Reformátusok Lapja 2021/26. szám

LXV. ÉVFOLYAM,

26. SZÁM,

2021. JÚNIUS 27.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

A dolgok mögé nézni 9 771419 856007

ORSOLICS ZÉNÓT KÉRDEZTÜK FÜGGŐSÉGRŐL, SZTEREOTÍPIÁKRÓL ÉS TÉVHITEKRŐL

21026

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Adjad, hogy minden keresztyén elöljárók, királyok és fejedelmek békességben és egyességben élhessenek, hogy az ő békétlenségük által a külső társaság meg ne háboríttassék, és az Istennek gyülekezete el ne romoljon. (…) Terjeszd ki a te karodat, és fedezz be minket, kik a te nevedről nevezetünk, hogy a te örökséged ne pusztuljon el, légy segítségül azoknak, kik tebenned reménykednek, és a te nevedet hívják segítségül.  DIÓSZEGI KIS ISTVÁN (1635–1698)

6

8

16

30

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Bazánth Ivola

INTERJÚ • 6. Riasztás éjfél körül | Juhász Márton önkéntes tűzoltót, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatóját kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Ünnepnapból emléknap | T. Németh László vezércikke AKTUÁLIS • 8. Szolgálatra készen | A tizedik egységes zsinati lelkészképesítő vizsgán jártunk REFORMÁTUS ÉLET • 16. A közösség a legjobb gyógyító | Újra lehet táborozni – egyházi lehetőségeket térképeztünk fel GONDOLATOK • 23. Pillangóhatás | Nagy Károly Zsolt publicisztikája PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Bemutatjuk Kovács Imre polgári, újtikosi és tiszagyulaházai lelkipásztort

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. június 27.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

VI. 27. VASÁRNAP

VI. 27. HÉTFŐ

VI. 29. KEDD

VI. 30. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(2) „Ha Isten valakinek gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad…” (Préd 6) A gazdagság, pénz, vagyon nagy témáját, valamint az ebből következő hatalmat, azaz a kapcsolati tőkét hozza elénk ez az igeszakasz. Mindezek nagy gondot okoznak, mert észrevétlen foglyul ejtenek, és mindig több kell belőlük, miközben értékük mulandó. A beszédből sok van: romboló viták és perlekedések ezek, miközben a folyamatos beszédünk fárasztó. A törekvés pedig, amelyben az ember feláldozza a jelent, és illetéktelen területek után sóvárog, nevetséges és szánalmas. Mindezeket a témákat helyezzük azok újszövetségi kon­ textusába! A gazdagság bővelkedés az Isten megváltó szeretetében, amely Jézus Krisztust adja másoknak. A beszéd hallgatással kezdődik, hogy aztán az Igére figyelve Jézus Krisztusról tanúskodhassunk. Rudolf Bohren svájci teológus azt írja, hogy egyszerre birtokoljuk az Igét, mint az oroszlán mormogva a zsákmányát, és óhajtjuk azt, mint turbékoló galamb a magokat. Az 1. zsoltár igében gyönyörködő embere mindkettőt jelenti. A törekvés kapcsán pedig elmondhatjuk, hogy a feltámadott Jézus Krisztus örökkévaló jelenében élve tesszük a dolgunkat, kérve arra az Úr áldását. Ebben a jelenben elrendezett a múlt, és reménységgel telik meg a jövő. ApCsel 25,8–12  86. zsoltár (9) „Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen…” (Préd 7) Van min bosszankodni. Egyrészt: sok bajt okozunk egymásnak mi, emberek. Másrészt: sok tekintetben átéljük e világban a tehetetlenségünket, és ez bosszúsághoz vezet. Ez a tehetetlenség a halál napján csúcsosodik ki, a gyász idején (1–6). A kettő között pedig hemzsegnek a földi létben megtapasztalható bosszantó esetek. A bosszúság azonban gyarló, óemberi indulat, megmutatja, milyenek vagyunk önmagukban. Az is beszédes, hogy milyen esetek felett és hogyan bosszankodunk. A bosszúságból halálos harag, agresszió, bosszú fakadhat. A bosszúság jelzi, hogy nincs igazi kapaszkodónk, rámutat a hitbéli állapotunkra. Tartsunk önvizsgálatot: hányszor vagyunk feszültek, idegesek, indulatosak. Kívül még uralkodunk magunkon, de belül zakatol a szívünk, mindenünk; szinte robbanásra kész állapotban vagyunk. A bosszúság rámutat: az embernek megváltásra van szüksége. A bölcs tanács, amit itt olvasunk, fontos: ne bosszankodjunk fel hirtelen! A bosszúság tönkreteszi a testet és a lelket, a magadét és a másét egyaránt. Ez a bölcs tanítás fontos, de ennél sokkal többre van szükség: Jézus Krisztusra, aki megszabadított minden hirtelen és meggondolatlan tettől, minden halálos bosszúságtól. ApCsel 25,13–27  71. zsoltár (2) „…a király parancsát meg kell tartani…” (Préd 8) Ebben a világban hatalom nélkül eluralkodna a káosz (6). A felsőbbség nem élhet vissza a hatalmával, de törvényes keretek között élnie kell azzal, számon kérve az embert: „Mit művelsz?” (4) A hatalom rendje szent kényszer alatt tart, hogy ne álljunk rá semmi rosszra (3), ne ismerjük meg a veszedelmet (5). Az e világi törvények mintája az Isten törvénye, amelynek magja a Tízparancsolat (2Móz 20,1–17). A törvénykezés gyakran részrehajló. A hatalom többnyire az érdekei alapján tájékozódik és dönt. Ezért gyakran eltűri, hogy egyik ember a másik rovására hatalmaskodjon, vagy azt, hogy a bűnös helyett az igaz legyen megbüntetve (9–14). Ugyanakkor tudnia kellene, hogy senkinek sincs hatalma a „szél” és a halál felett (8), valamint egyszer eljön az ítélet, a számadás ideje is (5). A fő kérdés mindig ugyanaz: mi lesz velünk a halál után? Pontosabban: hogyan állhatunk meg az Úr előtt? Isten Igéje ma is világos ebben: a bűnösnek nem lesz jó dolga, mert nem féli az Istent (13). Nem a tetteink tartanak meg bennünket (16), nem is az Istenről vallott pontos tanaink, hiszen nem birtokolhatjuk őt (17), hanem csakis az ő kegyelme. ApCsel 26,1–23  220. dicséret (1) „…Isten kezében vannak.” (Préd 9,1–12) Az igaz és bölcs ember bizonyosságban él, amellyel mindenkor tudja, hogy Isten kezében van az élete (1). Ennek a bölcsességnek egyik alkotóeleme az, hogy tisztán és józanul látunk ebben a földi életben, és nem remélünk többet tőle, mint amit e szétesett formájában adhat. Az igaz és bölcs ember tudja, hogy e világban minden érhet mindenkit (2), mert az emberek szíve tele van gonoszsággal és esztelenséggel. Noha mindnyájan hamarosan a holtak közé kerülnek, mégis folyamatosan „kínozzák” egymást (3). A bölcs embernek mindennap eszébe jut a halál, ez pedig alázatra indítja őt (4–6), és tudja, hogy minden nap kegyelem, ezért minden pillanatot örömmel és hálaadással ragad meg. Ennek a bizonyossággal teli bölcsességnek harmadik alkotóeleme az, amire, akire a kenyér és a bor, hitünk szerint mutat: életünknek Megváltója van, a feltáma-

Reformátusok Lapja 2021. június 27.

| AZ IGE MELLETT |

dott Jézus Krisztus (7). A prédikátor még csak annyit tudhatott, hogy meg fogunk halni, és a halottak emléke elvész, a holtak már semmiről sem tudnak, hiszen a halál megsemmisülés (4–6). Mi azonban ismerjük Jézus Krisztus evangéliumát: „…én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19) ApCsel 26,24–32  254. dicséret (17) „A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni…” (Préd 9,13–18) A nyugodt beszéd Isten ajándéka akkor, amikor az ostobák kiabálnak (17). Valljuk meg: csak az ő erejével tudunk bölcsek maradni, megőrizni a nyugalmunkat a méltatlan helyzetben. Adott esetben akár hallgatni is kell, semmint hogy visszakiabáljunk. Egyetlen ostoba sok embert tehet tönkre, de egyetlen bölcs sok életet menthet meg a beszédével, amelyet a Szentlélek ereje, szeretete, józansága tesz nyugodttá (18). A bölcsességről azt is írja az Ige, hogy senkit nem különböztet meg gyarló emberi szempontok szerint. Az Úrtól kapott bölcsesség másokban is felismeri a bölcsességet, az emberi mértékkel mérve nála „szegényebbek” életében is (13–16), és nem lesz személyválogatóvá, de soha nem is tagadja meg a saját értékeit mások gyarló érdekeiért. Allegóriává lett számomra ez a példázat. Kicsiny, mulandó város lakói vagyunk ezen a földön mindnyájan (14). Eljött értünk a szegény bölcs, hogy a nagy, de ostoba királyok hatalmaskodásaitól megmentsen minket (15). Mi azonban nem törődtünk megmentőnkkel (16). Minden hit, minden bölcsesség ott kezdődik, amikor az értünk szegénnyé lett király, Jézus Krisztus előtt leborulunk, és újjászületve az ő mentő szeretetébe, annak cselekvő képviselői leszünk a magunk helyén. ApCsel 27,1–8  462. dicséret

VII. 1. CSÜTÖRTÖK

(16) „Jaj neked, ország, ha királyod…” (Préd 10) Egyetlen nehéz ember tönkretehet körülöttünk mindent, vagy egyetlen tévedéssel szétzúzhatjuk életünket (1). Valóban, ma is hatásosabb az ostobaság a bölcs tisztességnél. Nekünk azonban nem hatni kell, hanem evangéliumot hirdetni és szolgálni, a többit az Úr elvégzi. Manapság is minden munkának, hivatásnak megvan a maga nehézsége (8–11). A prédikátor még azt is hozzáteszi, hogy az ostobát kifárasztja a munkája (15–18). Fontos odaadóan, szorgalmasan tenni a dolgunkat úgy, hogy mégse csak arról szóljon az életünk. Nem mindegy, mennyi időt, energiát fektetsz a munkádba, mert az életfeladatod sokkal több ennél. Több az élet, mint pénz és vagyon, de a világban, ahol minden élelemtermelő, kétkezi munkát elfelejtettünk, végképp csak pénz kell mindenhez, ami megélhetés (19). Nagy kiszolgáltatottság ez! De mi kell ahhoz, hogy bölcsek lehessünk? A Péld 1,7 szerint a bölcsesség kezdete az Isten félelme, amely pedig nemcsak az Úr szentsége előtti megrendülés, hanem annak megtapasztalása, hogy ez a hatalmas Isten lehajol érettünk, kézbe veszi töredékes életünket, megtart, megvált és újjászül minket erre a „bölcs”, szent életre. A mi királyunk Jézus Krisztus; a mi országunk az Isten országa, ezért a mi országunknak nem lesz „jaj…” (16) ApCsel 27,9–26  394. dicséret

VII. 2. PÉNTEK

(5) „…nem ismered Isten munkáját…” (Préd 11,1–8) „Nem ismerjük Isten munkáját.” Mit ért ezen a szentíró? A részleteket nem tudjuk, a mai napot és a holnapot sem ismerjük, a távolabbi jövőt még kevésbé látjuk. Ahogy az élet formálódása és a szél járása is titok – annak ellenére, hogy a tudomány már sok elemét megfejtette azoknak –, akként titok az Úr munkája. Nem birtokoljuk az Istent (3). Nem ismerjük a munkáját minden részletében. Egyet tehetünk: minden reggel imádságos reménységgel felkelünk, és bosszúság nélkül tesszük a dolgunkat estig, valamikor még sötétedés után is, közben örülünk, és az örömben sem bízzuk el magunkat, mert istenfélelemmel, hittel felkészülünk a sötétebb napokra is. Külön kitér a prédikátor itt a fiatal évekre. Örvendezzünk, de felelősen, mert Isten előtt ezekről az éveinkről is számot kell adnunk. Van bűnbocsánat, de sok fiatalkori tévesztés következményeit egész életünkben viselnünk kell (11,4–10). Nem ismerjük Isten munkáját minden részletében, de a lényeget Isten kijelentette nekünk: ő mindeneknek Ura, mi pedig az ő népe vagyunk, legelőjének nyája (Zsolt 100), akiket teremtett, gondviselő szeretetével körbevesz, és akiket Jézus Krisztusban megváltott. Ezért nekünk a sötétebb időkben is van reménységünk, világosságunk és üdvösséges örömünk (Zsolt 119,105). ApCsel 27,27–44 151. dicséret

VII. 3. SZOMBAT

2021. június 27.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Létezett egy erősen református kötődésű szervezet, amellyel 2019ben találtunk egymásra. Az akkor viszonylag friss egyesületnek tagja lett a Református Szeretetszolgálat, majd nevet váltottunk, így jött létre a mentőcsoport. Most elsősorban kutyás kereséssel foglalkozik a csapat, a kollégáim például eltűnt személyek felkutatásánál segítenek. De tudunk segíteni kisebb károk helyszínén, gondolok például viharkárokra, belvízre vagy kisebb tűzesetekre. Megelőzésben, például árvízi védekezésben is tudunk segíteni. Amióta létezik az MRSZ Kutató- és Mentőcsoportja, terveztem, hogy szeretnék velük menni egy bevetésre. Kárhelyszínre nem mehet bárki, negyvenórás tanfolyamot kell elvégezni hozzá. Tavaly év elején sikeres vizsgát tettem, így hivatalosan önkéntes tűzoltó lettem. Azóta kerestem az alkalmat, hogy mikor tudnék akcióhoz csatlakozni. Egy mentőcsoportos megbeszélés miatt éppen Debrecenben voltunk, amikor a kollégáimmal bejelentkeztünk a hivatalos applikáción keresztül, jelezve, hogy az irányítás jelzést küldhet nekünk. Néhány óra múlva, éjfél körül jött a riasztás. Négy és fél percem volt felvenni a menetfelszerelést, és egy szirénázó autóban találtam magam a bajtársaimmal. Felfokozott állapotban voltam.

