Reformátusok Lapja 2021/8. szám

LXV. ÉVFOLYAM,

8. SZÁM,

2021. FEBRUÁR 21.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Isten egyházára ezután is számíthatok 9 771419 856007

CSOMÓS JÓZSEF A LELKÉSZI ÉS A PÜSPÖKI SZOLGÁLATÁRÓL

21008

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Ne hagyj minket, kegyes Atyánk, erőnk fölött kísérteni, de adj a kísértésekkel együtt abból kimenekedést, hogy azt elviselhessük. Kiváltképpen pedig midőn tenéked atyai akaratod az volt, hogy minket a siralomnak völgyéből a te szent országodba bevigyél, (…) e mi testünknek félelmetes voltát megerősítvén a te irgalmasságodhoz való állhatatos bizodalomban, melyet minekünk a Krisztusban megjelentettél, és a te szent nevednek buzgóságos segítségül hívásában és szíveinknek csendes békességében.  SZÁRÁSZI FERENC (1560?–1610)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

6

8

16

30

Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Csomós Balázsné

INTERJÚ • 6. Semmiképp se lazítsunk! | Mikos Borbálával, a Bethesda Gyermekkórház orvosigazgatójával, az intenzív osztály vezető főorvosával beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Istennek tetsző böjt | Szetey Szabolcs vezércikke AKTUÁLIS • 8. Böjt – az önvizsgálat és bűnvallás időszaka | Bemutatjuk a református böjti hagyományt REFORMÁTUS ÉLET • 16. Két kávét adtak el egy nap alatt | A református kötődésű vendéglátóhelyek is megsínylik a járványhelyzetet INTERJÚ • 23. Hűség, ellenállás, kockázatvállalás | Földváryné Kiss Rékával, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökével a Magyar hősök című kötetről beszélgettünk PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Varga Jánosné Simon Erzsébet nyíracsádi presbitert!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. február 21.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

II. 21. VASÁRNAP

II. 22. HÉTFŐ

II. 23. KEDD

II. 24. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(2) „…amikor megtisztul: vigyék el a paphoz...” (3Móz 14,1–32) A fertőző bőrbetegségből meggyógyult embert fokozatos papi tisztulási szertartásokon át vezették vissza a táboron kívülről a közösségbe (1–20). A mózesi törvény nem ad gyógymódokat, mert feladata a tiszta és egészséges közösség védelme volt. De a törvény szilárd paragrafusai gyógyító orvos után kiáltanak, aki segít a betegen. Azonban ennél is többre van szükség: az Úr kegyelmére, szabadító és megváltó irgalmára. Védeni kell a még egészségeset és tisztát, valamint testben, lélekben, hitben gyógyítani kell a beteget. A mózesi törvény szertartásai Jézus Krisztus, az áldott orvos után kiáltanak, mert csak az ő közelében tapasztalhatjuk meg együtt ezeket a csodákat. Amikor a megtisztulni akaró a pap elé állt (2), hogy az megállapítsa tisztaságát, valójában az Úr elé állt. Az áldozatok bemutatása is azt hirdeti (10–20), hogy az Úrtól jön a gyógyulás, amely mindig testi és lelki-hitbéli egyszerre. Az áldozatok egyszerre rámutatnak az ember bűnére, és ugyanakkor hálát adnak Isten szabadításáért. Az Úr Jézus Krisztus a mi gyógyítónk, aki megszabadít, megtisztít, megvált, örök életet ad. Jn 11,17–32  32. zsoltár (48) „…tiszta a ház…” (3Móz 14,33–57) Amikor kipakolunk egy házat, akkor látjuk, milyen koszban éltünk, milyen retkesek a falak, hull a vakolat. Isten Igéje és szentségének, tisztaságának igénye testünkre, lelkünkre, lakóhelyünkre, az egész életünkre kiterjed. Ugyanakkor éppen ebben az igényben látjuk azt, hogy milyen tisztátalanok vagyunk mindenestől. A hit embere nem törődik bele a bűnbe, a „világpiszokba” (Németh László), de azt is tudja, hogy a valódi tisztulást csak Isten ajándékozhatja nekünk. A törvény szerint a pap állapította meg a ház tisztaságát (48). Ez kifejezi, hogy a tisztulás nem tőlünk jön, de nekünk kell könyörögni érte, beismerve a „koszt”. A kezelés során a teljes házat kipakolták. Ez olyan, mint az életünkben külső-belső nagytakarítást tartani. Áldott legyen az Isten, hogy megmutatja, mit kell kidobni, és mi az, ami maradhat. Amennyiben a ház nem tisztult meg a kipakolás után, akkor a ház fertőzött köveit eltávolították, és újakat építettek a helyükre (39–42). Ha ezzel sem sikerült megszüntetni a bajt, akkor az egész házat le kellett bontani (43–45). Jézus Krisztus újjáteremt, nem pedig félmegoldásokat nyújt. A megítélt régit válogatás nélkül, azonnal el kell engedni. Nagy kegyelem, ha tehetjük. Nagy nyomorúság, ha habozunk. Jn 11,33–44  357. dicséret (31) „…hogy meg ne haljanak tisztátalanságuk miatt…” (3Móz 15) Isten Igéje már itt rámutat arra, amit Pál apostol később így fogalmaz meg: amíg e testben élünk, távol élünk az Úrtól (2Kor 5,6). Itt mindenki és minden tisztátalanná koszosodik. Megváltásra szorultságunkat mutatja az is, hogy az ószövetségi törvény szerint újból és újból áldozatokat kellett bemutatni azért, hogy az ember Isten elé járulhasson, mert mindenestől tisztátalanok vagyunk (13–15; 28–30). Az Úr eljöveteléig szigorú törvények szabályozták a tisztaságot a hétköznapokban is. Jézus Krisztus eljött, újjászült bennünket, hit által már miénk a megváltás reménysége. De az Úr visszajöveteléig az újjászületett ember naponta a hit harcát harcolja, naponta megragadja a kegyelmet, és várja testének-életének megváltását minden gyarló gondolattól, indulattól, betegségtől, koszosodástól. Ezért imádkozunk és fürdünk mindennap, tiszta ruhába öltözve, ünnep idején még szebb ruhába öltözve, hogy kegyelemre szorultságunkat, az Úr iránti tiszteletünket, őhozzá szóló kiáltásunkat, valamint az ő erejével vívott megszentelődési harcunkat kifejezzük. Jézus Krisztus megtisztított, őbenne Isten tisztának tart bennünket. Jn 11,45–52  344. dicséret (34) „…évenként egyszer végezzenek engesztelést…” (3Móz 16) Örömhír ez a bibliai fejezet, mert azt hirdeti, hogy meg lehet szabadulni, meg lehet tisztulni, el lehet engedni a kiferdült élet terheit és bűneit. Örömhír, mert ahogy a kecskebakra ránehezedett a bűnbánó ember, mintegy átadva neki egész életének csődjét, hogy aztán a pusztába kergesse, úgy bocsát meg nekünk és így tisztít meg minket az Isten (21–22). Az áldozati kultusz Jézus Krisztusra mutat, akiben ez végérvényesen, tökéletesen és győzelmesen megtörtént. Örömhír az is, hogy nem kell többé bemutatni azokat a számunkra idegen szertartásokat, amelyeket ebben a fejezetben olvasunk, hiszen Jézus Krisztusban minden üdvösségesen megoldódott. Örömhír, hogy mi töredelmes szívvel beláthatjuk, Isten „sátra”, kegyelme tisztátalan nép között lakik (16), ezért szentély, papok, Isten népe, egyház és világ engesztelésre szorul, mert tisztátalan mindenki. Kegyelem, hogy mi ezt beláthatjuk és kegyelemért könyöröghetünk. Örömhír, hogy minden nap

Reformátusok Lapja 2021. február 21.

| AZ IGE MELLETT |

az isteni engesztelés, megváltás, megtisztulás kegyelmi ajándéka számunkra, és minden vasárnap Jézus Krisztusban örökre beteljesedett engesztelési ünnep és hálaadás, hiszen üdvösségünk van (34). Jn 11,53–57  11. zsoltár (4) „…áldozatként bemutassa az Úrnak…” (3Móz 17) Isten védi, megtartó szeretetének közelében tartja népét a pusztai vándorlás során. Ezért parancsolja azt is, hogy állatot levágni, még étkezési céllal is, mintegy áldozatként bemutatva csak a szent sátor előtt lehet. Ez a parancs folyamatosan szelídült, ahogy a helyzet változott. A letelepedés után is Istennek hálát adva vághatták le az állatot, de nem tudtak minden alkalommal elzarándokolni a templomhoz, ezért csak az évenként előírt ünnepeken mutatták be az áldozatokat (5Móz 12,20– 28). Aztán az Újszövetségben, Jézus Krisztus egyetlen és tökéletes áldozatára utalva, nincs többé áldozat, így a hús vásárlásához és fogyasztásához kapcsolódó minden kultikus jelleget eltöröltek (1Kor 8,1–13). Ma azonban ott tartunk: elfelejtettük az élő Istent, és a világ úgy beszippantott bennünket, hogy még az étkezés előtti ima is kikopott az életünkből. Ha pedig eszünkbe jutna is, a másik iránti „szeretetből” nem imádkozunk, mert nem akarjuk őt megsérteni vagy zavarba hozni. Ahogy lazul a parancs, úgy lesz szabadabbá és egyben hitetlenebbé az ember, miközben így lesz egyre inkább kiszolgáltatva a halálos veszélyeknek, ártó hatalmaknak, saját bűneinek, a gonosznak. Messze eltávolodtunk Isten védő, óvó közelségétől. Egy reménységünk van: Isten nem engedte el népe kezét, felébreszt, nem enged elveszni, magához ölel bennünket. Jn 12,1–11  296. dicséret (2) „Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!” (3Móz 18) Evangélium hallani, olvasni azt az indítást és zárást, amely e bibliai fejezet kerete. Ma is ez a megszólítás életünk és hitünk egyetlen, szilárd horgonya (Zsid 6,19), mert életünk kezdete és vége az éltető, életre megváltó Úr (Jel 22,13), akinek mi tulajdonai, népének tagjai vagyunk (Zsolt 100,3). Nincs ennél nagyobb bizonyosság mindenkor és mindenre elégségesen (Fil 4,13). Isten népének tagjai mindazok, akik félik az Urat (26). Isten igénye egyetemes, újjászülő és hitre hívó szeretete túllép az emberi határokon. Ebből az örömhírből és bizonyosságból következik az a tény, hogy Isten népe az ő éltető mértéke szerinti szent életet él, mert csak ehhez igazodva teljesedhet ki a saját élete is már itt, a földön. Isten ugyanis jobban tudja, hogy mi jó nekünk. Olvassuk el, milyen bűnökre mond Isten Igéje súlyos ítéletet ebben a fejezetben! Fontos végigolvasni ezeket a rendelkezéseket a mai sokszínű kultúrában. Bárcsak tudnánk azok mindegyikét úgy fogadni, mint Isten parancsolatait (22)! Végezetül, a fentieket komolyan véve, kimondhatjuk, hogy a szent élet kegyelem. De ebben a kegyelemben, minden fogyatékosságunk ellenére, szent életünk valóság, amely – Isten kegyelméből és az ő erejével – nemet mond arra, amire az Úr is nemet mondott. Jn 12,12–19  330. dicséret (2) „Szentek legyetek, mert én, az Úr (…), szent vagyok.” (3Móz 19) A szentség mindig a felebaráti szeretetben mutatkozik meg. Ahol ez nem érvényesül, ott hivatkozhatunk Istenre, vallásra, kultikus tisztaságra, valójában a gonosz és nem az Isten uralma alatt vagyunk. Arról van itt szó, amit Jézus Krisztus hirdetett a nagy parancsolatban (Lk 10,27), amit aztán ő isteni erejével hitelesen megélt, és amire megváltott és újjászült bennünket. Éppen itt van a bökkenő, mert sok, kívül szentnek látszó embert ismerek, akiről kiderül, hogy az alapvető emberi kapcsolatai sincsenek rendben. Ezek mind a konfliktushelyzetekben derülnek ki, mert beszédes, ahogy ilyenkor viselkedik az illető, és bizony, aki nehéz helyzetekben nem a békés megoldásra törekszik, sőt – akár igékre hivatkozva – csak súlyosbítja a helyzetet, ott a szentség csak máz. Békességszerzők vagyunk (5–8; Mt 5,9)? A mi szentségünk Jézus Krisztusban van, mert e testben soha nem leszünk tökéletesek (2Kor 5,6). De ennek a kegyelmi állapotnak áldott és biztos jele, hogy az ilyen ember, az Úr erejét kérve, mindent megtesz azért, hogy ne nehezítse, hanem kezelje, gyógyítsa a feszült, harci helyzetet, és végképp ne bonyolítsa azt. Ebben a békességszerző szentségben az irgalmasság cselekedetei is mindig jelen vannak (9–17; 32–34). Jn 12,20–26  426. dicséret

II. 25. CSÜTÖRTÖK

II. 26. PÉNTEK

II. 27. SZOMBAT

2021. február 21.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

a többszervi gyulladás gyanúja. Ez a szövődmény nálunk az utóbbi hónapokban hetente egy-egy új gyermeknél igazolódott, a legfiatalabb egy nyolchónapos kisbaba volt. A legtöbb betegünk a hat-kilencéves korosztályból került ki. Ők intenzív osztályra kerülnek? A gyerekeket jellemzően az intenzív osztállyal szoros együttműködésben a gyermekgyógyászati osztályok látták el. Voltak azonban súlyos állapotú betegeink, akik légzés- és keringéstámogatást, az életfunkciók folyamatos monitorozását, ezért intenzív osztályos elhelyezést igényeltek. Az eddigi kezelések hatásosak voltak, haza tudtuk engedni a gyerekeket, de folyamatosan ellenőrizzük őket. A kórházi kezelések időtartama változó, a legrövidebb három napig, a leghosszabb csaknem két hétig tartott.

Semmiképp se lazítsunk! HEGEDŰS MÁRK

Hetente kezelnek koronavírus-fertőzés után kialakuló többszervi gyulladás miatt betegeket a református Bethesda Gyermekkórházban. Milyen tünetekre kell figyelni a szülőknek, és mit tegyenek, ha valamelyiket észlelik? Mikos Borbála orvos­­ igazgatót, az intenzív osztály vezető főorvosát kérdeztük.

Mennyire súlyos a többszervi gyulladás, amely koronavírus-fertőzés után léphet fel? Maga a súlyos gyulladásos többszervi tünetegyüttes az orvostudományban ismert, nem csak a koronavírus-fertőzés után léphet fel. A mai ismereteink szerint azért alakul ki, mert az immunrendszer elveszíti a kontrollt, működése szabályozatlanná válik, a kiserekben képződő apró vérrögök rontják a szervek vérellátását. A betegség a bizonyítottan Covid-fertőzésen átesett gyerekek nem egészen egy százalékánál fordul elő. Lefolyása attól függ, hogy a gyulladásos folyamat hatására mennyire romlik a szervek oxigén- és vérellátása. Olyan gyerekeket is érinthet ez a kórkép, akik tünetmentesen estek át a koronavírus-fertőzésen? A Bethesdában szerzett tapasztalataink alapján a diagnózis egyik nehézsége, hogy az érintett gyerekek tünetmentesen vagy banális tünetekkel vészelik át a fertőzést, így később a lázas állapot és az azt kísérő tünetek alapján fel sem merül 6

Reformátusok Lapja 2021. február 21.

