Reformátusok Lapja 2019/6. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM, 2019. FEBRUÁR 10. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Ára: 300 Ft

Kis iskola, nagy lehetőségek BEMUTATKOZIK A LÉVAI REFORMÁTUS GIMNÁZIUM

2

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Oh, Uram, tégy tieddé minket, és akkoron cselekedd azt mivelünk, ami Néked jónak tetszik! Adj minékünk elegendő hitet a mi jövendőbéli dicsőségünknek szemlélésére, és kétség nélkül megvigasztaltatunk e jelen való nyomorúságban!  Bökényi Filep János

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

12

16

29

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kun András Nándor, Petrőczi Éva. Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Köves Béla igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

INTERJÚ

6. Tévé helyett énekelni | Beszélgetés Bódiss Tamás egyházzenei előadóval

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. A szeretet körforgásában | Tóth János vezércikke

AKTUÁLIS

8. A hit próbája? | A Ráday-kollégiumi tűzesetről

INTERJÚ

12. Szentlelkes beszélgetések | Interjú a Gorove házaspárral, a házasság hete arcaival

REFORMÁTUS ÉLET

16. Felelősségteljes szolgálat vár a zirci reformátusokra | Gyülekezeti riport

GONDOLATOK

20. Élet és halál | Köntös László rovata 22. Mai élethelyzetek | Végh Tamás sorozata

REFORMÁTUS ÉLET

23. Kis iskola, nagy lehetőségek | Bemutatkozik a lévai református gimnázium

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Csordás Kornél pákozdi gondnok válaszol nekünk Címlapfotó: Szarvas László

2019. február 10.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

II. 10. VASÁRNAP

II. 11. HÉTFŐ

II. 12. KEDD

II. 13. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(2) „Örökségünk bitorlókra szállt…” (JSir 5) Nincs rettenetesebb emberi érzés annál, mint amikor valakitől elveszik azt, ami az övé. Hiszen a kenyerünk, a földünk, a vizünk, a házunk a legszemélyesebb dolgaink, nem is beszélve a szeretteinkről, a feleségünkről, a gyermekeinkről, a szüleinkről: ezek mind olyan elemei az életünknek, amelyek nélkül nem tudunk élni sem testileg, sem lelkileg, de hitben sem. Nincs rettenetesebb annál, mint amikor más veszi el azt, ami az enyém. Aki elvesz, az „idegen” (2), még ha a szomszéd is az illető (1–15). Jeremiás kiönti szívének fájdalmát, de töredelmes szívvel, nem pedig perlekedve panaszkodik. Bűnbánó szívvel sír: elvetted kincseinket, mert nem becsültük meg azokat, vétkeztünk (16–17). Gyermekeink és unokáink jövőjét is tönkretettük (7). Adj, Uram, mindenkinek kenyeret, földet, vizet, házat, feleséget – de ne a miénket add oda! A próféta egyetlen reménysége az Úr, aki a trónján ül örökké, aki örök szeretettel választotta ki és ölelte megához az embert. Ez most itt több mint imádság: ez hitvallás, bizonyosság, Jézus Krisztusba vetett hit (19–22). Jn 6,60–65  1. zsoltár (1) „…arra indította az Úr…” (Ezsd 1) Döntő kérdés, hogy a feldolgozhatatlan ingeráradattól mérgezett világban ki és mi indít el, merre indít el, ki és mi indít meg. Milyen ügy vitorlájába fogják be az életemet, mire használnak? (1) Ezért legyen az a napi imádságunk, hogy az Úr indítson el, és ő indítson meg minket! Az Úr indítson Igéje és Lelke által, és ő tartson meg bennünket minden lépésünkben az ő útján az események uraként (5–11)! Mi gyarló módon egy pillanat alatt félrelépünk, akár saját vágyainkat magyarázva bele az ő szavába. Milyen jó tudni, hogy az Úr Lelke az egész világban munkál! Isten Lelke még más, nagy világbirodalmak vezetőit is felindíthatja a jóra. Ne becsüljük le, de ne is értékeljük túl Círus perzsa király döntését, aki ügyes politikusként minden vallást be akart fogni a saját vitorlájába hatalmas országában. Ezért engedte haza a zsidókat (Kr. e. 538). Ne várjunk a politikától többet annál, mint ami a természetéből kitelik. De igenis könyörögjünk azért, hogy az Úr Lelke indítsa a vezetők döntéseit, mert akkor az Úr dicsősége ragyog fel, és az ő akarata valósul meg (1–4)! Jn 6,66–71  294. dicséret (1) „…ezek tértek haza…” (Ezsd 2) Istennek kedves az, ha népe leírja életének történeteit, számba veszi dolgait. Isten népe ezzel Ura elé állva átgondolni kényszerül mindent, ami vele történt, és elszámolni kényszerül mindennel, amit eddig kapott. Bármiféle írás, jegyzetelés megállít, átgondolásra, rendeződésre késztet. Régen többek között ezt a célt is szolgálta a naplóírás, ha nem tudatosan is. A szentíró azonban tudatosan lép Ura elé, amikor pontosan felsorolja a hazatértek névsorát, akik a második hullámmal, Kr. e. 458–456 között Ezsdrással és Jésúa főpappal együtt érkeztek haza: szám szerint összesen negyvenkilencezer-nyolcszázkilencvenhét fő. A hazatérteken belül külön felsorolva olvashatjuk a vezetőket, aztán a férfiakat a felmenőik városai szerint csoportosítva, majd a papok és léviták listáját. Többről van itt szó, mint az esemény és a hazatértek megörökítéséről! Ez a lista hitvallás arról, hogy mi az Isten népéhez tartozunk, név szerint, vállaltan, mint akik megtapasztalhattuk és elfogadhattuk az Úr szabadító irgalmát. Jn 7,1–13  366. dicséret (2) „…felépítsék Izráel Istenének oltárát…” (Ezsd 3,1–7) Isten népe egy akarattal cselekedett, amikor visszatértek országukba (1). Elsőként az istentisztelet helyreállítását kezdték meg a mózesi törvény előírása szerint. Egy közösség nem létezhet anélkül, hogy ne tekintene túl önmagán és ezen a világon, valami felsőbb kapaszkodó után. Fontos, hogy a vallás csak másodlagosan identitásképző tényező. Elsődlegesen mindig kapaszkodó, annak megvallása, hogy ebben a rideg világban valóságos, isteni, szabadító, megváltó segítségre szorulunk, mert önmagunkban a legzseniálisabb helyzetünkben is tehetetlenek vagyunk a lényegi dolgokat illetően. Ennek megvallása pedig nem valamilyen általunk teremtett isten, hanem az élő Isten után kiált. Ha a vallás elsődlegesen önazonosságképző tényezővé válik, akkor ott öncélú, gyarló, egymásnak feszülő folyamatok indulnak el (6–7). Az égőáldozati oltár felállítása, az előírt áldozatok bemutatása, a hetedik hónap három nagy ünnepének megtartása is mind az Istennel való kiengesztelődés, ennek nyomán az egymással és önmagunkkal való

Reformátusok Lapja 2019. február 10.

| AZ IGE MELLETT |

rendeződés nélkülözhetetlenségét hirdetik. Ezek valósága Jézus Krisztusban adatik (1–5). Őbenne Isten tökéletesen és véglegesen megváltott minket. Mi mindent ennek bizonyosságából kiindulva teszünk, a hitéletben és a mindennapokban egyaránt (1–5). Jn 7,14–24  432. dicséret (11) „Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki…” (Ezsd 3,8–13) Isten népe vezetett nép, akinek szabadsága a vezetettségében van. Ahol a halál felé vezetnek, az kegyetlen, megváltás után kiáltó rabság, noha a „nagy szabadság” kezd ilyenné válni. Isten népét elhívott vezetők, egy fejedelem és egy főpap, egy világi és egy lelki vezető vezették, akik egy emberként, az Úrra figyelve irányították Isten népét. Ahol az Úrra figyelnek, ott ennek nyomán élet támad, épülés. Az épülés nem csak építkezés: az önmagában pótcselekvés. Az épülés: hit, remény, szeretet, áldott szolgálat kapkodás és embertelen gürcölés nélkül (8–9). Isten népe templomos nép. Első feladatuk a templom alapkövének elhelyezése, a templom újraépítése. A templom szent hely, egy darab menny ebben a világban, hirdetve azt, hogy Istenünk az örök élet tágasságába helyezte ezt a földi életet, így ez a földi élet is lehetne szebb... Az ószövetségi engesztelő áldozatok ezt a nagy ajándékot előlegezték meg (10). Az Isten népe örvendező nép. Ez az örvendezés mindig Isten dicséretéből fakad, és nem emberi indulatból. Ez nem rajongó, hanem valós, maradandó öröm. Tud sírni is, mert ez az öröm megbecsüli az elődök által az Úrtól kapott, mára eldobott ajándékokat, mégis reménységgel tekint a jövőbe (11–13). Jn 7,25–30  489. dicséret (6) „…írásban vádolták be…” (Ezsd 4,1–16) Tipikus. Ilyen a bűnös ember. Ne legyenek illúzióink. Az országba az asszírok által odatelepített népek eleve ellenségesek voltak Isten népével szemben (1). Eleve ellenségesek vagyunk egymással szemben. Különösen idegesít, ha a szomszéd gyarapszik. A szomszéd piciny épülése mindig jobban fáj, mint a távoli rózsadombi villa. Az ellenség mindig provokál, először segítő szándékkal, támogatón érkezik (2), aztán ahogy megkapja az első elutasítást (3), azonnal támad, akadályoz, elcsüggeszt, elrettent (4), vádol, megrágalmaz (6–16), hogy meghiúsítson mindent (5). Seregnyi kérdés fakad fel itt. Meddig adjunk bizalmat, nem az ellenséget látva a másikban, meddig merjük bevonni a másikat? Sokszor megjártuk már a testvérek közösségében is: a segítő riválissá, ellenséggé lett, a helyünkre ült. Isten népe miért mondott azonnal nemet a „kedves ajánlkozásra”? Nem kellett volna próbálkozni? Hol van az a pont, ahol nemet kell mondani az ellenségnek? Nem belelátjuk valakibe az ellenséget, hanem meglátjuk a gonosz munkáját, és inkább vállalunk minden kínzást és rágalmat, mint a lepaktálást. Ez az egész történet megváltás, Jézus Krisztus után kiált. Ebből a mocsárból nem lehet saját, emberi erővel megmenekülni. Jn 7,31–36  422. dicséret (24) „Ekkor beszüntették a munkát…” (Ezsd 4,17–24) „És e rágalomnak tárgya ronggyá tépve, elcsigázva, szörnyen össze-vissza törve, pellengéren pusztul el…” (Rossini, A sevillai borbély) Igen, ez működik. Ma „elektronikus pengékkel” kaszaboljuk egymást. A rágalom befúródik az áldozatba, mint alattomos kukac a fába, és a kellő időben bizonyosan kidögleszti azt. Itt is hatott a rágalom. A király a vádoló levél alapján kivizsgálta az ügyet, és pontosan arra jutott, amit az ellenség vádja tartalmazott, miszerint Isten népe folyton lázadó nép (17–20). Ezért abba kellett hagyni a jeruzsálemi templom újjáépítését az újabb parancsig, és az utasítást fegyveres erővel végre kellett hajtatni (21–22). Mielőtt átokzsoltárokat kezdenénk el idézni, gondoljunk bele abba, hogy minden vád joggal vádol. Lázadók és igen gyarlók vagyunk. Irgalomra szorulunk. Jogos a büntetés. De nem végleges az ítélet. Egy időre korlátozhatták, de nem ölhették meg az életet (24; Mt 28,6). Az pedig már a rágalmazó ügye, hogy aljasságával elszámoljon, amikor magát jobbnak gondolta és állította be a másiknál. Jn 7,37–39  179. dicséret

