Reformátusok Lapja 2020/21. szám by Reformátusok Lapja

LXIV. ÉVFOLYAM,

21. SZÁM,

2020. MÁJUS 24.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Mosoly az arcmaszk mögött 9 771419 856007

A BALATONARÁCSI TEMPLOMBAN MEGHITTSÉG ÉS FERTŐTLENÍTŐSZAG FOGADJA A GYÜLEKEZETET

20021

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Oh, irgalmas és kegyes Isten, ki megtanítottad és egyszersmind meg is parancsoltad, hogy elsőben mindenekfelett az Isten országát és annak igazságát keressük, mi is indulatunkat a hitben való engedelemre megzablázhassuk, aszerint szentül élvén, jöjjön el a te országod mihozzánk, hogy azok is, kik még szent Igédnek nem hisznek, mivelünk való keresztyéni társalkodás által megtérhessenek.  DIÓSZEGI KIS ISTVÁN (1635–1698)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ • 6. Az önrendelkezés az ember szabadságához tartozik | Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével az erdélyi reformátusok autonómiával kapcsolatos állásfoglalásáról beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Egységünk, közösségünk | Zán Fábián Sándor vezércikke INTERJÚ • 12. Együtt az evangélium szolgálatában | Fazekas Lászlót, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökét Trianonról, a nemzeti összetartozásról és a magyar református egységről kérdeztük AKTUÁLIS • 16. Újra kinyitnak a református szálláshelyek | Balatonszárszón, Balatonfenyvesen, Mátraházán és Berekfürdőn is várják a pihenni vágyókat 29. Szóljon a harang! | Zsinatunk Elnökségi Tanácsának kérését tolmácsoljuk PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Szabó Sándorné Ilona tetétleni gondnokot kérdeztük

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt ezekben a hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). 2020. május 24.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

V. 24. VASÁRNAP

A magyar református egység napja

V. 25. HÉTFŐ

V. 26. KEDD

V. 27. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(2) „…odament egy leprás, leborult előtte…” (Mt 8,1–13) Minden betegség „leprássá” tesz: a betegség kizár az emberek közösségéből, akárcsak abban az időben a leprásokat. Bárki voltál addig, egyszerre csak így neveznek: a beteg neve, kórelőzményei, zárójelentése. Egyre inkább leírnak. A kór teljesen tönkretehet minden addigit. A megbetegedést Isten felhasználja gyermekei életében. A betegség alázatossá tesz, megtanít igazán leborulni Isten előtt, imádni, imádkozni, mindent elengedve csak az Úr kegyelmébe és erejébe kapaszkodni. Rádöbbent arra, hogy mennyi nyomorúságunk van a testi betegségen kívül, mennyi tisztátalanság szennye rakódott az életünkre, amit az „egészséges rohanásban és tülekedésben” észre sem vettünk. A betegség megtanít az Úr akaratára hagyatkozni (2). A gyógyításban áldott eszközök az orvosok. Uram, adj hívő orvosokat nekünk a nyomorúságban, akik az Úr Jézus Krisztus felénk kinyújtott kezei. Egy ponton túl már semmi más nem számít, csak az ő megváltó szeretetének érintése, aki magához ölel az üdvösségre. Ez az igazi gyógyulás. Jézus Krisztus akarja ezt a gyógyulást (3). 1Mózes 24,1–27  68. zsoltár (15) „Jézus megérintette a kezét…” (Mt 8,14–22) Péternek van családja, és Jézus követése után sem hagyja el őket. Jézus Krisztusba vetett hitünk elsősorban a családunkban lesz áldássá, mert nemcsak mi, hanem mások is gyógyulnak Jézus által. Péter legfontosabb szolgálata az, hogy az őt elhívó Jézust elviszi a saját házába, a szerettei közé is. Isten először mindig a családtagjainkat bízza ránk. Péterékre ráfér a látogatás, mert Péter anyósa beteg. Minden családban van beteg. Az asszony annyira rosszul van, hogy fekszik, a láz ledöntötte a lábáról. Aki lázas, az olyan gyenge, hogy fel sem tud kelni, csak fekszik tehetetlenül. A láz mindig annak a jele, hogy valami fontos nincs rendben a szervezetünkben. Igen, a világ attól ilyen lázasan tevékenykedő, mert beteg, valami nagy baj van, és az hamarosan ledöntheti a lábáról. Jézus Krisztus érintése meggyógyítja Péter anyósát. A gyógyulás azonnali: az asszonyt rögtön elhagyja a láz, felkel és szolgál. A felépülés után tesszük a dolgunkat a magunk helyén, mégpedig úgy, mintha Jézusnak szolgálnánk: örömmel, hálával, Isten dicsőségére, a mieink és sokak javára. 1Mózes 24,28–67  462. dicséret (25) „Uram, ments meg minket, elveszünk!” (Mt 8,23–34) Amikor az embert elborítják a hullámok a háborgó vízen, megijed. Talán ilyenkor még a hittől teljesen elvadított ateista is gondol Istenre. Habár ma már fel kell tennünk a kérdést: érvényes-e ma is az a mondat, hogy a zuhanó repülőn nincs ateista. Mindenesetre a jóléti társadalmak televíziós csatornáit végigpásztázva csak fiatal, szép, jókedvű és erős embereket látok, akik a hétköznapokban és a végzetes helyzetekben is hősök, soha, semmitől nem rettennek meg. Persze tudom, hogy ez ámítás. Viszont felnőtt egy generáció, amely jelentős részének természetes, hogy az ember mindenre képes, „sose halunk meg”, és a háború meg a másik szenvedése is csak játék. Mi kell ahhoz, hogy megundorodjunk ettől a szemlélettől és az ezt tápláló totális hitetlenségtől, istentelenségtől és embertelenségtől? Mi kell ahhoz, hogy végre igazán megijedjünk életveszélyes helyzetünkben? Isten kegyelme ma is elvégzi, hogy övéi megijedjenek és az Úrhoz kiáltsanak. Az ilyenek világosan látják elveszett állapotukat, amely túlmutat ezen a világon, és amelyen csak az Úr üdvözítő, megváltó szeretete tud segíteni. 1Mózes 25  39. zsoltár (2) „Bízzál, fiam…” (Mt 9,1–8) Ez a történet rámutat arra, hogy ő az Isten Fia, a Megváltó, akinek hatalma van meggyógyítani Istentől elszakadt, beteg, kiszolgáltatott és haldokló, azaz bűnös életünket. Itt nem a béna talpra állítása az igazi csoda. Ha úgy tetszik, ez a látványos, a „kisebb”, a „könnyebb” csoda (5–7), mert ez „csak” jele annak, hogy Jézus Krisztus ennél sokkal többet tesz: maradéktalanul meggyógyít, bűneinket megbocsátva üdvözít, és visszahelyez minket az Istennel való – örökké, baj nélkül éltető – közösségbe. Ezért ebben a gyógyításban a jézusi biztatást halljuk meg: „Bízzál, fiam!” (2) Ennél több nem kell. Maga Jézus Krisztus biztat így, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön (Mt 28,18). Ővele minden rendeződhet – de csakis ővele! Általa újra Isten gyermekei vagyunk. Sokféle bénultság, magatehetetlenség és kiszolgáltatottság alatt nyögő életünknek csak erre van szüksége. Pál apostol a legnyomorultabb helyzetben is a Krisztusba vetett hite által fogalmazta meg: mindenkor bizakodunk (2Kor 5,6). Vigasztaljuk, bátorítsuk egymást is, mint az Úr eszközei (1Thessz 4,18). 1Mózes 26  67. zsoltár

Reformátusok Lapja 2020. május 24.

| AZ IGE MELLETT |

(10) „…sok vámszedő és bűnös jött oda, és odatelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival együtt.” (Mt 9,9–17) Miért bűnös Máté? Azért, mert a saját népét megkárosítva kiszolgálja az idegen, megszálló római hatalmat? Ez csak bűnös voltának egyik testet öltése. Melyikünk nem szolgál ki idegen hatalmakat? Melyikünket nem kísért ez a veszély még a megtérésünk után is, amely ellen böjtölve és imádkozva kell küzdenünk? (14–17) A bűn nyomorúsága éppen ez: Isten áldó, megváltó szeretettel teli hatalma helyett a gonosz idegen hatalmasságait szolgáljuk, megkárosítva egymást. Ez a nyomorúságunk számos területen megmutatkozik, még a legszentebb ügyre hivatkozva is. Jézus meglátja Mátét, aki ott ül a vámnál; megszólítja őt, Máté pedig Jézus szavára otthagyja a vámszedést, és követi Jézust (9). Jézus meglát minket abban az élethelyzetben, amelyben vagyunk, isteni hatalmával kihív onnan, a régiből a teljesen újba, ezért a régit végleg otthagyva, újjászületve követhetjük az Urat. Jézus Krisztus így gyógyít valóságosan, maradandóan, üdvösségesen. A jézusi, testi gyógyítások ennek a megváltó, újjászülő csodának „csupán” igazoló jelei. Jézus szava megszólító, elhívó, gyógyító, újjászülő, üdvözítő isteni szó. 1Mózes 27,1–33  213. dicséret (22) „Bízzál…” (Mt 9,18–26) A vízlépcsők körül mindig összegyűlik a folyam hordozta rengeteg hulladék, áradások idején ez szinte kezelhetetlen. Ami egyenként fel sem tűnik, a duzzasztó okozta szűkületben aggasztóan láthatóvá válik: faágak, műanyag palackok tömege és mindenfajta szemét… Ilyen duzzasztó az ember életében egy-egy súlyos betegség, haláleset vagy bármiféle próbatétel. Kegyelmi állapotban van az, aki legalább ilyenkor érzékennyé válik, és megnyílik a szeme arra, hogy lássa, mennyi felesleges lommal, bűnnel terhelt, és milyen sérülékeny az emberi élet. Eddig észre sem vettük az apró „faágakat”, eldobott „műanyag palackokat”, amelyekből minden napra jutott valamennyi. De most, a „duzzasztóban” vészesen, halálosan összegyűltek. Eddig nevettünk másokon, a hiten, Istenen, de most vagy megtisztítanak minket, vagy eldugul az életünk. Jairus, a zsinagógai elöljáró és a vérfolyásos asszony ebben a helyzetben vannak. Körülöttük még sokan nevetnek (24), ők azonban tudják, hogy nagy a baj, és azt is, hogy a saját erejükből nem tudnak megtisztulni, meggyógyulni, csakis Jézus Krisztus által. Bízzunk! Ő megtisztítja azt, ami halálosan eldugult (22). A hit nemcsak azért tart meg, mert egy időre – az Úr akarata és hatalma szerint – itt is meggyógyulhatunk, hanem azért is, mert a hit az örök életbe vetett reménység. 1Mózes 27,34–46  7. zsoltár (28) „Hiszitek-e…” (Mt 9,27–38) Ezt kérdezi Jézus a két vaktól (28). Hiszitek-e, hogy én vagyok Dávid Fia, az Isten Fia, akit ő Dávid ágán megígért? (27) Hiszitek-e, hogy én vagyok a Megváltó, aki akkor is, ott is tud segíteni, ahol erre ember már nem képes? Hiszitek-e azt, amit mondotok, hirdettek, kiáltotok? Hiszitek-e, hogy az Úr veletek is tehet csodát? Hiszitek-e, hogy az Úr akkor is az egyetlen Isten, és akkor is szeret, ha nem tesz csodát? (30) Hiszitek-e, hogy az igazi csoda az örök élet? Hiszitek-e, hogy ez a tiétek? Hisszük-e, hogy több az élet, mint amit abból testi szemekkel látunk? (Lk 12,23) Több vagyunk-e, mint gondolkodók és teológusok? Több vagyunk-e, mint közösségszervezők, közéleti emberek, okos elméleti egyházépítők? Ezek mind szolgálatunk fontos és áldott részei, de több kell! Könyörülj! (27) Itt érthető meg a két vak kiáltásának igazi, evangéliumi értelme. Isten könyörületének legnagyobb jele maga a hit, amellyel megragadhatjuk az ő megváltó szeretetét (29). „Vigyázzatok, meg ne tudja senki!” Ezzel bocsátja el Jézus a két meggyógyult embert (30). Még senkinek sem mondhatják el a velük történt csodát. Majd Jézus feltámadása után, visszatekintve lesz a testi gyógyulás érthető, ajándékba kapott kegyelmi idő, amellyel jól kell élni, így lesz a csoda mennyei jel, amely a lényegre mutat. Még nem jött el az Úrtól készített idő a bizonyságtételre. Annak rendelt ideje és helye van, nem mindig és nem mindenhol szólhat az Ige (Mt 7,6). Még magyarázni kellene a csodát. Pedig a csoda – mint Isten cselekvése – soha nem magyarázható, csak hitben megragadható. Urunk, könyörülj! 1Mózes 28  422. dicséret

V. 28. CSÜTÖRTÖK

V. 29. PÉNTEK

V. 30. SZOMBAT

2020. május 24.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

választhattuk meg a lelkészeinket, kezelhettük a pénzügyeinket, és a legfontosabb: használhattuk az anyanyelvünket. Ezek az önrendelkezés alappillérei. Ettől még nem omlott össze Románia – mi azonban ezek nélkül elveszítettük volna az identitásunkat. Az autonómia szó most nem cseng jól, mert Európa-szerte elszakadást gondolnak mögé, pedig nem erről van szó. A református egyház sem szakadt el, hanem megőrizte önmagát, ez pedig a legfontosabb. Aki ezt nem akarja biztosítani, vagy legalábbis nem látja be, az arra játszik, hogy tűnjünk el, olvadjunk be. Mi ezért támogatjuk a területi autonómiát, amelynek formájáról persze lehet vitatkozni – és mint látjuk, a vita meg is van. Ezért hangsúlyozzuk: az önrendelkezés az ember szabadságához tartozik, amelyet Isten adott neki.