Riasztás éjfél körül „Ja, önkéntes vagy, és ez az első riasztásod? Így már értem, miért cipekedtél olyan lelkesen” – mondta egy hivatásos tűzoltó HEGEDŰS Juhász Mártonnak, a Magyar Református MÁRK Szeretetszolgálat (MRSZ) ügyvezető igazgatójának, aki éles bevetésen vett részt. Hogyan lehet valaki önkéntes tűzoltó? Milyen új egységeket szerveznek? Juhász Mártont kérdeztük. Gyerekkori álma volt, hogy tűzoltó legyen. Végül hogyan vezetett más irányba az élete? Szociálpolitika szakon tanultam Debrecenben, és egyszer hazafelé sétálva megálltam a Böszörményi úti tűzoltólaktanyánál – így kezdődött a történet. Persze fiúgyermekként az óriási, piros, száguldó autókat látva én is tűzoltónak készültem, ahogyan szerintem sokan mások is. Valahogy bennem ez az érzés még az egyetem alatt is megmaradt. Úgy éreztem, ha ezzel foglalkoznék, még hatékonyabban tudnám segíteni az embereket, mint a szociális szférában. A portaszolgálatot teljesítő tiszt, akivel összetalálkoztam, elmondta az erőnléti elvárásokat, és én teljesíthetőnek éreztem a dolgot. Aztán odaért a felsorolásban az alkalmassági vizsga utolsó pontjához, hogy majd egy tűzoltóautó létrájának tetején, teljes menetfelszerelésben, szeles időben kell feladatot teljesítenem. Elfogadtam, hogy a tériszonyom miatt ez mindennapos munkának nem nekem való. Hogyan lett most mégis önkéntes? És mióta van az MRSZnek Kutató- és Mentőcsoportja? 6

Reformátusok Lapja 2021. június 27.

Mi volt a feladat, hova riasztották az egységüket? Egy tizenöt méteres fának csőtörés miatt felázott a gyökere, az útra dőlt, leszaggatta a felsővezetékeket. Egy futár belegabalyodott abba, szédült, a mentők vitték el, de nem lett nagyobb sérülése. A hivatásos tűzoltók munkáját segítettük a helyszínen, én a fa darabjait hordtam le az útról. Hegedüs Gábor, a mentőcsoportunk vezetője a forgalomirányításba kapcsolódott be. Izgalommal töltött el, hogy teljesül a gyerekkori álmom. Ahogy a Szentírásban olvashatjuk: „Kérjetek, és adatik nektek...” (Mt 7,7) Hatalmas élmény volt, hogy segíthettem. Nem ismerjük Isten útjait, vannak álmok, amelyek sosem teljesülnek, és lám, vannak, amelyek húsz év után igen. Tudom, hogy a riasztás akár tragédiát is jelezhet – hálás vagyok, hogy így is valóban szolgálni és segíteni tudok a bajba jutottaknak.  FOTÓ: REFLAP-ARCHÍVUM ÖN IS LEHET REFORMÁTUS TŰZOLTÓ! A meglévő debreceni és a most szerveződő budapesti és ózdi csoporthoz is vár önkénteseket a Magyar Református Sze­re­tet­ szolgálat Kutató- és Mentőcsoportja. A következő negyvenórás önkéntes tűzoltókat képző tanfolyam szeptemberben indul.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

T. NÉMETH LÁSZLÓ

Ünnepnapból emléknap A szerző történész, lapszerkesztő, újságíró

Uram, Jézus, segíts! – fohászkodott a magyar református gazda Péter-Pál napján, mielőtt nekikezdett a nagy munkának. Ünnepnap volt ez. Az aratás ünnepe. És miért a múlt idő? Mert hatvan évvel ezelőtt lezárult egy szomorú időszak. Mégpedig a hagyományos magyar paraszti társadalom felszámolásának alig több mint másfél évtizede. 1961-re államosították a magyar mezőgazdaságot, és ezzel együtt megsemmisítették az egyik legfontosabb egyházfenntartó és nemzetmegtartó társadalmi réteget. Június 29-én, Péter-Pál napján emlékezünk. Tizedik éve kimondva is. A kulákként megbélyegzett gazdák emlékét idézzük fel, azokét, akiket a kommunista diktatúra állami erőszakkal üldözött. Kiket minősítettek kuláknak? Papíron a huszonöt

„A gyülekezetekben, ahol megmaradt – a püspök szavaival élve – a »lelki birtokállomány«, az Ige a kényszerkollektivizálás után is hangzott, a csendes imádságokat pedig senki nem vehette el.” kataszteri holdnál nagyobb földterületet birtoklókat, vagy akiknek a tulajdona többet ért háromszázötven aranykoronánál. Papíron. Valójában a „kulák” fogalom politikai kategória volt: bárki az lehetett, és így a hatalom ellenségévé válhatott, aki a kommunisták számára nem volt megbízható. A hagyományos parasztság vezető rétege ilyen volt. Mint ahogy az egyház is útjában állt a diktatúrának. A minap beszélgettem az emléknapról szóló törvény előterjesztőjével, Varga László nyugdíjas lelkipásztorral, korábbi országgyűlési képviselővel. Ő egyrészt családi okok, másrészt a gyülekezeti tapasztalatai miatt tartja fontosnak, hogy a meghurcolt gazdákra emlékezzünk. Apósát ás anyósát kuláknak minősítették, mert öt hold szőlő volt a tulajdonukban. Nincstelenekké váltak, pedig korábban izsáki középparasztok voltak. A kuláküldözés után be kellett lépniük a téeszbe. Felesége tízévesen napszámba járt, mert mindenüket elvették, és származása miatt nem járhatott a kertészeti egyetemre. De nem csak a saját családja küzdelmeit látta a lelkipásztor. Tíz évig szolgált a tiszakécskei gyülekezetben, ahol olyan családokkal állt közvetlen kapcsolatban, amelyeket szintén megbélyegeztek. Az ókécskei városrészen éltek azok a református

gazdák, akiket teljesen ellehetetlenítettek. A település és a gyülekezet is belerokkant a téeszesítésbe. A főutca gyakorlatilag kihalt, mert a fiatalok nagyobb városba mentek dolgozni, vissza pedig már nem költöztek. – A református egyház gerincét törték meg a parasztság tönkretételével. A kuláknak bélyegzett emberek voltak a presbiterek, a megbecsült tagjai a falunak. Tiszakécskén a presbitérium nyolcvan százalékát ők alkották. A kulák­ üldözés után pedig a gyülekezet is megfeleződött – emlékezik vissza Varga László. A parasztság gerincének megtörése már 1945-ben megindult a földosztással, amelynek ugyan voltak eredményei, de megelőzte a földelkobzás, és együtt járt a helyi földosztó kommunisták terrorjával. Majd jöttek az újabb erőszakos intézkedések: a kuláküldözés, a beszolgáltatások, a kínzások és a kitelepítések, a kuláklista és a téeszesítés. És a sort sajnos még tudnánk folytatni. Amikor 1956 őszén, majd a következő hónapokban a magyar gazda úgy látta, hogy ismét dolgozhat majd az egyéni parasztgazdaságban, újra jött az állami erőszak: a kényszerkollektivizálással három év alatt téeszekbe szervezték az egyéni gazdaságokat. Ezzel végleg megszűnt a hagyományos paraszti réteg, és ez a kollektív trauma az egyház mindennapjaira is kihatott. Az izsáki és a tiszakécskei példa is megmutatja számunkra, hogy a szovjet iránymutatás szerint cselekvő magyarországi kommunisták közösségeket romboltak szét. Az erőszakos iparosítás céljának megvalósításáért felszámolták a hagyományos paraszti társadalmat, és az egyház, a kommunisták másik nagy ellenpontja, ezáltal is nehéz helyzetbe került. Ravasz László egykori püspök szerint az intézményesített egyház „spirituális ÁVÓ” lett, de mint visszaemlékezésében írja, „az élő gyülekezet elbírja a halott egyházat is”. A gyülekezetekben, ahol megmaradt – a püspök szavaival élve – a „lelki birtokállomány”, az Ige a kényszerkollektivizálás után is hangzott, a csendes imádságokat pedig senki nem vehette el. Bár a kommunista hatalom a lelkekben is változást akart, az egyház még ma is él. Hogy miért? Erre Ravasz László néhány évtizeddel korábban megadta a választ: „Az Ige és a Szentlélek reálisabb hatalom, mint bármely fizikai erő, képes arra, hogy átalakítsa és megmentse a világot.”  2021. június 27.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Szolgálatra készen

Nyolcvanöt lelkipásztorjelölt tett tanúbizonyságot felkészültségéről az elmúlt hetekben a tizedik egységes zsinati lelBALOGH-ZILA készképesítő vizsgán. Az erre a pályára kéTEODÓRA szülők, valamint a diplomájuk honosítását kérők gyakorlati és elméleti ismereteikről, illetve elhivatottságukról adtak számot az ország minden tájáról és a határon túlról érkező egyházi vezetők előtt. – Az egész egyház felelőssége a lelkészképesítés és a lelkipásztori pályára való alkalmasság megállapítása – mondta Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára két vizsga között a Magyarországi Református Egyház (MRE) budapesti központjában. A Zsinati Lelkészképesítő Bizottság előadója fontosnak tartja, hogy 2011 óta a jelöltek rátermettségét megítélők között minden magyarországi egyházkerület képviselteti magát, sőt, a határon túli egyháztestek küldöttei is jelen vannak. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a közösség útra indító szeretetét, ugyanakkor a pályával járó felelősséget is érezzék a fiatalok.

A FELTÉTELEK Hatéves teológiai tanulmányokon vannak túl azok a jelöltek, akik a központi vizsgákra érkeznek. Elméleti képzésük mellett rövidebb-hosszabb gyakorlatokon is részt vesznek, utolsó tanulmányi évükben pedig segédlelkészi feladatokat látnak el egy-egy közösségben. Felszentelésük előtt azonban számot kell adniuk elhivatottságukról és arról, hogy teológiai ismereteiket a való életben is képesek alkalmazni. Meghatározott számú vasárnapi, illetve alkalmi prédikációt előkészítő tanulmányokat, valamint hittanóravázlatot kell leadniuk és megvédeniük. A vizsgázóknak olyan alapvető témákban is meg kell szólalniuk, amelyek a gyülekezeti tagok mindennapi életét érinthetik. Ilyenek például az élet kezdetén és végén felmerülő etikai kérdések, az állam és az egyház viszonya, valamint az egyház és a társadalom kapcsolatrendszerében felmerülő további kérdéskörök megítélése.

BIZTONSÁGBAN NEKIVÁGNI – A vizsgákon a fő hangsúly az útra indításon van. A jelölteknek ezeken az alkalmakon az egyház támogató szeretetét, illetve a belső, isteni elhíváson túl a külső, egyházi elhívást is 8

Reformátusok Lapja 2021. június 27.

érezniük kell. Ilyenkor beszélgetünk velük eddigi tapasztalataikról és arról, hogyan készülnek szolgálatukra – hangsúlyozza Fazakas Sándor. Úgy tűnik, az általa leírt légkör megteremtése ebben az évben sikerült – legalábbis ez derül ki a megkérdezett vizsgázók válaszaiból. – Fontos, hogy itt – az egyházi kereteken belül – személyesebb kapcsolatba kerülhetünk vezetőinkkel. A megméretésen túl ez pecsét a szolgálatunkra – fogalmaz Strifler Zoltánné, aki a Pápai Református Teológiai Akadémián szerzett oklevelet. A többi teológus hasonlóan vélekedik. – Úgy jöttünk ide mindannyian, hogy bízunk benne: ha Isten szeretné, hogy szolgáljunk, átvisz minket ezen a vizsgán.

| AKTUÁLIS |

„A vizsgákon a fő hangsúly az útra indításon van. A jelölteknek ezeken az alkalmakon az egyház támogató szeretetét, illetve a belső, isteni elhíváson túl a külső, egyházi elhívást is érezniük kell. Ilyenkor beszélgetünk velük eddigi tapasztalataikról és arról, hogyan készülnek szolgálatukra.” (Fazakas Sándor)

Ugyanakkor azzal a reménységgel is érkeztünk, hogy később, szolgálatunk idején segítséget jelent majd, hogy a felkészülés alatt találkoztunk azokkal a gondokkal és kérdésekkel, amelyek gyülekezeteinkben is felmerülhetnek. Persze ehhez várjuk a Szentlélek segítségét – mondja Marton Krisztián, aki szintén Pápán végzett.

HONOSÍTÁSI ELJÁRÁS Nem csupán a tanulmányaikat nemrég befejezők vesznek részt a megméretésen, hanem olyanok is, akik akár már évtizedek óta a pályán vannak, de diplomájukat és tapasztalatukat a határ másik oldalán szerezték. Ők különbözeti vizsgákat 2021. június 27.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

A VÍRUS MIATT PÓTOLTAK Az elmúlt hetekben a koronavírusjárvány miatt 2020-ban elmaradt vizsgák pótlása történt meg. A június 10-én és 11-én, valamint június 22. és 24. között rendezett egységes számonkérésen megjelenő teológusok eredetileg tavaly szeptemberben vizsgáztak volna. Az idén végzett hallgatóknak szeptemberben kell majd teljesíteniük.

tesznek: egyházjogi és -történeti tételekből is számot kell adniuk, valamint az egyház és a társadalom témakörben is bizonyítaniuk kell jártasságukat. Imre István Zoltán is ilyen típusú vizsgát tett ebben az évben. Ő a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben szerzett diplomát 1997-ben, majd lelkésszé szentelték. Mezőségi és kalotaszegi gyülekezetekben szolgált, emellett a kolozsvári református gimnáziumban is tanított. 2016-ban, a változás szükségességét érezve Magyarországra költözött családjával. Két évig a balatonszárszói SDG Családi Hotel és Konferencia-központban dolgozott, majd a Somogyi Református Egyházmegye helyettes lelkészeként folytatta munkáját. Két évig az inkei közösségben is hirdette az igét. Februártól Kőröshegyen és annak körzetében beosztott lelkész, de diplomája honosítása után már önálló lelkipásztornak is választható. – Igazi megkönnyebbülést jelentett a sikeres vizsga, nagy kő esett le a szívemről, hiszen túl azon, hogy egyházjogilag más státuszba kerültem, a kisebbségi érzésemet is elnémította. Korábban azt gondoltam, hogy ugyan régóta szolgálok, valami mégis hiányzik. Egyetlen kollégám sem érzékeltette velem soha, hogy bármivel kevesebb lennék, csak mert nincs meg az átminősítő papírom, de ennek rendezetlensége megterhelt az elmúlt években. Hatalmas katarzisélmény volt a sikeres vizsga – fogalmaz Imre István Zoltán, és hozzáteszi: – Barátságos légkörben folyt a beszélgetés. Először az egyházjogi tételt fejtettem ki. 10 Reformátusok Lapja

2021. június 27.