II. 14. CSÜTÖRTÖK

II. 15. PÉNTEK

II. 16. SZOMBAT

2019. február 10.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

így jutottunk el számos településre Magyarországon, Erdélyben, Kárpátalján és a Felvidéken az első évtizedben. A következő cél az volt, hogy nagyobb műveket adjunk elő, ehhez Draskóczy László és az általa vezetett Ráday Kamarazenekar adott segítséget. 2005 és 2009 között a Károli Gáspár Református Egyetem kórusaként működtünk, ezt leszámítva önállóak voltunk. Ennek előnye volt a szabadabb műsorválasztás, hátránya a támogató intézmény vagy gyülekezet hiánya.

Tévé helyett énekelni Harminc évvel ezelőtt alakult meg a Soli Deo Gloria Kamarakórus, hogy a gyülekezeteket járva, énekszóval tegyenek HEGEDŰS bizonyságot hitükről. Egykori és mai kóMÁRK rustagok találkoztak, fotókkal, hangfelvételekkel emlékeztek és zenés áhítatot tartottak a józsefvárosi református templomban a közelmúltban. Bódiss Tamás egyházzenésszel, a kórus egyik alapító karnagyával beszélgettünk. Mi volt a kórus célja az alapításkor? Összegyűjteni fiatalokat, akik az éneklést hitük kifejezéseként élik meg és nagyobb, oratórikus művek előadására is vállalkoznak. Ebben Hargita Péter lett a társam, akivel együtt jártunk a Zeneakadémiára. Ő a pasaréti gyülekezet kórusát vezette. Más volt a rendszerváltás előtt kórust alapítani, mint ma? Az 1980-as évek végére változott a helyzet, korlátozásokra ebből az időből már nem emlékszem. A szüleim persze mesélték, hogy korábban nem lehetett csak úgy elmenni egy-egy gyülekezetbe énekes szolgálatra. Úgy emlékszem, azért tettük a hétfői estékre a frissen alakult kórus próbáit, mert ekkor még nem volt adás a tévében, és így mindenki jobban ráért. Emlékszem, épp próbánk volt, amikor a Kossuth téren kikiáltották a köztársaságot. Mi akkor is dolgoztunk a közeli Szabadság téri templomban. Milyen kiemelkedő pillanatokra emlékszik a kórus életéből? Gyülekezetekbe jártunk énekes szolgálattal bizonyságot tenni, 6

Reformátusok Lapja 2019. február 10.

Milyen nagyobb műveket énekeltek? Sok ilyen volt, közülük nagyon emlékezetes Händel Messiás című oratóriumának előadása. 1990ben a reformátusok világtalálkozóján többek között Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát, a Biblia évében, 2008-ban – akkor már nem először – Mendelssohn 42. zsoltárát énekeltük, más kórusokkal összefogva. Bach halálának 250. évfordulója alkalmából istentiszteleteket szerveztünk, ott liturgiába ágyazva adtuk elő egy-egy kantátáját, amelyek adott ünnephez, bibliai textusokhoz kötődve születtek Bach idejében. Ezt a kapcsolatot próbáltuk egy-egy református istentisztelet keretében megkeresni. Kértük a lelkipásztort, ehhez igazodjon igehirdetésével. Számomra az egyházzene és a liturgia kapcsolata a kórus második évtizedétől nagyon fontossá vált. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanítom is ezt, szolgálati helyemen, a budapesti Kálvin téri templomban is szem előtt tartom, hogy az egyházi ének és zene találja meg a helyét a liturgiában. Az évforduló kapcsán készülnek valamivel? Hálásak vagyunk Istennek az útért, amelyet végigjárhattunk, és a jövőben szeretnénk ennek hallható eredményeit – stúdiófelvételeket és istentiszteletek, koncertek élő felvételeit – a nyilvánossággal is megosztani a világháló segítségével. Az egykor együtt éneklők, kórusvezetők, kórustagok élete sokfelé ágazott, öröm volt ismét találkozni, együtt énekelni. A kórus él és működik, elhivatott énekesek várják a csatlakozni vágyókat.  FOTÓ: VARGOSZ GÁBOR

EGYÜTT ÜNNEPELTEK Negyvenöt kórustag énekelt együtt január 20-án a józsefvárosi református templomban a Soli Deo Gloria Kamarakórus jubileumán. Az istentiszteleten vezényelt a kórus életében szerepet játszó négy karvezető: Temesvári Mónika, Bódiss Tamás, Erdélyi Dániel és Hargita Péter. A koncerten részt vettek korábbi tagok is. A kórusban szövődött szerelmekből egyébként már gyermekek és unokák is születtek.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

TÓTH JÁNOS

A szeretet körforgásában A szerző a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Szolgálat szolgálatvezető lelkipásztora

Az egyházi szolgálatban kiemelt jelentősége van a házasságnak: a gyülekezetekben van jegyesoktatás, házaskör, illetve több helyen külön alkalom házaspároknak. Több lelkipásztor is képzett párés családlelkigondozó, egyházunkban országos lelkigondozói szolgálat foglalkozik a bajba jutott házasságokkal, családokkal. Elkötelezettségünk nem jelenti azt, hogy mi mentesek lennénk a párkapcsolati nehézségektől vagy a válástól. A gyülekezeti tagok és a lelkészek körében nem kevesebb a válások száma, mint az egyházon kívül – ha a lelkipásztorokat nézzük, nem alacsonyabb, mint más segítő hivatásúak körében. Ez is jelzi, hogy a házassággal folyamatosan törődnünk kell, mert két

„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van.” (1Jn 4,7a) „Ha szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Kor 13,2c) ember között az összetartozás, a szeretetkötődés – Ursula Le Guin szavaival szólva – „nem állandó és mozdulatlan, mint egy kő. El kell készíteni, mint egy kenyeret. Újra és újra.” A kutatások szerint a fiatalok úgy képzelik, hogy a házasságkötést szerelemnek kell megelőznie, a házasság későbbi éveiben pedig a boldog szeretetkapcsolat elérése a cél. A szerelem az évek során átalakul szeretetté. Hogyan tudjuk a szeretetkapcsolatban egymás hívó jelzéseit észlelni, megválaszolni, hogyan tudunk egyszerűen szeretni és szeretve lenni? A házasságban három dolog szükséges: kötődés, gondoskodás és szexualitás. Mai nyílt világunk téves elképzelése szerint egyedül csak a szex lehet fontos, a többi majd kiegészítésként alakul. A felmérések és saját lelkigondozói tapasztalataim is alátámasztják: ahol harmonikus a kapcsolat, ott a párok nem a szexet, hanem a kötődést jelölik meg a legfőbb kapocsként. A sérült kapcsolat azonban sokkal többet vár a szexualitástól. Az elmúlt évtizedekben a párterápia felismerte, hogy az ember a szeretetkapcsolataiban egy mintázat szerint kötődik. A kötődéselmélet szempontjai felfedezhetők a Biblia és a ma emberének

istenkapcsolatában és ehhez hasonlóan a házasságban is. Számunkra Isten szeretet: tőle kaptuk az életet, a szerelem az Istennel megélt valóságos kapcsolatunk része. Ő a vigaszunk, szilárd menedékünk, reménységünk. A Biblia számos helyen úgy utal Istenre, mint szülő, barát, vőlegény, férj. Az életünk célja, hogy benső emberünkben napról napra közelebb kerüljünk Istenhez, hogy növekedjünk: akkor vagyunk a helyünkön, ha „benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28). Az életben jönnek olyan időszakok, amikor távol kerülünk az Úrtól, istenhiányunk van, üresnek érezzük magunkat. A hiány fáj, megérint minket a fenyegetettség, különösen, amikor nem kapjuk meg azt, amire szükségünk van. Félünk, elkezdünk számon kérni, panaszkodni. Ha biztos és erős a kapcsolatunk Istennel, akkor el tudjuk neki mondani, hogy mire van szükségünk, kimondva, hogy legyen meg az ő akarata. Amen�nyiben bizonytalanok vagyunk a kapcsolatunkban, akkor átvesszük tőle az irányítást, követelőzni kezdünk vagy hátat fordítunk Istennek. A házasságban a szerelem, a szeretetkapcsolat köt össze minket. Ha ez veszni látszik, meginog bennünk a bizalom, megijedünk, hogy a másik érzésben távol kerül tőlünk, és nincs jelen akkor, amikor kell. A félelem beindítja az ördögi kört: egyikünk elkezd uralkodni, amire a válasz az ellenállás, vagy a kivonulás a helyzetből. Isten Jézusban tanít szeretni, önmagát adta értünk, hogy úgy szeressünk, ahogyan ő szeretett minket. Azért jött el, hogy megszüntesse az ördögi köröket (1Jn 3,8), amikor csak magunkat halljuk és látjuk. Az Isten szeretete kegyelem. Ő vár ránk, ha önmagunkban erőtlenül megállunk és ráhangolódunk, kapcsolatba kerülünk vele. Ő elfogad minket, és mi megéljük, hogy ő valóban velünk van, mintát ad a kötődésre, szeretetre. A házasságunkban a változatlan körök akkor változnak meg, amikor már készek vagyunk meghallani, megérezni a másik szükségleteit, és mi magunk is leplezetlenül el tudjuk mondani neki a sajátjainkat. Az isten- és társkapcsolatra kell figyelnünk: a szeretetben megkapjuk a valós emberi arcunkat, és megtaláljuk élethosszig a társunkat.  2019. február 10.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

A hit próbája? FARKAS ZSUZSANNA

Két hét telt el a tűzeset óta, amelyben egy ember elhunyt és százhatvanöt református diák, köztük a budapesti teológia hallgatóinak kollégiumi otthona, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Felsőoktatási Kollégiuma is megsemmisült. Velük beszélgettünk arról, hogyan élték meg a tűzeset utáni napokat.