Az önrendelkezés az ember szabadságához tartozik Hogyan készülnek a trianoni döntés századik évfordulójára az erdélyi reformátusok, miközben épp ezekben a hetekben utasítotHEGEDŰS MÁRK ták el a Székelyföld területi autonómiáját a bukaresti parlamentben? Mit szólnak ahhoz, hogy Romániában ünnepnap lett a békeszerződés aláírásának napja? Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét kérdeztük. Június 4-én milyen zászlót tűz majd ki? Csak azért kérdezem, mert a bukaresti képviselőház megszavazta a Trianon-emléknapot, amelynek része, hogy ki kell tűzni a román nemzeti lobogót. Eddig sem tűztünk ki zászlókat a templomokra, hiszen ez Isten felségterülete. A törvény egyébként közintézményekre vonatkozik, a templomok nem esnek a hatálya alá. Magyar zászló viszont sok erdélyi református templomban van – belül. A templom belseje más, oda be lehet hordani sok mindent – emlékeinket, amelyek fontosak nekünk –, és az már az egyház belső autonómiájának hatásköre, hogy az intézményein, épületein belül milyen nyelven beszélünk, milyen szimbólumokat használunk, milyen módon éljük meg az identitásunkat. Apropó autonómia: a román parlament elutasította a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) erről szóló törvényjavaslatát. Egyházkerületük egyetért a Székelyföld területi autonómiájával? Abszolút egyetértünk. Az egyház mindig, még a legsötétebb Ceaușescu-diktatúra idején is relatív autonómiában élt, például mi 6

Reformátusok Lapja 2020. május 24.

Mit szól ahhoz, hogy június 4. ünnepnap lett Romániában? Csodálkozom, hogy erre még csak most került sor. Amit az elmúlt időszakban ebben az országban hallhattunk, azt nyugodtan nevezhetjük gyűlöletbeszédnek. Értjük, hogy senkinek sem lehet megtiltani, hogy az érzelmeiről beszéljen, hogy elmondja, mit gondol a trianoni döntésről. A magyaroknak azonban ugyanezért durva visszautasítás jár a román parlamentben. Azt gondolom, hogy keresztyéni alapokra kellene helyeznünk ezt a párbeszédet, szem előtt tartva a jézusi gondolatot: azt cselekedjük másokkal, amit szeretnénk, hogy ők velünk tegyenek. A mi válaszunk az ünnepnapra az, hogy folytatjuk az építkezést, intézményeket hozunk létre, iskolákat tartunk fenn, gondoskodunk a mieinkről, és nagyon vigyázunk, hogy ne szegényedjünk el, hogy a kultúránk, az értékrendünk ne cserélődjön fel, és persze a legfontosabb, hogy megmaradjunk a hitünkben. Mi kicsik vagyunk, egész Romániához viszonyítva a magyar reformátusok az ország három százalékát adják. Ahhoz ez kevés, hogy meghatározók legyünk, de ahhoz elég, hogy hozzátegyünk a Kárpát-medence megtartásához, szebbé tételéhez. Június 4-én mi hálát adunk Istennek azért, hogy nem pusztultunk el, hogy nem vágott le minket az élet fájáról. Hogy tervezi, mivel tölti majd ezt a napot? A koronavírus-járvány miatt nagyobb közösségi események biztosan nem lesznek sem magyar, sem román részről. Ez az évforduló a magánszférába szorul. Én csendes imádságra készülök, hálát adva azért, ami megvan, és erőt kérve ahhoz, hogy a továbbiakban is tudjuk megélni, elhordozni a sorsunkat. Az a legfontosabb, hogy legyenek terveink, utódaink, és hogy azt az életteret, ahol élünk, birtokoljuk, ezáltal pedig megmaradjunk.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

ZÁN FÁBIÁN SÁNDOR

Egységünk, közösségünk A szerző a Kárpátaljai Református Egyház püspöke

A Kárpát-medencei reformátusság egysége nem volt vitatható azokban az évtizedekben sem, amikor az ateista ideológia uralkodott hazánk fölött. Isten népe az akkori lehetőségekhez mérten ös�szetartott. A legtalálóbban talán Bölcskei Gusztáv püspök tizenegy évvel ezelőtt elhangzott igehirdetésének a záró hasonlata tükrözi ezt, amely szerint a Kárpát-medencei magyar reformátusság olyan kép, amelyet kiszakítottak a keretéből. A keret nélküli kép „sérülékeny, a szélei szétfoszlanak. A keret tehát nem dísze a képnek, hanem

„…a lelki közösségnek, a közös könyörgésnek és a kapcsolattartásnak most még nagyobb jelentősége van. Ebben az új helyzetben, amelyben a részegyházak és az egyes református emberek élnek, nem fogadhatjuk el a sokat sulykolt szlogent, amely szerint a hit magánügy.” óvja és tartást ad neki”. Tizenegy esztendővel ezelőtt újra keretet kaptunk: a közös Alkotmány összetartozásunk jele, megadja a közös munka irányvonalát és a szabályait. Tizenegy év távlatából elmondhatjuk: megszoktuk, hogy együtt vagyunk. Az egyházkerületek vezetői megszokták az elnökségi üléseket, az eseménynaptár egyeztetését, és azt is, hogy az éppen bajban lévő vagy gyengébb egyházrész kérhet segítséget. 2020 tavaszán a megszokott hirtelen újraértékelődött. Most, amikor nem kívánt korlátok közé kényszerültünk, ráébredtünk arra, hogy az a megszokott hiányzik, mert jó volt, mert áldásokat tapasztaltunk, mert egymás hite által épültünk, mert az erősebbek segítettek a gyengébbeknek a teherhordozásban. A járvány híre olyan rendeletek bevezetését eredményezte, amelyek a nyolcvanas évek végén sokszor hallott kifejezést idézik fel bennünk: „Ki tudja, mi lesz még itt…” Ez a mondat olyan emlékeket idéz fel, amelyek elkeserítenek bennünket. Az egyébként is elválasztó tényként jelenlévő határok most átjárhatatlanokká váltak. A Kárpátalján élő emberek a járvány kezdetén jobban megijedtek a lezárt határtól, mint az egészségügyi veszélytől. Távolságtartásról beszéltek, amely nem másfél métert,

hanem különböző országok területét jelentette – újra, egyik pillanatról a másikra. A kijárási korlátozás több más dologgal együtt visszaidézte az elmúlt század keserű korszakát. A tilalmak az egyházi és a közösségi élet alapjait rengették meg. A tizenegyedik – és egyben jubileumi – év most inkább arról szól, hogy mennyi minden lehetett volna, hogy hol és kikkel találkozhattunk volna – de a mondatokat most úgy fejezzük be: „sajnos elmarad”. Az elmúlt évtizedben megszoktuk, hogy Isten népe – református magyar színekben – rendszeresen hitvallástételre, magasztalásra, bűnbocsánat és áldás kérésére gyűlik össze. A szolgálattevőknek a szervezői munka olykor talán nehéz feladatnak tűnt, 2020 tavaszán azonban jobban látjuk a közös rendezvények jelentőségét. Hálás vagyok a Mindenhatónak, hogy megerősített a közösségben, hogy erőt kaptunk a testvéri kapcsolatokban. Ma még bizonytalan, hogy lesznek-e még olyan lehetőségek, mint az elmúlt években. Még nem tudjuk, hogy az az erő és hit, amelyet ebben az időszakban áldásként kaptunk, elegendő lesz-e az előttünk álló útra. Az azonban biztos, hogy a lelki közösségnek, a közös könyörgésnek és a kapcsolattartásnak most még nagyobb jelentősége van. Ebben az új helyzetben, amelyben a részegyházak és az egyes református emberek élnek, nem fogadhatjuk el a sokat sulykolt szlogent, amely szerint a hit magánügy. Törekednünk kell arra, hogy a hitélet közösségi életet is jelentsen, azonban most a személyes ragaszkodás, a kitartás, a hitvallástétel korszakában vagyunk. A hagyományok ereje meggyengül, nem olvadhatunk bele a tömegbe: a Krisztusba vetett hit jelenléte – vagy hiánya – személyes életünkben és a családunkban most válik láthatóvá. A megpróbáltatás ideje ez, amelyben Jézus követésének még fontosabbá kell válnia. Eszünkbe kell jutnia a tizenegy évvel ezelőtt szívünkbe vésett vezérmondatnak: „Krisztus a jövő, együtt követjük őt.” Álljunk hűségesen helyt, hogy amikor majd újra közösségben lehetünk, református magyarként vallhassuk meg hitünket és reménységünket Isten dicsőségére.  2020. május 24.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

Nem látszik a mosoly az arcmaszk mögött

HEGEDŰS BENCE

Újranyitottak a vidéki templomok május 17-én, ezért Balatonarácsra látogattunk, hogy megnézzük, milyen egy istentisztelet, ha a gyülekezet megpróbál megfelelni a járványügyi előírásoknak.

Kéthónapos kényszerszünetnek vetett véget május 11-én a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának Elnökségi Tanácsa. A grémium legújabb állásfoglalásában a következőt olvashatjuk: „hogyha a közösségi kapcsolattartás biztonságát az illetékes hatóságok nem szigorítják, akkor az egyházközségek elnökségének felelős döntése szerint, az előírt higiéniai és biztonsági szabályok betartásával, tartsanak istentiszteleteket Budapest és Pest megye kivételével.” A lehetőséggel számos gyülekezet élt is, kitárva a hetek óta zárva tartott templomajtókat, megnyitva az összegyülekezés szent helyeit a hívők előtt. Így tett a Veszprémi Református Egyházmegyében lévő Balatonarácsi Református 8

Reformátusok Lapja 2020. május 24.

Egyházközség is, ahol szeretettel és arcmaszkokkal várták a gyülekezet tagjait.

SZEMERKÉLŐ ESŐBEN Izgatottsággal és kíváncsisággal telve szállunk ki a kocsiból az arácsi református templom előtti, macskakövekkel borított parkolóban. Izgatottak vagyunk, mert az elmúlt két hónapban – mint ahogy sokan mások az országban – mi is otthonról dolgoztunk, telefonon és e-mailben szerezve információkat a készülő cikkekhez. Kíváncsiságunk oka pedig az érdeklődés, hogyan formálja át istentiszteleti rendünket a koronavírus-járvány.

| AKTUÁLIS |

JELZÉSEK A PADOKON A templomban meghittség és fertőtlenítőszer illata fogad, majd a gyülekezeti tagok némelyikéhez hasonlóan mi is tétovázunk kicsit, hová üljünk. Hamar feltűnik azonban, hogy minden második padra zöld jelzést ragasztottak, így már nem kell a helyes padsorok kiválasztásán morfondírozni, csak a másfél méteres távolság megtartására kell figyelni. Ezt a biztonságosnak mondott távot láthatóan több padsorban nem tartják: akik egy háztartásban élnek, a templomban is ülhetnek egymás mellett. Végül mindenki megtalálja a helyét, a jelenlévők mind arcmaszkot viselnek. Vannak olyanok is, akik még kesztyűt is húztak. Egyedül Császár Attila esperesen, az arácsi gyülekezet lelkipásztorán nincs maszk, ő szolid mosollyal az arcán köszönti az egybegyűlteket. Elgondolkodtató látni a sok eltakart arcot, a maszkok mögül az ének is kicsit tompábban szól. A lelkész az égő csipkebokorról szóló történetet olvassa Mózes második könyvéből. Az igerész utolsó versét emeli ki az egybegyűlteknek: „Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A »Vagyok« küldött engem hozzáTÁRT KAPUKRA VÁRVA tok.” (2Móz 3,14) Miután az MRE Zsinatának Elnökségi Tanácsa közzétette állásfoglalását a nyitott templomokról, Császár Attila esperesként körlevelet írt a Veszprémi Református Egyházmegye egyházközségeinek arról, hogy május 17-től újra kinyithatnak a templomok. A visszajelzések szerint az egyházmegye egyházközségeinek körülbelül a fele élt a nyitás lehetőségével. A többiek egy vagy két hét múlva nyitják csak meg templomukat a gyülekezeti tagok előtt.

Az 1784-ben épült református hajlék idilli környezetben várja ismét gyülekezetét. A Koloska-patak még a szemerkélő esőben is vidáman csörgedezik a templom előtt, miközben az épület mögötti hegytetőt sejtelmes párafelhő borítja. De nem csak mi igyekszünk a 10 órakor kezdődő istentiszteletre, a közösség érkező tagjai mosolyogva köszöntik egymást: „Áldást, békességet!”, és noha mosolyuk a maszktól nem látszik, a szemükben vidámság csillog. Rögtön feltűnik, hogy alig látunk közöttük idősebbeket. A templom tégláig bontott bejárata előtt Tósoki Csaba gondnok fogadja az érkezőket, és akinél nincs arcmaszk, tőle vehet el egyet. Figyelemreméltó, hogy alig egy-két gyülekezeti tag él ezzel a lehetőséggel, a többség hozza magával a saját védőeszközét. Akadnak olyanok is, akik saját készítésű maszkjaikat még ki is hímezték.