A szülők milyen tünetekre figyeljenek a gyerekük esetében? Makacs láz, orrfolyás-orrdugulás, az íz- és szagérzékelés elvesztése, erős hasi fájdalom, hányás, hasmenés, haspuffadás, kötőhártya-gyulladás, a nyaki nyirokcsomók megduzzadása, bőrkiütés, aluszékonyság, nehéz ébreszthetőség, fáradékonyság, erős szívdobogás, mellkasi fájdalom vagy nyomás, gyors szívverés, szapora légzés, esetleg ízületi és végtagfájdalom, a kéz- és lábfej megduzzadása, kisgyermekeknél az étvágytalanság, a táplálás elutasítása – ezek olyan tünetek, amelyek utalhatnak más betegségre, de akár lehetnek ennek a súlyos állapotnak az első jelei. Mit tegyen a szülő, ha valamelyiket észleli? Természetesen nem minden gyermeknél jelentkezik minden tünet, de ha felmerül a gyanú, ne várjon, hanem forduljon orvoshoz, inkább legyen banális betegség a tünetek hátterében, minthogy későn, súlyosabb állapotban kerüljön a gyermek kórházba. Gondoljunk erre, hiszen a gyermekünk áteshetett a koronavírus-fertőzésen tünetmentesen vagy enyhe influenzaszerű tünetekkel! Kérem a szülőket, ne ijedjenek meg, de legyenek éberek, azonnal keressék fel orvosukat! Semmiképpen se lazítsunk mindennapjainkban a járványügyi szabályok szigorú betartásán, hiszen így védhetjük meg leghatékonyabban gyermekeinket és másokat is a vírus terjedésétől.  MEGLESZ DÖNCI UTÓDJA Csaknem négyszáz adakozónak és egy autó-nagykereskedőnek köszönhetően hamarosan új kisbusza lesz a Bethesdának. Adventben lapunk is beszámolt róla, hogy a kórház mikrobuszát, Döncit nyugdíjazták. Egy nagylelkű felajánló vállalja azt is, hogy tizenöt éven keresztül szervizeli az autót – osztotta meg velünk az örömhírt Bencze János diakóniai igazgató, a Bethesda alapítványának vezetője, majd kifejezte a kórház köszönetét mindenkinek, akit megérintett a felhívás, és támogatta a kezdeményezést.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

SZETEY SZABOLCS

Istennek tetsző böjt A szerző református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának intézetvezető docense

Böjt első vasárnapjához érkeztünk, és a böjti időszakkal ősi gyakorlat szerint befejeződnek a vidámság, az örvendezés, a vigasság napjai. Ebben az esztendőben még mindig minden más: online farsangolásból a távolléti böjtölésbe érkeztünk. Számos helyen elmaradnak az istentiszteletek, nem terítik meg az úrasztalát. Valóságosan tapasztaljuk, milyen az, amikor elvétetik a vőlegény, és böjtölünk (Mt 9,15). Elhalkul tehát a lárma és a zaj, a kitörni vágyó emberi érzések megnyugszanak és elcsendesednek, mert a böjt egyúttal a befelé fordulásnak, a számvetésnek, a lelki és fizikai megüresítésnek az időszaka, amely az embertől odaszánást, önmegtartoztatást követel és vár el. Ez azonban soha nem lehet öncélú, mert ennek az önmegadásnak oka és értelme van. Régi egyházi szokás – amelyet mind a mai napig tartanak katolikus testvéreink –, hogy nagyböjt kezdőnap-

„E mostani időszakban, amikor önkéntelenül is megannyi dologról kell lemondanunk, különös jelentősége van a nagyböjt időszakának, amely felindít bennünket az azzal való szembesülésre, hogy ezen a földön nincsen maradandó városunk.” ján, hamvazószerdán a pap a hívek fejére hamut hint, emlékeztetve arra, amit az Úristen mondott az embernek a bűneset után: „Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1Móz 3,19) E mostani időszakban, amikor önkéntelenül is megannyi dologról kell lemondanunk, különös jelentősége van a nagyböjt időszakának, amely felindít bennünket az azzal való szembesülésre, hogy ezen a földön nincsen maradandó városunk (Zsid 13,14), nincs semmi maradandó, amit magunk után tudnánk hagyni, még akkor sem, ha az ember minden erejével azon van, hogy ennek ellenálljon, és bebizonyítsa az ellenkezőjét. Egyszer mindenki számára elérkezik a számadásnak az az órája, amikor meg kell állnia Isten ítélőszéke előtt. A böjt időszakának azonban van egy másik rendeltetése is: készülődünk arra, hogy újból lássuk, átéljük Krisztus szenvedéseit, kereszthalálát. Ha az Úr hűséges példáját hittel tudjuk végigkövetni és átélni, akkor lehet csak reménységünk arra, hogy ugyan csak por és hamu vagyunk, de a húsvéti feltámadás által a mi életünk nem áll

majd meg a sírnál, hiszen ő maga a feltámadás és az élet (Jn 11,25). A kérdés csak az, hogy mi hogyan és miért böjtölünk. Ézsaiás könyvének 58. fejezetében olvassuk, hogy Izráel népe a babiloni fogságból hazatérve próbál újat kezdeni Istennel. Ennek előmozdítására böjtöt hirdetnek és tartanak, mert azt gondolják, hogy majd megtisztulva és bűnbánatot tartva minden olyan lesz, mint régen volt. Csakhogy nem értik a lényeget és a tartalmat, így cselekedetük és böjtölésük csupán hiábavaló, kiüresedett vallásos aktus marad. Elfelejtik, hogy Isten nem hatódik meg holmi álszent hajbókolástól, mert ő nemcsak a mozdulatokat látja, hanem a szíveket is vizsgálja. A fogságból hazatért nép legnagyobb baja éppen az volt, hogy elvégezték a megszokott böjti rítusokat, de szív nélkül. Ezzel szemben mondja az Úr: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58,6–7) Mindez azt jelenti, hogy a böjt nem csupán arról szól, hogy magamtól vonok meg valamit, hanem arról is, hogy amit megvonok magamtól, azt másnak adom. Ekként válik a böjtöm egyfajta szolgálattá mások számára. Az újszövetségi korból származó Hermasz pásztorában ezt olvassuk: „Az Úrnak tetszően így tudsz böjtölni: Életedben semmiféle rosszat ne tegyél, hanem tiszta lélekkel szolgáljál az Úrnak, tartsd meg a parancsolatait, járj az ő törvényei szerint, és semmiféle rosszra irányuló vágyódás ne merüljön fel a szívedben. Bízzál az Istenben, mert ha ezeket megteszed és féled őt, távol tartod magadat minden rossz cselekedettől, és így neki fogsz élni. Ha megteszed ezeket, nagy és Istennek tetsző böjtöt tartasz.” 

2021. február 21.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Böjt – az önvizsgálat és bűnvallás időszaka HEGEDŰS BENCE

A böjt bibliai eredete vitathatatlan, az Ószövetségben és az Újszövetségben is foglalkozik vele a Szentírás. Régebben e gyakorlathoz számos református hagyomány is kapcsolódott, amelyeket több gyülekezetben ma is továbbvisznek. A böjtről, annak a református közösségekben betöltött szerepéről és személyes tapasztalataikról beszélgettünk S. Lackovits Emőke néprajzkutatóval, Vajs Tibor és Barta Zsolt lelkipásztorokkal.

A Kárpát-medence egyes református gyülekezetei a mai napig gyakorolják a böjt bizonyos formáit, amelyek még évszázadokkal ezelőtt alakultak ki a protestáns közösségekben. Nem meglepő az sem, hogy a 21. században a böjt új gyakorlatai jönnek létre, amelyek segítenek a ma élő emberek figyelmét Isten Igéje felé irányítani, nem csak a húsvéti időszakban.

rát venni. Vajasdon (Dél-Erdély) gyűjtöttem, hogy az ilyen személyt beárulták a lelkipásztornak, ha az úrasztala elé szándékozott járulni – mondja a néprajzkutató.

NEM CSAK KENYÉRREL

– A nagyböjt a katechumenek, a pogányságból megtérők keresztségre felkészítéséből nőtt ki. A keresztyén hitet felvenni szándékozók PROTESTÁNS BÖJT, a húsvét előtti heteket közös tanulással, imádkoS. Lackovits Emőke zással, önvizsgálattal töltötték. A tanulási időszak A NYELV ÉS A FÜL BÖJTJE alatt több egyházban, a húsvét előtti napokban – Létezett és talán ma sem veszett ki a reforszinte mindenhol böjtöt tartottak. Miután a társadalom jelenmátusok böjtje, de igazán nem mondható hangsúlyosnak. Tetős része keresztyén hitre tért, az ünnep új funkciót kapott: kintettel arra, hogy a közösségi élet jelentősen megkopott, innagyböjt idején az egész egyház vált katechumenné – önkább egyéni elhatározás kérdésévé lett ez – állítja S. Lackovits vizsgálatot tartott, kereste Isten akaratát, többet imádkozott Emőke néprajzkutató, aki a Vallásos kultúra és életmód a Kár– mondja a bűnbánati időszak eredetéről Barta Zsolt, a Pápai pát-medencében című tanulmánykötetben részletesen foglalReformátus Teológiai Akadémia intézetvezető docense, a rékozik a böjti szokásokkal, köztük a református hagyományokkal dei gyülekezet lelkésze. is, amelyeknek tájegységekre jellemző sajátosságai is voltak. – Nagyböjt lényegének ma is azt tartom, hogy lehalkítjuk a – Volt, ahol különös hangsúlyt fektettek az úrvacsora előtti világ hangját, kissé eltávolodunk az életünket kitöltő folyamaböjtre, máshol csak jóllakni nem volt szabad, például a mezőtoktól, harcoktól, törekvésektől, képektől, hogy egész valónkkal földi és a Balaton-felvidéki reformátusoknál, de még itt is több átéljük: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten Igéjével esetben előfordult némi eltérés egy-egy közösségnél – mond is. A tartózkodás a világ javaitól nem az Isten által teremtett jó egy példát a néprajzkutató, aki tanulmányában leírja azt is, dolgok megvetéséből fakad, hanem az egyensúlyt állítja helyre: mit fogyasztottak nagypénteken a reformátusok. „Többnyire lemondunk a testi élet néhány eleméről, hogy életünk testi-lelki bablevest ettek, Takácsiban nagy szemű »nagypénteki babegyensúlya helyreálljon – teszi hozzá Barta Zsolt. ból«, mákos tésztát, de tartózkodtak minden zsíros, húsos Hasonlóan vélekedik Vajs Tibor, a kisbéri gyülekezet Dobos ételtől. (...) Ez a közösségek egyetlen böjti napja imádsággal és Károly-díjjal kitüntetett lelkipásztora is. Szerinte Isten elsősora templomban istentiszteleten való részvétellel vált teljessé. ban őszinteséget, alázatot és helyes motivációt vár el a böjtIlyenkor mindenki gyászos ruhát öltött, és éltek az úrvacsora tel összefüggésben. – Nemcsak a kevesebb, mértékletesebb szentségével.” ételfogyasztásra kell gondolnunk ebben az időszakban, hanem S. Lackovits Emőke kutatásai szerint a református közösséarra is, hogy kevesebb híradást olvassunk vagy hallgassunk, gekben „elsősorban a nyelv és a fül böjtjével éltek az úrvacsocsökkentsük az internetezést annak érdekében, hogy több idő rai alkalmak előtt”. – Úrvacsora előtt több közösségben megjusson Jézus Krisztus kereszt felé vezető útjának átgondolásákövették egymást templomba menetel előtt. Vallották, hogy ra, az Ige üzenetének figyelésére. Ezáltal elmélyülhetünk Isten haraggal a szívükben nem szabad az úrasztala elé járulni. Volt irántunk tanúsított szeretetének és kegyelmének megismeréolyan, aki azért nem mert úrvacsorát venni, mert haragosával sében, annak felismerésében, hogy milyen nagy dolgot tett nem békült ki. Az úrvacsora előtti héten nem illett káromkodni, értünk az ő Fia által – mutat rá a lelkipásztor. rosszakat mondani másokra, mert így nem lehetett úrvacso8

Reformátusok Lapja 2021. február 21.

| AKTUÁLIS |

A BÖJT HELYE Egyértelmű tehát, hogy a böjt segít fókuszálni gondolatainkat Isten Igéjére, mégsem kap megfelelő figyelmet a mai református tradícióban. – Annak ellenére, hogy Kálvin János A keresztyén vallás rendszere (Institutio) Barta Zsolt című munkájában több helyen ír a böjt jelentőségéről, és a II. Helvét Hitvallásban is találunk utalásokat rá, nem mondhatjuk el, hogy kellő hangsúlyt kap kegyességi életünkben – véli Vajs Tibor. A lelkész szerint a böjt gyakorlatának mellőzéséhez több dolog is hozzájárulhat. Például az, hogy a gyakori böjtölés miatt üres formává válhat, de az önmegtartóztatással, például az étkezés mérséklésével, a szórakozás mellőzésével járó kényelmetlen érzés is erősítheti a vele szembeni idegenkedést. – Az is lehetséges, hogy reformátusként úgy gondoljuk, más felekezetek gyakorlatával szemben mi szabadabbak vagyunk a böjt időpontjának és formájának megválasztásában, ezért hanyagoljuk is azt – teszi hozzá. S. Lackovits Emőke szerint sem kap megfelelő hangsúlyt a böjt, bár hozzáteszi, hogy csak a saját gyülekezetét ismeri, illetve azokat, ahol néprajzi gyűjtést végzett, így felelőtlenség lenne ezt kijelenteni a Kárpát-medence összes gyülekezetéről. – Hisz én is olvasok nagyböjtben mindennap az időszakhoz kapcsolódó református elmélkedést, és tudom, hogy ez másokat is jellemez – teszi hozzá. Barta Zsolt úgy látja, „feljövőben van” a böjt, bár szerinte ez a diadalmenet inkább a különféle étkezési divatoknak köszönhető. – Lelkipásztori tapasztalatom szerint az ételhez tudatosabban viszonyulók érdeklődnek ma a böjt ilyen oldala iránt, egyes esetekben el is várják, hogy erről tanítást kapjanak. Úgy vélem, hogy világos vezetést kell adni egyháztagjainknak a böjt megéléséről, hangsúlyozva a benne rejlő lehetőséget és a szabadságot, amellyel Isten felruházott minket.

A HELYES BÖJT – Maga Jézus adta nekünk a helyes böjt kulcsát – mondja Barta Zsolt, majd rávilágít: Jézus a hegyi beszédben a kegyesség három egymással összekapcsolódó módját tisztította meg a visszaélésektől, hogy azok szerint éljünk. A kegyesség három formája az adakozás, az imádkozás és a böjtölés. Így mondta ezt: „Amikor tehát adományt adsz (…). Amikor imádkoztok (…). Amikor pedig böjtöltök…” (Mt 6,2.5.16) Mindezt azzal vezette be, hogy a kegyességet ne az emberek előtt gyakoroljuk, hanem e három cselekedet közben mennyei Atyánktól várjuk az áldást. Azt tartom tehát, hogy az egyháznak és a keresztyén

egyénnek ebben az időszakban többet és tudatosabban kell imádkoznia, aktívabban kell kutatnia Isten akaratát, az önmegtartóztatás és a lemondás révén vállalnia kell a gyengeség és a megtörtség állapotát, és oda kell fordulnia felebarátjához. A böjt nem öncél: a lemondás Isten elé és a felebarát mellé állít minket. Az adakozás, imádkozás, böjtölés fontosságára egyes gyülekezeti gyakorlatok is ráirányították a figyelmet, mint ahogy arra S. Lackovits Emőke tanulmányában ki is tér: „A Balaton-felvidék és a Kalotaszeg egyes közösségeiből ismert az a gyakorlat, hogy úrvacsora vételét követően külön adományokat tettek az úrvacsorával élők a perselybe a lelkész számára. Ezen adakozásnak középkori gyökerei megragadhatók, példázva a böjt, az imádság és az adományok hármas egységének szentírásbeli előképét.”

