseh falucska Plzeňtől keletre (NEVID). 14. A jó ízlést sértő. 15. Orosz folyam. 16. Ágnes spanyol alakjának magyar megfelelője. 18. Égéstermék. 19. Magyar élelmiszeráruház-lánc. 20. Sárfalvi Péter. 22. Ördög, románul (DRAC). 24. Recept, röviden. 25. Városi liget. 26. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, röviden. 28. Peer Gynt anyja. 30. A vízmentes foszfátok csoportjába tartozó ásványfaj. 32. Pest megyei település. 34. … kezekkel! (két szó) 36. Klasszikus én. 37. Tapsifüles. 38. Honda egyik típusa. 40. Fa Nándor. 41. Csekk vége! 42. Sportoló. 43. Hamburgi cápa! 44. Kiss … Kate! (musical) 45. Mosott ruhát szárítóra tesz. 46. Perjeféle tápláléknövény. 48. Berlini karóra! 49. Germánium és kén vegyjele. 50. Pengetős hangszer. 51. Jónás próféta küldetési helye. 54. Gyógyvízfajta. 56. Kalapbelső! 57. Egykori szombathelyi szálloda, amely egy egyiptomi istennő római kori szentélye mellett volt. 58. Elem! 60. Jézus első nyilvános csodájának helyszíne. 62. Vércsoport. 63. Halastó egyik vége! 64. Az anyagi világban létező, régies szóval. 66. Tótfaluval egyesült. 68. Pertu. 69. Kacatok gyűjtőhelye. 71. Becézett női név. Függőleges: 1. Az idézet második része (É, I, É, E, E, H). 2. Eper egynemű betűi. 3. Római 56. 4. Védikus …, a szanszkrit nyelv rokona. 5. Erre a helyre tesz. 6. Éneklő szócska. 7. Részben szólhat! 8. Gazdasági ág. 9. Világítóeszköz. 10. Portéka. 11. Magunk. 12. Bakonyi betyár (Jóska). 17. ZAA. 19. Ókori római író, történetíró, államférfi (Marcus Porcius maior). 21. Füles gomb. 23. Szól a szarka. 25. A Led Zeppelin együttes alapítója (Jimmy). 27. Háziállat. 29. Az idézet harmadik része. 31. Egyre jobban megért. 33. Tova. 35. Lehull, régies szóval. 38. Finom üledék. 39. Kicsit mustrál! 40. Német származású vasműves, lakatosmester, gyártulajdonos (Henrik). 42. Elképzelés. 43. Tévesztés. 45. Ez, Londonban! 46. Román gépkocsijelzés. 47. Miszlikre vág. 48. Egyesülés. 50. Észak-amerikai állam. 52. Mindenható. 53. Egykori iskolatípus. 55. Vissza: töltények helye. 59. Az egyik evangélista. 61. Amely módon. 64. Omladék. 65. Fél dollár! 67. Pusztít. 69. Lukács Margit. 70. Részvénytársaság, röviden. 72. Kipling kígyója. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: Hozsánna!

| GYERMEKEKNEK |

 MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Húsvéti körkép

A húsvéti történet néhány szereplőjét látjátok a képeken. Tudjátok, hogy kik voltak ők és mit csináltak? Egykét mondatban leírtuk, illetve kiválasztottunk egy bibliai igét is, amelyet vagy ők mondtak, vagy velük kapcsolatos. Össze tudod párosítani a bibliai személyeket, a leírásokat és az igéket? Hogy jól dolgoztál-e, ellenőrizheted az oldal alján.

d. „Elvégeztetett!” (Jn 19,30)

6. Jézus velük ment Emmausba.

a. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. (Lk 23,52)

8. Jézus anyja.

e. „Ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” (Mt 26,34)

4. Halászból emberhalász lett.

1. Harminc ezüstpénzt kapott a papoktól.

h. „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.” (Jn 20,2)

f. „De mi rosszat tett?” (Mt 27,23)

g. „Amit tenni akarsz, tedd meg hamar!” (Jn 13,27) 2. Római helytartó Jézus halálakor Júdeában. Megfejtések Jézus 5. d Júdás 1. g Mária 8. c Péter 4. e Poncius Pilátus 2. f Arimátiai József 3. a Magdalai Mária 7. h Emmausi tanítványok 6. b

b. Elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről. (Lk 24,35)

3. A saját sírjába temette el Jézust.

c. „A te lelkedet is éles kard járja majd át.” (Lk 2,35)

5. Meghalt értünk a kereszten.

2020. április 12–19.