A témám a lelkészválasztások menete volt, illetve annak tételes felsorolása, milyen anyagi forrásokra támaszkodhat egyházunk. Ezután az egyháztörténeti kérdések következtek. Az 1945 és 1990 közötti egyházi életről és annak változásairól kellett beszélnem.

A KÖZÖSSÉG SEGÍT HELYTÁLLNI – Nincs könnyű dolga ennek a generációnak, hiszen tagjai olyan időszakban próbálják megfogalmazni lelkészi identitásukat és erősíteni gyülekezeteiket, amikor korántsem magától értetődő a személyes elkötelezettség és a hit megvallása. Tudjuk, hogy a hívő keresztyén lelkipásztornak nem csupán teológiai ismeretekre van szüksége: személyisége, egyénisége ugyanúgy munkaeszköze, mint ahogyan a többi segítő szakmában dolgozónak. Személyes istenkapcsolata, hittapasztalata, elképzelése a hivatásról, a látott minták, példaképek befolyásolják a pályáját – fogalmaz Fazakas Sándor, aki azt is hangsúlyozza, hogy a most szolgálatukat megkezdőknek ugyanolyan szüksége van a hívő közösség támogatására és megtartó szeretetére, mint az évek óta lelkészi munkát végzőknek. A lelkészképesítő bizottság előadója szerint ezért is fontos tudatosítani a kálvini egyház sajátos jellemzőit: azt, hogy a különböző egyházi tisztségek kollegiális viszonyban állnak egymással, és közösen, egymást kiegészítve az egész hívő közösség javára teljesítik szolgálatukat.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| INTERJÚ |

„Ne gondoljuk, hogy mi védve vagyunk” KOCSIS JULIANNA

Családrendszer terapeuta, coach, felépült szenvedélybeteg – így mutatkozik be Orsolics Zoltán Zénó, aki húsz éven át vett részt egyházunk drogrehabilitációs és -prevenciós munkájában, jelenleg pedig magánpraxist vezet. Saját maga is megtapasztalta a szenvedélybetegségeket kísérő mélységeket – huszonévesen heroinhasználóként többször került életveszélybe. Két évtizeddel ezelőtt a Magyarországi Református Egyház (MRE) Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója (KIMM) Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Otthonának falai között talált rá a szabadulás útjára – egyben a hitre. Történetét írott formában is elérhetővé tette, Flashback című könyve 2018-ban jelent meg. A közelgő kábítószer-ellenes világnap kapcsán beszélgettünk függőségről, sztereotípiákról és a keresztyénséget övező tévhitekről.

Zacher Gábor toxikológus szerint a függő mindig függő marad, csak absztinensként éli az életét. Igaznak tartja ezt a kijelentést? Nem. Alapvetően két elmélet van nemzetközi szinten és Magyarországon egyaránt. Az egyik szerint a függésért felelős géneket kell keresni, orvosi szempontból világítják meg a témát, és úgy vélik, hogy aki függő, az az is marad. Vannak anonim segítőcsoportok, ahová akár életünk végéig eljárhatunk. Ezekben gyakran előfordul, hogy a tagok számolják, hány napja tiszták. Emellett van egy másik elmélet, amely közelebb áll hozzám – meg sokunkhoz. Az általam nagyra tartott Máté Gábor Kanadában élő magyar pszichiáter szerint a függőség mentális probléma – mondhatjuk, hogy betegség –, és szakemberek segítségével, feltárva a traumáinkat, ki lehet belőle gyógyulni. A drog- vagy bármilyen szerfogyasztás tünete a diszfunkciónak, a rossz működésnek. Én is így élem meg a hétköznapjaimat. Húsz éve vagyok tiszta, ’98-ban voltam terápián. Egészen más életet élek, más foglalkoztat azóta. Az tölti ki a szívemet és a gondolataimat, ami körülvesz, amivel foglalkozom. Ez pedig nem az, hogy esetleg visszaeshetek, vagy az, hogy hány napja, éve tudom tartani magam. Mert nem kell tartani magam: az eltelt évtizedek alatt többször volt már az orrom előtt kábítószer, élhettem volna vele – de nincs rá szükségem. Ide vezet az önismeret, a gyógyulás, az épülés, és ehhez nagy mértékben köze van a személyes hitemnek. Onnantól, hogy az Isten megkönyörült rajtam és meggyógyított, okafogyottá vált a szerhasználat.

Ezt lényegében szerváltásnak vélem. Úgy is fel lehet épülni, ha az anyagot lecseréljük erre a betegségtudatra: „Mindig függő maradok…”, ezzel együtt pedig a felelősséget is elhárítjuk magunktól. Azt gondolom, az én felelősségem az, hogy használok-e drogot vagy sem. Ott van az utcán – egy alkoholista esetében a boltban: naponta találkozik az alkohollal, amikor például éppen kenyeret vesz. De ő dönti el, hogy aznap iszik-e vagy sem. A betegségtudat elhárítja a felelősséget. Pedig igenis az én felelősségem, hogy használok-e újra valamilyen szert vagy sem. Ugyanakkor azért van a két megközelítési mód között mind a mai napig vita az egész világon, mert a két elmélet talán átjárható is egy ponton: a masszív alkoholistának nem mondhatom, hogy szociális ivó lehet – mert valószínűleg nem tud azzá válni.

Talán ez a ritkábban hallható vélemény, hiszen a témát érintő filmekből, sorozatokból rendre az idézett nézőpont köszön vissza. Ha valakinek nincs lehetősége tájékozódni, vagy épp mélyponton van, miközben egyébként változtatni akar az életvitelén, arra ez igencsak demotiválóan hathat. Hogyan lehet ezzel a predesztinációtudattal nekivágni a leszokásnak?

De ez nem csak a bulvárban érhető tetten. Meglehet. De ha a híradások mögé nézünk, akkor látjuk, hogy az ember nemcsak test, hanem lélek és psziché is, és valami elvezette a függőségig. Sokan mondják nekem is: „Nem akarom arra fogni, de…” A szocializációnk folyamat, tele élményekkel, amelyeket vagy fel tudunk dolgozni, vagy nem, de mindenképpen

Sok sztereotípia övezi a drogfogyasztást – például hogy a drogosok mind semmirekellők, akik képtelenek megálljt parancsolni a vágyaiknak. Erre gyakran ráerősítenek a tudósítások, amelyek az okokat nem, csak a következményeket taglalják, amikor például kábítószer-elkobzásról adnak hírt. A téma azért olyan népszerű, mert bonyolult. A függőséget nem lehet könnyen megindokolni. Összetettsége miatt pedig – hasonlóan a depresszió, a szorongás vagy akár a homoszexualitás kérdéséhez – nem tudjuk egyszerűen megmagyarázni, ezért igényesség kell, hogy a dolgok mögé nézzünk. A bulvármédiában nyilván egyszerűbb valamilyen hangzatos dolgot mondani.

2021. június 27.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

„Több keresztyén jár hozzám terápiára, akik mind komoly függőségekkel küzdenek. Ha azt hisszük, hogy minket ez nem érinthet, vagy struccpolitikát folytatunk, a kezelés elején biztosan sok energiánk megy majd el arra, hogy egyáltalán elfogadjuk: ez velünk is megtörténhet.”

12 Reformátusok Lapja

2021. június 27.

| INTERJÚ |

hatnak ránk. Ami ekkor történik, az általában meghatározza a felnőttkorunkat, a döntéseinket. A mai – főleg nagyvárosi – embert tízszer annyi stressz és szorongás éri, mint elődeinket. Régen kikapcsolódásképp kimentünk a természetbe, kirándultunk, sportoltunk, de napjaink stressz-szintjét ez már nem fedi le. Egészen más életet élünk ma, mint régen, és egészen más az a tér is, ahol feltöltődünk. Sokkal bonyolultabb témakör ez annál, mint ahogyan általában kezelik. Máté Gábort idézve: „A függőség nem változás, nem erkölcsi torzulás, nem etikai tévedés, nem a jellem gyengesége, nem az akarat kudarca, ahogy azt a társadalmunk ábrázolja, és nem is örökölt agybetegség, ahogy azt az orvoslás hajlamos látni, hanem valójában válasz az emberi szenvedésre.” Hogyan lehet ebből kigyógyulni? Szeretet és elfogadás segítségével. Ez az én személyes életemre is igaz: alezredes édesapám alkoholista volt. Lakótelepi srác voltam, aki kamaszkorában kereste a válaszait a kérdéseire, kereste az elfogadást, a szeretetet. Otthon többnyire balhé volt, rossz hangulat, ridegség, és ez elől menekültem az egyik helyi bandához. Ott nagyjából megkaptam a válaszokat – alkohol, kábítószer és kisebb-nagyobb bűnözés formájában ugyan, de volt egy csapat, amelyikben helyem volt. Később jöttem rá, hogy a terápia is valami ilyesmiről szólt, csak az teljesen pozitív légkörben. Ott is az „ide tartozol” érzése jelent meg. Ettől tudtam talpra állni. Persze a kegyelemnek ebben nagy jelentősége volt. Otthon ez nem volt téma – a ’70–’80-as években az alezredes apámnál semmilyen keresztyén kapcsolódásról nem lehetett szó. Akkor hogyan került képbe a református egyház rehabja? Mint minden tinédzser, a bandával mi is kipróbáltuk a cigarettát, az alkoholt. Később jöttek az illegális szerek: a hasis, a fű, a különböző tabletták – végül a heroin. Lassú lecsúszás volt ez. Voltak előttem válaszutak, amikor azt mondhattam volna, hogy ez már túl félelmetes, kiszállok. De a csoportnyomás és a valahová tartozni akarás mindig azt mondatta velem, hogy menjek tovább. A szüleimnél három év heroinozás után buktam le. Addig azt hitték, hogy csak iskolakerülő vagyok, és mindig a legrosszabb gyerekeket találom meg a telepen. Ez ugye a ’90-es években volt, amikor sokan még azt gondolták, hogy ilyesmi csak az amerikai filmekben eshet meg. A szüleim őrült kapkodásba kezdtek: voltam addiktológián, kórházi osztályon, jártam pszichiáterhez. De akkor már dacos is voltam: ha eddig nem vették észre, már ne akarjanak segíteni. Húszéves voltam ekkor, és tulajdonképpen ezt az utat választottam lassú halálnak. A heroin elfeledtette velem, mennyire tanácstalan vagyok. Habár féltem a fecskendőtől, viszonylag hamar már szúrtam is magam. Egy intravénás használó heroinista pedig egy éven belül már úgy néz ki, mint egy hajléktalan. Amikor aztán már mindent elvittem, eladtam otthonról, édesapám leültetett, és mondta, hogy ez így nem mehet tovább: vagy tegyem le a lakáskulcsot, vagy keressünk együtt egy helyet, ahol segítenek. Letettem a kulcsot, és elmentem. Onnantól mélyrepülés következett. Haza nem mehettem, junkie-tanyákon

laktam haverokkal, loptunk, csaltunk, hazudtunk, hogy megszerezzük a napi adagra való pénzt. Kétszer túladagoltam magam, újraélesztettek. Közben barátok tűntek el, haltak meg – annyira lent voltam akkoriban, hogy még ez se rázott meg igazán. Mi történt, hogy mégis fordulat jött az életében? Egyik éjjel az Örs vezér terén voltam. Kinéztem magamnak egy padot, hogy azon fogok aludni, a mellette lévő szemetesből kikandikáló kiflicsücsköt pedig a vacsorámnak szántam. Ekkor megszólalt a hangosbemondó: „Örs vezér tere, végállomás.” Utólag visszanézve ez isteni jel volt. Belém hasított, hogy nekem van itt most végem, nem a metróútnak. Nagyon rosszul voltam: napok óta nem ettem, elvonásom volt, egyedül voltam, ugyanabban a ruhában voltam már két hete, és azon gondolkodtam, hogy a metró vagy a troli alá ugorjak. És ahogy megszólalt a hangosbemondó – vagy maga Isten –, rájöttem, hogy ezt most be kell fejezni. Valami átfordult bennem akkor éjjel, és utána megkerestem az édesanyámat, aki mindig attól félt, hogy egyszer csak a halálhíremmel fogják keresni. Együtt elmentünk a korábbi pszichiáteremhez, és kértük, hogy ezúttal ne gyógyszert írjon fel, hanem javasoljon egy helyet – ne kórházat –, ahol le lehet állni. A faliújságon láttuk, hogy a református egyháznak van egy rehabja Ráckeresztúron. Fogalmam sem volt sem az egyházról, sem a keresztyénségről, féltem is, de úgy voltam vele, hogy ezt még nem próbáltam. Topolánszky Ákos és Bogárdi Szabó István felvételiztetett. Ők voltak az elsők, akik rám voltak kíváncsiak. Nem azt kérdezték, hogy mit, miért, mennyit drogozok, hanem azt akarták megtudni, ki vagyok én. Nem faggattak – beszélgettünk. Ez tetszett. De sajna több hónapos várólista volt. Végül eljutottam a vidéki kis terápiás házba, heten-nyolcan lehettünk bentlakók, a munkatársak pedig elfogadó, szeretetteljes légkört biztosítottak számunkra. Gyorsan beilleszkedtem, és elkezdtem magamon dolgozni, illetve másokat segíteni, miközben engem is segítettek. Elkezdtem foglalkozni a hittel: naponta volt áhítat, csütörtökön bibliaóra, vasárnaponként pedig istentisztelet várt. Nem bosszantotta, hogy mindezzel meg kell ismerkednie? Szoktuk mondani, hogy éhes ember nem válogat. Én nagyon éhes voltam lelkileg, a keresztyénségben pedig az elfogadást, a szeretetet, a jóságot tapasztaltam meg. Egy percig nem éreztem úgy, hogy rám tukmálják. A hit ajándék – nem lehet senkire ráerőltetni. Vagy mélyre mertük engedni a mindennapi áhítatokat, vagy átsuhant rajtunk. Sok olyan srác van a rehabon, aki felépül ugyan, de nem tér meg – ez is lehetőség. Mennyi ideig tart egy ilyen terápia? Egy évig. Én tíz hónapig voltam bent. A végén már sokat számít, kinek milyen háttere van család, erőforrás, végzettség, lakhatás tekintetében – egyéni utak vannak. Nekem ez a tíz hónap elég volt arra, hogy teljesen megforduljon az életem. Úgy jöttem el, hogy tudtam, mit akarok, mit keresek a Földön. 2021. június 27.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

És mit akart? Segítő akartam lenni. Ennek láttam értelmét. Rájöttem, hogy szeretek emberekkel foglalkozni. Szeretem őket, érdekel, hogy mi van velük – nem feltétlenül csak a függőkkel, hanem általában az emberekkel. Megadatott: elkezdtem ezt az utat járni. Leérettségiztem, főiskolára jártam – huszonhárom évesen kezdtem el az új életemet. Jó döntés volt, szeretem azt, amivel foglalkozom. Tavaly ősz óta már csak a magánpraxisomban dolgozom, de húsz évig a református misszióban tevékenykedtem.

den korosztályt jellemez ez a gond. A marihuána semmivel sem veszélyesebb a munka- vagy akár a pornófüggőségtől. Mert a lelkünkben hatalmas űr, hiányérzet van, amelyet be akarunk tölteni. Elsősorban nem a kábítószerekről, hanem a lelkünkről, az érzéseinkről, az életünkről, a céljainkról, a kapcsolatainkról kell beszélni. Az elmúlt év ezért is volt nagyon nehéz: túl a koronavírus okozta bizonytalanságon szeparálódtunk, elmagányosodtunk. Ránk ült a szorongás és a depresszió – még ha vége van is vagy lesz egyszer, a lelkünkben még rendet kell tenni.