NÉGY SZÓ

– Valamennyien egyetértünk azzal a gondolattal, hogy a mai első szavunknak a hálaadás szavának kell lennie. Mindannyiunknak meg kell köszönnie a teremtő Istennek, hogy – majdnem napra pontosan két hónapos kényszerszünet után – az óvintézkedéseket betartva, épségben és egészségben újra összegyűlhetünk Isten házában, a kétszázharmincöt éves arácsi református templomban azért, hogy meghallgassuk az üzenetét, és ezáltal épüljünk, erősödjünk – kezdi prédikációját a lelkipásztor, aki 1999. július 1-je óta szolgál Balatonarácson. Császár Attila szerint Mózes elhívása azért is különleges szakasz a Bibliában, mert akárhányszor olvassuk ezt a több ezer éves történetet, mindig mutat valami újat. – Egyrészt rácsodálkozhatunk az Isten nagyságára, hatalmára, uralmára, és egyértelműen közelebb kerülhetünk hozzá, másrészt pedig a vele való kapcsolatunk kerül mindig mérlegre – fogalmaz a lelkipásztor. Szerinte az égő csipkebokor története pontosan ezt a célt szolgálja, mert Isten ebben a rendkívül figyelemfelkeltő és furcsa jelenségben került közel Mózeshez, és szólította meg őt név szerint, személyesen. – Miért így mutatta meg magát Isten? Négy kulcsszó vezessen bennünket az igei felfedező úton: meglátni, megjelenni, megszólítani és megbízni – ad sorvezetőt a lelkipásztor. 2020. május 24.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

Császár Attila rámutat: Isten meglátta népe nyomorúságát – ahogy azt is látja, ha mi szenvedünk, majd miután meglátott bennünket és problémáinkat, megjelenik mellettünk. – Az Isten nem siet, nem felejt: mindig úgy és akkor érkezik meg, amikor és ahogyan ő azt jónak látja. Isten néven szólít bennünket, mint ahogy Mózest is néven szólította ott, az égő csipkebokor mellett. Tervei nem az embertől függetlenül működnek, mert annyira szeret bennünket, teremtményeket, hogy számít ránk. Isten a bűnt akarja felemészteni, nem a bűnt elkövető embert – magyarázza az Úr és az ember közötti viszonyt a lelkész. Kiemeli, hogy a megszólítást követően Isten mindenkit – saját talentumai szerint – feladattal bíz meg. – Az Úristen alázatot és engedelmességet vár tőlünk, mert csak így tud rajtunk segíteni – hangsúlyozza Császár Attila.

ÚJRA KÖZÖSSÉGBEN A kijárási és gyülekezési korlátozások utáni első szabad istentisztelet negyvenöt perce gyorsan elszalad, a záróének után az ötven résztvevő egymástól két lépés távolságban hagyja el a templomot, majd áll össze egy csoportkép erejéig a még mindig szemerkélő esőben. A fénykép elkészülte után a Gaál család tagjait arról kérdezem, hogy milyen volt két hónap után eljönni istentiszteletre.

10 Reformátusok Lapja

2020. május 24.

– Felemelő érzés – fogalmaz tömören Gaálné Bódy Viktória. Legidősebb lánya kicsit beszédesebb: – Jó volt, hogy újra közösségben lehettünk – válaszolja Réka, aki jövőre már a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának diákja lesz. Azt is elárulja, hogy a korlátozások alatt rendszeresen követték az interneten a templomban felvett istentiszteleteket, de szerinte az nem ugyanolyan, mint személyesen jelen lenni. Gaál Botond ötgyermekes édesapa, a gyülekezet egyik presbitere hasonló véleményen van, mint Réka lánya. – Teljesen más hangulata van a közösségi együttlétnek. Habár az online felületek valamelyest pótolták, visszaadni nem tudták a templomi légkört, az érzéseket és az egész vasárnap megélését. Ehhez a naphoz hozzátartozik, hogy az ember felkel, eljön a templomba, és találkozik a gyülekezet tagjaival – magyarázza Gaál Botond. A presbiter úgy véli, a koronavírus-járvány pofon a modern, „mindent legyőzni tudó” társadalomnak, amelynek tagjai most ébredtek rá arra, hogy milyen kiszolgáltatottak is valójában. Szerinte ez sokakat elgondolkodtathatott, és az sem kizárt, hogy közelebb vitte őket Istenhez. – Habár remek dolog volt, hogy az interneten keresztül minden vasárnap megnézhettük az aktuális istentiszteletet, de az a közösségi élmény, amelyet csak egyetlen helyen, a templom-

| AKTUÁLIS |

tén otthon maradtak. – Amit zsinati ajánlásként megkaptunk, azt próbáljuk a lehetőségekhez képest betartani – teszi hozzá.

MINDENT MÉG NEM LEHET A gyülekezeti vezető azt is megosztja velünk, hogy a rétegalkalmakat – például a bibliaórákat – egyelőre nem tartják meg. Ez alól talán a gyermek-istentisztelet lesz majd kivétel, amelyet jó idő esetén a parókia udvarán tartanak meg jövő vasárnaptól. Habár a kormány járványügyi rendelkezése engedélyezné a napközis táborok megtartását, a gyülekezet a szokásos nyári gyermekprogramját – az Elnökségi Tanács korábbi útmutatásai értelmében – sem szervezi meg. Az arácsi gyülekezet nem akar többet, mint amennyit lehet, a vasárnaponkénti személyes találkozás újbóli lehetőségének is örülnek. – Minden hasonló tábort, kirándulást lefújtunk – mondja némi beletörődéssel a hangjában a lelkész. Hozzáteszi: sok gyülekezethez hasonlóan a konfirmációt sem tartják meg május 24-én, hanem idén rendhagyó módon október 31-én,

„Habár az online felületek valamelyest pótolták, visszaadni nem tudták a templomi légkört, az érzéseket és az egész vasárnap megélését. Ehhez a naphoz hozzátartozik, hogy az ember felkel, eljön a templomba, és találkozik a gyülekezet tagjaival.” (Gaál Botond) ban lehet átélni, hiányzott. Szerintem ezzel mindenki így volt – egészíti ki presbitertársa gondolatait Tósoki Csaba gondnok. Szavaikat Császár Attila esperes is megerősíti: – Szerintem a felvételeken is látható, hogy nincs meg az a tűz az igehirdetőkben, amikor az üres templomban prédikálnak. Nekem hiányzik a személyes kapcsolat: nem látom a gyülekezeti tagok szemein, hogy értik-e a prédikációt. Ráadásul az istentisztelet közösségi jellege roppant fontos: az egymás hite által való épülés nem csak amolyan szent lózung, hanem tényleg működik. Ez hiányzott a legtöbbünknek: a közösség!

MÉG MINDIG OTTHON Nem véletlen az idősebb gyülekezeti tagok hiánya sem. – Habár az ajánlás szerint már a hatvanöt év felettiek is eljöhetnének a templomba, mi mégis azt javasoltuk nekik, hogy maradjanak még otthon. Egy átlagos vasárnapon nyolcvanöt-kilencven körül alakul az istentiszteleten résztvevők száma, de a legtöbb gyülekezethez hasonlóan nálunk is az idősek vannak a legtöbben. Sok olyan törzsegyháztagunk van, aki ebbe a korosztályba tartozik, de most nem volt itt. Abban bízom, hogy a járványhelyzet alakulása és a bizalom helyreállása eredményeként egyre többen leszünk – osztja meg Tósoki Csaba gondok. Császár Attila esperes elmondása szerint a presbitérium tagjai között is többen vannak hatvanöt év felettiek, akik szin-

a reformáció napján tesznek majd hitvallást és fogadalmat a konfirmáló fiatalok. – Az esküvők többsége is átkerült jövőre, de van néhány bátor pár, akik „csak” októberig halasztották a templomi szertartást.

KÉRDÉSEK AZ ÚRVACSORA KÖRÜL Habár a balatonarácsi szabálykövető gyülekezet, azt még ők sem tudják, hogyan úrvacsoráznak majd pünkösdkor. – Két variáció lehetséges. Az egyik, hogy úrvacsoraosztás nélkül tartjuk meg a pünkösdi istentiszteletet, a másik pedig, hogy rendkívül ügyelünk a higiéniára. A kenyeret ki tudjuk osztani úgy, hogy a lelkész és az úrvacsorázók is kesztyűt viselnek majd. A bor már kicsit nehezebb kérdés: mi két nagy kehelyből szoktuk kiszolgáltatni ezt a sákramentumot. Habár nem vagyok híve a kiskelyhes verziónak – szerintem úgy elvész az úrvacsora közösségi jellege –, de most lehet, hogy mégis ez lesz a megoldás. Az esperes szerint a legkönnyebben úgy tudják ezt megoldani, ha megkérik a híveket, hogy mindenki hozzon magával egy kis borospoharat, ezekbe töltené bele a két gondnok azt a kis bort, ami a kenyér után fogyasztható. Császár Attila szerint a koronavírus-járvány és a védekezés új helyzet elé állítja az egyházat és a gyülekezeteket, a rendkívüli helyzetre pedig sajátos megoldás lehet a válasz.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2020. május 24.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Fazekas Lászlót, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökét kérdeztük Trianonról, a nemzeti összetartozásról és a magyar református egységről.

Együtt az evangélium szolgálatában 12 Reformátusok Lapja

2020. május 24.

| INTERJÚ |

FEKE GYÖRGY

Az egyház is megérezte, átélte, és próbált harcolni a jogtalanAblonczy Balázs magyarországi történész szerint a trianoni béságok ellen. A gyülekezetek és a lelkipásztorok sem voltak felkediktátum századik évfordulóján nem annak érvénytelenítésékészülve erre a változásra. A pozsonyi minisztérium már egy re, hanem nemzeti önazonosságunk újrafogalmazására kellene 1919. szeptember 4-i keltezésű levélben kérte, hogy a korábkoncentrálnunk. Mit gondolnak erről a határ túloldalán? ban a Magyar Református Egyházban szolgáló lelkipásztorok A történelmi és politikai helyzet alakulását látva mindenképpen mihamarabb tegyenek hűségnyilatkozatot, és kezdődjön el az meg kell fogalmazni azt, hogy mit akarunk. Az elmúlt száz év első egyházszervezet kiépítése. Erre Révész Kálmán akkori püsharmadában teljesen élő volt a vágy és az elképzelés arra, hogy pök azt válaszolta, hogy amíg nincs ratifikálva a békeszerzőaz első világháború után kialakult helyzet csak időleges, és jön egy dés, addig nem kötelezik el magukat semmiféle megszálló jobb kor, amely elsöpri azt a vérlázító igazságtalanságot, amelyet hatalomnak. A később kialakult helyzetet viszont jól jellemzi a magyarság elszenvedett. Az első és a második bécsi döntés a következő eset. Egyik alkalommal, amikor egyházunk nevéezt igazolni is látszott, de a második világháborút lezáró párizsi ben Sörös Béla losonci lelkipásztor tárgyalt békeszerződés teljesen eloszlatta ezt a rea hivatalokkal, Zoch Sámuel evangélikus ményt. Viszont a történelem – néhai Tőkéczki Május 24-én, a magyar püspök odaszólt neki a prágai minisztérium László történészt, dunamelléki főgondnokot református egység vasárnapján lépcsőjén: „Amikor még Budapestre jártunk idézve – nem lezárt dolog. A történelem kea felvidéki Komáromból közvetít tárgyalni az egyházi ügyeket, akkor mi reke forog tovább. Jelen helyzetben szubjekreformátus istentiszteletet a közmédia. Fazekas László fogtuk a ti frakkotokat. Most a különbség tív véleményalkotásra vagyunk csak képesek, püspök igehirdetését délelőtt az, hogy nektek kell fogni a mi frakkunkat.” nemzeti önazonosságunk újrafogalmazására 9 órától láthatják a Duna Sörös válasza rövid és frappáns volt: „Igen, viszont mindenképpen szükségünk van, Televízióban, este 6 órakor pedig meg az, hogy mi nem rúgtunk hátra.” A hívek akárhogyan alakul is a helyzet az elcsatolt meghallgathatják a Kossuth Rádióban. számára viszont a templom, a gyülekezeti területeken. Ez hozzásegít ahhoz, hogy a Felközösség menedékhellyé vált, hiszen itt vidéken élve tudjuk, kik vagyunk, mik az értényitottabban megélhették hitüket, egy keink, mely kulturális közegbe tartozunk, és máshoz tartozásukat még akkor is, ha tudatosult bennük, mit kell tennünk mindezek megőrzéséhez. hogy a régi, megszokott élethelyzetük és körülményeik megváltoztak. Az egyház komoly tényező volt elsősorban az Mit jelentett, milyen lehetett elszakadni és új országba kerülni a emberek lelki kondíciójának erősítése terén, ugyanakkor a felvidéki magyaroknak? magyar oktatásügyben, az elesettekről való gondoskodásban Még volt alkalmam beszélgetni azokkal az emberekkel, akik az is. Mindezzel erősítette a hívek önazonosságtudatát. elszakítottság előtt születtek, de olyanokkal is, akik a trianoni döntés után élték gyermek- és ifjúkorukat. Elmondásuk alapján A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Trianonnak „könagyon komoly törést élt át az itteni magyarság. A cseh megszálszönheti” a létét. Mit jelent(ett) ez a közösség önazonosságára lás hatása alatt, amely már 1918-ban elkezdődött, a lakosság nézve? kábultan szemlélte az eseményeket. Látták, ahogy a cseh katoAzt gondolom, hogy kényszerhelyzet volt, amelyben meg kellett naság érkezik rendfenntartó – valójában megszálló – erőként, találni, észre kellett venni a lehetőségeket. Isten népe nem toa cseh hivatalnokok – mivel szlovák alig akadt – mindenütt elporoghat egy helyben, mivel az egyháznak a világban mindig a foglalják a magyarok helyét. Sokan reménykedtek abban, hogy misszió és a szolgálat útját kell járnia. Az ige ugyanis „történik”. ez az állapot csak átmeneti. A gyorsan munkához látó megszálló Ez a teológiai megállapítás meghatározza létét és dinamikáját. Az hatalom első intézkedései ígéretei ellenére arra irányultak, hogy egyház Urára figyelve mindenkor el kell kérnünk az ajándékait és a magyar nemzethez tartozás érzését megingassák, sőt teljesen a lehetőségeket. A trianoni döntés utáni megtorpanást követően megsemmisítsék az itt élőkben. Erős állami felügyeletet kezdtek Isten adott az akkor élő és szolgálatot végző gyülekezeti vezetőkgyakorolni, tiltották a magyar himnusz éneklését, átvilágították nek bölcs gondolatot és letisztult indulatot arra nézve, hogy az elaz oktatási intézményeket. Nemcsak felrótták, hanem büntették szakítottságban élve is megszervezzék az egyházat. Ez elindított is, ha az igazgató nem tudott megfelelően szlovák nyelven, ha – a több pozitív folyamatot, amelyek hatása korunkban is érezhető. későbbiek folyamán – nem volt kitéve a köztársasági elnök képe. Ébredés kezdődött a Kiskoszmályi Mozgalom, a Béthel EgyesüMindez ismerős a második világháború utáni, vagy akár az elmúlt let és a Timóteus Mozgalom tevékenysége nyomán. Árvaházaévtizedeket átélt nemzedék számára is, mert a helyzet hosszú kat hoztak létre, amelyekből komoly hitéletet élő ifjak kerültek ki, időn keresztül nem változott. Erre nézve a jelenben mintha felakik szolgálata sokáig meghatározó volt a Felvidék, de a Magyar sejlene egy vékony reménysugár. Református Egyház életében is. Losoncon teológusképzés, Komáromban pedig tanítóképző indult el. Az akkori lelki ébredés és A református lelkipásztorok, egyházi vezetők is elszenvedték épített örökség ma is szolgálja egyházunkat és népünket. ezt a traumát. Hogyan tudtak híveik mellé állni, őket segíteni? 2020. május 24.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Tavaly adtunk hálát a határokon átívelő Magyar Református Egyház létrejöttének tizedik évfordulójáért. Mit jelent önnek ez a közösség? Nekem, aki életem jelentős részét ebben a nem általam akart, de reám kényszerített helyzetben, egy másik nemzet sokszor fájó és megkülönböztetéssel teli szorító valóságában éltem le, teljesen új lehetőséget jelent hitem és magyarságom megélésére. Tudatosul bennem az, hogy Isten mindenkor lehetőséget ad a benne bízóknak, hogy vele és egymással közösségben legyenek, és közösen tudják hordozni a terheket. A Magyar Református Egyházban részesei vagyunk az együvé tartozás felszabadító érzésének, amely összhangban van a magyar kormány nemzetegyesítő törekvésével is. Többször állapítottuk már meg jóízűen az utóbbi tíz év folyamán, hogy számunkra valóban „Krisztus a jövő, s mi együtt követjük őt”. Ezt én teljes valójában megélem, hiszen a légiesített határok Eu-