Az elmúlt időszakban példátlan összefogással fordult az egész Kárpát-medence az otthon nélkül maradt fiatalok felé, akik azért gyűltek össze január 30-án, szerda este, hogy együtt kérjék Isten vigasztalását a budapesti Egyre Egyetemi Református Misszió istentiszteletén.

MIND SORSTÁRSAK VAGYUNK A diákok hitvalló gondolataival összhangban hangzik Bedekovics Péter, a budapesti Egyre Egyetemi Református Misszió lelkipásztorának igehirdetése is. A Jób könyvének (Jób 1,13–21) 8

Reformátusok Lapja 2019. február 10.

és a Jakab levelének (Jak 1,27) bizonyságtétele alapján szóló gondolatok szintén arra a kérdésre keresik a választ, hol van Isten a tragédiákban. – Mind sorstársak vagyunk a veszteség közösségében – ez az élet velejárója. Mély hitvallás a felolvasott igeszakasz, amelynek talán még nincs itt az ideje, de Jób pont ezt kiáltja a veszteségekkel teli emberi életbe: „Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” – mondja az igehirdető. Bedekovics Péter emlékeztet arra is, hogy Isten nem azt szeretné, ha örülnénk a veszteségben vagy egyszerűen vállat vonnánk, hanem azt, hogy hozzá forduljunk. – Ő velünk van a mélységben és a fájdalomban, velünk együtt szenved, mert ő a szeretet Istene – a szeretet pedig sorsközösség, amikor a másik fájdalma a sajátunkká lesz. A lelkipásztor hangsúlyozza, hogy Isten arra hív, legyünk közösségben a nehéz helyzetben lévőkkel, azokkal, akik most mindent elveszítettek, és nem találják a helyüket. A lelkipásztor felidézte, hogy az egyetemi gyülekezet Horánszky utcai közösségi terében, ahova a teológushallgatókat várják beszél-

Kamasz fiúk gyújtogattak a téren, ez okozta a tüzet a Ráday utcai kollégiumban

| AKTUÁLIS |

A Budapesti Rendőr-főkapitányság és a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság közös nyomozása megállapította: szándékos gyújtogatás miatt égett ki a Károli Gáspár Református Egyetem Ráday utcai Hittudományi Karának kollégiuma, és vesztette életét egy ember.

A nyomozók két 15 éves és egy 16 éves fiút gyanúsítanak a január 23-i, Ráday kollégiumi tűzesettel összefüggésben. A gyanú szerint a kamaszok a kollégium Markusovszky tér felőli, lezárt bejáratánál meggyújtottak egy matracot, erről terjedt tovább a tűz az épületben – tájékoztatta egyházunk Kommunikációs Szolgálatát a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK). A fiatalokat gyanúsítottként hallgatták ki közveszélyokozás miatt, a gyanúsítottak a kihallgatáson beismerő vallomást tettek, tettüket megbánták és szabadlábon védekeznek. A vallomások alapján egyelőre annyi tudható, hogy a három fiatal január 23-án egyikük otthonában tervezte el, hogy valahol tüzet gyújtanának, ezt követően kétszáz forintból körömlakklemosót vettek, majd a Markusovszky térre mentek, hogy ott felgyújtsanak „egy kukát vagy valami hasonlót”. A téren találtak egy szivacsot, ami a kollégium falának volt támasztva, majd azt az egyikük lelocsolta a körömlakklemosóval, másikuk pedig meggyújtotta. Ezután sietve távoztak a helyszínről. Terdik Tamás, a BRFK vezetője elmondta, a három fiatalt a BRFK Bűnügyi Főosztályának nyomozói halált okozó közveszély okozás megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki. A fiúk tettüket a gyújtogatáskor „egyfajta heccnek” tekintették, de együttes ténykedésük hozzájárult a kollégium kiégéséhez, ugyanis a falhoz támasztott szivacs egy használaton kívüli ajtó előtt állt, amely mögött a berendezési tárgyak is begyulladtak. Az ajtó egy lépcsőházba nyílt, melynek tetején nyitva volt az ablak, így a tűz „mintegy kéményhatással” tudott terjedni – ez volt az oka annak, hogy a tűzoltókat a kiérkezésükkor már komoly tűz fogadta: bár a riasztást követően nyolc percen belül a helyszínre érkeztek, addigra a kollégium épülete több szinten égett. A tűzoltás január 23-án este három órán át, a végleges munkákkal együtt pedig másnap délelőttig tartott, ezalatt a helyszínen mintegy száz tűzoltó dolgozott. – Megdöbbenve értesültünk arról, hogy a Ráday Kollégium szándékos gyújtogatás áldozata lett – reagált Bogárdi Szabó István püspök a nyomozás eredményeire. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke köszönetet mondott a hatóságok alapos vizsgálatáért, bízva abban, hogy a következő időszakban teljeskörűen feltárják az okokat és a körülményeket. – Mélyen fájlaljuk, hogy kamaszok ragadtatták magukat erre az emberéletet is követelő szörnyű tettre. Imádkozunk értük is a minden kegyelem Istenéhez – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István.  REFORMATUS.HU

getésekre, valaki nagy betűkkel kiírta: Isten szeret. – Ez az, amit ez a közösség, ez az egyház hirdet ebben a nagy nyomorúságban. Nem tudom pontosan, miért történt ez így, de ebben a tragédiában is megmutatkozik az a reménység, amely Krisztusban a mienk – zárja gondolatait Bedekovics Péter.

AJÁNDÉKBA KAPOTT ÉLET – Vasárnap gondoltam bele, hogy legjobban az a rész égett le, ahol a teológushallgatók laktak. Azt érzem, hogy Isten ezzel azt üzeni nekünk: megtartotta ezt a lelkészgenerációt, mert szükség lesz ránk és arra, hogy az evangéliumot hirdessük – kezdi Krisztován Márton. A fiatalember hálás, hogy a tűz idején a barátnőjével nem voltak az épületben, és azóta is tudják egymást támogatni. Bár addig még hosszú az út, már most várja, hogy szobatársával az új kollégiumba költözhessenek és életük visszatérjen a „normális” kerékvágásba. – Változóan érzem magam, de többnyire jól. Most még nehéz a Ráday utcába mennem, a közelben kaptam szállást egy barátomnál, de egyelőre inkább a Kálvin tér felé kerülök – teszi hozzá.

Azt is elmondja, hogy az elmúlt héten sokat beszélgetett csoporttársaival, és mind úgy gondolják, a közösen átélt tragédia, valamint a megmenekülés segíthet abban, hogy még hitelesebbek legyenek szolgálatukban. – Isten megtartott bennünket, biztos vagyok benne, hogy okkal menekültünk meg. Ez az ajándékba kapott élet komoly felelősség, de hiszem, hogy a közösségben növekszik az erőnk és még nagyobb tűz lesz bennünk – foglalja össze szomorkás mosollyal Márton.

CSENDBEN GYÓGYULNI Hasonló tapasztalatokról számol be Kun Ábrahám magyar és hittantanár szakos tanuló, aki a körülményekhez képest szintén nyugodtan és hálásan emlékszik vissza az elmúlt napokra. – Ez a kollégium más volt, mint a többi, ahol korábban laktam. Ide mi mind hazamentünk, az itt élők nemcsak egyetemi közösség, hanem család. A falakon olyan emlékek fényképei voltak, amelyeket együtt éltünk át – magyarázza. – Az nehéz, hogy ötödéves vagyok, ezért tanulóként már nem fogom látni az új kollégiumot és együtt a csapatot – teszi hozzá, de azt 2019. február 10.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

is hangsúlyozza, van miért köszönetet mondani: – Kegyelem, hogy minden kollégista kijutott, Isten keze nyomát látom abban, hogy nem éjjel kettőkor ütött ki a tűz, amikor mindenki alszik. Rengeteg segítséget kapunk, lesz hol laknunk és életben vagyunk – ez csoda. – Nincsenek kész válaszaim arra, hogy miként vagyok, egyelőre megkímélem magam attól, hogy a miérteken gondolkozzak – válaszolja őszintén Bálint Anna. Mint mondja, hasonló helyzetekben sokszor azt tanácsolják, hogy ne a miértet, hanem a célt keresse az ember, de jelenleg még csak nem is ez a legfontosabb. – Nem szeretnék megfelelni olyan elvárásoknak, hogy lelkészként tudnom kellene, miért történnek tragédiák. Egyszerűen szeretnék jelen lenni, csendben lenni és gyógyulni – fogalmaz a teológushallgató. Ebben a csendben pedig valóban képesek behegedni a sebek: – Jobban megélem Isten teljességét és azt, hogy mindennap velem van. Nem mindennap egy kicsit, hanem teljesen – akármi történjen is. Az elmúlt napok abban segítettek, hogy ne különböző kategóriákban gondolkozzak Istenről attól függően, hogy jó vagy rosszabb időket élek meg, hanem abszolút módon tapasztaljam meg jelenlétét.