BÖJT A PARÓKIÁN Mindezek fényében talán nem meglepő, hogy a lapunknak nyilatkozó néprajzkutató és a két lelkipásztor is tart böjtöt húsvét előtt. S. Lackovits Emőke már negyvennyolc éve él boldog házasságban gyakorló római katolikus férjével, akivel közösen Vajs Tibor böjtölnek hamvazószerdán és nagypénteken is. Vajs Tibor az utóbbi hónapokban azért tart böjti időszakokat, hogy eredményesebben tudjon figyelni az igetanulmányozásra és imádkozásra. – Amikor arról beszéltem a gyülekezetnek, hogy jó, ha lefekvés előtt nem az aggodalmaskodást és szorongást növelő híreket böngésszük, hanem elcsendesedünk Isten előtt, akkor úgy gondoltam, hogy csak olyasmit ajánlhatok másoknak, amit magam is megtartok – magyarázza a lelkész, és hozzáteszi: – Ezért is igyekszem inkább Isten üzenetére figyelni, az életemre, a gyülekezet életére vonatkozó akaratára, mint a világ zavaros, elbizonytalanító, gyakran ellentmondásos, szándékosan manipulált információira. A lelkipásztor úgy véli, ez a szemlélet és magatartás is a böjt részét képezi, és így megtapasztalhatjuk a böjt spirituális és egészségünkre gyakorolt hasznát is, valamint segít megerősödni a kísértésekkel szemben, és helytállni a hitben. – A feleségemmel közösen tartózkodunk a hústól, az alkoholos italoktól. Én távol tartom magam a közösségi médiától, nem szoktam filmeket nézni és hetente egyszer egy nap csak folyadékot veszek magamhoz – mondja Barta Zsolt, aki a böjti időszakban többet imádkozik és lelki olvasmányokat olvas, illetve igyekszik jobban odafigyelni a körülötte lévők szükségeire is.  FOTÓ: FEKETE ZSIGMOND, KALOCSAI RICHÁRD 2021. február 21.

Reformátusok Lapja

9

| INTERJÚ |

– Az Úristen mindig leverte a cölöpöket, hogy tudjak a vízen járni – fogalmaz Csomós József nyugdíT. NÉMETH jas gönci lelkipásztor, aki a Tiszán­ LÁSZLÓ inneni Református Egyházkerület püspöki tisztségét tizennyolc év után adta át utódjának. Csomós Józseffel lelkészi, esperesi és püspöki munkájáról, a gönci reformátusokról, valamint a rend nyújtotta szabadságról beszélgettünk. Azt is megtudtuk tőle, hogy vállal-e még lelkipásztori szolgálatot, kinek az adósa és mikor volt utoljára horgászni.

Isten egyházára ezután is számíthatok 10 Reformátusok Lapja

2021. február 21.

A püspöki beiktatásakor, tizennyolc évvel ezelőtt a Jöjj, mondjunk hálaszót hű szájjal és hű szívvel kezdetű 167. dicséret volt a kezdőének. Püspök úr miért ad hálát, ha visszatekint az elmúlt évtizedekre? Az első dolog teljesen személyes: a megmaradásért. Amikor az évek múlnak, akkor az Úristen gondoskodik arról, hogy kiderüljön számunkra, ő nemcsak hitbéli kérdés, hanem megtapasztalt valóság. Az egyik betegségem után a húsvéti prédikációban annyi volt a textus, hogy „én élek” (Jn 14,19), és akkor megvolt annak a súlya, hogy ez nem természetes dolog. Idézhetem az egyik tanítómesterem versét is: „Csak a vak tudja, mekkora ajándék naponta nézni az új eget, csak az éhes tud örülni annak, ha eszik, meg a béna, ha megmozdul a lába. Furcsa, hogy ebben a féleszű világban mindenkinek minden természetes.” Engem mindig segített a kiegyensúlyozott család, a boldog házasság, a négy fiúgyermek, a kilenc unoka. Hálát adok azért, hogy hatvanöt évesen is szerelmes vagyok a feleségembe, és hálát adok a munkáért és a szolgálatért. A ReForrás magazin legutóbbi számában megjelent önnel egy interjú. Ebben úgy fogalmaz, hogy 1989-től, a Csereháti Településszövetség elnökségétől kezdve „a spiccen vagyok és pörgök”. Nehéz elképzelni, hogy a nyugdíjba vonulása után ez megváltozna. Hová helyeződik majd át a hangsúly? Nem készülök emlékiratot írni, és tudományos munkába sem kezdek. Valaki megkérdezte tőlem: az egyházkormányzati tapasztalatommal nem kellene tanítanom a teológián? Nem kellene. Az ember megérik arra, hogy befejezzen valamit. Egy sebésznek nem akkor kell váltani, amikor a műtőben már mindenki látja, hogy reszket a keze, hanem akkor,

| INTERJÚ |

amikor még csak egyedül ő érzi meg azt, hogy az első határozott mozdulathoz már nincs meg a régi bátorsága. Nemrégiben lejárt a jogosítványom, és csak két évre kaptam meg az újat. Majdnem visszafordultam, hogy megkérdezzem, miért nem hosszabb időre adták. Hiszen sosem volt sofőröm, több mint másfél millió kilométert vezettem baleset nélkül. Akkor elgondolkodtam: nem az a kérdés, hogyan érzem magam, hanem az, hogy hány éves vagyok. Akkor tudatos döntés volt, hogy visszavonul? Az elmúlt néhány évben már készültem a nyugdíjra. Vettünk egy kockaházat, amelyet három év alatt átalakítottunk. Úgy terveztük meg, hogy amit megszokott a család a nagy parókián, az a továbbiakban is működjön, egészen odáig, hogy disznóvágást is tarthassunk. A jövőben arra figyelek majd, hogy hol tudok segíteni. Ternyák Csaba érsek is azt kérdezte tőlem, hogy: – Mit fogsz nyugdíjasként csinálni? – Megadom az adósságaimat – feleltem neki. – Hogyhogy? Eladósodtál? – kérdezte. Igen. Tartozom a házasságomnak, a családomnak, a gyermekeimnek, az unokáimnak és magamnak is. Éppen a beszélgetésünk előtt találtam meg a horgászigazolványomat…

jelentkeztek. A helyi lelkipásztoron néhány évig nem is volt palást. A gönciek azt mondták, hogy van lelkészük, de nem jön ki a püspökkel, és még helyettesként sem engedtek senkit a templomukba. Vasárnaponként felolvasták a Reformátusok Lapjából az Ige mellett rovatot, énekeltek és hazamentek. Még a temetéseket is megtartották, a sírnál mindig a család barátjaként búcsúzott a palástjától megfosztott elöljáró. Ezt az anyakönyvekben is meg lehet nézni. Először még magam, esperesként sem tudtam, hogyan leszek úrrá az ottani háborúskodáson. Hogyan sikerült? Meghirdettük az elengedés esztendejét, 1994-ben tiszta lappal kezdett minden család. Gönci lelkészként rendbe kellett tenni Károlyi Gáspár munkássága és a Vizsolyi Biblia kérdéskörét. Kimondtuk, hogy nem tudjuk, hol van eltemetve Károlyi, és hogy ő nem volt vizsolyi lelkész. Tehát nem szabad misztifikálni azt, ami nem misztikus. A Károlyi-program kapcsán öt éve bővülhetett az általunk 1999-ben létrehozott Biblia-kiállítás, és Vizsoly is elindulhatott a maga útján mint nyomtatástörténeti helyszín. A Göncre érkezőknek mindig megmutattam Károlyi Gáspár szobrát, amely a templomajtó felé tekint.

„Annál radikálisabb dolog nem létezik, mint hogy az Isten szereti ezt a világot, és ezért az egyszülött fiát adta. Számomra a rend azt jelenti, hogy ez a világ – és benne a magyar református egyház – az Istené.” Mikor járt le? Nem tudom, hogy lejárt-e, de az utolsó tagsági bélyegem a 2008. évre szól. Tehát számtalan dolog áll előttem, de az a része lezáródott az életemnek, amely 1989-ben kezdődött. A településszövetségi elnökséggel. A Csereháti Településszövetség három várost és ötvenhét falut képviselt, és – már az új egyesületi törvény alapján – engem választott meg az elnökének. Az a kiváltság is megadatott nekem, hogy kihelyezett kormányülésen foglalhattam össze az egyházkerület falvainak gondját-baját. Akkor a miniszterelnököt Antall Józsefnek hívták. Majd 1991-ben esperesnek választottak Abaújban, miután az idős kollégák meggyőztek, hogy vállaljam el a jelöltséget. Azt mondták, hogy így is tudok tenni a csereháti falvakért. 1994-ben Gagybátorból Göncre költöztek. Mit jelentett Károlyi Gáspár gönci prédikátor utódjának lenni? Nagyon jól éreztük magunkat Gagybátorban. Korábban máshonnan, még a debreceni Nagytemplomból is voltak megkereséseink. Feleségem úgy fogalmazott, hogy a Nagytemplom bármikor talál magának fáklyát, ám ha mi elmegyünk innen, akkor ide gyertya sem jut. Így maradtunk, majd jött a gönci meghívás. A legfontosabb indítékunk az volt, hogy Göncön komoly gondok

Mondtam, hogy nézzék meg a szemét. Abban ott van az a figyelmeztetés: vigyázz, fiú, mit beszélsz! Az Isten Igéjének a komolysága, a súlya, a radikalizmusa sokkal inkább Gönchöz köt, mint máshová. Ez ott benne van a levegőben, és ez ad tartást a településnek is, amely 1999-ben lett város. A település fejlődésében is vállalt szerepet? 1998-ban önkormányzati képviselőséget vállaltam, a pénzügyi és fejlesztési bizottság elnöke lettem. Ebben a minőségben én készítettem el a várossá nyilvánítás előterjesztését, amelyet a nagyközségi önkormányzat nyújtott be. Nagy elismerés volt, hogy az államigazgatási főiskolán ez a munka kötelező olvasmány lett arról, hogyan kell elkészíteni egy ilyen dokumentumot. És megbékéltek a gönciek? Gönc egy dologban értett egyet hosszú évek óta: nem él a többes meghívással, hanem csak az esperest hívja meg, mert őt akarja lelkésznek. Visszaállt az egység, de évek kellettek hozzá, hogy akik elhagyták a templomot, újra jöjjenek. Emlékszem arra a vasárnapra, amikor a feleségem prédikált, és egy idős presbiter ezt mondta: „Nagytiszteletű asszony, akkor most bevallom, hogy én voltam az, aki arra szavaztam, hogy Göncön ne legyen női pap. Tévedtem.” 2021. február 21.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

„Engem mindig segített a kiegyensúlyozott család, a boldog házasság, a négy fiúgyermek, a kilenc unoka. Hálát adok azért, hogy hatvanöt évesen is szerelmes vagyok a feleségembe, és hálát adok a munkáért és a szolgálatért.” Milyen közösséggé vált a gönci gyülekezet? Jól szervezett, jól működő egyházközség lett. Ez köszönhető volt annak, hogy próbáltuk hasznosítani a korábbi tapasztalatainkat. Ez a közösség évszázadok óta úgy működött, hogy az ünnepi adományokat az egyházfik gyűjtötték össze. A négy egyházfi esküt tett, hogy két évig ellenszolgáltatás nélkül a saját ügyeik elé helyezik az egyház dolgait. Nyitották a templomot, kaszálták a templomkertet, és végigjárták a négy részre osztott várost az ünnepi adományokért. Amikor Göncre érkeztem, akkor már senki nem akarta vállalni az ünnepi gyűjtést. Én harminckét részre osztottam Göncöt, így minden körzetfelelősnek nyolc-tíz család jutott, és többször is meg kellett keresniük a családokat. A nyolcszáz lelkes egyházközség nyilvántartása naprakésszé vált, minden református érezhette, hogy nincs elfelejtve. Az Abaúji Református Egyházmegye gyülekezetei közül Gönc a legerősebbé vált, holott létszámát tekintve sokadik a sorban. A népességet viszont nem tudtuk megtartani a településen, de ez nem is egyházi feladat. A falvak elnéptelenedése mit jelent a hétköznapokban? Mondok egy példát. Én voltam az utolsó, aki legátusként még prédikáltam a csenyétei templomban, amelyet utána bezártak. Mindent kihordtak belőle – a harang azért maradt meg, mert ellopták a hozzá vezető létrát. Fiatal lelkészként helyettesítettem a csenyétei parókián tartott istentiszteleten. Majd az épület lebontását én rendeltem el esperesként, mert lógtak a villanyvezetékek, és félő volt, hogy valakit agyonüt az áram. Mára a faluban nincs református ember, a templomot eladták 12 Reformátusok Lapja

2021. február 21.

az evangélikus egyháznak, a megmaradt harangot az utolsó reformátusok az encsi új templomnak ajándékozták. Amikor az utolsó református is elköltözik egy településről, akkor ott már nem tudunk mit tenni. De másféle példát is említek. Gagybátorba úgy kerültem 1978-ban, hogy az elődöm azt mondta: ő volt az utolsó helyben lakó lelkész, ide többet református lelkipásztor nem jön. Én tizenhat évig voltam a gyülekezetben, a mostani lelkész a harmadik utódom, több mint húsz éve helyben lakik és ott szolgál. Ily módon semmi nem veszett el. A tizennyolc évi püspökségére visszatekintve miben mutatott példát a Tiszáninneni Egyházkerület? Azért nincs jó válasz a kérdésre, mert minden kerületnek megvannak a maga sajátosságai. Még egyformának tűnő gondokra sem lehet hasonló megoldásokat találni. Van olyan, amit még Abaújban csináltunk, azóta is működik, és máshol is használható. Az abaúji lelkészeknek bérfizető pénztárt hoztunk létre, vagyis a hónap elején minden lelkész megkapja a fizetését: azt az összeget, amelyet az egyházközség vállalt, hogy befizet a pénztárba. Ezt máshol nem vezették be, talán mert hiányoztak a személyes motivációk. Évekkel ezelőtt a Bethesda-kórház segítségével mi indítottuk el a lelkészek egészségügyi szűrését. Ugyanakkor kértük, hogy menjenek szabadságra, és hogy ezt megtehessék, az egész család tíznapos pihenését nem kis összeggel támogattuk. Az egyházkerületben hat évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk a püspöki főtanácsos tisztségét. Ezt azóta már más kerület is átvette. A most beiktatott tiszáninneni püspök, Pásztor Dániel főjegyző püspökhelyet-

