Reformátusok Lapja 2021/42. szám by Reformátusok Lapja

LXV. ÉVFOLYAM,

42. SZÁM,

2021. OKTÓBER 17.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

„Kincsünk van, ha törékeny formában is” 9 771419 856007

ÚJRA DÍJÁTADÓT ÜNNEPELT A NŐSZÖVETSÉG

21042

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Kicsoda mondhatná ki az Úrnak csodálatos dolgait? Nincsen senki, ki minden jótéteményét elő tudná számlálni, mindazonáltal én, szegény bűnös ha nem illethetlek is téged illő tisztelettel, mégis nem hallgathatok, hanem szent neved mind szüntelen dicsérem: éneklek neked Istenemnek, míg tart az én életem, nem felejtkezek el jótéteményeidről, hanem egész napon a te dicséretedről szólok: dicsérjétek az Urat az ő szentségében: dicsérjétek őt az ő erejének ékességében: minden lélek az Urat dicsérje. Ámen.  DIÓSZEGI KISS ISTVÁN (1635–1698)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Hurta Hajnalka

INTERJÚ • 6. „Ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel” | Győri-Simon Annamá-

riával, a Magyar Református Szeretetszolgálat adománykoordinációs ágazatvezetőjével beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. „Én pedig megöregedtem és megőszültem…” | Kovács Mihály vezércikke AKTUÁLIS • 14. Fényleni a koptató közegben | Végh Tamás nyugalmazott lelkipásztorral beszélgettünk REFORMÁTUS ÉLET • 16. „Mosolygós, derűs legyen a templombelső” | Horváth Gyula belsőépítész kalauzol tovább a vallási motívumok és a templombelsők világában GONDOLATOK • 21. Leállított erdélyi restitúció | Ablonczy Bálint publicisztikája EGYHÁZI ÉLET • 22. Hegyen épült gyülekezet | Ezúttal az erdőbényei közösség mindennapjaiba pillanthatunk bele

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. október 17.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

X. 17. VASÁRNAP

X. 18. HÉTFŐ

X. 19. KEDD

X. 20. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(9) „A testvéri szeretetről…” (1Thessz 4,9–12)

A testvéri szeretet alapja annak, hogy egymást szeretve szerethessük azokat is, akik között mozgunk a világban. A krisztusi szeretet először mindig a sajátjait szereti, ezért az első a testvéri szeretet. Csak az tud másokat szeretni, aki először a sajátjait megbecsüli (9). A krisztusi szeretet megmutatkozik a tapasztalható segítségnyújtásban, miként a thesszalonikaiak gyűjtéssel segítettek más macedóniai gyülekezeteket. A krisztusi szeretet áldott megnyilvánulása – s ezzel a mai zajos világban nem tudunk mit kezdeni –, hogy csendesen végzi a maga munkáját. Nemcsak elmélkedik a világ nagy ügyeiről, hanem saját kezével dolgozik, tesz, beáll a sorba. Csendben imádkozni, dolgozni, a másikat békén hagyni! A sajátjainkat krisztusian szeretni, a kívülállókat tisztelni! Ezek is a krisztusi szeretet megnyilvánulásai lehetnek. Hiszen zajongunk, és másokon kérjük számon azt, amit magunk sem tudunk megvalósítani, miközben a másikat hergeljük, és nemcsak folyamatos igényekkel terheljük testvérünket és embertársunkat, hanem mindenért a másikat tesszük hibássá, gyakran tiszteletlenül (11–12). Ez 38  1. zsoltár (17) „…mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thessz 4,13–18)

Ez a lényeg: mindenkor az Úrral leszünk! Ez az evangélium. Már megtapasztaljuk ezt a csodát, hiszen az Úrral lehetünk, mert ő velünk van: életben, halálban (Róm 14,8), halálon túl, majd teljességében a feltámadáskor. E lényegi üzenethez tartozik, hogy ne szomorkodjunk! A meghaltak miatt se, mint akiknek nincs reménységük (13), hiszen ahogy Jézus meghalt és feltámadott, úgy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, ővele együtt (14). Ez hitünk tartalma! Minden, ami kevesebb ennél, nem hit. A részleteket illetően az apostol sem kapott pontos kijelentést: akkori váradalmuk sem úgy teljesült be, ahogy itt leírta (15–17). Az Úr bizonyosan szépen intéz mindent. Éppen ez figyelmeztet bennünket: először mindig a legfontosabb üzenetet ragadjuk meg minden igeszakaszból, és azáltal felemelkedve, madártávlatból csodálkozzunk rá az egészre. A részletekhez tartozik a riadó hangja (16). Voltam katona, a riadó kifejezésre görcsbe rándul a gyomrom, mert még ha háború van, és életmentés miatt szólal meg a riadó, akkor is a militáns világból vett kép ez. Jézus Krisztus épp azért jön vissza, hogy levegye a világról ezt az átkot. Ahol ugyanis riadó van, ott fenyegetett készenlét feszül, ott öldöklés fenyeget, ott rohanni kell, lelketlen rendben muszáj menekülni vagy a másik ellen fordulni. Jézus Krisztus visszajövetele ezektől (is) megszabadít bennünket. Vigasztaljuk egymást az örök élet beszédével (18), testvéreinket az Úrban (13) és együtt mindazokat, akik között élünk. Ez az egyház szolgálata: vigasztalni a megváltás örömhírével. Ez 39  390. dicséret (9) „…hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által…” (1Thessz 5,1–11)

Életünk során mennyi mindenre vártunk már. Vannak, amik nem teljesültek. De mi van azokkal a várakozásokkal, amelyek teljesültek? Javunkat szolgálták, vagy csalódást okoztak? Beláttuk-e, hogy az Úr tökéletesen intéz mindent? Lényegi kérdés: a földi életidő delén túl tudunk-e még várni valamire? Várhatunk-e a földi életen túlmutató, valós ígéretekre, azok olyan örök beteljesedésére, amelyek megvalósulásakor bizonnyal nem csalódunk? A Biblia üzenete erre ad feleletet. Jézus Krisztus eljövetelére várunk, ő teljessé teszi rajtunk a mindeneket helyreállító, jóságos ígéreteit: „Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által…” (9) Akár ébren vagyunk, azaz fontoskodva igyekszünk még, akár alszunk, azaz már megnyugodtunk, az Úréi vagyunk, és vele együtt fogunk élni (10). Mi valójában erre várunk: az Úrra várhatunk, és minden egyéb várakozásunkban, világosságban és a hit páncéljában a Megváltó visszajövetelét várjuk, őutána kiáltunk (4–8). Ez 40  84. zsoltár (23) „…feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thessz 5,12–28)

Ez könyörgésünk egyik állandó tárgya a szüntelen imádság során (17): a békesség Istene szenteljen meg bennünket teljesen, és őrizze meg elménket és lelkünket, azaz egész valónkat a feddhetetlenségben, a Jézus Krisztus eljövetelére. A feddhetetlenség nem tökéletességet jelent, hanem azt: a feddhetetlen embert az Úr kegyelme hordozza, miközben életét megszenteli, egyre inkább megtisztítja, a bűnöktől megóvja (23). Ennek az áldott oltalmazásnak, érlelő megtisztításnak része az is: az Isten országának boldog rendje szerint próbálkozhatunk élni, hiszen csak így lenne érdemes (12–22). Saját erőnkből és igyekezetünkből nem tudunk

Reformátusok Lapja 2021. október 17.

| AZ IGE MELLETT |

feddhetetlen tisztaságban elmenni a világból és megállni a mi Urunk Jézus Krisztus előtt a számadás napján. Valljuk meg ezt, hiszen annyi minden nem teljes még az életünkben! Megnyugtató, bizonyossággal felvértező, boldogsággal megajándékozó biztatás, hogy a hűséges Isten megőriz bennünket e szentségben, ő tesz minket feddhetetlenné mindvégig (24). Ő hűséges hozzánk (1Kor 1,9), akiket kiválasztott és elhívott, megcselekszi, hogy feddhetetlen épségben maradhassanak meg gyermekei (24). Ez 41  487. dicséret (7) „…enyhülést adjon…” (2Thessz 1)

A thesszalonikai gyülekezetnek üldöztetést, nyomorúságot kellett megélnie a hitéért, amelyet egyre növekvő bizonyossággal hordoztak tagjai (3–4). Az apostol és a vele lévő testvérek mindenkor könyörögnek az ottani testvérekért: ebben az állhatatosságban megmaradhassanak, a hit minden erejével (11–12). Az apostol arra is kitér: az üldözők megkapják büntetésüket (5–10). Isten ítéletéről csak úgy lehet szólni, hogy az először mindig rám vonatkozik, nem a másikra. Ez a jogos és félelmetes ítélet megtérésre hív, az Úr irgalmas kegyelmét megragadva. Itt a Jézus Krisztusba vetett hitért vállalt szenvedésről beszél az apostol. Hányszor vágtunk vissza mi, keresztyén emberek is, hányszor nem a krisztusi jóban gyönyörködve rendeztük dolgainkat. Aki Isten népét bántja, magát az Urat bántja (Zak 2,12), és ezt az Úr nem hagyja következmények nélkül, mint ahogy semmiféle üldöztetést és bántást sem, hacsak meg nem térünk és kegyelmébe kapaszkodva meg nem változunk. Hisszük, bizonyosak vagyunk abban: Isten ítélete egyben az enyhülés, a teljes és egyetlen megoldás a hívő nép számára. Ez az enyhülés a megváltás, amit csak az Úr igazságos kegyelme ajándékozhat nekünk (7). Ez 42  116. zsoltár (8) „…eljövetelének fenségével.” (2Thessz 2,1–12)

Az Úr eljövetelének érzékelhető jelei vannak, noha időpontját nem ismerjük (Mt 24,26), de a jeleket vegyük komolyan! Az Úr eljövetelét megelőzi a hitetlenség eluralkodása. Jele ennek az Isten életet kiteljesítő rendjének tiprása (3), amelynek során már semmi nem számít, ami szent, miközben a szentségtelen lesz a norma, és az istentelen emeli magát istenné. Még van, aki visszatartja e rettenet gátlástalan eluralkodását (7). Ez kegyelmi állapot. De ha ez a tartás is eltűnik, akkor nyíltan jelenik meg a törvénytipró. Isten rendjének semmibevétele a gonosz munkája. Minden életellenes törvénytiprás a Sátán eszköze, aki a hazugság számos „jelével és csodájával”, csalásával kápráztat el számosakat, akik tévelyegnek, hamisságban gyönyörködnek (9–12). Az ember szinte beleremeg mindezekbe. Az evangélium felharsan e nehéz szakasz végén: amikor elszabadulna a gonosz, megjelenik az Úr, és nem engedi mindezt, hatalmával végleg legyőzi a rosszat (8). Ezt a csodát Isten népe és a hívő ember is megtapasztalja: amikor minden összeomlani látszik, amikor erőtlenségünk, félelmeink, gyarlóságaink ránk zuhannának, cselekszik, érkezik az Úr… Ez 43  150. zsoltár (16) „…örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg…” (2Thessz 2,13–17)

A vigasztalásra nagy szükségünk van! Jólesik, ha mások vigasztalnak, de az emberi vigasztalás nem tud érdemben segíteni. Isten kegyelmes, minket szerető vigasztalásáról azt olvassuk, hogy az örök vigasztalás. Isten hatalma úgy vigasztal, hogy ténylegesen segít rajtunk, ebben a világban is ad érzékelhető szabadításokat. Vegyük észre ezeket! De amikor már nem tapasztalunk szabadítást, akkor lesz hitkérdéssé: életünk minden eseményét tudjuk-e az egyetlen nagy szabadítás, az örök élet bizonyossága felől szemlélni? Az örök vigasztalás ugyanis csak az: Isten kezdettől fogva kiválasztott minket az üdvösségre, hogy részesüljünk Jézus Krisztus dicsőségében (14). Az örök vigasztalás az: Isten jót adott nekünk a teremtéskor (1Móz 1,31), majd ezt a jót ajándékozta vissza nekünk e világban, hit által, odaát pedig ez a jó lesz teljessé rajtunk. Az igazságban való hit (13) mindenekelőtt e krisztusi jóban való bizonyosság: evangéliumi bizonyosság (14), akkor is, amikor helyzetünk vigasztalhatatlannak látszik. Akinek örök vigasztalása van, sok egyéb ajándékot is kap az Úrtól, de mindegyik ajándék forrása ez az örök, krisztusi vigasztalás. Ennek nyomán kapunk jó reménységet (16), erőt (17), miközben szilárdan megállhatunk ebben az életben, ragaszkodva örökségünkhöz (15). Ez 44  18. zsoltár

X. 21. CSÜTÖRTÖK

X. 22. PÉNTEK

X. 23. SZOMBAT

Nemzeti ünnep

2021. október 17.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

Sokan szemlesütve fogadják el a segélyeket, szégyellik, hogy ebbe a helyzetbe kerültek. Nekik el szoktuk mondani azt, hogy ilyen helyzetbe bárki kerülhet az élete során. A krisztusi üzenet arra szólít fel bennünket, hogy mindenkit egyenlőként kezeljünk, és ahol csak tudunk, segítsünk egymáson. Az adventi kívánságlista-programunkban például a támogatóink által összegyűjtött ajándékokat a szülőknek adjuk, hogy legyen mit átnyújtaniuk gyerekeiknek az ünnep estéjén. Erre az anyukáktól mindig megérkeznek a hálaüzenetek. Ezenkívül a tanszerdobozoknál szokott még sok visszajelzés érkezni, főleg a többgyermekes családoktól. Magyarországon hat, Kárpátalján és Erdélyben egy-egy irodát működtetnek. Melyeket látja a leg rászorultabb régióknak? Az ország keleti és északi részén vannak a legtöbben hátrányban, ugyanakkor egy éve nyitottunk irodát Alsóörsön, rajtuk keresztül is rengeteg kérés érkezik be az ország déli feléről. Talán nem is gondolnánk, hogy a nyugati országrészben is számtalan olyan kis elmaradott falucska vagy tanyavilág van, amely segítségre szorul: voltak olyan családok határon innen és túl, akik a mindennapi betevőt elő tudták teremteni, de az online oktatás idején egy laptop beszerzése már túl nagy teher volt számukra.

„Ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel” A gyermekek éhhaláláról vagy a hajléktalan emberek fagyhaláláról érkező hírek minden jóérzésű emberben szomorúsáILLÉNYI ÉVA got, egyben tehetetlenségi érzést váltanak ki. Hazánkban is sok az olyan hátrányos helyzetű család, ahol nem jut az asztalra mindennap meleg vagy akár hideg étel. Fűtés, meleg víz nincs, mert nem jut pénz tűzifára. A szegénység elleni küzdelem világnapja alkalmából beszélgetünk Győri-Simon Annamáriával, a Magyar Református Szeretetszolgálat adománykoordinációs ágazatvezetőjével. A mai napon, amikor magam is befűtöttem, eszembe jutott a tűzifaprogram. Milyen segélyakciók vannak a közeljövőben? Minden évszakban figyelünk arra, hogy az aktuális igényeknek megfelelően támogassuk a rászorulókat. A tűzifaprogramban elsősorban azokra az egyedülálló idősekre, nagycsaládosokra vagy gyermeküket egyedül nevelő szülőkre figyelünk, akiknek nehézséget okoz a mindennapi betevő falat biztosítása mellett a tűzifa megvásárlása, támogatásunkkal jó pár napra biztosítani tudjuk az otthon melegét. Mi a tapasztalat, hogyan fogadják ezeket az adományokat a szegény családok? 6

Reformátusok Lapja 2021. október 17.

Mik a szegénység legfőbb okai: a foglalkoztatás hiánya, a szenvedélybetegségek? A gyerekeket sokszor az éhezés miatt emelik ki a családból, és így kerülnek állami intézményekbe. Amit a leginkább látunk, az a foglalkoztatás hiánya, sok az olyan település, ahol kevés a munkalehetőség, vagy egyáltalán nincs. Az itt élőknek még nehezebb kitörni abból a szegénységből, amelybe beleszülettek, amelyben már generációk óta benne vannak. Több az olyan iskolás, aki otthon nem kapja meg azt a pluszt, amit egy átlagos család gyermeke a házi feladatok elvégzése során vagy a különórákon megszerez. Fontos, hogy a gyerek ne induljon hátránnyal, őket a szociális felzárkózó programjainkon keresztül fejlesztjük. A gazdaság élénkítő programok bevezetésével önfenntartásra próbáljuk rászoktatni a családokat. Az oktatási törvény előírja az érettségizőknek az 50 óra önkéntes munkát. Van arra példa, hogy gimnáziumból, középiskolából jelentkeznek önökhöz önkénteskedni? Egyre több ilyen diákunk van, főként a debreceni irodánk környékén és Budapesten. Az adventi programokban különösen nagy szükségünk van az önkéntesekre.  FOTÓ: NEMÉNYI MÁRTON/MRSZ

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

„Én pedig megöregedtem és megőszültem…” A szerző nyugalmazott esperes

Minden év októberének nevezetes napjai között tartjuk számon a nyugdíjas lelkipásztorok és lelkészözvegyek vasárnapját. Ilyenkor a figyelmünk azokra irányul, akik a közelmúltban vagy a régmúlt időkben az igehirdetés aktív szolgálatában álltak, de napjainkban már nyugdíjasok. Némelyekre még sokan úgy emlékeznek, mintha ma is a szószékről hirdetnék Isten Igéjét, de a valóság arra figyelmeztet, hogy egyszer mindnyájunknak be kell fejezni a munkát. Vannak azonban olyan foglalkozások – küldetések –, amelyeket nem lehet befejezni, csak

„A nyugalom napjait élő lelkipásztor nagy ajándéka, hogy igehallgató is lehet egy gyülekezetben, vagy ha erre nincs módja, a rádió, a tévé vagy az internet segítségével közvetített istentiszteletek résztvevője lehet, így is részesülve a közös igehallgatás öröméből.”

abbahagyni. Ezek közé tartozik a lelkipásztor is. Tudomásul kell vennie, hogy neki is szüksége van a pihenésre, csendesebb életvitelre. Rendelt ideje volt az aktív szolgálatának, és rendelt ideje van a visszavonulásnak (Préd 3,1–2). Aktív életében – noha talán ki volt téve az ajtajára a hivatalos idő, de – elvárták tőle, hogy bármikor rendelkezésre álljon, és életének döntő részét képezte az igehirdetésre való készülés, ami nemcsak ideje nagy részét, hanem egész egzisztenciáját igénybe vette. Kreativitásnak kellett jellemeznie felelősségteljes munkáját. Sok esetben egyedüli képviselője volt egyházának, viselkedése, magatartása szinte meghatározója volt hite és gyülekezete külvilág előtti megítélésének. Ez a helyzet a nyugdíjba menetelével lezárul az életében. Nemcsak a feladatait, hanem (ott, ahol van ilyen) a szolgálati lakást is át kell adnia. Tudomásul kell vennie, hogy ő is más után lépett be a szolgálatba, és most is ez történik, csak fordítva (Jn 4,38). Ami ezután következik, az is Isten ajándéka. Ezt az életforma-változást is Isten adja, aki valamikor elhívta. A visszavonulásnak szép

példáját olvashatjuk a bibliai Sámuelnél, aki felismerte, mikor kell befejeznie azt, amit addig végzett (1Sám 12,1–5). Nem a saját személye volt a fontos, hanem Isten Igéjének szóban és élete által való hirdetése. „Sáfárnak tekintette magát, amit Isten rábízott, igyekezett hűséggel elvégezni. Most más folytatja. Lehet, hogy másképp fogja csinálni, de a lényeg nem változik. Isten az marad, aki volt. Sámuel nem nélkülözhetetlen, de Isten hű marad népéhez. Isten állította be őt a munkába, és most ő hívja vissza.” (Cseri K.: A kegyelem harmatja, 285. old.) Aki így éli meg visszavonulását, annak elsősorban a hála érzésének kell eltöltenie a szívét! Hálaadás a kapott évekért, évtizedekért, amelyeket egy vagy több gyülekezetben eltöltött! Aki hálás tud lenni, az a nyugdíjasidejét is ajándékképpen fogja fogadni. Az ajándékba kapott időt pedig a másoknak való segítségnyújtás alkalmaként tudja értékelni. Módja nyílhat egy-egy elmaradt könyv elolvasására is, kirándulásra, távolabbi utakra. Új tartalommal telítődhet meg a Bibliája, amely számára már nem elsősorban „munkaeszköz”. Külön öröm lehet, ha nyugdíjaskorban is gondolnak rá (lelkészözvegyekre is), egy-egy szolgálatra felkérik, és erre lehetőségei szerint rendelkezésre áll. A nyugalom napjait élő lelkipásztor nagy ajándéka, hogy igehallgató is lehet egy gyülekezetben, vagy ha erre nincs módja, a rádió, a tévé vagy az internet segítségével közvetített istentiszteletek résztvevője lehet, így is részesülve a közös igehallgatás öröméből. Nemrég kérdezte tőlem valaki: jó nyugdíjas lelkipásztornak lenni? Igennel válaszoltam! Átélhetjük, hogy Isten ajándéka lehet egy-egy szolgálatra való felkérés, egy régi szolgatárssal való találkozás. A nagyobb városokban havonta tartanak a nyugdíjas lelkészek összejövetelt, majd évente egy alkalommal Mátraházán töltenek egy hetet. Egy ilyen alkalom a megfáradt, beteg pásztort is „megfiatalíthatja”, és átélheti, hogy nem befejezte, csak abbahagyta a szolgálatát, van folytatás! A befejezés akkor következik el, amikor elhangzik felettünk a mi Urunk biztató szava: „Jól vagyon, jó és hű szolgám…” (Mt 25,21)  2021. október 17.

Reformátusok Lapja

| EGYHÁZI ÉLET |

Szabadságok harca

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a szabadság az egyik legkedvesebb és legszemélyesebb eszméje minden embernek. Történelmi koroktól, kultúráktól, nemektől és vallásoktól függetlenül mindnyájunkat közös nevezőre hoz a szabadság utáni vágy. Nem kell külön tanulni, hogy az ember olyan életet kívánjon, amelyet a szabadság keretez. Ha a szabadság szükségességében mindnyájan egyetértünk, miért nem tud az emberiség összefogni egy teljes és az egész világot átfogó, globális szabadság megvalósítása érdekében? A helyzet nehézségét az adja, hogy nem értünk egyet abban, mit jelent pontosan a szabadság. Sőt, a legtöbb küzdelmünk abból fakad, hogy az emberi történelemben különféle, egymásnak ellenmondó szabadságfogalmak vetélkednek egymással. A szabadság utáni vágy elvont, megfoghatatlan érzületének először mindig az értelmezés tárgyi, valóságos formájában kell előttünk lennie. A szabadságértelmezés tehát a szabadság vágynak legalább a szavak és gondolatok alapján körülhatárolható megmutatkozása. Éppen ezért szabadságvágyunk beteljesítése folyamán először nem a fizikai világból kell kiindul nunk, hanem a szabadság eszményképéből, abból, ki hogyan értelmezi, gondolja el a tökéletes szabadság állapotát. Az igazi kérdés éppen ezért nem az, hogy szabadok akarunk-e lenni, hanem az, miként gondoljuk el a tökéletes szabadságot. G. K. Chesterton angol író, filozófus, laikus teológus egy évszázada így hívta fel erre a figyelmet. „Korunkban felbukkant egy igencsak egyszerű elképzelés, mely szerint amikor valami elromlik, gyakorlati emberre van szükség. Sokkal közelebb az áll az igazsághoz, hogy ilyenkor mindenekelőtt a legkevésbé gyakorlatias emberre van szükségünk, de legalábbis egy elméleti emberre. A gyakorlatias ember olyasvalaki, aki a napi gyakorlathoz szokott, tehát ahhoz, ahogyan a dolgok szokványosan működnek. Amikor ellenben a dolgok másképp alakulnak, akkor csak az olyan gondolkodó segíthet, aki rendelkezik némi elméleti tudással arra vonatkozóan, hogy mitől működnek a dolgok egyáltalán.” (G. K. Chesterton: Mi a baj a világgal? – Budapest, Századvég, 2019, 21–22. – A mű először 1910ben jelent meg.)

A gályarabok emlékoszlopa Debrecenben

ELROMLOTT SZABADSÁG Olyan világban élünk, amelyben a dolgok máshogy működnek vágyainkhoz, a tökéletes szabadsághoz képest. Az elromlott szabadság helyreállítását tehát a teljes és tökéletes szabadság megvalósulásának, eszményképének felállításával kell kezdenünk. Különben honnan tudnánk, hogy amit teszünk vagy tenni akarunk, az a vágyott állapothoz visz közelebb? Amikor ezt megtesszük, szem előtt kell tartanunk azt is, hogy az ember ideális szabadságának meghatározása egyben a valóságról való állásfoglalás is. Ebből a szempontból fontos felfigyelnünk arra, hogy a szekularizáció előretörése nemcsak a keresztyén egyházak társa8

Reformátusok Lapja 2021. október 17.

dalmi befolyását szorította vissza, hanem ezáltal más értelmet tulajdonított az emberi élet keretének, magának a valóságnak is. Immár nem a transzcendens, nem Isten lett az élet legtágabb kontextusa. Éppen ezért a szabadságra törekvő ember sem Isten teremtménye többé. Ez azt jelenti: az ember nem megismeri, felfedezi, hogy kicsoda ő Isten szerint, hanem kitalálja, létrehozza és megalkotja önmagát. Ahhoz, hogy ez minél sikeresebb legyen, az önmagát teremtő, kitaláló embernek arra van szüksége, hogy megszabaduljon a múlttól mint öröklött értelmezési kerettől, és minden folyamatot ellenőrizzen az életében. Ebben a rendszerben a szabadság ideális állapota az abszolút

| EGYHÁZI ÉLET |

Abraham van Poot magyar gályarabokról szóló könyvének címképe (1684)

A gályarabok a pozsonyi törvényszék előtt

kötődésmentesség. A szekuláris szabadságértelmezés megvalósulásának folyamata ma már ott tart, hogy a legmélyebb valóság a mindentől elszakadni kívánó ember számára már nem a fizikai világ és annak felépülése, hanem a belső érzelmek, vágyak és gondolatok rendszere. Így számol le a kötődésmentes szabadságra törekvő egyén a nemzeti identitásával, a családdal, a társadalmi, illetve biológiai szerepeivel, és teljes kontrollra törekszik a saját teste felett a fogamzásgátlással, az abortusszal és a nemváltó műtétekkel. A szabadságon tehát az abszolút függetlenséget értő és arra törekvő ember semmilyen előírást, rajta kívül álló igazságot nem ismer el, hanem a világ értelmét – és ezáltal lényegét – maga hozza létre. A szabadságnak ez az értelmezése egészen kedvezőnek, sőt kívánatosnak tűnhet, mert olyan világot óhajt megvalósítani, amelyben az egyén mindent megtehet, amit csak akar, és semmit nem kell megtennie, amit nem szeretne. Egy rendkívül fontos szemponttal azonban nem számol, a halállal. A halandóságtól az ember képtelen elvágni, függetleníteni magát. Az abszolút kötődésmentesség, függetlenség tehát a szabadságnak csak hazugsággal idealizálható állapota. Ezért mindazok a tettek és erőfeszítések, melyek a teljes kötöttségmentességet kívánják munkálni, téves és káros irányba visznek bennünket.

A SZABADSÁG A BIBLIÁBAN A valóság bibliai értelmezése a mindenható és örökkévaló Istent tekinti a legtágabb keretnek, kontextusnak. Ebben a keretrendszerben az ember Isten teremtménye, aki abszolút értelemben soha nem volt és nem is lehet független. Még a Szentháromság is az Istenben meglévő rendet, igazságot, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek egymástól való függését jelenti. Éppen ezért a szabadságnak itt teljesen más értelmével találkozunk, mely a tökéletes állapothoz, rendhez való kötöttség keretén belül, annak elfogadása és megvalósulása által következik be. A keresztyén szabadság vágyott állapota, amikor az ember a világban levő sokféle lehetőség közül Isten szavához, igéjéhez, törvényéhez ragaszkodik, mely tökéletességéből és örökkévalóságából következve abszolút igazság. A keresztyén szabadság az Isten által az ember számára kijelölt élet és értékrend elfogadása. Mindez pedig Isten történelmi kijelentése miatt lehet ismert előttünk.

Az elítélt lelkészek szenvedései a börtönben

A gályarabok hajója

A szabadságnak a keresztyén értelme megmutatja, hogy az ember nem a tökéletes akarat, az isteni rend szerint korlátozza magát. Teológiailag megfogalmazva: az ember bűnös. Jelenleg már képtelen az Istennek a rá vonatkozó tervét elfogadni és megvalósítani. A keresztyén szabadság értelme ezért fájdalmas diagnózis minden ember számára. Az otthontalanságot, a szenvedést és végül a halált az örök Istent és rendjét elhagyó emberi élet következményeként látja.

JÉZUS KRISZTUS SZABADSÁGA Nemsokára, október 31-én a XVI. századi reformációra emlékezünk. Európa vallási szabadságharcára, amelyben a reformátorok mindent megtettek azért, hogy az Istennek a történelemben kijelentett szavához térjenek vissza és ahhoz igazodjanak, kötődjenek. A Bibliában Jézus azt mondja: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8,31–32) A legnagyobb szabadságot e világban Jézus Krisztus keresztje mutatja. Ő a teljes függetlenséggel, kötődésmentességgel ellentétesen egész életét tudatosan Isten jelenlétében és akarata szerint élte. Megmutatta, milyen az Istenhez kötődő szabad élet. Jézus igazságtalan kivégzése, kereszthalála pedig világossá tette, hogy az ember a szabadságot az Istentől való függetlenségben képzeli el. Jézus halála mégsem a vég. Feltámadt a halálból. Éppen ezért az a szabadság, amely az életre épül, nem a kötődésmentesség, hanem személyes kötődés az értünk önmagát odaadó Istenemberhez, Jézus Krisztushoz. A keresztyén szabadságban az a legmegdöbbentőbb, hogy az ember nem tehet érte semmit. Kizárólag elfogadhatja a Jézus áldozata miatt kegyelemből felkínált üdvösséget, az igaz és Istennel megbékélt szabad életet. Az elfogadás Jézus követése, kötődés Isten igazságához. Szabadságok harcában élünk. Hogy mi melyik értelmezést tartjuk igaznak és követendőnek, a hétköznapi életünk mutatja meg. Ahogy a nemiségről, a házasságról, a családról, a saját keresztyén gyülekezetünkről gondolkozunk, és ahogy többek között ezekhez viszonyulunk. Mindezek előtt pedig Jézus Krisztushoz. Reformációra, a valóság keretének biblikus korrekciójára van szükségünk. Ehhez kezdjünk el ismét – vagy először – úgy hinni a Bibliában, mint ami Isten tévedhetetlen kijelentése. Mert a Szabadító ezáltal ismerhető meg!  MOLNÁR AMBRUS 2021. október 17.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

A lelkipásztorok felé is nyitni kell ILLÉNYI ÉVA

A Doktorok Kollégiumának feladata többek között szakmai vélemények megfogalmazása azokban a teológiai és társadalmi kérdésekben, amelyek a magyar vagy az európai reformátusságot, illetve a tágabb értelemben vett ökumenét érintik. Balatonszárszói ülésén a Zsinat arra kérte a Doktorok Kollégiumát, hogy dolgozzon ki háttéranyagot a teremtési rend és a nemi identitás kérdésében. Ugyanitt megerősítették a Doktorok Kollégiumának új vezetőségét, amelynek elnöke Vladár Gábor egyetemi tanár lett. Céljairól, a közeli feladatokról kérdeztük.

Melyek azok a feladatok, amelyeket célul tűzött ki ebben a tisztségben? A Doktorok Kollégiumának mint tudományos testületnek a felépítéséből következik, hogy abban a tulajdonképpeni munkát az egyes szekciók végzik. Az elnökség, tehát az elnök és a főtitkár a keretet biztosítja ehhez a munkához, és a szekcióelnökökkel, titkárokkal karöltve koordinálja, segíti, adminisztrálja az egyes szekciókban folyó munkát. A kollégium mindig feladatának tekintette, hogy egyházunk tudományos munkáját összefogó szervezetként szakmai véleményt mondjon azokban a teológiai és társadalmi kérdésekben, amelyek a magyar vagy az európai reformátusságot, illetve a tágabb értelemben vett ökumenét érintik. Ilyen átfogó, fontos témának tartom például az úrvacsoráról, illetve az eucharisztiáról szóló dialógust, nem csupán a budapesti eucharisztikus kongres�szus miatt. Ez elsősorban azt jelenti, hogy komolyan vesszük a dialógus során eddig elért eredményeket, másrészt át kell gondolnunk, hogy miként léphetünk tovább ebben az egész keresztyénséget megosztó kérdéskörben, de ugyanilyen megosztók lehetnek korunk etikai, bioetikai kérdései is. Belelátva a Doktorok Kollégiumának eddigi munkájába vannak-e már újításra vonatkozó ötletei? Három irányban szeretnénk nyitni és még tudatosabbá tenni a kollégium munkáját. Először is lelkipásztoraink iránt 10 Reformátusok Lapja

2021. október 17.

Vladár Gábor a Pápai Református Teológiai Akadémia Biblikus Intézetének professzora, az intézmény volt rektora. Doktori disszertációja (1996) a római levél 13. fejezetében olvasható híres politikai parainézisz kor- és vallástörténeti hátterét vizsgálja. Segítette a Bibliai fogalmi szókönyv létrejöttét (1983), az 1993-ban megjelent Keresztyén bibliai lexikonba mintegy 150 szócikket írt. Az új fordítású protestáns Biblia újszövetségi szövegrevíziójában (2009–2012) elsődleges szerkesztőként vett részt. Számos tanulmánya jelent meg különböző szakfolyóiratokban, gyűjteményes kötetekben. 1990-ben több évfolyam számára írt hittankönyveket. Az Európai Protestáns Egyházak Dél-Kelet-Európai Régiós Bizottságának tagja. A Soproni Református Egyházközség lelkipásztora. Korábban a Doktorok Kollégiuma újszövetségi szekciójának elnökeként tevékenykedett a tudományos testületben.

van kötelezettségünk. Ők eddig is részt vehettek az egyes szekciók munkájában, most azonban szeretnénk az egyes tagozatokat arra buzdítani, hogy az egyházmegyékben kihelyezett tudományos üléseket tartva keressék a lelkipásztorokkal való találkozás lehetőségét. Másrészt szeretnénk az egyes teológiai tudományágak jelenlegi állásáról használható, rövid összefoglalásokat készíteni számukra, illetve minden érdeklődő részére. Emellett kötelezettségünk van a Zsinat tanítói munkájának segítése terén is. Jelenleg éppen a teremtési rend és a nemi identitás kérdésében kéri tőlünk a Zsinat a megfelelő teológiai háttéranyag kidolgozását. Végül

| INTERJÚ |

megpróbálunk nyitni a külföld felé is azzal, hogy a legfontosabb teológiai munkáinkat angol vagy más európai nyelven is megjelentetjük. Szokták mondani, hogy „az tanít jól, aki jól tud különbséget tenni”. A megkülönböztetés, a distinkció módszerét a klasszikus görög filozófiai hagyományból vette át a középkori skolasztika. A skolasztikus tudósok, persze, még hitték, hogy a világbeli dolgok belső, harmonikus rendje a teremtő Isten bölcsességére vezethető vissza. Ezt a belső rendet volt hivatva kifejteni a tudományos vita, ahol a vitapartnereknek valóban jól kellett „disztingválniuk”. Korunk bizonyos szellemi áramlatai viszont tagadják az emberi viszonyok természetes, Isten által adott rendjét, és Isten helyébe lépve, kizárólagos értelemben kívánják azt meghatározni mint „társadalmi konstrukciót”. Veszélyeztetve látom manapság a valós párbeszéd, a tudományos vita lehetőségét, tisztaságát, mivel sok esetben politikai-gazdasági érdekek állnak a háttérben. Annál inkább fontos feladatunk, hogy az egyházban a bibliai realitás talaján állva végezzük munkánkat. A kisebbségben élő magyarság helyzetének, a magyarság összetartozásának kutatási témája kissé háttérbe szorult, holott az egyház részéről az egyéb támogatás erősödni látszik. Hiányoznak a határon túli doktorok? Ha a keresztyén teológia az anyaszentegyház részének tekinti önmagát, akkor a közös bizonyságtétel érdekében mindig a teljesség, az egész összefüggésében kell gondolkodnia. Ez azt jelenti, hogy a Kárpát-medence részeinek reformátussága csak együtt, egymást erősítve lehet teljes egész. Isten-

nek hála, a Kárpát-medencei református teológiai fakultások és akadémiák tanárai a rendszerváltástól kezdődően, a külső körülményektől immár nem gátolva, a legnagyobb egyetértésben dolgoznak együtt. Ennek a tudományos „együtt munkálkodásnak” az egyik legfontosabb terepe éppen a Doktorok Kollégiuma, ahol ismételten megtapasztaljuk a határon túlról érkező testvéreink gazdagító jelenlétét. Ennek ellenére a kisebbségi lét vizsgálatában valóban lehetnek hiányosságaink. Bár a trianoni békediktátum századik évfordulója újra az elszakított területek felé terelte a figyelmet, ez a kérdés valószínűleg még több kutatást igényel. A kulturális emlékezetben rögzült történelmi események ugyanis nem csupán puszta történeti tények, hanem egyúttal identitásképző emlékezések is. Viszont éppen ez teszi értékelésüket sokszor összetetté. Ön szerint mi a reformátusság megmaradásának záloga ma? A keresztyén egyház az első ezer évében missziói egyház volt, így lettünk az első évezred végén mi, magyarok is keresztyénné. A második évezredben az egyház kiépítette a maga tudományos alapjait, Aquinói Tamástól Karl Barthig. A harmadik évezred valószínűleg az evangélizáció korszaka lesz, mivel érezhetően egyre több ember tud egyre kevesebbet az evangéliumról. Veszélyes a kontúrnélküli közösség, nem szabad azzá válnunk. Meg kell tanulnunk a Szentírás világában élni, és el kell sajátítanunk a hit nyelvét, grammatikáját, hogy egymást értő közösségként élhessünk a Krisztus anyaszentegyházában. Krisztus Urunk az anyaszentegyházát, ígérete szerint, a világ végezetéig megtartja. A mi hitünk pedig az, hogy az ő anyaszentegyházának élő tagjai vagyunk, és örökké azok is maradunk.  FOTÓ: HOLGER MANKE

DOKTOROK KOLLÉGIUMA

A Doktorok Kollégiuma (DC) a Magyarországi Református Egyház tudományos testülete, az egyház meghatározó teológiai munkáját koordinálja, az aktuális társadalmi, etikai kérdésekben való megnyilatkozásokat, állásfoglalásokat előkészíti. A teológiai tudományokat a Magyarországi Református Egyház hitvallásainak szellemében, egyetemeivel és főiskoláival együttműködve, ökumenikus lelkülettel és más tudományok iránti nyitottsággal, az egyház egészének javára műveli. A DC tagjai: a testület közgyűlése által bekebelezett doktorok és magyar református teológus tiszteletbeli doktorok, továbbá azok a református lelkészek, illetve egyetemi doktorátussal vagy kimagasló munkássággal bíró személyek, akiket a bekebelezett tagok közössége a DC munkájában való részvételre teljes jogú tagként megválasztott. A tagok együttesen alkotják a DC közgyűlését, egyenlő jogokat élveznek. A DC tagjai maguk döntik el, hogy mely szekcióban kívánnak munkálkodni, de felkérhetők más szekció munkájában való részvételre is. A DC együttműködésre törekszik a hazai teológiai doktori iskolákkal és a határon túli protestáns teológiai-tudományos intézetekkel. A Zsinat háttérintézménye 14 szekcióból áll, munkáját a szekcióelnökök és -titkárok koordinálják: ószövetségi szekció, újszövetségi szekció, rendszeres teológiai, gyakorlati teológiai, pasztorálpszichológiai, himnológiai-egyházzenei, egyháztörténeti, egyházi néprajzi, missziológiai, egyházjogi, irodalomtudományi-nyelvészeti, vallástudományi, pedagógiai és ökumenikai szekció. Az egyes szekciók tagsága a DC közgyűlésének tagjai közül választja meg a szekcióelnököt és a szekciótitkárt (szekcióelnökség). A választás három évre szól, a tisztségviselők korlátozás nélkül újraválaszthatók. A választást a DC közgyűlése erősíti meg. 2021. október 17.

Reformátusok Lapja 11

| EGYHÁZI ÉLET |

Újra díjátadót ünnepelt a Nőszövetség A Pozsonyi úti református templomban adták át a Zsindelyné Tüdős Klára-díjakat október 9-én. Tavaly a járvány miatt elmaradt az ünnepség, így idén ös�szesen nyolc díjazott szolgálatáért adott hálát a Magyarországi Református Nőszövetség. „Egymás terhét hordozzátok...” – figyelmeztet a szervezet vezérigéje. Akkor tudunk egymásért tenni, ha Krisztus gyógyító szeretete munkál bennünk – ezzel a gondolattal köszöntötte áhítatában Berkesi Gábor házigazda lelkipásztor a díjátadón egybegyűlteket. A Magyarországi Református Nőszövetség első elnökéről elnevezett elismerést a szervezet azon tagjai kapják, akik évtizedek óta példamutatóan szolgálnak a nőszövetség kötelékében. A koronavírus-járvány miatt tavaly elmaradt az ünnepség, és csak idén derült fény a 2020-as díjazottak kilétére: Dunamellékről Kovács Tiborné (Kiskunhalas), Dunántúlról Vadász Józsefné (Iszkaszentgyörgy), Tiszáninnenről Börzsönyi Józsefné (Szerencs), Tiszántúlról pedig Siró Jánosné (Hajdúnánás) vette át az emlékplakettet. A 2021-es év díjazottjai: Dunamellékről Lambert Győzőné (Budapest – Pozsonyi út), Dunántúlról Horváth Csabáné (Keszthely), Tiszáninnenről Székely Béláné (Sátoralja újhely) és Tiszántúlról Gilicze Andrásné (Szentes). Az eseményen bemutatták Az asszonyokat nem lehetett megszüntetni című kötetet is. A 2010 és 2019 között kitüntetett 47 nő életútját összefoglaló kiadvány közel negyven önkéntes szerző és fotós részvételével jött létre. Mucsi Zsófia felelős szerkesztő emlékeztetett, hogy a Kálvin Kiadónál több, Zsindelyné Tüdős Kláráról szóló vagy általa írt könyv is napvilágot látott már, így örömmel fogadták a kiadvány ötletét, különösen is azért, mert fontosnak tartanak közzétenni „bizonyságtételeket olyan emberektől, akik Krisztust élik meg az életükben, ez az egyház külön misszióiban jelenik meg a legszebben”. Az elmúlt tíz évben hat-hét missziói ágról jelentettek meg könyvet, ebbe a sorba illik a Nőszövetség mint belmissziói ág. A kötet az életutak mellett a szövetség munkájának ismertetését és fotókat is tartalmaz. P. Tóthné Szakács Zita nőszövetségi elnök ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: azt szerették volna, ha színesen és szerethetően kerülhet az olvasók elé a szervezet szolgálata, ezért kérte fel Bagdán Zsuzsannát, a Reformátusok Lapja korábbi munkatársát a könyv megírására, aki munkája folytán a szervezet számos alkalmán részt vett, és aki saját bevallása szerint „nemcsak ismeri, 12 Reformátusok Lapja

2021. október 17.

| EGYHÁZI ÉLET |

hanem szereti is a nőszövetséget”. Az asszonyokat nem lehetett megszüntetni című kötet a nőszövetség tagjain túl azoknak is érdekes olvasmány lehet, akik szívesen csodálkoznak rá ennek a belmissziós ágnak a sokszor félreértett, félreismert munkájára. „Kincsünk van, ha törékeny formában is” – mondta a személyes hangvételű záró áhítatban Börzsönyi Józsefné lelkipásztor. Hozzátette: Isten belehelyezi magát törékeny életünkbe, és rendkívüli erőt ad a benne bízóknak. Benne bízva nem keseredünk el a nehézségeink közepette, hanem szorgalmasabban imádkozunk azokért, akik nálunk is nagyobb nehézségben vannak.  MUNKATÁRSUNKTÓL, FOTÓ: HURTA HAJNALKA

VISSZATÉRTEK A POZSONYI ÚTRA A Pozsonyi úti református templom több szempontból is szimbolikus helyszíne a Magyarországi Református Nőszövetség életének. E falak között alakult újra Zsindelyné Tüdős Klára vezetésével a szervezet 1945. december 9-én. A szervezett református női munka létrejöttéről már 1900 januárjából vannak emlékek: ekkor hagyta jóvá az első alapszabályt a Magyar Királyi Belügyminisztérium, azonban a negyvenes évek előtt a társaság leginkább kulturális-jótékonysági tevékenységeket folytatott, és csak 1944-től vált vérbeli, akadályt nem ismerő belmissziós ággá. A Pozsonyi úti parókia romos földszintjét például maguk az asszonyok újították fel – ahogy Zsindelyné visszaemlékezéseiben írja – „foggal-körömmel” a háború pusztítása után. Az 1950-ben más egyesületekkel együtt megszüntetett Nőszövetség 1991–92 fordulóján, harminc éve alakult újra. Az alapító okiratot tizennyolc asszony látta el kézjegyével. Közöttük voltak olyanok is, akik még gyermekvagy ifjúkorukból ismerték a Zsindelyné-féle Nőszövetséget, és a fiatalokkal együtt gondolkozva, imádkozva fáradoztak a szervezet újjáélesztésén. A szervezet újjáalapításának huszadik évfordulóját is a Pozsonyi úton ülték meg a Nőszövetség tagjai 2011 októberében. Ezen az alkalmon idézte fel Pásztor Jánosné, a nőszövetség akkori, 2016-ban elhunyt elnöke Zsindelyné Tüdős Klára híres gondolatát: a Nőszövetséget igen, az imádkozó lelkületet azonban nem lehetett megszüntetni. 2021. október 17.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

Fényleni a koptató közegben FEKETE ZSUZSA

A lelkipásztorok erős bástyák, akiknek készenlétben kell állniuk a nap huszonnégy órájában: keresztelnek, esketnek, beteget látogatnak, temetnek, hitoktatnak, gyülekezeti alkalmakat tartanak, ezenkívül sokan intézményeket is irányítanak, vagyis meg kell felelniük Istennek és helyt kell állniuk a gyülekezetben, a családban, valamint a világ dolgaiban. A lelkészi pálya gyakran magányos, koptató közeg – véli Végh Tamás. A hetvenötödik évében járó nyugalmazott református lelkipásztor lelkészi kisköröket indított a nyáron lelkésztársaival, hogy segítsék és támogassák egymást hivatásukban.

Bevett szokás, hogy a hívek a heti istentiszteleten kívül is találkoznak különböző alkalmakon: bibliaórán, házas- és kismamakörökben, ifiórán, gyülekezeti táborokban. De mi a helyzet a lelkipásztorokkal? Mikor és kivel tudják ügyes-bajos dolgaikat átbeszélni? Kitől tudnak segítséget kérni? Ki az, aki értő figyelemmel meghallgatja őket? A lelkészi kisköröknek nagy hagyománya volt egyházunkban, azonban napjainkban kevesen szánnak időt rá – tartja Végh Tamás, aki egy nyári dunamelléki lelkészkonferencián határozta el társaival, hogy a hétköznapok sodrásában sem engedik el egymás kezét. A lelkészi ébredési csoportok találkozásai abban különböznek a hivatalos alkalmaktól, hogy kötetlenül zajlanak az online térben, nagyjából hat-nyolc fővel. – Ez hiánypótló kezdeményezés. Közösen imádkozunk, és átbeszéljük a felvetődő témákat, hiszen mi pontosan értjük egymás gondjait. Az a lelkész, aki nem figyel magára, könnyen elszigetelődhet, maga alá temethetik a szürke hétköznapok, beindul a verkli, és úgy tűnhet, hogy egyedül kell megküzdenie a problémáival. A lelkészeknek mindent tűrniük kell, megfelelni ezerfelé, sőt még Isten előtt is feddhetetlennek kell lenniük – legalábbis így tekint a gyülekezet és a világ erre a hivatásra. Azonban soha ne feledjük, hogy a lelkész is ember, aki ugyanúgy ebben a világban él, mint bárki más, és ugyanolyan problémákkal küszködik. Végh Tamás tapasztalata szerint a lelkészek egymás előtt is a tökéletes formájukat szeretnék hozni, így ahhoz, hogy őszintén megnyílhassanak, bizalmi légkörre van szükség. – Azt mondhatom, hogy életmentőek ezek a kiscsoportok, mert miután a lelkészek „fellelik” egymásban a testvérüket, ki merik mondani bajaikat, és fontos tapasztalatokat tudnak megosztani egymással. Az élethelyzetük ismerős, könnyen beleélik magukat a másik helyzetébe, és fontos tapasztalatokat tudnak megosztani egymással. Ötletekkel támogatjuk egymást a gyülekezeti élet kérdéseiben, az időbeosztásunk kialakításában – sorolja a nyugalmazott lelkész. Arra a kérdésre, hogy milyen állapotban kell lennie a mentor lelkész lelkének ahhoz, hogy irányt mutathasson, Végh Tamás úgy fogalmaz: hatalmas felelősség, hogy „vezeték” legyen valaki, hiszen hitre juttatni senkit nem tudnak, azt csak az élő Úr teheti meg. – A lelkész feladata nem a hitadás, hanem az emberek hitre segítése. A saját életemben is volt olyan korszak, amikor nagyon „felka14 Reformátusok Lapja

2021. október 17.

pott” lettem, szerették a munkámat, de egyszer csak rájöttem, hogy az igehirdetéseimnek Jézus a tárgya, nem az alanya. A hit Igéből születik, a hit általi megújulás pedig uralomváltást hoz be az életünkbe, ez pedig új program, amely fokozatosan bontakozik ki, és mindhalálig egyeztetést kíván az élő Úrral – teszi hozzá. A lelkészi kiskörök online kapuja mindenki előtt nyitva áll, szívesen várják bárkinek – református lelkészek, lelkésznők, segédlelkészek, beosztott lelkészek a Kárpát-medencéből és bárhonnan a világból – csatlakozási szándékát a tvegh@fasor. hu címen vagy a 06-30-377-4863-as telefonszámon.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Az önérvényesítésről keresztyén körökben nem szoktunk beszélni, az odaadásról vagy önfeláldozásról annál többet. Pedig fontos lenne felismerni, hogy az emberi kapcsolatok két pólusáról van szó, amelyek megadják minden kapcsolat alapdinamikáját. Sokszor ütközünk, amikor végletek között mozgunk, harsányan tudatjuk akaratunkat, máskor tehetetlenül vitetünk a másik erőszakos vezénylésére, és nem merjük kifejezni ellenvéleményünket. Keresnénk az együttműködés lehetőségeit, de a másik stílusa lehengerlő vagy ellentmondást nem tűrő. Tanulnunk kellene az önérvényesítést a gyülekezeti közösségben, mert ott is hasonló problémákkal küzdünk. Mindjárt le kell szögeznünk, hogy az önérvényesítés nem azonos az önzés érvényesítésével és az erőszakkal. Az érett személyiség tanult tulajdonsága, hogy szabad, önálló gondolkodással dönt, és tud igent és nemet mondani. Kedvesen és határozottan. Tud elköteleződni és eloldódni, esetleg elhatárolódni. Az önérvényesítésben az ember vállalja meggyőződését, és ez egészséges önvédelmet nyújt neki. Meri megfogalmazni másoknak, hogy mit képvisel, mit akar, mi a célja és az érdeke. Józanul azt is mérlegelni tudja, hogy mit tenne, ha más érdekeit sértené az övé. Tud lemondani is saját elhatározásáról. Meggyőződésből és szeretetből az odaadásig és talán az önfeláldozásig is el tud jutni. Az odaadó szeretetről többet tudunk, mert ezt hangsúlyozzuk minden keresztyén tanításban. De érdemes megvizsgálni ennek tartalmát is, mivel láthatunk destruktív formában jelentkező odaadást, amikor valaki erőtlenül, akarat nélkül kiszolgáltatja magát, tárgyává válik másvalaki erőszakos önzésének, és ő még csak nem is tud erről. Azt hiszi, hogy segít, noha érzi, hogy kihasználják. A valódi odaadás és önátadás erőt feltételez, azt, hogy van mit adnom a másiknak, szeretném megajándékozni. Nem passzív önfeladás, hanem tudatos átadása az értékeknek. Benne van az is, hogy sebezhető. Az ember az önérvényesítő építkezésben talál magára, lesz akarata, és valósítja meg azt, akivé válnia kell. Habár sokan nem szeretik az önmegvalósítás kifejezést, az sem azonos az önzés megvalósításával. A hívő ember Isten akaratának keresésével a tőle kapott életfeladatait tölti be és valósítja meg azt, akivé Isten teremtette. Enélkül a munkafolyamat nélkül az odaadása tartalmatlan. E két pólus dinamikájában élünk, amikor másokkal találkozunk, de önmagunkon belül is történik a két végpont közötti hullámmozgás, hogy ne váljunk akaratossá és merevvé. Erre a krisztusi jellemre szemléletes példa Pál apostol. 

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, te, aki a tenger mélyén élő halakat is színes pikkelyekkel borítottad, és gyönyörködsz az őszi falevelek millió meleg árnyalatában! Te, aki kicsipkézted a hegygerincet, és műalkotásként fested elénk a naplementét, figyelj most egyszerű szavainkra! Bár szólhatnánk hozzád a leggyönyörűbb mondatokkal, kiművelt, kimunkált nyelvi szófordulatokkal, briliáns gondolatfüzérekkel, mert az illene hozzád: mindenből a legszebb, a hibátlan! De csak egyszerű szavak, lecsupaszított gondolattöredékek tolulnak most a szánkra: egészséget küldj, kérünk, és meleg otthont, vidáman emlékező szívet! Épp elég ételt, simogatást, tartalmasan telő időt, áldássá formálódó napokat! Megelégedést sokat, és csendesen, hálásan eléd boruló, egyszerűségében gyönyörű életet! Ámen!  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Csúfolódók Sokszor hangoztatott gondolat, hogy az emberiség egyik fő feladata az értékteremtés lenne, méghozzá olyan értékek megteremtése és megőrzése, amelyek nem ideiglenesek, hanem örök érvényűek. Az értékteremtés helyett azonban sokkal inkább szeretnek az emberek „értékítéletet” tartani. Pellengérre állítanak bárkit, aki nem felel meg annak az értékvilágnak vagy ízlésnek, amelyet ők képviselnek. Arctalanul és névtelenül születnek megjegyzések, „csúfolódások”, amelyek sok esetben figyelmen kívül hagyják az esztétikai érzéket. Heti bibliai szakaszaink sorában a zsoltáros a csúfolódók székéről beszél (Zsolt 1,1), amelybe azok ülnek bele, akik a bűnösök útján járnak. Boldog ember az, aki nem csúfolkodik, mert tisztában van azzal, hogy nem mi, emberek vagyunk hivatottak megítélni a másikat, hanem csak egyedül az Úr. Nem meglepő, mennyire elterjedt manapság a közösségi felületeken, a médiában, de akár egymás között is úgy mondani véleményt, úgy alkotni ítéletet a másikról, hogy nem tudjuk a teljes igazságot, vagy szándékosan rossz hírét keltjük, hogy magunkat jobbnak, okosabbnak, hívőbbnek állítsuk be. Nem véletlenül írja Péter apostol: „Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódok támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek.” (2Pt 3,3) Ezeket a csúfolódó embereket nevezi a Példabeszédek könyvének szerzője együgyűeknek, hiszen együgyűségük abban merül ki, hogy csúfolkodnak, és a bölcsesség helyett az ostobaságot részesítik előnyben (vö. Péld 1,22). Óvakodjunk a csúfolkodástól, mert aki ma másokat csúfol, holnap őt fogják csúfolni. „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik.” (Zsolt 1,1)  SZETEY SZABOLCS 2021. október 17.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

„Mosolygós, derűs legyen a templombelső” ILLÉNYI ÉVA

A református templomokat sok esetben hetente egy-két órát használja a gyülekezet. Hogyan lehetne ezt a teret több alkalommal is úgy igénybe venni, hogy kellő módon „illendő” legyen a vasárnapi istentisztelethez, de adott esetben átalakítható legyen a többfunkciós elvárásoknak megfelelően? Horváth Gyula belsőépítésszel az ő munkáin keresztül mutatjuk be a vallási motívumok és templombelsők szerepét. Először a budafoki Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnáziumról beszélgetünk, azonban a tervező bemutatja más olyan munkáit is, amelyekre mindig szívesen gondol.

A budafoki új gimnáziumi épületegyüttes alapkövét 2018 tavaszán tették le, és a kivitelező 2020 nyarán adta át. – Oktatási intézmény lévén itt elsősorban a gyerekekre gondoltam, és arra, hogy én rossz kölökként hogyan mozogtam az iskolában, mennyi csínytevést követtem el. Rendkívül fontosnak tartottam, hogy formailag és színhasználatban is megszólító, szerethető legyen, üzenetet is hordozzon a tervem. Azt gondolom, hogy erre meg is kaptam a remélt visszajelzéseket – mondja derűsen a belsőépítész. – Az iskola művészettörténettel foglalkozó tanára megkeresett, hogy beszélgessünk az elkészült alkotásom szimbolikájáról. Örömmel tettem eleget ennek. Utána ő folytatta a beszélgetést a tanítványaival, és elküldte a gyerekek üzeneteit, amelyek meghatottak. Nagyon boldog voltam, mert az installációm célt ért, a gyerekek egyértelműen azt csatolták vissza, hogy van szemük a látásra és fülük a hallásra.

„AZ EMBERI LÉLEK KÍVÁNJA A SZÍNT” Eszembe jutnak a puritán megjelenésű régi templomaink. Jó néhány ilyen van szerte az országban, de legalább ugyanen�nyi más stílusú is. Gondoljunk csak a felső-Tisza-vidéki vagy a baranyai gyönyörű festett kazettás templomokra, más építészeti stílusokra, a századfordulón épült templomokra, például a fasori és a Szilágyi Dezső téri templomra, ahol a színes ólomüvegek és kerámiadíszítések is megjelennek. – Az emberi lélek kívánja a színt és a formát. Ez természetes, ettől nem szabad megijednünk a templomaink tervezésénél sem. A régészeti leletek bizonyítják azt, hogy az emberrel egyidős a díszítés vágya. A legelemibb használati tárgyaknál is ezt látjuk – mondja Horváth Gyula. A belsőépítészt hallgatva eszembe jut, hogy sok esetben a szakrális tér alkalmi: ott jön létre és addig áll fenn, amíg ott Isten Igéje hangzik. Napjainkban egyre gyakoribb, hogy gyülekezeti otthonokat terveznek a korábbi egyterű, impozáns templomok helyett. Milyen legyen az az épület, amely kiszolgál különböző létszámú, jellegű és életkorú gyülekezeti csoportokat, adott esetben egy időben, akár az istentisztelettel 16 Reformátusok Lapja

2021. október 17.

| REFORMÁTUS ÉLET |

GYEREKSZEMMEL „Tetszik, hogy „el van rejtve benne egy kereszt, és hogy lent sötét, fent pedig egyre világosabb van, ez mutatja a mennyországot. A zöld szerintem a földi életet jelenti. Nagyon kidolgozott munka!” (Kormányos Kökény, 6/C osztály) „Nagyon tetszett, jók az arányok, szépek a színek, tetszett a halacska, és a keresztet is észrevettem.” (Tófalvi Balázs, 6/C osztály) „Szerintem az az érdekes az alkotásban, hogy sok dolgot bele lehet képzelni, ha ránézünk. Nagyon jó benne, hogy középen van a kereszt, hogy alulról fölfelé világosodik és hogy szép színes. Én órákig is elnézném.” (Szacsúri Hanna Róza, 6/C osztály) „Szerintem nagyon szép lett, látszik rajta az átmenet és a sok munka, az aprólékosság.” (Csere Boglárka, 6/C osztály) „Nagyon jó lett! Benne van az Alfa és az Ómega, meg egy hal. Szerintem fent a fehér rész a mennyország, lent pedig az emberiség. A színek is nagyon tetszenek benne.” (Becze Blanka, 6/C osztály) „A mennybemenetel, a jó és a rossz.” (Nagy Tamás) „Nekem nagyon tetszik az alkotás, szerintem azt ábrázolja, hogy majd fölmegyünk a mennybe, és szerintem különleges.” (Kovács-Mezey Hanga) TANÁRSZEMMEL „Számomra ez a műalkotás a komplementer színeivel, formavilágával, a kezdet és a vég gondolatiságával a létünk értelmét, célját hívta elő részleteiben, összefüggéseiben. A hívő lélek megtisztulásának útját véltem felfedezni a színek használatában, miközben az egész mindenség, a környezetünk, amely okkal, céllal vesz körül bennünket, a kereszten nyugszik. A zöld a növekedés, a megújulás, a feltámadás színe. A vörös az Újszövetségben a vérrel hozható összefüggésbe, az engesztelés, az áldozati kép jelenik meg a szemeim előtt. A hal szimbólum a komplementer színek egymásra ható, egymást kiegészítő erejével összekapcsolva nekem utalást jelent, hogy keresztyén emberként nekünk is így kell tennünk egymással. A Megváltó értünk hozott áldozatára emlékezve, az ő erejétől felvértezve merjünk világítani és életünk útján készülni a vele való találkozásra.” (Végváriné Pánczél Gyöngyi tanító, vizuális műveltségi terület) 2021. október 17.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

párhuzamosan vagy hétközben? Minden tér szakrálissá válik azzal, hogy Isten Igéje kerül a középpontba, ilyen a gyermek-istentisztelet, az ifjúsági óra, a baba-mama kör vagy egy házasköri találkozó helyszíne.

A BEREGI KÉK – Az elmúlt év feladatai közül a nyíregyházi református templom az egyik kiemelkedő, amely teljesen új épület, formagazdag, itt a beregi kék színt előszeretettel használtam – mondja büszkén az idegenvezetőm. A Nyíregyháza keleti határán, Örökösföld lakótelepének Szentháromság terén álló Kulcsár Attila Ybl-díjas építész tervezte templomot 2020 szeptemberében szentelték fel. Két másik épülettömbbel, a gyülekezeti házzal és a parókiával együtt számos egyházi és hitéleti funkciónak tesz eleget. Külső megjelenése arányos, visszafogott, puritán szellemiséget sugall, igazodva a kálvini tanításokhoz. – Az összkép legmarkánsabb eleme a fehér téglahomlokzat, amelyet finoman ellenpontoz a tetőzet grafitszürke, fémlemez fedése. A templom tömegéhez illeszkedő, harmincméteres torony jól kommunikál a környező lakótelepi házak magasságával, dísze a református egyház jellegzetes, ég felé törő csillag motívuma – folytatja a szakember. A templom szervesen összekapcsolódik, belülről egybe is nyílik a gyülekezeti házzal, ruhatárral és szociális helyiségekkel egészül ki. Az összetartozás mellett a két épülettömb kívülről külön-külön is elérhető, így a funkcióik szükség esetén szétválaszthatók. A gyülekezeti ház közösségi tere világos, tágas, alkalmas agapék, különféle rendezvények megtartására. E térből nyílnak a kisebb, csoportos foglalkozásokat kiszolgáló termek, a baba-mama szoba, az emeleten pedig a gyermekek és fiatalok számára kialakított, a közösségépítést és a lelki elmélyülést szolgáló helyiségek. A sokféle tevékenységet és a különböző korosztályok igényeit kielégítő közösségi ház konyhával és hivatali, lelkészi irodákkal egészül ki. Vagyis itt is igazi gyülekezeti otthon épült, szépült.

„IGAZI LELKI OTTHON” A jászberényi templom örökségvédelem alatt áll, a református közösség számára azonban az épület nem pusztán műemlék, hanem igazi lelki otthon is egyben. A teljes körű külső és belső helyreállítás részeként a torony egésze lemezcserén esett át, kijavították a tartószerkezetet, a toronyórát, de a munkálatok kiterjedtek a szigetelésre, a padlófűtés kialakítására és a külső festésre is. Ennek az az érdekessége, hogy ide már bekerült a korszerű világítás, az informatika, illetve egy üvegfallal leválasztott szoba is, ahol a kismamák és babák is részt vehetnek az istentiszteleten,vagyis Horváth Gyula igazi otthont tervezhetett egy régi, védett épületben. A belsőépítész megállíthatatlanul sorolja a munkáit, és minden feladathoz egy-egy kedves arcot, nevet emleget. Kiemeli a berekfürdői Megbékélés Háza Református Konferencia-központot, a Bibliamúzeumot, a tiszaroffi, fehérgyarmati, berekfürdői, érdligeti, tatabánya-bánhidai, kispest-rózsatéri, apajpusztai, újszilvási, 18 Reformátusok Lapja

2021. október 17.

| REFORMÁTUS ÉLET |

pestszentimrei, nyékládházi, gazdagréti református templomokat, az őrmezői, a ráckeresztúri drogmisszió és a Csaba utcai Válaszút Misszió kápolnáit, a hajdúböszörményi, izsófalvi, fényeslitkei, kabai és szentendrei gyülekezeti termeket.

„MOSOLYGÓS, DERŰS LEGYEN A TEMPLOMBELSŐ” Ha már emlékek, olvastam valahol, hogy a barátai azt mondják: „Gyula egy egyenes vonalat sem tud elképzelni, az íveket szereti.” Éppen ezért egyszer vonalzót kapott ajándékba. – Ez ma is így van? – kérdezem. – Hogy stílszerűen válaszoljak, ez ma is hullámzó – mosolyog. – Nézze, itt is vannak egyenesek, meg ívek is. Ezt a baráti, megmosolyogtató kritikát akkor kaptam, amikor az egyik megbízásomnál minden nagyon szögletesre sikerült, és a megrendelőtől kaptam egy ellipszisvonalzót, hogy térjek csak én vissza a kedvenc íveimhez. Azt gondolom, hogy a beszélgetésünk is ívesre sikeredett, hiszen vis�szatérünk oda, ahol elkezdtük. Gyula újra átveszi a szót: – Mosolygós, derűs legyen a templombelső. Ne legyen komor, lehangoló, művirágos. Az Isten házában legyen minden természetes anyagból. Ahogy Szabó Imre egykori fasori esperes írta: „Ne hazudja magáról a fa azt, hogy kő vagy márvány.”

„SZERETNÉK BOLDOG, MOSOLYGÓS POSTÁS LENNI” Kap-e a gyülekezeti tagoktól bármilyen visszajelzést? – kérdezem. Jön is az örömteli válasz: – A hívek vis�szajelzése nagyon fontos, maga az oxigén a következő kihívásokhoz. Ehhez van egy kedves történetem, egy börtönben megtért férfi mesélte nekem: amikor kiszabadult, felkereste Kati nénit, hogy megköszönje neki, milyen hűségesen látogatta a börtönmisszióban, és megmutatta neki a lelki kivezető utat. Mire Kati néni riadtan hátrébb lépett, és azt mondta: „Egyedül az Úré a dicsőség!” Erre a megtért barátunk csak annyit mondott: „Kati néni, a postásnak is megköszönik, hogy elhozta a küldeményt.” Én is tudom, hogy amit az elmúlt évtizedekben megrajzoltam, megterveztem, az nem tőlem van, de szeretnék boldog, mosolygós postás lenni. A gyülekezet otthona nemcsak a mostani, éppen ott élő gyülekezeté, hanem a még jelenleg bizonytalan léptekkel elhaladók és közelítők otthonává is kell válnia. Nagy a felelősségünk – mondja Horváth Gyula –, hiszen a tervezett épületeinkkel kezet kell nyújtani azok felé, akik oda megérkeznek. Hiszem, hogy a munkánk elvégzése után nem pusztán egy szép épület várja őket, hanem Isten maga.  FOTÓ: JAROSCH IMRE, SEBESTYÉN LÁSZLÓ, SZŐKE OTTÓ

2021. október 17.

Reformátusok Lapja 19

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

42. SZÁM,

2021. OKTÓBER 17.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Aki börtönben született „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36) A lelkipásztor a nagyközségben működő Gyermekváros közvetlen szomszédságában élt. Eljött az idő, amikor ott is megkezdhette a hittanoktatást. Igaz, hogy egészen más világ fogadta, mint amit megszokott. A gyermekek között általában otthonosan mozgott, figyeltek rá, játszott is velük, nagy gyermekbarát volt. Itt pedig csődöt mondott. Az órán a gyermekek a padokon ugráltak, bármit próbált velük kezdeni, semmi sem sikerült. Nem is baj, hogy csődöt mondott, kellett az alázat ezen a területen is. Egyik gyermekmissziós munkatársát küldte be, aki egészen jól elboldogult a gyermekekkel. Hamarosan néhányan onnan is átjártak a gyermek-istentiszteletekre. Egy kislány, miután megtapasztalta a lelkész szeretetét, figyelmét, bátorságot vett, hogy élete legnagyobb titkát megossza vele: Tetszik tudni, én börtönben születtem. – A lelkész csodálkozására elmondta, hogy édesanyja éppen börtönbüntetését töltötte, amikor ő a börtönkórházban megszületett. Tudod – válaszolta a lelkipásztor –, én is börtönben születtem. – Nagy szemeket meresztett a kislány erre a hihetetlen hírre. – A „bűn börtönében”. Mint minden ember. – Egy órán át beszélgettek arról, hogy nem is a testi születésünk helye az igazán döntő, hanem az az állapot, amelyben erre a világra érkezünk. De Jézus azért jött erre a világra, hogy megszabadítson bennünket ebből a lelki börtönből. Miután legféltettebb kincsét megoszthatta a lelkipásztorral, rendszeresen átjárt a gyülekezeti terembe, ahol folytatták a bibliatanulmányozást. A lelkipásztornak eszébe jutott a századik bárány esete. Ahogyan Jézus önmagáról beszélt, amikor a Pásztor otthagyta a kilencvenkilenc bárányt, és ment a századik után. Addig kereste, amíg meg nem találta. Nagy volt az öröme, ahogy vitte vissza őt is a nyájába. Ilyen a mi Pásztorunk. Hányan elcsatangoltak, talán nem is tudják, hogy mennyire hiányoznak a Pásztornak. Ő nemcsak az életét adta értük, hanem az életét szeretné adni nekik. Ez a leány felnövekedett. Családja lett. Soha nem felejtette el, a legviharosabb években sem, életküzdelmei közepette sem, hogy ki az ő szabadítója. Nemcsak itt, a földön, hanem örökre. A lelkipásztor – e sorok írója – nem tudja, merre jár, hogy van az az egykori kislány, de fohászt most is mondhat érte: Uram, aki „börtönben született”, és akit abból a másik „börtönből” is kihoztál, hadd járjon veled itt, a földön és majd a mennyben is!  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 400 FT

„Kincsünk van, ha törékeny formában is” 9 771419 856007

ÚJRA DÍJÁTADÓT ÜNNEPELT A NŐSZÖVETSÉG

21042

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 20 20 Reformátusok



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

ABLONCZY BÁLINT

Leállított erdélyi restitúció

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa

Illusztráció: Zilah, Wesselényi-kollégium, 1903

„Ez most életre-halálra megy” – mondta nekem nemrégiben Kató Béla. Erdély református püspöke a magyar és keresztyén identitás megőrzéséhez elengedhetetlen intézményfejlesztési programról beszélt a Válasz Online-nak adott interjújában, de a kijelentést nyugodtan vonatkoztathatjuk az egyházi javak visszaszolgáltatására. Talán helyesebb visszanemszolgáltatásról beszélni. Kató Bélát és Csűry István királyhágómelléki püspököt nemrégiben beidézték az ügyészségre, a két ve-

zetőt többek között okirat-hamisítással vádolják. A román hivatalosság szerint a Zilahi Református Wesselényi Kollégium visszaszolgáltatásához szükséges iratok egy része (például az 1948-as államosításkor felvett leltározási jegyzőkönyv) hamisítvány. Immár nagykorú lesz, aki az ősi szilágysági oskola visszaperlésének kezdetekor született: a magyar reformátusok 2003 óta (!) harcolnak jussukért. Rengeteg zsákutca, jogi csűrés-csavarás után esély nyílt rá, hogy az egyház polgári peres úton visszaszerezze a magyaros szecessziós stílusú épületet, amelyben jelenleg egy román líceum lakik. Kató Béla megfejtése szerint a bűncselekménykártya kijátszásával igyekeznek megakadályozni a visszaszolgáltatási folyamatot. A zilahi vád már csak azért is abszurd, mert legkésőbb a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium 2014es visszaállamosítása óta a román állam szervei árgus szemekkel figyelik a magyar történelmi egy-

házak pereit. Ugyan kinek jutna eszébe hamisított iratokat benyújtani, amikor tudható, hogy azokat minden létező jogi és politikai eszközzel ellenőrzik? Legyinthetnénk, hogy egy esetből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Csakhogy minden jel arra mutat, a romániai magyar restitúció már nem jogi, sokkal inkább politikai kérdés. Nemcsak az említett kollégiumokra utalhatunk. Nemrégen a román legfelsőbb bíróság ingatag lábakon álló jogi érveléssel végérvényesen elutasította a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség által a Batthyány Ignác püspök által a 18. században alapított könyvtár és tudományos gyűjtemény, a Batthyányeumra benyújtott visszaszolgáltatási igényt. Miközben azt 1998-ban már jogerősen visszaszolgáltatták a katolikusoknak, de az egyház soha nem kerülhetett birtokon belülre. Félő, hogy ez a sors vár a magyar történelmi egyházak összes folyamatban lévő ügyére. Erősen úgy tűnik, hogy Románia a NATO- és EU-csatlakozás idején kényszerűségből hozta meg viszonylag nagyvonalú visszaszolgáltatási törvényeit, és ma már ott akadályozza a folyamatot, ahol tudja. „Az integrációs folyamat lezárultával úgy jártunk, mint a viccbeli aranyhal, amelyet az egyszeri ember kifog és elkezdi pucolni. Amikor pedig megkérdezik tőle, mit csinálsz, lehetett volna három kívánságod, azt mondja: mi már azon túl vagyunk. A mindenkori román kormány már túl van a korábbi ígéreteken, most minden erővel vissza akarják forgatni az idő kerekét” – vélekedett keserű humorral Kató Béla. Nem véletlen, hogy a román hivatalosság éppen az egyházi, és azon belül az oktatási célt szolgáló épületek esetén jut el a visszaszolgáltatást igénylők kriminalizálásáig. Bukarestben felmérték, hogy az erdélyi magyarság jövője leginkább az iskoláitól függ, hiszen minőségi anyanyelvi oktatás hiányában az asszimiláció csak idő kérdése. Az erdélyi magyar iskolarendszer működtetésében pedig az egyházak kulcsszerepet játszanak. A hidegen kiszámított politikai logika alapján tehát az egyházak vezetőit kell eljárás alá vonni, s rajtuk keresztül az egész közösség megfélemlíthető. A cél világos, a gépezet mozgásba lendült. Vajon megállítható?  2021. október 17.

Reformátusok Lapja 21

| EGYHÁZI ÉLET |

Hegyen épült gyülekezet KOCSIS JULIANNA

Az autóból kiszállva legelőször az tűnik fel, hogy milyen friss itt a levegő. A település csendes – amit más talán az elvándorlás keserű hozadékának tart, azt az állandó zajhoz szokott, nagyvárosból érkező lélek igazi felüdülésnek érzi. A fák lombja többnyire még zöld, de távolabb a domboldal már tarka színekben játszik. Erdőbényén, Tokalj-hegyalja egyik legrégebbi településén járunk. A község a Mulató-hegy köré épült, a helyi református parókia kertje is erősen lankás. Itt telente – ha épp van hó – a hittanosok szánkóznak, most viszont még az almafáké, a méheké, no meg a krizantémoké a főszerep.

„A gyermekkorom óta meglévő köteléken kívül azért járok szívesen a közösségbe, mert szeretem annak tagjait.” (Selymes Lászlóné Balogh Ágota) „Elvinni hozzájuk azt a jó hírt, amely engem is éltet – ez lendületet ad a mindennapokhoz.” (Tóbiás Zoltán) 22 Reformátusok Lapja

2021. október 17.

| EGYHÁZI ÉLET |

Már a parókia udvarára lépve elámulunk a rendezett, sok virággal tarkított udvaron, ám az igazi meglepetés néhány lépéssel beljebb vár: szépen gondozott, hatalmas növényekkel teli terasz fogadja az érkezőket. Több méter magas fikusz, tömött virágú hibiszkuszok, színes muskátlik és sok egyéb szépség vidámítja a szemet és a lelket. A nyárutói vakációjukat töltő szobanövényeket a közösség lelkipásztora, Tóbiás Zoltán gondozza, aki a zöld barátok mellett az embereket is igen kedveli. – Szeretem az embereket a maguk pozitív sajátosságaival és gyengeségeivel együtt, hiszen ők az Isten gyermekei. Elvinni hozzájuk azt a jó hírt, amely engem is éltet – ez lendületet ad a mindennapokhoz. Ezt szívesen teszem. De a szolgálathoz az is hozzátartozik, hogy időnként pályázatot kell írni. Vagy adott esetben épp harangot kell javítani… – foglalja össze tömören kedvelt és kevésbé kedvelt feladatait mosolyogva a lelkész.

MEGTÖLTENDŐ TÉR Az erdőbényei a vidék egyik legnagyobb református temploma, ötszázan is elférnek benne. A copf stílusú hajlék a 18. században épült – a bényei reformátusok elődei először fából emeltek templomot, amely 1786-ig töltötte be szerepét. Akkor láttak hozzá a ma is álló hajlék megépítéséhez. Az 1792ben felszentelt templom berendezése egyidős az épülettel, és a helyiek büszkén mondják: minden részét a helyi hívek adományaiból készíttették. A millennium évében emléktáblát avattak, a helybéli fafaragó, Égerházy László munkáján a gyülekezet lelkészeinek névsora olvasható. Szepsi Laczkó Máté, az első aszúborkészítő neve is köztük van. A nagy templommal azonban nagy feladatok is járnak. Tóbiás Zoltán beavat: erdőbényei szolgálatának két évtizede alatt sajnos még nem sikerült teljesen megtölteni az épületet. A választói névjegyzékben százharmincan szerepelnek, és ebben a lelkipásztor elmondása szerint a helyi idősek otthonában élők egy része is benne van. Nekik huszonhatuknak azonban – a mindennapi áhítat mellett – vasárnaponta külön alkalmat szerveznek az intézmény falai között. Egy átlagos hétvégi istentiszteleten a templomban húszan-huszonöten vannak jelen. Mint megannyi közösségben, Erdőbényén is a középkorosztály képviselteti magát a legkevésbé, ők hiányoznak a leginkább a padsorokból. A hittanos korosztály már aktívabb, természetes, hogy az ifjakat beíratják hitoktatásra. – Ilyen szempontból tradicionális falusi gyülekezet vagyunk, de sajnos nagyon kevés gyermek van a településen. Ennek következtében a református hitoktatáson is kis számban vesznek részt: az iskolában ös�szesen húsz hittanos gyerekünk van. Ám ők szívesen jönnek a

nyári gyerekhétre, a nagyobbak pedig az ifis táborba – mondja Tóbiás Zoltán. Hozzáteszi: a felekezeti megoszlás a településen az országos átlagot idézi, a bényeiek mintegy kétharmada katolikus, a többiek reformátusok, görögkatolikusok vagy felekezeten kívüliek.

A PANDÉMIA ELŐTT – ÉS AZÓTA Jelenleg csak vasárnaponként tartanak istentiszteletet. A koronavírus-járvány előtt a hétközi alkalmat a helyi idősotthonban tartották, a gyülekezeti tagok is ide jöttek. A Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodája által működtetett Béthel Református Szeretetotthon Idősek Otthonával egyébként szorosan együttműködnek, az intézményben naponta tartanak délelőtti és délutáni áhítatot, látogatásunk után is oda siet Tóbiás Zoltán. – A pandémia előtt bárki bármelyik nap bejöhetett a délutáni áhítatra – hivatalosan azonban csütörtökön volt a hétközi istentisztelet – tájékoztat a lelkész, aki más tekintetben is érzékeli a vírus okozta helyzet kedvezőtlen következményeit. – Úgy tapasztalom, a járvány után lelassultunk, a gyülekezet jelentős része – beleértve az idősebb korosztályt – kicsit talán internetfüggő lett, hiszen az elmúlt időszakban főként netes szolgálatokat hallgattak, olvastak. Ám abban reménykedem, hogy amit ily módon vagy a vasárnapi istentiszteleteken magukba szívnak, azt a hétköznapokban is megélik.

MEGÉLHETÉS ÉS MISSZIÓ A csodaszép borvidéken azonban a helyiek mellett másokat is az erdőbényei misszióra bízott az Úristen. Sok errefelé a turista, sőt nyaranta kulturális fesztivált is tartanak itt – a résztvevők és a környéken kirándulók gyakran betérnek a református hajlékba. – Az istentiszteleteink mindig nyitottak, bárki jöhet. Néha fölhívnak egy-egy panzióból vagy a falu határában található üdülőből amiatt, hogy mikor van az istentisztelet, mert az ott lévő vendégek érdeklődnek az alkalom iránt – magyarázza Tóbiás Zoltán. Selymes Lászlóné Balogh Ágota presbiter és a családja is a vendéglátásból él. – Vendéglátó egységet üzemeltetünk. Ez a hosszú szünet után végre újra működik. Van egy kis borászatunk, emellett főzünk, ha kell, kitelepülünk, és esküvőket főzünk végig – foglalja össze tevékenységüket a presbiter. Ágota tíz éve tölti be a tisztséget, azóta segíti a lelkipásztor munkáját. Édesanyja nyomdokaiba lépve immár egy éve a pénztárosi teendőket is ő látja el. – Itt születtem, sok minden köt ide – mondja a presbiter, aki a templom küszöbét legelőször a nagymamája kezét fogva lépte át. Azt mondja, a gyermekkora óta létező köteléken kívül azért jár szívesen a közösségbe, mert szereti annak tagjait. 2021. október 17.

Reformátusok Lapja 23

| EGYHÁZI ÉLET |

ALAPÍTVÁNNYAL AZ EMBEREKÉRT A közösség ottjártunkkor épp családi napra készül, amelyet elsősorban az Erdőbényei Református Egyházközségért Alapítvány szervez és finanszíroz. – Az alapítványt magánemberként hoztuk létre néhányan. Célja az erdőbényei gyülekezet anyagi, erkölcsi, eszmei, tehát mindenszintű támogatása. Ebbe például az épületmegóvás, a temető karbantartása és a gyülekezeti tagok – kicsik és nagyok, idősek, rászorulók – támogatása is beletartozik. Az alapítvány rendszeres, évente megszervezett nagyobb programja a családi nap. Ezt és egyéb tevékenységét elsősorban pályázatokból és az adó1%-ának felajánlásaiból fedezi. Az említettek mellett a szervezet teremti meg a gyülekezet infrastrukturális hátterét, hangosítással, számítógéppel járul hozzá az események színvonalához. A járványhelyzet alatt táblagépeket is beszereztek, s ezeket szétosztották azok között a hittanosok között, akiknek családi helyzete nem engedte meg a távoktatáshoz nélkülözhetetlen új okoseszközök beszerzését. – Mindenkinek sajnos nem tudtunk segíteni, de többeknek igen – mondja Tóbiás Zoltán, és hozzáteszi: most gitárok vásárlására készülnek. – Az iskolai zeneoktatás a furulya mellett gitároktatással bővül, de nincs elég eszköz. Négy hangszerrel szeretnénk támogatni a zenei nevelést.

A SZABADIDŐ ÁLDÁSA A gyülekezet közmunkaprogrammal igyekszik kenyérkereseti lehetőséget, és ami ennél is fontosabb, méltóságot, önbecsülést adni a helyiek kezébe. – Reggelente hét órakor érkeznek a közfoglalkoztatottak. Ma épp a családi nap előkészületeiben segédkeztek, székeket, asztalokat hordtak, holnap a sátorállítás, a templom és a templomkert takarítása lesz a feladatuk. De ha kell – habár nem önkormányzati beosztottak –, az utcát, a környéket is rendbe teszik – magyarázza a lelkész, miként tesznek a település és ezzel saját életük megszépítéséért. A rendhagyó munkaötlet 2013-ban jutott Tóbiás Zoltán eszébe. Jól tudta, helyben igen kevés az álláslehetőség. Aki teheti, húsz-harminc kilométerrel távolabb vállal munkát, de ez sajnos nem mindenki számára járható út. Azt is látta, hogy az önkormányzati közfoglalkoztatás egy bizonyos rétegnek nem felel meg. – Akkoriban hirtelen több időm szabadult fel, és úgy gondoltam, ha ezzel segíteni tudok, vállalom a program megszervezését – idézi fel a kezdeteket. Az évek alatt változó létszámban érkeztek a közösségből munkavállalók. Ők legalább ennyire változatos feladatokat láttak el. Kezdetben például – az akkori helyi igényekre reagálva – családi napközit üzemeltettek, ebben egy ideig Ágota is részt vett. Ma a munka jelentős részét az ingatlanok rendben tartása mellett a krizantémtermesztés alkotja, a parókia hatalmas, a domboldalon lejtő kertjében több fóliasátorban nevelik a színpompás virágokat. 24 Reformátusok Lapja

2021. október 17.

Tóbiás Zoltán azt mondja, ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges, így nem tesz le a templom megtöltéséről, az emberek hívogatásáról

– Az éves rezsiköltségünk jelentős részét a novemberi krizantémértékesítés fedezi – magyarázza a lelkipásztor. Szerinte mindenkinek, így a közfoglalkoztatásban részt vevőknek is szükségük van arra, hogy a tevékenységükre tekintve megelégedés tölthesse el őket. Ezt a szolgálatot az egyházközség végzi, a program anyagi hátterét állami pályázatokból fedezik.

ÖRÖM A SZÓRVÁNYBAN Az egyházközséghez két szórványgyülekezet is tartozik. Szegilongon tizenegy fő alkotja a közösséget, egy-egy istentiszteleten általában öten-hatan vesznek részt. Tóbiás Zoltán szerint a gyülekezet picinyke méretei ellenére lelkes, idén pedig újra konfirmanduscsoportot indítanak – igaz, ez mindössze háromtagú, de így is nagy öröm. – Májusban talán konfirmáció is lesz a viszonylag fiatal – javarészt pataki teológusok keze munkáját dicsérő –, 1943 és 1945 között épült templomban. Ezt – ugyancsak pályázat útján – 2019-ben újítottuk fel – újságolja a lelkipásztor. A másik szolgálati hely Sima, amely közigazgatásilag ugyan Abaújhoz, de egyházilag Zemplénhez tartozik. – Érdekesség, hogy a településen egyetlen templom van, az pedig református. 2012-ben elvégezték a külső felújítást, idén a Magyar Falu Program segítségével a nyílászárókat, az elektromos hálózatot és a villámvédelmi rendszert cserélik – taglalja Tóbiás Zoltán. Az egykori sváb község – ritkaságszámba menően – evangélikus volt, majd reformátussá lett. Mára zömében katolikusok lakják, habár valójában leginkább hétvégi házas falunak mondható. – Nyolc nyilvántartott egyháztagunk van ott, és hétnél keve-

| EGYHÁZI ÉLET |

A domboldalon lejtő kertben a krizantémok mellett gondozott gyümölcsfák, lejjebb méhkasok is megférnek. Amint azonban leesik a hó, szánkózó konfirmandusok veszik majd birtokba a területet

A krizantémokat a parókia kertjében felállított fóliasátrakban gondozzák a közfoglalkoztatottak

sebben nem szoktunk lenni istentiszteleten, sőt inkább többen vagyunk. Ebben is Isten kegyelmét tapasztaljuk – mutat rá a közösség vezetője.

LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE

TITOKZATOS FÖLD ALATTI JÁRATOK Erdőbénye a tokaji borvidék mértani középpontja, első írásos említése 1404-ből származik. A község kézről kézre vándorolt, mígnem 1486-ban a Lorántffyak és a Rákócziak kezébe került, később az Erdődyek kapták meg. Évszázadokon át a Hegyalja legjelentősebb települései közé tartozott. Igazán 1604-ben indult fejlődésnek, amikor a Rákóczi-birtok része lett. A család nagy kúriát épített a településen, ez alól indul ki a vidék legnagyobb egybefüggő, többszintes, napjainkban is huszonkét ágú pincerendszere. Persze ezenkívül is bőven akad pince a falu alatt. Tóbiás Zoltán erről úgy fogalmaz, Erdőbénye olyan a föld felszíne alatt, akár az ementáli sajt. A hagyomány szerint a bényei Rákóczi-pincétől egészen Munkácsig vezetett az út a föld alatt.

Az erdőbényeiek a jövőre is gondolnak. Tóbiás Zoltán azt mondja, ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges, így nem tesz le a templom megtöltéséről, az emberek hívogatásáról, és ebben a presbiterek is részt vállalnak. Emellett szakaszosan felújítják a hajlékot és a lelkészlakot. – 2011-ben kezdtük a torony tatarozásával, majd 2018-ban a parókiát tettük rendbe. Egy évvel később a templom külsejét újítottuk fel, illetve lecseréltük a tetőt. Istennek legyen hála, most az elektromos hálózat cseréjére és – nyolcvan év után végre – belső festésre készülünk. Ahhoz viszont, hogy ez megtörténhessen, előbb a gyülekezeti terem tatarozása vár ránk, amely a ma önkormányzati tulajdonban lévő egykori egyházi iskola épületében van – sorolja az elöljáró. Ahhoz, hogy ezeket a munkálatokat elvégezhessék, sok társához hasonlóan Tóbiás Zoltánnak is meg kellett barátkoznia a pályázatírás rejtelmeivel – mint ahogyan korábban utalt rá, ez a „lelkészi feladat” nem tartozik a kedvencei közé. De nem panaszkodik. Ellenkezőleg: – Sok feladatot kell vállalnunk, de ez nem azt jelenti, hogy keserűséggel vagy kényszerűséggel végezzük a teendőket. Amikor lehetőségeink és képességeink engedik, igyekszünk helytállni – hisz a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.  FOTÓ: TODOROFF LÁZÁR

2021. október 17.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha A Felvidéken élő nemesradnóti reformátusok tartják magukénak azt a túrós eledelt, amelyet kálvinista mennyországként emlegetnek országszerte. Mi a Gömör környéki receptet ajánljuk olvasóink számára. KÁLVINISTA MENNYORSZÁG

Hozzávalók: a tésztához fél kg liszt, 3 tojás, kevés víz, egy csipet só; a töltelékhez 1 kg túró, 20 dkg cukor, 1 tk vaníliás cukor, 1 tojás, 1 citrom reszelt héja, csipet só, 5 dkg mazsola; 1 doboz tejföl, kevés barna cukor, zsiradék.

A hozzávalókból lágy tésztát gyúrunk. Miután jól kidolgoztuk, a tésztát öt részre osztjuk, majd lefedve egy órát pihenni hagyjuk. Ezalatt a cukrot, vaníliás cukrot, túrót, tojást, citromhéjat, mazsolát csipetnyi sóval összekeverjük. A tésztadarabokat pihentetésük után téglalap alakúra, vékonyra nyújtjuk, majd további kisebb tenyérnyi téglalapokra vágjuk fel őket. A tésztalapokat zubogó vízben 1-2 percig főzzük, majd villával kivéve rögtön hideg vízbe helyezzük, hogy lehűljenek. Az első nyújtásból származó tésztákkal egy zsiradékkal megkent magas peremű tepsi alját végigrakjuk, majd eloszlatjuk rajta a töltelék negyedét, megkenjük kevés tejföllel, fél kanálnyi barnacukrot hintünk rá. Ezután újabb adag tészta és töltelékréteg következik. A rétegelést addig végezzük, amíg el nem fogynak a tésztalapok. A felső tésztaréteget is bőven megkenjük tejföllel, megcukrozzuk, majd 35 percre 220 fokos sütőbe helyezzük az ételt.  FOTÓ: FELVIDEK.MA 26 Reformátusok Lapja

2021. október 17.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (O, R, K, M). 13. Franz Kafka regénye (2 szó). 14. Héber eredetű férfinév, jelentése: Isten oroszlánja. 15. Kosztolányi Dezső Kornélja. 16. Magyar méltóság a kettős fejedelemség idején. 18. Radon és nitrogén vegyjele. 19. Hangversenyek, színielőadások és társas szórakozások céljára szolgáló helyiség, görög eredetű szóval. 20. Londoni törvény! 21. Bevásárlótáska. 24. Honmentő része! 25. Iráni nyelvű nép. 27. Afrikai patás. 29. Osztályfőnök, röv. 31. Zene fele! 32. Alpesi legelő. 34. Vidnyánszky Attila. 35. Egymást követő betűk az angol ábécében. 36. Lőszertároló láda. 39. Dél-amerikai folyó. 41. Sémi nyelvű nép. 42. Becézett nagymama. 43. Nemes nedű. 44. Tanács és társaság jelzője is lehet. 46. Testfelépítéssel kapcsolatos. 49. Kerget. 50. Súlyarány, röv. 51. A teljes nyomás egysége. 53. Ázik egynemű betűi. 54. Anno Domini, röv. 55. Szálhúzásos kézimunka. 57. Bevonattal ellátott. 60. Csöpp darabka! 62. Termékeny. 64. A német ábécé utolsó betűje. 66. …-kincs, Polgárdi és Kőszárhegy környékéről előkerült ezüst lakomakészlet. 68. Attól az időponttól kezdve. 69. Sokba kerül. 71. Várpalota melletti település. 72. Hordoz. 74. Római szerelemisten. Függőleges: 1. Piros bogyójú fehér borszőlőfajta. 2. Kőolaj-exportáló Országok Szervezete, angol betűszóval. 3. Zenei kifejezés: lassan, vontatottan. 4. Néma dáridó! 5. Gallium vegyjele. 6. Latin eredetű hibajegyzék. 7. Akárcsak. 8. Erővel bedug. 9. Tova. 10. A zenei alaphangsor 6., 3. és 2. hangja. 11. Lángész. 12. Elemi alkotórész. 17. Okos. 19. Az Árva folyó szlovák neve. 22. Kiejtett betű. 23. Indíték. 26. A méretre vágás nagyipari mestere. 28. Lelkészlak. 30. Ahmed …, urdu nyelven alkotó pakisztáni költő (FARAZ). 33. Városi park. 35. Várpalotával egyesült. 37. Végtag. 38. Cink és jód vegyjele. 39. Ritka női név. 40. Durva posztó. 41. Az idézet második része (N, K, Á, E). 45. Itáliai költő (Torquato). 47. Békétlenkedik. 48. Felém jön. 51. A három testőr egyike. 52. Ovidius szerelmi elégiái. 55. Szülő kedveskedő megszólítása. 56. Félig nyúz! 58. Cipészszerszám. 59. Lappföldi őslakos. 61. Fővárosunk része. 63. Római katolikus egyházfő. 65. Germán eredetű ritka férfinév. 67. Kisemlős. 70. RAR. 72. Római 200. 73. Latinovits Zoltán. Az előző rejtvény megfejtése: „Magasztaljátok Istenünket, az Urat, és imádjátok őt szent hegyén!” (Zsolt 99,9)

| GYERMEKEKNEK |

De mi ez ennyinek? Sifra Aszáf vállára hajtotta a fejét, úgy rágcsálta az árpakenyeret. Fogalma sem volt, hogy mi történt. Elszalasztotta megint a csodát, de nem bánta. Számára az volt a legtöbb, amit Jésua adhatott, hogy meggyógyította Aszáfot. Furcsállotta ugyan, hogy olyan a kenyér, amelyet osztogatnak, mintha az anyja sütötte volna. De nem sokat törődött vele, Aszáffal volt leginkább elfoglalva. Géri, Sifra öccse is nagyon örült Aszáf gyógyulásának. Ő maga is barátjának tartotta a nagyfiút, és nagyon sajnálta, hogy nem tud velük futni a mezőn, nem vesz részt az aratásban, vagy nem táncol a menyegzőkön. Meg hát ő is észrevette, hogy Sifra másként néz Aszáfra, mint bárki másra. De egy idő után elunta magát. Izgalmas volt a mai nap. Az a nagy rohanás a parton, aztán a tömeg, Jésua gyógyításai. Soha nem fogja elfelejteni, hogy láthatta Jésua gyógyítását, amikor a vakok látni kezdenek, a süketek hallani, a bénák járni. Mint Aszáf is. De aztán sokáig nem igazán történt semmi. Odahúzódott hát Jésua közelébe, hátha megint valami izgalmasat cselekszik. De csak a tanítványaival beszélgetett. Egyikőjük aggódva lépett oda a Mesterhez: – Lakatlan ez a hely, és későre jár. Ideje volna elbocsátani a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak. Jézus azonban ezt mondta neki: – Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni! A tanítványok döbbenten néztek Jésuára. – Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. Géri megvakarta a fejét. Hát annak a tanítványnak igaza van. Nem tudta pontosan, hányan lehetnek Jésua körül, de biztos, hogy több ezren. Ennyi embernek rengeteg kenyér kell. De ki tudja! A kicsi is több, mint a semmi. Géri meglapogatta a tarisznyáját. Ott volt még benne az ebédje, eddig nem volt ideje megenni. Öt kis lepénykenyér, amelyet az anyja hajnalban sütött, meg két hal. Odaszaladt az egyik tanítványhoz, és a kezébe nyomta az elemózsiás batyuját. Simon csodálkozva forgatta kezében a kis batyut.

– Mester! – lépett aztán oda Jésuához. – Itt egy gyerek, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyi embernek? Jésua rámosolyodott Gérire. Aztán a tanítványaihoz fordult: – Ültessétek le az embereket a fűre! „Ohó! – lelkesedett Géri. – Csak lesz itt valami!” És gyorsan szólt a többieknek, hogy üljenek le. Közel voltak Jézushoz, a kisfiú mindent jól látott. Jésua vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek. Aztán ugyanúgy osztott a halakból is. „Na, vége – gondolta Géri –, ennyi volt. Nincs több kenyér meg hal az iszákban.” De tévedett. Jézus csak törte a kenyeret, osztotta a halat, adott és adott mindenkinek, amíg jól nem laktak. Talán Géri volt az egyetlen, aki nem evett. Mert bizony még rágni is elfelejtett a csodálkozástól, látva, mit tesz Jésua. Megvendégel több ezer embert abból az öt kenyérből és két halból, amelyet neki készített ebédre az anyukája. És még maradt is belőle. Tizenkét teli kosár!  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. október 17.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Forradalom a tájképek mögött Görgényi István festőművész 1956-os forradalmat tematizáló alkotásait bemutató kiállítás nyílik október 24-én a Pesti Vigadóban. A Hazádnak rendületlenül elnevezésű tárlatot a Magyar Református Jövőért Alapítvány szervezi.

AJÁNLÓ

Már lapozható a Magyar Református Presbiteri Szövetség jubileumi évfolyamának ötödik, szeptember–októberi lapszáma. Ízelítőül idehozunk néhány témát a szám tartalmából: halálának 170. évfordulója alkalmából ismertetik a református Egressy Béni, a Szózat zeneszerzőjének az életét és munkásságát. Erdélyi Judit folytatja az Isten dicsősége az orvos szemével sorozatát, ezúttal a genetika és immunológia kap központi szerepet. Fráter Erzsébet állandó rovatában, A bibliai ételekben az idényre tekintettel a szőlő és a bor kerül terítékre. Beszámoló olvasható a szeptemberi országos presbiteri konferenciáról, ismertető egyházunk új énekeskönyvéről. Interjú készült Gyurkó Miklóssal, a Kárpátaljai Református Presbiteri Szövetség elnökével, illetve Judák Endre nyugalmazott egyetemi docenssel, D. Szabó Dániel pedig visszatekint a tizenöt évvel ezelőtt Oroszországból visszakapott sárospataki könyvek sorsára. A Presbiteri Szövetség minden egyháztagnak, templomba járónak készíti és ajánlja a lapot, várják az előfizetés iránt érdeklődőket a presbiteriszovetseg.hu honlapon. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo. hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). 28 Reformátusok Lapja

2021. október 17.

A magyar festőművészetben ritka az olyan, az 1956-os események idején vagy közvetlenül utána készült forradalomábrázolás, mint amely Görgényi István sokáig ismeretlen életművében megfigyelhető. 2006-ban derült fény arra, hogy a tatai alkotó tájképei alatt a felkelést, a megtorlást és a menekülést bemutató festmények bújnak meg. Görgényi István „ezeken a narratív és szimbólumokkal teletűzdelt olajképeken elmeséli a forradalom valós történetét (...), öntudatlanul is bízva abban, hogy eljön majd az igazság pillanata” – olvassuk a Pesti Vigadó ajánlójában. A Görgényi-életmű nemrég Szücs Attila tulajdonába került, aki szerint hívő emberként is van mit tanulnunk a művésztől. – Annak ellenére, hogy a festő gyermekkorában gyakorlatilag nyomorgott, a két háború között mégis volt akaratereje arra, hogy tehetségét használja: négy elemivel bekerült a Képzőművészeti Főiskolára. Ugyanekkora, sőt még fontosabb tanulsága életének a meg nem alkuvás – fogalmazott a Magyar Református Jövőért Alapítvány kuratóriumi elnöke a kiállítást beharangozó sajtótájékoztatón. A református üzletember elmondta, Görgényi István műveiben hűen képviselte hitét, emellett nemzeti formanyelvet teremtett. – Élete során perifériára szorult. Tatabányán, az épülő szocialista iparvárosban bányában dolgozott, majd rajztanárként működött, mégsem adta fel elveit. Istenképű, szakrális képeket festett, alkotásaiban megmutatva a nemzeti karaktert. Úgy gondolom, a mai kornak kötelessége igazságot szolgáltatni Görgényi Istvánnak, mert az idő őt igazolta – mondta Szücs Attila. Görgényi István nem csupán tematikai újító, szimbólumteremtő festő is volt. Képein megjelennek a szabadság és a nemzeti szabadságtörekvések motívumai. Kedvelt motívuma például a madarak ábrázolása. „Görgényi István piros, fehér és zöld madarai is repülnek, de puskás emberek veszik őket célba. A vörös madarak pedig rátámadnak egy emberre és marcangolják, mint a keselyű Prométheusz máját. A halál figurája, mint a középkori haláltáncsorozatokon, többször megjelenik. Egy 1968-as vásznán szántó alakként a piros-fehér-zöld földet ekézi, és ahol felszántotta, ott a vöröslő földön sírkeresztek nőttek ki” – olvassuk Ludmann Mihály ’56 festője című tanulmányában. Az október 24. és november 29. között megtekinthető tárlatról hamarosan hosszabb riportban jelentkezünk.  BALOGH-ZILA TEODÓRA

| EGYHÁZI ÉLET |

PETRŐCZI ÉVA

„Énidő” Minden rendkívüli élethelyzet, így az utóbbi másfél esztendő sok fizikai és szellemi megpróbáltatása is sajátos szavakat, gondolkodásmódot csalogat elő a legkülönbözőbb hivatásokban, körülmények között élő emberekből, például a velük készült interjúk során. 2021 nyarának egyik nagyon megterhelt, erőteljesebben fogalmazva elcsépelt szava az „énidő” volt. Hiszen értem, s igyekszem megérteni, mi rejlik e keresztyén fülnek elég karcosan hangzó összetett szó mélyén: annak sürgető, „ide nekem az oroszlánt is!”-szerű vágya, hogy valamit visszakapjunk mindabból, amit ez a nehéz időszak elvett tőlünk. Így tehát senki, nagy hevülettel, s olykor az unalomig „énidőző” emberfiát-lányát eszem ágában sincs egy röpke pillanatra sem elítélni vagy megbírálni, mindössze halkan emlékeztetni a Heidelbergi Káté első kérdésére és az arra adott feletet megrendítő bevezető részére: „Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod? Az, hogy mind testesől, mind lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett…” Emlékszem, 1989-ben, elsőéves levelező teológa koromban hitvallás- és dogmatikavizsgám alkalmával ennek a kérdésnek memoriterpontosságú felidézése, majd elemzése volt a feladatom Szűcs professzor úrnál. Ő vérbeli s nagyon apaszívű pedagógus lévén észrevette, hogy ehhez a kérdés-felelethez nem penzumként, nem iskolás feladatként kötődöm, hanem személyes életem, szeretteim, hittestvéreim életgaranciájaként, mi több, örök életbiztosítékaként tekintek erre az erőteljes, logikus, egyszersmind költői szépségű szövegre. Ez a textus arra figyelmeztet mindnyájunkat, hogy nincs az a fontosnak ítélt feladat, köztük elsőként a napjainkban olyannyira előtérbe került, harsány és kötelezően elvárt „önképviselet”, amely esetleg elhomályosíthatná a káté fenti sorainak fontosságát, igazságát. Ami pedig az „énidőt” és az Isten kegyelméből sokfelé figyelni tudó női természetet illeti, mi, számtalan hivatásban helytállni igyekvő anyák és nagymamák ebben a kérdésben külön ajándék részesei lehetünk. Ennek lényege – sokan tanúsíthatjuk ezt –, hogy apró gyermekekkel körülvéve is tudunk (legalábbis nagyon sokan tudunk!) egyszerre rájuk és – mondjuk – egy bármilyen műfajú kéziratra figyelni. Tehát nem túlzás, ha azt mondom – sokunk nevében –, hogy az énidő és a miidőnk harmóniája is megadatott nekünk, amiért nem lehetünk eléggé hálásak. Sokszor és sok helyütt végiggondoltam ezt, de soha nem éreztem olyan tapintható valóságnak, mint azokban az időszakokban, amelyeket a káté városában, Heidelbergben töltöttem. Ott a reformáció szellemisége mindmáig áthatja a város mindennapjait is.  PETRŐCZI ÉVA

A HÉT KÉPE

A pátyi református templom az átadása alkalmából tartott hálaadó istentisztelet napján, október 10-én.  FOTÓ: KOSZTICSÁK SZILÁRD/MTI

ÖNKÉNTES IFJÚSÁGI AKCIÓ

Több vagy, ha adsz! – elindult a tizennegyedik 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes ifjúsági akció. Idén közel 8000 fiatal regisztrált, akik közel 200 projektet valósítanak meg közel 100 településen Magyarországon, Erdélyben, a Partiumban és a Délvidéken. A Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház rendezésében és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával megvalósuló akció keretében október 7. és 10. között több ezer fiatal fogja megmutatni, hogy önkénteskedni jó, hiszen többé válunk általa. „Ne félj, mert veled vagyok!” – szól az akció mottója, amely arra utal, hogy mindig számíthatunk egymásra. Részletek: www.72ora.hu. ELŐADÁS

Október 20., szerda – „Áldjátok az Úr nevét” címmel kerül sor Balogh Sándor vezetésével az Óbudai Népzenei Iskola tanárainak és tanulóinak lemezbemutató előadására 18 órától a csillaghegyi református templomban (Budapest III., Vörösmarty utca 2.). A helyszínen a könyv és a CD is megvásárolható. Belépődíj nincs, a rendezvény költségeire adományt elfogadnak. Részletek: www.reformatustemplom.hu. HALOTTUNK

Dani László ny. református lelkész (Nyíradony, Nádudvar) és a Debreceni Református Kollégium gimnáziumának nyugdíjas vallástanára október 1-jén türelemmel viselt hosszú betegség után 83 éves korában hazatért Megváltó Urához. Temetése 2021. október 21-én, 11 órakor lesz a Debreceni Köztemető 3. számú ravatalozójából. ,,Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8) 2021. október 17.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket és kántorokat mutatunk be. Ezúttal Éger Ádámmal, a Mezőtúri Református Kollégium iskolalelkészével beszélgettünk. ez, csak a fiatalok felé. Odafigyeléssel, személyes példamutatással hamar közel tudunk kerülni egymáshoz, és ekkor jönnek az imént említett „rejtett” gondolatok. Ezekre nem szeretek rákérdezni. Sokkal jobb, ha a fiatal maga mondja ki azt, ami őt érdekli. Van még egy eszközöm, amely segít: ez a humor. Mindig elmondom, hogy Istennek hihetetlen humorérzéke van – elég csak elolvasni a bibliai történeteket ilyen szűrőn keresztül is. Ha pedig órára így viszem be az üzenetet, egy könnyed felvezetés után a figyelem a valódi értékekre irányul.

Éger Ádám 38 éves iskolalelkész, 2007-ben végzett a debreceni teológián, 2007 óta házas, egy 6 és egy 11 éves lány édesapja.

Több éve dolgozik beosztott és vallásoktató lelkészként fiatalok között, e tanévtől pedig már iskolalelkész is. Mit jelent önnek ez a szerep? Ez új szerep nekem, most szeptembertől kevesebb órát tartok, de a feladatom sokkal több lett. Pedagógusoknak és diákoknak tartok bibliaórát, csendesnapokat és lelki alkalmakat szervezek, végzem a lelkigondozás nehéz, de kihívásokkal teli és szép szolgálatát, rengeteget beszélgetek a gyerekekkel. Az iskolalelkészség nekem ezt jelenti: beszélgetést. Legfőbb feladatom, hogy az Istennel folytatott beszélgetésbe is bevezessem azokat, akiknek az elmúlt időszakban ebből kevesebb jutott.

Ha kell, ovisoknak gitározik, iskolásoknak tart hittanórát, gimnazistáknak ifit. Nehéz ennyiféleképpen tolmácsolni az Igét. Hálás feladat gyerekeknek hirdetni az evangéliumot? Az ovisok azzal hálálják meg, hogy megölelnek, rajzokat készítenek nekem – ez megtisztelő. Az általános iskolásoknak már megvannak a maguk fontos, őket érintő kérdéseik. A fiatalok kritikusan tekintenek egymásra, emiatt pedig rengeteg titkot őriznek. Ezek olykor szinte feszítik őket, mert nincs kivel kibeszélni. Minden lelkész kicsit az Isten kinyújtott karja, egy iskolalelkész pedig ugyan30 Reformátusok Lapja

2021. október 17.

Felesége, Égerné Tamás Annamária a Mezőtúri Református Kollégium főigazgatója. Szóba kerül-e a vasárnapi ebéd közben a „munka”? Megyek tovább: a kisebbik lányunk református ovis, a nagyobbik lányunk hatodikos kisgimnazista a refiben. Ez az igazi halmozottan hátrányos helyzet! Viccet félretéve: persze, szóba kerülnek az iskolai dolgok. A gyülekezet élete soha nem merülhet ki annyiban, hogy lejárt a lelkész munkaideje. A tanár munkája sem ér véget azzal, hogy hazamegy az iskolából, hiszen sok feladat vár még rá otthon – az igazgatóra pedig főként. Kooperatív munka a miénk – a házasságban, a gyermeknevelésben, a szerelemben, a munkában, mindenben. És ez így van jól, ezért is lett ő az Istentől elkészített párom, és én az övé.

Milyen a kapcsolata a zenével? Fiatalkorom óta énekkarba járok, kilenc éve kezdtem gitározni autodidakta módon. Előtte zongorázni próbáltak megtanítani – kevesebb sikerrel. A zene a hétköznapjaim része, ezt mindenki tudja rólam, és amíg lehet, nem is hagynám abba.

Mi a hobbija, hogyan kapcsol ki? Rengeteg, főként elektronikus zenét hallgatok, ha van időm, sőt, zenélek is: az ifjúsági zenekarban, és egy másikban is, ahol költők verseit zenésítjük meg. De mellette barkácsolok, no meg van két lányom és egy feleségem: ők sem hagynak unatkozni.  HEGEDŰS BENCE

Reformátusok Lapja 2021/42. szám

Articles inside

Fényleni a koptató közegben