A lelkész központi szerepéből fakadó veszélyek és lehetőségek számbavétele: a lelkészek gyakorlati és missziói (tovább)képzésének megújítása

Az Egyházi Jövőkép Bizottság szeptemberig minden héten egy-egy egyházunk életét érintő témában hívja imaközösségre a gyülekezeteket. A felhívások a bizottság zsinati előterjesztésében megfogalmazott huszonnyolc témakört követik. A rovatot a testület tagjai gondozzák, most egyikük a lelkész központi szerepéből fakadó veszélyek és lehetőségek számbavételéért emeli fel a szavát.

Fáradt lelkipásztorok… Mindig sietős, elfoglalt lelkipásztorok… Pótolhatatlan, fontos lelkipásztorok… Mindenhez értő lelkipásztorok… Milyen az Isten szíve szerint való pásztor? És milyen pásztort várnak a gyülekezetek? Pál így szólítja meg az efézusi pásztorokat:

 

„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20,28)


A lelkipásztorok a gyülekezet elhívott vezetői. Nem egyszemélyes vezetői, de jelenlétük, személyiségük, szolgálatuk meghatározza a gyülekezeteteket. Milyen felszabadító az apostol tanítása: az egyház Istené, amelyet (Krisztus) tulajdon vérével szerzett. Nem a lelkipásztoré, nem a presbitériumé, hanem Istené. Minden lelkipásztori megújulásnak ez az alapja: nem az enyém, hanem a tiéd, Urunk!

 

Számos lelkipásztor Istentől nyert elhívással indult a szolgálatba. De a küzdelmek, a nehézségek vagy éppen a sikerek könnyen meglopják az ember szívét. Az apostol emlékezteti az efézusi vezetőket az elhívás forrására: „…őrizővé tett titeket a Szentlélek…”

 

Aki nem tud gondot viselni magára, nem viselhet gondot az Isten egyházára sem. Minden lelkipásztornak felelőssége, hogy megtanuljon pihenni, kialakítsa a lelki-szellemi feltöltődés, tanulás egészséges ritmusát életében.

 

Imádkozzunk azért, hogy mind a lelkipásztorok, mind a gyülekezetek újra és újra meglássák és elhiggyék a csodát: az egyház Istené! Ezzel együtt adjunk hálát Jézus Krisztusnak, hogy ő adott pásztorokat, akik felelőssége a Krisztus-test építése.

Imádkozzunk a lelkipásztorokért, hogy felelevenedjen bennük az elhívás valósága úgy, amint egykor régen!

Kérjünk bölcsességet és vezetést azoknak, akik a lelkipásztorok megújulásának, továbbképzésének struktúráit keresik, azok kimunkálásán munkálkodnak!

 

 

Lovas András