A szlovák református gyülekezetek – mondhatni – a kisebbség kisebbsége. Jelent valamit az elmúlt száz év tapasztalata a velük megélt közösségben? Egyházunkban, de eleve a Kárpát-medencei reformátusok között évszázadok óta élnek szlovákok is. Az első szlovák énekeskönyvet 1752-ben Debrecenben nyomtatták, majd később többször is kiadták. A tapasztalat azt mutatja, hogy lehetséges egymás mellett megélni a hitünket és segíteni egymásnak. Sokáig azt hangoztattuk, és mindenütt úgy képviseltük egyházunkat, mint ahol békésen együtt tudunk élni az evangélium szolgálatában: két nemzethez tartozók, mégis egy közös célt követők. Viszont bizonyos történelmi helyzetekben, egyes vezető személyiségek esetében ez az igyekezet megbukott. Leginkább a második világháború után volt ez érezhető, amikor lelkipásztoraink a hontalanság és a teljes kiszolgáltatottság éveit élték, és az akkori szlovák egyházi vezetők beálltak a hivatalos állami irányvonal mögé, amely

„A tényeket komolyan kellene venni, valamibe belenyugodni, valamit megbánni, valamiért bocsánatot kérni, és engedni, hogy a másik is éljen, és megélje a saját nemzetéhez, kultúrájához és nyelvéhez tartozását.” rópájában ez lehetséges és szükséges. Egyházunk többségi, magyar része is hasonlóan érez és gondolkodik, megbecsülve természetesen az egyházunkban velünk együtt szolgáló szlovák testvérekkel megélt közösségünket és kapcsolatunkat. Mindez bizonyosságot jelent Isten minden időben megtartó szeretetéről. A 100 ima címmel megjelent imádságoskönyvük nem hallgatja el a minket ért sérelmeket, ugyanakkor kritikus a saját hibáinkkal szemben, és a nemzetek békés együttélését szorgalmazza. Milyen a kapcsolat a szlovákok és a felvidéki magyarok között? A 100 ima jól sikerült kiadvány, amelyet a Zempléni Egyházmegye készített. Fontos, hogy megjelent benne a bűnbánatra hajlandóság és a békességre törekvés indulata. E nélkül nem lehet rendezni a múltat és a jelent, és így a jövőt illetően is nehéz gondolkodni. Mindkét nemzetben meg kellene lennie ennek az indulatnak, mert enélkül könnyű egymásnak ugrasztani az embereket. Nemegyszer tapasztaltuk már, hogy egyes hatalomra törekvők kihasználták a két nemzet közötti feszültséget. A magyarság számára sértő az, ahogyan a szlovák nép és vezetői viszonyulnak a múlthoz, leggyakrabban megmásítva és meghamisítva történelmi tényeket, átírva magyar neveket. Jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba, és nem tulajdonítani el mások szellemi és kulturális örökségét. A tényeket komolyan kellene venni, valamibe belenyugodni, valamit megbánni, valamiért bocsánatot kérni, és engedni, hogy a másik is éljen, és megélje a saját nemzetéhez, kultúrájához és nyelvéhez tartozását. 14 Reformátusok Lapja

2020. május 24.

célul tűzte ki az asszimilációt és a magyarság elsorvasztását. Vagy említhetném 2011-es csatlakozásunkat az MRE-hez, amikor szlovák testvéreinkben nem volt megértés igényeink iránt. Pedig magyar többségű zsinatunk 1994-ben két szlovák egyházmegye létrejöttéről döntött, mert igényük volt rá és kérték. Száz évvel a világháború után egy járvány szakított el minket egymástól ideiglenesen. A Kárpát-medencében elsőként a felvidéki templomok nyithattak ki. Mik a tapasztalatok? Talán mondanom sem kell, hogy mennyire hiányzott az istentiszteletek templomi megélése. Habár az emberek észrevehetően bátortalanabbak, bízunk abban, hogy egyre többen jönnek majd az alkalmainkra. Örömteli megtapasztalás volt, hogy a világháló segítségével a járvány idején is hangzott Isten Igéje, és sok más lehetőséget is kihasználtak lelkipásztoraink a lelki táplálék eljuttatására az emberi szívekhez. De a gyülekezeti közösség megélése semmivel sem pótolható, és jó lesz, ha majd véget vethetünk a korlátozásoknak. Mit kívánna, hogyan ünnepeljük egységünket, hogyan emlékezzünk a nemzeti összetartozás napján? Hívő emberként én elsősorban Kölcsey Himnuszának „Hajh, de bűneink miatt / Gyúlt harag kebledben” sorával szeretnék bűnbánatot tartani, Isten előtt megalázkodni. Bízva abban, hogy az ő válasza az őszinte bűnbánatra kegyelmének kiáradása, valamint ajtónyitás a jövőre a mi szolgálatunk által – amellyel a világban és itt, a Felvidéken a népek közötti megmaradásunkat, sőt előrehaladásunkat mozdítjuk elő.  FOTÓ: REFLAP

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Mindent visszakér Isten Ábrahámtól, amikor a megígért, a várva várt, az egyetlen fiát kéri tőle. Különös áthallása lehet ennek a történetnek, ha félre tudjuk tenni az előítéletünket és felháborodásunkat, és nem szó szerint elemezzük. Most nem is a vallástörténeti hátterét kutatjuk. Mi lehet az üzenete ennek a rettenetes, drámai leírásnak? Biztosan nem az, hogy Isten könnyedén ad és elvesz, életre kelt és megöl, ígér és visszakövetel, mint ahogyan azt a zsarnok uralkodók teszik. Több szinten értelmezhető a lélegzetelállító részletekkel, rövid és súlyos párbeszédekkel tűzdelt, a legtragikusabb helyeken lelassító elbeszélés a három gyötrelmes napról. Nem magyarázat az, hogy Isten kíváncsi választott emberének a hitére, mintha a Mindenható nem tudná, mi lakik az ember szívében. Inkább az a kérdés, hogy Ábrahám tudja-e, hogy mi lakik az ő szívében. Lehetséges, hogy észre sem veszi, hogy az évek alatt észrevétlenül Izsák került az első helyre, mindenek elé, és nem az ajándékozó Isten? Az egyetlent imádja, ahogyan sok családban tapasztalható ilyen gyermekbálványozás? Talán már egészen a magáénak tudja, pedig csupán ajándékba kapta egy időre. El tudná engedni? Oda tudná adni annak, akié minden? A saját életét biztosan könnyebben adná, de Isten az összes ígéretét kéri vissza, a múltját és a jövőjét, mindent, amiért egykor elindult. Lehetséges, hogy most, amikor a koronavírus megtorpantotta a világot és elbizonytalanodtunk, visszahúzódásra kényszerültünk, Isten tőlünk, a mai emberiségtől is kérdezi: el tudjuk-e engedni a magunk alkotta bálványokat, mindent, amit a sajátunknak tudtunk? Visszaadjuk-e az irányítást neki? Tegyük most a hangsúlyt két kifejezésre Ábrahám történetében: Isten megpróbál (1Móz 22,1), Isten gondoskodik (14). Mi csak a gondoskodást kérjük tőle, vagy még azt sem: a szabadságára kényes ember elutasítja a próbáló és gondoskodó Istent. De Ábrahám mindkét élményt elfogadja. Amikor Isten szól neki, azt válaszolja: itt vagyok. Nem kérdez, nem vitatkozik, nem is alkudozik. Teljes szívvel bízik Jóbhoz hasonlóan, aki gyermekei halálhírét így fogadja: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!” (Jób 1,21) Ez a halálon átment ember vallomása. Semmije sincs, csak Istene. Hasonlót élhetnek át azok, akik gyermeket temettek. Meghajlunk-e Isten előtt? Mert semmi nem mehet már úgy, mint eddig. A történet csattanója nem az, hogy Ábrahám hűséges Istenhez, hanem az, hogy Isten hűséges az emberhez, és megadja a kimenekülést. Az áldozatról ő gondoskodik. Jézus Krisztus a neve. 

IMÁDKOZZUNK!

Bízom (Gabinak) Te tudod, mennyit bírok el. Te tudod, meddig kell cipeljem félelmem, fájdalmam, csüggedésem. Bízom, rád bízom, Uram, minden terhem. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Találkozás a kútnál A kút, az éltető víz forrása nem csupán a sivatagos helyen élő ókori embernek volt fontos, a tiszta, iható víz mindig nélkülözhetetlen ajándék és kincs. A kút szükségszerűen a találkozások helye is, ahol az emberek korsóik, kannáik megtöltése, ruháik, edényeik mosása, állataik itatása közben beszédbe elegyednek. A hétköznapi életből táplálkozik a „találkozás a kútnál” műfaj, amelynek első szép példája, amikor az élemedett korú Ábrahám háza legöregebb szolgáját elküldi saját földjére, hogy fiának, Izsáknak feleséget hozzon. Az öreg szolga a tevékkel együtt megállt a Náhór városán kívüli kútnál, és várta az estefelé vizet merítő asszonyokat és lányokat. A nagy élettapasztalattal bíró öreg szolga a kútnál tanúsított viselkedése alapján szándékozta kiválasztani a jövendőbelit: „Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt!” (1Móz 24,14) Izsák és Rebeka fia, Jákób ugyanígy találkozott Ráhellel (1Móz 29), később Mózes Midján papja leányaival, közöttük feleségével, Cippórával (2Móz 2). Az elbeszélésekben közös, hogy a vőlegény vagy a küldött idegen földre érkezik, a kútnál vagy forrásnál találkozik a vizet merítő lánnyal vagy lányokkal, és az egyik vizet merít a másiknak. Ezek után otthonaikban elbeszélik a találkozást, majd meghívják házukba az idegent, ahol kiderül, hogy ki a messziről jött, majd következik a házasságkötés. Jézus a Jákób kútjánál, forrásánál kér inni a délidőben egyedül vizet merítő samáriai asszonytól (Jn 4). A hosszú beszélgetés után az asszony visszatér a városba, és elbeszéli a találkozást: „Vajon nem ő a Krisztus?” (Jn 4,29)  PAP FERENC 2020. május 24.

Reformátusok Lapja 15

| AKTUÁLIS |

Újra kinyitnak a reform HEGEDŰS MÁRK

Kifejezetten nehéz helyzetbe kerültek a koronavírus-járvány gazdasági hatásai miatt a lapunk által megkérdezett református üdülők, konferencia-központok. A vidéki szolgáltatók május 18-tól kinyithatnak, erre készülnek Balatonszárszón, Balatonfenyvesen, Mátraházán és Berekfürdőn is. Ha nem fogadhatnak egyházi csoportokat, még e helyeken is nagyon nehéz szezon elé néznek, ezért már most kérik az egyháztagokat, hogy akik el mernek indulni idén nyaralni, válasszák valamelyik református szálláshelyet.