| INTERJÚ |

tesként hat éven keresztül figyelte, hogy milyen ügyek vannak, milyen döntések születnek, és több helyen ő helyettesített. A korábbi főjegyző, Szűcs Endre főtanácsosi püspökhelyettesként végezte tovább a rábízottakat. Így oldottuk meg mindazt a rengeteg feladatot, amelyeket a növekvő iskolarendszerünk, az egyre több fejlesztés hozott: a püspök és főjegyző mellett a püspöki főtanácsos is ellátott ügyeket. Tehát igazi csapatmunka volt. Enélkül nem működött volna. Ezt már akkor is láttam, amikor fiatalon Gyulán szolgáltam. Amikor esperes lettem, akkor is úgy gondoltam, hogy csak csapatban lehet dolgozni. Rögtön létrehoztam az esperesi kollégiumot. Harmincöt éves voltam, azt mondtam, hogy szükség van azok tapasztalatára, akik már évtizedeket szolgáltak. Idős és nálam fiatalabb lelkészeket is megkértem, hogy vegyenek részt a munkában. Két feltétel volt: az őszinteség és a személyes jelenlét a megbeszéléseken. Megtapasztaltam, hogy a csapatmunkában nagyszerű dolgok születhetnek, és azt is, hogy milyen nehéz jó csapatot létrehozni. Gondolom, lelkészi feladatot a jövőben is vállal majd. A nyugdíjjal véget értek a lelkészi szolgálatok. Megvolt az utolsó temetésem, Korsós Istváné, az utolsó esküvőm, Taracközi Annáéké, és az utolsó keresztelőm is, Rácsok Sáráé. Családon belül sohasem vállaltam szolgálatot. A kollégák nem értették, hogy lehet valaki ilyen. Mondták, hogy milyen öröm megkeresztelni az unokát. Én akkor visszakérdeztem: Miért? Eltemetni az apádat nem ugyanolyan szolgálat? Mindig úgy gondoltam, hogy a család, az a család. A szüleim temetésén gyászolni, a fiaim esküvőjén örülni, az unokáim keresztelőjén könnyezni akarok. Mert ezeken az alkalmakon gyermek, szülő, nagyszülő vagyok. A lelkipásztori szolgálat komolyságához szerintem ez is hozzátartozik. De azért csak hallhatjuk még az igehirdetéseit? Ez más kérdés. De csak akkor, ha majd én kérem a lehetőséget. A szolgálat méltósága miatt is tudnunk kell abbahagyni. Az utolsó igehirdetői szolgálata püspökként az egyházkerületi diakóniai központban volt tavaly novemberben. Évekkel korábban a diakóniai központ ernyője alatt vontuk össze a diakóniai intézményeinket. A központ vezetője keresett meg azzal, hogy a koronavírus-járvány idején jól jönne az otthonokban a püspöki bátorítás. Akkor én már szószéken nem prédikáltam, az igehirdetést stúdióban vettük föl. Reggelente mindegyik otthonban van rádiós áhítat, és ennek megtartására kértek föl engem. Kiderült, hogy a gondozók és a gondozottak is azt kérték, két hétig minden reggel menjen az áhítatom. Azt is megtudtam, hogy az otthonokban elsírták magukat, miközben hallgatták. 2021. február 21.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Említette a stúdiót. A Tiszáninneni Egyházkerület nagy vállalása az Európa Rádió, amelyet a Tiszántúllal együtt vásároltak meg. Hogyan találkoztak ezzel a lehetőséggel? A rádió ötlete úgy jött, hogy azokhoz is szerettünk volna eljutni Miskolcon, akiket sem a harangszóval, sem az igehirdetéssel nem lehet elérni. Megtaláltuk az Európa Rádiót, amelynek a tulajdonosával megegyeztünk, hogy műsoridőt veszünk. Kezdetben csütörtök délutánonként volt egy hitéleti óránk, továbbá megvettük az egész heti esti mesét, és minden reggel három percet – egyébként ezért kellett a legtöbbet fizetnünk – az Útravaló című műsorunknak. Mondtam a lelkészeknek, hogy vettünk egy olyan templomot, amelyről soha nem tudjuk, ki jön be és ki megy ki. Azt kértem tőlük, abban a három percben úgy beszéljenek a Biblia igazságairól, hogy a hallgatók ne kapcsoljanak át másik csatornára. Később, amikor a tulajdonos el akarta adni a rádiót, felkerestem Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspököt, majd a két egyházkerület közösen megvásárolta a rádiót működtető kft.-t. Emellett átalakítottuk a Sárospataki Református Lapokat, így Tiszáninnenen útjára indítottuk az első színes nyomtatott magazint egyházunkban, amely ma ReForrás címmel jelenik meg. Az egyházkerületnek van saját könyvkiadója is, a Hernád Kiadó, és kereskedelmi és szolgáltató kft.-je, így olyan rendszert építettünk ki, amelynek köszönhetően sokféle kiadványt előállíthatunk. Ha már építkezés, Tiszáninnenen komoly parókiaprogram is megvalósult. Az Úristen mindig leverte a cölöpöket, hogy tudjak a vízen járni. Ezzel kapcsolatban is volt egy ilyen cölöpverés, mert már rég terveztem, hogy az egyházközségeket megszabadítom a rezsiköltségek szorításától. A kormányzat nem támogatta azt az elképzelésemet, hogy egy hatalmas energiaparkot hozzunk létre – azt viszont igen, hogy egyenként korszerűsítsük a parókiákat. A miniszterekkel tárgyalás után már hazafelé az autóban elkezdtem szervezni az átalakítást. Megszületett a tervezet címe: Az ötezer lélekszám alatti településeken szolgáló lelkipásztorok helyben lakását megőrizni a parókiák energetikai felújításával. Azt kértem a munkatársaimtól, hogy másnap délelőtt legyenek a szobámban, mert még aznap le kell adni a pályázatot. Az Úristen tényleg lerakta a cölöpöket, mert a vállalkozó, akinek szóltam, éppen aznap adott át egy energetikailag felújított családi házat. Délre készen volt a tervezetünk a fűtéskorszerűsítésre, a nyílászárók cseréjére, a napelemek beépítésére, a külső falak szigetelésére. Megszavaztak nekünk másfél milliárd forint támogatást – így indultunk neki a parókiaprogramnak. Mára úgy tűnik, hogy ez teljes mértékű korszerűsítés lesz, mert az ötezer lélekszámnál nagyobb települések lelkészlakásai is megújulhatnak. A Zsinat ülésein gyakran felszólalt, lelkészi alelnök is volt. A gazdálkodási, a lelkészek jogállásáról szóló, valamint a nyugdíjtörvény megalkotásában is igen aktívan közreműködött. 14 Reformátusok Lapja

2021. február 21.

Milyen útravalója van a cikkünk megjelenése előtt összeülő új Zsinat számára? A Zsinat egyik legnagyobb feladata a törvényalkotás. Ez szakma. Nem hitvallás, nem ötletelés. Van, akinek van hozzá adottsága, és van, aki meg tudja tanulni, de senki nem úgy születik, hogy rögtön ért hozzá. A Zsinat dolga, hogy irányelveket, célokat jelöljön ki. Amikor éreztem, hogy ebben felelősséget és munkát kell vállalnom, akkor az egyházkerületünkben létrehoztuk az egyházjogi kutatóintézetet – azért, hogy a törvényalkotó munkát segítse. Ez továbbra is működik. A másik nem a jogászok szakmája, hanem a Zsinat tanítói feladata. Úgy érzem, hogy ezzel elmaradtunk, mert bizonyos kérdésekben mindenképpen meg kellene szólalnunk – akkor is, ha az valakinek nem tetszik. Többször is hallottam püspök úrtól azt a gondolatot, hogy „a rend szabaddá tesz”. Hogyan értelmezzük ezt? Ha valaki rendszerben gondolkodik, az azt jelenti, hogy azért működnek a dolgok, mert rájött az összefüggésekre. Ehhez viszont szükséges a rend. Az Isten mindenre, amit megalkotott, azt mondta, hogy az jó – tehát akkor minden rendben volt. Arra figyelmeztette az embert, hogy addig minden rendben is marad, amíg ahhoz a bizonyos fához nem nyúl, a rendszer határain belül azonban szabadon mozoghat. Annál nagyobb szabadság nincs, minthogy minden pillanatban érzem: Isten szeretetéből nem eshetek ki. Amikor az ember kilép a rendből és a dolgok összekuszálódnak, az már a magyar nyelv szerint is átkozott helyzet. Az átok nem különleges dolog, hiszen ahol hiányzik az áldás, ott már átok van. Az Isten radikális, nála nincs is-is: a keskeny vagy a széles utat választhatjuk. Harmadik lehetőség nincs! Vannak, akik még azt is kétségbe vonják, hogy az Isten férfivá és nővé teremtett minket. És arról, hogy a maga képmására, még nem is szóltam. Az ember azért nem tud olyan radikális lenni, mint az Isten, mert tükör által homályosan lát. De az Isten tisztán lát, és ezért akkor is vissza akar téríteni, amikor átlépjük a határokat, hogy belül legyünk a renden. A rend az igazságról szól, és nem arról, hogy elhisszük egymás hazugságát. Annál radikálisabb dolog nem létezik, mint hogy az Isten szereti ezt a világot, és ezért az egyszülött fiát adta. Számomra a rend azt jelenti, hogy ez a világ – és benne a magyar református egyház – az Istené. Hiszem azt, hogy a rendszerben gondolkodás az elmúlt években az egyházkerületünk gyülekezeteinek életébe is beszivárgott. A püspök szolgálatának van egy semmi máshoz nem hasonlítható magaslata, amikor évente egyszer a lelkészszenteléskor az Anyaszentegyházért imádkozik. 2003-ban a lapunknak adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a püspöki tisztséget csak szolgálatként tudja elképzelni. Ez így van. Az elmúlt tizennyolc évben vált kézzelfoghatóvá számomra, hogy Istenre és az ő egyházára eddig is számíthattam, és ezután is számíthatok rájuk. Ez ad nekem biztonságot. 

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Megint az elosztás a kérdés. Az, hogy tudunk-e testvériesen osztozni. Nemcsak a kenyéren és a vízen, az élelmen és az energiaforrásokon, hanem most az életünket megóvó oltóanyagon. Attól a ténytől, hogy vannak éhezők és fertőző betegek, koldusszegények és kizsákmányolt milliók a világon, a nyugati féltekén élő ember még elvileg békés tudatlanságban élhet, főként, ha nem követi a híreket a híradókban. Elzárhatja magát az ember, és tagadhatja, hogy lennének éhínséggel küszködők valahol, messze tőle, de a világjárvány már a mindennapi életébe szól bele. Most az emberiségnek valóban egységesen kell összefogni, mert vagy lesz globális megoldás, vagy tovább pusztít a Covid–19 betegség. Nem lehet tudatosan vagy tájékozatlanul elszigetelődni, hogy csak a magunk országában és kontinensén legyen elég vakcina, másokkal nem foglalkozunk. Nem lehet helyi győzelmektől megmámorosodni, mert a háborúnak nem lesz vége addig, amíg le nem győztük az ellenséget mindenhol. Az életünkről van szó, hogy az elkészült vakcinát igazságosan osszuk el minden nép között. Mert a járványnak nincsenek határai. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a vírus globális terjedésének megállításához arra van szükség, hogy a világ minden tájára eljusson a vakcina és a világ százkilencven országában kialakuljon a védettség, azaz a Föld lakosságának hatvan-hetvenöt százaléka védetté váljon. Versenyfutás következik tehát az oltóanyagért. Ha a gazdagabb országok többet tudnak is fizetni érte, gyorsabban hozzájutnak, mint a szegények, nem lesz felszabadulás a járvány nyomasztó árnyékából, amíg bárhol a világon jelen lesz a koronavírus. Az elmúlt évben tapasztaltuk, hogy hetek alatt terjedt szét a világban, nem lehetett megállítani. A legyőzése is csak globális összefogással lehetséges. Nem elég csak néhány területen, az egész Földön, az egész emberiségnek kell a védettség. Semmit nem ér a részleges megoldás. Vagy-vagy. Vagy mindenki megszabadul, vagy senkinek nem lesz védelme. Jézus kenyeret osztott az ötezernek úgy, hogy mindenkinek elég volt, és még maradt is. Vajon ma kérhetjük-e a Földön élő ötmilliárdnak a csodát, hogy a meglévő oltóanyagkészletből elegendő jusson? Ez volna a hetven százalék védettsége. A felelős politikai vezetők, járványügyi szakemberek, döntéshozók tudják-e biztosítani a védőoltást mindenkinek, a legszegényebbeknek, az egészségügyi felszerelésekkel is alig rendelkezőknek? Merész kérés. Lehetetlen követelmény. Csodára van szükségünk. Jézus Krisztus osztó kezére. Tanítványai közreműködésére. 

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk az Úr Jézus Krisztus által! Szívünk minden őszinteségével keresünk téged, és úgy szeretnénk veled beszélgetni, mint szerető szívű édesapánkkal, aki jól látja útjainkat, és ha kell, dicsér, ha kell, figyelmeztet. Szeretnénk mindig őszintén szólni hozzád, nem szépítve semmit, nem takargatva cselekedeteinket, nem viselkedve, pózolva, hazug manírokba kapaszkodva. Mert minek is takarnánk el előled bármit! Csak önmagunkat csapjuk be így szüntelen. Most is bűnbánattal állunk meg, és szólunk a gyarlóságainkról, eléd hozzuk esendőségünket és töredékességünket, és arra kérünk, kegyelmeddel moss és tisztíts meg minket! Áldd meg jó vállalásainkat, adj tiszta szívvel és fejjel meghozott, felelős döntéseket! És te egészítsd ki munkánkat ott, ahol mi kevesek vagyunk! Kezeink munkáit te tedd állandóvá! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Ha meghal is, él „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25) Jézus „én vagyok” mondásai közül ez a legerőteljesebb, mert azt hirdeti, hogy hatalma van a legnagyobb ellenség, a halál felett is. Most különösen biztató, mert a járvány miatt közel van a halál. Jézus követése a keskeny út, amelyen végig lehet menni még akkor is, ha sok minden akadályoz: leginkább a saját erőtlenségeink, hitetlenségünk és botlásaink. Biztosak lehetünk, hogy győztes Krisztusunk van, így bátran követhetjük őt ezen az úton, ahogy Győri József Levél a kórházból, mindenkihez című verses levele is biztat: „Testvéreim! Csak előre, előre! / E keskeny és áldozatos úton / Csüngjön szemünk a győztes Jézuson!” Jézus akkor mondja ezt magáról, amikor nem jött az első hívó szóra a beteg Lázárt meggyógyítani, de később, a már négy napja halott feltámasztásával még hatalmasabban megmutatja isteni erejét. Teszi ezt Jézus útban Jeruzsálem felé. Tudja, hogy a szent városban a pogányok kezére adják, megkínozzák és megölik, de azt is tudja, hogy harmadnapra fel fog támadni. Jézus azzal biztatja az övéit, hogy „aki hisz énbennem, ha meghal is, él”. Jelenti ez egyrészt a testi halál utáni új életet, de azt is, hogy aki hisz őbenne, elkerüli a lelki halál állapotát, és már e földi életben élhet Jézust követő, akaratát kereső és őbenne örvendező életet. A böjti időszak arra való, hogy lélekben elkísérjük Jézust a golgotai keresztig vezető úton. De ez az idő nem csak a szomorkodás ideje. Jézus maga is intette a tanítványait, hogy őmiatta ne sírjanak, azt mondta, ha sírni akarnak, önmagukat sirassák bűneik miatt. A böjti idő nem ér véget nagypénteken, ahogy Jézus Urunk története sem, mert jön nagypéntek után a húsvét, az ő dicsőséges feltámadása. Legyen áldott a böjti időnk és örvendező a húsvétunk!  GYŐRI ISTVÁN 2021. február 21.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Két kávét adtak

HEGEDŰS MÁRK

A pápai református kávézóban nem is próbálkoztak elviteles értékesítéssel, míg a debreceniben töredékére esett vissza a forgalom, de töretlenül nyitva tartanak. A kecskeméti gyülekezet étterme belevágott a kiszállításba, egy veresegyházi család cukrászdája szintén a házhoz szállítással maradt talpon. A koronavírus-járvány miatt három hónapja nem fogadhatnak vendégeket a kávézók, cukrászdák és éttermek, csak elvitelre szolgálhatnak ki. Megnéztük, mindez hogyan érintette a református vendéglátósokat.