HORDOZZUK ŐKET IMÁDSÁGBAN! – Bár szabadságunk van bármit kérdezni Istentől, mégsem az a jó kérdés, hogy miért enged ilyet. Sokkal fontosabb, hogy mi ezzel a célja – erre pedig közösségként, egyházként és társadalomként is érdemes választ keresnünk – vallja Pálfalvi Júlia Viola. A leendő lelkipásztor szintén hullámzó módon éli meg a napokat, de hálás, hogy gyülekezete és a teológia évfolyamvezető tanárai segítenek feldolgozni a történteket. – Két otthonunk volt, amelyek közül az egyiket elvesztettük, ezért keresem a kapaszkodót és Istenben igyekszem megtalálni a biztonságot. Tudom, hogy van egy Atyám, aki nagyon szeret, és aki megengedi azt is, hogy sírjak, hogy haragudjak, és hogy azzal menjek hozzá, hogy nincs mit mondanom, de szeretném, ha segítene továbbmenni, mert el kell indulnom – fogalmaz. Viola azt is elmondja, a lelkészi hivatásra készülve természetes, ugyanakkor nehéz is, hogy előbb fordulnak egymáshoz, mint ahogy önmagukban dolgoznák fel az elmúlt hét eseményeit, mégis nagy erőt ad, hogy közösségként állhatnak egymás mellett. Amikor pedig azt kérdezzük, mivel segíthetünk, azt feleli: imádsággal. – Azt kérem mindenkitől, hogy imádkozzon, akár olyan egyszerűnek tűnő dolgokért is, mint a pihenésért, mert tudom, hogy sokan közülünk nem tudnak még pihenni. Nagy segítség lenne, ha ezek az imák nemcsak pár napig szólnának, hanem hosszú távon, mert ezt a veszteséget hordozni fogjuk magunkban. Közös érdekünk, hogy olyan lelkipásztorokká válhassunk, akiknek ezt sikerült feldolgozni, és így talán megfelelő módszereink is lesznek a nehéz helyzetek kezelésére – kéri a hallgató, majd hozzáteszi: – Most erősnek tűnhetünk, de fontos, hogy legyenek olyan beszélgetéseink, amelyeken merünk gyengék lenni, és még fontosabb, hogy legyen csendünk. Köszönjük, ha ezért imádkoznak!  FARKAS ZSUZSANNA / REFORMATUS.HU

10 Reformátusok Lapja

2019. február 10.

Kiutalják a támogatásokat a rádays diákoknak A tűzkárosult diákok megsegítéséért nyitott számlára 33 millió forint gyűlt össze, a befolyt összeget teljes egészében kiutalja a Károli-egyetem vezetése az egyetemistáknak. Mind a 165 diák egységesen 200 ezer forint segélyt kap. A leégett Ráday Kollégium diákjainak az épületkomplexum tulajdonosa, a Dunamelléki Református Egyházkerület visszafizeti a teljes januári kollégiumi díjat, valamint a beköltözéskor letett kaució összegét. A Károli Gáspár Református Egyetemen tanuló ösztöndíjas diákok további – mintegy – ötvenezer forintot kapnak, miután a hallgatói önkormányzat úgy döntött, hogy a megmaradt szociális támogatásokat a tűzkárosult kollégistákra fordítják. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) arra kérte a többi egyetemet – ahol rádays kollégisták tanulnak –, hogy hozzájuk hasonlóan támogassák diákjaikat a saját szociális alapjukból. Számos szervezet, református gyülekezet, határon túli reformátusok és más egyházak képviselői mellett a ferencvárosi önkormányzat egymillió forintot szavazott meg a diákok támogatására. A január 23-i tűzesetben egy négygyermekes veszprémi családapa veszítette életét. A család megsegítésére a református egyház bankszámlaszámot nyitott, amelyre január utolsó napjáig 14 és fél millió forint érkezett. Az összegből hátommillió forintot azonnal átutaltak az özvegynek, a fennmaradó részt a közeljövőben kapja meg a család. A számlaszám nyitva marad, így aki szeretné támogatni a családot és az árván maradt négy gyermeket, megteheti a Magyarországi Református Egyház 11100104-19024048-40000004 számlaszámán. A közlemény rovatba, kérjük, írják be: „tűz”. Ellátogatott a kollégiumhoz a tűzesetben elhunyt férfi özvegye. Az egyházi vezetők részvétet nyilvánítottak a

| AKTUÁLIS |

Tűzből kikapott üszög

A számlaszám nyitva marad, így aki szeretné támogatni a családot és az árván maradt négy gyermeket, megteheti a Magyarországi Református Egyház 1110010419024048-40000004 számlaszámán.

családnak. A Károli Gáspár Református Egyetem ezen kívül felajánlotta, hogy magára vállalja a temetés költségeit. A leégett kollégiumépületet újjá kell építeni, hiszen a második és harmadik szint gyakorlatilag megsemmisült. Előzetes szakértői vélemények szerint a nyolcvanas években épült kollégium technikai adottságai nem teszik lehetővé, hogy a visszabontás után új emeleteket építsenek rá. A tűzben használhatatlanná vált a kollégium konyhája és a konviktus is. Megmenekültek azonban az épület távolabbi szárnyában található oktatóhelyiségek, ahol a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának hallgatói tanulnak. A tantermeket és a tanári szobákat a koromtalanítás, illetve a festés után február közepén újra birtokba vehetik a hallgatók és az oktatóik. A rádays diákok mindegyike kapott új szálláshelyet: a többi között a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az ELTE, a Szent István Egyetem, a SOTE Milestone, a Corvinus Egyetem és a Budapesti Gazdasági Egyetem kollégiumai fogadták be a diákokat. Bogárdi Szabó István bejelentette, hogy a Ráday Levéltárat el kell költöztetni a Ráday utca 28. szám alatti épületből. Az ott tárolt dokumentumokat a Fővárosi Levéltár fogadja be. A költöztetés várhatóan több hónapig tart majd, és úgy tűnik, végleges helyet kell találni a levéltárnak. Szintén el kell mozdítani jelenlegi helyéről a Ráday Gyűjtemény jelentős könyvállományát, az elhelyezésről még folynak a tárgyalások. A Török Pál – egykori dunamelléki püspök nevét viselő – kari könyvtár állományának a IX. kerületi önkormányzat ajánlott fel új helyet a teológiához közeli Bakáts téren. A könyvtár legkésőbb márciusban már a hallgatók rendelkezésére áll.  KOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLAT

A címbeli bibliai kifejezés járt az eszemben, amikor másfél hete hajnalban láthattuk, hogy a tűzoltók nyolcórás erőfeszítése nyomán kialudtak a pusztító lángok Budapesten, a IX. kerületben, ahol kiégett a Ráday utcai kollégium. Amikor a kilencedik kerületi polgármester jóvoltából számunkra megnyitott önkormányzati épületben elvégezhettük a számbavételt, még éjszaka, miközben még pusztítottak a lángok, mi megnyugodhattunk, hogy minden diák épségben kimenekült, és van hova lehajtaniuk a fejüket, még ha aludni nem tudnak is; aztán megtudtuk, hogy a szomszéd ház lakói is lassan hazatérhetnek, őket a Miasszonyunk Iskolanővérek fogadták be a Patrona Hungariae kollégiumába. És tudtuk, hogy egy kollégiumlakó nem tudott kijutni, és ma már tudjuk, hogy ő a vendégünk volt, négygyermekes édesapa. Együtt gyászolunk a családdal, az özveggyel és az árvákkal. És faggatjuk vagy pereljük – ki-ki a maga módján – a Mindenhatót. Tűzből kikapott üszög – Zakariás prófétánál olvassuk ezt a kifejezést (Zak 3,2), ez Isten hasonlata Jósuára, az újrakezdés főpapjára, a régi szent emberre, akit a Sátán vádol Isten ítélőszéke előtt. Tűzből kikapott üszög, egy darab valami, holmi maradék, valamicske, amelyet maga Isten mentett ki – szószerint: rántott ki, szakított ki a tűzből. Vagyis ő az az ember, akit Isten megmentett, hogy aztán a Megmentő szolgája legyen. Mert akit Isten megmentett, kiszakított a tűzből, még ha látszatra csak valami izzó, füstölgő valami is, amit jobb lenne talán visszalökni a parázsba, hadd hamvadjon, ha már beállt a baj – mégis ez a tűzből kikapott üszög az újrakezdés záloga és a remény letéteményese. Mert ahogy a régi katekizmus tanítja: Isten a rosszat is javunkra fordítja, mert megteheti, hiszen mindenható, és meg is akarja tenni, mert könyörülő és irgalmas Atya. Tűzből kikapott üszög. Mi azt valljuk, hogy Zakariás próféciás könyvében ez a Jósua főpap, akit az embergyilkos, az anti-isten vádol, voltaképpen előképe az életét érettünk odaáldozó örök főpapnak, Krisztusnak. Mert tűzből kikapott üszög Krisztus is, a leginkább ő, akit az Atya már kiszakított a halálból és feltámasztotta őt. És mi mind azok vagyunk, mert a mi igazi előképünk voltaképpen Krisztus, mi mindannyian tűzből kikapott üszög leszünk – ez a reményünk. Arról is, aki most meghalt, és magunkról is, akik majd meghalunk és a halál foglyai leszünk, amíg fel nem támaszt a Feltámadott. Köszönet hát mindenkinek, aki a mostani napokban könnyeivel oltotta a tüzet, jóságával balzsamozta megégett lelkünket, erejével és áldozatával emelt a pernye fölé, és vigaszával törölte tisztára bekormozott szívünket! Ez a mi reményünk: a tűzből kikapott üszög! Ami semmire sem jó, de Isten kezén mindenre jó – mindenre jó lesz! A régi angol fordítás így adja vissza ezt a szót, hogy üszög: brand. Ugye ismerősen cseng? A brand azt is jelenti: védjegy. Minden cégnek, vállalatnak, vállakozásnak, szellemi-társadalmi csoportosulásnak van brandje, vagy ha nincs, keres magának. Nekünk most ez a védjegyjünk, ez a brandünk: tűzből kikapott üszög.  BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN

Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság műsorának Lélektől lélekig rovatában február 3-án. 2019. február 10.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Negyvenöt éve szerelmes- és harmincnyolc éve házaspár Gorove László mentőorvos, katolikus diakónus és Gorove Kriszta angol–német szakos tanár, a CsaBAGDÁN ZSUZSANNA ládok Jézusért közösség felelősei, a házasság hete idei arcai. Öt gyermeket neveltek fel, tizenkettedik unokájuk világra jöttét várják, és huszonöt éve foglalkoznak házassági felkészítéssel. Most nem jegyespároknak, hanem lapunk olvasóinak beszélnek életükről.