SDG Családi Hotel és Konferencia-központ 8624 Balatonszárszó, Csárda utca 41. +36-30-811-4557 vass.pal@sdghotel.hu

SDG Hotel: a korlátozások enyhítésében bíznak A balatonszárszói SDG Családi Hotel és Konferencia-központot sem kímélte ez a nehéz időszak. Ha nem lesz második hulláma a járványnak, akkor a következő év már jobb lehet, Vass Pál ügyvezető szerint 2022-re állhatnak talpra. – Két hónapja zárva vagyunk. Azóta nincs bevételünk, de nem tudunk úgy bezárni, hogy a kiadásunk is nulla forint legyen. Egyetlen példa: hiába nem fűtöttünk, a gáz alapdíja a mi esetünkben több százezer forint havonta. Jelentős a veszteségük, a márciusi kényszerű leállást követően másfél hónapig tudtak bért fizetni az alkalmazottaiknak, azóta „ebben a tervezhetetlen időszakban” fizetés nélküli szabadságra küldték a húszfős személyzetet. Pedig az SDG Hotel egész évben nyitva tart, idén is minden hétvégére volt foglalásuk valamilyen egyházi csoporttól, hétköznap lettek volna konferenciák – szerencsére nem a legforgalmasabb időszakban jött a kényszerszünet. Június közepére tervezik a nyitást, addigra kézfertőtlenítőket és szájmaszkokat szereznek be, munkatársaikat június elején visszaveszik, felkészítik őket a megváltozott körülményekre. Kétszázötven fős táborokat szoktak szervezni, tavaly csaknem huszonhatezer vendégéjszakájuk volt. Vass Pál bízik benne, hogy ahogy az esküvők esetében, úgy előbb-utóbb a turizmusban is bevezetik a kétszáz fős limitet. Még ha így lesz is, idén már csak a tavalyi vendégforgalom töredékét tudják realizálni. – Ahogy a világ sem lesz olyan, mint a járvány előtt, úgy a turizmus sem. A vírus az emberi érintkezés útján terjed, de az SDG Hotelt épp azért hozták létre, hogy az emberek érintkezzenek egymással és Istennel. Azonban a szabályok betartása mindannyiunk kötelessége – teszi hozzá az ügyvezető.

16 Reformátusok Lapja

2020. május 24.

| AKTUÁLIS |

mátus szálláshelyek Mátraházai Református Üdülő 3233 Mátraháza, Üdülőtelep 1. +36-30-205-8568 refudulo@gmail.com

Mátraháza: pünkösdkor nyitnának A Mátraházai Református Üdülő történetéből csak egyetlen morzsa: két nappal azután, hogy az egyház a megépítése mellett döntött, kitört a második világháború. Ekkora baj most bizonyosan nincs, de a nyárra lefoglalt időpontok közel felét náluk is visszamondták. – A turizmusban örök igazság, hogy az elvesztett időt nem lehet pótolni, azaz a kiesett forgalmat nem tudjuk helyettesíteni – mondja az intézményvezető. Kovács Pétert lelkileg is megviselte a zárvatartás, például húsvétkor nagyon szomorú volt látnia a kihalt üdülőt, amelyet máskor megtöltenek a Jézus feltámadását ünneplők. Visszatérő vendégeiktől viszont bátorító, vigasztaló hívásokat, üzeneteket kapnak. Pünkösd hétvégéjére terveznek kinyitni, esetleg az azt követő héten. Addig is sok tennivalójuk van. Ígérik, hogy betartanak minden szabályt, figyelnek majd vendégeik és munkatársaik egészségére: kézfertőtlenítő pontokat alakítanak ki, odafigyelnek a maszkviselésre, a távolságtartásra. Cikkünk írásakor még nem tudni, hány vendéget fogadhatnak majd, de az intézményvezető azt mondja, a nyolcvanöt fős kapacitásuk ellenére ötven főben maximalizálnák a létszámot – akkor is, ha esetleg a szabályozás ennél megengedőbb lesz. Mindezt a járványveszély végéig fenn kívánják tartani. Amennyiben szükségessé válik, az étkezéseket is két turnusban bonyolítanák, hogy biztosítani tudják az asztalok közötti másfél méteres távolságot. – Ez többletfeladatot jelent a dolgozóinknak, de fel vagyunk rá készülve, mind a tizennégyen elkötelezettek – mondja. Közülük senkit nem bocsátott el a fenntartó Dunamelléki Református Egyházkerület, az újranyitásig állományban maradhattak fizetésük megtartásával. A mátraházai üdülőben tavaly valamivel több mint tizenkétezer vendégéjszakát regisztráltak. Ez erre az évre nem reális cél, de Kovács Péter bízik abban, hogy a nyár második felére már nem mondják le a foglalásokat, és az őszi időszakban, a hétköznapok jobb értékesítésével tudnak majd enyhíteni a veszteségükön. Szerinte a Mátra most kiváló úticél: alkalmas a testi, lelki feltöltődésre, pihenésre, hiszen óriási zöldfelület, ahol könnyű tartani a távolságot. – Heves megye a legkevésbé fertőzött területek közé tartozik – érvel Kovács Péter. – Remélem, a fenti tények figyelembevételével az érdeklődés üdülőnk és a környezete kínálta lehetőségek iránt még inkább növekszik!

2020. május 24.

Reformátusok Lapja 17

| AKTUÁLIS | Balatonfenyvesi Református Gyermek- és Ifjúsági Üdülő 8646 Balatonfenyves, Mária u. 54. +36-82-511-468 refugyintezo@gmail.com

Balatonfenyves: ha lennének csoportok, nullára ki tudnák hozni az évet – Hét turnust kellett lemondanunk – mondja Petró László, a Kaposvári Református Egyházközség lelkipásztora. Az ő gyülekezete üzemelteti – az egyébként zsinati tulajdonú – Balatonfenyvesi Református Gyermek- és Ifjúsági Üdülőt. Előleget még nem kértek a csoportoktól, így visszafizetniük sem kellett, mégis nagy a veszteségük. Minden munkatársukat meg tudták tartani – ez alapelv volt a korlátozások bevezetésekor. Az üdülőben dolgozók az év többi részében is a Kaposvári Református Egyházközség alkalmazásában állnak, csak más munkakörökben. Tavaly csaknem tizenhatezer vendégéjszakát töltöttek el náluk. Kétszáznyolcvan főt képesek elhelyezni hatfős szobákban, de a kényszerszünet alatt sem állt meg az élet a balatonfenyvesi üdülőben: tereprendezést és felújítást végeztek. Több szoba lett fűthető, így már százötvenkilenc embert tudnak elszállásolni elő- és utószezonban is. A nyitással kapcsolatos utasítások még nem ismertek cikkünk írásakor, de Petró László azt mondja, készülnek, hogy maszkot és kézfertőtlenítőt is tudjanak adni a táborozóknak, és hogy naponta fertőtlenítő takarítást végezzenek a közös helyiségekben, akár a szobákban is. A lelkész úgy számol, ha július közepén teljes kapacitással tudnának nyitni, és a fűtött szobákkal ki tudnák tolni az utószezont, „akkor nullára ki tudnánk hozni az évet”.

A Nagytemplom még zárva van a turisták előtt

18 Reformátusok Lapja

Istentiszteletet már tartottak gyülekezeti közösségben május 17-én a debreceni Nagytemplomban, de az épület mint turisztikai célpont, még zárva tart. Lucski Zsófia, a nagytemplomi gyülekezet turisztikai referense azt mondja, hivatalos információ egyelőre nincs, hogy mikor nyithatnak. Furcsa helyzetben van a templom, épp a kettősség miatt: mint hitéleti helyszín hivatalosan akár végig nyitva lehetett volna, de turistákat még most sem fogadhat. – A szóbeszéd szerint nyáron lehet nyitás – teszi hozzá. A Nagytemplom 2019-ben rekordot döntött, több mint ötvenezer látogatójuk volt. A koronavírus miatti kötelező zárvatartás senkinek sem jött jól, sőt esetükben épp a csúcsidőszakot emésztette fel, hiszen tavaly márciusáprilis-májusban összesen csaknem húszezer látogatójuk volt. Ráadásul az idei adatok biztatóak voltak, a rekordévhez viszonyítva is harminc-negyven százalékkal több látogatót fogadtak januárban és februárban. Hiányolják az iskoláscsoportokat is, az előzetesen bejelentkezett osztályfőnökökkel felvették a kapcsolatot, arra kérik őket, hogy őszre halasszák az osztálykirándulást, és akkor látogassák meg Debrecent. A kényszerű zárvatartás alatt dolgoztak a munkatársakkal: megújultak a kiállítóterek, fotófalakat szereztek be, hogy még nagyobb legyen a látogatói élmény az újranyitás után. Lucski Zsófia biztos benne, hogy idén nem döntik meg a tavalyi rekordot, de reméli, sokan látogatják meg a templomot, miután újra kinyithatnak. Bíznak az augusztusban, amely turisztikai szempontból kiemelten fontos Debrecenben. Ekkorra éjszakai látogatásokat is terveznek. A Múzeumok Éjszakáját a júniusi időpontról központilag elhalasztották, a tavasszal elmaradt koncerteket augusztusra, szeptemberre és októberre – kérdőjelekkel, de – beírták a naptárba. 2020. május 24.

| AKTUÁLIS | Megbékélés Háza Református Konferenciaközpont 5309 Berekfürdő, Berek tér 19. +36-59-319-011 megbekeleshaza@ reformatus.hu

Megbékélés Háza: vegyük komolyan egymás egészségét! A berekfürdői Megbékélés Háza is kiürült márciusban, a veszélyhelyzet bejelentését követően. Nem volt kérdés, hogy a munkatársakat meg akarják tartani, úgy számoltak, két hónap tartalékuk van a bérekre. Nemcsak így tartották etikusnak, hanem azért is, mert elégedettek a munkájukkal, és tudják, nehéz jó munkaerőt találni. Molnár János, a ház vezetője, aki egyben Berekfürdő polgármestere, azt mondja, igénybe vették az állami mentőöveket, éltek a járulékfizetési könnyítésekkel, majd idővel a munkaidő-csökkentés lehetőségével: dolgozóikat előbb hat órában alkalmazták, most pedig négy órában, kieső bérüket az állam részben kompenzálja. A munkatársaknak ebben az időszakban is volt mit tenniük, noha gyakorlatilag senki sem abban a munkakörben dolgozott, mint általában. Rendbe tették például a kertet, készülnek a nyitásra. Nehezíti a helyzetüket, hogy a Berekfürdői Gyógy- és Strandfürdő vonzerejét adó gyógyvizes medencék – mivel azok töltő-ürítő medencék – most nem üzemeltethetők. A fürdő csak május 22-én, pénteken nyit, de a gyógymedencék továbbra sem használhatók. Ez pedig a Megbékélés Házának hátrány, hiszen vendégkörük jelentős része hatvanöt év feletti, valamint sokan fogyatékkal élők, így fontos szempont volt számukra a gyógyvizes kikapcsolódás. Ennek ellenére Molnár János azt mondja, amint lehet, kinyitják a Megbékélés Házát. Ha először kevesebb vendéggel is, de meg szeretnék kezdeni a munkát. A csoportok többsége a nyár második felére nem mondta le a foglalásokat. Az igazgató hangsúlyozza, a nyitásig felkészülnek, hogy minden óvintézkedést megtegyenek a vendégek egészsége érdekében, de sok múlik majd a hozzájuk érkezőkön is: – Kérek mindenkit, vegye komolyan a saját és mások érdekében is a higiéniás és a távolságtartási szabályokat! Egy átlagos évben a huszonötezer vendégéjszakát közelítik a Megbékélés Házában, az idei valószínűleg mínuszos lesz – mondja az intézményvezető, de bízik a fenntartó Tiszántúli Református Egyházkerület támogatásában, hogy át tudják vészelni ezt az időszakot.

HA NINCS EGYHÁZI TÁBOR, BORZASZTÓ SZEZON ELÉ NÉZNEK A lapunk által megkérdezett mind a négy egyházi fenntartású turisztikai szálláshely vezetője egyetértett két dologban: egyrészt nagyon bíznak abban, hogy a kormányzat idővel enyhít a gyermektáborok szabályozásán, azaz engedélyezik az ottalvás lehetőségét. Reménykednek, hogy ha születik ilyen döntés, akkor a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa is módosítja álláspontját. A testület május 11-i közleményében azt kérte, hogy a gyülekezetek ne szervezzék meg nyári táboraikat, konferenciáikat, találkozóikat. Ha így lesz, az összes szálláshely komoly nehézségek elé néz, hiszen mindegyik helyen az egyháztagok adják a látogatók zömét. Az SDG Hotelban ezek a csoportok, konferenciák adják a vendégek nyolcvan százalékát, Mátra-

házán ez az arány nyolcvanhét százalék, míg Berekfürdőn meghaladja a kilencven százalékot.