Többek között az ön nevéhez fűződik a tinirehab, azaz a Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonának elindulása. Egy-két évvel a rehab után felhívott Erdős Eszter, a ráckeresztúri otthon alapítója, és meghívott mentornak. Akkor már a Válaszút misszióban dolgoztam. Megtiszteltetés és egyben az álmom volt visszamenni oda, úgyhogy vállaltam. Tíz évig voltam ott. Közben azt vettük észre, hogy egyre fiatalabbak jelentkeznek, tizenhat-tizennyolc évesek. Láttuk, hogy vagy családterápiát kellene végezni náluk, vagy létre kellene hozni egy tinirehabot. Utóbbi mellett döntöttünk, és én lettem a program vezetője. Kanadában gyűjtöttünk az indításhoz tapasztalatot. Ezután – Magyarországon elsőként – 2015-ben elkezdtük a munkát. A kamaszokkal nem könnyű, hiszen a korosztályuk egyik sajátossága a veszélykereső magatartás. Minden társadalmi rétegből jöttek hozzánk. A legfiatalabb kliensünk tizenkét éves volt.

Önnek a hitre jutás segített a leszokásban. De egy keresztyén, hívő családban, ahol alapból jelen van a hit, hogyan lehet szembenézni a függőség megjelenésével? És hogyan lehet felismerni, hogy mondjuk a sorozatfüggőség lényegében ugyanolyan romboló, mint az alkoholizmus vagy a kábítószerezés? Egy keresztyén család nem több vagy jobb annál, amelynek nem hívők a tagjai, mindegyik ugyanazokon a fázisokon esik át. Különösen igaz ez akkor, ha kamasz gyerek van a háznál, aki általában lázad a családi normarendszer ellen – ha az épp keresztyén, akkor az ellen fog lázadni. Nincs is ezzel baj, mert ha a hitünk elkötelezett, túl fogja élni ezt a vihart. De szembe kell néznünk azzal, hogy nem elefántcsonttoronyban, hanem a világban élünk. Nem arra kell berendezkednünk, hogy folyton azt vizslassuk, mi lehet veszélyes ránk nézve és honnan fogjuk felismerni a függőséget. Természetesen, hitelesen kell élnünk az életünket, és a próbatételekre olyan válaszokat kell adnunk, amelyeket mi is, a társunk meg a gyerekeink is hitelesnek tartanak. Nem kell elzárkózni valamiféle keresztyén elvárásrendszerben: ne gondoljuk, hogy mi védve vagyunk. Jó, ha tudjuk: minket is ugyanúgy érintenek a világi kihívások, mint másokat. Több keresztyén jár hozzám terápiára, akik mind súlyos függőségekkel küzdenek. Ha azt hisszük, hogy minket ez nem érinthet, vagy struccpolitikát folytatunk, a kezelés elején biztosan sok energiánk megy majd el arra, hogy egyáltalán elfogadjuk: ez velünk is megtörténhet. Azonban egy dologgal bizonyosan gazdagabb a megküzdéshez felhasználható eszköztárunk: mi már tudjuk, hogy van kihez fordulni.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

Említette, hogy a ’90-es években nehezen volt elképzelhető egy családnak, hogy a kamaszuk titokban drogozik, de ez ma is így van – különösen a jól szituált, akár keresztyén famíliákban. Minden háztartásban, így a keresztyénekében is ott van a „drog”: az alkohol, a nikotin, a különböző gyógyszerek. Több keresztyén családanyát ismerek, akinek a táskájában ott van a Frontin vagy a Xanax, amelyekre néhány éven belül könnyen rá lehet szokni, és nagyon nehéz róluk leszokni. Nem is vállalok gyógyszerfüggő klienst, csak úgy, ha előtte elmegy kórházi detoxifikációra, hogy kitisztuljon, mert veszélyes. Ugyanez az alkoholra is igaz. Egyiket sem lehet csak úgy letenni. A kábítószer ennél egyszerűbb. Ez sokak képzeletében épp fordítva él. Én a heroint Ráckeresztúron úgy tettem le, hogy semmilyen átmeneti szert nem adtak: azt mondták, igyak teát, meg beszélgessek. Tíz napig iszonyúan szenvedtem, és ez már csak azért is jó volt, mert megtanultam, hogy ezt én soha többet nem akarom újra átélni. Egy alkoholfüggőt viszont nem lehetne így lehozni, mert akár bele is halhat az elvonási tünetekbe. Egy gyógyszerfüggő is olyan rohamot produkálhat, amely alatt elharaphatja, lenyelheti a nyelvét. Tehát sokkal veszélyesebbek az életünkben jelen lévő mindennapi drogok – nem beszélve a különböző viselkedési addikciókról, mint a hatalom-, kütyü- és sorozatfüggőség, a vásárlási vagy a munkamánia. Mindenre rá lehet szokni. Nem kell hozzá kémiai szer, a pszichénk, a lelkünk indukálja. Min14 Reformátusok Lapja

2021. június 27.

SEGÍTSÉGET KÉRHET Ha önnek vagy családtagjának szüksége van rá, az alábbi elérhetőségeken keresztyén szakemberektől kérhet segítséget a leszokásban: MRE KIMM Fiatalkorúak Drogterápiás Otthona – drogterapia.hu Kallódó Ifjúságot Mentő Missziós Támogató Alapítvány Drogterápiás Intézet – zsibrik.hu Magyar Kékkereszt Egyesület – kekkereszt.org Bonus Pastor Alapítvány – bonuspastor.ro (Erdély) Nádej-Reménység Nonprofit Szervezet – resoc.eu (Felvidék) Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió – csongormisszio. hu (Kárpátalja) Kamasz Szerviz Hálózat Alapítvány – kamaszszerviz.hu Orsolics Zénó magánpraxisa – orsolicszeno.eu

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Adjunk hálát Istennek azért, hogy van feladatunk, amelyet másokért végezhetünk, hogy gondot viselhetünk egymásra. Egy gyülekezetben nemcsak a vezetőknek szól a megbízatás, hanem mindenkinek, még annak is, aki már nem tud a közösségbe járni, mert gyönge és beteges. A járvány alatt éppen az idős testvéreket kértük arra, hogy hívják fel telefonon a fiatalabbakat, akiket elkapott a csüggedés és depresszió. Az ő biztatásuk mindenki másénál hitelesebb és hatékonyabb volt. Mert az tud gondot viselni másokról, aki karbantartja testét, lelkét, szellemét egyaránt. „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20,28) Mit jelent gondot viselni másokról? Nem gyámkodást, különösen nem uralkodást, hanem nagy-nagy figyelmet. Figyelünk, kérdezünk, meghallgatjuk, terelgetjük a másikat. Az tud gondot viselni másokról, aki tudja, hogy kik a rábízottak és mire van szükségük. Egy tanárnak például lehet az egész osztálya. Egészen megható, amit egy iskolaigazgató mondott el magáról: nemcsak név szerint ismeri kétszáz diákját az iskolában, hanem pontosan tudja, hogy ki milyen családban él, kik a szülők, miféle gondokkal küzdenek, ki munkanélküli, kinek halt meg hozzátartozója. Ez a hívő asszony gondot visel minden tanítványára, mert hiszi és tudja, hogy ők a rá bízott emberek. Nem mindenkinek kell kétszáz embert számontartani – lehet, hogy csak tízet, ötöt, esetleg kevesebbet. Vállaljuk-e ezt, és tudjuk-e, mire van szükségük? Tudunk-e egyértelműen és tapintatosan melléjük állni? Tudjuk-e továbbadni azt, amiből mi is élünk, amivel Isten gondoskodó szeretete elhalmozott: örömét, jóságát és reménységét? Ha Isten a mi gondviselő Atyánk, miért kell nekünk gondot viselnünk magunkra és másokra? A két igazságot nem szabad kijátszani egymással szemben, ez hitünk alapvető paradoxonja. De meg kell találnunk az egyensúlyt: mi az én dolgom, mit bízott rám Isten, és mi az, amit ő végez el, így nem az én felelősségem? Gondot viselni magunkról: megtanulni egyedül Istennel lenni. Megtudni, ki vagyok én, hogyan kapok bocsánatot, több erőt, több örömöt és békességet Istentől ahhoz, hogy jó lelki állapotban legyek, és másokra is tudjak figyelni. „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (Zsolt 68,20) Isten gondoskodása nem teszi szükségtelenné az öngondoskodást és a felelősséget másokért. Sőt. Micsoda szent feladat és képesítés: Isten munkatársai lehetünk! Kit, kiket bízott ránk az Isten?  (Folytatjuk)

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, te adtál keretet az univerzumnak, szabályokat, amelyekhez nincs mit hozzátenni, amelyekből nincs mit elvenni. Mert örök és tökéletes a rend, amely akaratodból létrejött. Urunk, áldd meg napjainkat a felismeréssel: a rend értünk van. Ahol rend van, ott nincsenek véletlenek, nincs szerencse, nincs előre megírva az emberi sors. És az is a te rended része, hogy az általad adott szabályokon belül a döntés lehetőségét megadtad nekünk. Ezért nincs kire mutogatni, nincs kit számonkérni, nincs hibás és felelős életünk alakulásáért önmagunkon kívül. Hadd legyünk mi, keresztyén emberek azok, akik rendbe jött életükkel mutatnak fel téged a világnak, tudva azt, hogy ami volt, ami van és ami lesz, értünk van. Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Idők és körülmények Általános nézet és megállapítás, hogy a hívő ember nem lehet pesszimista, csak optimista, hiszen soha nincs egyedül, nem marad magára, mert az Úr vele van és gondja van rá. Ennek ellenére a Szentírásban többször is találkozunk olyan személyekkel, akik megfáradnak, megkeserednek, már-már szinte fel akarják adni küldetésüket és életüket (Illés, Jeremiás, Jónás). Heti bibliai szakaszaink sorában olvashatjuk A prédikátor könyvét, amely különösen is pesszimista hangvételű, hiszen az egész könyvben visszatérő motívumként ismétlődik: „Minden hiábavalóság!” (Préd 1,2) A könyvet végigolvasva azonban sokkal inkább azt kell megállapítanunk, hogy a könyv és szerzője nem pesszimista, hanem realista, hiszen ezt írja: „Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.” (Préd 9,11) Szomorúan tapasztalhatjuk világunkban ugyanezeket a dolgokat, és félő, hogy sosem lesz változás ezekben. A prédikátor könyvének szerzője azonban rámutat arra is, hogy az idő adja meg a dolgok értelmét és helyét, mert „megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” (Préd 3,1). Nem minden esetben van helye a nevetésnek, nem minden esetben van helye a sírásnak, mert ezek is függnek az időtől és a körülményektől. Nem tehet akármit és akármikor az ember, ennek a kettőnek a szoros összetartozása különösen meghatározza a hívő ember életét. Egyet azonban sosem szabad elfelejtenie, hogy az Úr felette áll az emberi időknek és körülményeknek, mert „kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (Jn 1,1.3)  SZETEY SZABOLCS 2021. június 27.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

A közösség a legjobb gyógyító HEGEDŰS BENCE

A tábor a közösségépítés egyik, ha nem a legjobb formája, éppen ezért is népszerű minden generáció tagjai között. Az egyénekhez hasonlóan a gyülekezeteket is megviselte a koronavírus-járvány miatti izoláció, ezért különösen fontos most a kapcsolatok újbóli megerősítése. A vírus miatti bezártságnak a magány mellett kilókban mérhető mellékhatása is volt, amelyen szintén segíthet a táborozás. Összeállításunkban bemutatjuk, hogyan várják az idei szezont a gyülekezetek és a táborhelyek.

Talán ez a nyár más lesz, mint amilyen a tavalyi volt, legalábbis a táborok szempontjából, Mert hiába volt 2020 nyara az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal adatai szerint a legforróbb, amelyet az északi féltekén valaha mértek, a koronavírus-járvány rányomta bélyegét: nem csak a nagy szabadtéri fesztiválok maradtak el, sok gyülekezet sem merte megtartani szokásos nyári gyermek-, ifjúsági vagy éppen többgenerációs táborait. A közösséget építő nyári együttlétek elmaradása miatt tovább mélyült a társas kapcsolatok hiánya a gyülekezetekben, és ezt csak fokozta a járvány második és harmadik hulláma. Éppen ezért bizakodva várják az idei táborozási szezont a gyülekezetek és az őket fogadó helyek is.