Szentlelkes beszélgetések Nagyon érdekesen oszlik meg önök között az elméletiség és a gyakorlatiasság. László mentőorvosként gyakorlatias, a jegyesoktatásban elméleti, Kriszta fordítva: egy helyütt azt mondta magáról, hogy inkább a gyakorlati példákat szokta odatenni az alkalmakon. KRISZTA: Ez így is van. Többféle tevékenységünk is van. A jegyesbeszélgetés sokkal inkább gyakorlati dolgokról folyik: arról, hogyan élünk meg egyes helyzeteket nőként, férfiként, apaként, feleségként. Ez a felosztás, amit említett, inkább a jegyeseknek szervezett hétvégi programjainkra jellemző. Laci ott inkább a tanító részt viszi, én pedig példákat hozok arra, hogy néz ki mindaz a gyakorlatban, amiről a Biblia ír. LÁSZLÓ: A történethez hozzátartozik, hogy kezdettől fogva mindig tanítottam. Már gimnazistaként szakkört vezettem, gyerekeket táboroztattunk együtt, egyetemen és főiskolán tanítottam. Mindig szerettem magyarázni, tanítani a gyermekeimet, unokáimat.

Mintha elszerették volna egymás pályáját – hiszen Kriszta orvos szeretett volna lenni annak idején. KRISZTA: Igen, de azt éreztem, hogy nem tudnám azt a pályát összeegyeztetni a családi élettel. Tanítani is nagyon szeretek. LÁSZLÓ: Én polihisztor szerettem volna lenni. Nagyon érdekeltek a műszaki dolgok, és egy időben szerettem volna közlekedésmérnök lenni. Tanítgattam is, érdekelt a pedagógusi pálya, illetve a fizika és a biológia is. Azért lettem orvos, mert azt gondoltam, onnan még sokfelé ágazhat el az út: akár a biofizika, akár a tanítás felé. A baleseti sebészetben találtam meg magam, mint aki 12 Reformátusok Lapja

2019. február 10.

| INTERJÚ |

fúr, csavaroz, lemezeket szerel be – ilyen értelemben megmaradt az életemben a barkácsolás és a tanítás is. László egyik előadásában azt fejtegette, hogy sokszor azt várjuk a párunktól, hogy legyen mindig ott, amikor szükségünk van rá, legyen mindig megszólítható, pótolja ki minden hiányunkat – mennyiben reális ez az elvárás? LÁSZLÓ: Azt szoktuk elmondani, hogy mindannyiunkban vannak betöltetlen hiányok gyermekkori sérüléseink, rossz élményeink vagy veleszületett hiányosságaink miatt, és azt szeretnénk, hogy ezek betöltődjenek. Amikor beleszeretek a másikba, akkor azt gondolom, hogy ő az, aki engem kiegészít, és aki be tudja tölteni azt, ahol bennem űr van. Aztán a mézeshetek leteltével kezdek rájönni, hogy tényleg nagyon sok minden gyógyul és egészül ki a kapcsolatunkban, de továbbra is maradnak hiányok. Ezek azok a helyek a szívemben, amelyeket tényleg csak Isten tud betölteni, mert az az ő helye. Itt lehet azt a hibát elkövetni, hogy azt gondolom, majd a második vagy harmadik partner betölti ezt a hiányt – de ez nem fog sikerülni. Ezzel párhuzamosan igaz az is, hogy a Teremtés könyvének az a kijelentése, amely szerint segítőtársul adott egymásnak bennünket az Isten, pont arról szól, hogy a házasságban egymás segítőtársai vagyunk abban, hogy olyanná váljunk, amilyennek Isten elgondolt minket az ő tervében. A párom alapvető segítség abban, hogy Isten betölthesse bennem a helyét. Előfordul, hogy magukat látják a párokban, akikkel be„Huszonöt éve végezzük ezt a szolgálatot, szélgetnek? és nyilván sokat változtunk ez alatt az idő alatt, KRISZTA: Természetesen – pont ez az egészben a trükk, de most is kapunk olyan benyomásokat, amelyekről hogy bennünket is megpisztovább tudunk beszélgetni és gondolkodni.” kál egy-egy ilyen beszélgetés. Huszonöt éve végezzük ezt a szolgálatot, és nyilván sokat változtunk ez alatt az idő alatt, de most is kapunk olyan benyomásokat, amelyekről tovább tudunk beszélgetni és gondolkodni. Ez nekünk is és a hozzánk jövőknek is különleges ajándék. Nagyon szeretem ezt a szolgálatot, mert segít abban, hogy lépést tartsak a fiatalokkal, megértsem a mai világ trendjeit: például tudjam, hogyan reagálnak arra ma az emberek, ha valakik össze akarják kötni az életüket. LÁSZLÓ: Ezek a tapasztalatok nekünk is témákat adnak, amelyekről egyébként lehet, hogy másképpen nem is beszélnénk: megvitatjuk, vajon mi hogyan állnánk egy-egy kérdéshez, hogyan oldanánk vagy hogyan oldottunk meg egy-egy helyzetet. KRISZTA: Előfordul, hogy a közösségünkből olyan párhoz kerülnek felkészítésre a jegyesek, akik nagyon hasonló helyzetből jönnek, és nagyon jólesik a házasulandóknak, 2019. február 10.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ | NOSZVAJON NYÍLIK A HÁZASSÁG HETE Tizenkettedszer rendezik meg hazánkban a házasság hetét. Az országos rendezvénysorozat célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság, a család értékeire és fontosságára, valamint segítséget nyújtson a házasságra készülőknek vagy a párkapcsolati problémákkal szembesülőknek. A házasság hete nyitó istentiszteletét február 10-én fél tizenegykor tartják Noszvajon, Pásztor Dániel tiszáninneni püspökhelyettes szolgálatával.

amikor megismerkednek valakivel, aki már előttük jár egy lépéssel valamely nagyon hasonló problémában. A hozzánk jövők interneten regisztrálnak, és kitöltenek egy adatlapot: mióta ismerik egymást, hol laknak, van-e autójuk, mikor lesz az esküvő, mi a hobbijuk, mennyi idősek, mivel foglalkoznak. Van a közösségünkben egy lány, aki átimádkozza, kikhez küldje a bejelentkezett párokat. Már hetven házaspárral együtt végezzük a házasságra felkészítést, és a Szentlélek titokzatos munkája nyomán újra és újra rácsodálkozunk, mennyi hasonlóság van a felkészítő és a felkészülő pár között a családszerkezetben vagy akár a családtörténetben. A reményt próbáljuk ébren tartani bennük, hogy van megoldás, bármi történjen is. Pont azért tart egy-egy jegyespár felkészítése ideális esetben hat-nyolc hónapig, mert ennyi idő alatt, különösen az esküvőhöz közeledve, biztos történik velük valami, amire rácsodálkoznak – például úgy összevesznek, mint addig még soha –, és ott van a másik pár, akivel meg lehet ezt beszélni. Ott tud elkezdődni valami egészen új.

Önöknél mikor kezdődött el ez a fajta őszinte beszélgetés egymással? KRISZTA: Az első krízisnél, amikor kerestük a kiutat. Körülbelül tízéves házasok voltunk, amikor mondtam Lacinak, hogy valamit változtatnunk kell, mert sosem beszélgetünk – erre azt a klasszikus választ kaptam, hogy „most is beszélgetünk, mit akarsz többet lelkizni”. Elég nehéz időszak következett: újra és újra megfogalmaztam, mi a problémám, gyűjtöttem az adatokat, tényeket, ahogy a férfiakkal kell, és egy idő után Laci beadta a derekát. Elmentünk a lelki vezetőnkhöz, és beszéltünk vele a problémámról. Ő azt tanácsolta, hogy minden héten tegyünk szabaddá egy estét, amikor egymással foglalkozunk. Ez nem volt egyszerű, hiszen nagyon aktív életet éltünk. Elkezdtük megtanulni, hogyan kell ezt csinálni, és rájöttünk, hogy tényleg életet ment, ha az ember időt szán a másikra, beszélget vele, pihen egy kicsit, randizik. Ha már életmentés: Kriszta tanárnő, László pedig légimentőorvos. Mennyire jelenik meg a szakmájuk, a szakmai személyiségük a szolgálatukban vagy a családi életükben? KRISZTA: A mentőorvos nyilván ritkán – nemigen szoktak a jegyespárok összeesni, hála Istennek –, de azért az nagy segítség volt az életünkben, hogy volt orvos a családban. Apósom ráadásul gyermekorvos volt, így sosem kellett várakozni a rendelőben. Mindig mentőautóban utaztunk, akárhova mentünk: a Trabantunk csomagtartójának több mint fele mentőfelszereléssel volt tele, amely lassacskán összement, ahogy nőttek a gyerekeink. Most is mentőautóban utazom: ha azt látjuk, hogy valaki bajba került, nem kérdés, hogy megállunk. Volt olyan, hogy gyerekekkel futottunk bele balesetbe, volt, hogy kettesben – ezek érdekes élmények. De igazából a gyerekek is szerették 14 Reformátusok Lapja

2019. február 10.

ezt, természetes volt, hogy nyaralás közben műtőasztal lett az ebédlőasztalból, hogy valakinek valamit ki kellett szedni a lábából – voltak ilyen kalandok az életünkben.