HAHÓ, REFORMÁTUSOK, HOZZÁNK GYERTEK PIHENNI! A másik, amiben mind a négy intézményvezető egyetértett, hogy ha idén nem lesz tábor és konferencia, akkor még jobban számítanak majd az egyéni vendégekre. – Aki idén református üdülőt választ pihenéséhez, az mentőcsónakot, testvéri segítséget ad ezeknek a szálláshelyeknek – mondja Vass Pál, a balatonszárszói SDG Hotel ügyvezetője. Hozzáteszi: nemcsak ők, hanem a többi egyházi szálláshely is kiváló lehetőség a pihenésre, feltöltődésre, és utóbbira a mögöttünk lévő nehéz időszak miatt nagy szükségünk van. 2020. május 24.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Akarat Az (emberi) akarat döntési helyzetet feltételez. Azt feltételezi, hogy amikor az ember a cselekvési lehetőségeiben választás elé kerül, akkor élve az akarat képességével, felmérve az előtte megnyíló utakat, eldöntheti, hogy merre fordul. Általában úgy tekintünk az emberre, mint aki az akaratán keresztül birtokában van döntési le hetőségei egész körének. Arra viszont már kevésbé gondolunk, hogy van az emberi cselekvésnek egy eléggé széles, de jóformán minden döntésre kiha tó tartománya, amely megelőzi a tudatos akaratot. Az ember cselekszik, de aktivitása nem tudatos döntésből, akaratból származik, hanem mintegy az akaratát megelőzően. Van tehát az akaratnak olyan

„Az emberben éppen az a döbbenetes, hogy miközben alá van vetve a (fizikai) létfenntartás farkastörvényének, amely mintegy megelőzi a tudatos akaratát, azonközben mégis van akarata, amelynek az alapja az erkölcs, a jó és a rossz közötti különbségtétel képessége.” mezője, amely nem írható le az akarati döntésre egyébként jellemző választási lehetőséggel. Van úgy, hogy az ember akar, de ez az akarása valójában nem tudatos akaratból születik, mert az akarást megelőzi az a léthelyzet, amelyben dönteni kell. Az akarás kódolva van. Például nem akarati döntés következménye, hogy lélegzem-e, avagy sem. Itt nincs döntési helyzet, nincs választási lehetőség, s elég ros�sz ötlet lenne, leginkább megvalósíthatatlan, ha úgy döntenék, hogy ezentúl nem akarok levegőt venni. Mindez azért van, mert van az emberi cselekvésnek olyan alapvető köre, amely felett az ember nem bír semmiféle hatalommal, s amely mindenféle akarattal szemben már előzetesen el van döntve. Ennek az akaratot megelőző cselekvési tartománynak az a megingathatatlan és felszámolhatatlan alapja, hogy az ember az élővilág része. Ilyen szempontból nem különbözünk egyetlen élőlénytől sem. Testünk van, amely a szerves, élő organizmusok világának a része. Egyetlen egyetemes törvény mozgat: életben kell maradni, s ezért folyamatosan küzdeni kell. Az életben maradásnak pedig az a feltétele, hogy részt kell 20 Reformátusok Lapja

2020. május 24.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

venni az élő természet nagy körforgásában, minthogy az ember maga is természet. Nincs választási lehetőség. Mint mondani szokás, „az élet él, és élni akar”, csakhogy az élni akarás nem döntési helyzeten alapuló akaratból következik, hanem az élővilág egyetemes léttörvényéből. Ez az élni akarás a természet törvénye, a túlélés törvénye, vagy ha úgy tetszik, az önzés törvénye. Minden, ami az élővilág szerves része, szükségszerűen önző, s a saját (fizikai) életéért küzd. Az ember sem kivétel. Ahogy a növények küzdenek egymással a fényért, az állatok a táplálékért, úgy az ember is alá van vetve a fizikai létben maradásért folytatott küzdelem önző farkastörvényének. S ez a törvény bizony megelőzi azt, amit szokványosan akaratnak nevezünk. Az ember a legfélelmetesebb ragadozó. Az akarat mint döntési képesség eszméje akkor születik meg, amikor az ember képes reflektálni természetbe ágyazottságának kódolt farkastörvényére, rádöbben annak önző valóságára. Ez a jó és a rossz ideájának, az erkölcsi gondolkodás megszületésének a pillanata. Az emberben éppen az a döbbenetes, hogy miközben alá van vetve a (fizikai) létfenntartás farkastörvényének, amely mintegy megelőzi a tudatos akaratát, azonközben mégis van akarata, amelynek az alapja az erkölcs, a jó és a rossz közötti különbségtétel képessége. Ez adja az emberi lét mindenkori és meghaladhatatlan feszültségét. Ezt az ellentmondást nagyon sokféle vallási és filozófiai világmagyarázat ismeri. De csak a keresztyénség meri kimondani, hogy a rossz, az önzés törvénye, a bűn nem csak valami járulékos és könnyen leküzdhető dimenziója az emberi létnek, hanem az ember testiségében veleszületett és állandó tulajdonsága. Olyan, amely megelőzi a tudatos akaratot. Ám mégis, ez nem a lemondás, az önigazolás gondolata, hanem brutálisan realista szembesülés az emberi nyomorúsággal, s egyúttal megrendült felismerése az Istenre utaltságnak. „Én, nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” Csak a megváltás ténye emelheti ki az embert kilátástalan helyzetéből. 

| GONDOLATOK |

KOCSIS JULIANNA

Igen jó

A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

Megszoktam az elmúlt esztendőkben, hogy folyton teszek-veszek, mindig van valamilyen feladatom, amelyen dolgozom. A rendezvényszervezés, amely az utóbbi évet megelőzően az időm nagyobb részét kitöltötte, rengeteg energiát, figyelmet igényel, arról nem is beszélve, hogy a kulturális események szervezésén ügyködők bizony sokszor töltik munkával a hétvégéjüket is, és a túlórák sem ritkák. Ez a foglalkozás többek között rendkívüli rugalmasságot, gyors, kreatív problémamegoldó készséget és sok türelmet, fi-

gyelmességet igényel. Mindezek azonban kevésnek bizonyulnak, ha nincs olyan munkatársi csapat a szervező körül, akikkel hatékonyan, precízen összedolgozva lehet munkálkodni a közös célon – esetünkben a kulturális élet felpezsdítésén. Nincs hiány a pörgésből, a tennivalókból a média világában sem: folyamatosan sok-sok kilométert utazunk, hogy első kézből ismerjük meg egyházunk sokoldalúságát, gyülekezeteink arcait, életét, munkáját. Miután pedig mi magunk benyomást szereztünk, igyekszünk azt úgy olvasóink elé tárni, hogy hiteles és egyben olvasmányos is legyen. A legtalálóbb kifejezések, mondatok felkutatása olykor bizony sok időt emészt föl. Hiába azonban az érthető, szép magyar mondatokkal teli szöveg, ha itt-ott kilóg egy-egy kifejezés, netán nem illik oda egy-egy rövid bekezdés, elmarad egy vessző, bekúszik viszont néhány felesleges karakter – a szerkesztő és a korrektor éles szemét dicséri, ha az újságot fellapozók ezekkel már nem találkoznak. És persze kell még jó fotó, no meg kiváló ízlésű, precíz tördelőszerkesztő is,

hogy a szöveg ne csak helyes, hanem látványos is legyen. E néhány felvillantott momentumból is kiderül talán, hogy a csapatmunka, az egymás keze alá dolgozás ebben a szakmában is elengedhetetlen. „…dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / ugy érdemes”, írta egykor József Attila. Bizonyára mindenki tudna még példákat hozni a saját hivatásából a precizitás és az ehhez gyakorta szükséges összefogás, közös munka nélkülözhetetlenségéről. Ahogyan sokan felidézhetik azt is, milyen súlyos teherré válik, ha a napjaink jelentős részét széthúzó, mérgező környezetben kell töltenünk. Nekem elsősorban ezt jelenti az egység: kisebb közösségeinkben egyazon jó célért összefogva, egymásra építve tevékenykedni. Családjainkban ugyanazt az értékrendet követve örömtelin élni. Baráti társaságunkban hűséges, megbízható személyként elérhető lenni. Gyülekezetünkben rendszeresen jelen lenni, egymást megismerni, segíteni. Mindezekben összekapcsolódni. A magyar református egység napja számomra ezt az összekapcsolódást jeleníti meg. Jó érzés, ahogy szerte a nagyvilágból összesereglünk, hogy egy teljes napon át félretegyük mindennapi gondjainkat, aggodalmainkat, és élvezzük, hogy együtt vagyunk, sokan vagyunk, Isten népe vagyunk mi, magyar reformátusok is. Bármerre vigyen is azután a nap végén az út, bármerre legyen is az „otthon”, biztos pont marad az életünkben, hogy van közös feladatunk, célunk, és segítségünk, ha elesünk. Sokan az idei találkozóra is régóta készültünk lélekben, és már előre örültünk a sok ismeretlenül is ismerős arcnak, útjaink idei kereszteződésének, az öleléseknek. Tapasztalataim szerint az idei várakozást ráadásul a megszokottnál még konokabb összetartani akarás is jellemezte, hiszen idén júniusban immár százesztendős lesz a Trianon ejtette seb. A koronavírus-járvány miatt az utak kereszteződésére azonban most egy újabb évig várni kell. A meghiúsult tervek ugyan kissé fájnak, hosszas kesergésre mégsincs okunk. Hiszen szerte a földkerekségen is szerethetjük, követhetjük Istenünket, hogy a világ lássa: egymástól távol élve is az ő népe vagyunk, és ehhez a néphez tartozni igen jó.  2020. május 24.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXIV. ÉVFOLYAM,

21. SZÁM,

2020. MÁJUS 24.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Egységnap, mindennap Ilyenkor, májusban talán a szokásosnál is gyakrabban vis�szatérnek gondolataink egységünnepünkre, amelynek idei alkalma egyéves halasztást szenvedett a világméretű vírusjárvány miatt. A találkozás idén kényszerű módon elmarad, az összetartozás azonban ettől függetlenül sem szenvedhet csorbát. Ennek tudatára, ápolására, megélésére szükségünk van a szürke, ünnep nélküli hétköznapokban is. Egyfajta trendet, rendet, mintát bevinni és felmutatni az összmagyar társadalom számára. Merthogy az összetartozás ténye ma sem mindenkinek evidens. Még ma is tudunk egymáson sebeket ejteni. Ma is vannak, akik felteszik a tapintatlan és bántó kérdést: miért kell a határokon túl élőkre is figyelni? Miért kell a feléjük kinyújtott kéz? Miért kell „idegeneknek” bármit is adni, irántuk szolidárisnak lenni a magunk keveséből? Ezek a gyakran elhangzó, sőt folyamatosan ismétlődő kérdések jelzik számunkra igazán Kárpát-medencei összetartozásunk fontosságát. Jó lett volna összekapaszkodásunkat a trianoni diktátum századik esztendejében is felmutatni. De ha már a járvány keresztülhúzta ezt, tegyük meg otthon, a családban, barátok és ismerősök között. Vessük el az ös�szetartozás magjait idén májusban is, és azontúl is mindennap. Mert a felvetődő kérdéseket, a folyamatosan ismétlődő, szívmarcangoló gyűlöletbeszédeket meg kell válaszolnunk. Más hangnemben persze, a magunk eszközeivel, bibliás hittel, a hit, remény, szeretet kiegyensúlyozottságával. A lényeg, hogy belássuk, feladatunk van: szólnunk kell, üzennünk két irányba is. Egyrészt azoknak, akik az örök relativizálók. Akik, bármilyen fáradságosan építtessék is a testvériség fala, újra és újra megkérdőjelezik: miért? Minek? Mert a szemükben az csak idő- és pénzpocsékolás. Nagybetűs értelmetlenség. El kell mondanunk nekik újra és újra, valahányszor csak felhangzik az összetartozásunkat megkérdőjelező és szétszakítani kívánó narratíva (és nem csak akkor), hogy számunkra ez a természetes. Hogy ös�szetartozunk. Mert ez mindig is így volt, és ezen sem országhatár, sem száz év, sem diktátum nem változtathat. És szólnunk kell azokhoz is, akiket újra és újra megkeserítenek a szeretetlenség hangjai. A sokat emlegetett csendes többség tagjainak is vállalniuk kell önmagukat, és szólniuk kell azokhoz, akiket újra és újra megbántanak, és idegeneknek neveznek. Akiket megint csak összezavarnak a folyton ismétlődő, könnyelműen odavetett, mérgezett hegyű kijelentések. Mert az összetartozásért, az egységért minden egyes nap meg kell küzdenünk. Képviselnünk kell azt, értőknek és értetleneknek. Csak így van mit ünnepelnünk.  FÁBIÁN TIBOR

ÁRA: 400 FT

Mosoly az arcmaszk mögött 9 771419 856007

A BALATONARÁCSI TEMPLOMBAN MEGHITTSÉG ÉS FERTŐTLENÍTŐSZAG FOGADJA A GYÜLEKEZETET

20021

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| REFORMÁTUS ÉLET |

Egyedülálló lehetőség segíti a diákokat a tanulásban Általános és középiskolások jelentkezését várják az onkentesmentoralas.hu készítői. Az online oktatási platformon önkéntes oktatók segítik a diákokat a záróvizsgákra, a javító és pótérettségire, valamint a javítóvizsgákra készülésben, tudatta lapunkkal a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ). Áprilisban új online platform indult, segítve a diákokat és a tanárokat a digitális oktatásban. Az MRSZ, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézete (KRTK-KTI) és a hashtag.school e-learning keretrendszer azért fogott össze, hogy országos szinten segítsen egymásra találni azoknak, akik mentorálni szeretnének és akiknek mentorálásra van szükségük. Az onkentesmentoralas.hu oldalra regisztráló önkéntes oktatókat és tanulókat egy algoritmus rendezi párba, hogy minden diák a számára legmegfelelőbb segítőt kapja. Az oldal indulása óta létrejöttek az első tanulópárok, akik megkezdték a közös felkészülést. Jelenleg jóval több oktató van a rendszerben, mint diák, így az oldal üzemeltetői arra buzdítják az iskolásokat és szüleiket, hogy bátran használják a felületet.

A regisztrációt követően a tanárok és a diákok bekerülnek az oldal adatbázisába. Ezt követően a KRTK-KTI Mechanizmustervezés Lendület kutatócsoportja által kifejlesztett program segítségével a rendszer automatikusan párokba és tanulócsoportokba rendezi a diákokat és oktatóikat. A rendelkezésre álló információkból optimális párosítások jönnek létre a diákok tudásszintjéhez, igényeihez igazodva. Ezután az oktatás a hashtag.school által létrehozott online térben folyik, amely a résztvevőknek ingyenesen elérhető, számos digitális tananyagot is biztosítva számukra. A platform hasznos lehet azoknak, akiknek segítségre van szükségük a tanév végi hajrában, javító vagy pótérettségire készülnek, esetleg a nyár végi javítóvizsgákhoz lenne szükségük támogatásra – hívták fel a figyelmet a platform készítői és üzemeltetői. 

Laptopadománnyal kezdődött a vizsgaidőszak Laptopokkal segíti a Debreceni Református Hittudományi Egyetem vezetősége a hallgatók tanulását. A május 18-án kezdődő vizsgaidőszakban már az új eszközökön dolgozhatnak a hallgatók. „Harminc hordozható számítógépet osztottunk szét a hallgatók között” – tájékoztatott Kustár Zoltán. A rektor szerint fontos, hogy a tanulásnak ne legyenek tárgyi akadályai. A harminc laptopra a szociális ösztöndíjban részesülő hallgatók pályázhattak. Az elsőéves Szabó Viktória számára nagy segítség az eszköz, mint mondja, sokkal könnyebb majd egy gyorsabb és fejlettebb számítógéppel tanulni. Az egyetemen továbbra is érvényben van a távoktatás, a koronavírus-fertőzés miatt kialakult rendkívüli helyzetben a záróvizsgák kivételével minden vizsga online zajlik majd. 2020. május 24.