REFORMÁTUSOK BALATONFENYVESEN – A tavalyi szezon fele a koronavírus áldozatául esett. Ugyan volt lehetőség már tavaly júniusban is a táborozásra, de csak 16 Reformátusok Lapja

2021. június 27.

július közepétől voltak vendégeink. Ennek legfőbb oka az, hogy a balatonfenyvesi üdülő kétszáznyolcvan fő befogadására alkalmas, és a tavalyi bizonytalan helyzetben sok iskolai és gyülekezeti csoport már áprilisban lemondta a nyári foglalást, látván a szervezés és toborzás nehézségét – idézi fel 2020 nyarát Petró László. A Balatonfenyvesi Református Gyermek- és Ifjúsági Üdülőt üzemeltető Kaposvári Református Egyházközség lelkésze elmondja azt is, hogy bár ez évben is voltak visszamondások, de a foglalások háromnegyede aktív. – Reménykedünk abban, hogy a valóság is ezt tükrözi majd. Az mindenesetre pozitív, hogy a szervezőknek több lehetőségük volt az iskolai időszakban meghirdetni a táborozásokat. A kétszáznyolcvan férőhelyes üdülőben az elő- és az utószezont is beleértve akár háromezerötszáz-négyezer fő is nyaralhat egy évben. Petró László szerint néha az is előfordul, hogy egy gyülekezet tölti meg a teljes balatonfenyvesi komplexumot, de nem ez a jellemző, hanem inkább az, hogy párhu-

| REFORMÁTUS ÉLET |

zamosan, egymás mellett táboroznak több gyülekezet fiataljai. – Szállás tekintetében négy teljesen különálló épületben tudjuk elhelyezni a csoportokat. A szabadidős tevékenységekre három sportpálya, illetve egy füves, valamint egy térköves terület áll a vendégek rendelkezésére, így itt sem szokott súrlódás lenni, és hasonlóan rugalmasok a csoportok az étkezési idő beosztásában is – avat be a részletekbe a lelkész. Vannak visszatérő csoportok is, például az esélyteremtő református Bárka tábor, amely ezen a nyáron hét turnust szervez Balatonfenyvesre. A Dunántúli Református Egyházkerület is évente több alkalommal tart generációs tábort, valamint egyházmegyei csoportok is rendre felkeresik az egyházi üdülőt, emellett a Kaposvári Református Egyházközség is itt tartja iskolai és gyülekezeti táborait. Petró László szerint azért akadnak hiányosságai is a fenyvesi üdülőnek, ugyanis csak egy olyan helyiség van az épület­ együttesben, ahol mind a kétszáznyolcvan vendég egyszerre elfér. Ezenkívül még egy hatvanfős előadóterem szolgálja ki a nagyobb társaságokat. A lelkipásztor elárulja: szeretnének egy másik, száz-százhúsz fős konferenciatermet építeni, mert most a párhuzamos csoportoknak idősávok kialakításával kell alkalmazkodniuk egymáshoz.

BALATON A KERT VÉGÉBEN – Az üdülő közvetlenül a tó partján fekszik, így az előadások és lelki alkalmak mellett szinte mindenki a vízparti pihenést választja – állítja Petró László. Elmondja azt is, hogy bár a hozzájuk érkező táborozók általában megtervezik az üdülésüket, az esti programok kapcsán előfordul, hogy segítséget kérnek tőlük. – Természetesen ebben is örömmel segítünk. A településen nyaranta az állandó lakosokhoz mérten tízszeresére nő a jelenlévők száma, így Balatonfenyvesnek is fel kellett készülnie a vendégekre különböző szolgáltatásokkal. A vendéglátóhelyek világától a gokartozásig szinte minden szabadidős tevékenységre van helyben lehetőség.

Tavasszal és ősszel valamivel kevesebb a világi kikapcsolódási lehetőség, talán éppen ezért is szeretik ekkor is Balatonfenyvest a gyülekezetek. – Az üdülőben százötvenkilenc fűtött férőhelyünk van – mondja Petró László, aki szerint ez inkább arra ad lehetőséget, hogy a klasszikus elő- és utószezon ideje hosszabbra nyúljon, így március elejétől november elejéig folyamatosan várják a vendégeket. – Jellemzően inkább az intézményi közösségek, iskolai osztályok veszik igénybe ezt az időszakot, de arra is volt már példa, hogy egy teljes református iskola tartotta meg erdei iskoláját az utószezonban. Ezeken túl ilyenkor leginkább kihelyezett konferenciák, egyházi találkozók helyszíne az üdülő. Ugyan fürdőzésre ilyenkor nincs lehetőség, de a Balatonnak minden évszakban megvannak a szépségei.

VISSZATÉRÉS MÁLYIBA Idén lesz a negyedik alkalom, hogy a budakeszi református gyülekezet generációs táborát a Miskolchoz közeli Mályi-tó partján fekvő Mécses Központban tartja. – Korábban csak hosszú hétvégéket töltöttünk együtt, tíz éve szervezzük meg a nyári gyülekezeti táborunkat – mondja Boros Péter. A Budakeszi Református Egyházközség lelkipásztora felidézi, hogy Mályi előtt többször voltak Monoszlón, de nyaraltak már Páliföldszentkereszten és a Szigetközben is, utóbbi ráadásul kerékpáros–kenus tábor volt. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Szabadidő- és Továbbképző Központjába a gyülekezeti tagok közös döntése miatt térnek vissza immár negyedszer. – Annyira kellemes a tó vize, és az egész környék olyan nyugalmat áraszt. Ott a fiatalok, az idősek és a többgyermekes családok is ki tudnak kapcsolódni – mondja a lelkipásztor.

„A közös programok és főleg az öröm mind olyan alkalmat teremtenek, amely nemcsak a közösséget építi, hanem megerősíti a lelki kötődést is egymáshoz és a mennyei Atyánkhoz is.” (Boros Péter)

2021. június 27.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

A budakeszi gyülekezet nyári együttlétén az aktív, templomba is járó közösség több mint fele, nagyjából hatvan ember szokott részt venni. – Van, aki csak egy-két napra tud eljönni, de többen vannak, akik itt töltik velünk az egész hetet – részletezi Boros Péter.

EGY TÉMA, EGY HÉT A budakesziek gyülekezeti táborában a testi feltöltődés mellett odafigyelnek arra is, hogy a szellem is felfrissülhessen. A hét folyamán mindig egy témát járnak körbe, a hozzá kapcsolódó programokat pedig úgy alakítják, hogy a hatévestől a hatvanhat évesig mindenki megtalálja benne a helyét. – Idén arról a kérdésről beszélgetünk, hogy a teremtett világban milyen helye van az embernek, illetve hogy miként állhatunk most a természethez és hogyan óvhatjuk azt.

„A kórház fontosnak tartja, hogy ne csupán gyógyító intézmény legyen, hanem családbarát szemlélete révén így is segítse a gyermekeket nevelőket. ” (Bese Nóra) Szerencsére vannak a gyülekezetünkben néhányan, akik ökológiával foglalkoznak, ők is tartanak előadást a témában, illetve Miskolcról érkeznek majd lelkészek, akik szintén az ökológia–teológia témakörében osztják meg gondolataikat a gyülekezettel. Délelőttönként a gyerekeknek a reggeli áhítat után a témához kapcsolódó kézműves foglalkozást tartanak, amelyet négy hitoktató, illetve a gyülekezet segítői vezetnek. – Gyurmáznak, agyagoznak, festenek, színeznek – sorolja Boros Péter, aki mint elmondja, szívből hálás a gyermekmunkában részt vevőknek a segítségért. Délután szabad program vagy közös kirándulás vár a táborozókra, a tervek szerint ellátogatnak a miskolctapolcai barlangfürdőbe, és lesz kisvonatozás Lillafüredre is. A vacsora utáni beszélgetést követi az esti áhítat, majd közös játék, bibliai vetélkedő vagy éppen bibliodráma zárja a napot.

GYÓGYULÁS KORONAVÍRUS UTÁN – A közös programok és főleg az együtt megélt öröm olyan alkalmat teremt, amely nemcsak a közösséget építi, hanem megerősíti a lelki kötődést is egymással és mennyei Atyánkkal. Ezek által jobban gyógyulunk a koronavírus után nemcsak testileg, hanem lelkileg is – mondja Boros Péter, aki maga is átesett a vírusfertőzésen, így közvetlenül megtapasztalta és tapasztalja a mai napig a fertőzés hatását. – A közösség a legjobb gyógyító – teszi hozzá. – A koronavírus meggyengítette a kapcsolatokat. Hiába hívtuk telefonon egymást, hiába láttuk a másik arcát az internetes beszélgetéseken, és hiába tudtuk online megtartani az 18 Reformátusok Lapja

2021. június 27.

alkalmainkat, ezek nem pótolták a személyes találkozás gazdagító hatását és a közösséget – véli a lelkész, aki szerint egy ilyen gyülekezeti tábor lehetőséget ad arra, hogy a közösség tagjai együtt, egymás és Isten szeretete által töltekezzenek. – A már meglévő emberi kapcsolatok még szorosabbá válnak, és újak is épülnek. Hasonló módon erősödik Istenhez fűződő viszonyunk a közös lelki alkalmakon vagy az egyéni csendességben is – sorolja Boros Péter. A budakeszi lelkipásztor szerint a közös táborozás az egyik legjobb ajándék, amelyet egy gyülekezet adhat magának a mai világban. – Mindenkinek ajánlom, hogy éljen a lehetőséggel, hiszen nem elég meghallgatni egy igehirdetést, együtt kell lépni és közeledni Krisztushoz – mutat rá a lelkész, és hozzáteszi: – Emellett évközben ritkán van lehetőség arra, hogy a kis óvodás megismerje a nyugdíjasok bibliakörének tagjait, de a gyülekezeti táborban erre is nyílik alkalom.

| REFORMÁTUS ÉLET |

táborozók a héten voltak a budai várban egy középkori foglalkozáson, jártak lovasfarmon, ahol meglesték a gazdálkodás és a vidéki élet titkait, a hét utolsó napján pedig a Margitszigeten bringóhintózással zárják a tábort – sorolja Tamásné Bese Nóra. A kórház udvarán felállított medence nem sokáig marad fürdőzők nélkül. Július elején folytatódnak a specializált táborok a Bethesdában, ahová a diabéteszes, súlyos bélgyulladásos szindrómával küzdő és epilepsziás gyermekek érkeznek majd. A kórház szakemberei, pedagógusai szakszerűen tudnak foglalkozni azokkal is, akik különleges odafigyelést igényelnek.

ÉLETMÓDVÁLTÓ TÁBOR Hasonlóan odafigyelnek majd a túlsúlyos gyerekekre is, számukra augusztus elején szervez tábort a Bethesda. Sasvári Szekeres Anita dietetikus elmondása szerint a koronavírus után nagy

„Egy hét tornázás még nem hoz változást, csak irányt szeretnénk nekik mutatni.” (Szántóné Sorompó Anett)

TÁBOR A KÓRHÁZ UDVARÁN A Bethesda-gyermekkórház ékes példája annak, hogy nem csak a gyülekezetek szervezhetnek meghatározó, gyógyító tábort. A református fenntartású intézményben már 1993 óta tartanak ilyen nyári alkalmakat nemcsak a dolgozók gyerekeinek, hanem a gondozott gyerekeknek is, emellett vannak integrált táborok is. – A kórház fontosnak tartja, hogy ne csupán gyógyító intézmény legyen, hanem családbarát szemlélete révén így is segítse a gyermekeket nevelőket – mondja Tamásné Bese Nóra, a Bethesda társadalmi kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatója. A dolgozók gyerekeinek szóló napközis tábor éppen zajlik a kórház udvarán, illetve az egyik fejlesztőszobában. Ilyenkor naponta huszonöt-harminc gyerek érkezik, akik a legváltozatosabb programokon vesznek részt, az udvaron felállított medencében fürdenek, napközben kézműveskednek, játszanak. – A

igény mutatkozik erre. – Azt látjuk, hogy a járvány alatti, hosszú otthonlét után nagy súlyfelesleg – legalább plusz tíz-tizenöt kiló – van a gyerekeken, akik megfordulnak nálunk. Nem volt iskola, nem tudtak úgy mozogni, ahogy kellett volna, sokat ültek otthon – osztja meg tapasztalatát a szakember. A kórház a speciális táborait nem hirdeti meg nyilvánosan, leginkább azoknak a gyerekeknek szervezik, akikkel a szakrendeléseken kapcsolatba kerülnek, vagy akiknek az orvosuk, jelen esetben az endokrinológus javasolja a részvételt. Sasvári Szekeres Anita szerint a szülők sem veszik rossz néven, ha ajánlják nekik a tábort, mert ők már eleve úgy jönnek a Bethesdába, hogy látják a gyermekük problémáját, és örülnek annak, hogy a kórház még támogatja is őket egy ilyen lehetőséggel. – A tábor szintén a kórház területén van, de jó időben kimegyünk a Városligetbe is tornázni. Gyógytornászok segítségével végzik majd a gyerekek a délelőtti gyakorlatokat, amelyeket pszichológiai foglalkozás követ. Beszélgetünk az ételekről és a mozgás fontosságáról, lesznek előadások játékos formában, és szervezünk kézműves foglalkozásokat, meseterápiát, arcfestést. Délután lesznek az „elmenős” programok: kipróbálhatnak egy repülőgép-szimulátort, és ellátogatunk az Állatkertbe – sorolja Sasvári Szekeres Anita. Életvezetési mintát szeretnének adni a gyerekeknek, hogyan kellene a hétköznapjaikba becsempészni a mozgást, és mivel tudják lekötni magukat – tudjuk meg a dietetikustól, aki hozzáteszi: – Egy hét tornázás még nem hoz változást, csak irányt szeretnénk mutatni. Egy hónap után visszahívjuk őket, és aki szeretné, annak további tanácsokat és segítséget adunk.  FOTÓ: BETHESDA, KALOCSAI RICHÁRD, KAPOSVÁRI GYÜLEKEZET

2021. június 27.