Ez nem büfé, a kávézáshoz hozzátartozik a helyben fogyasztás

Pápa, Pannonia Reformata Kávézó

FOTÓ: BOLLA BERNADETT

Hónapok óta egyetlen kávé sem főtt le a pápai református kávézóban. Zárva tart ugyanis a Pannonia Reformata Múzeum részeként működő kávézó, és november óta a múzeum is. Elvitelre sem tartanak nyitva. – Ez nem büfé, itt a kávézás rituáléjához hozzátartozik a helyben fogyasztás és a hely szelleme – magyarázza Köntös László, a Dunántúli Egyházkerület gyűjteményi igazgatója.

Azonban a zárvatartás sincs ingyen. A szemétszállításért ugyanannyit fizetnek, mintha megtöltenék a kukákat, van rezsiköltség, és hiába nincsenek nyitva, valamennyire fűteniük is kell. A raktárkészletet, amelynek hamarosan lejár a szavatossági ideje, megpróbálják beszerzési áron – első körben a munkatársak körében – árusítani, de ha marad, bárkinek eladják majd. A református kávézót egyébként 2018-ban nyitották, az első teljes üzleti évük a 2019-es volt, ekkor a működési költségeik hetven százalékát ki tudták termelni. Aztán jött 2020. A tavalyi év számairól egészen egyszerűen csak annyit mond Köntös László, hogy „nulla, a tavalyi év lényegében elment, szinte semmi bevételünk nem volt”. A zárvatartás idejére a kávézó munkatársait a dunántúli gyűjteményekhez tartozó könyvtárba irányították át, hogy ne kelljen őket elbocsátani. Köntös László azt mondja, mivel a gyűjtemények állami támogatását a vírushelyzet nem érintette, meg tudták tartani a dolgozókat. A kávézó munkatársai most egy raktárban dolgoznak, ahol elkezdték több, még a második világháború idején kényszerből összepakolt könyvtári állomány rendszerezését. Találtak már régi fotókat és az 1930-as évekből származó bibliai társasjátékot is. Hogy a baristák meddig dolgoznak majd a könyvtári állomány rendszerezésén, nem tudni. Köntös László azt mondja, megérti a vendéglátósok helyzetét, de tart tőle, hogy még nem lenne jó ötlet a nyitás a vendéglátásban. Jobb időben majd, limitált létszámmal, a terasz megnyitására lát reális esélyt, persze csak ha a jogszabályok engedik. Így lenne értelme a nyitásnak – teszi hozzá. Kérdésünkre elmondja, neki is hiányzik, hogy beüljön a múzeum szerves részét képező kávézó középkori falai közé. Persze nemcsak a koffein hiányzik neki, hanem, ahogy fogalmaz: „az épületegyütteshez tartozó, Pápa kulturális rangjához méltó miliő”. Ha már együtt kávézni most nem tudunk is, legalább arra megkérjük, árulja el, hogyan issza a kávét. – A tömény, olaszos, rövid presszókávét szeretem, minden nélkül – feleli Köntös László.

16 Reformátusok Lapja

2021. február 21.

| REFORMÁTUS ÉLET |

el egy nap alatt

Önző, aki nyitni akar

Debrecen, Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézó Két fekete – ennyi volt a második hullám alatt a napi negatív rekord a Karakter 1517 debreceni kávézóban. Aznap csak egy törzsvendég és egy nagytemplomi lelkész jött be elviteles kávéért, pedig a járvány előtt minden délután teltházuk volt, munkamegbeszélések, baráti találkozások, korrepetálások zajlottak párhuzamosan egymás mellett – idézi fel Püski Gábor, a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézó üzletvezetője.

A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség vendéglátóhelyén most minden asztal üres. A kávézó alapjáraton üzemel: nem árulnak szendvicseket, süteményeket, csak kávét, teát és forró csokoládét. – Az a maximum, hogy valaki a bolt előtt issza meg az elviteles kávéját, így jelezve, hogy ragaszkodik a helyhez. Az viszont most kihúz bennünket a válságból, hogy bár a járvány első hulláma alatt kevesebb könyvet vásároltak az emberek, ez – főleg decemberben – megváltozott. Így tehát 2020 decemberében még az egy évvel korábbi, válságmentes tél bevételét is túlszárnyalták. A mostani vendégstopról Püski Gábor úgy vélekedik, az a feladatuk, hogy ezt most átvészeljék. A szabályok heteken belüli lazításának esélyét firtató kérdésre azt mondja, nem az ő feladata dönteni, hanem a járványügyi szakembereké. – Emberéletekről van szó. A gyors lazítás eredménye lehet, hogy újra felfut a járvány. Aki ezt nem látja, az önző, csak saját magára gondol. A terasz megnyitását az időjárás miatt egyébként sem tartja még jó ötletnek, sem valódi segítségnek. – Áprilistól azonban jó lenne, ha legalább a szabadban nyitva lehetnénk, hiszen lenne hol, tudnánk fogadni a vendégeket akár tíz asztalon is – teszi hozzá. A higiéniai követelményektől nem tart az üzletvezető, azt mondja, egy rendes vendéglátóhelyen eddig is sűrűn mostak kezet az alkalmazottak, és gyakran fertőtlenítették az asztalokat. A nyitásig a kávézói feladatok helyett tehát a könyvek értékesítésére fordítanak nagyobb hangsúlyt. Az állami bértámogatási rendszert egy hónapra vették igénybe, túl sok papírmunkával járt, ráadásul kevesebbet kerestek vele a dolgozóik, így végül eldöntötték, hogy tovább nem kérik a támogatást. Püski Gábor szerint életszerűbb, gyorsabb és nagyobb segítség lett volna, ha a vendéglátásban dolgozók járulékát csökkenti az állam, így azonnali segítséget adva a munkáltatóknak.

2021. február 21.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

Volt, hogy csak tíz adag ebédet kellett főzni az iskolásoknak

Kecskemét, Konviktus étterem Át kellett rendezni az éttermeket, hogy tartható legyen a távolság az asztalok között, meg kellett szüntetni a közös tálas felszolgálást, és a konyhások plexifal mögül adhatják ki az ebédet – sorolja a koronavírus-járvány miatti változtatásokat Virág Gabriella, a Kecskeméti Református Egyházközség gazdasági igazgatója.

A gyülekezet éttermében, amelyet – a régi latin kifejezést megtartva – Konviktusnak hívnak, naponta kétezer adag ebédet főznek. Ennek nagy része a gimnázium és az általános iskola tanulóinak készül, de főznek az óvodásaiknak, a gyülekezet idős­ otthonaiban élőknek, szociális étkeztetésben részesülőknek, sőt bárkinek, aki tőlük rendel ebédet. A járvány első hulláma szinte teljesen lebénította őket. Csak egy szám: 2020. március 13-án, pénteken még csaknem ezerötszáz gyereknek főztek, néhány nappal később már csak tíznek – ennyien voltak az iskolai ügyeletben. – Ez három hónap teljes bevételkiesést hozott – mondja a gazdasági igazgató. Ekkor elkezdték a házhoz szállítást, sikerült vendégkört kiépíteni, ám ez közel sem pótolta a gyermekek ebéddíjának kiesését. Az átlagos, csaknem huszonhétezer adag helyett áprilisban alig kilencezer adag ételt főztek, azaz kétharmaddal kevesebbet. A drámai csökkenés a munkatársakat is érintette: korábban harmincegyen dolgoztak a Konviktus konyháján, közülük nyolc munkatársat más munkakörbe helyeztek át, ketten fizetés nélküli szabadságra mentek, négy embernek pedig meg kellett szüntetni a munkaviszonyát – mondja Virág Gabriella. November óta a gimnáziumi távoktatás miatt újra kevesebbet kell főzniük, most a korábban átlagos adagszám kilencven százalékát készítik, huszonhárman dolgoznak a Konviktusban, igaz, a második hullám már nem rázta meg őket, mert most „a fenntartó Kecskeméti Református Egyházközség vállalta a munkatársi kör megtartását és a többletkiadások finanszírozását”. Az állami bértámogatást nem tudták igénybe venni, mert a gyülekezet tartja fenn az éttermet, amelynek értelemszerűen nem a vendéglátás a fő profilja, viszont ez a támogatás igénylésének előfeltétele. A Kecskeméti Református Egyházközség a diákétkeztetésben tapasztalt bevételkiesés miatt egyébként az Emberi Erőforrások Minisztériumához fordult, hogy egyfelől felhívják a figyelmet erre a nem egyedi problémájukra, másfelől segítséget is kérjenek. Lapzártánkig még nem kaptak választ. – Továbbra is jelentős gondot okoz a rendezvénytilalom – mondja Virág Gabriella. A Konviktus ugyanis a pandémia előtt a gyülekezet programjain túl lakodalmakra, családi eseményekre, városi rendezvényekre is főzött, vagy akár helyet is adott a rendezvénynek. Végül a hangulat kerül szóba: a gazdasági igazgató azt mondja, sajnos a járvány hónapjai egyre inkább negatívan befolyásolják mind a munkatársak, mind a gyerekek közérzetét. – Szükségszerűek az óvintézkedések, de az elkülönítettség kihat mindenki hangulatára, kedvére, még a munkához való hozzáállásukra is. Ezt látva a Kecskeméti Református Egyházközség minden anyagi és erkölcsi elismerést igyekszik megadni dolgozóinak, megköszönve ezzel a nehéz időkben is tanúsított helytállásukat – hangsúlyozza a gazdasági igazgató.

18 Reformátusok Lapja

2021. február 21.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Hiányoznak a vendégek

Gödöllő–Veresegyház, Sulyán Cukrászda Habár március közepén egy hónapra bezárták a cukrászdát, a termelés a szigorú higiéniás szabályok betartása mellett folytatódhatott tovább, mivel az első hullám alatt a már néhány éve meglévő webáruház és online rendelési rendszer segítségével negyvenkilométeres körzetben hűtőautóval házhoz szállították a megrendelt termékeket: például sós és édes aprósüteményeket, tortákat és különleges kalácsokat. – Ugyan ebben az időszakban a felére esett vissza a forgalom, a rosszból ki tudtuk hozni a jót, gyorsan alkalmazkodtunk a veszélyhelyzethez. Nyáron visszatérhetett az élet a cukrászdákba, megjöttek a törzsvendégek, csöröghettek a kanalak, hallatszott a beszélgetések halk moraja – aztán novembertől újra csak a személyes átvétel maradt, illetve a webáruház, ahol futárszolgálattal küldik ki immár az egész országba a termékeiket. Az ügyvezető azt mondja, ennek köszönhetően év végére sikerült elérniük a tavalyi bevételük háromnegyedét. A járvány miatti válságban első pillanattól alapvetésük volt, hogy egyetlen munkatársukat sem küldik el, mindenki megkapta a teljes fizetését a legnehezebb időszakban is. Igénybe vették az állami bértámogatást, igaz, a segítségből február elejéig csak az első részletet kapták meg, így Sulyán Pál időszerűnek tartja, hogy a kormányzat gyorsít a kifizetéseken. Hozzáteszi: szerinte a járulékcsökkentés még gyorsabb és hatékonyabb segítség lett volna a szektornak. Az üzletvezető az esetleges járványügyi lazításokkal nem ért egyet. – A legfontosabb az egészség, amíg nincs elég oltóanyag, nem szabad lazítani. A Magyarországi Református Egyház tavaly a Sulyán cukrászdától rendelte meg az Áldás, békesség! fantázianevű szaloncukrot, amelyet ajándékként adtak advent idején a zsinati tagoknak és a zsinati hivatali dolgozóknak. – Megtiszteltetés volt számunkra, hogy mi gyárthattuk a szaloncukrokat a református egyház számára, hiszen habár többgenerációs evangélikus család vagyunk, a feleségem református, és a gyermekeinket is református hit szerint neveljük – mondja Sulyán Pál, és hozzáteszi, az egyházi megrendelés nem egy volt a sok közül, különleges időszak lett számukra az elkészítés ideje: mintha a saját családjuknak gyártották volna az édességeket. Az Áldás, békesség! feliratú díszdobozba végül sós-tökmagos fehér csokoládés trüffel, karamellás mandulás trüffel és cukormentes étcsokoládés szaloncukrok kerültek. A karácsonyi édességeket egyébként tíz éve kezdték el készíteni, először csak maguknak. – Az első évben csak néhányféle volt, kézzel mártottuk őket a csokoládéba, egyesével csomagoltuk – emlékszik vissza a cukrász. Végül annyira jól sikerült, hogy belevágtak a webáruházas értékesítésbe is. – Minőségi szaloncukrot készítünk, a létező legjobb alapanyagokat használjuk, sok újdonsággal készülünk évről évre – mondja az üzletvezető. Az Év Szaloncukra versenyen 2020-ban a cukormentes kategóriában első díjat nyertek a mandulás-diós-aszalt szilvás étcsokoládés termékükkel, amely édesítőszert sem tartalmazott. A kézműves kategóriában pedig harmadik helyet értek el – az Áldás, békesség! válogatásba is bekerülő – sós-tökmagos fehér csokoládés trüffel szaloncukorral.

2021. február 21.

Reformátusok Lapja 19

FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

– Hagyományos családi vállalkozás a miénk, a szüleim 1980-ban alapították a cukrászdánkat, és negyven év alatt sohasem tapasztaltak visszaesést a forgalomban – meséli Sulyán Pál, az egyik tulajdonos, üzletvezető. Kiszámíthatóan, stabilan növekedtek 2020-ig, hiszen mára Gödöllőn és Veresegyházon is van üzletük, utóbbi helyen fagylaltozójuk is. Harmincöt embernek adnak munkát az állandó és beugró kollégákat is számolva.

| GONDOLATOK |

FARKAS ZSUZSANNA

Gyógyulni csak együtt tudunk

Sok évvel ezelőtt írtam néhány gondolatot az 1956-os forradalomról. Volt, aki megkérdezte, mit tudhatok valamiről, amit nem éltem át. Teljesen jogos a kérdés, hiszen valójában semmit, nincsenek saját emlékeim – de azért is lettem újságíró, hogy ne hagyjak feledésbe merülni olyan történeteket, amelyeket egykor elmondani sem volt szabad. Régi és újabb történeteinken, emlékeinken keresztül kapcsolódunk egymáshoz, így ér össze múlt és jelen, így találkozunk időn és téren át – és talán így tanulunk is. Különös jelentősége van ennek, ha az elmúlt századra gondolunk, ha szóba kerülnek elfeledett emberi sorsok, titkolt tragédiák – erre emlékeztet minden februárban a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Természetesen saját emlékem erről az időszakról sincs, de részemmé vált a múlt, nagyszüleim történetein és olykor hosszú csendjein keresztül. Az életem kitörölhetetlen részei lettek olyan évtizedek, amelyeket nem is éltem át, és az a tudat, hogy vannak olyan rendszerek, amelyeknek nem lehetnek győztesei, csakis áldozatai. És mivel vannak közös sebeink, gyógyulni is csak együtt tudunk – idén februárban pedig leginkább ezért idéztem fel a huszadik század második felének eseményeit. Többször került mostanában fókuszba a Vas utca 2/c alatti épület, amely megannyi generáció számára az Ódry Színpadot jelentette, míg korábbi fiataloknak a Keresztyén Ifjúsági Egyesület közadakozásból felépült székházát, egyúttal templomot. Az épületet egy törvény értelmében végül a Színház- és Filmművészeti Egyetem kapta meg tavaly szeptemberben, de számomra ez a folyamat mégsem a végső döntés miatt fontos. Azt már többször bizonyította a történelem, hogy a különböző, kisebb vagy nagyobb közösségeket ért igazságtalanságok hosszú időre képesek traumatizálni teljes generációkat, ezért jogos igény a kárpótlás, a jóvátétel, annak elismerése, hogy indokolt a fájdalom. A Vas utcai épület kapcsán azonban felmerül a kérdés, mi a helyzet azokkal a helyszínekkel, amelyek azóta más közösségek otthonaivá, találkozási pontjaivá váltak. Kinél van az igazság? 20 Reformátusok Lapja

2021. február 21.