Reformátusok Lapja 23

| REFORMÁTUS ÉLET |

Újra találkozhatunk istentiszteleti közösségben

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa örömét fejezi ki, hogy 2020. május 18-tól a megfelelő szabályok betartásával már az egész országban tudunk istentiszteleteket tartani. Az Elnökségi Tanács arra kéri a gyülekezeteket, hogy az egyházközségek elnökségének felelős döntése szerint, az előírt higiéniai és biztonsági szabályok betartásával tartsanak istentiszteleteket – ahol zsúfoltság várható, lehetőleg külön istentiszteleti alkalmat szervezzenek a 65 éven felülieknek. A szabályozás betartásához a Tiszántúli Református Egyházkerület által közreadott iránymutatások figyelembevételét javasolják. Eszerint a templomba való belépéskor kézfertőtlenítő használata javasolt, emellett az istentiszteleten kizárólag szájmaszkkal, sállal vagy kendővel eltakart arccal vehetnek részt a gyülekezeti tagok. A templomban is tartani kell a jogszabályban meghatározott másfél méteres védőtávolságot, ugyanakkor a családtagok és egy háztartásban élők természetesen ülhetnek egymás mellett.

Huszonhétezer szájmaszkkal segíti az MRSZ a gyülekezeteket



A hitéleti alkalmakon is elengedhetetlen az egészségügyi óvintézkedések betartása. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) a templomba járók védelmét segítve huszonhét hazai református egyházmegyének összesen huszonhétezer szájmaszkot adományozott, olvasható az alapítvány honlapján. A Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinati Elnökségi Tanácsának javaslatai alapján óvatosan, de visszatérhetünk a korábban megszokott rendhez. Ezt az újrakezdést szeretné támogatni az MRSZ is a sebészi szájmaszkokkal, amelyeket a gyülekezetek számához és nagyságához viszonyítva arányosan juttattak el az esperesi hivataloknak. Azokon a településeken, ahol ez megoldható volt, az MRSZ munkatársai és önkéntesei május 17-én vasárnap személyesen adták át a maszkokat a templomba érkező gyülekezeti tagoknak.  FOTÓ: JOBBADNI.HU

Újra tartanak istentiszteleteket Nyíregyházán

Újra a gyülekezeti tagok közösségében szólhat Isten igéje a nyíregyházi Kálvin téri református templomban: május 17-én megnyitották a hajlékot a hívek előtt, tudatta az MTI. Az istentiszteleten Gaál Sándor esperes hirdette Isten szavát. A koronavírus-járvány miatt hozott intézkedésekkel összhangban korábban Nyíregyházán sem tartottak nyilvános istentiszteleteket. Az MRE Zsinatának Elnökségi Tanácsa május 11-i állásfoglalása szerint arra buzdítja a vidéki gyülekezeteket, hogy amennyiben a közösségi kapcsolattartás biztonságát az illetékes hatóságok nem szigorítják, akkor az egyházközségek elnökségének felelős döntése szerint, az előírt higiéniai és biztonsági szabályok betartásával, tartsanak istentiszteleteket. Ahol zsúfoltság várható, ott a hatvanöt éven felülieknek külön istentisztelet szervezését javasolják.  MTI FOTÓ: BALÁZS ATTILA

24 Reformátusok Lapja

2020. május 24.



| REFORMÁTUS ÉLET |

A Tiszántúli Református Egyházkerület elnöksége és esperesi kara az alábbi szabályok betartására hívja fel a figyelmet: Valamennyi gyülekezetnek rögzítenie kell a helyi védekezési szabályokat. Az alkalmazott védelmi intézkedések meghozatala és betartatása az egyházközség elnökségének feladata és felelőssége. Az elnökség a meghozott intézkedésekről a presbitérium tagjait köteles tájékoztatni. Az Egyházközségi Védekezési Szabályozásban meg kell határozni, hogy – egyszerre legfeljebb hány fő tartózkodhat a gyülekezet templomában és egyéb gyülekezeti helyiségeiben; – hányszor és mikor tartanak vasárnapi istentiszteletet; – hétközben milyen alkalmat és hol tartanak, milyen létszámkorláttal.

5. A konfirmáció megtartása gyülekezeti hatáskör, javasoljuk azok későbbre halasztását. 6. A házasságkötések megáldására a megfelelő védőtávolságok és óvintézkedések betartásával van lehetőség. 7. A temetési istentiszteletek megtartása a megfelelő védőtávolságok és óvintézkedések betartásával lehetséges.

HELYSZÍN, RÉSZVEVŐK LÉTSZÁMA, ALKALOM JELLEGE: 1. A templomokban és istentiszteleti, gyülekezeti helyszíneken is kötelező megtartani a védőtávolságot (1,5 méter) a jelenlévők között. A közös háztartásban élők között a védőtávolságot nem kell fenntartani. A távolságtartás érdekében az ülésrend optimálisan úgy alakítható, hogy 1-1 padsort vagy széksort ki kell hagyni. 2. A templomban, gyülekezeti helyiségekben tartózkodók maximális létszámát – beleértve a szolgálattevőket is (lelkész, kántor, közvetítés esetén technikai személyzet stb.) – úgy kell kiszámítani, hogy személyenként legalább 4 négyzetméter kell biztosítani a helyiség hasznos alapterülete alapján, amelyhez hozzá kell számítani a karzatok alapterületét is. 3. A létszámkorlátozás biztosításához javasoljuk erre felkészített presbiterek, gyülekezeti tagok bevonását. 4. A csoportosulások elkerülése érdekében a lehető legtöbb templombejáratot meg kell nyitni, és az alkalmak alatt lehetőleg nyitva kell tartani. 5. Ha a létszámkorlátozás szükségessé teszi, több istentiszteleti alkalmat kell tartani, az alkalmak között legalább egyórás szellőztetési szünettel.

1. Az istentisztelet, gyülekezeti alkalom helyszínét az alkalom előtt és után fertőtleníteni és szellőztetni kell. Különös gondot kell fordítani a kilincsek, korlátok és a mellékhelyiségek fertőtlenítésére. 2. A bejáratoknál kézfertőtlenítőt kell elhelyezni, amelynek használata belépéskor és távozáskor ajánlott. 3. Az istentiszteleteken, gyülekezeti alkalmakon érintéssel járó köszöntést nem lehet alkalmazni. 4. Az istentiszteleteken és a gyülekezeti alkalmakon a száj és orr eltakarása kötelező (szájmaszk, kendő, sál), kivéve a szolgálattévőt arra az időre, amíg igehirdetési és liturgusi szolgálatát végzi. Védőkesztyű alkalmazása ajánlott. 5. Mivel az éneklés közben levegőbe kerülő lehelet és pára veszélyt jelent, a gyülekezeti éneklés rövid legyen. Az éneklés alatt a száj és orr eltakarása a szolgálattévők kivételével kötelező. Az istentiszteleteken hangszeres kamarazene előadása lehetséges. Énekkari próbát ne tartsanak. 6. Közösen használt énekeskönyveket, bibliákat nem lehet kiosztani. Liturgiás lapok, nyomtatott hirdetések nem oszthatók ki. 7. A perselyeket a kijáratoknál kell elhelyezni úgy, hogy ne kelljen azokat senkinek tartani. A perselypénz megszámolását védőkesztyűben kell végezni.

EGYÉB ALKALMAK, KAZUÁLIÁK:

ÉLETKORI SZABÁLYOK:

1. Időjárástól függően javasoljuk templomkerti, szabadtéri is tentiszteletek megtartását a 1,5 méteres védőtávolság meg tartásával. 2. Gyermek-istentiszteletet, gyermekfelügyeletet lehet tartani. 3. Úrvacsorai közösséget a gyülekezeti tagok személyes részvételével, további intézkedésig, nem lehet megtartani. 4. A keresztség sákramentumát ki lehet szolgáltatni a megfelelő védőtávolság és óvintézkedések betartásával.

1. Ahol zsúfoltság várható, lehetőleg külön istentiszteletet szervezzenek a 65 éven felülieknek. 2. A 65 évnél idősebb lelkipásztorok és a krónikus betegségben szenvedő szolgatársak kérhetik az egyházmegye segítségét, hogy egészségük védelme érdekében helyettesítésükről gondoskodjon.

HIGIÉNIAI SZABÁLYOK:

2020. május 24.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Felülír

A felülír ige hagyományosan azt jelenti: már leírt szöveget érvénytelenné tesz azáltal, hogy a tetejébe vagy – az eredetit törölve – föléje javítva mást ír. Az informatika térhódítása óta vált egyre gyakoribbá ez az egyszerű és szemléletes szó, némiképp módosuló értelemmel: ’számítógépes szövegalkotás folyamán tévesnek ítélt kifejezést, szöveget átír; az eredeti helyébe egyidejűleg a megfelelőnek tartott szót, szókapcsolatot írja’. Ám napjaink nyelvhasználatában mes�szire kalandozott a felülír e jelentéseitől, és ’érvénytelenít, felülbírál, háttérbe szorít, keresztülhúz, meghiúsít’ stb. értelemben a legkülönfélébb életterületeken alkalmazzák. Máris elcsépelt divatszóvá vált, és a nyelvi árnyaltság, sőt a világosság ellenében hat, nemritkán képzavart keltve. Például: „A szükség sok mindent felülír”; „a nagyüzemi italok rossz emlékét lassan felülírják a jó minőségű kézműves sörök”; „mindent felülír a mobil”; „egy érzelmi szál felülírja a józan észt”; „a bosszút felülírja emberséggel”; „a járvány mindent felülír”; „a politikai szándék felülírta a pénzügyi lehetőségeket”. Mivel e szó a mai tudatban az elektronikus átírást idézi fel, mosolykeltő nyelvi kortévesztés, ha jóval az informatikai világ előtti időkről szólva alkalmazzák: „A választás eredményét a választmány megsemmisítette, de Rakovszky belügyminiszter ezt felülírta.” (Rakovszky Iván 1926-ig töltötte be ezt a tisztséget.) Még inkább anakronisztikus ez az ige, ha nagyon régi, például középkori közegbe helyezik: „1440-ben (Luxemburgi) Erzsébet felülírta ifjabb Rozgonyi István pozsonyi ispán rendelkezését”. Elképzeljük a jelenetet: miután a rendelkezést „felülírta”, összecsukta pink színű laptopját, majd előállt részére a hintó… Oldaná az írás, a beszéd egyhangúságát, ha az említett közlésekhez hasonlókban szinonimákkal élne a nyelvhasználó. A szóba hozottak mellett például ezekkel: megelőz, legyőz, megakadályoz, hatálytalanít, hatástalanít, javít, kiigazít, módosít, felülvizsgál, áthúz, (el)töröl, helyesbít, érvénytelenít, megsemmisít, megszüntet, visszavon, véget vet.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2020. május 24.

Péter szól az áruló Júdásról Az apostolok cselekedeteiben. Vízszintes: 1. Az idézet első része (E, Á, A, Z). 13. Ötlet. 14. Alapíz. 15. Vendéglői olvasmány. 16. Vonzerő. 18. A vezér megtámadása a sakkban. 20. Részben felruház! 21. Orosz Lujza. 22. Föld, ország, héber eredetű szóval. 24. Igekötő. 25. Növényi kapaszkodó. 26. Bírósági ügy. 28. Állatot ellát. 30. Heves megyei település. 32. Talajművelő eszköz. 34. Királyi légierő, angol betűszóval. 36. Ablakon keresztül jelez a kezével. 38. Elismert nagyság, régies szóval. 40. Jóízű. 42. Elán egynemű betűi. 43. Isten szava. 44. Gyermekágyas anya iránti figyelmesség. 45. … Ullmann, norvég színésznő. 46. Igeképző. 47. Cseh iparváros. 48. Még jó! 49. A zsidók egyiptomi kivonulásának vezetője. 51. … Dagover, német színésznő. 52. Rengeteg. 55. Kossuth- és Liszt-díjas szoprán hangú operaénekes (Sylvia). 57. Véreskezű római császár, eredeti helyesírással. 59. Kálium és kalcium vegy jele. 61. Tornaeszköz. 63. Ignotus Pál. 65. Magyar atomváros. 67. Kétes! 68. Régi tömegmérték. 69. Az eget homályossá tevő, sötét felhő. 71. Júdás megüresedett helyére választott apostol. 73. A hordó feltöltésére szolgáló nyílás. 75. … Domini, az Úr esztendejében. 77. Apátlan-anyátlan. Függőleges: 1. Korpafű. 2. … Lynch, ír énekesnő, dalszerző, tévészemélyiség (EDELE). 3. A reggel második fele! 4. Magánegyetem az USA-ban. 5. Európai nép. 6. Juttat. 7. Szelén és kén vegyjele. 8. Ruhatartozék. 9. Befagyott tavon vágott lyuk. 10. Litván gépkocsijelzés. 11. A zoológia tudományához tartozó. 12. Tisztességtelen haszon. 17. Az amerikai Nagy-tavak egyike. 19. Lóbetegség. 23. Máté Péter-díjas énekes (alias Molnár Ferenc). 25. Háromélű maláj tőr. 27. Csomózott kézimunka. 29. Kistermetű majomfajta. 31. Hibáztat. 33. Himfy névjele. 35. Fűrészáru-lerakat. 37. Bécsi tagadás! 39. Szepesújhely mai neve. 40. Szobabelső! 41. Fejér megyei település. 44. Arcfestésükről ismert amerikai hardrockegyüttes. 45. Körömfesték. 47. Shakespeare királya. 48. Biztató szó. 50. Játékpénz. 52. Hosszú ideig. 53. Csigatempóban. 54. Az idézet második része (É, K, E, A). 56. Szilícium és oxigén vegyjele. 58. Spanyol férfinév. 60. Cserzőanyag. 62. Öltöny felső része. 64. Európai főváros német neve. 66. Forgatócsoport. 69. Az egyik oldal. 70. Komárom-Esztergom megyei község. 72. YRB. 74. Tiltószó. 76. Náray Erika. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat.