Reformátusok Lapja 19

| REFORMÁTUS ÉLET |

Ülésezett a Generális Konvent elnöksége A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház meghívására Kopácson ült össze a Generális Konvent (GK) elnöksége. A szokásos beszámolók mellett a testület elfogadta a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap idei támogatásainak felosztásáról szóló javaslatot, és átfogó Kárpát-medencei missziói stratégia kidolgozásáról hozott döntést. Közel másfél év kihagyás után ismét személyesen tartotta ülését június 15-én és 16-án Kopácson a Generális Konvent elnöksége. A Kárpát-medencei református egyházak hivatalban lévő püspökeit és főgondnokait tömörítő húszfős testület tanácskozását a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház látta vendégül. A kétnapos tanácskozáson a Kárpát-medencei püspökök beszámoltak az egyházkerületeik elmúlt évi eseményeiről. A legtöbb helyen az óvodaépítések előrehaladásáról lehetett hallani és arról, milyen lépésekkel kívánják a járvány után újra megerősíteni a gyülekezeti közösségeket. Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a testvéregyházak lemondták a nagy nyári találkozóikat, addig a református egyház megtartja a Csillagpontot, a Bárka tábor alkalmait és a Reformátusok Szárszói Konferenciáját is. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke megosztotta az egybegyűltekkel, hogy július 3-án, szombaton 11 órakor a nyíregyházi köztemetőben avatják fel a tavaly elhunyt Adorján Gusztáv főgondnok síremlékét. Az elnökség elfogadta a szeptember 17–18-i nagyváradi ünnepségek és a GK közgyűlésének programját, amelyeket a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakításának századik évfordulóján tartanak majd. Az elnökség döntött a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap idei támogatásairól is. Ennek keretében a Felvidéken található vajáni Magyar Tanítási Nyelvű Református Egyházi Alapiskola ötmillió forintot kap majd az épület belső felújítására, három és fél millió forint jut a Szatmárnémeti Református Gimnázium digitális infrastruktúrájának modernizálására, hat és fél millió forint a Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium berendezésére, illetve az oktatási intézmények általános működésének 20 Reformátusok Lapja

2021. június 27.

támogatására tizenötmillió forintot kap a Kárpátaljai Református Egyházkerület. A Szerbiai Református Keresztyén Egyház és a Horvátországi Református Kálvini Keresztyén Egyház nyári gyermek- és ifjúsági táborok megrendezésére kap támogatást. Balog Zoltán javaslatára arról is döntés született, hogy meg kell kezdeni egy, a következő évekre vonatkozó, átfogó Kárpát-medencei magyar református missziói stratégia kidolgozását. Az első lépéseket már meg is tették: Szesztay Ádám református diplomata előadása után a GK elnöksége egyeztetett a tervezet kereteiről, irányvonalairól és a dokumentum elkészítésének főbb mérföldköveiről, az egyházkerületek pedig megkezdték azoknak a személyeknek a kijelölését, akik a stratégiaalkotásban részt vesznek majd. A kész tervezetet a jövő tavasszal szeretnék bemutatni.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

A GENERÁLIS KONVENT A Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testületének feladata a közös alkotmány és a törvények előkészítése, az ügyek koordinálása, az egység munkálása. Ennek ügyvivő testülete a Kárpát-medencei református egyházak hivatalban lévő püspökeit és főgondnokait tömörítő elnökség, melynek feladata a közös ügyek intézése. Ülésüket szükség szerint, de évente legalább háromszor tartják meg. ADOMÁNYGYŰJTÉS A Kárpát-medencei református oktatási intézmények diákjainak és pedagógusainak legutóbbi adománygyűjtése nyomán csaknem tizennyolcmillió forint támogatás folyt be az oktatási alap javára. Ezt az összeget tizenegymillió forinttal egészítette ki a Magyar Református Egyház költségvetése, így – a járvány miatt meghiúsult programok révén keletkezett korábbi maradvány felhasználásával – közel harmincötmillió forint támogatás szétosztására volt most lehetőség.

| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

Pillangóhatás

A szerző kulturális antropológus, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa

Illusztráció: Guardian sport

Kockázatos kijelentés ez ezekben a napokban, de őszintén meg kell mondanom, hogy nem nagyon érdekel a foci. Az autók sem. (Egy ismerősöm meg is jegyezte egyszer, hogy ezek szerint nem is vagyok igazi férfi. Azt már meg sem mertem említeni neki, hogy a lovasíjászat sem hoz lázba.) Az érdeklődés hiányából következően nem nagyon kísérem figyelemmel az aktuális Európa-bajnokság eseményeit sem, viszont Cristiano Ronaldo által a magyar–portugál meccs előtti sajtótájékoztatón eljátszott üvegtologatós performansza az én ingerküszöbömet is átlépte.

Történt, hogy az említett világhírű focista az asztalhoz ülve a sajtó egybehangzó minősítése szerint „fintorogva”, „mély megvetéssel” tolta el maga elől a szcénát – szinte szimbolikus, ahogy a sportoló a háttér logórengetege és az előtér két üdítős üvege közé mint egy szendvicsember volt beszorítva – gondosan megtervező szakemberek által odakészített piros-fehér márkajelzésű kólásüvegeket. Majd elővett egy átlátszó ásványvizes flakont, és egyértelműen jelezte, hogy ő bizony vizet iszik inkább, és nem üdítőt. A dolog pikantériája az, hogy a szóban forgó üdítőital gyártója az Eb hivatalos szponzora, Cristiano Ronaldo pedig korábban ennek a márkának – sőt, még a nagy riválisának is – a reklámarca volt. Ez a röpke kis epizód viszont oda vezetett, hogy – mint a The Guardian című brit napilap megírta – az üdítőital-gyártó cég részvényárfolyama szinte azonnal 1,6 százalékot csökkent, a piaci értéke

pedig 242 milliárd dollárról 238 milliárd dollárra visszaesett. Persze, ettől a vállalat nem omlott össze, mindösszesen egy rövid napközbeni árfolyamkilengéssel megúszta, és nagyjából annyival kommentálta az egészet, hogy mindenkinek szíve joga azt inni, amit akar. A történet mégis elgondolkodtató annak fényében, hogy ezután egy másik focista egy másik szponzormárkával játszotta el ugyanezt. Edward Lorenz az 1960-as években végzett kutatásai és tanulmányai alapján terjedt el a köztudatban a pillangóhatás fogalma, mely szerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”. Lorenz matematikus volt, az időjárást vizsgálta, és meteorológiai előrejelzések számítása során egy apró hibának az egész modellre gyakorolt hatása vezette el ahhoz a felismeréshez, hogy ha egy dinamikus, azaz állandóan változó rendszer körülményeit csekély mértékben megváltoztatjuk, ez a rendszerre jellemző véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolásai miatt hosszú távon nagy változásokat eredményezhet annak működésében. A gondolat napjaink ökológiai krízisével kapcsolatosan is sokszor előkerül, de a populáris kultúrába is beépült. Számos filmben, jobb-ros�szabb irodalmi alkotásban köszön vissza. Sőt, a bulvárpszichológia is hivatkozik néha rá: a pillangó ugyanis lélek-szimbólum, és a lelkünk rezdülései, úgymond, hatással vannak az azzal szoros kapcsolatban álló testünkre és egész lényünkre. A lelkünk vagy gondolkodásunk apró változása, kóros folyamatainak gyógyulása így kihathat az egész életünkre. Az összefüggéseiből kiragadott, túláltalánosított elmélet alkalmazását persze sokan túlzásnak tartják – de lám, valami ilyesmi történt itt is. Egy apró kézmozdulat, egy grimasz a Föld egyik oldalán, egy nagy márkát ha nem rendített is meg, de hatással volt egy másikra. Mindig is azt gondoltam, hogy az apró tetteinknek nagy jelentősége lehet. Nemcsak a közhelyes „kis kedvességekről” van szó, hanem a kis ellenállásokról, a hatalomnak meg nem adott kis engedményekről. Arról, hogy merjük-e az elénk rakott, jól megszponzorált cukros löttyöket arrébb tenni. Merünk-e tiszta vízért nyúlni. Csak egy kis mozdulat az egész.  2021. június 27.

Reformátusok Lapja 21

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

26. SZÁM,

2021. JÚNIUS 27.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Egy ezüstbéka „üzenete” Néhány hete történt. A történet üzenete még most, a – hála Istennek – egyre javuló járványügyi adatok idején, sőt, mindenkor időszerű lehet. A számunkra évtizedek óta kitüntetetten fontos és egyre szépülő budapesti Ráday utca egyik üzlete elé érve akkor még az utcán is talpig maszkban, de jóízűt nevettem egy igazán szíveket vidító látványon. A bejáratnál ugyanis nem csupán egy magányos, kézfertőtlenítőt tartalmazó palack árválkodott, mint a többi helyen, hanem közelmúltunk és zárt, mostanra már könnyebbé vált napjaink mindmáig elengedhetetlen szereplőjét, a vírusölő folyadékot egy jókora, ezüstözött békaszobor őrizte. Őbékaságát megpillantva több derűs emlék villant át agyamon. Például az, hogy néhány évvel ezelőtt egy horgásztanya-tulajdonos barátunk felvett nekem egy harsogó brekegéskoncertet. Megpróbáltuk a mobiltelefonomra telepíteni, mint olyan hangjelzést, amely nem a gondokat és feladatokat, nem a felnőtti létet képviselte (volna), hanem minden körülmények között vállalt és jellemzően gyermeki énemet. Helyet kapott emlékeim között egy Weöres Sándor-verstöredék is: „A kőbéka / lassan ment…” Ez a mi mostani békánk ugyan nem ment, se lassan, se gyorsan, de figurája jól „ellenpontozta” a realitásokra figyelmeztető fertőtlenítőszer jelenlétét. Olyannyira, hogy fejemben azonnal gyors leltár készült gyerekeim és unokáim összes játék békájáról. Volt köztük plüssből varrott, aztán egy kedves kesztyűbáb, és még egy elemes is. Anélkül, hogy komolytalanul kezelném az életünkben – szünetekkel – lassan tizenöt hónapja jelen lévő fenyegetettséget, az ezüst, pontosabban ezüstözött békaszobrot nézve eszembe jutott a Filippibeliekhez írt levél még mostani jelenünkre is érvényes, sugárzóan biztató két mondata: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (Fil 4,4) Az „örüljetek” kétszeri megjelenése mellett a szöveg és a bibliai üzenet nyomatékát még két további szó jelzi. Az első, a „mindenkor” arra emlékeztet bennünket, hogy Isten nem elégszik meg azzal, ha kizárólag a maradéktalanul boldogító időkben tudunk örülni, hiszen ő a hittel együtt az örömre való örök, és gyakran menedéket jelentő készséget is nekünk ajándékozta. Az „ismét” szó is ennek igazságát erősíti. Amit itt leírtam, az nem a felületesség világába tereli az olvasókat. Gondoljunk csak a sok ínséget, betegséget – közöttük a heidelbergi pestisjárványt – túlélő Szenci Molnár Albertünkre, aki Naplójában, ugyancsak viszontagságos korszak kellős közepén, egy német város vásárterén járva, ezt a mondatot jegyezte fel: „Ma láttam egy vérvörös sátrat.” A vérvörös itt nem valamiféle politikai üzenet, legfeljebb a piacon látott tulipánok szépségére emlékeztető szó…

ÁRA: 400 FT

A dolgok mögé nézni 9 771419 856007

ORSOLICS ZÉNÓT KÉRDEZTÜK FÜGGŐSÉGRŐL, SZTEREOTÍPIÁKRÓL ÉS TÉVHITEKRŐL

21026

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ...........................................................

 PETRŐCZI ÉVA

Aláírás: ................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| AJÁNLÓ |

Legyél te is szuperhős! JEZSOVICZKI NOÉMI

Superman, Batman, Hulk – csak néhány azok közül a képregény- és mesehősök közül, akiknek évtizedek óta töretlen a népszerűségük a gyerekek körében. Hiszen melyikük ne szeretne felnőtt korában, sőt már most is a legerősebb, a legbátrabb, a legügyesebb lenni? Talán különösen hangzik, de a Bibliában is találkozhatunk számos ilyen rendkívüli adottságú emberrel. Miklya Luzsányi Mónika író – férjével, Miklya Zsolttal együtt lapunk gyermekrovatának állandó szerzője – Bibliai szuperhősök című, új könyvében őket mutatja be.

A régi idők gyermek-istentisztele­ teinek flanellel borított táblájára fel­ rakosgatott, mindig lepotyogó pa­pírfigurái ma már talán csak a legapróbbak számára hatnak érdekességként – ha egyáltalán használják még valahol ezt a módszert a bibliai történetek bemutatásához. Az ezer színnel, hanggal, képpel, videóval csábító internet, a szinte mindenki számára elérhető mobiltelefonok korában egyre nagyobb feladat a gyerekek figyelmének fenntartása. Fokozottan igaz ez a kiskamasz korosztályra, akiknek már túl „ovis” a mese, a felnőtteknek írt történeteket még nehezen tudják feldolgozni, ezért szeretnek olyan számítógépes játékokkal játszani, amelyekben nagy szerepet kapnak az emberfeletti képességekkel megáldott hősök. A hős erős, bátor, ügyes, becsületes, legyőzi a gonosz ellenséget, túljár a csalók eszén – az ezekkel a népszerű tulajdonságokat birtokló bibliai alakokkal nemcsak a hittanra, templomba járó gyerekek tudnak azonosulni, hanem azok is, akik talán ebben a formában találkoznak először a Szentírással. Bátoríthatja a könyv az olyan gyerekeket is, akiknek például valamilyen szokásostól eltérő adottságuk van. A kis olvasók megismerhetik a balkezes Éhúdot, akit gyerekként kiközösítettek a társai, végül rettenthetetlen harcos lett belőle. „»Találhattak volna mást…« – mérgelődött magában Éhúd. Dühösen öltözött, vette fel alsóruháját, majd kötötte fel a kardját. Persze a jobb oldalára, hogy a bal kezével kényelmesen ki tudja húzni, ha szüksége lenne rá. Ám a mozdulata megállt félúton. Eszébe jutott, hogy a férfiak mind a másik oldalukon hordják a kardjukat… Senki sem fogja azt gondolni, hogy neki a jobb oldalán lóg a kardja… Hirtelen elmosolyodott magában, mert már

„...az Ószövetség »szuperhőseivel« találkozunk, akik sohasem öncélúan, személyes bosszútól vagy hatalomvágytól vezérelve vitték véghez nagy tetteiket, hanem mindig Isten tervének részeként teljesítették azt.”

Miklya Luzsányi Mónika: Bibliai szuperhősök – Móra könyvkiadó, Budapest 2021

kezdte érteni, miért is őt választotta Isten erre a feladatra” – olvassuk a könyvben. Miklya Luzsányi Mónika kötetében az Ószövetség „szuperhőseivel” találkozunk, akik sohasem öncélúan, személyes bosszútól vagy hatalomvágytól vezérelve vitték véghez nagy tetteiket, hanem mindig Isten tervének részeként teljesítették azt, amivel közvetlenül vagy közvetve megbízta őket a Mindenható. József, a régi idők Supermanje, Józsué, aki megvédte népét, mint Amerika Kapitány, Gedeon, akinek a fegyvere szuperebb volt, mint Thornak és Sámson, aki erősebb volt Hulknál, csak néhány a könyv szereplői közül, akiket megismerhetünk a több kis részből álló, izgalmas elbeszéléseken keresztül. A fiatal olvasók, de akár az idősebbek is sok új információval gazdagodnak a Biblia koráról. A szerző ugyanis az eredeti bibliai történetet úgy egészíti ki, hogy közben bemutatja a korszak hétköznapi tárgyait, szokásait, érdekességeit. A könyv kendőzetlenül beszél gonoszságról, emberölésről, halálról, ezzel is segítve a nemegyszer véres csatákkal tarkított ószövetségi események feldolgozását. A szerző ezeket a nehéz témákat is a gyerekek szemszögéből közelíti meg úgy, hogy közben nem szépíti meg óvatoskodva a Bibliában leírt alaptörténetet. Oravecz Gergely illusztrátor, képregényalkotó dinamikus fekete-fehér rajzai remekül kiegészítik a mozgalmas cselekményeket, a történeteket olvasva együtt lepődünk meg Mózessel az égő csipkebokor előtt és riadunk meg a természetfeletti erejű Sámson utolsó nagy tettén. A leglelkesebb kis olvasók pedig, ha megihlették őket a bibliai hősök, akár ki is színezhetik ezeket a képeket, megalkotva a saját „szuperképregényüket”.  2021. június 27.

Reformátusok Lapja 23

| REFORMÁTUS ÉLET |

Református szálláshely a Tisza-tónál Kifejezetten református közösségek számára nyitott ifjúsági szálláshelyet az Abádszalóki Református Egyházközség. Felújított épületükben két tízágyas és két négyágyas szoba várja az ificsoportokat, református iskolák osztályait vagy az egyszerűen csak kirándulni vágyó gyülekezeti tagokat. Néhány száz méterre a Tisza-tavi kikötőtől, strandtól, a templom tőszomszédságában áll az egykori iskolaépület, amelyet a Magyar Falu Program keretében újítottak fel az abádszalóki reformátusok. Tiszaabád és Tiszaszalók másfél évszázaddal ezelőtt még különálló települések voltak, saját templommal, iskolával és gyülekezettel. 1895-ben a két település összeolvadt, az egyházközségek azonban a különálló működés mellett döntöttek. A szocializmus évei alatt fogyásnak indult a két református közösség, így a nyolcvanas évek végére mégis egyesültek. – 2018 szeptemberében kerültem az akkor missziói státuszban lévő gyülekezet élére. Nem sokkal később elértük azt a stabilitást, hogy újra anyaegyházközséggé vált a két templomot is magáénak tudó közösség. Jelenleg mintegy százötven hűséges egyházfenntartónk van. Kis gyülekezet, de annál lelkesebb, elkötelezettebb – fogalmaz Fazakas Márk lelkipásztor.

ISKOLAÉPÜLETBŐL IFJÚSÁGI SZÁLLÁS A helyi hívek három éve vették kézbe a Szociális Szolgáltató Központ vezetését, 2019-ben pedig a Magyar Falu Program segítségével az egykori tiszaabádi iskola felújításába kezdtek, hogy a rétegalkalmaiknak helyet biztosítsanak. – Az iskola újraindítása nem került szóba, hiszen a település népessége csökken, és egyébként is nagyon jó kapcsolatot ápolunk a tankerület iskolájával – mondja a lelkipásztor. Fazakas Márk szerint céljuk volt, hogy nyáron a nagyobb református közösségek számára is meg tudják nyitni az épületet: a régi padok helyén ma ágyak sorakoznak, az egykori iskolaudvarban pedig a kültéri bútorokkal ellátott rendezvénysátor mellett a táborozók sátrainak is bőven marad hely.

A TEMPLOM TÖVÉBEN A lelkipásztor fontosnak tartja, hogy az ifitáborokat vagy iskolai kirándulásokat a templomban lelki elcsendesedéssel indíthatják az ideérkezők. Az egyházi kötődést erősítő élményt adhat ezentúl 24 Reformátusok Lapja

2021. június 27.

az Egyházi Pecsétes Téglák Magángyűjteménye Tiszaszentimrén, valamint a Bibliamúzeum Tiszaderzsen. Fazakas Márk a közösség szem­pontjából is jónak látja, hogy más reformátusok érkeznek a településre. – Ősztől tavaszig átlagos életet élünk a településen, a nyári szezonban ezt felváltja a pezsgés – Örülünk, amikor az itt vendégeskedők alkalmanként betérnek az istentiszteleteinkre. Nem csupán reformátusok jönnek, legutóbb például egy budapesti evangélikus házaspár hallgatta meg a vasárnapi igehirdetést – mondja a lelkipásztor. Az abádszalóki egyházközségnek még nincsen testvérgyülekezete, a város testvértelepülése, az erdélyi Backamadaras reformátusaival már felvették a kapcsolatot, de a koronavírus-járvány megakasztotta a folyamatot. Remélik, a jövőben mind az ottani, mind más vidékről származó gyülekezeteket is vendégül láthatnak majd.  BALOGH-ZILA TEODÓRA, FOTÓ: SZIVÁK ILONA Az Abádszalóki Református Egyházközség ifjúsági szálláshelye az egykori iskolaépületben található. A közel háromezer négyzetméteres elkerített telken szabadtéri játékok szervezésén túl a sátorállítási lehetőség is adott, valamint a gépjárművek védett parkolása is megoldható. A kültéri bútorokkal felszerelt rendezvénysátor alkalmas kreatív foglalkozások és beszélgetések tartására. Az abádszalóki reformátusok, szívesen segítenek környékbeli programok tervezésében is. Elérhetőségük: abadszalok@reformatus.hu.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Palántákat nevelő örömsziget Nagyobb csoportszobákat, mászófalas tornaszobát, szaktermeket, sőt még sószobát is kapott az egyik makói óvoda. Az Örömsziget – merthogy mostantól így hívják az intézményt – 2011 óta van a Magyarországi Református Egyház fenntartásában. A dolgozók régi vágya teljesült azzal, hogy megduplázódott, négyszázról nyolcszáz négyzetméteresre bővült a makói újvárosi óvoda alapterülete, és mostantól az Örömsziget nevet viseli. Nagyobb csoportszobákat, szaktermeket és mászófalas tornaszobát kapott az épület. Erre nemcsak a folyamatosan gyarapodó létszám miatt volt szükség, hanem azért is, hogy minden oda járó gyermek megkaphassa a számára szükséges gondoskodást, fejlesztést. A sajátos nevelési igényű gyermekek számára gyógypedagógiai és pszichológiai szobákat alakítottak ki, elkészült az akadálymentesített mosdó, emellett mostantól sószoba segíti az asztmás gyermekek gyógyulását. A teljes munkára több mint négyszázmillió forint forrást kapott a fenntartó, de az építőipari áremelkedés miatt jelentős önerőre és társadalmi munkára is szükség volt a befejezéshez. Az átadóünnepségen Fekete Károly tiszántúli püspök Melanchthon Fülöp reformátor híres mondatát idézte, miszerint az iskolák az egyház veteményeskertjei, majd hozzátette: – Az óvodáink a palántákat nevelő ágyások, amelyekből a veteményeskert tovább gazdagszik. A püspök beszélt a korai nevelés fontosságáról is. Úgy fogalmazott: – Ha a család és a közösség nevelése egymást erősíti, akkor abból testileg és lelkileg is erős személyiség származhat. Az Örömsziget-óvodában, amely 2011-ben került a Magyarországi Református Egyház fenntartásába, sok energiát fordítanak a gyermekek személyiségfejlesztésére. A középpontban a keresztyén szellemiségű nevelés áll, ennek pedig része a pozitív énkép kialakítása, a bizalom képességének fejlesztése – mondta Bertus Barcza Csabáné intézményvezető. Kotormán István, a Makó-Újvárosi Református Egyházközség lelkipásztora szerint a szeretet pedagógiáját tartják a legfontosabbnak. – A gyerekeket csak szeretettel lehet szeretetre nevelni. Ezt az egyházi óvodák, iskolák Jézus Krisztus példája nyomán tudják megvalósítani – mondja a lelkipásztor. Az óvodából elballagó gyerekek döntő többsége az egyházközség által fenntartott Szikszai György Református Általános Iskolában kezdi meg a tanulmányait. Az átmenetet sajátos program könnyíti meg számukra, amelynek keretében a nagycsoportosok megismerkednek leendő tanítójukkal, és egy éven át hetente ellátogatnak az iskolába, ahol foglalkozásokon vesznek részt.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2021. június 27.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Városlakóként kedves vidéki ismerőseim időnként megszánnak valamilyen saját termesztésű zöldséggel-gyümölccsel. Így kaptam néhány éve – már a szezon vége felé – egy hatalmasra nőtt cukkinit. Töltéshez, salátához túl nagynak gondoltam, de pompás felhasználási módra leltem, amelyben maga a cukkini a „tészta”, ezt osztom most meg – mondja Regéczy-Nagy Enikő, újságunk egyik korrektora, ezen a héten ő ajánlja kedves ételét rovatunkba. CUKKINISPAGETTI Hozzávalók: egy nagyobb darab cukkini, 3-4 fokhagymagerezd, olaj, só, ízlés szerint, feltétnek: parmezán, szárított paradicsom, bazsalikomlevél vagy pesto. A cukkinit (én meghámozom, de nem kötelező) hosszában vékony csíkokra gyaluljuk – tökgyaluló, zöldségspirálozó jól jön ehhez –, majd besózzuk és 20-30 percre állni hagyjuk. Néhány kanálnyi olajra rádobunk legalább három felaprózott vagy átnyomott fokhagymagerezdet, majd azon óvatosan kevergetve pároljuk a cukkinicsíkokat, amíg puha lesz, de még nem esik szét. Ezzel kész is, a további fűszerezés vagy a feltét roppant változatos lehet, én parmezán sajtot, szárított paradicsomot és bazsalikomleveleket teszek rá, de lehet pestóval vagy akár hússal is összekeverni.  26 Reformátusok Lapja

2021. június 27.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (N, S, T, E). 13. Zeneakadémiai verseny! 14. Alex egynemű betűi. 15. Trail …, portlandi kosárlabdacsapat az NBA-ben. 16. Női énekhang. 17. Német zenészdinasztia. 19. Aszlányi Károly. 20. Vízinövény. 21. Arrafele! 22. Vízi emlős. 23. Tökéletes dobás a cselgáncsban. 26. Néma séma! 27. Összedől. 29. Padozat része! 30. Nemzetközi segélykérő jel. 32. Hosszú ideig. 33. Dél-amerikai rágcsáló, névelővel. 35. Vasáru. 37. Ón vegyjele. 38. Régi zúzófegyver. 41. Ádám párja. 43. Didereg. 44. A dinamit feltalálója (Alfred). 46. … step, társastánc. 48. Virágzó időszak egy nép életében. 50. Nitrogén és szén vegyjele. 51. Angol főúri rang. 53. Szeszes innivaló. 54. Páncélszekrény. 56. Sérülés. 58. Részben rágőzöl! 59. Attila névváltozata. 60. Keresztül. 62. Magas intelligenciájú embereket tömörítő nemzetközi egyesület (MENSA). 64. Paprikának van. 65. Himfy névjele. 67. Görög törzs. 68. Kiejtett betű. 69. Törőcsik András beceneve. 71. Nap teszi. 72. USA-tagállam. 75. Vissza: felvigyázó. 76. Tél végi latyak. Függőleges: 1. Világcsúcstartó közép- és hosszútávfutó (Sándor). 2. Dávid király utódja a trónon. 3. Trotil, röviden. 4. A zenei alaphangsor 3. és 5. hangja. 5. Árusít. 6. Római 1090. 7. Zerkovitz Béla. 8. Fundamentum. 9. Európa-bajnok rövidtávfutó (György). 10. Névelő. 11. … Haag, Hollandia közigazgatási székhelye, hollandul. 12. Jegyzetelés. 17. Széptevés. 18. Zimankó. 22. Feleslegesen. 24. Vereb község határában feltárt honfoglalás-kori sírhely. 25. Biztató szócska elakadt beszéd folytatására. 28. Lyka Károly. 29. Szerva. 31. Légmozgás. 33. …-szigetek, Portugáliához tartó szigetcsoport az Atlanti-óceánon. 34. Nagyszülő kedvence. 36. Elektronvolt, röviden. 37. Az idézet második része (Z, G, T, N, B). 39. Tucatdarab! 40. Itterbium és oxigén vegyjele. 42. Smink. 43. Költemény. 45. Első, Berlinben! 47. Indulatszó. 49. Bátorít. 50. Kifejezésekben: hiányra utal. 52. Demokratikus kezdet! 55. Zajonghy Elemér. 57. Labdát kosárlabdagyűrűbe továbbít. 59. Izomban rejlik. 61. Mózes öt könyve. 63. Idősebb nőtestvér, népies szóval. 64. Vár. 67. Majdnem érik! 70. Egykori svéd váltópénz. 71. Ételt ízesít. 73. Kettőzve: édesség. 74. Antonov felségjele. 76. Szólít, költői szóval. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: A rekkenő hőségben megrohamoz valamelyik réges-régi vakáció.

| GYERMEKEKNEK |

A fiúk légiója A gyerekcsapat egyszerre esett neki a szalmabábunak, és ott csépelték, ahol csak tudták. – Állj! Állj! – kiáltott Lucius. – Ez így nem fog menni! Így sohasem lesztek légionáriusok! Odaállt a szalmabábu elé, és a fakardját lassan mozgatva mutatta az ütéseket: – A gladius ugyan rövid kard – magyarázta –, de két éle van. Ezért tudsz jobbról és balról is vágni vele. De ne csak vágj! Szúrj is! Különben sohasem ölöd meg az ellenséget. A fiúk csodálattal nézték Lucius harci tudományát. Egyértelműen ő volt a csapat vezére. Pedig alig fél éve még tudomást sem vettek róla. Mirónnak, Hélea fiának volt köszönhető, hogy ez a kis gyerekcsapat összeszerveződött. Lucius ugyanis hetente kétszer eljárt Héleához a frissen mosott ruhákért. Szeretett itt lenni, és ha tehette, elidőzött a mosónő házában. Napközben ugyanis nem sok dolga akadt, hiszen a százados napszállatig kint volt a gyakorlótéren. Ezalatt kellett elintéznie Luciusnak az ügyes-bajos dolgokat, a bevásárlást vagy éppen a szennyes leadását Héleának, akinek ráadásul volt egy vele majdnem egykorú fia is, Miró. Lucius először szinte ügyet sem vetett rá, mert megszokta, hogy a zsidók nem állnak szóba a rómaiakkal, még a gyerekek is elfordultak tőle, ha valamit akart. Miró maga szólította meg Luciust: – Te tényleg a kaszárnyában élsz? – Igen – válaszolta fiú. – Hú, az nagyon izgalmas lehet. Ha felnövök, én is légionárius leszek. – Nem lehetsz – rázta a fejét Lucius –, csak római polgár lehet légionárius. Te meg görög vagy, nem? – Félig – válaszolta Miró –, az apám zsidó. Járunk is a zsinagógába, és megtartjuk a törvényeket. – Aha… Értem – válaszolta Lucius, pedig nem sokat értett abból, amit Miró mondott. – De mindegy is – legyintett a fiú –, a zsinagógánál sokkal izgalmasabb a harc. Megtanítasz minket római módra harcolni? – ragadta meg Lucius karját. – Összehívom a fiúkat, te leszel a centúriónk, és veled gyakorlatozhatunk. Lucius hitte is, nem is, amit Miró mondott. De a következő alkalommal már ott lábatlankodott vagy tíz fiú Hélea udvarán.

– Mivel kezdjük? – lelkesedett Miró. – Kardozással? Dárdahajítással? Esetleg íjászattal? Lucius megrázta fejét: – Az újoncok nem kapnak fegyvert. Mi is azzal kezdjük, amivel minden légionárius a napi gyakorlatát: favágással! A fiúk arca elfancsalodott, de aztán megértették, hogy a katonának erősnek és ügyesnek is kell lennie ahhoz, hogy legyőzze az ellenséget. Éppen ezért a favágás, a vízhordás vagy éppen a gerendavonszolás ugyanúgy a napi edzésük része volt, mint a futás, a menetelés, a távol- és magasugrás vagy a palánkmászás. A fiúk persze az ügyességi gyakorlatokat szerették a legjobban, közöttük a „szöcskét”. – Álljatok hárman össze – magyarázta Miró –, és emeljétek fel rézsút a pajzsotokat! Te pedig, Miró, szaladj neki, ugorj fel a pajzsokra, és onnan dobbantva csapj le az ellenségre! Persze még ekkor sem volt kard a kezükben, csak jóval később, amikor Lucius úgy ítélte meg, hogy jól begyakorolták a mozgásformákat. Ez volt az első nap, hogy fakardokkal felfegyverkezve érkeztek. De úgy tűnt, a kardforgatást is sokáig kell még gyakorolniuk, hogy légionáriusok legyenek a kapernaumi fiúk. Ha igaziból nem is, legalább játékból.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. június 27.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

PRESBITERTALÁLKOZÓ

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). A Budakeszi Református Egyházközség hit­oktatót keres 2021 szeptemberétől heti 22–23 órában. Jelentkezni a 06-30-6834951-es telefonszámon vagy a budakeszi@ reformatus.hu címen lehet. Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. Budapesten élő idős hölgy életjáradéki szerződést kötne rendezett körülmények között élő, hívő házaspárral. Telefon: 06-20-9747-969.

SZÁLLÁSLEHETŐSÉG

a Tapolcai Református Lelkészi Hivatalban. További információ honlapunkon.

A Sárospatakon végzett presbiterek találkozóját és továbbképzését július 2-tól 4-ig tartják a Sárospataki Teológiai Akadémián. Jelentkezni Biró László szervezőnél a +36-30-212-6844-es telefonszámon vagy a biro.laszlo.rg@ gmail.com címen lehet. JUBILEUMI DIPLOMÁK A Debreceni Református Hittudományi Egyetem jubileumi diplomát ajánl fel a Tisza István Egyetemen, illetve a Debreceni Református Theológiai Akadémián ötven, hatvan, hatvanöt, hetven, valamint hetvenöt éve végzetteknek (első lelkészképesítő vizsga). Kérik, hogy aki elfogadja az egyetem felajánlását, a drhe.hu jubileumi diplomák aloldalán megtalálható formanyomtatványon, írásban jelezze augusztus 19-ig a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen (4026 Debrecen, Kálvin tér 16.). A visszajelzésnek tartalmaznia kell a jelentkezési lapot és az ott megjelölt mellékleteket. A jubileumi diplomákat október 2-án, szombaton délelőtt ünnepség keretében a Debreceni Református Kollégium Oratóriumában adják át. SZÁLLÁSHELY ZAMÁRDIBAN Hittantáborok, gyülekezeti csoportok, családok részére az egyházi épületben 11 férőhely, valamint az udvaron faházakban 10 férőhely áll rendelkezésre. Konyhahasználat teljes felszereléssel megoldott. Parkolás az udvarban lehetséges. Érdeklődni az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +36-30-691-5615-ös telefonszámon lehet.

A HÉT KÉPE

Úrvacsorai kiskehely

Tömör, rozsdamentes anyagból CNC megmunkálással a generációkon átívelő használatért.

KERESSENEK BIZALOMMAL! www.szekelymuvek.hu +36-30-299-5129 szekely94bt@gmail.com

28 Reformátusok Lapja

2021. június 27.

Hatvanöt esztendeje, 1956-ban harminchét fiatal tett bizonyságot hitéről Isten és a gyülekezet előtt Uszódon Balogh László akkori lelkipásztor vezetésével. Idén emlékező istentiszteleten köszöntötték a konfirmáltakat, akik közül hárman tudtak részt venni az ünnepi alkalmon – tájékoztatta szerkesztőségünket Farkas István, a gyülekezet lelkipásztora. 

| EGYHÁZI ÉLET |

Bibliamúzeum a Múzeumok Éjszakáján A Ráday utcai székházban zajló építési, felújítási munkálatok miatt a Bibliamúzeum nem tud látogatókat fogadni, ezért az évente megrendezett népszerű éjszakai kulturális esemény programjait a Kálvin Kamara Kertben (Budapest IX., Kálvin tér 1.) tartja meg. PECSÉT-JELKÉP-ÜZENET

szokott jazz-standardeken kívül protestáns dalok átdolgozásával bővítették ki. A zeA gyerekeket és családokat 15 órakor szanekar azért viseli ezt a nevet, mert a fiatal badtéri foglalkozásra várják, ahol különböző zongorista szeret minden alkalommal új pecsétekkel hétköznapi használati tárgyak zenészeket hívni, így más hangszereken is felületét, látványvilágát tervezik meg, mindfelcsendülhetnek a református énekeskönyv eközben a résztvevők megismerkednek keA programokról további dallamai. A dalokat hangszerelő Bartha resztyén jelképeink üzenetével. információk a Bibliamúzeum Mátyás olyan nemzetközileg elismert zenéhonlapján olvashatók. SÉTA A REFORMÁTUS NEGYEDBEN szekkel játszott, mint Sheila Jordan, Kevin Mahogany, Scott Robinson, Joe Farnsworth A Belső-Ferencvárosban van néhány utca, és Don Menza, illetve megfordult a világ legfontosabb jazzamelynek neve a református egyházhoz kapcsolódik. Azonclubjaiban és koncerttermeiben. ban nemcsak a személyekről elnevezett utcák őrzik egyházunk Nem véletlenül esett a választás a templomi énekekre, múltját, hanem azok az itt található intézmények is, amelyek Mátyás ugyanis többgenerációs lelkészcsalád gyermeke, így alapításával elindult a református élet Pesten. A séta során küa zsoltárok az élete részét képezik. A nemzetközi sztárvenlönleges épületekkel, kevésbé ismert történeteikkel és jelenlegi dégek rendszeresen fellépnek a zongorista társaságában. Ez szerepükkel lehet megismerkedni. A 16.30-kor kezdődő progalkalommal Bartha Mátyás legújabb triója lép fel az osztrák ram találkozási pontja a Kálvin téri Kálvin-szobor. Christian Salfellnerrel (dob) és az Egyesült Államokból érkeJAZZ ÉS ZSOLTÁR ző Danny Ziemannel (nagybőgő), illetve Ausztria egyik ismert szaxofonosával, Bernhard Wiesingerrel. A koncert 19 órakor Teljesen új ötlettel állt elő a Bartha Mátyás és barátai nevű kezdődik.  zenekar nemzetközi csapata, amikor repertoárjukat a meg-

Megújult gyülekezeti központ Kívül-belül megújult a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Leány utcai Gyülekezeti Központja, amelyet ünnepélyes keretek között, az egyháztáji vásárral egybekötve adtak át június 19-én szombaton. A Nagytemplom közelében, a Leány utca 2. szám alatt található a gyülekezeti központ, amely az elmúlt két évtizedben sok száz ifjúsági programnak adott otthont, és egyre több felnőtt gyülekezeti csoport alkalmainak szolgál helyszínéül. Néhány évvel ezelőtt az egyházközség megvásárolta a szomszédos ingatlant, amely lehetőséget adott a bővítésre. Az így létrejött, nagyjából 1800 m2-es belvárosi ingatlanon egy közösségi épület, egy melléképület és két lelkészlakás található, amelyeket most kormányzati támogatással 102,5 millió forintból felújítottak. A június 19-i ünnepi átadáson adtak hálát a meghívott vendégek és a gyülekezet tagjai az elkészült munkáért, kísérőprogramként pedig a belső udvaron tartott egyháztáji vásáron is részt vehettek az érdeklődők.  TTRE.HU, FOTÓ: SZIRÁK SÁRA 2021. június 27.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Kovács Imre polgári, újtikosi és tiszagyulaházai lelkipásztort kérdeztük. összefogás szemmel látható módon megjelent és jelen van ennek a gyülekezetnek az épülésében. A polgári és újtikosi reformátusok egyként mentek segíteni az imaház kitakarításában, a kert rendbetételében. Ez a cél: egymást erősítve, bizonyságot téve haladni előre az úton, amely az életre visz. Hisszük, hogy Isten az, aki megáldja a gyülekezeteinket, és adja a növekedést.

Kovács Imre fiatalon lett két gyülekezet lelkipásztora és négy település hitoktatója. Nem sokkal később egy már lassan homályba tűnő gyülekezet gondolatát élesztette újra, és egy harmadik településen összetartó kis közösséget kovácsolt össze, amely részt vesz a helyi imaházban szervezett alkalmakon. Vezérgondolata, hogy Isten országát közelebb vigye mindenkihez.

3

1

Miért választotta a lelkészi életformát? Megmutatni az embereknek a lelki gyógyírt és a megkötözöttség nélküli lelki szabadságot. A teológiára készülve ez még nem volt ennyire kikristályosodva bennem. De biztos voltam abban, hogy adni szeretnék abból, amit én is kaptam Istentől, elsősorban a gyermekeknek és a fiataloknak. Hatalmas felelősség az Istentől kapott megbízatásunk, hogy a gyermekeket hitben neveljük, és irányt mutassunk nekik. Jelenleg négy település, Polgár, Újtikos, Tiszagyulaháza és Görbeháza nyolc intézményében tartok hittanórákat óvodásoktól a nyolcadik osztályosokig. Úgy gondolom, hogy Isten országának építésében részt venni a legnagyobb és legnemesebb dolog az életben.

2

Három gyülekezetben is szolgál, az egyikben most építi újra a közösséget. Hogyan éli meg ezt a hétköznapokban? Most már elmondható, hogy három helyen is szolgálok, hiszen ebben az évben sikerült tíz év után Tiszagyulaházán, a református imaházban istentiszteletet tartani. Mindezt áldásként élem meg. Látni az embereken az igyekezetet, a segíteni akarást, a krisztusi lelkületet, olyan erőt és megerősítést ad, amelyből lehet töltekezni. Az 30 Reformátusok Lapja

2021. június 27.

Fiatal lelkészként hogyan fogadták önt? Erről leginkább a gyülekezeteket kellene megkérdeni. De ami számomra is világossá vált az a szeretet és a félelem. Nyitottsággal, szeretettel és érdeklődéssel fogadtak, amikor ideérkeztem. Minden segítséget megadtak, amit fiatal lelkészként meg lehet kapni. Azonban hamarosan érződött az, hogy ott lapul a félelem a gyülekezeti tagokban, hogy mikor fogok én is elmenni. Az elmúlt időszakban elég sűrűn volt lelkészváltás, és ezt nehezen élték meg.

4

Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie? Ennek az elmenetelemmel kapcsolatos, fel-felsejlő kételynek az eloszlatását nehéznek éreztem. Talán legegyszerűbben úgy lehet ezt megtenni, hogy az ember őszinte, és alázatosan végzi a szolgálatát. Minden másra azt kell mondanom, hogy nem nehézségként éltem-élem meg, hanem feladatként, amelyet mindennap teljes odaszánással és igyekezettel próbálok megoldani.

5

Hogyan látja magát húsz év múlva? Ez jó kérdés. Ennyire előre nem tervezek, azt még meg is kell érni. Általában egy-két éves távlatokban gondolkozom, amelyekben célokat fogalmazok meg magamnak. De jól tudjuk, hogy „elég minden napnak a maga baja”. Ezzel a gondolattal tekintek minden egyes nap elé, és ez az ige vezérel: „Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.” (Ézs 42,6) Hiszem, hogy ez a gondolat, ahogy nekem minden percben, másoknak is erőt és célt adhat.  BUZÁS BORBÁLA