Azoknál, akik azt mondják, egy egykori templomnak és keresztyén székháznak az egyháznál van a helye, vagy azoknál, akik a művészek mellett állva azt kérik, hogy tekintettel az elmúlt évtizedekre maradjon színház az épület? Ha szeretném visszakapni a családom régi otthonát, amelyet egykor elvett az állam, nekem van igazam, vagy azoknak, akik arra hivatkoznának, hogy ők élik ott az életüket, szintén generációk emlékei kötik oda őket? Eddigi tapasztalatom azt mutatja, vagy mindenkinek igaza van, vagy senkinek, de ezekben a történetekben, ennyi eltelt év után, nincs egyetlen, mindent elsöprő igazság. Ugyanakkor ebben a folyamatban van egy harmadik hang is: azoké, akik azt mondják, hogy „nem az én dolgom”. Sokszor érzem azt én is, hogy kön�nyebb kívül maradni, külső szemlélőként figyelni az eseményeket, és hálát adni, hogy nem velem történnek, nem nekem kell döntenem. Azonban az egyre több megismert történet arra figyelmeztet, hogy ez csak illúzió: ha egy közösség része vagyok, közöm van mindenhez, ami a tagjaival kapcsolatos. Meghatároznak a megélt emlékeim és az a múlt is, amellyel személyesen sohasem találkoztam. Vannak sebek, amelyek fájdalma személyes, de olyanok is, amelyek a családomé, egyházamé vagy a nemzetemé. És vannak sebek, amelyeket én magam ejtettem, ahogy olyanok is, amelyeket az egyházam vagy nemzetem. Ha gyógyulni szeretnénk, érdemes az utóbbiak vizsgálatával kezdeni. „Amikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista. Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna” – emlékeztet Martin Niemöller németországi protestáns teológus híres idézete az egymás iránti felelősségünkre. Arra, hogy hívőként tükröt kell tartanunk a társadalmunk és önmagunk elé is. Arra, hogy nem az én igazságom az, ami számít, hanem Isten igazsága. Mi nem tudjuk begyógyítani sem a ma, sem a tegnap, sem az elmúlt évszázadok sebeit, de ő igen. 

| GONDOLATOK |

FAGGYAS SÁNDOR

Pillangók kora A szerző a Magyar Nemzet szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége elnökségének tagja

ILLUSZTRÁCIÓ: PIXABAY.COM

Egy népszerű amerikai író frappáns mondása szerint amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi. De vajon emlékezik-e a pillangó előéletére, mielőtt kikelt volna a gubóból? És ha igen, vállalja-e hernyóként megélt múltját, azaz identitását? Babits Mihály írta egykor fogarasi diákjainak, hogy történelmi emlékezet nélkül a nemzet olyan lenne, mint a gyermek, aki ma nem tudja, mi történt vele tegnap. Létének legnagyobb részét elvesztené az ilyen nemzet, és minden emberöltővel kihalna, mint az egynapos pillangó.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy nemrég nagy vita robbant ki egy harcos ateista köztisztviselő (foglalkozását tekintve fővárosi környezetügyi szakértő) botrányos megnyilvánulásai miatt. Az illető többek között betiltaná hazánkban a gyerekek keresztelését, mivel az szerinte alkotmányellenes. Ezzel akart visszavágni Balog Zoltán volt miniszternek az Európa jövője című konferencián 2018 májusában állítólag tett azon kijelentésére, hogy „a végén még állami eszközökkel fogják betiltani a gyermekkeresztséget”. Az emberi erőforrások minisztere a kultúráért és az egyházi kapcsolatokért felelős tisztségviselőként, de református teológusként is jogosult és kompetens volt a keresztséget nyilvánosan védelmébe venni. A primitív, ostoba reakció pedig azért is indokolatlan volt, mert a gyerekkeresztség Magyarországon nem kötelező, általános gyakorlatnak tán már nem is mondható. A szélsőliberális, ateista aktivista annak a téves képzetnek a foglya, hogy egy magatehetetlen kisgyermek alkotmányos szabadságjogának – gondolati, lelkiismereti és vallásszabadságának!

– tudatos megsértése a keresztelés, mivel szülei nem kérték a beleegyezését. Ez abszurd, de e logika szerint az abortusz éppúgy alkotmánysértő, hiszen az emberpalántát a beleegyezése nélkül fosztják meg a születéshez, az élethez való jogától – ezt viszont a szélsőliberális korszellem és jogfelfogás természetesnek és emberségesnek tartja. A gyerekkeresztség és a vallásos nevelés, valamint a vallási jelképek nyilvános használatának, viselésének betiltása, vagy annak követelése az Európában egyre gyakoribb keresztyénellenes támadások sorába illik. Mindig, mindenhol ugyanaz a cél: az egyén „megszabadítása” társaslényi mivoltjától, közösségi, kulturális gyökereitől, történelmi hagyományaitól, emlékezetétől. A vallási kötődést, a keresztyén erkölcsöt az egyén szabad (nemi, nemzeti, kulturális) identitásválasztása fő akadályának tartják, ezért gúnyolják, támadják, üldözik. A nem hívő jeles tudós, Csíkszentmihályi Mihály pszichológus úgy véli, az emberi kultúra fejlődése során kialakult világvallások a legjelentősebb személyközi ismerethordozók, amelyek lehetővé tették, hogy az egymást követő generációk elődeik kollektív tudására, emlékezetére is támaszkodhattak. Így volt esélyük a sikeres alkalmazkodásra, fennmaradásra és fejlődésre. Ezt az igazságot a hívő filozófus, Simone Weil úgy fogalmazta meg, hogy a meggyökerezés a legfontosabb szükséglete az emberi léleknek. Az emberi létezés valóságos és természetes szálakkal gyökerezik a közösségben, amely a múlt értékeit elevenné teszi, és őrzi a jövőre vonatkozó elképzeléseket. A keresztyén értékeket, hagyományokat, hitéleti szokásokat támadók azt propagálják, reklámozzák – minden létező kommunikációs eszközzel – a fiataloknak, hogy legyenek szabadon röpködő, semmihez nem kötődő pillangók, és nem kell tudniuk sem elő-, sem utóéletükről, csak élvezzék egynapos létüket. Eltagadják előlük, hogy az ilyen önző, (ön)tudatlan és céltalan élet a semmiből a semmibe tart, és úgy tűnik el hirtelen, „akár az erdőben a vadnyom”. Ez ellen jobban kell védenünk és fel kell vérteznünk gyerekeinket, például a kereszteléssel – amit az Úr Jézus Krisztus parancsol nekünk! –, a vallásos neveléssel, a hitéletbe és a közösségi életbe integrálásukkal. Mert nem pillangókra van szüksége nemzetünknek.  2021. február 21.

Reformátusok Lapja 21

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Isteni identitás

LXV. ÉVFOLYAM,

8. SZÁM,

2021. FEBRUÁR 21.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Jézus az Atyával egy lévén gyermekként is biztonságban érezhette magát, amikor esti imádságában hozzá fordult. Később a tizenkét éves Jézus a bar micvója, beavatása idején otthonosan mozgott a templomban, mint az atyai házban, és a tanítókkal is jól elbeszélgetett. Felnőttként is megmaradt az Örökkévalóval ez a bensőséges kapcsolata, amelyben teljességgel átélhette az elfogadást, így szorongás nélkül élte meg a maga fiúságát. Akit a szeretet ilyen gyöngéden átölel és ünnepel, mondván: „jó, hogy vagy, hogy az enyém vagy, hogy hozzám tartozol”, az megelégszik a saját identitásával, és nem akar se több, se kevesebb lenni, mint aki valójában. Jézus igazi kincse ez a meghitt kapcsolat volt, amely őt a fiúságában szavak által is megerősítette: „Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,17) Létezésünk sarkalatos pontja identitásunk megtalálása és elfogadása. A gyermekkor félelmei, az elfogadás és a bátorító szeretet mindenkori hiánya súlyos zavarokat okozhat a lelkünkben. Ha nem élhetjük át, hogy szeretett fiak vagy leányok vagyunk, akár gyermekként, akár felnőttként, akkor mi sem merjük vállalni önmagunkat, a saját identitásunkat. Krisztus kincse az a meghitt istenkapcsolat, amely meggyőz minket arról, hogy minket is és másokat is lehet szeretni. Ez a kapcsolat háromdimenziós, kifelé, befelé és fölfelé egyaránt elfogadást és szeretetet sugároz. Ebben a felülírhatatlan szeretetben gyógyul a lelkünk, enyhül a szenvedésünk, és ebben találjuk meg és fogadjuk el egymást és önmagunkat, saját identitásunkat. Életünk során sok minden történik velünk, amire nem szívesen emlékezünk, mert valamikor hibát követtünk el, egyszóval vétkeztünk az ég ellen, önmagunk vagy egymás ellen. Egy kilencvenesztendős hívő asszony panaszolta, hogy mennyire bántják a hajdan elkövetett hibái, bűnei. „Tudom, hogy a könyörülő Isten háta mögé vetette a vétkeimet – mondta –, engem mégis bántanak, ha eszembe jutnak.” Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, csak Krisztus kincse által tudja megőrizni a szívünket és a gondolatainkat a kétségbeeséstől. Krisztus legdrágább kincse a kimondhatatlan szeretete, amellyel Istent abbaként becézi, vagyis papának, apukának nevezi, aki szeretett fiában vagy lányában gyönyörködik. Mindnyájan kincskeresők vagyunk, de nem mindegy, hogy milyen kincs után vágyakozunk. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön (...), hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, (…). Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” (Mt 6,19–21) Krisztus kincse egyszerre földi és mennyei, olyan, mint a szivárvány, amely összeköti az eget és a földet. Általa találkozhatunk azzal az örök Szeretettel, aki mind életünkben, mind halálunkban elfogad, és magához ölel bennünket.  SIMON ISTVÁN

ÁRA: 400 FT

Isten egyházára ezután is számíthatok 9 771419 856007

CSOMÓS JÓZSEF A LELKÉSZI ÉS A PÜSPÖKI SZOLGÁLATÁRÓL

21008

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| EMLÉKEZÉS |

Hűség, ellenállás, kockázatvállalás T. NÉMETH LÁSZLÓ

– Olyan „hétköznapi hősök” életútját szerettük volna beemelni a köztudatba, akiket a diktatúra negyven éve alatt megbélyegzett vagy egyszerűen csak feledésre ítélt a kommunista emlékezetpolitika – hangsúlyozza Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnöke, a Magyar hősök című kötet egyik szerkesztője. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének vezetőjével hősökről és áldozatokról beszélgettünk.

A NEB megalakulásakor azt gondoltam, hogy ennek az intézménynek olyan kiadványok közreadása lesz majd az egyik feladata, mint amilyen a tavaly év végén megjelent Magyar hősök. Milyen megfontolások vezettek a hatvan huszadik századi életutat bemutató kötet összeállításához? Az alcím – Elfeledett életutak a 20. századból – választ ad arra, hogy miért merült fel a kötet elkészítésének ötlete. Szerettük volna megmutatni, hogy a huszadik századi magyar társadalmat elnyomó két totális diktatúra nemcsak a nagypolitika szintjét érintette, hanem a társadalom minden egyes tagjának életébe beletaposott. Az elnyomó rezsimek gyakorta állították olyan döntések elé az embereket, amelyek az életük, a szabadságuk kockáztatásával jártak. A kötetbe beválogatott személyek nem akartak hősök lenni, élték a maguk életét – polgármesterként, tanárként, katonatisztként vagy éppen lelkészként –, ám a történelem sorsfordító pillanataiban rendkívül súlyos döntések meghozatalára kényszerültek. Ez a kockázatvállalás köti össze a Magyar hősökben olvasható történeteket. Mi vezette rá ezeket az embereket, hogy kiélezett helyzetekben vállalják a kockázatot? A kötet előszavában idézzük a kommunista diktatúra börtöneiben összesen tizennyolc és fél évig raboskodó Lénárd Ödön piarista szerzetest, aki így fogalmazott: „A hős és a gyáva között ott van a különbség, hogy a hős fél és marad, a gyáva pedig fél és elszalad!” Lénárd Ödön ezzel arra mutatott rá, hogy ugyan a hőssé vált emberek másokhoz hasonlóan átélték a család, az élet, a szabadság, a meglévő egzisztencia elvesztésétől való félelmet, határhelyzetekben hozott bátor döntéseikkel mégis hajlandók voltak mindezt kockára tenni. Milyen szempontok szerint választották ki a kötet szereplőit? Vannak köztük ismertebb személyek, akik már korábban helyet kaptak a közös nemzeti emlékezetben, többségük nevét azonban csak kisebb, például lakóhelyi vagy egyházi közösségük

ismeri. Az ő beválogatásukkal olyan „hétköznapi hősök” életútját szerettük volna beemelni a köztudatba, akiket a diktatúra negyven éve alatt megbélyegzett vagy egyszerűen csak feledésre ítélt a kommunista emlékezetpolitika. A megbélyegzett személyeket a kommunista hatalom megpróbálta erkölcsileg lejáratni. Ez lett a sorsa az ötvenhatosoknak, például Iván Kovács Lászlónak, Péch Gézának vagy éppen Szobonya Zoltánnak. Nekik a becsületüket is vissza kell adni, ezért szükséges elmondanunk, hogy valójában kik voltak és mit tettek ők. Sokaknak a történetét igyekeztek elhallgatni. Például Soos Géza nevét évtizedekig alig említették, pedig nélküle nem érthető 2021. február 21.