Sok praktikus tanács olvasható cikkeikben és hallható előadásaikban. Mi az az üzenet, amelyet a házasság hetében tovább szeretnének adni? KRISZTA: Azt szeretnénk továbbadni a pároknak, hogy üljenek le, és merjenek együtt lenni, örülni egymásnak, meg boldognak lenni. Ma is kaptam Lacitól sms-t, ez volt benne: „Itthon várlak szerelmesen.” Ez nálunk így működik. Boldogan jöttem haza – nagyon jólesett, hogy gondolt rám. Minden megoldás bölcsője az, amit a jelmondatunk is kifejez: „Randevú egy életen át.” Időt kell szánni egymásra. Ha nem ülök le egyáltalán a másikkal szembe, ha nem nézek a szemébe, nem mosolygok rá, nem adok lehetőséget arra, hogy valamit mondjon, akkor soha nem indul el semmi. Heti egy randevú a kezdet – ha erre időt találnak, akkor jöhet a többi: havi egy hétvége, évi egy hét, és tízévente egy év, amikor egymásra figyelünk. Egy egész év? Ezt önök is megtartották? KRISZTA: Bizony! Amikor tízéves házasok voltunk, akkor Isten kiemelt minket a mindennapokból, és elküldött Németországba, ahol egy évig tényleg csak családi életet éltünk. Ezt úgy kell érteni, hogy Laci természetesen dolgozott, de nem csináltunk különösebben semmit. LÁSZLÓ: Mindennap együtt ebédeltünk… KRISZTA: Úgy éltünk, ahogy egy bezárt család élt, ami nekünk új dolog volt. A huszadik évben aztán tudatosan állítottuk le a szolgálatokat, és kettesben, illetve a gyerekeinkkel töltöttük az időt, sok mindent csináltunk, amit egyébként nem szoktunk, feltöltődtünk. Aztán volt még két ilyen évünk, és mindjárt jön a negyedik. Van már tervük erre az évre? KRISZTA: Picit messze van ez még, addig még nagyon sok minden fog változni az életünkben. LÁSZLÓ: De a terv egyszerű: egy évig semmilyen szolgálatot nem vállalunk. Az év nekünk szeptembertől szeptemberig tart, tanévben szoktunk gondolkodni. A tizedik évben nem beszélgetünk jegyesekkel, nem tartunk lelkigyakorlatot sem. KRISZTA: Ennek az is a nagy hozadéka, hogy az ember továbbadja, amit csinál. Ha azt akarom, hogy akkor is megmaradjon, amit fölépítettem, ha én már nem leszek, ahhoz meg kell erősíteni az apostolokat. Ezek az időszakok arra is nagyon jók, hogy a közösségünk tagjai vegyék át tőlünk a feladatokat, és mindenki gyakorolhassa, amihez adománya van. Nekünk is tudnunk kell elengedni: egy évet mindenki tud várni, vagy elmegy máshova, más közösség programjaira, és rájön, hogy ott is kiválóan meg lehet hallani, mit akar az Isten.  FOTÓ: ASSZONYI ESZTER

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A düh és az indulat normális jelenség, az agresszió nem az. Ha valaki hirtelen ránk támad akár szavakkal, akár tettekkel, természetes, hogy dühbe jövünk. Az lenne különös, sőt beteges, ha kedves mosollyal fogadnánk vagy hidegen hagyna. A düh, a hangos kifakadás vagy az ökölbe szorult kéz ilyenkor ösztönös reakció. Akkor is, ha látjuk, hogy mást bántanak ártatlanul, aki nem tud védekezni. A céltalan balhézás és randalírozás az utcán, köztereken, járművökön amellett, hogy felháborít és indulatokat gerjeszt, félelmet ébreszt az emberekben. Hogyan is lehet nyugodtan fogadni egy kiszámíthatatlan helyzetet, amelyből baj, baleset következhet? Érthető, ha elragadja a szülőket és nevelőket a kétségbeesett düh és harag, amikor unatkozó kamasz gyerekeik a tűzzel játszanak, veszélynek teszik ki magukat és másokat. Az indulatokat meg kell tanulnunk felismerni, azonosítani és kezelni magunkban, hogy ne sodorjanak el, ne váljunk ítélkező bírákká, bántalmazó diktátorokká. Keresztyén emberként könnyen átcsúszunk a másik szélsőséges oldalra, például a depresszióba, ha nem ismerjük el a dühünket, csupán elfojtjuk azt. Úgy véljük, hogy Jézus Krisztus tanítványai nem haragudhatnak, és mindig megbocsátanak. De ha ki sem haragudtam magam, és máris kegyes mosolyt erőltetek magamra, az képmutatás, amely torzít. Az eszemmel így dönthetek, noha a lelkem még tele van ellenséges érzelemmel és méreggel. Ez az állapot rosszabb az előzőnél. „Haragudhattok, de ne vétkezzetek” – tanítja az apostol (Ef 4,26). Ez reális intés. Pál ismerte az emberi természetet. Ne tiltsuk meg magunknak az indulatokat, mert alattomosan irreális gondolatokká és bosszúvággyá nőnek. Ha viszont arra alkalmas helyen kipöfögnek belőlünk, lecsendesedünk, belátjuk, hogy tévútra ragadtak volna minket. Utólag fájdalmas a felismerés, hogy a saját bűneink, hiányaink és hibáink sodorják veszélybe gyerekeinket is. Mi nem neveljük őket felelősségre. Mi nem figyelmeztetjük őket, hogy minek mi lehet a következménye, hogy mit szabad és mit nem, és miért nem szabad csak a saját pillanatnyi szórakozásukra figyelni. Nem tanítjuk meg nekik, hogy jó tekintettel lenni a körülöttük élőkre. Hogy van Valaki, akinek számadással tartozunk az életünkért. Mások helyett nem lehet megbocsátani. Csak a magunk nevében. Úgy, ha azt a nehéz imádságot ki tudjuk mondani, amit Jézus a keresztfán: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34) Sokszor mi sem tudjuk, mit mondunk, mit teszünk, és mit okozunk vele. 

IMÁDKOZZUNK!

Megállok előtted, Teremtő Isten, csodálom végtelen türelmed, szereteted, és már nem is vágyom többre ennél. Mert akármerre nézek, szinte mindenhol az emberi szomorúságot látom, fájdalmat, amely összetör, csalódást, amely értéktelenné tesz, magányt, amely felőröl. És nem értem ezt, hiszen te nem így tervezted! Hogyan tettük a te gyönyörű világodat ennyire fájdalmas hellyé? Uram, tudom, hogy nem leled örömed ebben, és jogosan jöhetne ránk a vég, de hogy mégsem ez történik, köszönöm neked. Egyre inkább értem, hogy te az összetört, értéktelennek gondolt életnek akarsz feltámadást adni. Mert amíg van földi szalmaszál, addig ritkán jutsz eszébe az embereknek. Ezért imádkozom azokért, akik fájdalmat, nyomorúságot hordoznak, hadd jussanak el hozzád, aki nemcsak földi, hanem örök életet ígértél a benned bízóknak. Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Élő víz folyamai János evangéliumában kivételes jelentőségük van Jézus ünnepi találkozásainak, beszédeinek, tetteinek. A hetedik fejezet elején megtudjuk, hogy „közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátrak ünnepe” (Jn 7,2), és titokban Jézus is felment Jeruzsálembe az ünnepre (Jn 7,10). A lombsátrak ünnepe a három többnapos zarándokünnep egyike, és a Salamon által épített templomot is ezen a napon szentelték fel (1Kir 8,2.65). A babiloni fogság ideje után megnőtt a jelentősége (Zak 14,16), sokszor csak „az ünnep” elnevezéssel utaltak rá (Ez 45,25; Neh 8,14). A Jézus korabeli zsidóság többféleképpen fejezte ki a lombsátrak ünnepének jelentőségét. Az őszi, szeptember-októberben tartott nagyünnepen Isten áldását kimondottan eső formájában kérték és kérik, hogy a teremtő-életadó Isten éltető vízzel öntözze meg a földet, amely táplálékot ad. Biblián kívüli utalásokból tudhatjuk, hogy a templomi szolgálattevők reggelente ünnepélyes menetben vittek fel vizet a Siloám tavától a templomhegyre a templomi ünnepi jelképes szertartások részeként, amelyet borral elegyítve és imádságok kíséretében az oltárra öntöttek. A templom területén szétfolyó víz a sziklából való vízfakasztásra emlékeztetett, amihez a templom küszöbe alól kifolyó éltető víz prófétai várakozása is társult (Ez 47,1). Mindezen jelképes szertartások között számunkra ma már talán nem is érzékelhető, különös erővel hathatott, amikor az „ünnep utolsó napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7,37) A testté lett Ige (Jn 1,14), maga az Isten Fia, a samáriai asszonytól vizet kérő, szomjazó Messiás (Jn 4,7) kiáltja mindezt saját magáról. „Aki hisz énbennem, ahogyan az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” (Jn 7,38)  PAP FERENC 2019. február 10.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Felelősségteljes szolgálat vár a zirci reformátusokra Különleges megtiszteltetésként és felelősségteljes szolgálatént tekint a Dunántúli Református Egyházkerület egyik legfiataHEGEDŰS BENCE labb egyházközsége arra, hogy a Kossuth Rádió apró templomukból sugározza az istentiszteletet február tizedikén. A zirci református gyülekezet az elmúlt évtizedben látványos változáson ment keresztül, mégsem dőlnek elégedetten hátra. Zirc egészen a múlt század közepéig megőrizte egységesen katolikus lakosságát, az erőltetett iparosodás hatására viszont evangélikus és református vallású családok is költöztek a településre. 1937-ben a gyökeret verő protestáns közösség telket vásárolt, amelyre apró imaházat húzott fel. 1984-ig itt gyűltek össze Kálvin és Luther hívei, majd kis templommá bővítették az épületet.

16 Reformátusok Lapja

2019. február 10.

KATOLIKUS FELLEGVÁR Zirc négyszáz méteres tengerszint feletti magasságával Magyarország legmagasabban fekvő városa. 2018-as adatok szerint lakosainak száma megközelíti a hétezret, akik között kimagasló a római katolikusok ötvenkét százalékos aránya, míg a reformátusok a lakosság 5,4 százalékát teszik ki. A Zirci Református Egyházközség választói névjegyzékében száznegyven fő szerepel.

| REFORMÁTUS ÉLET | NAGY TAMÁS: „Nagy hittel és óriási akarással állt a presbitérium az elképzelés és az egyre szaporodó feladatok elé.”

VECSEY KATALIN: „Úgy látom, van missziós feladatunk bőven, nem érzem azt, hogy a végére értünk volna valaminek. Folytatjuk, amit elkezdtünk, mert rengeteg ember van még a látókörünkben, akiket meg kell szólítanunk.”