| GYERMEKEKNEK |

sem tudta volna elkerülni őket, hiszen mindenütt folytak az építkezések, és mindenütt ott dolgoztak a héber kényszermunkások. Most már észrevette, milyen embertelenül nehéz munkát végeznek, milyen kegyetlenül sanyargatják őket a felügyelők, mennyire nem veszik őket emberszámba. Úgy érezte, mintha minden súly az ő vállát nyomná, minden szitok neki szólna, minden korbács az ő vállán csattanna. És egy napon nem bírta tovább. Amikor az egyik felügyelő kezet emelt egy idős zsidó férfira, Mózes rásújtott botjával a felügyelőre. Nem akarta ő megölni, dehogyis, ám a bot ébenfából készült, a fogóján arany berakás. Súlyos volt, nehéz, és mi tagadás, ő maga is nagy indulattal csapott le az egyiptomi koponyájára, aki holtan terült el. Azt hitte, megúszhatja a dolgot. Gyorsan eltemette a halottat a homokba. De hiába. Már másnap híre kelt, hogy Mózes megölt egy egyiptomit. Tudta már mindenki a zsidók között, és amikor Mózes két veszekedőt akart kibékíteni, azonnal visszavágtak: – Mit képzelsz te magadról? Ki tett téged bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az egyiptomit megölted? Mózes döbbenten nézett rájuk. Tehát tudják. Mindent tudnak. Pedig nem akart ő rosszat, csak segíteni. Tegnap az öregembernek, most meg a veszekedőknek. De nemhogy jobban mennének a dolgok, minden egyre rosszabb lesz. És Mózes sorsa még rosszabbra fordult. A fáraó is megtudta az ügyet, és azonnal kiadta a parancsot Mózes elfogatására. Ha nincs a hercegnő, akkor biztosan megöleti a fáraó. – Fuss, fiam, szaladj! – ölelte magához a hercegnő Mózest. – Mindegy, hogy hova, csak el innen, mert apám nem nyugszik addig, amíg meg nem ölet. Egy gyors futású, kétkerekű kocsit rendelt ki neki, és útjára bocsátotta. Mózes megrántotta a gyeplőt, és hajtotta a lovakat, ahogyan csak bírta. Futott, mert üldözték. Futott, mert az életét mentette. Csak azt nem tudta, hol fog célba érni. 

Nem kellett volna…  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

„Nem kellett… Nem kellett volna…” Csak ez a mondat járt Mózes fejében. A sivatagi szél is ezt a mondatot fújta a fülébe, a harci kocsi kerekei is ezt zörögték, ahogyan sebesen pörögtek a kitaposott félsivatagi úton. „Nem kellett volna…” – zakatolt Mózes fejében a gondolat. Nagyon is jól tudta, mit nem kellett volna. Nem kellett volna megölnie azt az egyiptomi felügyelőt. Lehet, hogy ki se kellett volna mennie aznap az építkezésekhez. De nem tudta megtenni, hogy ne menjen ki. A fáraó városában, Ramszeszben folyamatosak voltak az építkezések. Mózes nap mint nap látta a kényszermunkásokat, akik téglát vetettek, követ törtek, emelték a falakat a fáraó dicsőségére. Sokáig észre sem vette őket, mint ahogy egyetlen nemes egyiptomi se méltatta még egy pillantásra sem a rabszolgákat, akik körülöttük szorgoskodtak. Ám egy csapásra megváltozott minden, amikor megtudta, hogy ő is zsidó. Ha akarta volna, akkor

2020. május 24.

Reformátusok Lapja 27

| AKTUÁLIS |

ÁLLÁS

A budapesti Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnázium angol–bármely szakos tanárt keres 2020. augusztus 16-i munkakezdéssel. Jelentkezni – fényképes szakmai önéletrajzot csatolva – június 15-ig lehet a demjeniskola@ gmail.com címen. Illetmény: Kjt. (pedagógus-bértáblának megfelelően). A jelentkezésnél előnyt jelent a területen szerzett gyakorlat, illetve a lelkészi ajánlás. Szükség esetén az intézmény segítséget nyújt a lakhatásban. További információ a megadott e-mail-címen kérhető. A Pápai Református Kollégium Gimnáziu ma, Művészeti Szakgimnáziuma és Diák otthona 2020. augusztus 15-i munka kezdéssel magyar–angol, magyar–német, ma gyar–francia szakos pedagógusállásra várja a jelentkezőket. A részletekről a papairefgimn@gmail.com címen vagy a 06-30327-3214 telefonszámon lehet érdeklődni Baráth Julianna igazgatónőnél.

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

Pünkösdkor is ökumenében Történelmi környezetben, a budavári Magdolna-toronynál – egy 13. században épült templom romjainál – lesz június 1-jén, pünkösdhétfőn 11 órai kezdettel szabadtéri ökumenikus istentisztelet, amelyet közvetít a Duna Televízió is. Igemagyarázattal Bogárdi Szabó István református püspök szolgál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Igét hirdet Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, szentbeszédet tart Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek. A szolgáló fúvósokat Johann Gyula vezeti, szaxofonon közreműködik Pozsár Eszter. Imádságot mondanak a járvány leküzdésében különösen is szerepet vállaló orvosok, ápolók, szociális munkások és gyógyult betegek. A helyszínen higiéniai okokból csak korlátozott létszámú gyülekezet lehet jelen, így a hívektől és az érdeklődőktől azt kérik, hogy az istentiszteletbe a televízión keresztül kapcsolódjanak be. Az alkalmat rossz idő esetén a Mátyás-templomban tartják. 

A HÉT KÉPE

A Reformátusok Lapjának szerkesztősége a veszélyhelyzet kihirdetése óta nehezített pályán ugyan, de továbbra is hétről hétre azon dolgozik, hogy olvasóink ebben az időszakban is minőségi, olvasmányos újságot kapjanak kézhez. Rendhagyó csoportképünkkel köszönjük meg, hogy ebben az időszakban is velünk tartanak!  FOTÓ: GÖNDÖCZ MIKLÓS 28 Reformátusok Lapja

2020. május 24.

| AKTUÁLIS |

Szóljon a harang! Május 22-én, pénteken, illetve június 4-én, csütörtökön szólaltassák meg templomaik harangját a Kárpát-medence összes református gyülekezetében – kéri Zsinatunk Elnökségi Tanácsa. KEDVES TESTVÉREK! A nemzeti összetartozás éve alkalmából a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa kéri, hogy május 22-én, a magyar reformátusok egységére, június 4-én pedig a trianoni békediktátum 100. évfordulójára emlékezve szólaltassák meg harangjaikat a református templomok. Nyolc évvel ezelőtt – 2012. június 19–20-i ülésének zárónyilatkozatában – a Generális Konvent úgy határozott, hogy június 4-ét, a nemzeti összetartozás napját felveszi a magyar reformátusok számára javasolt jeles napok sorába. A Konvent a nyilatkozatban kérte a gyülekezeteket, hogy a presbitériumok döntése alapján harangozzanak május 22-én, a magyar református egység napján, valamint június 4-én, a nemzeti összetartozás napján. Idén is arra kérjük a Kárpát-medence összes református gyülekezetét, hogy május 22-én, pénteken – magyarországi idő szerint – délelőtt 10 órakor, illetve június 4-én, csütörtökön délután fél ötkor szólaltassák meg templomaik harangját. Testvéri köszöntéssel: DR. HUSZÁR PÁL főgondnok, a Zsinat világi elnöke és DR. SZABÓ ISTVÁN püspök, a Zsinat lelkészi elnöke

Mégis összeül a Zsinat Három hét csúszással és vidéki helyszínen tartják meg a Magyarországi Református Egyház Zsinatának tavaszi ülésszakát a koronavírus-járvány miatt. Június 11-én, csütörtökön Debrecenben tanácskoznak legközelebb egyházunk törvényhozó testületének tagjai. Május 20-án tartották volna Budapesten a XIV. zsinati ciklus tizenötödik ülésszakát, ám a járvány megfékezéséért hozott kormányrendeletekkel összhangban az Elnökségi Tanács minden gyülekezeti alkalom és köz egyházi rendezvény szüneteltetését kérte. A magyarországi református templomok egészen május 11-ig zárva voltak, amikor is az egyházi vezetők – összhangban a lazuló korlátozásokkal – a nyitás megfontolását javasolták, természetesen az előírt higiéniai és biztonsági szabályok betartása mellett. Az elhalasztott zsinati ülést ezzel összhangban tervezik pótolni: 2020. június 11-én, csütörtökön délelőtt 9 órakor tartják a debreceni Nagytemplomban. Ezen egyházunk legfőbb törvényhozó testülete dönthet – többek között – a zsinati alapítású díjak odaítéléséről, az egyházi bíráskodásról szóló törvény tervezett módosításáról, a következő Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó helyszínéről és a rendkívüli helyzetben, veszélyhelyzetben történő eljárásrend megalkotásáról is.  REFORMATUS.HU 2020. május 24.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Szabó Sándorné Ilona tetétleni gondnokot kérdeztük. mes, itt mentem férjhez, most itt élem az öregkoromat. Én ezt a falut tisztelem és becsülöm. A bibliaórákon példamutatással igyekszem aktivizálni a gyülekezeti tagokat. Képviselem az egyházközséget az egyházmegyei alkalmakon, a közösségünk tagjai megbíznak bennem.

Szabó Sándoré Ilona több mint tizenhat éve a Tetétleni Református Egyházközség gondnoka. A mögötte álló nyolcvan évben több mélységet megélt meg, amelyeken a hite segítette át.

Milyen emlékei vannak gyermekkorából a gyülekezettel kapcsolatban? Sok időt töltöttünk a gyülekezet közösségében. Vasárnaponként nemcsak délelőtt jártunk templomba, hanem délután gyermek-bibliaórákra is. Még ma is emlékszem, hogy ezeken az alkalmakon mindig kaptunk kis képeket, amelyeket kincsként őrizgettünk. Más világ volt akkoriban. Én 1953 júniusában konfirmáltam. Sokan voltunk, három-négy padsor is megtelt a konfirmandusokkal. Akkor kétezer-háromszáz lelkes volt a falu, most meg már alig ezerötszázan vagyunk. Néhány éve egyik este otthon régi fényképeket nézegettem, amikor előkerült a konfirmációs fotónk, a hátulján a nevekkel és a dátummal. Ekkor jött az ötlet, hogy a konfirmáció hatvanadik évfordulójára szervezzünk találkozót 2013-ban. Magam is meglepődtem, milyen sokan eljöttek az ország minden részéről. Igazán áldott, lélekemelő alkalom volt.

Mit tart a legfontosabbnak a gondnoki szolgálatban? A gyülekezet egységességét tartom az egyik legfontosabb dolognak, ezt munkálom a hétköznapokban is. Kevesen vagyunk, de számomra fontos a közösségünk léte. A nyári hittantáborokban is mindig jelen vagyok, sütök-főzök a gyerekeknek. Mindig nagyon szerettem énekelni, igyekszem ezen a területen is vezetni a közösséget. Én itt születtem, itt töltöttem a gyermekkorom, itt voltam szerel30 Reformátusok Lapja

2020. május 24.

Mit jelent önnek a gyülekezet? Nekem családi közösséget jelent. Szívvel-lélekkel végzem a szolgálatomat. Kiállok a gyülekezetért és a lelkipásztorokért. Többször voltam már kórházban, olyan is volt, hogy emberi számítások szerint már nem sok remény látszott a megerősödésemre, de tudtam, hogy itthon imádkozik értem az egész közösség, a lelkipásztorok. Ezek az imák meghallgatásra találtak, mert itt vagyok, már betöltöttem a nyolcvanadik évet.

Milyen áldásokat és próbatételeket élt meg? Három gyermekkel ajándékozott meg az Úr minket a férjemmel. Két lányunk és egy fiunk született. 2006 júniusában halt meg a férjem, a fiam egy évvel később, ugyanazon a napon. Ez szomorú időszak volt az életemben. A lányaim már nem Tetétlenen élnek, mégis ők adnak vigaszt, illetve a lelkészcsalád: sajátjaimként tekintek rájuk, és ők is családtagként kezelnek engem.

Hogyan tudott a hitbe kapaszkodni a nehéz időkben? Sokat segített a hit. Amikor elénekeltem egy éneket vagy imádkoztam, mindig megnyugodtam, és tudtam, hogy jó helyen van a fiam és a férjem. Tudtam azt, hogy rám még itt van szükség, ezért a betegségeim idején is mindig küzdöttem. Erős, megtartó hittel viseltem mindazt, amit rám mért az Úr. Amikor kórházban voltam, sokat beszélgettem a szobatársaimmal. Többen voltunk reformátusok, esténként együtt énekeltünk a kórteremben, a nővérek pedig a folyosón hallgatták. Megnyugvást találtam az Úrhoz szóló éneklésben. Sokszor átgondolom, milyen irgalmas az Úristen, hogy még mindig itt tart. Mindig azt kérem, hogy tudjam dicsérni az ő háromszor szent nevét.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET

Reformátusok Lapja 2020/21. szám

Articles inside

Újra kinyitnak a református szálláshelyek

Nem látszik a mosoly az arcmaszk mögött

Az önrendelkezés az ember szabadságához tartozik

Együtt az evangélium szolgálatában

Szóljon a harang

Egységünk, közösségünk