Reformátusok Lapja 23

| EMLÉKEZÉS |

meg az embermentés, az ellenállás története. De Kiss Sándor és Benkő Zoltán esete is hasonló. Ha már nem tudták őket lejáratni, inkább tudomást sem vettek róluk. A kötettel arra törekedtünk, hogy a német megszállástól a Kádár-rendszerig a huszadik századi magyar történelem főbb csomópontjaira fókuszáljunk oly módon, hogy a személyek kiválasztásánál az egész Kárpát-medencét lefedjük. Jobboldali és baloldali politikusok, egyháziak és világiak, paraszt- és munkásemberek, orvosok, tisztviselők és katonák is vannak köztük.

mindannyiuk életének akadt legalább egy olyan pontja, amikor kifejezetten nagy kockázatot vállaltak a szűkebb vagy tágabb közösségük érdekében. Emiatt joggal nevezhetjük őket hősöknek. Mi tehát a nekik kijáró tiszteletadás jegyében igyekeztünk színvonalas, gazdagon illusztrált ismeretterjesztő kötettel arcot adni a közelmúlt magyar helytállóinak, felvázolva mindeközben a huszadik századi magyar történelem nagy dilemmáit. Melyek ezek a dilemmák? Azok a kérdések, amelyeket magunknak teszünk fel a történetek olvasása közben. Vajon az adott helyzetben én hogyan döntöttem volna? Vállaltam volna a kockázatot? Vállaltam volna, mint Soos Géza, hogy otthagyom a három gyermekemet és a várandós feleségemet, illegalitásba vonulok, hogy mentsem embertársaimat? Vállaltam volna, akárcsak Honti Ilona, hogy kivégzett ötvenhatos forradalmár özvegyeként, fiatalon, kisgyerekkel, évekig munkanélküliként egy életen át hűséggel őrizzem a férjem emlékét? Hívő emberként megerősítő volt azokat a történeteket olvasni, amelyek a hitért kiálló emberekről szólnak. A kötetben több egyházi személy is helyet kapott, különböző felekezetek képviseletében. Dobos Károly például 1944ben üldözött zsidókat bújtatott, majd a kuláküldözések és a budapesti kitelepítések idején Szabó Imre esperessel együtt felszólalt az elnyomottak és az otthonukból száműzöttek érdekében. De említhetem még a református egyházból az ellenállásban kiemelkedő szerepet vivő SDG-s Soos Gézát vagy Kiss Sándort, illetve az ’56-os mártír lelkészeket, a kárpátaljai

„Ha minden olyan berendezkedést diktatúrának nevezünk, amely nem felel meg az értékrendünknek, azzal a Magyar hősökben szereplő és a hozzájuk hasonló emberek kockázatvállalását is zárójelbe tesszük.” Akik között a hősies magatartásuk jelenti a közös pontot. Pontosan. Amikor a történelem lépéskényszerbe hozta őket, mindannyian az utókor figyelmére érdemes helytállást tanúsítottak. Amint említettem, a hősies jelzőre nemcsak a politikai, közéleti, kulturális elit, hanem akár egy falusi bíró, jelesül egy kis kárpátaljai település férfilakosságát a málenkij robottól megmentő Bakajsza József is érdemes lehet. Az utóbbihoz hasonló eseteket nagyon nehéz dokumentálni, mivel nem ritkán csupán szájhagyomány útján terjedve, a helyi közösség emlékezetében maradtak fenn. Ezeket a történeteket rögzítenünk kell annak érdekében, hogy megmentsük őket a feledéstől. Az azonban, hogy valaki hősies tettet hajtott végre, nem jelenti azt, hogy az egész életpályájával egyet kell értenünk. Helytállóink egyes döntései akár megosztóak is lehetnek, ám 24 Reformátusok Lapja

2021. február 21.

Gecse Endrét, az érmelléki Sass Kálmánt vagy a levéli Gulyás Lajost. Sokan vannak, akik még az egyházi emlékezetben sem foglalják el az őket megillető helyet, pedig a történetük érdekfeszítő és megrendítő. Törekedtünk arra, hogy kiemeljük őket az egyházi mártír skatulyájából, hangsúlyozva, hogy történeteik a közös nemzeti emlékezetnek is szerves részét képezik. A közös nemzeti emlékezet szerves része az is, hogy Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben elhurcolták a szovjetek. Az esemény napján, február 25-én immár húsz éve a kommunista diktatúrák áldozataira emlékezünk. Hogyan történhetett meg akkoriban ilyen nyilvánvaló törvénytelenség? Kovács Bélát a legnagyobb parlamenti párt vezető tisztségviselőjeként a Magyarországot megszállás alatt tartó hatalom

| EMLÉKEZÉS |

Sass Kálmán

Gulyás Lajos

politikai rendőrsége gyakorlatilag elrabolta, miközben élt a képviselői mentelmi joga. Ez mutatja, hogy a magyar állam 1945 után nem nyerte vissza a függetlenségét. Ma már világos, hogy a magyar kommunista párt már közvetlenül a háború után egyeduralomra tört, és – hathatós szovjet segítséggel – lépésről lépésre meg is szerezte a kizárólagos hatalmat. Vagyis hamis az a narratíva, amely szerint 1945-től 1948-ig parlamenti – vagy mások szerint „népi” – demokrácia volt Magyarországon. Tehát Kovács Béla esetét nem tekinthetjük a kommunista hatalomátvétel kezdetének. Így igaz, a kisgazdapárt főtitkárának elhurcolása csak egy állomás a sorban. Legalább ilyen fontos Benkő Zoltán története, amely a kötetben is helyet kapott. Benkő egyike volt azoknak a fiatal értelmiségieknek, akik részt vettek az ellenállásban és az embermentésben, és képességeiknél fogva vezető szerepet játszhattak volna a polgári demokratikus Magyarország megteremtésében. Ezt a tehetséges, ambiciózus csoportot nagyon hamar félreállították. A cél tehát ennek a demokratikus elitnek a szétverése volt, és Kovács Béla elhurcolása, majd Nagy Ferenc miniszterelnök emigrációba kényszerítése a folyamat tetőpontjait jelentette. Volt, akiknek a börtön, Recsk vagy éppen az emigráció, másoknak a beszervezés és a kollaborációra kényszerítés jutott osztályrészül. Benkőt, aki diákellenállóként fegyverrel is szembeszállt a nyilasokkal, 1945-ben, majd 1947-ben és 1948-ban is letartóztatták, fasisztának bélyegezték. Az anekdota szerint amikor megkérdezte, hogyan lenne ő fasiszta, amikor részt vett a Gömbös-szobor felrobbantásában, a kihallgatótiszt azt válaszolta neki, hogy aki tudott robbantani 1944-ben, az tud 1945 után is. Ez azt mutatja, hogy a kommunisták azt tekintették igazi ellenségnek, azoktól tartottak leginkább, akik korábban a szélsőjobboldali diktatúrákkal is szembe mertek szállni. Valójában bárki a diktatúra áldozatává válhatott? Egyrészt a kommunista párt folyamatosan bővítette az ellenségei körét. Mindenkit annak tekintettek, és akiről akár csak feltételezhető volt, hogy veszélyeztetheti a hatalmukat, anti-

Gecse Endre

kommunistának, sőt fasisztának bélyegezték. Minél inkább autonóm, önálló véleményalkotásra és döntéshozatalra képes, világos értékrenddel rendelkező közösség tagja volt valaki, annál veszélyesebbnek tartották. Ennek szellemében leszámoltak a tulajdonnal rendelkező rétegekkel, az egyházakkal, a civil egyesületekkel. Másrészt viszont a magyar társadalom mindennek ellenére nem hódolt be teljesen a kommunista hatalomnak. Az ellenállásnak számos formája volt. Ha például minden templomon kívüli vallási összejövetelt tiltottak, akkor egy bibliaóra a kulturális ellenállás aktusát jelentette. A Rákosi-korszakban az ilyesfajta jelenségekkel szemben is erőszakos eszközökkel léptek fel. Azt se feledjük, hogy a totális diktatúráknak a szellemi elit körében végzett pusztításai ellenére 1956-ban olyan fiatal vezető réteg jelent meg a színen, amely képes volt felelősségteljesen irányítani a helyi közösségeket. Óriási tartalékok voltak tehát a magyar társadalomban. Amikor a magyar emberek helyzetéről, megtöretettségéről, kompromisszumkészségéről beszélünk, arról is szólni kell, hogy közben sokan a hűséget, a csendes ellenállást, a kockázatvállalást választották. Manapság akadnak, akik ilyen-olyan megfontolásokból meglehetősen nagyvonalúan használják a diktatúra fogalmát. Ezek szerint újra és újra el kell mondani, hogy mit tekinthetünk annak és mit nem? Valóban nagyon fontos a fogalmak helyes használata. Az imént tárgyalt kötet arra is figyelmeztethet bennünket, hogy elkophatnak, ha akkor is használjuk őket, amikor nem kellene. Ha minden olyan berendezkedést diktatúrának nevezünk, amely nem felel meg az értékrendünknek, azzal a Magyar hősökben szereplő és a hozzájuk hasonló emberek kockázatvállalását is zárójelbe tesszük. A diktatúra önkényuralmat jelent, amikor az állam az erőszakszervezetekre támaszkodva, a törvényeket figyelmen kívül hagyva az élet minden területén gyakorolja az elnyomó hatalmát, és önkényesen foszt meg a szabadságuktól és az életüktől embereket. Ezzel szembeszállni ténylegesen a szabadság és az élet kockáztatását jelentette. Ennek a súlyát meg kell őrizni, a hősies kockázatvállalást, emberek bátor döntéshozatalát nem lehet megfosztani a jelentőségétől.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2021. február 21.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

Református konyha

TOJÁSTORTA LÉGIÓS MÓDRA Hozzávalók (négy főre): nyolc közepes krumpli, 5–7 tojás, egy közepes fej hagyma, három gerezd fokhagyma, három marék fagyasztott borsó, só, bors, chilipaprika, szerecsendió, gyömbér. Személyenként két közepes krumplit sós vízben megfőzünk, és darabosra törjük egy villával. Tojásból, ha apró jércetojás, egyet-egyet, ha méretes tyúktojás, akkor négy emberenként kettőt keményre főzünk. Egy közepes fej hagymát apróra vágva négy evőkanál olajban üvegesre párolunk, majd beleteszünk három gerezd megtisztított és áttört fokhagymát, és ezzel is pirítjuk – csak óvatosan, mert a túlsütött fokhagyma keserű lesz. A hagymát három marék fagyasztott zöldborsóval összeforgatva három-négy percig sütjük, pároljuk. Ha friss borsóval dolgozunk, azt külön pároljuk sós vízben, majd lecsöpögtetve forgatjuk a hagymás keverékbe. Ráöntjük az összetört krumplira, átkeverjük, beletesszük a megtisztított és kockára vágott kemény tojásokat, és három felvert, sóval, borssal, chilipaprikával, kevés gyömbérrel és reszelt szerecsendióval ízesített tojással összekeverjük. Kiolajozott, zsemlemorzsával meghintett lapos tortaformába vagy kerek tűzálló tálba simítva közepesen meleg sütőben (170– 180 fokon) addig sütjük, amíg a teteje szép egyenletesen piros lesz. Friss salátákkal, kovászos uborkával, de télen még savanyú káposztával is kínálhatjuk.  FORRÁS: VIOLA JUDIT: ÉTELEK ÉS ÉLETEK, SÁROSPATAK, HERNÁD KIADÓ, 2019.

26 Reformátusok Lapja

2021. február 21.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Jóel próféta figyelmeztetése. Vízszintes: 1. Az idézet első része (S, G, G). 14. Alapítvány irányító testülete. 15. Szülő. 16. Telítetlen karbonsav. 17. Félgömb! 18. 1203 méter magas hegy Norvégiában (SOLNOS). 20. Mérce pozitív és negatív beosztásának találkozása. 23. Kanadai grafikus, író és színész (Charles MAYRS). 24. Nátrium vegyjele. 25. Exvilágbajnok észt sakkozó (Mihail). 27. Az átváltás szóban három is van! (két szó). 28. Vonatkozó névmás. 30. Sakkbábut megtol. 32. Összetételekben kővel, kőzettel kapcsolatos. 33. Aján Tamás. 34. Román gépkocsijelzés. 35. Gyermekágyas kismamáknak juttatott étel. 37. Fermentáltszójabab-paszta. 39. Férfiklubbeli beszéd kezdete. 41. Ebédidő. 42. Sisera legyőzője az Ószövetség szerint. 43. Kivéve Párizsban! (HORS) 44. Felhőszakadás. 46. Galla Miklós. 47. Dátumrag. 48. Kellemes látványú. 49. Órahang. 50. Német személyes névmás. 51. Tótfaluval egyesült Pest megyei község. 53. Hajórész. 55. Fábri Zoltán. 56. Új-zélandi alagút. 58. Fél tucat csataló (két szó). 63. Színész és sanzonénekes (Katalin). 65. Tüzel. 66. Hindi női név, jelentése: virág (AARAL). 67. Rio de Janeiró-i városrész a Nyugati Zónában (ANIL). 68. Tanintézmény ipari tanulóknak. Függőleges: 1. Kos betűi keverve. 2. Dél-Afrika régiójának egyik népcsoportja és nyelve. 3. Fonalat erősíteni. 4. A Shetland-szigetek tagja. 5. Európai vulkán. 6. Állóvíz. 7. Tehát, latinul. 8. Kilép medréből a folyó. 9. Európium vegyjele. 10. Hangtalanul ütemes! 11. Nagyközség Nagykanizsától északkeletre. 12. Az említetthez közeli mértékű. 13. Motorverseny jelzője. 19. Részben komor! 20. Az idézet második része (E, T, T). 21. Állati bunda. 22. Célba jutó lövés vagy ütés. 26. … Dagover, némafilmcsillag. 29. Perdöntő bizonyítékkal szolgál a bíróságon. 30. Kacat. 31. Perzsa uralkodói cím. 35. Csák Máté is ez volt. 36. Összetételekben az igazságtól eltérő voltot jelöl. 38. Irídium vegyjele. 40. Arrafele! 42. Csillagövi jegy. 44. A német ábécé utolsó betűje. 45. Ezen járunk. 50. Virágrész. 52. Vérre menő összetűzés a barátok között. 54. Termőréteg. 55. Estélyi viselet. 57. Juttat. 59. Szőlővessző termőhelye. 60. Peer Gynt édesanyja. 61. Londoni palánk! 62. Dunakeszihez csatolt település. 64. Egységben van! 69. Cirkónium vegyjele. 70. Már majdnem hit! Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

| GYERMEKEKNEK |

Csak egy fiú… Hémán már nagyon várta, hogy találkozzon Jésuával. Igazság szerint nem sokat törődött volna vele, hiszen sohasem találkoztak. Távoli rokonságban álltak ugyan egymással, de Hémán a saját unokatestvéreivel is olyan ritkán találkozhatott, hogy amikor nagy ritkán Názáretben jártak, eszébe sem jutott Jésua. Sokkal jobban örült annak, hogy végre újra találkozhatott nagyszüleivel, nagybátyjaival, nagynénjeivel és persze az unokatestvéreivel, mint hogy egy távoli rokon gyerekkel foglalkozzon. Jésuára csak azután figyelt fel, amikor a múlt évben az egyik vacsoránál Máriát és Józsefet a gyerekről kérdezték a szüleik. József lelkesen beszélt a fiúkról, Jakabról, Júdásról, Simonról, még a lányokat is megemlítette, hogy milyen ügyesen forgolódnak a konyhában, és hogy már a kisebbik is ügyesen hajtja a kézi malmot. – És Jésua? – kérdezte Józsefet Gesem, Hémán apja. József egy pillanatra elhallgatott, majd elrévedő, kedves mosollyal a feleségére, Máriára nézett. – Jésua… – kezdte elgondolkodva. – Nagyon jó gyerek. Csendes fiú, és engedelmes. – Mindent megtesz az apjának – szólalt meg Mária, és a kezét József kezére tette. – Képzeljétek, már segít Józsefnek az ácsműhelyben, pedig alig múlt tízéves – lelkesedett Mária az anyák büszkeségével. Nem volt ezekben a szavakban semmi különös, Táfát mégis megrovóan nézett a férjére. Hémán nem értette, miért, ám amikor elcsendesült a ház, és az anyja azt hitte, hogy mindenki alszik, Táfát fojtott hangon korholni kezdte a férjét. Persze Hémán sem aludt, és hegyezte a fülét az alvógyékényén, mert érdekes dolgokat tudott meg erről a Jésuáról. – Hogy tehettél ilyet? – esett Táfát a férjének. – Milyet? – kérdezett vissza az csodálkozva. – Olyat, hogy Mária fiáról érdeklődsz! És éppen Józseftől! – Miért? Kitől érdeklődtem volna? – vágott vissza Gesem. – Senki sem tudja, ki Jésua apja. Éppen elég bolond volt József, hogy elhitte, hogy Mária a Szentlélektől esett teherbe. Hogy az Isten a fia apja! Hémán anyja morgott valamit az orra alatt, hogy azt azért nem lehet tudni, majd kiderül, mivé növi ki magát ez a gyerek. – Mivé nőné ki magát? Tán azt várod, hogy Mária fia lesz a Messiás? Ugyan már! Nem lesz abból a gyerekből más, mint egy ácsmester Názáretben. – Majd meglátjuk – válaszolta Táfát, és nem ejtettek több szót Jésuáról. Hémán oldalát viszont igencsak fúrta a kíváncsiság. Amióta az eszét tudja, mást sem hall a rabbiktól, mint

hogy hamarosan eljön a Messiás, aki megszabadítja a népét a rabságból. Hémán igazság szerint nem bánta volna, ha mihamarabb megérkezik, és elzavarja a rómaiakat jó messzire. Mert az apja is megmondta, hogy az mindennek a teteje, hogy Isten népét és országát elfoglalták ezek a pogányok. Szóval tényleg jöhetne már a Messiás. És nem lenne rossz, hogyha a Messiás éppen Jésua lenne. Nem csoda hát, hogy izgatottan várta Józsefet és családját. De amikor megérkeztek, keserűen csalódott. Mert Jésua egyáltalán nem nézett ki Messiásnak. Csak egy fiú volt, ugyanolyan, mint amilyen százszámra rohangál Jeruzsálem utcáin. Nem is foglalkozott vele többet, hiszen éppen elég dolga akadt az ünnepek alatt a zarándokok között.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. február 21.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Najla Kassab a REV 2017. évi nagygyűlésén frissen megválasztott elnökként. Fotó: wcrc.ch

