Reformátusok Lapja 2022/27. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

REFORMÁTUS ÉNEKEK KONCERT A MÜ PÁBAN

A Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat AJÁNLATA

„Ha Isteneteket, az Ur at szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel.” (Mózes második könyve 23,25a)

Farkas László ÚRNAK SZOLGÁI

Regény

A/5 • 384 oldal • keménytáblás • 1900 Ft

Csoma Judit MEGSZELÍDÍTETT SZORONGÁS

A szorongás jelenségének teológiai és pasztorálpszichológiai szemlélete a 20. században

2., javított kiadás

B/5 • 188 oldal • kartonált • 3000 Ft

Szabó-Nyulász Melinda

GONDOLD ÚJRA, ALKOSS MÁSKÉPP!

Tananyagba építhető kreatív ötlettár pedagógusok, oktatók, szakemberek számára 200×270 mm • 188 oldal • kartonált • 3500 Ft (Kálvin Kiadó – Reftantár)

BIBLIA NEKED

Interaktív kiadás fiataloknak

A revideált új fordítású Biblia (RÚF2014) szövegével 160×218 mm • 1586 oldal • 12 000 Ft (Kálvin Kiadó – Harmat Kiadó)

Hans-Joachim Eckstein

HIT – KAPCSOLAT

Isten emberi valóságáról

Bagdán Zsuzsanna AZ ASSZONYOKAT

NEM LEHETETT

MEGSZÜNTETNI

Életutak és emlékképek a Magyarországi Református Nőszövetségből

A/5 • 248 oldal keménytáblás • 2200 Ft

Mickolczi Enikő (szerk.)

IMASÉTÁK

Példatár

A/4 • 120 oldal kartonált • 1500 Ft

Elena Pasquali –Priscilla Lamont KICSIK KÉPES BIBLIÁJA

170×209 mm • 192 oldal keménytáblás • 4200 Ft

B/6 • 156 oldal • kartonált • 950 Ft

Siba Balázs HÉTFŐTŐL SZOMBATIG

Lelki rítusok és spiritualitás a mindennapokban

Fr/5 • 240 oldal • kartonált • 2600 Ft

Kármán Tibor

EGY FOCISTA NAPLÓJÁBÓL

Ifjúsági regény

Fr/5 • 136 oldal • keménytáblás • 1900 Ft

Kálvin János

KIK A BOLDOGOK?

Igehirdetések Mt 5,1–12 és Lk 6,20–26 alapján Ak/40 • 88 oldal • kartonált • 500 Ft

Pompor Zoltán (szerk.)

TÖRTÉNETEK A BIBLIÁBÓL – STORIES FROM THE BIBLE

Bertóthy Ágnes, Czuder Tamás és Csigó Vivien rajzaival Fr/5 • 236 oldal • kartonált • 2000 Ft (Kálvin Kiadó – Reftantár)

A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója

1113 Budapest, Bocskai út 35. • Tel.: 06-1-386-8267; 06-30-276-7343 • e-mail: kalvin.kiado@kalvinkiado.hu www.kalvinkiado.hu • www.bibliatarsulat.hu

Vásároljon a weboldalunkon 15% kedvezménnyel!

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1146 Budapest XIV., Abonyi utca 21. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám:

OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu).

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Molnár Zoltán

ELEINK FOHÁSZAI

Tiéd, édes Istenem, a dücsőség, hogy engemet világ szerént is nemesi főrenden való születéssel, illendő szép termettel, ábrázattal, erős, állandó egészséggel, külső világi tudományoknak, nyelveknek, látásnak, hallásnak ajándékival is szerettél, noha nem felfuvalkodtató gazdagsággal, de lopásra kénszerítő szegénységgel sem terheltél, hanem rendemhez illendő kenyérrel és ruházattal tartottál meg eddig. Mert te adtad, én Istenem, énnékem az őseimről és édes szüléimről rám maradott szép jószágot és értéket, melyben az én munkámat mind megáldád. 

BETHLEN MIKLÓS (1642–1716)

INTERJÚ • 6. Puhítani csak az evangéliummal lehet | Márkus Gábort, a református hajléktalanmissziót vezető református lelkipásztort kérdeztük

KULTÚRA • 8. Csillagtúra, nyomdagép, újragombolt hagyomány a Múzeumok Éjszakáján | Református gyűjtemények a húszéves rendezvényen

INTERJÚ • 12. Miért gondolod, hogy gyenge lennél? | Somogyiné Ficsor Krisztina lelkipásztorral a családról, a megpróbáltatásokról és az áldozatvállalásról beszélgettünk

EGYHÁZI ÉLET • 16. Közösség nélkül nem megy | Az emberi kapcsolatok gyógyulása és a Szentírás

KÖZÖSSÉGBEN • 22. Református kézben a „Rákosi-villa” | Bemutatjuk a Reformátusok Lapja szerkesztőségének új otthonát

PORTRÉ • 30. Névjegy | Ismerjék meg Makkay Józsefet, a magyarfenesi református gyülekezet presbiterét

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

VII. 3. VASÁRNAP VII. 5. KEDD

(10) „…Légy hű…” (Jel 2,8–11)

A gyülekezeteknek szóló leveleket mindenütt felolvasták. Feltehetően Efézusba vitték, s onnan tovább, a római utak mentén. Így Szmirna a következő a sorban. De felfoghatatlan a különbség. Efézus erős, Szmirna gyenge, nemhogy Krisztus nevét, önmagát sem tudná megvédeni. Mártír gyülekezet. Nyomorúságban él, és már-már lelki gazdagságát is feledi (9), istenkáromlásokkal bontják közösségét, tagjait börtönbe vetik, tartós üldözés sújtja (tíz nap = tíz év). Miután mindezt ördögi erők munkálják, volna oka a megfutamodásra. Azonban a hű tanú, a feltámadott Jézus Krisztus (1,5) prófétai Igéje erőt ad; az Ige itt valóban ígéret! Krisztus a hűség Igéivel mutatkozik be (ő az első és az utolsó, aki halott volt és életre kelt). Ezzel pedig jelzi a hűség idejét: kezdettől mindhalálig; és jelzi a hűség értelmét is: az a győztes, aki nem tagadja meg a hitét az üldözések miatt. A hűség a győzelem. A hűséges nyeri el az élet koronáját (10). Meg sem érintheti a második halál, mert már a feltámadott fennhatósága alatt van. Imádkozzunk az üldözött testvérekért! És „tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett!” (Zsid 10,23)

Ezsd 6,1–12  66. zsoltár

VII. 4. HÉTFŐ

(13) „…ragaszkodsz…” (Jel 2,12–17)

A pergamoni gyülekezet folytonos döntéshelyzetben élt. Ha megtartja tiszta hitét, elszigetelődik, ha igazodik a korszellemhez, elveszti hitének lényegét. Maga a város, ahol éltek, birodalmi kultuszhely, a Sátán trónja (13), ezerféle vallás indázott itt. Krisztus követői nem tagadták meg a Mester nevét (vö. Mt 10,33), még akkor sem, amikor a közösségük vezetőjét meggyilkolták. De másféle ragaszkodás is kötötte őket. Egybekeverték a bálványimádást és az igaz Isten tiszteletét (2,6), tehát „kétfelé sántikáltak” (1Kir 18,21), és engedtek a tévtanítóknak, akik egybeszerkesztették a Krisztus imádatát és a császárkultuszt. Mi több, ragaszkodtak is ehhez a megoldáshoz (14), tehát nem sodródtak, hanem döntöttek. Közismert alku ez: hódolni Istennek, és engedni hamis szentségeknek; hangzatos indokok is vannak hozzá. Krisztus azonban az Ige harcát indítja ellenük (16), nála a kétélű éles kard, a megkülönböztetés hatalma (Zsid 4,12). Egyértelműségre szólít fel, végleges és visszavonhatatlan döntésre: térj meg! A győzelem jutalma naponkénti erőmegújítás (rejtett manna) és eljegyzési zálog (fehér kövecske és ráírva új név). Ez az új szövetség, amelynek Jézus a kezese (Zsid 7,22). Ezsd 6,13–22  163. dicséret

(25) „…amitek van...” (Jel 2,18–29)

Thiatira volt a legkisebb város a hét közül. Egy onnan származó asszony, Lídia megtérése indította útjára az európai keresztyénséget (ApCsel 16,14). S micsoda gyarapodást látunk: szeretet, élő hit, szolgálat és állhatatosság; nem süllyedtek, mint Efézus, hanem emelkedtek (19). A közösséget a király Krisztus szólítja meg: szeme tűzláng (18) és vasvesszővel töri össze a népeket (26–28). A sok dicséret mellett nagy panasza van: teret engednek a hamis prófétáknak, tűrik, ahogy ezek tévútra vezetik a Krisztus szolgáit, ahogyan egykor Jezábel iszonyatos bűnökbe rángatta a királyt (1Kir 16–21). S bár Isten adott időt a megtérésre, ők gőgösen megvetik a kedvezést. A szabadosság erősebb láncon tart, mint bármelyik zsarnok. Sőt, a Sátán mélységei nemhogy riasztanák, inkább lenyűgözik őket (24). Sem betegség, sem nyomorúság, sem halál nem józanít ki. De a hűségesek biztos révet találnak a roppant áradatból. Csak azt kell megtartaniuk, amijük van (25), amit Krisztus tett értük (26), abban rejlik a győzelem, mert az többet ér minden népszerű, de parázna gesztusnál. A hajnalcsillag Krisztus teljhatalmának a jelképe, a mi királyi tisztünk záloga (Heidelbergi Káté 32–33). Ezsd 7,1–10  87. zsoltár

VII. 6. SZERDA

(5) „…nevét nem törlöm ki…” (Jel 3,1–6) Szárdisz gazdag város volt. Márpedig a gazdagok tudnak élni, tartja a mondás. De élnek-e valóban? Feltehetően a keresztyének is gazdag emberek közül kerültek ki. És ez a nevük: élsz. Krisztus azonban a gondtalan magakelletéssel szembeállítja a tényt: halott vagy. A gyülekezet élettelen (alszik): elfeledte, hogyan kapta Krisztus ismeretét, és nem törődik azokkal, akik a halált kockáztatják Krisztusért (3). Holott éberen őrködnie kellene (3), ezért kapta a békeidőket. Az éjszakai órán hazatérő gazda példázata inti őket: virrasszanak hűséggel (vö. Mt 24,45). Imádkozzunk az üldözöttekért, békítsük a viszálykodókat! De még a hivalgó, ám halott (alvó) gyülekezetben is vannak néhányan, akik tiszták maradtak (4); az ő hűségük nyitja meg a szép ígéretet: az győz, aki megvallja Krisztus nevét. És annak nevét Krisztus nem törli ki az élet könyvéből. Minket

a hírnevesek, a celebek vonzanak. Könnyen elmegyünk a szerény, háttérbe húzódó testvérek mellett, talán a nevüket sem tudjuk. De Krisztus tudja, és már rég feljegyezte nevüket mennyei dicsőségre (5). Az emberek dicsérete füst és pára, Krisztus bizonysága rólunk: örök élet. Ezsd 7,11–26  171. dicséret

(8) „…nyitott ajtót…” (Jel 3,7–13)

A filadelfiai keresztyének helyzete sok tekintetben közös a többiekével: ők is kapnak Krisztustól buzdítást a sátáni támadásokkal szemben (9), megerősítést a szeretetről (9), igazolást az állhatatosságukról (10) és ígéretet, hogy a próbatétel idején isteni erők fogják megoltalmazni őket (10). Krisztus dicséri őket, mert bár kevés erejük van, megtartották az Igét, és nem tagadták meg Krisztus nevét (8). Így tárul fel a nagy titok, hogy bár „erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk” (Luther), de amit a győztes vezér, Krisztus tesz lehetővé, az megfordíthatatlan valóság. Az ajtót, amelyet ő nyitott meg számunkra, nem zárhatja be senki; a szabadságunkat, amellyel a Szentlélek áld meg, nem veheti el senki; hálás hűségünket, amellyel elkötelezzük magunkat Isten szent életrendjének, nem korlátozhatja semmi. Krisztusnál a Dávid kulcsa, amely a hatalom és a bölcsesség jelképe (Ézs 22,22), vagyis övéi az ő oltalma és védelme alatt állnak. Sőt, még a hazugoknak is be kell látniuk, hogy Krisztus szereti az övéit (9). A legborzasztóbb szenvedés (és egyben kísértés) az a gondolat, hogy Isten nem szeret minket. Lám, a kevés erővel rendelkező Filadelfia mégis győzhet, sőt, tartóoszloppá lesz Isten templomában (12). Ezsd 7,27–28  105. zsoltár

(19) „…térj meg!” (Jel 3,14–22)

Laodicea wellnessváros volt. Aki ide tért, kúrálhatta magát. A gyülekezet is afféle wellnessgyülekezet. Nincs már szüksége isteni erőkre, mert annyi értékkel járult hozzá a társadalmi ügyekhez, hogy rangos közszereplővé vált. Így mutatkozik be: gazdag vagyok (vagyis: sikeres keresztyén)! Pedig semmije nincs: nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen. Csak Krisztus ajándékai (izzított arany, fehér ruha, gyógyír) menthetik meg, csak ezek fordíthatják meg a helyzetét. A világ ügyesen csábít: légy megértő, elnéző, ne küzdj, fogadj el mindent – légy langyos! A Krisztus feddése viszont mentő szeretetének ad szabad folyást. Nem azért kopogtat ajtónkon, mert bűntelen és szent házigazdákhoz kíván betérni, hogy kitüntetést adjon át nekik. Azért ülne asztalunkhoz, hogy irgalmával üdvöt hozzon, mint Zákeusnak (Lukács 19,5), vagy hogy felragyogtassa feltámadása titkát, mint a csüggedt tanítványoknak Emmausban (Lk 24,32). Azért jön, hogy megkeresse azt, aki elveszett (Mt 15,24).

Vele akkor van közösségünk, ha bejöhet hozzánk. A győzelem itt az alázat. Jutalma pedig a Krisztus trónusa. Ha úgy képzeljük, hogy a körlevelet először az efézusiak olvasták, s végül a laodiceaiak, lám, mindkettőt megtérésre, szeretetének meghatározó közösségébe hívja az Úr. Ez a hívás maga az áldás, mert attól jön, akiben Isten minden ígérete igenné és Ámenné lett (2Kor 1,20).

Ezsd 8,1–23  252. dicséret

(1) „…amiknek (...) kell történniük.” (Jel 4)

A hét gyülekezet hétféle közösségét és sokféle sorsát a győzelem ígérete köti egybe; az ígéretet pedig a halált legyőző Feltámadott adja nekik. A következő részekben őt látjuk dicsőségében (4–5) és a történelem feletti hatalmában (6-8). Most ő szólítja Jánost, az ő Lelke ragadja el és viszi látomásra az ő tróntermébe, ahol körülötte világít a hét lámpás, és neki hódolnak a vének. Az ő trónjánál áll a négy élőlény, akik szünet nélkül magasztalják őt. János leírása emlékeztet arra a látomásra, amelyről Ezékiel próféta tudósított, mikor Igét kapott a fogságban szenvedő népe számára (Ez 1). Vannak, akik szerint a négy alak (oroszlán, bika, emberarc, sas) Krisztustól kapott ajándékokat jelképeznek (bátorság, erő, bölcsesség és értelem). Mások a négy evangélistát fedezik fel bennük. A lényeg, hogy ők négyen a szentség trónusa és a huszonnégy vén (az egész egyház) között állnak, magasztaló énekük a győzedelmes Krisztushoz irányít, hódolásuk pedig dicsőítésre hívja a hívők közösségét. Csak Krisztusra tekintve tudjuk felfogni és elfogadni mindazt, aminek történnie kell. Vagyis nem a végzettel, vaksorssal, véletlennel küszködünk, hanem a teremtő Isten akaratát keressük: az örökkévalót a mulandóban, a tökéletest a romlandóság alá vetett világban, a jót a rossz ellenére (Róm 12,1–3). Ezsd 8,24–36  116. zsoltár

VII. 7. CSÜTÖRTÖK

VII. 8. PÉNTEK

VII. 9. SZOMBAT

Mit tudnak ilyenkor tenni?

Meg kell érteni, hogy a hajléktalan emberek szíve és lelke nincs rendben, ezért nem egészséges a gondolkodásuk sem. Nálunk aranyszabály, hogy részeg emberekkel nem vitatkozunk. Azokon tudunk segíteni, akik akarnak tenni önmagukért.

Mi hozhatja ki a hajléktalanokat a nehéz helyzetükből?

A munkatársaink rengeteget segítenek, ruhát, ételt, jó szót adnak, munkahelyet szereznek, azonban a hajléktalan belső elszántsága és elköteleződése nélkül nincs változás. Sokan nem is akarnak meggyógyulni, szabályokat betartva élni, nem véletlen, hogy országosan csak hetvenszázalékos a hajléktalanszállók kihasználtsága.

Hogyan lehet az elszánást erősíteni?

Puhítani csak az evangéliummal lehet

Sokan nem gondolják, milyen nehezített pályán mozognak a hajléktalanellátásban dolgozók. Gyakran erőszakos, részeg, káromkodó emberekkel kell szót érteni, segíteni őket. Idén harmincéves a református egyház hajléktalanmisszióját működtető Tiszta Forrás Alapítvány. Márkus Gábor, a missziót vezető református lelkipásztor azt mondja, hálás, hogy az elmúlt három évtizedben számos ember életét segíthették.

FEKETE ZSUZSA

A működésük három évtizedes történetében mit tart a legfontosabbnak?

Ez a szolgálat az életmentésről szól. Amikor elkezdtük a szolgálatunkat, szerény kis szervezet voltunk a fővárosi hajléktalanellátásban, azonban soha nem álltunk meg, folyamatosan fejlődtünk. Rozoga kis házban kezdtük meg a szolgálatunkat a feleségemmel. Tizenhárom évvel ezelőtt egy pályázatnak köszönhetően új nappali melegedőt építhettünk, és a hajléktalanszállónk is megújult. Évente 1200 ember fordul meg nálunk, akiket elérhetünk Isten Igéjével.

Miben tud mást nyújtani a református hajléktalanellátás, mint az állami?

A szolgálatunk esszenciája az evangéliumi közösség, munkatársaink diakóniai attitűddel foglalkoznak a kliensekkel. Ebben a szolgálatban rengeteg nyomorúsággal találkozunk. A hajléktalanok között számtalan agresszív, minősíthetetlenül viselkedő ember van, akik támadják a dolgozóinkat. Ezt a terhet nem könnyű elhordozni.

Minden reggel áhítatot tartunk, szerdánként evangéliumi közösségben vagyunk, és évente négynapos gyógyító programot szervezünk, hogy segítsük azokat, akik komolyan szeretnék, hogy változzon az életük. A hajléktalanoknak föl kell ismerniük, hogy a fedélnélküliség, a család és a pénz hiánya csupán a következménye annak a gondolkodásnak, amit képviselnek. Az elmúlt harminc évben nem találkoztam olyan hajléktalannal, aki önhibáján kívül került volna az utcára. A gyógyító héten az igemagyarázatok, az életviteli előadások segítenek abban, hogy fejlődjenek gondolkodásukban és hitükben.

Vannak jó példák?

Sokan visszaesnek, de vannak megváltozott életek. A közelmúltban összefutottam a pályaudvaron egy fiatalemberrel, aki megszólított, de nehezen ismertem meg. Öltönyt viselt, ápolt, rendezett volt a külseje, két kisgyerekével és a feleségével várta a vonatot. Korábban a hajléktalanszállónkon lakott, de folyamatosan italozott, és emiatt kiraktuk. Ezen a ponton kezdett el gondolkodni az életéről: „Te jó ég, én még a hajléktalanszállón sem felelek meg?” Eszébe jutott a tékozló fiú története, erőt vett magán, és megváltoztatta az életét. Isten kompetenciája, hogy kivel tesz csodát. Hálásak vagyunk, hogy sok szabadulástörténettel találkozhattunk a szolgálatunk alatt.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

1992 óta hirdeti Jézus szabadítását a Tiszta Forrás Alapítvány a hajléktalan és az alkoholfüggő embereknek. A Magyarországi Református Egyház 1997-ben fogadta be a missziót, amelyet Márkus Gábor lelkipásztor, a Gondoskodás az emberért díj és a Dobos Károly lelkészi díj kitüntetettje vezet. A budapesti Üllői úti hajléktalanszálló nyáron harmincöt, télen negyvenhét hajléktalant fogad be, míg a nappali melegedőt százhúszan használhatják. A szolgálat harmincéves működéséért június utolsó vasárnapján adtak hálát.

A szerző nyugdíjas esperes, volt tiszántúli főjegyző

DERENCSÉNYI ISTVÁN

Miért fontos gyülekezetbe járni?

A számtalan ok közül elsőként a helyes önismeretet említeném.

Az ember értelmes, tudatos létezőként megkapta Istentől azt a lehetőséget, hogy megismerje és értelmezze saját magát. Ez az önismeretre ébredés és saját magunk definiálása azonban rendkívül sokszínű lehet, és sokféle megközelítésből indulhat ki. Mi, keresztyének azonban a Szentírás tanítása alapján eljutottunk arra a felismerésre, hogy nincs

„Miért fontos, hogy járjak a gyülekezetbe? Azért, mert Krisztus-hitem a közösség nélkül elsorvadna, nem kapná meg a szükséges impulzusokat, amelyek pedig a megmaradásához, életképességéhez és rendeltetéséhez szükségesek. Reformátori meggyőződést erősítette, hogy nemcsak a vasárnapnak, hanem egész életünknek kell istentiszteletnek lennie.”

igaz emberismeret igaz Isten-ismeret nélkül. Nem mi jutunk el elméleti-logikai-tapasztalati úton Isten igaz megismerésére, hanem ő ismerteti meg magát velünk. Ő ad kijelentést, amelynek írott formája a Biblia, hirdetett formája a prédikáció, látható alakja pedig a sákramentum.

Istennek pedig tetszett, hogy a kijelentésének a gyülekezet legyen a küldetéses képviselője, letéteményese. Elsőrenden ezért járok a gyülekezetbe, mivel az egyház kapta feladatul az evangélium hirdetését, az evangélium odaélését a világ elé, vagyis a misszió feladatát. A gyülekezet pedig nem valami idealizált, virtuális közösség, hanem én, meg te, meg az összes többi hittestvér.

Miért járok a gyülekezetbe? Azért, mert a gyülekezet elmaradhatatlan feladata az evangélium hirdetése és képviselete az adott történelmi helyzetben, a mindenkori társadalmi, gazdasági, kulturális és szociális kontextusban. Bennem is az evangélium ébresztett hitet, és az evangéliummal magam is a gyülekezeti környezetben találkoztam; így vált egyre fontosabbá számomra Isten igazságának egyre teljesebb megismerése, valamint a mások hittapasztalatai általi gazdagodás és a saját hittapasztalataim megosztása a közösséggel.

Aztán azért is fontos számomra a gyülekezet, mert nélküle szegényebb lennék a szó legátfogóbb értelmében, magányos lelki csavargóvá válnék.

Amikor a Szentháromság Isten, aki maga is közösségi létező és önmagában társas viszonyban él, „képe és hasonlatossága szerint” embert teremtett, akkor közösségi lényt alkotott. Emberségünk meghatározottsága az, hogy emberi kapcsolatokban, viszonylatokban létezünk. Emberhez méltatlan sors a Robinson-életmód. A gyülekezet, az egyház maga is közösség, mégpedig minősített közösség: „communio sanctorum”.

Mivel azonban kommunikáció nélkül nem valósul meg a communio, a közösség, ezért kegyességi életünk nem nélkülözheti az imádságot, amely mind vertikális (Isten felé), mind pedig horizontális (emberek, ügyek, természeti környezet iránti felelősség stb.) irányban hihetetlenül gazdagítja és erősíti a közösség megélését.

Miért fontos, hogy járjak a gyülekezetbe? Azért, mert Krisztus-hitem a közösség nélkül elsorvadna, nem kapná meg a szükséges impulzusokat, amelyek pedig a megmaradásához, életképességéhez és rendeltetéséhez szükségesek. A hit ugyanis nem öncél, nem önmegvalósítás, hanem szolgálat; Istenért és másokért létezés. A hitet arra kapjuk, hogy szolgáljunk vele.

Hogy mennyire fontos a gyülekezethez, a Krisztus-hívők közösségéhez tartozás, azt az Újszövetségnek a gyülekezetre, az egyházra vonatkozó metaforái igen jól érzékeltetik: a gyülekezet Isten háza népe, a Krisztus családja (vö. 1 Tim 5,1k; 2Kor 6,18 stb.). Igen, ezért! A családias légkörért, az otthonosságért, a családi összetartozásból eredő kölcsönös szolidaritásért, az elfogadás és elfogadottság tapasztalataiért különösen is fontos nekem a gyülekezet.

A gyülekezet a Krisztus teste: „Ő a fő, mi pedig a test tagjai.” (1 Kor 12,12kk) Mint test megtanít önmagamat minden jelentéktelenségem ellenére komolyan venni és fontosnak tartani, hiszen a test egésze igényli jelenlétemet, szolgálatomat. Aktív résztvevőjévé kell lennem a gyülekezet életének, szolgálatának. Nem hagyhatom cserben az egyház fejét, Jézus Krisztust, sem pedig a tagtársakat.

Mindaz, amit itt most leírtam, csak szerény bevezetés ahhoz, amiért jó járni a gyülekezetbe. Feladatunk pedig a templomba járást vonzó módon gyakorolni és elősegíteni a most még távol maradóknak vagy lazán kötődőknek. 

CSILLAGTÚRA, NYOMDAGÉP, ÚJRAGOMBOLT HAGYOMÁNY A MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJÁN

Óriási volt az érdeklődés június 25-én a Múzeumok Éjszakája iránt, amelyen mintegy 430 intézmény több mint 2500 programmal – kiállításokkal, koncertekkel, interaktív játékokkal, rendhagyó tárlatvezetésekkel és gyerekprogramokkal – készült. Körképünkben annak járunk utána, milyen eseményeket kínáltak a magyarországi református közegyházi gyűjtemények az érdeklődőknek.

BUDAPEST

Az Erkel utcában sétálva hívogat a Ki a Ráday? Mi a Ráday? Miért a Ráday? című tárlat. A Ferencvárosi Helytörténeti Múzeum két termében nyílt kiállítás tíz tárlóval enged bepillantanunk a Ráday Könyvtár emigrációba kényszerült állományába. A kurátorok Sárai Szabó Katalin, Veres Anna Mária, valamint Kovácsné Pázmándi Ágnes könyvtáros-lelkész, aki kalauzol bennünket.

– Alapítónk, Ráday Pál protestáns köznemes, a Magyar Református Egyház első egyetemes főgondnoka, a 18. század legjelentősebb magyar egyházpolitikusa, II. Rákóczi Ferenc titkos kancelláriájának vezetője, diplomataként aktív résztvevője a szabadságharcnak. Buzgó könyvgyűjtő volt. A családi tradíciókat folytatva a könyvtár fennmaradt állományának túlnyomó többsége fia, Ráday Gedeon nevéhez köthető – reflektál a kiállítás címére a tárlatvezető.

A tárlat elején a névadó családot ismerhetjük meg. A Ráday család tagjainak életművében a kultúra, a tudomány, a közéleti felelősség és a mély kegyesség, az isteni gondviselésbe vetett hit összetartozott. Az első vitrinben a híres Rákóczi-biblia, a

né Pázmándi Ágnessel, aki hozzáteszi: a fejedelem azért is hálás volt, hogy többször végigolvashatta a Bibliát.

A szemfüles látogató Ráday Gedeon hálósipkáját is észreveheti az Orpheus kiadványának első lapján. Az irodalomtörténészek képzeletét is megmozgatta, hogy miért így örökítették meg az idős Ráday Gedeont. Konferencián tárgyalták, vajon miért nem parókában, hanem hálósipkában áll modellt egyetlen fellelhető portréján. A hipotézisek szerint már nem bírta hordani a parókát, vagy allergiás volt rá.

Vizsolyi Biblia második kiadása, I. Rákóczi György fejedelem bejegyzéseivel. „Az én kegyelmes szent Istenemnek kegyes segítségéből, engedelméből anno 1635-ben…”

– olvassuk a régi szentírás lapjairól Kovács-

A Ráday Könyvtár sokoldalúságát mutatta be a kiállítás a Múzeumok Éjszakáján. Történeti, természettudományos, csillagászati, utazási sarkot alakítottak ki, de azt is megismerhette a közönség, milyen házi gyógymódokat használtak a 18. században, és mitől óvták hajdan az ifjú lányokat. A könyvkötés mesterségét is kipróbálhatták a látogatók Somogyi Márk könyvrestaurátor és könyvkötő segítségével. A hely szellemének eleget téve az Erkel utca híres lakóit is felidézik egy-egy villanásra, mint Arany Jánost, az Aurora-kört és másokat.

A környéken élő múzeumkedvelőket ritkaságokkal, igyekezett bevonzani a kiállítás. – Kizárólag nálunk látható Ráday Pál Lelki-hódolás (1710) című imádságos könyve, nem mindennapiak továbbá a 18. századi orvostörténeti művek sem, ebből Krantz Henrik Nepomuk János: Bábamesterségre tanító könyve igazi ritkaság – magyarázza a tárlatvezető. Olyan pontosan és egyszerűen ábrázolták háromszáz évvel ezelőtt az anyaméhet, hogy a látványt – miután kilépünk a múzeumból – nehezen lehet elfelejteni. – Bizony, ez az anyaméh, a medencecsont és benne áll egy fiatalember. Az ott szülőszék, az orvosi csipeszeket, fogókat nem állítottuk ki, mert lehet, hogy valakit megrémítene a látvány.

– Ritkaságok az úti- és csillagászati könyveink is. Kevesen ismerik a gnómonikát, a napóra tudományát, amely a 18. századig volt meghatározó. A Bibliában is találunk erre utalást, amikor Ézsaiás próféta jelet ígér Ezékiás királynak, hogy meggyógyul: „Kapsz jelet az Úrtól arra, hogy az Úr teljesíti azt az igét, amelyet kijelentett: Előre menjen az árnyék tíz fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal?” – idézi a Bibliából Kovácsné Pázmándi Ágnes.

Az ember étvágyára is hatással vannak a szervezők. A tárlat bestsellerének számít Tótfalusi Kis Miklós szakácskönyvének második kiadása, 1795-ben akkora sikert aratott, hogy pillanatok alatt elkapkodták a háziasszonyok, majd még négyszer kiadták. – Ma már vic-

cesen hangzanak ezek a receptek, más mértékegységeket, elnevezéseket használtak akkoriban – teszi hozzá. Hogy olvashatunk-e benne babgulyásról vagy nem, sajnos nem derült ki a Múzeumok Éjszakáján, de látogatói kívánságra, reméljük, jövőre lesz mód belekóstolni a 18. századi konyha ízvilágába. A konyhasarok falán lógó bölcsességeket érdemes megfontolni: „Ételben, italban ne légy mértéktelen! Disznóhoz illik az; emberhez illetlen.” Az egyháztörténeti tárló központi helyén Kálvin Institúciójának második kiadását láthatjuk. A szöveg melletti, kézzel írott bejegyzésből kitű-

SÁROSPATAK

A teljes körű felújítás utolsó mozzanatai miatt idén nem tudott bekapcsolódni a kulturális éjszakába a Sárospataki Református Kollégium Múzeuma. Pedig izgalmas változásokon esett át a korábban télen zárva tartó intézmény, amely ezentúl egész évben elérhető a korszerűsítés után. – Immáron nemcsak állandó, de időszaki tárlattal is várjuk a látogatókat. Ilyen jelenleg a „Tállya, fejedelmek városa – Egy hegyaljai mezőváros évszázadai” című vendégkiállításunk – mondta Dienes Dénes, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója.

Korábban raktár foglalta el az épület hatvan százalékát. Miután sikerült új tárolót kapcsolni a múzeumhoz, a megnövekedett belső térrel a múzeumi pedagógiában is kiteljesedhet, belső és külső helyszíneken egyaránt fogad a jövőben csoportokat. – Új koncepcióra helyeztük, sokoldalúbbá és interaktívvá tettük állandó tárlatunkat, amelynek központjában továbbra is az iskolatörténet áll. A comeniusi szemléltető oktatás illusztrálásánál például maguk a vendégek is kipróbálhatják egy 18. századi áramfejlesztő másolatával, hogyan használták az áramot néhány száz évvel ezelőtt.  DÓKA VIKTÓRIA

nik, hogy komolyan tanulmányozta tulajdonosa, mielőtt Ráday megvásárolta. A protestáns szertartáskönyv piros-zöld virágos iniciáléit nézegetve Dsida Jenő boltíves, pókhálós vén teremzugában álmodó középkori barátja juthat eszünkbe, pedig sem a kor, sem a felekezet nem egyezik. – Az irodalom- és zenetörténészek szerint a Ráday-graduált, a 17. század elejéről származó protestáns szertartáskönyvet valószínűleg férfiágon adták tovább nászajándékként a családban. Így kaphatta meg esküvőjére Ráday Pál, majd fia, Gedeon.  DÓKA VIKTÓRIA, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

PÁPA

Az idei Múzeumok Éjszakáján a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei szervezésében két helyszínen várták a látogatókat, ahol minden korosztály megtalálhatta a neki tetszőt. – Az idei programjaink alapját idén is a Pannonia Reformata Múzeum állandó kiállításai adták, és ismét szerveztünk „csillagtúrát”

a múzeum udvarán, amelynek tematikája eltért a korábbitól – mondta Halászné Kapcsándi Szilvia múzeumvezető. – Igyekeztünk, hogy a séta kellően interaktív legyen, és lelki feltöltődést nyújtson.

Jelen helyzetben nem a csillagos ég alatti andalító sétát jelenti a csillagtúra elnevezés, hanem az Ótemplom udvarán álló eperfa köré felállított, nyolcágú Kálvin-csillag alakú, hangulatosan megvilágított installációt, amelynek csúcsaiban idén a béke és a békesség témaköréhez kapcsolódó interaktív állomások várták a látogatókat.

Az egyik csúcsban Paulo Coelho békéről írt meséjét lehetett elolvasni, egy másikban szintén a békességhez kapcsolódó, az élet nyugodt és békés vagy éppen háborgó tengerén úszó hajót ábrázoló kirakó adott feladatot. Egy másik csúcsban optikai csalódásokat láthattak az érdeklődők, akik a csillagtúra utolsó állomásán a mustármagokkal találkozhattak. – Nemcsak a mustármaghoz kapcsolódó bibliai idézeteket olvashattak, hanem kis borítékban néhány szem mustármagot is hazavihettek látogatóink, hogy otthon elültethessék őket. Az ember sokszor érzi úgy, hogy itt a világvége, ezek a kis magok pedig az új életet, a reménységet, hitbéli megújulást is szimbolizálják – fogalmazott a múzeumvezető.

A Múzeumok Éjszakáján a könyvtár is fogadta a látogatókat, ahol a régi könyvekből rendezett kiállítás megnyitója után kipróbálható volt az a sajtógép is, amellyel 1848-ban Pápán kinyomtatták Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét. A kuriózumnak számító, működőképes nyomdagép a Munkában az egykori Főiskolai Nyomda sajtógépe címet viselő nyomdatörténeti kamarakiállítás különlegessége.

A Múzeumok Éjszakáján a Pannonia Reformata Kávézó éjfélig tartott nyitva, hangulatos teraszán Illés Csaba gitárművész zenélt.  HEGESŰS BENCE  DRETGY.

DEBRECEN

Pápához hasonlóan az állandó kiállítások adták a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményei programjainak alapját a Múzeumok Éjszakáján. A programok délután ötkor tárlatvezetéssel kezdődtek a Debreceni Református Kollégium Múzeumában, majd a „Debreceni oszlopos úrvacsorai kannák. Hűség –Ezüst – Titok” című új kiállítást nézhették meg az érdeklődők.

– A 17. század a magyar ötvösművesség fénykora. Ebben az időszakban a polgári Kassán és Kolozsváron igen jelentős ötvösműhelyek működtek. Kevéssé ismert, hogy a két város között a hidat Debrecen képezte – mondta Győri János, a közgyűjtemények igazgatója. – A tárgyak negyven-hatvan centiméter magasak, értékük felbecsülhetetlen és a látványuk is lenyűgöző – tette hozzá az igazgató. A kilenc oszlopmotívummal díszített úrvacsorai kanna, illetve a hasonló módon ékesített két talpaspohár most először tekinthető meg együtt.

A tavalyi Múzeumok Éjszakáján nyitották meg és az idei eseményen zárták be Égerházy László faszobrász kiállítását, amelyhez könyvbemutató is kapcsolódott: Bálint

Ágnes és Égerhá zy László Égerházi ikonok: a Minden járó csudamalom című kötetét Ko vács Levente, a Magyar Bankszö vetség főtitkára, Égerházy László református kollégi umbeli egykori osztálytársa mutatta be.

A Múzeumok Éjszakáján látogathatóvá tették a re formátus gimnázium termé szettudományi gyűjtemé nyét is. – A régi szemléltető eszközök, preparátumok, herbáriumok, növénygyűjte mények, kőzet- és ásvány gyűjtemények igen jelentős nagyságrendű és súlyú régi ségek, de az iskola területén vannak. A természettudomá nyos képzésben használják is azokat, ezért a gyűjtemény év közben csak külön kérésre látogatható. A Múzeumok Éjszakáján viszont csoportosan, szabadab-

KECSKEMÉT

A kecskeméti Ráday Múzeum is szélesre tárta kapuját a Múzeumok Éjszakáján, azonosulva az országos esemény idei tematikájával: „Újragombolt hagyomány”. – Kiemelt célunk az, hogy a református hagyományainkat, értékeinket úgymond újragombolva, minden korosztály számára befogadható módon, a 21. századi igényeknek megfelelően mutassuk be a látogatóknak – mondta el lapunknak Sopronyi-Mikulás Kata múzeumpedagógus.

A múzeum állandó kiállításai mellett Kecskeméten is számos különleges program várta az érdeklődőket. A gyermekeknek – és a felnőtteknek – a debreceni Fabula et Figura Műhely készült két bábelőadással, amelyekből a teremtés és Jónás történetét ismerhették meg a nézők, akik betekinthettek a készülő fejfa- és kopjafa-kiállítás kulisszái mögé is.

A főként a Dunamellékről származó kopjafákat és fejfákat bemutató tárlat installációja még nem készült el teljesen, de

ban lehet nézelődni. A Debreceni Kollégium feltárásra váró kincseiből a következő években állandó kiállításokat is rendezünk – mondta Győri János.  HEGEDŰS BENCE

ezen az estén Fogarasi Zsuzsa múzeumigazgató rendhagyó tárlatvezetésével lehetett megtekinteni őket.

Talán a legizgalmasabb program a TemplomGOMB + időkapszula című előadás volt, ahol Laczay András lelkipásztor beszélgetett Vass-Eysen Ákos múzeumpedagógussal a kecskeméti református templom felújításakor előkerült időkapszulákról és azok tartalmáról.

Hasonlóan izgalmasnak bizonyult Ötvös Nagy Ferenc, a Ráday Múzeum munkatársának előadása és könyvbemutatója, őt az idén megjelent Ónedények restaurálása című kötete kapcsán kérdezhették a látogatók, akiknek az ötvös-iparművész műhelytitkokat is elárult.

A kecskeméti Kálvin téren, a Ráday Múzeum előtt a Bike Café mobil kávézó kínálta friss kávéval a látogatókat, míg a múzeum mögötti utcában lévő Beszélő Köntös bár megnyitotta a múzeum udvarára nyíló ajtaját, amely közvetlen átjárást tett lehetővé. Itt adott koncertet Pál Benjámin és Friderikusz Péter együttese, a LivingRoom, valamint Szirtes Edina Mókus énekes, hegedűs, zeneszerző.  HEGEDŰS BENCE

FEKETE ZSUZSA

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué könyve 1. rész 9. vers)

Sok nehézséggel kellett szembenéznie, életét mégis csodák sorozatának tartja Somogyiné Ficsor Krisztina. A budapest-fasori református gyülekezet intézményi lelkésze öt gyermeket nevelt fel, könyvet írt, dolgozik, támogatja férjét a szolgálatban és lányait az anyaságban. A lelkipásztor azt vallja, hogy a Lélek gyümölcsei nélkül semmi jót nem tudna tenni. Isten áldásaira van szüksége a családi életében és szolgálatában egyaránt.

Miért gondolod, hogy gyenge lennél?

Nem találsz utat sem fent magasabbat, sem lent biztosabbat a kereszt útjánál –idézte Kempis Tamás középkori holland teológustól. Azt mondta, hogy mélyen megérintette ez a hitvallás.

Már tizennégy éves koromban megragadtak ezek a szavak, mert útmutatást adtak, hogy a kereszt útjánál soha nem találhatok jobbat. Kempis Tamás Krisztus követése című írása sokszor visszatérő olvasmányom volt.

Mit jelent önnek a Krisztus útján járás? Ez a legfontosabb kérdés az életemben. A krisztusi útról először az Atya útja és az Atya ismerete jut eszembe. Talán azért is, mert még csak nyolcéves voltam, amikor édesapámat elveszítettem, és rengeteg erőt adott az a tudat, hogy bár a földön nincs apám, de van egy mennyei Atyám, aki mindig átölel.

Érett gondolatok egy kislánytól. Az ifjúsági heteken mindig lelkesen jelentkeztem, hogy átadom magam Jézus Krisztusnak, gyerekkoromtól fogva sokat imádkoztam, a valódi megtérésem mégis később történt, egy erdei táborban. Este, a koromsötétben az erdő aljára kellett a vécére járnunk, rettegtem a sötétben, és

úgy éreztem, képtelen vagyok oda egyedül lemenni. A táborban szembesültem először azzal, hogyha a sötétségben enynyire félek, akkor talán Krisztus mégsem uralja úgy az életemet, ahogyan én gondoltam. Azon a héten azonban megszabadított az Úr, és elmúltak a félelmeim.

Ma már nem fél semmitől?

A Biblia azt mondja, hogy a teljes szeretet kiűzi a félelmet. Sok nehéz helyzeten mentem át azóta is, de mindig tudtam, hogy ahhoz kell fordulnom, aki nagyobb a félelemnél és legyőzi azt. A félelem ugyan megjelenhet a szívemben, de ma már nem hagyom, hogy mardosson, rögtön odaviszem Krisztushoz.

A beszélgetésünk elején az édesapját említette, akit fájóan korán elveszített. Ismerte a halálának a körülményeit?

Édesanyám és a nagymamám nem árulták el, hogy édesapám öngyilkos lett. Féltettek, ezért azt mondták, hogy balesetben halt meg. Aztán egy évvel később az osztálytársaim szembesítettek az igazsággal. „Az egész város tudja, csak te nem tudod, hogy apád öngyilkos lett” – mondták. Annyira sírtam, hogy az anyukámnak és a nagymamámnak

be kellett jönniük értem az iskolába. Kemény időszak volt, de később is kevés szó esett köztünk erről a traumáról. Családkonzulensként is szolgálok, és sokszor megkérdezik tőlem egy-egy halálesetnél, hogy elmondják-e az igazságot a gyerekeknek. Mindig azt képviselem, hogy igazat kell mondani. Nem szabad a gyerekekre minden információt ráömleszteni, de ha kérdeznek, őszintén kell felelnünk.

Azt olvastam az önéletrajzában, hogy a nagymamája szorgalmazta a templomba járást, de az édesapja ezt nem nézte jó szemmel.

Más idők jártak akkor. A kommunizmusban figyelték, hogy kik mennek a templomba, főleg Dunaújvárosban, ahol felnőttem, de én már óvodás koromban is éreztem a vonzást a szívemben Isten felé. Miután édesapám meghalt, még inkább tapasztaltam, ami a Bibliában meg van írva, hogy Isten az árvák és az özvegyek pártfogója.

A gyülekezetük honlapján a férjéről, Somogyi Péterről azt írja, hogy „Péterben úgy tükröződött a Krisztus iránti szeretet és a szolgálatkészség, ahogy én is élni sze-

SOMOGYINÉ FICSOR KRISZTINA

református lelkipásztor, ötgyermekes édesanya, nagymama. 2009-től a Budapest-Fasori Református Kollégium intézményi lelkésze, másoddiplomaként elvégezte a családkonzulens-képzést. A Jellem ABC a Biblia alapján című könyve a keresztyén élet szinte minden területét felöleli, benne személyes bizonyságtételek és igaz történetek olvashatók.

rettem volna”. Milyen volt ez a vágyott élet?

A teológián erősödtem meg az elhívásomban, és ebben nagy szerepet játszott az is, hogy megismertem olyan teológusokat, köztük a férjemet is, akiknek az életén azt láttam, hogy nemcsak diplomát akarnak szerezni, hanem ténylegesen odaszánni az életüket Istennek. Imaközösségeket tartottak, szolgálatokat vállaltak, hitelesen éltek.

Folyamatosan mosolyog, amikor erről beszél.

Hiszem, hogy ez is Isten ajándéka. Pedig sok nehéz helyzettel kellett megbirkóznunk, azonban Isten a megpróbáltatások által is mélyítette a hitünket. Két évvel a házasságkötésünk után súlyos agyvelőgyulladást kaptam, deréktól lefelé teljesen lebénultam, végül fulladni kezdtem, ebben a súlyos, béna állapotban a kecskeméti kórházba vittek. Meglepetésemre két olyan lány dolgozott az osztályon, akiket korábban az egészségügyi szakközépiskolában hittanra oktattam. Összesen három ilyen diákom volt, és kettő éppen oda volt beosztva, ahol feküdtem, jó kezekben voltam. Ahogy teltek a napok, kiderült, hogy a kecskeméti kórházban nem tudnak segíteni rajtam az orvosok, zavaros volt az

agyvizem, emiatt átszállítottak a budapesti Szent László Kórházba, hátha ott kitalálnak valamit. A férjem a rohammentőben a napi Igét olvasta nekem Náhum próféta könyvéből: „Most már leveszem rólad az ő igáját, és bilincseidet leszaggatom.” (Náh 1,13) Hiába olvasott nekem Péter, olyan rossz állapotban voltam, hogy nem tudtam fölfogni, amit mondott. Már nem tudtam beszélni, és nem ismertem fel az embereket. Viszont mielőtt Péter este hazaindult volna a kórházból, utánaszóltam, hogy éhes vagyok, és ennék egy kis kolbászt.

Az éhséget általában a gyógyulás jelének tekintik.

Emberileg már nem tudtak segíteni rajtam az orvosok, mégis jobban lettem, sőt két hét múlva már járni is tudtam. A kezelőorvosom nem volt hívő ember, és csak annyit kérdezett tőlünk: ugye tudják, hogy csoda történt? Mi azt válaszoltuk, hogy tudjuk, és nagyon köszönjük, hogy ezt éppen ő mondta ki.

Az élete során sok bizonyítékot szerzett arra, hogy vannak csodák. Valóban sok csodán vitt keresztül az Úr, azonban a legnagyobb csoda számomra az, amikor látom, hogy emberek befogad-

ják a szívükbe az Úr Jézust, megváltozik az életük, és képesek lesznek imádkozni. Engem is sokszor figyelmeztetett Isten, hogy csodaváró hittel imádkozzam. Ilyen volt, amikor a második kislányunkkal voltam várandós, de közben rózsahimlőt kaptam, az orvosok pedig azt mondták, hogy a gyerekünk súlyos betegen születik majd, vak, süket vagy szívbeteg lesz, de az is lehet, hogy halva születik, ezért inkább vetessük el a magzatot. Azt nem is tudták értelmezni, hogy mi egy beteg gyereket is elfogadnánk és felnevelnénk.

Előbb a betegség, majd ez a súlyos diagnózis. Nem tiltakozott Istennél?

Huszonévesek voltunk, az utunk kezdetén jártunk, és az Úrra bíztuk, hogy mit akar kihozni az életünkből. Amikor egymás után minden orvos abortuszt javasolt, mi Márk evangéliumából kaptunk megerősítő üzenetet. Ez volt a bizonyíték számunkra, hogy élni fog a gyermekünk, sőt még azt is megtudtuk belőle, hogy kislányunk születik majd. „Ráálltunk” az evangélium ígéreteire, és elutasítottuk az abortuszt. Tudom, hogy az anyák sokszor átélnek félelmeket a várandósság alatt, vajon milyen gyermekük születik, de nekem talán soha nem volt olyan békesség a szívemben, mint akkoriban.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos az abortusz?

A saját életemben nem! Az abortusz gyilkosság, de mindenkinek egyénileg kell eljutni a hitben addig, hogy nemet tudjon mondani az abortuszra. Mi is hitben hoztunk döntést a férjemmel, és végül teljesen egészséges kislányunk született. A Dorottya nevet kapta, ami azt jelenti, hogy Isten ajándéka. A szolgálatomban többször előfordult, hogy az abortusz mellett döntöttek a párok, és ez annyira fájt nekem, hogy néha azt fontolgattam, odarohanok a kórház kapujába, és megakadályozom a műtéti beavatkozást. Tudom, hogy elképzelhetetlenül nehéz helyzetek is vannak, de számos bizonyságtételt hallottam, ahol az emberileg megoldhatatlannak tűnő helyzetekből csodák születtek az anya és a gyerek számára is.

Öt gyermek édesanyjaként talán még erősebb a kiállása az életért. A gyermeknevelés azonban áldozatvállalással is jár. Már nagymama vagyok, a nagylányaimnak két-két gyermeke született, és látom, hogy milyen hatalmas odaszánást igényel tőlük az anyaság. Viszont nincs annál szebb, ahogy formálhatjuk a kis életeket. Talán ez a legnagyobb alkotás az életben. Bármilyen anyagi dolog elmúlhat, inflálódhat, elértéktelenedhet, de a lelki gyümölcsök, amelynek a magvait elültettük szülőként, megmaradnak.

Úton van az ötödik unokája. Mennyiben más a nagymamaság, mint az anyaság? Fiatal nagyszülő vagyok. Ötvennégy évesen még a munkában is helyt kell állnom, bőven akad teendő és elvárás. A férjemnek és a gyerekeimnek is szeretnék mindenben segíteni, tehát néha olyan ez, mint egy dupla állás. A teendőktől függetlenül csodálatos dolog a nagymamaság, nekem sok öröm jut a gyerekekből, a lányaimnak pedig emellett ott van a rengeteg teendő is: az éjszakázások, a gyerekbetegségek, amelyeken szülőként mi is keresztülmentünk.

Említette a szolgálatot, ahol számos feladata van, és látom a Facebook-oldalán is, hogy nagyon hangsúlyosan megjelenik a lelkipásztorsága.

A közösségi oldalak arra is jók, hogy a hitemről és a szolgálatom fontosságáról valljak. Amikor elkezdtem a teológiát, a nőknek nem sok lapot osztottak a lelkészségben. Volt olyan gyülekezet, amely megszólította a férjemet, de azt akarták, hogy én ne lelkészkedjek, így erre a megkeresésre Péter nemet mondott. Ugyanakkor hálával tekintünk Kecskemétre, ahol megkezdhettük közös szolgálatunkat, a férjem ifjúsági lelkészként, én pedig a hitoktatásért felelős lelkipásztorként. Ha nincs a kecskeméti szolgálat, akkor lehet, hogy sok mindenben elbizonytalanodom, de a feletteseink mindig erősítettek, bátorítottak. Sokat jelent számomra, hogy Isten hívott

el a lelkipásztorságra, így már egészen másként tekintek arra is, ha hangosan megjegyzést tesznek rám, hogy „ez csak egy női lelkész”. Isten ugyanis azt mondja, hogy nincs különbség az elhívásban.

A férje, Somogyi Péter a fasori gyülekezeti szolgálat mellett a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzői tisztét is betölti. A vezetőkre gyakran embertelenül sok feladat hárul. Hogyan tudja a férjét támogatni a szolgálatában?

A legnagyobb támogatás az, hogy együtt imádkozunk mindenért. Előfordul, hogy éjszaka elmegyünk sétálni, beszélgetünk az őt foglalkoztató dolgokról. Amikor tehetem, elkísérem a kerületi szolgálatokra, és igyekszem a fasori gyülekezetben is segíteni. Tudom, hogy Péter Istentől kapott küldetéssel végzi a szolgálatát. Hálás vagyok azért is, hogy Balog Zoltán püspök úr mellett áldott, sokrétű missziót végezhet.

Több bibliai Ige is szóba került a beszélgetésünkben. Ha egyet kellene kiemelnie, melyiket választaná?

A konfirmációi Igémet Józsué könyvének első részéből: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,9) Ez az Ige minden nehézségben megtartott. Isten folyamatosan a szívemre helyezi, hogy az igazi bátorság az, ha az erős Istenre támaszkodunk, a mi erőnk pedig az erőtlenségünkben van. Ahogy Pál apostol is mondja: ebben a törékeny korsóban van az Isten ereje. Ha bátorság sugárzik rólam, az nem az én erőm, hanem az Istené. Éppen a napokban roskadtam össze a napi feladataim alatt, és elpanaszoltam az Úrnak, hogy menynyire gyengének érzem magam. Abban az imádságban viszont megerősített az Úr, megmutatta, hogy számtalan nehéz helyzetben adott már erőt nekem. Feltette a kérdést: „Most miért gondolod, hogy gyenge lennél?” Ha a konfirmációs Igémre tekintek, tudom, kinek hiszek, ki az erős és a bátor, és tudom, hogy általa én is az lehetek.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

hír

vagy fenyegetés nekem, amikor azt olvasom, hogy Isten tud a dolgaimról? Ha egy jó barátunk, testvérünk mond ilyet, megértésként és együttérzésként hangzik, akár jó, akár rossz az, amiről tud. Mégis ijesztő is, ha valaki mindent tud rólunk. Nem tehetünk olyat, ami rejtve maradna előle, állandó tanúja életünknek. A 139. zsoltár szemléletesen sorolja, hogy Isten még a különböző testhelyzetét, mozgását, járását és leülését, a pihenését is ismeri. Még meg sem formálta az imádságát, ki sem mondhatta a szavakat, ő már érti azokat. Nehezen hisszük el, hogy valaki mindent tud rólunk, mégsem él vissza ezzel a tudással, nem akar megszégyeníteni, kigúnyolni, nem mulat gyöngeségeinken vagy bukásainkon, és nem akar manipulálni minket. Megtehetné, de nem teszi. Nem zsarol a bűneinkkel vagy mulasztásainkkal, hanem befogad úgy, amint vagyunk. Törődik velünk, gondoskodik rólunk, ösztönöz a jóra, arra, hogy mi is ismerjük meg magunkat, hogy többre vezethessen el. Bezzeg mi a kapcsolatainkban nehezen álljuk meg, hogy ne adjunk leckét azoknak, akiknek ismerjük a dolgait, azaz a hibáit! A zsoltáros is szeretne elbújni, messzire menekülni Isten elől, de nem lehet. Végül mégis hálát ad, és kiteszi magát mindent tudó jelenlétének.

A Jelenések könyvében a hét gyülekezetnek szóló levelek elején ismétlődik ez az üzenet: tudom a te dolgaidat (Károli-ford.). „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg.” (Jel 2,2–3) Dicséri bennük, bennünk is, amit lehet, hogy van hitünk. Azután következik az elmarasztalás: a szeretetünk kihűlt. Pedig a kötelességteljesítő keresztyén még nem vonzó. Zordon hősiességünkkel kibírhatunk próbákat, bajokat, de nem válunk-e gőgössé a terhek hordozása közben? Az taszítja a kívülállót. Lehet hasznos, jótékony célú nagyüzem az egyház, mégsem tölti be küldetését: Isten szeretetéről tanúságot tenni. „Ezt mondja az Úr: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában.” (Jer 2,2) Valahol az úton elmaradt az az első szeretet. Csiholjuk ki magunkból? Inkább emlékezzünk, de úgy, mint a tékozló fiú a disznóvályúnál!

Vigasz és figyelmeztetés egyszerre, hogy Isten mindent tud. Ismeri nemcsak a bűneinket, keménységünket, hanem bánatunkat is, és kínálja szeretetét, hogy gyógyítson, megbékítsen vele. 

Hálát adunk, Urunk, minden olyan felismerésért, amelyek kiemelték életünket a lelki leülepedettségből! Hálát adunk azokért az igei vezetésekért, amelyeket megértve döntéseket hozhattunk, és így lett erőnk végre változtatni az életünk szükséges területein! Nagy a kísértés, hogy mások életét éljük: mások felismeréseit, akár megértett hitigazságait automatikusan magunkévá tenni, mert így nem kell nekünk megküzdeni azokért! De a keresztyén élet nagy lehetősége éppen az, hogy vállaljuk azt az utat, amelyet nekünk kell bejárni. Mi tudhatjuk, nem vagyunk egyedül a küzdelmeinkben, mi tudhatjuk, azt követjük, akié minden hatalom mennyen és földön! Ez ad méltóságot mulandó földi létünknek, és ez vezet át minket az örökkévalóságba! Ámen!  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Szeretetét nem vonta meg

„Szeretetét nem vonta meg” (Zsolt 66,20) – olvassuk a zsoltáros végső megállapításaként, amikor végigtekint önmaga és Izráel történelmén. Megannyi küzdelem, elbukás, felállás, megtorpanás, újrakezdés után és közben nem fogyott el az Isten szeretete, nem vetette el népét, az egyes embert. Emberi gondolkodásunk és viselkedésünk velejárója, hogy olyan könynyen ítélkezünk, lezárunk és bezárunk, megfosztjuk a másiktól önmagunkat, figyelmünket és szeretetünket, nem megyünk utána, nem akarjuk megérteni. Mintha elfelejtkeztünk volna arról, hogy Isten soha nem vonta meg tőlünk szeretetét, még akkor sem, amikor a legmélyebb állapotban voltunk. Hiába szakított az első emberpár a jó és rossz tudásának fájáról (vö. 1Móz 3,1–13), hiába fordult el az ő választott népe az Úrtól újra és újra, Isten mégis azt mondta nekik: „Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamenynyi népnél nagyobbak volnátok – hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között –, hanem azért, mert szeret benneteket az Úr.” (5Móz 7,7–8)

A keresztyén egyháznak és a hívő embernek nem lehet más feladata és küldetése, mint az, hogy hirdesse: az „Isten szeretet” (1Jn 4,8), és így viszonyuljon embertársaihoz, e teremtett világhoz. Az Isten szeretete, amelyet nem vont meg az embertől, éppen abban mutatkozik meg a legjobban, hogy a legdrágábbat adta oda, amikor egyszülött Fiát, Jézus Krisztust elküldte e földre, hogy odaáldozza a golgotai kereszten egyszeri és tökéletes áldozatul, mert: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Ezzel a hittel és reménységgel töltsük keresztyén életünk mindennapjait, nem feledkezve meg sohasem arról, hogy Isten az ő „szeretetét nem vonta meg tőlem” (Zsolt 66,20).  SZETEY SZABOLCS

Közösség nélkül nem megy

Ma már egyre többen elismerik a Szentírás által tanított igazságot – az érzelmi gyógyulás és a lelki növekedés elsősorban a személyes kapcsolatok összefüggéseiben történik. Akik elmenekülnek a kényelmetlen vagy néha egyenesen fájdalmas emberi viszonyok elől, szinte kivétel nélkül újra működésképtelen kapcsolatokat létesítenek. Ezzel szemben akik maradnak, és elkötelezik magukat, azok növekednek önismeretben, valamint az Istenhez és embertársaikhoz fűződő kapcsolatukban, a házasságukban és a távolról sem tökéletes gyülekezetben is. Egyszóval a közösség megtartó erejű.

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Miért próbálunk meg ennek ellenére továbbra is elszigetelt egyénekként eligazodni az életben, miközben azt reméljük, hogy Isten velünk lesz, vezet és megáld? Miért vagyunk egyre inkább képtelenek egymás mellett maradni és növekedni azokban a társas viszonyokban, amelyeket Isten kifejezetten a mi örökkévaló jólétünkhöz teremtett? Kultúránk saját pusztulása árán is ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy az egyén álmai, céljai és személyes kiteljesedése elsőbbséget élvez minden más csoporttal, kapcsolattal szemben, és ennek megcáfolásában a közösségi média sem siet a segítségünkre.

NEM MÁSOKKAL TÖRŐDÜNK

Julie Beck a The Atlantic című amerikai magazin hasábjain érdekes tanulmány eredményeiről számolt be a túlzott online megosztással (oversharing) kapcsolatban. Amerikai kutatók a jelenség mögötti motivációkat igyekeztek feltárni, különös tekintettel a „Facebook-fogyasztók” szokásaira. A közel kétezer felhasználó részvételével lezajlott vizsgálat megállapította, a túlzott megosztás során azért próbálunk barátainknak, ismerőseinknek megmutatni magunkból valamit, mert elemi erővel vágyunk a nagyobb, mélyebb megbecsülésre. A kívánt eredményt – a befogadást,

az elfogadást – csak ritkán érjük el, és posztoláskor nem kapjuk meg a várva-várt megnyugtató internetes ölelést. Miközben igyekszünk felkelteni a figyelmet, szemmel láthatóan kevésbé érdekel bennünket a törődés másokkal,

„A vágy a közösségre mélyen gyökerezik az emberi szívben.”

emeli ki a tanulmány. Amikor összerezzenünk, a szemünket forgatjuk, majd elnémítunk egy idegesítő posztolót, általában nem is gondolunk arra, hogy talán csak emberi kapcsolatért nyúlt felénk. Mi pedig kényelmetlenül érezzük magunkat, ezért „csapunk a kezére”, ne tőlünk várja lelki szükségletei betöltését.

ÉN, MAGAM, NEKEM

A vágy a közösségre mélyen gyökerezik az emberi szívben. John R. W. Stott angol lelkész szerint „a modern technokrata társadalom, amely elpusztítja a transzcendenciát és az ember fontosságának érzését, elpusztítja a közösséget is. A társadalom szétesésének korszakát éljük. Az emberek egyre nehezebben találják meg a kapcso-

latot egymással. Ezért állandóan keressük azt, ami folyton kitér előlünk – a szeretetet egy szeretet nélküli világban”.

Mindezek mögött komolyabb filozófia rejlik. A felvilágosodás óta a nyugati kultúra az egyén jogai köré építkezik. A politikai élet, a gazdasági rendszerek és a társadalmi berendezkedés az én elsőbbségével kezdődik. Anélkül, hogy tudatában lennénk ennek, a modern társadalomban az élet startvonalát az „én, magam, nekem” szentháromsága jelöli ki. Persze egyikünk sem akarja feladni a királyok isteni tekintélyből származtatott uralkodását megdöntő politikai rendszerek felszabadító vívmányait. Az emberi jogokért világszerte indított mozgalmak milliókat szabadítottak fel. Tanúi voltunk a kollektivista gazdasági rendszerek romboló hatásainak. És aki pszichológiával foglalkozik, tudja, hogy az érzelmi érettséghez szükség van az önmegvalósítás útjaira. De az az élet, amely kizárólag az egót helyezi a középpontba, végül önpusztítóvá válik, és ez a teológiai igazság szociológiai, politikai, gazdasági és pszichológiai szempontból is bizonyított.

A bibliai bölcsesség kiindulópontja más. Isten üdvözítő munkája mindig a hívő népéből álló hűséges közösség építése felé halad. Az Ószövetség történetei Izráelnek mint közösségnek az elhívásáról, felszabadításáról és vezetéséről szólnak.

Az Újszövetségben Jézus nemcsak arra hív, hogy kövessük, de közösséget is ad,

koinōniát, amely az Egyház. A bűnbocsánattal együtt azokat is megkapjuk, akik szintén új életet nyertek. A Westminsteri Hitvallás állítása, amelyet először a Karthágói Cyprianus fogalmazott meg a harmadik században, megdöbbentő: „Az egyházon kívül nincs üdvösség.”

ÉLTETŐ KÖZÖSSÉG

Krisztussal kötött szövetségünk egyet jelent az egész Egyházzal való egyesüléssel a földön és a mennyben. Az Újszövetségben megjelenő metaforákból kiválóan megérthető, Isten hogyan gondolta el ezt. Az Egyházra több képet is használ, amelyeket többek között David Strain presbiteriánus lelkész elemez egyik tanulmányában. A Jn 15-ben Jézus a szőlőtő és a szőlővessző képét alkalmazza. Az igazi szőlőtő ő maga, a vesszők pedig mi vagyunk. A gyümölcsterméshez a szőlőtőn kell maradnunk. A szőlősgazda, az Atya Isten azonban Igéje és Lelke által megmetsz, szuverén gondviseléssel nevel és fegyelmez minket. Ha nem maradunk a szőlőtőkén, akkor kivágnak, eldobnak és elégetnek bennünket. Kijózanító szavak, de észre kell vennünk, hogy Jézus ezt a képet a tanítványokra használta, különben fontos igazságot mellőzünk. A tanítványok a szőlővesszők, akik egy közös szőlőtőhöz kapcsolódva egyesültek. A szőlőtő éltető nedve, vagyis ugyanaz a krisztusi élet áramlik a tagokban.

A templomot mint illusztrációt Jézus a jeruzsálemi templom megtisztítása után használja. Kora vallásos vezetőit a haláláról és feltámadásáról tanította, hogy megértsék, ő az igazi templom, ha elpusztul, három nap alatt felépül (Jn 2,19). Péter apostol az 1Pt 2-ben ezt a metaforát viszi tovább, és Krisztust ahhoz a kőhöz hasonlítja, amelyet az

Jézus szereti ezt az Egyházat, és a menyasszonyának nevezi.

emberek megvetettek, mégis az Isten záróköve lett. A hívők az élő kövek, akiket a hitre jutás után lelki házzá épít. A kép központi üzenete ismét a Krisztussal való egyesülés. Kövek vagyunk, akik beleilleszkedünk Jézusba, aki a templom, és a helyünket így találjuk meg, miközben egymáshoz farag bennünket. Halott kövekből egyszerűbb templomfalat rakni, hiszen, ha egyszer kivésték őket, könnyen összeilleszthetők. Minket, élő köveket viszont folyamatosan újra összekapcsol, mert nem elszigetelt egyéneket, hanem új közösséget épít. Lelkünk teljes beteljesülését Jézus bűnbocsátó szeretetében találhatjuk meg, és csak ezután leszünk képesek mások elfogadására és közös épülésre.

A TEST RÉSZÉVÉ LENNI

A Krisztussal való egyesülés egy másik kulcsfontosságú metaforája az 1Kor 12-ben található, ahol Pál a test képét idézi fel: „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból.” (12–14. v.)

A Krisztussal való egységben, a Lélek által az Egyház egy test, sok taggal. Pál magyarázatában két lehetetlen dolgot említ. Az első, amikor egy testrész saját magát zárja ki: „»Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része«, vajon azért nem a test része-e?” (15. v) A második pedig amikor a testrészek megtagadják a maguk helyét, mert a többiek mások (21–26. v). Az olyan test, amely csupa fül vagy csupa láb, életképtelen. Krisztus teste sokféle és összetett – különböző adottságokkal, személyiségekkel és háttérrel. Pál a 27. versben így fejezi be érvelését: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”

Sorolhatnánk tovább az újszövetségi képeket és kifejezéseket, de a lényeg világos és egyértelmű. A Biblia alapján nem áll fenn az a lehetőség, hogy ha megismertük Jézust, megtagadjuk az Egyházához tartozásunkat, ami persze különösen is kiemeli a helyi gyülekezethez való csatlakozás fontosságát. Hívő keresztyénként nem mondhatjuk: „Jézus, szeretlek. A gyülekezetet? Hát, azt nem annyira!” Mindannyian látjuk, tudjuk, hogy az Egyház nem rendezett, olajozottan működőn szervezet, hiszen a benne zajló események, illetve tagjainak élete tele van kudarcokkal, és gyakran okoznak csalódást. De Jézus szereti ezt az Egyházat és a menyasszonyának nevezi (Ef 5,22–32). Nem lehetünk Jézus Krisztus elkötelezett követői, ha nem vagyunk tagjai az Egyháznak, amelyért ő megszületett, élt, szenvedett, meghalt, feltámadt, és amelyet Szentlelkével vezet. 

A megújulás ígérete

Megújíthatja-e egyházunkat éneklésében, erősítheti-e hitében az új énekeskönyv? Ez a gondolat járt a fejemben a Református Énekek XIX. koncertjét hallgatva, amelyre június 25-én, szombaton este került sor a Művészetek Palotájában. A négyrészes, két félidős hangversenyen összesen 23 ének hangzott fel, immár az új énekeskönyvből válogatva. A program kétharmad részben teljesen új anyagot tartalmazott, ám az eddigi énekeskönyvből átemelt énekek jó része is megújult, akár rövidítés (3. zsoltár), dallamváltás (Siess, nagy Úr Isten), teljes szövegcsere (Jöjj, Isten népe), akár kisebb-nagyobb szövegigazítások révén. A megújulás lehetősége tehát adott, csak élnünk kell vele. Amely gyülekezetekben a szándék nyomán a döntés megszületett, az új énekeskönyveket már kézbe

abban, hogy inkább a minőségi gyülekezeti éneklésre kaptunk ezen az estén mintát és ösztönzést, ami nem elérhetetlen, és gondos munkával legalábbis megközelíthető helyi szinten is.

Református énekeink megszólaltatásában nagy szerepet játszott Virágh András Gábor, a budapesti Szent István-bazilika orgonistája. Nemcsak kitűnő orgonaművész, hanem elhivatott komponista is, de református kötődései is erősek, hiszen hoszszú évekig volt a Kollégiumi Kántus orgonakísérője. Rendkívüli érzékenységgel kísérte, segítette a dallamok szárnyalását, megfelelő, mértéktartó harmóniakezelése ösztönözte, inspirálta az előadást. Feltétlenül meg kell említenem az énekeket bevezető, minden esetben mértéktartó, határozott karakterű és motivikailag tudatos prelúdiumokat.

vehették, a kántor és a lelkipásztor megfelelő együttmunkálkodásával pedig a gyülekezet énekismerete bővíthető, fejleszthető.

A koncertet hallgatva egyre inkább éreztem: lehet megújulás, ha ilyen színvonalon szólalnak meg az énekek, amit azután mintaként adhatunk a gyülekezetek kezébe. Ugyan nem lehettem jelen a pan démiát megelőző két legutóbbi koncerten, de most határozottan az volt a benyomásom, hogy a Kárpát-medence minden részéből jött egyesített kórus éneke minőségi érte lemben változott. Lehet, hogy hozzásegítettek ehhez az új dallamok és a megújult szövegek.

A korábbiakkal ellentétben a kórus énekében most nyoma sem volt azoknak a megoldásoknak, amelyek a református gyülekezeti éneklést vontatottá vagy éppen merevvé teszik. Az összkar mindvégig egységes hangzással, igen érzékenyen követte a karnagyok utasításait, ugyanakkor egy pillanatra sem éreztük azt, hogy kórus előadását halljuk – igazán gyülekezetszerű volt a megszó lalás. Az is lehet, hogy ez az új vonás a hagyományos éneklést ismerők körében idegenszerűen hatott, de bízzunk

Hadd tegyek megjegyzést az énekek befejezésének kérdéséhez. Ezen az estén tudatosodott bennem, hogy dallamaink túlnyomó részénél – ezen az estén ebben egyetlen kivétel volt – a befejező sor az alaphangon vagy még az alatt zár, az énekek többségénél azonban az utolsó versszak inkább kinyílást, kiteljesedést igényel, amit a lefelé hajló dallamvonallal nagyon nehéz megvalósítani. Jó megoldás ilyenkor a záró versszakban vagy csak annak végén alkalmazott szoprán feletti ellenszólam, amely az orgonakíséretben is helyet kaphat, de kórus részvétele esetén annak szoprán szólama is vállalhatja. Végül a megújulás jele az egyébként igen jó arányérzékkel válogatott programban a stílusbeli bővülés. A genfi zsoltárok és reformációkori kanciók mellé megfelelő arányérzékkel került néhány új, világszerte közismert melódia Händeltől és Edward Elgartól, de „A mennybe’ fenn” 1997-es keletkezésű dallama is úgy szólalt meg ezen az estén, mint egy klasszikusan himnikus ének.  BÓDISS TAMÁS, FOTÓ: MOLNÁR ZOLTÁN

Hogyan került kapcsolatba a cserkészettel?

Nyolcéves lehettem, amikor nagypapám először mesélt cserkészélményeiről. A 90-es években Kolozsváron öregcserkészként tevékenykedett, elvarázsoltak a történetei.

Tízéves voltam, amikor édesanyám először elvitt cserkészfoglalkozásra. A cserkészet majdnem minden lépcsőfokát végigjártam, voltam kiscserkész, cserkész, őrsvezető, rover, segédtiszt, rajvezető.

Milyen affinitásra van szükség ahhoz, hogy cserkészvezető lehessen valaki?

A vezetés elsősorban példa, kiképzőtáborainkban ezt tanítjuk meg elsőként.

Nem feltétlenül irányítani akarjuk a fiatalokat, hanem példát mutatni nekik, hogyan éljenek, hogyan teljesítsék kötelességeiket, amelyekkel Istennek, hazájuknak és embertársaiknak tartoznak.

ELHÍVOTT RÁ!

Húszéves koromig a cserkészet határozta meg a hitemet, majd Isten munkája révén keresztyénségem kezdte el befolyásolni a cserkészetemet. Jártam hittanra, református táborokba, de itt értettem meg, mit jelent a hit, itt vált valósággá – vallja Csortán-Szilágyi György, cserkésznevén Csoszi, aki május a Magyar Cserkészszövetség országos ügyvezető elnöke.

Lehet elhívást kapni a cserkészetre?

DÓKA VIKTÓRIA

Sokat elmélkedtem, hogy jelentkezzek-e az országos ügyvezető elnöki feladatra. Imádkoztam, igyekeztem olyan emberekkel beszélgetni erről a lehetőségről, akik tudtak segíteni. Úgy érzem, Isten hívott el erre a szolgálatra, ezért csinálhatom jól önkéntesként, mivel a cserkészet önkéntes szervezet. A civil életben szoftverfejlesztő mérnökként dolgozom.

A 2015-ös cserkész-világtalálkozón (dzsembori) Japánban a magyar csapat gasztronómiai projektjének vezetőjeként Rubik-kocka kinézetű utcai vendéglőt épített fel a társaival. Palacsintát, gulyáslevest árusítottak, így is képviselve a magyar kultúrát a többi nemzet között.

A legfontosabb, hogy vállaljon felelősséget, köteleződjön el a közösségéhez és lelkesedjen a cserkészmunkáért. A kreativitás, a többi készség idővel megszerezhető.

A cserkészkiképző táborok mind mentálisan, mind fizikailag megterhelik a résztvevőket. Változtatott-e a hitén ezeknek a megtapasztalása?

Képzéseinkkel olyan élményt szeretnénk nyújtani a vezetőinknek, amelyből megtapasztalják: az élet bármilyen nem várt helyzetében is megállják a helyüket. Ha a táborban kitör a vihar, nem eshet pánikba az őrsvezető, mert meg kell védenie a rábízott gyerekeket. Valóban nagy próbatételek ezek a képzések, nekem is voltak olyan pillanataim, amikor holtpontra kerültem, mégis túllendített valami megfoghatatlan mennyei erő. Megtapasztaltam, hogy ha imádkozom az Úrhoz, ő meghallgat és segít nekem abban a mély csüggedésben és kimerültségben, ez életre szóló Isten-élménnyé lett számomra.

A cserkészet határozza meg a keresztyénségét, vagy a keresztyénsége határozza meg a cserkészetét?

Húszéves koromig a cserkészet határozta meg a hitemet, de egy fordulópont után a keresztyénségem kezdte el befolyásolni a cserkészetemet. Jártam hittanra, konfirmáltam, Isten Igéjével nem az őrsben találkoztam először, de itt értettem meg, mit jelent a hétköznapokban mindaz, amit korábban Istenről tanultam. Ekkor vált valósággá. Ma nemcsak az 1026. számú Szent László király cserkészcsapatnak vagyok a tagja, de a Százhalombattai Református Egyházközségnek is.

Mit lát feladatának református cserkészként, országos ügyvezető elnökként?

A közelmúltban a szövetség több szervezeti átvilágításon is átesett, azok eredményei alapján látjuk, merre kell haladnia az újonnan megválasztott országos elnökségnek. A szervezeti oldal működéséért fogok felelni, így többek között a cserkészkerületek, országos szintű bizottságok és a szövetség munkavállalóinak támogatásáért. Az én felelősségem, hogy bejegyzett szervezetként megfeleljünk a jogszabályi előírásoknak. Teszem ezt azzal a meggyőződéssel, hogy az Úr arca megy előttem a szolgálatban, Isten hívott el rá.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra! REFORMÁTUSOK

ISTENDICSŐÍTÉS

Euniké fiai

Az egyetemen a vallástanári záróvizsga alkalmával az egyik hallgató a férfi és női nevelés tételt húzta. A vizsga során arról is beszélgettünk, hogy mit okoz a gyerekekben az, hogy leginkább női pedagógusokkal találkoznak és hogy milyen fontos lenne több férfi tanár jelenléte az iskolában. Miközben zajlott a vizsga, elgondolkodtam azon, hogy vajon mit tehetnek a nők a fiúk férfivá neveléséért. Karl Gustav Jung szerint minden férfi hordoz magában valamit, amit általában a női archetípushoz kapcsolunk. De ugyanúgy a nők is hordoznak magukban a férfiősképből lenyomatot, és úgy gondolom, hogy a nők sokat tehetnek a férfiak férfiasságáért. Már az ókorban ismerünk olyan példákat, amikor nők tanítottak férfiakat filozófiára, matematikára és művészetekre. Nemcsak az iskolában, hanem már a családi környezetben nevelték a nők életpéldájukkal és talán szerepelvárásaikkal és szerepküldésükkel is a következő nemzedéket. Szép példája a hitben való felnőtté nevelésnek, ahogy Pál apostol dicséri a nagymamát és az édesanyát Timóteus nevelése kapcsán: „Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.” (2Tim 1,5)

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA

06-1-217-6809 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP

Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

A férfivá válás útján a beavatásban nemcsak az apáknak, hanem az anyáknak is jutott szerep. Az anyák voltak azok, akik elengedték a fiaikat, és amikor hazaérkeztek a próbák után, már nem gyerekként, hanem felnőttként tekintettek rájuk. A férfi nemcsak egyéni tettei alapján, hanem a közösség visszajelzései mentén is vált férfivá. Az egyéni és a közösségi változás együtt ment végbe. A közösség évszázadokig mutatta az ideát, hogy mi az, ami felé növekedni lehet és érdemes: „Légy bátor! Légy hű! Légy nagylelkű! Segítsd a gyengét! Légy illedelmes! Légy higgadt! Légy kitartó!” Bár a lovagi erények, mint oly sok minden, a közösség tudatában is megkoptak, de talán itt lenne az ideje, hogy újra felfedezzük ezeknek az erényeknek a fontosságát, illetve megszületésük segítésének fontosságát.

Név:

Cím:

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

A férfivá válásban a férfiak szerepe vitathatatlan, hiszen szükség van mintaadókra, példákra, mentorokra, személyes hősökre a férfivá válás útján, ugyanakkor azt gondolom, hogy a nők szerepe sem másodlagos, hanem másban fontos, hogy a férfiak megtanuljanak férfiként nézni önmagukra és férfiként viszonyulni környezetükhöz. A közösség minden tagja a maga helyén tehet azért, hogy fiaink azzá lehessenek, ahogy a zsoltáros megénekli: „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” (Zsolt 127,3–5)  SIBA BALÁZS

Cseresznyék az aszfalton

Az élet pereméről folyton visszacsúszok. Mintha egy pohár szélén egyensúlyoznék, hogy aztán oldalra nézve az ismerős zuhanás után megint csúszós falakba ütközzek.

Virágporba fojtotta magát a tél, de legbelül minden jeges maradt. Látom magam, ahogy ülök a templomban, rezzenéstelen arcom folyton újrarendezem.

Így érkezek a júniusba, a hirtelen jött, fülledt nyári délutánok egymásutánjába. Egy vidéki városban sétálok. A cipőmön keresztül is érzem, ahogy a forró aszfalt egyre puhábbá válik. Kedvem volna megérinteni, mégsem teszem, ujjbegyeim anélkül is érzik az érdes kövezetet. Azt csinálok, amit akarok, a

felett káprázatos látványt nyújtott. A legjobban mégsem ez nyűgözött le. Nem is a fel-felbukkanó hófehér tavirózsák és élénksárga vízitökök, vagy a part mentén időző, hosszú bóbitájú, szürke-fehér bakcsók. Hanem a tó maga, amely hatalmas, kifeszített tükörhöz sokkal inkább hasonlított, mint hatalmas víztömeghez, amely számtalan élőlény otthonául szolgál. Egyetlen, éles, vízszintes vonalból nőttek ki a vízparti fák és nádasok, a hódrágta, tóba borult törzsek, a távolban úszó csónakok. A vonal alatt pedig mindez megismétlődött egy nagy, végtelen képpé olvadva össze. Tisztaságot éreztem. A szorongás és apátia megszokott együttesének helyét nyugalom és békesség vette át. Kék színű nyugalom volt ez, én legalábbis kéknek éreztem. (Azt hiszem, számomra már mindig a nyugalom színe marad a kék.) A kínzó üresség pár percre elmúlt, a természet természetfelettisége láthatóvá vált. Mire felocsúdtam, már ismét a parton voltunk, libasorban léptünk ki a ringó hajóból a biztonságot adó deszkákra, pedig rég volt minden olyan stabil, mint abban az egy órában, a tavon lebegve. Mindezt elviszem magammal, oda, a pohár aljára, ahonnan a perem felé törekszem. Egyensúlyozni, félre nézni, megbillenni, lezuhanni, összetörni, töltekezni, újrakezdeni: ezekből a lépésekből állok.

délutáni hőségben senki nincs az utcán. Becsukott szemmel hallgatom a madarak nyughatatlan csicsergését, rózsa és akác bódító illatával telik meg a tüdőm. Útszéli meggyfák mellett haladok el. Gyönyörű, piros gyümölcsök néznek rám, és bár kóstolás nélkül is érzem a roppanó gyümölcshús ízét a számban, mégis leszakítok egy maroknyit.

A június a pohárban hagyott, lusta kávék időszaka, ilyenkor zaklatott éjszakák és nyúzott reggelek követik egymást.

A Tisza-tavon csónakázva a természet lélegzetelállító pompája tárult elém. Egészen előre ültem, vízimadárnak képzelve magam, amely lustán veszi szemügyre a tájat. A kérészek barnás szárnyaikkal fürgén cikáztak körülöttünk, furcsa érzés volt párórás életükbe ilyen közelről bepillantani. Betolakodónak éreztem magam, de ők ügyet sem vetettek ránk, türkiz színekben játszó szitakötőkkel alkotott, nyüzsgő egyvelegük a víz

Hajnali négy óra múlt, ébren vagyok. Nézem, ahogy a reggeli szellő bele-belekap a függönybe a nyitott ablakon át. Most minden nagyon meghitt, tudom, hogy egy lélek sem jár az utcán. A gyógyulás ideje ez, a csomókat oldó csöndességé. Viszszacsúszni az élet pereméről, a vékony pohárszélről, és lentről felfelé nézni újra. Ilyen ez a mostani nyár nekem. Emlékképek, egy-egy villanás. Utólag rájönni, hogy a sok „mintha” nagyon is „valami” volt. Kilépek az utcára, balra fordulok – azonnal megcsap a hőség. De most egyáltalán nem akarok az aszfalthoz érni, gyors pillantással nyugtázom a bolt falán lévő graffitiket, amelyek tegnap még nem voltak ott. A Tisza-tó és a mézédes cseresznyék képe lassan elhomályosul, állatok és emberek piszkát kerülgetem a járdán. A virágok illata helyett egészen más szagok úsznak felém, érzem, hogy lassan újra kibillenek az egyensúlyi állapotból. De talán jól van ez így. Minél rövidebb ideig tart, annál értékesebb. Az én feladatom csak az, hogy tudjam és akarjam is észrevenni. 

REFORMÁTUS KÉZBEN A „RÁKOSI-VILLA”

Patinás villaépületbe költözött a Kommunikációs Szolgálat – és vele lapunk is – Budapesten, a Zsinati Hivatal székházának szomszédságába, az Abonyi utca és a Szabó József utca sarkára. A sokat látott több mint százéves épület titkokat rejt, itt élt például néhány évig Rákosi Mátyás is a 40-es években. A villa történetének néhány mozzanatába avatjuk be olvasóinkat a Reformátusok Lapja székhelyváltásának alkalmából.

TERVEZÉS, ÉPÍTÉS

Az akkor még üres telek 1900-ban került a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetemen római jogot tanító, többek között vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsosként is működő Hoffmann József és felesége kezébe, akik ifj. Bobula Jánost (1871–1922) kérték fel a tervezésre. Az ő nevéhez olyan épületek köthetők, mint a munkácsi városháza vagy a balatonföldvári Korányi-villa. Az építési engedélyt 1900 januárjában megkapták, a végleges rajzokat azonban csak 1901 áprilisában fogadták el.

A házat tervező Bobula János édesapja, a szintén János névre hallgató építész lapjában, az Építészi Szemlében foglalkoztak az épülettel. „Az itt közölt homlokzatú épület a VII. ker. Szabó József- és Abonyi-utcák sarkán van angol motívumok szerint felépítve és pedig az utcai vonaltól 5 m. távolságra, a mely tér diszes előkertet képez. Belső beosztásáról lehet elmondani, hogy az egy család kényelmének megfelelő” –írták a házról.

Persze a környéken nem kell messzire menni hasonlóan szép évszázados épületekért: a szomszédos Szabó József utca 23.-at Fischer Ferenc tervezte Ungár Mór szobrász számára. Az Abonyi utca és a Szabó József utca másik sarkán pedig ott magasodik a Magyarországi Református Egyház Zsinatának

székháza, amelyet pedig az olimpikon építész, Hajós Alfréd tervezett. Róla sokan el szokták felejteni, hogy nemcsak úszásban szerzett érmet, hanem például egy stadion tervével művészeti kategóriában is. A székház egyébként nem sokkal a Szabó József utca 25. alatti villa után épült: 1909 áprilisában lett kész, és ugyanebben a hónapban tartották itt az első zsinatot Kálvin János születésének 400. évfordulójára emlékezve.

ELSŐ LAKÓK

A Szabó József 25. szám alatti épület első lakói az építést megrendelő Hoffmann József és felesége voltak, de sokáig nem élvezhették a családi idillt, mert a nő 1903-ban elhunyt, viszonylag fiatalon. A két kiskorú gyermekét ezután egyedül nevelő férfi megtartotta a házat, majd gyermekei adják tovább Erdős Armandné Rónai Idának. Tőle egy árverésen Szabó Józsefné Grauer Jennyhez, Grauer Miksa szeszgyáros lányához került, majd további tulajdonosok váltották egymást. Egy időben Benedek Dezső (1869–1932) építészirodája is működött a házban. A garázsban lőtte magát szíven elszámolási gondok miatt a Borpalota Rt. huszonnégy éves árukihordója, Bartolek Adolf.

1937-ben az újpesti Olympia Bőrgyárat vezető Resch Ferenc lett a tulajdonos, aki később Réseyre magyarosította nevét, de így sem kerülhette el a sorsát: a második világháború alatt cégét felszámolták, a nem zsidó, de gazdag gyáros pedig elhagyta Budapestet. A világégés után a Rákosi-rendszer sem volt kegyes Réseyvel, akit az előző rendszer emberének tekintettek.

RÁKOSI BEKÖLTÖZIK

A Moszkvából hazatérő Rákosi Mátyás gyorsan óriási befolyásra tett szert, alig egy hónapja volt Magyarországon, amikor a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárává választotta. A kormányhivatalok Budapestre költözésével Rákosinak is szüksége lett

lakásra. A párt már 1945 februárjában kiválasztotta a zuglói villát, a politikus még abban a hónapban meg is nézte a számára kijelölt ingatlant. Végül 1945 áprilisában költözött be. A kertbe gyümölcsfákat ültettek, a padlásszobában pedig elhelyezték a Kremlbe kapcsolt külön telefonvonalat. A politikus minden reggel háromnegyed nyolckor indult innen a munkahelyére, az Akadémia utcába.

A villa több fontos megbeszélés színhelye is volt, itt értesültek például 1948 őszén a Nemzeti Parasztpárt vezetői, Veres Péter és Erdei Ferenc, hogy pártjuk már nem épül tovább, sőt, fokozatosan le kell bontaniuk. A

„RÁKOSI-VILLA”

A megvásárolt épületrész belső felújítása folyamatban van, amelynek végén talán ismét régi fényében tündökölhet az épület. Azt pedig, hogy a Ravasz László püspököt lemondató Rákosi Mátyás mit szólna ahhoz, hogy korábbi lakhelyén a református egyház munkatársai dolgoznak és szolgálnak, talán mindannyian sejthetjük.

tárgyaláson a „négyes fogat”, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József közölte ezt velük. Rajk László sorsát is nagyban alakították a falak között, 1949. május 28-án a külügyminiszterként tevékenykedő Rajk feldúltan távozott Rákosi Mátyástól, két nappal később letartóztatták. Itt közölte Rákosi Jankó Péter bíróval és Alapi Gyula ügyésszel a Rajk-perben alkalmazandó „szempontokat”, amelyek alapján lefolytatták a tárgyalásokat. Valószínűleg a református egyház szempontjából is sok fontos megbeszélés zajlott itt a negyvenes évek második felében: bár az valószínűtlen, hogy Ravasz László itt találkozott volna Rákosi Mátyással (egyetlen ismert megbeszélésük helyszíne a parlament egyik tárgyalója), de másokkal lehet, hogy itt folytatott rövidebb megbeszéléseket a főtitkár.

Ekkortájt újabb haláleset is történt az épület kertjében: egy éjszakai szolgálatát teljesítő őr, Papp Sándor lelőtt egy, a kertbe bemászni próbáló embert. Papp előbb figyelmeztette a veszélyre, majd a lábán akarta megsebesíteni, de a lövés félrement.

A lakók száma akkor bővült, amikor egy kecskeméti nagygyűlés után Rákosi annyi

ajándékot kapott, hogy még a kert is tele lett velük. Valamelyik kecskeméti iskola Mókus úttörőőrsétől kapott egy patkányölő kutyakölyköt, amelynek így Mókus lett a neve. De voltak libák, meg vagy öt birka is. Napokig tartották őket az udvaron, mielőtt az állatkertbe kerültek volna. A gondnok beszámolója szerint Mókus reggelente ott várt az ajtóban, Rákosi pedig mindig hozott valami maradékot neki. Amikor Rákosiék felköltöztek a Szabadság-hegyre, otthagyták a gondnoknak.

KI IS KÖLTÖZNI, MEG NEM IS

Ahogy emelkedett a hatalomban, Rákosi egyre inkább paranoid lett, és befelé fordult. Míg korábban gyalog kijárt a Garay téri piacra, ez egyre kevesebbszer fordult elő. A megszerveződő biztonsági szervek vezetői pedig úgy döntenek, hogy a zuglói villa nem védhető megfelelően, és Rákosi Mátyásnak költöznie kell. 1949-ben a párt rendezőgárdájának énekkara adta Rákosiéknak a május elsejei szerenádot, majd nem sokkal később a család a személyes holmijaival átköltözött a budai Lóránt útra. Bútorokat nem vittek, nem is olyanok voltak, hogy érdemes lett volna.

A lakást ugyanakkor megtartották, részben raktárként a rengeteg kapott ajándéknak, és Rákosi felesége, Fenya, azaz Feodora Fjodorovna Kornyilova itt találkozott barátnőivel, például Kovács Margit Kossuth-díjas keramikussal, itt tartották meg festő- és magyaróráit. Rákosiné néhány főiskolással szorosabb kapcsolatot alakított ki, őket időnként felvitte a lakásra, vagy kirándulni vitte. Előfordult, hogy Rákosi is eljött, fogadást is adtak az épületben.

A gondnok elmondása szerint egyszer taxival megjelent az oroszul karattyoló, szakadtan öltözött Jova, Rákosi feleségének első házasságából született fia. 1949-ben Jova feleségét, Milocskát odaköltöztették a Szabó József utcába a terhessége idejére.

G. Lajos gondnok a látogatóba érkező Rákosinak egyszer panaszkodni talált az

élelmiszerhiány miatt. Rákosi karácsonykor személyesen kívánt boldog karácsonyt, és hazaküldte a családjához a gondnokot, de később behívták egy előléptetés megtárgyalására. Rá akarták bizonyítani, hogy merényletet akart elkövetni Rákosi ellen, végül 1953-ban szabadult.

A házban tárolt ajándékok egy részét a már említett Jova és felesége lovasították meg. Amit nem loptak el, azt 1951 őszén átadták a Munkásmozgalmi Intézetnek a Rákosi Mátyás harcos élete című kiállításhoz.

LASSÚ HANYATLÁS ÉS MEGÚJULÁS

A ház további sorsa már nem ennyire kalandos, a kiürült épületbe előbb egy javítóüzem, majd a Delta Elektromos és Mechanikai Ktsz költözött. Amikor utób-

binak 1957-ben megjelent az első hirdetése, Rákosi már egy éve nem volt a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára. Ő végül 1971-ben halt meg Gorkijban, a mai Nyizsnyij Novgorodban.

A ház állapota az évtizedek alatt szép lassan romlott, a Delta Elektromos és Mechanikai Ktsz-t lakók váltották, majd újra kiürültek a lakások. A ház valamikor ebben az időszakban vesztette el a legtöbb díszét is. Az Abonyi utcai oldalról elérhető pincében korábban több cég is működött, jelenleg kiadó, míg a felső rész, a Rákosiék által egyesített két lakás megvásárlásáról 2019 tavaszán döntött a Magyarországi Református Egyház Zsinata. A megvásárolt épületrész belső felújítása folyamatban van, amelynek végén talán ismét régi fényében tündökölhet az épület. Azt pedig, hogy a Ravasz László püspököt lemondató Rákosi Mátyás mit szólna ahhoz, hogy korábbi lakhelyén a református egyház munkatársai dolgoznak és szolgálnak, talán mindannyian sejthetjük.  ULICZA TAMÁS, FOTÓ: ARCHÍVUM/SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Egy „teologizáló” pipadal

Teljesen még nem tűnt el ugyan napjainkból a Covid–19 keltette rettegés, bár, Isten kegyelméből és a tudomány segítségével, valamelyest csökkent. Ennek a félelemcsillapulásnak azonban nagyon káros, lépten-nyomon tapasztalható következménye is van: az, hogy a szenvedélyes dohányosok nem „pipára kaptak” ugyan, mint tizenhetedik századi kutatásaim hősei, de a cigarettával a szájban közlekedők – nyílt utcán és zárt térben egyaránt – ismét kezdenek egyre vadabbul hódolni önmagukat és másokat roncsoló szenvedélyüknek. Teszik ezt annak tudatában, hogy ez a puszító vírus elsősorban a tüdőt veszi célba, következésképpen ez az a szervünk, amelyet – a Teremtő bölcsességét tiszteletben tartva – még mindig fokozottan védenünk kell.

A teológia, a prédikáció, a kegyes életvezetési könyvek és a dohányzás elítélésének összekapcsolása meglehetősen régi műfaj. Hogy először hazai témát említsünk, Sajószentpéteri István kései puritán debreceni prédikátor Ördög szára-bordája (1712–1713) című, temperamentumos, színes, ugyanakkor mélyen hívő traktátusában, amely Szalánszki Edit jóvoltából 2008-ban közkinccsé vált, olvasható ez a szándékosan riasztó mondat: „Jaj, majd mind meghalunk a füstben! De megtanulta bezzeg már ez a gonoszra bölcs, s jóra bolond nemzetség a szipákolást.”

A szipákolás szóról eszünkbe juthat, hogy éppen az angol puritánok, Cromwell hívei által lenyakazott I. Károly angol király mennyire iszonyodott a füsttől, amellyel kivégzése előtt annyiszor kínozták, sőt, megalázták őt. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy már az ő idejében Anglia-szerte hogy elharapózott a „to drink tobacco”, azaz „dohányt kortyolgatni” kifejezés. Amely ellen – ha már Angliát említjük – a bibliás király, a szelídnek mondott I. Jakab kőkemény röpiratot írt Tiltakozás a dohányzás ellen címmel, számos bibliai példával.

Részben az ő értekezése nyomán a dohányzás – akkoriban ez még főként a tengerészek által meghonosított pipázást jelentette – elterjedése lelkipásztorként szolgáló, vagy legalábbis kegyes szerzők tiltakozó verseinek füstgomolynyi tömegét hívta elő. E költemények úgyszólván mindegyikében „indián növény” jelzővel illetik a dohányt úgy, mint a pogányság szagolható-érzékelhető jelképét, miközben hálátlanul megfeledkeznek a keresztyénséget felvett indiánokról, akik közül a legerősebbek készséggel vállalták az első Amerikába menekült angolok, a Mayflower-nemzedék torony és harang nélküli imházai előtt azt, hogy „kagylókürttel harangoznak”. Azaz egészséges tüdővel, már keresztyénekként e természetes hangszerekkel hívogatták istentiszteletre hittestvéreiket, őslakókat és bevándorlókat.

Ami a dohányzásellenes régi intelmek sokaságát illeti: közülük talán a legjobb a francia hugenották leszármazottjaként kezdetben puritán vonásokat is mutató Thomas D’ Urfey (1653–1723) verse, amely – érdekes véletlen – közeli rokona egy magyar szerzetes-költő, Faludi Ferenc A pipárul című költeményének. Mindkét vers központi gondolata az, hogy a pipázás porrá és hamuvá válásunk siettetése:

A dohány indián növény, Zöldellik reggel, s élte este véget ér. Sebesen pusztul, ahogy mi Sietünk földdé válni; Erre gondolj, ha rápipálsz!

A pipa, a liliomfehér, Amely sokaknak annyit ér, Egy miccenésre eltörik, Akár az élet, gyönge kincs; Erre gondolj, ha rápipálsz!

A pipa öblében szutykos dohány lakik, A bűntől szennyes lélek bűzlik így; S meg nem tisztítja más, Csupán a tűz, a lobogás. Erre gondolj, ha rápipálsz!

A füst fölszálldos a magasba, Életünk végét híven megmutatja; Minthogy biz’ mind a kettő Elröppen, mint a szellő; Erre gondolj, ha rápipálsz!

A dohány indián növény… (Petrőczi Éva fordítása)

Írásom nem azért született, mintha a dohányzást „bűnként” kezelném, csak az emberi életeket féltem. A pipadal-teológiából mindössze ezt fogadom el.  PETRŐCZI ÉVA  FOTÓ: ILLUSZTRÁCIÓ

ANYANYELVI KAPUŐR

„Alapvetően”

korán kelő

Az elkoptatott és nyelvszemléletünktől idegen hivatali, sajtónyelvi kifejezések között sűrűn találkozunk a német mintájú alapvető melléknévvel: „az ügyvéd alapvető feladata lakásvásárláskor”; „alapvető különbség a kutyák és macskák közt”; „a számla, nyugta kibocsátásának alapvető szabályai”; „a világ minden táján az alapvető élelmiszerek közé tartoznak a gabonafélék”.

E melléknév helyett jól alkalmazhatók a magyaros szavak: fő feladata, lényegbevágó különbség; elemi szabályai; létfontosságú vagy alapélelmiszerek. A tárgyalt szó ezekre is cserélhető: lényeges, középponti, jelentős, kulcsfontosságú, hangsúlyos, sarkalatos stb. Az alapvető akkor pontos, ha jelentése ez: ’valami alapjának tekintett’. Annak van alapvető munkássága, aki lerakja valaminek az alapjait. Így beszélhetünk például Kálvin alapvető gondolatairól, hittételeiről, Galilei alapvető csillagászati felfedezéseiről.

A szó határozóragos származéka is túl gyakori: „alapvetően megváltoztak a vásárlási szokások”; „alapvetően ostoba, megszállott figura”; „alapvetően kétféle építészhallgató van”; „a tűzifa fűtőértékét alapvetően a nedvességtartalma befolyásolja”. Kifejezőbbek, pontosabbak ezek: szembetűnően megváltoztak; lényegében (véve) ostoba; számottevően javult; voltaképpen kétféle; végeredményben a nedvességtartalma befolyásolja. A következő példákban átírandó a közlés: „A szaunák alapvetően fürdőruhában, szaunalepedőben használatosak” – a szaunában kötelező a fürdőruha használata. „Alapvetően korán kelő típus vagyok” – rendszerint korán kelek.

Olykor mulatságos példákat gyárt a nyelvhasználó: „Az emeleten alapvetően nem sok változás történt”; „a moha alapvetően nem jelent nagy problémát a tetőn”. Ilyenkor el is hagyható a szó, illetve helyettesíthető ezekkel: valójában, lényegében.

Az említett szabatos használatot kivéve hangsúlyos, sürgős (és nem alapvető!) feladat e szavak rokon értelmű megfelelőit megkeresni.  ARANY LAJOS

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Vízszintes: 1. Misztikus szám. 4. Az idézet első része (L, O, E, I, N). 13. Vértanú győri püspök (Vilmos). 14. Arány. 15. Győr-Sopron-Moson megyei község. 16. Nemzeti Sport, röv. 17. Római sav. 19. Kanada sportjele. 20. Kicsinyítő képző. 21. Szerkezet által játszott muzsika. 23. … ipso, természetesen. 24. Dinamikus számítógépes memóriafajta, angol betűszóval. 26. Félig dologi és majdnem jogi! 27. Rádium vegyjele. 28. Kiértékelő. 30. Kettőzve: Thor Heyerdahl könyve. 32. Rom betűi keverve. 33. Női becenév. 35. Klasszikus diftongus. 37. A hét egyik napja. 40. A világ egyik legnagyobb noteszgépgyártója. 41. Holland és kubai gépkocsijelzés. 43. Nyílászáróval rendelkező. 45. Napszak. 46. Kelly Noonan 2017-es dokumentumfilmje, amely tudományos és spirituális utazásra kalauzolja el a nézőt (HEAL). 48. Nagyút határában eredő és a Tarnába ömlő kicsiny patak. 50. Latin kettős betű. 51. Pest megyei település. 53. Vizsga befejezése! 54. Egy amerikai televíziós sorozatban szereplő narancsszínű, szőrös kis figura. 56. Daraboló. 58. Kiejtett betű. 59. Belül! 61. Okleveles, idegen rövidítésekben. 63. Irat egynemű betűi. 64. Ráeső fényt egy pillanatra visszaver. 66. Menetelés része! 67. Komárom-Esztergom megyei falu. 69. Zenei kifejezés: igen, nagyon, eléggé. 70. Kós Károly névbetűi. 71. Berlini darab! 73. Sokáig ott marad. 74. Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, röv.

Függőleges: 1. Az idézet második része (S, R, S, D, R). 2. Egészség. 3. Kettőzve: olasz férfinév. 4. Ellenértéket feltüntet. 5. Balkáni folyó. 6. A kínai iparművészetben fontos szerepet játszó féldrágakő. 7. Kurátor része! 8. Tutsek Anna monogramja. 9. Kálium és kalcium vegyjele. 10. Japán harcos. 11. Véredény. 12. Öveges József szülőfaluja. 18. Írószer. 19. Olimpiai bajnok brit középtávfutó (Sebastian). 22. Ritka női név. 23. Helyre tenne. 25. Egy nyaláb száraz gally. 28. Hátrányos megkülönböztetést eredményező gazdasági-kereskedelmi intézkedés. 29. Kiss … Kate! (musical) 31. Himfy névjele. 32. Eléri, hogy kisebb darabokra hulljon szét. 34. Viadal. 36. Férfinév. 38. Bot betűi keverve. 39. Átkozó páros betűi. 42. Fejfedő. 44. Svéd tehergépkocsi-márka. 47. Francia matematikus, csillagász és fizikus (Pierre-Simon de). 49. Rangjelző szócska. 52. Rövidítés orvosok neve előtt. 55. Igekötő. 57. Időmérő. 58. Irodalmi műfaj. 60. Delibes operája. 62. Dorgálá. 64. Ilyen növény a tengeri, régies szóval. 65. Zöld citrom. 68. Azonos betűk. 69. A zenei alaphangsor 6., 2. és 8. hangja. 72. Tenyérrel csap. 73. Római 2. 75. Oda-vissza: motorfajta.

Előző rejtvényünk megfejtése: „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad.” (Zsolt 16,11)

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Felicián, a kis bikaborjú édesanyja szavai alapján ismeri meg azokat a bibliai történeteket, amelyekben tehenek, bikák vagy éppen bocik szerepelnek.

TEHENEK A NÍLUSBÓL

Felicián megváltozott mostanában. Mintha nem toporzékolt, nem hisztizett volna annyit, hanem inkább leheveredett a szalmára, és hallgatta a történeteket, amelyeket az édesanyja mesélt neki. Vagy álmodozott Izráelről, az országról, amelyet tejjel-mézzel folyó Kánaánnak neveztek a zsidók.

Felicián leginkább József történetét szerette, mert abban tehenek is voltak szép számmal. Szinte már kívülről fújta, mégis szívesen meghallgatta újra és újra József, a zsidó rabszolgafiú történetét, aki egy szép napon megfejtette a fáraó álmát.

Mert az történt, hogy egy éjszaka a fáraó álmában ott állt a Nílus mellett.

Ekkor a Nílusból hét szép és kövér tehén jött elő, majd a sás között legelészni kezdett. A fáraó gyönyörködve nézte a szép, kövér teheneket. De nem gyönyörködhetett bennük sokáig, mert hét másik tehén is előjött utánuk a Nílusból. Soványak voltak, gyengék, még a bordájuk is kilátszott. És mi történt? A sovány tehenek megették a kövér teheneket!

Ekkor a fáraó felriadt álmából. De hamarosan elaludt újra, és akkor is hasonló álmot látott, csak kalászokkal. Ez a rész nem érdekelte annyira Feliciánt. Sokkal érdekesebb volt, hogy egész Egyiptomban nem akadt senki, aki meg tudta volna fejteni a fáraó álmát. Ekkor hozatták elő a rabszolgafiút.

– Álmodtam valamit, de senki sem tudja, mit jelent –mondta a fáraó Józsefnek. – Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni.

– Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak – felelte József.

– Szóval nem is József fejtette meg a fáraó álmát? – kérdezte Felicián Margaréta mamától, amikor először hallotta a történetet.

– De nem ám! – válaszolta az édesanyja. – Isten volt az, aki Józsefen keresztül elmondta az álmok megfejtését.

– Isten? – csodálkozott el Felicián. – Istennek van hatalma az álmaink felett?

– Van bizony – válaszolta az édesanyja. – Istennek minden fölött van hatalma.

Ez mélyen elgondolkodtatta a kis bocit. Főleg amikor megtudta, hogy a fáraó álmában a hét kövér tehén hét bő esztendőt jelent, a hét sovány tehén pedig hét szűk esztendőt, ami utána következik. A sovány tehenek felfalják a kövéreket, vagyis mindenki éhezni fog Egyiptomban. Még a tehenek is.

– Persze ez az álom figyelmeztetés volt – folytatta Margaréta mama. – Így figyelmeztette Isten az egyiptomiakat, hogy készüljenek fel az éhínségre. Józsefen keresztül még azt is megüzente, hogy építsenek nagy gabonatárolókat, hogy az éhínség idején össze tudják gyűjteni a felesleges gabonát. Így is tettek, és megmenekültek az éhhaláltól.

– És erre a tehenek figyelmeztették őket! – lelkesedett Felicián. – Pontosabban Isten – egészítette ki, mert gyorsan eszébe jutott, hogy az álmokat is Isten küldte a fáraónak.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

Megújult a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön egyházi könyvtára

Az ökumenikus egyházi könyvtár ötlete, amely a szabadságvesztésüket töltő elítéltek reintegrációját szolgálja lelki olvasmányokkal, Hajdú Miklóstól, a magyarországi katolikus börtönlelkészek korábbi vezető lelkészétől, a könyvtár névadójától eredt. A könyvtár első könyveit a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Nagykönyvtára ajánlotta fel. A járványügyi helyzet miatt idén júniusban megrendezett névadó ünnepségen Kovács Áron, az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének elnökségi tagja, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Nagykönyvtárának tudományos munkatársa arról a könyvgyűjtő akcióról számolt be, aminek eredményeként „az egész ország megmozdult Pannonhalmától Nyíregyházáig”, hiszen számos történelmi múltú egyházi könyvtár ajánlott fel köteteket a római katolikus, görög katolikus, református, evangélikus, unitárius és a zsidó felekezet részéről.  FORRÁS: BV.GOV.HU

Hőseinkre emlékeztek

Ünnepi istentisztelettel és műsorral emlékeztek meg a nyírbátori református iskolások és az egyházközség közössége a katonai hősök előtt. Az emlékezés után együtt helyezték el koszorújukat a meghívott vendégek, a városvezetés és a gyülekezet képviselői.

A nyírbátori Báthory Anna Református Általános Iskola és Óvoda, valamint a Nyírbátori Református Egyházközség életében is fontos esemény ez, immáron ötödik éve közös emlékünnepet szerveznek a magyar katonahősök tiszteletére, azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik életüket áldozták Magyarországért. Teszik ezt azért, hogy jelenünk összekapcsolódjon a múltunkkal, továbbá azért, hogy a fiatalabbak is megtanulják hagyományainkat, cselekvő felelősségtudatunkat. A XX. század első világháborújának idején, az 1917. évi VIII. törvénybe iktatta be az akkori országgyűlés, hogy nemzetünk

hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét május utolsó vasárnapján fejezze ki minden város és község e hazában. Mi erre együtt emlékezünk, hiszen a megyénkből számos katona védte hazánkat és adta életét a harcokban.  BÁTHORI GÁBOR

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

Francia lecsó

Szerintem ma már a popkultúra része a Lecsó című rajzfilm, amelynek ikonikus pillanata, amikor a kritikust a gyerekkorába repíti vissza az étel: a híres ratatouille, amely a franciák lecsója. Szerintem mindenkinek érdemes kipróbálni, a nagy melegben amúgy is könnyedebb ételekre vágyunk. Bon appetit!

RATATOUILLE

HOZZÁVALÓK:

2 db cukkini, 2 db padlizsán, 5 db paradicsom, 1 db piros kaliforniai paprika, 1 db sárga kaliforniai paprika, rozmaring.

A paradicsomos szószhoz:

50 dkg darabolt paradicsom (konzerv), 1 db vöröshagyma, 1 db paprika, 3 gerezd fokhagyma, kakukkfű, petrezselyem, olívaolaj.

ELKÉSZÍTÉS:

A vöröshagymát megpucoljuk, és kevés zsiradékon megdinszteljük. Rádobjuk a zúzott fokhagymát, a paprikát, és 5-10 percig sütjük. Mehet hozzá a hámozott paradicsom, majd sóval, borssal, petrezselyemmel, kakukkfűvel fűszerezzük. 10-15 percig főzzük, amíg szószállagú nem lesz.

Közben a többi zöldséget alaposan megmossuk, és félcentis karikákra vágjuk. Egy tűzálló tálat kikenünk olívaolajjal, belekanalazunk a paradicsomos szószból, és váltakozva elrendezzük benne a zöldségeket. Rákanalazzuk a maradék szószt, meglocsoljuk kevés olívaolajjal, rozmaringot teszünk rá, és betoljuk a forró sütőbe. 180 fokon 50-60 perc alatt készül el.  FOTÓ:

PÁLYI ZSÓFIA

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Egyéb  HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30728-8161, info@harangontode.hu.

Állás  A Tapolca és Vidéke Református Társegyházközség teljes állású általános iskolai hitoktatót keres. Jelentkezés e-mailen: tapolcairef@gmail.com.

Szálláshely  Zamárdiban hittantáborok, gyülekezeti csoportok, családok részére az egyházi épületben 11 férőhely, az udvaron faházakban 9 férőhely van. Konyha használata teljes felszereléssel, parkolás az udvarban megoldott. Érdeklődni az apostolanna838@gmail. com vagy a +36-30-691-5615-ös telefonszámon lehet.

Kolozsvári családban nevelkedett. Hogyan és mikor jelentkezett életében a hit, az egyház felé fordulás?

Szüleim mélyen vallásos emberek voltak, gyerekként ebben a szellemben nevelkedtünk. Édesapám fiatalon a Szekuritáté célkeresztjébe került, koholt vádak alapján börtönre ítélték, s szabadulása után is sokat szenvedett a kommunista rendszer megaláztatásaitól. Ennek ellenére derűs, nyitott ember maradt, amit mély istenhitével magyaráztam. Emlékszem, a 80-as évek elején eljutottunk a román tengerpartra. Otthon bevett szokás volt, hogy az asztalnál közösen imádkoztunk. Amikor a zsúfolásig megtelt vendéglőben is ezt tettük, lázadó kamaszként elszégyelltem magam a környező asztalnál ülők előtt. Ma is hallom apám szavait: „Istent soha nem szabad szégyellni, akkor sem, amikor egyedül vagy, és akkor sem, ha tömeg vesz körül. Ő mindig veled van.” Talán ez volt az a pillanat, amikor tudatosan éltem át a hit erejét, és rájöttem, az Úr mindig velem lesz.

Kolozsvárról évekkel ezelőtt Kalotaszegre költözött családjával, hamarosan presbiteri tisztséget vállalt. Mi késztette erre, mit jelent önnek ez a szolgálat?

REFORMÁTUS

NÉVJEGY

Makkay József Kolozsváron született 1967. január 4-én. Bukarestben végezte el az agrártudományi egyetemet, ezután a Falvak Népe szerkesztője, majd a kolozsvári Szabadság napilap főszerkesztőhelyettese lett. Jelenleg az Erdélyi Napló konzervatív hetilap főszerkesztőjeként dolgozik. A magyarfenesi református gyülekezet presbitere.

Amikor Kolozsvárról kiköltöztünk Magyarfenesre, attól tartottunk, nehéz lesz új életet kezdeni idegen környezetben. Szerencsére félelmeink hamar eloszlottak. Először a szomszédokkal barátkoztunk össze, aztán a gyülekezet többi tagját is megismertük. Templomba járó emberként rövid idő alatt új közösségre találtunk. Közelebbről is megismerkedtünk a helyi lelkészházaspárral, részt vállaltunk a közös teendőkből, s szinte észrevétlenül arra ébredtem, hogy hamarosan presbiternek javasolnak, és a közgyűlés megválaszt. Jellemző a falu nyitottságára, hogy a presbitériumba egyszerre három értelmiségi betelepülőt is beválasztottak. Magyarfenesi bennszülöttként tekintenek ránk, ami jó érzés. A presbiteri munka számomra olyan többletfeladatot jelent az egyház érdekében, amelyet örömmel és elköteleződéssel vállalok.

Hosszú évek óta egy erdélyi konzervatív hetilap főszerkesztője. Mennyire befolyásolja a cikkírás, szerkesztés közben vallási meggyőződése?

Hiszem, hogy a hívő ember munkája meglátszik mindabban, amit tesz, legyen újságíró, pedagógus vagy éppen munkás. Ha hittel dolgozunk, és imáinkban a Teremtő áldását kérjük, meggyőződésem, hogy ebből a környezetünk is megérez,

meglát valamit. Ma nehezebb konzervatív, hittel élő, vallásos emberként dolgozni, de ez csak a látszat. Valójában sok ilyen ember él a világon, akiket meg kell szólítani. Sokszor mondjuk, kevés a gyerekáldás, a fiatalok egy része nem akar családot alapítani. Ez sem igaz! Nézzük meg a közösségi oldalakon az újszülöttekről megosztott fotókat, amikor a boldog szülőket sokkal többen lájkolják, mint a többi eseményt. Vagyis a társadalom felnéz erre az elköteleződésre. Konzervatív újságíróként hagyományos értékeink hangsúlyozását tartom fontosnak.

Látja-e létjogosultságát annak, hogy Erdélyben protestáns (keresztyén) újságírók közössége jöjjön létre? Mi lenne a feladata, célja? Fontos kezdeményezésnek tartom. Meggyő ződésem, hogy a közösséghez világi lapoktól is csatlakoznának újságírók. Keresztyén újságíróként bármilyen lapnál dolgozhatunk, ha van kellő erőnk és kitartásunk ahhoz, hogy ellenszélben is megvalljuk hitünket. Sőt, világi lapoknál nagyobb szükség van olyanokra, akiket nem véd meg az „egyházi burok”, hanem naponta szembe kell nézniük a keresztyén értékeket lekicsinylőkkel. Jézus nem a világból akar kihozni bennünket, hanem ott akar megtartani. Mindenkit a maga (munka)helyén. Attól szép a hit, ha azt olyan környezetben is megvallhatjuk, ahol erre kisebb a fogadókészség. A keresztyén újságíró-közösségnek éppen az lenne az egyik fontos szerepe, hogy a tapasztalatokat összeadjuk, tanulhassunk egymástól.  SOMOGYI BOTOND