7. Jézus hét ördögöt űzött ki belőle.

Reformátusok Lapja 37

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Fukk Lórántot, a veresegyházi református gyülekezet lelkipásztorát kérdeztük.

1

Hite, reformátussága a szülői ház öröksége? Egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban, Hernádnémetiben nőttem fel. Az Úristen jelenléte gyermeki napjaim szerves része volt az első perctől kezdve. A családunk az 1700-as évek elején a Rákóczi-birtokokra érkezett hugenották leszármazottja, akik mindig is ragaszkodtak hitvallásukhoz. Miskolc körzete akkoriban eléggé „vörös” környék-

Fukk Lóránt 1966-ban született, három gyermek édesapja, felesége a Kálvin Téri Református Általános Iskola igazgatója Veresegyházon. A lelkipásztor szerint az intézmény segíti a gyülekezet növekedését, az utóbbi években a konfirmáció után egyre több fiatal marad meg a közösségben.

Mindig is része volt az életemnek. Nyolcévesen már előadtam saját verseket az iskolai ünnepségeken, de jelentek meg írásaim különböző egyházi folyóiratokban, verseskötetem diákként a Debreceni Református Kollégiumban. Történelmi regényeim és novelláim egyelőre a fiók mélyén vannak, rendszeresen írok színdarabokat a kecskeméti országos bibliaismereti versenyekre, Zsoltármeditációk címmel pedig karácsonykor jelent meg a százötven zsoltár minden egyes versét feldolgozó áhítatoskönyvem. Az írás nem valamilyen plusz, hanem a mindennapjaim része. Nem tudok úgy verset írni, hogy abban valahol ne jelenne meg az Úristen. Olyan Atyánk van, aki megadja nekünk a lehetőségeket, a tálentumokat, és megmutatja, hogyan használjuk ezeket.

4

nek számított, ahol „kistrigulázták” azt, aki templomba járt. Amikor pedig az iskolában megtudták, hogy a Debreceni Református Gimnáziumban tanulok tovább, nem igazán örültek neki.

2

Hogyan lett önből lelkipásztor? Nem akartam a teológiára menni, sok minden történt velünk akkoriban: elhunyt édesapám, édesanyám a traumák miatt idegbénulást kapott, idősebb testvéreim már önálló életet éltek. Én lettem a kereső a családban. Édesapám halála után eszméltem rá, hogy Istennek célja van velem, ő vezetni akar, mint egykor Sault is a damaszkuszi úton. Ezzel fordulat következett be az életemben. Voltak ugyan továbbra is próbák, terhek, veszteségek, mégis teljesen másképpen mentek a dolgaim. Amit az ő kezébe tettem, azon áldás volt. Az áldáshoz át kell adni a vezetést az Úrnak, vetni kell, és majd Isten megadja, hogy szépen növekedjen, amin munkálkodtunk.

3 38 Reformátusok Lapja

Több verseskötetet írt. Mikor mutatkozott meg ez a tálentuma?

2020. április 12–19.

Tanulmányai elvégzése után volt elképzelése arról, hol szeretne szolgálni? A kutatás és az írás volt a fő célom. Ösztöndíjat nyertem az Amerikai Egyesült Államokba, Princetonban tanultam. Amikor hazajöttem, másként alakult az életem. Egy pici faluban, Erdőhorvátiban kezdtem a szolgálatot, utána tizenkét évre a szülőfalum szomszédságába, Hernádkakra kerültem, ahol szerető társsal és gyermekekkel ajándékozott meg az Úr. 2006ban hívott el bennünket Veresegyházra, ahol feleségemmel mindketten megtaláltuk a magunk szolgálatát.

5

Hogyan szokott kikapcsolódni? Szeretek kertészkedni, és a feleségemmel, gyermekeinkkel – amennyire a lelkészi fizetésből futja – sokat utazunk. Ennek a gyülekezet is aktív részese, hiszen Isten kegyelméből lehettünk már zarándokutakon Izraelben az Úr Jézus, Törökországban pedig Pál apostol nyomában. Emellett folyamatosan építkezünk: szeretnénk befejezni az iskola építését, elindítani az óvodát és a templom felújítását. Krisztusunk arra figyelmeztet: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Mt 9,37)  JEZSOVICZKI NOÉMI