ÓVODAPEDAGÓGUSI ÁLLÁS A Halacska Református Óvoda nevelési óvodapedagógust keres munkaközösségébe, huszonkét fős gyermekcsoportba, teljes munkaidőben, 2021. áprilisi kezdéssel. Az állás betöltéséhez szükséges a keresztyén világnézeten és szakmai ismereteken alapuló hivatástudat. A munkaviszony az első évben határozott idejű. A munkavégzés helye: 1221 Budapest, Törley tér 3–4. Az illetmény megállapítására és a juttatásokra a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, valamint a 326/2013. kormányrendelet rendelkezései az irányadók. Ezenfelül: 12% havi bérkiegészítést, évente kétszeri jutalmat, szolgálati helyet (megegyezés szerint) vagy albérlet-támogatást, illetve étkezési támogatást, valamint az óvoda szakmai igényeihez illeszkedő továbbképzések 80%-os finanszírozását biztosítják. Pályázati feltételek: főiskolai/ egyetemi óvodapedagógus végzettség. A pályázat részeként benyújtandó: fényképes önéletrajz, motivációs levél, diploma másolata, erkölcsi bizonyítvány (felvétel esetén), lelkészi ajánlás. A munkakör legkorábban 2021. április 6-tól tölthető be. A pályázat benyújtásának határideje: 2021. március 19. A benyújtás módja: e-mailben a halacskaovi@halacskaovi.hu címen. FELVÉTELI

A Pápai Református Teológiai Akadémia felvételt hirdet a 2021/2022-es tanévre református teológia osztatlan, és katechéta–lelkipásztori munkatárs alapképzési szakjaira, állami ösztöndíjas és önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: február 28. Valamint felvételt hirdet református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozó, homiletikai szakirányú továbbképzési szakjaira, önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: augusztus 19. További információ: www.prta.hu, 06-891312-331, +36-30-748-1620 APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Új, 715 kg-os, G hangú, díszített bronzharang eladó. Érdeklődni: 06-30-728-8161. 28 Reformátusok Lapja

2021. február 21.

Köszönet a szolidaritásért

Najla Kassab a Református Egyházak Világközösségének (REV) elnökeként és egyben közel-keleti lelkészként személyes hangvételű nyilvános levelében méltatta és köszönte meg Bogárdi Szabó István püspök, a Zsinat leköszönő lelkészi elnöke szolgálatát és barátságát. A korábbi püspök fellépése reménységet adott az egyháznak a Közel-Keleten a keresztyénség szerepét és jelenlétét érintő küzdelem és kihívások közepette – írja levelében Kassab. A REV elnöke több alkalommal járt Magyarországon az elmúlt években. 2018 áprilisában a Református Egyházak Világközössége európai egyházainak ismét Budapesten tanácskozó ülése vendégeként hangsúlyozta: a közel-keleti egyházak elsődleges törekvése a keresztyének helyben tartása. Komoly veszély fenyegeti ugyanis a Közel-Keletet, ahonnan akár el is tűnhetnek a keresztyén közösségek.  FORRÁS: WWW.REFORMATUS.HU

Képzések indulnak Debrecenben A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) felvételt hirdet a 2021/2022-es tanévre az alábbi szakokra: református teológia osztatlan MA szak – nappali tagozat; református teológia szak, lelkész szakirány – nappali tagozat; vallás- és nevelőtanár osztatlan szak (tíz félév) – nappali tagozat; vallás- és nevelőtanár osztatlan mesterképzés hitoktató, lelkész vagy tanár szakképesítésre épülve – levelező tagozat; katekéta-lelkipásztori munkatárs BA szak, katekéta szakirány – nappali és levelező tagozat, református kántor BA szak – nappali tagozat; hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szak (pedagógiai végzettségre épülő); teológia minor részismereti képzés (a teológiatudomány iránt érdeklődőknek és a hitéleti mesterszakra jelentkezés előfeltételeként). A hittanár-nevelőtanár szak egyszakos formája mellett a Debreceni Egyetemmel közösen induló kétszakos, nappali tagozatos, tíz féléves képzésekre is lehet jelentkezni: hittanár-nevelőtanár–magyartanár; hittanár-nevelőtanár–történelemtanár és állampolgári ismeretek, hittanár-nevelőtanár–német nyelv és kultúra; hittanár-nevelőtanár–hon- és népismeret. A szakpáros tanárképzés során a hittanár-nevelő szak mellett a választott másik szakjukon is tanári képesítést szerezhetnek az érettségizett és református egyházban konfirmált fiatalok. A DRHE-n a szakhoz szükséges teológiai, módszertani, pedagógiai és pszichológiai, valamint gyakorlati felkészültséget szerzik meg a jelentkezők, a közismereti szakhoz tartozó ismereteket és gyakorlatokat a Debreceni Egyetem biztosítja számunkra. A jelentkezési határidő: 2021. február 26. Az alkalmassági vizsga időpontja, további információk, valamint jelentkezési lap a drhe.hu/felvetelizoknek honlapon található.  HALOTTUNK

Király Balázs, az abaújszántói mezőgazdasági szakközépiskola nyugalmazott tanára, az erdőbényei, simai, szegilongi gyülekezetek tiszteletbeli főgondnoka életének kilencvennyolcadik évében megtért Istenéhez. Az erdőbényei temetőben február 12-én adtak hálát a tudományban folyamatosan megújuló, a szolgálatban fáradhatatlan életéért. „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött.” (Jób 19,25)

| EGYHÁZI ÉLET | A HEKS humanitárius segélye megérkezik Szíriába

Ledöntötték Haraszti Petőfi-szobrát – Vasárnap virradóra ismeretlenek ledöntötték talapzatáról a horvátországi magyarság első köztéri Petőfi-szobrát – tájékoztatta a médiát Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke. A szobornak otthont adó Haraszti református lelkipásztora a bama.hu megyei hírportálnak elmondta, bár az elkövetők nem vitték magukkal a bronzból készült alkotást, a helyi magyar közösség mégsem magyarellenes atrocitásra, hanem fémtolvajok tevékenységére gyanakszik – hozzátéve, hogy a rendőrségen természetesen feljelentést tettek, az emlékművet mielőbb helyreállítják. A néhány száz fős szlavóniai településen 2014-ben állították fel Petőfi Sándor mellszobrát, Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotását, amelynek talapzatán magyar és horvát nyelvű felirat hirdeti: „költő és hazafi”. Azóta a falu magyarjai évről évre a szobornál ünneplik meg március 15-ét. A szobrot nem állíthatták volna fel a helyi reformátusok támogatása nélkül. – A mi morcos Petőfink elgondolkodtatja azokat, akik rátekintenek – nyilatkozott a Reformátusok Lapjának korábban Szenn Péter. A püspök szerint a Petőfi-szobor jelentősége, hogy emlékeztet és a magyar megmaradást szimbolizálja.  FORRÁS: WWW.REFORMATUS.HU FELHÍVÁS FELTERJESZTÉSRE A 2021. ÉVI PEDAGÓGUSKITÜNTETÉSEKRE 1997-ben ZS-14/1997. számú határozatával alapította meg a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinata azt a két kitüntetést, amelyekkel 2021-ben immár huszonnegyedik alkalommal ismerhetik el a református pedagógusok teljesítményét. Makkai Sándor-díj – a református nevelési eszmények átültetéséért a min­­den­­napi pedagógiai gyakorlatba. Adományozásának feltétele: többéves óvó­női, tanítónői vagy tanári tevékenység magyar református köznevelési intézményben, kiemelkedő szakmai munka, példamutató emberi-hitbeli magatartás. A díj évente három pedagógusnak adományozható, akik közül egynek mindig határon túlinak kell lennie. A díjat 2021. augusztus 28-án, a 2021/2022. tanév országos református tanévnyitó istentiszteletén adják át. Az Imre Sándor-díj a református iskolaügyért végzett áldozatos munkáért adható. Adományozásának feltétele: többéves iskolavezetési vagy a refor­ mátus oktatásügyért más területen folytatott kiemelkedő tevékenység, példa­mutató emberi-hitbeli magatartás. A díj évente egy pedagógusnak ado­ mányozható. A díjat 2021. november 18-án a Zsinat ülésén adják át. A felterjesztéseket a kitüntetésekre 2021. március 31-ig az MRE Zsinati Oktatási Irodájának címére (1427 Budapest, Pf. 643) kérik eljuttatni. A jelö­ lésekhez csatolni kell az intézmény fenntartói igazgatótanácsának támo­ gató véleményét is (ha működik igazgatótanács az intézmény mellett). A peda­góguskitüntetések odaítéléséről a Zsinat ez év tavaszán határoz.

MEGÚJULÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS A SVÁJCI REFORMÁTUSOKKAL

Januártól új országprogram keretében folytatódik a Svájci Református Egyházak Segélyszervezete (HEKS) és a Magyarországi Református Egyház stratégiai együttműködése. Hosszas előkészítést követően a napokban aláírt megállapodás értelmében 2021 és 2024 között – az elmúlt négy évhez hasonlóan – a cigánymisszió és menekültmisszió áll az egyházi együttműködés középpontjában. A megállapodás aláírói vallják, hogy a magas színvonalú szakmai együttműködésnél és a négy évre tervezett 460 millió forintnyi svájci adománynál fontosabb a közös szolgálatot megalapozó, az evangélium közös megértéséből fakadó meggyőződés: Isten országának értékeit és előízét már most megtapasztalhatjuk az Isten teremtményeinek méltóságát tiszteletben tartó, befogadó egyház és társadalom képében.  FORRÁS: WWW.REFORMATUS.HU

BORUM 2021 – zárt kapuk mögött

A járványügyi korlátozások miatt elmarad az idei Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fóruma (BORUM), de a szokásos borversenyt megtartja a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány. A versenyt Budapesten, a Zsinati Hivatal épületében tartják meg, amelyen a magyarországi szabályok értelmében nem lehet személyesen jelen lenni. A nevezők postán juttathatják el boraikat az eseményre, de a szervezők igyekeznek megoldani, hogy tájegységenként egyegy helyen személyesen is le lehessen azokat adni. Postai cím: Református Közéleti és Kulturális Alapítvány, 1146 Budapest, Abonyi utca 21. A postán beküldött borok beérkezési határideje: 2021. március 2.  FORRÁS: WWW.REFORMATUS.HU 2021. február 21.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Most Varga Jánosné Simon Erzsébet nyíracsádi presbitert kérdeztük. Ha visszaemlékezem, azt látom, hogy amikor Istenre bíztam a gondjaimat, akkor végül mindig beteljesült a kérésem. Tudom, hogy csak Isten segítségével alakulhatott így az életem. Szeretem azt a mondást: ha Isten velünk, kicsoda ellenünk. Ezt éreztem egész életemben, és érzem ma is. Édesanyám mondta mindig: majd a Jóisten kiparancsolja – tényleg igaza volt.

Varga Jánosné Simon Erzsébet a Nyíracsádi Református Egyházközség presbitere. A hétköznapokban is a közösségért él és dolgozik, a gyülekezeti szolgálatról azt mondja, az felemeli, megújítja és erőt ad.

4

1

Gyermekkora óta hitben nevelkedett? Szüleimmel, testvéreimmel mindig is jártam templomba, annak ellenére, hogy gyermekkoromban még tiltották a vallásgyakorlást. Bár hittan­órán emiatt nem tudtunk részt venni, otthon sokat imádkoztunk és minden vasárnap ott voltunk a gyülekezetben. Szívesen emlékszem vissza a vasárnapi teadélutánnal egybekötött ifjúsági körökre, ahol a szüleink sütötte sütemények mellett énekeltünk, színjátszócsoportba gyűltünk. Amikor harminc éve megválasztottak, szeretettel vállaltam a presbiteri szolgálatot, húsz éve pedig a pénztárosi feladatokat is én látom el. A szívemen viselem a gyülekezet és egyházunk ügyét.

2

Nemcsak presbiter és pénztáros a nyíracsádi egyházközségben, hanem a közösség motorja is. Mit jelent önnek a gyülekezet? Nagyon sokat. Szeretek segíteni és tenni a közösségért. Ha Isten erőt ad, akkor amíg élek, végezni fogom szolgálatomat, mert ez mindig megújít és feltölt. A templom a második otthonom. Ott dolgozom mellette, a gyógyszertárban, így ha napközben néha nincs kifejezett feladatom, akkor átmegyek: szétnézek, elcsendesedek kicsit.

3 30 Reformátusok Lapja

Volt-e olyan élménye, amely valami miatt meghatározó volt a hite szempontjából?

2021. február 21.

Volt-e az életében olyan esemény vagy megtapasztalás, amely valami miatt meghatározó? Édesanyámnak betegsége következtében levágták a lábát, és ezt nagyon rosszul viselte. Öt éven át mindennap hajnalban keltem, hogy munka előtt el tudjam látni. Sokat imádkoztam, hogy Isten segítsen, adjon erőt ahhoz, hogy ezt a feladatomat el tudjam végezni. Amikor már nagyon erőtlenedett, arra kértem Istent, hogy csak mi, a három gyermeke legyünk ott vele, amikor elmegy, ez végül így is lett. A temetés után pedig azt kértem az Úrtól, hogy csak addig ne essen, amíg a rokonok itt vannak. Ahogy elment az utolsó vendég, elkezdett szakadni az eső. Akkor ezt mind jelnek vettem. Mindig abban bíztam és azt tapasztaltam, hogy Isten segítségével az ember fel tud állni a mélységből is. Számomra szüleim elvesztése volt a legmélyebb pont, de ezen is felül tudtam kerekedni. Ha Isten keresztet ad, erőt is ad hozzá.

5

A mindennapokban hogyan tapasztalja meg az Isten közelségét és gondviselését? A mindennapi munkámban, munkahelyemen, itthoni dolgaimban is érzem az ő jelenlétét, gondviselését. A hétköznapok során gyakran előfordul, hogy valakinek támaszt vagy vigasztalást kell nyújtani, és az Úr mindig ad ehhez számomra bölcsességet és erőt. Akkor is nagyon hálás vagyok, ha egy rövid beszélgetés után valaki késztetést érez arra, hogy vasárnap eljöjjön az Úr házába. Ezek az apró örömök sokat jelentenek, miközben – a magam módján – az Úr országát igyekszem én is építeni.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET