A hozzászólások rávilágítottak arra tényre, hogy a menekültválság lényegében a Közel-Kelet válsága, ami elsősorban Szíriát és a vele határos országokat sújtja. Az egész világra nézve 70 éve nem tapasztalt mértékben növekedett azoknak a száma, akik valamilyen okból hazájuk elhagyására kényszerülnek. A kiemelt sajtóvisszhang ellenére a regisztrált menekültek száma nem változott jelentősen az észak-európai országokban Svédország kivételével, ahol jelenleg 70 000 menekült él. Finnországban 17 000 főre növekedett a menedékkérők száma, míg ugyanez a szám Dániában 10 000, Norvégiában pedig 12 000.
Európa és a nemzetközi közösség tagjai túl sokáig késlekedtek a válasszal, hiába érkeztek egyre növekvő számban migránsok Olaszországba és Görögországba már 2013 óta. A menekültek támogatására buzdító nyilatkozatokat nem követte döntés a szükséges források biztosítására a régióban – összegeztek a tanácskozás résztvevői, akik szerint elérkezett az idő a gyors és hatékony cselekvésre és valamennyi, a menekültek védelmére szolgáló eszköz összehangolt bevetésére.
Szó volt arról, hogy annak a régiónak, amelyik a menekültek és az országon és EU-n belüli áttelepítettek többségét befogadta, sürgős pénzügyi támogatást kell biztosítani. Növelni kell az erőfeszítéseket a menekültek letelepítésére az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága javaslatában szereplő kvóták által kijelölt célok megvalósítására. Ezeket az eszközöket ki kell egészíteni a menedékjog biztosításával és például a családtagoknak és diákoknak felajánlott további befogadási formákkal. Rendkívül fontosnak nevezték, hogy az európai és EU országok osztozzanak a felelősségben, amiben első lépésként szolgálhat az áttelepítésekre vonatkozó megállapodás létrejötte. A menekülteket, szükségleteiket és a bennük rejlő lehetőségeket egyaránt figyelembe kell venni a sikeres integráció érdekében.
A tanácskozás résztvevői kiemelték annak jelentőségét, hogy az észak-európai társadalmak és egyházak fenntartsák a globális szolidaritásra alapuló kulturális hagyományukat ebben a kritikus helyzetben is. Az egybegyűltek Michel Jalakh főtitkár hozzászólását az érintett kormányok figyelmébe ajánlják: „Úgy gondolom, hogy ma a tényleges globalizáció korában élünk. Ami a másikat érinti, az az én életemet is szükségszerűen befolyásolja. Ami árt a másiknak, engem is negatívan érint. Ha máshol, egy másik országban igazságtalanság sújt embereket, az előbb vagy utóbb engem is utolér.”
Külügyi Iroda
Forrás: www.ccme.be