ÖNÁLLÓSÁG – A kétezres évek elejéig szórványként működött a zirci gyülekezet, évtizedeken keresztül a közeli Dudar és Csetény lelkészei végezték felváltva a szolgálatokat – emlékezik vissza a gyülekezet első beiktatott lelkipásztora, Vecsey Katalin. A 2000es népszámlálási adatok viszont megerősítették a zirci reformátusok azon törekvését, hogy önálló gyülekezetté váljanak, ugyanis akkor a közeli falvak lakóival együtt közel ötszázan vallották magukat reformátusnak. – A gyülekezetben megérett a vágy arra, hogy szeretne helyben lakó lelkészt, élénkebb gyülekezeti életet, viszont Zircen sosem lakott helyben lelkipásztor, így nem volt parókia sem. Először azon kellett elgondolkodni, hogy ez hogyan oldható meg – idézi fel a lelkésznő. Isten végül mindent szépen elrendezett: a templom mellett álló családi ház 2008-ban eladóvá vált, amelyet a Dunántúli Egyházkerület segítségével meg is vásároltak, az akkori püspök, Márkus Mihály pedig Vecsey Katalint nevezte ki missziói lelkésznek a településre. A fiatal lelkésznő egyáltalán nem volt ismeretlen a zirci reformátusok előtt. – Zircen születtem, Csetényben nőttem fel, majd a teológia elvégzése után tíz évig Sopronban szolgáltam beosztott lelkészként és vallástanárként. Amikor haza-hazalátogattam hétvégére, a csetényi lelkipásztor felkért, hogy szolgáljak a zirci gyülekezetben, ami végül azt eredményezte, hogy én lettem annak lelkésze. A kinevezésem után mind nekem, mind a gyülekezetnek komolyan el kellett szánnia magát a hitben, mert nem lehetett előre tudni, hogy a maroknyi közösség képes lesz-e eltartani magát – osztja meg Vecsey Katalin. A parókiavásárlást megelőzően a gyülekezet státusza szórványból leányegyházközséggé változott, presbitériumot választottak, majd 2008-ban lelkészük, Katalin kinevezésekor missziói egyházközség lettek. A három évvel később megtartott generális vizitáción, amelyen részt vettek a Dunántúli Egyházkerület akkori vezetői, az elöljárók úgy látták, hogy a zirci gyülekezet képes megállni a maga lábán. – Akkoriban még voltak kétségeink, hogy valóban

képesek vagyunk-e erre. De ezt akartuk, így tulajdonképpen 2013 óta önfenntartó a Zirci Református Egyházközség – ös�szegzi a lelkésznő. – Nagy hittel és óriási akarással állt a presbitérium az elképzelés és az egyre szaporodó feladatok elé – mondja Nagy Tamás, a gyülekezet gondnoka. – Úgy látom, hogy jönnek néha nagyobbnak látszó feladatok, de nem azt latolgatjuk, hogy ebbe beletörik-e a bicskánk, hanem odaállunk és megcsináljuk – teszi hozzá.

GYARAPODÁS TESTBEN, LÉLEKBEN – Mivel megvolt a templom és már megvolt a parókia is, ezért nagy hangsúly tudtunk helyezni a lelki építkezésre, lelki épülésre – magyarázza Vecsey Katalin. Első lépésként bevezették az állandó vasárnapi istentiszteleteket a havi két alkalom helyett. – Azt láttuk, hogy a gyülekezet ennek hatására is elkezdett megerősödni. Elindult a bibliaóra is, ez volt az első rendszeres hétközi gyülekezeti alkalmunk. A zirci általános iskolában nyolctíz gyermekkel kezdtük el a hitoktatást, amely egyre több családot vonzott. Nem is a gyülekezet számbeli gyarapodása, hanem inkább a lelki épülése és az összetartása a fontos. A zirci reformátusok megérezték, milyen az, ha helyben lakó lelkészük van, és van gyülekezeti élet – teszi hozzá a lelkésznő. Az elmúlt tíz évben aztán programok és alkalmak egész sorozata szolgálta és szolgálja most is a gyülekezet tagjainak hitbeli megerősödését. – Kezdetektől megtartjuk a nyári napközis gyerekhetet. Nagy húzóerő a gyülekezetben az ifjúsági közösségünk, akik négy-öt éve nagyon aktívak, nekik ifjúsági hetet tartunk, és rendszeresek az evangelizációs jellegű, hitmélyítő alkalmaink is, amelyekre vendég lelkipásztorokat szoktunk hívni – sorolja Vecsey Katalin. 2019. február 10.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

„Van egy kis imakommandónk, amelynek tagjai korábban is összejártak. Az egyik presbiteri gyűlés alatt merült fel, hogy ebből lehetne rendszeres együttlét. Nagy áldásnak látom, hogy a Zirci Egyházközség presbitériuma egy lélekkel ott van ezen az alkalmon, és tud együtt imádkozni.”

– Bevezettük a presbiteri imaközösséget is – veszi át a szót a gondnok. – Havonta egyszer, a hónap utolsó vasárnapján, istentisztelet után találkozunk. Van egy kis imakommandónk, amelynek tagjai korábban is összejártak. Az egyik presbiteri gyűlés alatt merült fel, hogy ebből lehetne rendszeres együttlét. Nagy áldásnak látom, hogy a Zirci Egyházközség presbitériuma egy lélekkel ott van ezen az alkalmon, és tud együtt imádkozni – fűzi hozzá. A fiatal zirci gyülekezet odaadóan keresi és teremti meg az alkalmakat arra, hogy tagjai együtt lehessenek, és közösen erősödjenek hitükben. A közösség épülését számos kötetlenebb program is szolgálja: ilyen például a református bál, amelyet 2016-ban rendeztek meg először. Nagy Tamás gondnok szerint mai, rohanó világunkban, amikor inkább a gyülekezetek elnéptelenedése és az egyháznak hátat fordítás a jellemző, fontos, hogy legyen egy-egy olyan alkalom is, amely nem szigorú liturgiai keretek között zajlik. – Ha valaki fél csak úgy benyitni a templomba, annak ezen a kicsit kötetlenebb rendezvényen lehetősége van megismerni bennünket – magyarázza. A gondnok elismeri, hogy a református bál „nem vonzott be százakat”, de úgy látja, hogy a bál a gyülekezeti tagoknak is jó élmény, ahol egy picit felszabadultabban is együtt tudnak lenni. 18 Reformátusok Lapja

2019. február 10.

TEMPLOMBŐVÍTÉS HELYETT A formálódó és gyarapodó gyülekezet minden alkalmat megragad az együttlétre. – A nagyobb ünnepeken gyakran előfordul, hogy nem férünk el a templomban, szenteste például két istentiszteletet tartunk: először az óvodás és alsós, utána a felsős hittanosoknak és családjuknak – mondja Nagy Tamás. Az evangélikusokkal közös használatú, imateremből lett templom családias, bensőséges légkörű helyszíne a gyülekezeti alkalmaknak, viszont csak nyolcvan-kilencven ember fér el benne. – Persze örömteli dolog is, hogy konfirmációkor is szinte folyik ki a tömeg a templomból – vallja meg a gondnok. A presbitérium első gondolata az apró templom kibővítése volt, amire lett is volna lehetőségük, ám hiába futottak többször is neki, túl hosszú folyamat lett volna átküzdeniük magukat a bürokrácián. Végül úgy döntöttek, hogy új gyülekezeti termet építenek a parókiához tartozó telekrészen a templom mögött. – Tesszük mindezt úgy, hogy a két épületrészt adott esetben akár össze is lehet majd kötni – fogalmaz Nagy Tamás. Miután az építkezéshez szükséges tervek elkészültek, megszereztek minden engedélyt és pályázati forrásból rendelkezésre áll a pénz is, tavasszal indulhat a kivitelezés. A pályázati feltételek szerint év végére már állnia kell az új gyülekezeti háznak.

| REFORMÁTUS ÉLET |

A DIÓFA ÚJ ÉLETE A gyülekezeti terem építéséhez sajnos ki kell majd vágni a kert gyönyörű, legalább tíz méter magas diófáját is. – Nagyon finom diót ad, megszakad érte a szívünk – mondja Vecsey Katalin. A diófa faanyagát a gyülekezet szeretné felhasználni, ám arról még nem döntöttek, hogy szobrot vagy szekrényt készítenek-e a nemes anyagból.

A parókia egyik közösségi térré alakított szobájában tudnak összegyűlni a hívek

A templomon kívül jelenleg a parókia egyik közösségi térré alakított szobájában tudnak összegyűlni a hívek, itt tartják a bibliaórákat, a felnőttek körét, és ide zsúfolódnak be az ifisek péntekenként. – A többszörösen kinőtt helyiség miatt mindenféleképpen nagy segítség lesz az új gyülekezeti ház – véli Vecsey Katalin.

ÉTERI SZOLGÁLAT Könnyen elképzelhető, hogy február 10-én, vasárnap is szűkös lesz a templom, ugyanis nagy megtiszteltetés érte az alig több mint tízéves gyülekezetet: aznap innen közvetíti vasárnapi istentiszteletét a Kossuth Rádió. – Éppen két hittanóra között, a szünetben szólalt meg a telefonom néhány héttel ezelőtt. Az egyház kommunikációs irodájától hívott egy hölgy, és tájékoztatott, hogy ránk esett a választás, és február 10-én Zircről sugározza az istentiszteletet a rádió. Addig van még négy vasárnap, készüljünk – emlékszik vissza a lelkész a szokatlan felkérésre. A templomban az elmúlt héten szemlét tartott a rádió egyik hangmérnöke is, és közvetítésre alkalmasnak találta azt. Vecsey Katalin szerint a nagy megtiszteltetés mellett ez egyben nagyon fontos szolgálat azok felé, akik akkor vasárnap nem tudnak elmenni templomba, de be tudják kapcsolni otthon a rádiót. – Egészséges izgatottság uralkodik most a közösségben: kis gyülekezetként nem akarjuk lebecsülni

magunkat, de nem is gondoltuk, hogy egyszer ilyenben lehet részünk – mondja a lelkésznő, aki beavat abba is, mire számíthat a hallgatóság a rádiós istentiszteleten. – A lelki felkészülés mellett tettekkel is készülünk a jeles alkalomra: meghívtuk két zenész barátunkat, akik többször szolgáltak már itt a gyülekezetben, és az orgona mellett ők is be fognak kapcsolódni csellóval és brácsával az énekek kíséretébe, emellett kisebb igei szolgálatot vállalt még az ifjúsági kör is – osztja meg Vecsey Katalin.

MARAD A MISSZIÓ A lelkész szerint már a kezdetek óta nagy hangsúlyt fektettek arra is, hogy a város életében is meghatározó szereplőként, közösségként legyenek jelen, ami az erősen katolikus gyökerű Zirc esetében különösen nagy kihívás, de jól haladnak. Ma már természetesnek számít, hogy a városi eseményekre, különböző átadókra vagy avatásokra meghívják a reformátusokat is, azt viszont még nem sikerült elérniük, hogy az új kenyér ünnepén közösen kérjék Isten áldását. A zirci gyülekezet az elmúlt tíz évben sokat gyarapodott, de Vecsey Katalin szerint még sok tennivaló akad. – Úgy látom, van missziós feladatunk bőven, nem érzem azt, hogy a végére értünk volna valaminek. Folytatjuk, amit elkezdtünk, mert rengeteg ember van még a látókörünkben, akiket meg kell szólítanunk – jelenti ki a lelkésznő.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. február 10.

Reformátusok Lapja 19

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Élet és halál Nincs titokzatosabb lény az embernél. Ez mindig akkor derül ki, amikor szembesülni kell a halál jelenségével. Ez a szembesülés nehéz, szinte elviselhetetlen és érthetetlen. Ha akarjuk, ha nem, elemi tiltakozásra hív. Ez viszont arra utal, hogy van az emberben valami, ami szinte kódoltan arra készteti, hogy ne nyugodjon bele a halál tényébe. Szóval arra, hogy nincs ember, aki ne az örökkévalóság igényével élne. Ha tud is a halálról, ha elvileg tudja is, hogy eljön az életének egy pontja, amikor nincs tovább ebben a földi létben, akkor is megszólal benne valami elemi tiltakozás, hogy ez így nincs rendben.

Szóval igen, élet és halál. Akkor tudunk vele igazán szembesülni, ha van bátorságunk feltenni a kérdést, hogy kicsoda az ember. A keresztyénségnek van erre válasza. Mondhatnánk, hogy ez természetes. Ez az életösztön. Ez már csak olyan, hogy ami él, az élni akar. Az állat is menekül, ha veszélyt érez. A növény is küzd a létéért, szinte versenyt fut a napfényért. De az ember más. Az emberben is van életösztön, valóban, kódolva van belé a fizikai túlélésért folytatott küzdelem. Mondják az ateisták, hogy ez a körülmény éppen elégséges az ember titkának magyarázatára. Nincs itt semmi különös, az ember semmi más, mint a természet szerves fejlődésének eredménye. Így aztán nem szorul magyarázatra az emberi titok, vagyis az a bizonyos többlet, amely túlnő a természeten. Nevezzük ezt szellemnek, léleknek, tudatnak, szívnek, mindegy. Épp a halállal szembeni tiltakozás, az elmúláson való megrendültség jelzi, hogy az emberben van valami, ami tud az örökkévalóságról, és képes kilépni a természeti létének öntudatlanságából. „Mert ezer esztendő előtte annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.” Szóval, az ember maga is természet. Ez eddig rendben van. De honnan tudja, hogy maga is természet? Hogyan lehetséges az, hogy az emberi tudat számára önmaga elmúlása problémaként jelenik meg? Ez már nem a szimpla életösztön, hanem valami egészen belülről jövő tudás, avagy öntudat, amely, akárhogyan is, kapcsoló20 Reformátusok Lapja

2019. február 10.

dik ahhoz, ami időn túli, nem elmúló, örök. Az ember igenis tud arról, hogy van benne valami, ami a létét az örökkévalósághoz kapcsolja. A halál azért az élet egyik legfontosabb jelensége, mert egyszerre, mintegy sűrítetten és drámai módon jelenik meg benne az emberi titok. Az, hogy embernek lenni mégiscsak részesedés valamiben, ami túlmegy a földi-természeti ittléten, és amit nem is lehet megmagyarázni az Istennek hívott valóság feltételezése nélkül. Szóval, hogy az ember nem pusztán a létezők egyike, hanem köze van ahhoz a titokhoz, amelyet szimplán létnek nevezünk. Nem véletlen, hogy a zsidó–görög–keresztyén kultúrkörben olyan ellentétes tartalmú szópárok jelzik az élet és halál problematikával, vagyis az emberi titokkal való örök és befejezhetetlen viaskodást, mint test és lélek, élet és halál, menny és föld, véges és végtelen, üdvösség és kárhozat, mulandóság és örökkévalóság, lét és nemlét, jó és rossz, világosság és sötétség – és folytathatnánk. Csak sajnálni lehet, hogy korunk happy kultúrája nem hajlandó foglalkozni az élet és halál nagy kérdéseivel. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy nem hajlandó foglalkozni magával az emberléttel. Mintha minden arra menne ki, hogy az ember ne terhelje túl magát efféle nyomasztó kérdésekkel, és tegyen úgy, mintha minden rendben volna. Magától értetődő. Hát, semmi sincs rendben, és semmi sem magától értetődő. Nem véletlen, hogy a keresztyén üzenet ma túlságosan is nehéz üzenetként cseng. Jobb vele nem foglalkozni. Nem véletlenül nevezte Heidegger, a huszadik század egyik legnagyobb filozófusa korunkat a létfelejtés korának. Szóval igen, élet és halál. Akkor tudunk vele igazán szembesülni, ha van bátorságunk feltenni a kérdést, hogy kicsoda az ember. A keresztyénségnek van erre válasza. Ha ma úgy tűnik, hogy erre a problémafelvetésre és válaszra korunk embere nem vevő, akkor ez nem a keresztyén üzenetet minősíti, hanem a kort, amelyben élnünk adatik. Ez a kor, amelyet bízvást nevezhetünk az ateizmus és materializmus korának, nem tud mondani semmit sem az élet és halál, az emberi titok nagy kérdéseiről. A keresztyén üzenet nem attól érvényes, hogy régi, hanem attól, hogy kérdésfelvetését, vagyis azt, hogy az emberi lét titkát csak Istennel összefüggésben lehet értelmezni, ma sem lehet lesöpörni az asztalról. Még ha sokan szeretnék is. 

| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Megmenekülni

A szerző író

ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Egyik este borzongva, könnyezve, olykor sírva-nevetve hallgattuk a konyhában Bogárdi Szabó István két vasárnappal korábbi úrnapi igehirdetését. A kép, amelyet használt, egészen döbbenetesen nyitotta rá szemünket a Szentlélek munkájára. Az illusztráció valóban prófétikusan beszélt arról, ami végül bekövetkezett. A kigyulladt házból menekülve nem cipelhetjük magunkkal az életünk járulékos dolgait. Nem fordulhatunk vissza az igazolványunkért, a bankkártyánkért, a fotóinkért. Mindent oda kell hagyni, hogy megmenekülhessünk. Mert Krisztushoz így jutunk el. Mindent odahagyva.

Néztem a fiam arcát: mosolyogva bólogatott. Ő nem fordult vissza az irataiért, nem fordult vissza semmiért. A Ráday-kollégium lakói január 23-án, szerdán egymást mentve, egymást riasztva menekültek ki a tűz elől. Azon az éjszakán felhívott, hogy megnyugtasson. Még úgy tűnt, hamarosan visszamehetnek az épületbe. „A nővéred nincs benn? De biztos?” A nővére addigra még nem ért haza – amikor jött, már az utcába sem jutott be. S a tűz egyre erősödött. A gyerekeknek melegedőhelyet nyitottak, aztán éjszakára mindenki jó embereknél tölthette az éjjelt, még ha nehezen jött is álom a szemükre. Ezek a fiatalok azon az éjszakán elbúcsúztak a tárgyaiktól, és elfogadták, hogy most nehéz időszak köszönt rájuk. Közben lemerültek a telefonok, minimálisra kellett csökkenteni a beszélgetéseket. Másnapra a nagyfiam már újra tudta használni a telefonját. Végtelen békesség áradt a hangjából. „Nyugodj

meg, meglesz minden!” – mondtam. „Én nem is gondoltam, hogy nem…” – felelte szelíden, békességgel. Még az a pizsama volt rajta, amelyben előző éjjel távozott az épületből. Reggel vizsgázni sem tudott bemenni, zokni nélkül járta meg az utat az egyetemre és vissza. Aznap délután felengedték őket két percre a szobájukba. „A folyosó felismerhetetlen… A kollégium… Ilyent nem szabadna senkinek sem átélni…” – mondta a nagylányom, amikor végül hazaértek. Sok kár ért mindenkit, de a legfőbb gondjuk az volt, hogy másnak még nagyobb a vesztesége. S ott volt a kegyelem számtalan ajándéka. A megtalált iratok, az épségben maradt, kedves bögre. A tűz éjjelén úgy nyolcvan diák tartózkodott a kollégiumban, mind még vizsgára várva, vagy épp a vizsgaidőszak végén. Az a békesség és erő, amelyet ezek a fiatal, még alig felnőtt emberek tanúsítottak, csodálatra késztette a kívülállókat. Nem jajgattak tárgyaik után, mert átérezték azt a nagyszerű kegyelmet, hogy megmentette őket az Úr. Nem vittek magukkal semmit, volt, aki papucsban jutott ki, de nem zúgolódtak. Átértékelődött minden, különösen azzal szembesülve, hogy valaki foglya lett a lángoknak. Aztán jött a saját gyászuk egy-egy lépése is: rádöbbenni, hogy semmi nem lesz ugyanúgy, mint eddig. Hogy a szeretett hely és a számukra oly fontos közösség nem lesz többé ugyanolyan. Átélni, hogy veszteségük még mind kevés máséhoz képest. És megérteni azt is, hogy a felajánlott segítség a másik részéről nem puszta gesztus, hanem az egyetlen lehetséges magatartás, mert mindenki, aki kívül áll, tehetetlen addig, amíg nem tud valamit adni. Napokon keresztül az ézsaiási prófécia járt az eszemben. „Elszárad a fű, elhervad a virág…” – szólt a régi bölcsesség, de Ézsaiás mintegy kiáltva teszi hozzá, hogy ezzel nincs vége: „de Istenünk igéje örökre megmarad”. Katartikus megtapasztalás az a diákoknak, a tanároknak, az épületben lakóknak vagy az értük aggódóknak, hogy az élet törékenységét legyőzte a testté lett Ige, Krisztus, a tőle származó erő és szabadítás. Próbatétel ez a tűz a javából. De minden pontján ott van az emberi szeretet számtalan megnyilvánulása, az egymásra odafigyelés megható jelei. Leginkább pedig, mindennél nyilvánvalóbban, ez a próbatétel az Isten kegyelmének bizonysága.  2019. február 10.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

VÉGH TAMÁS

Mai élethelyzetek Evangélizációs szolgálatot végeztem az egyik kisvárosban. Az igehirdetésben érintettem, hogy Istennek nem kedves az együttélés, mert ő a házasságban szeretné látni az embereket. Csinos fiatalasszony perdült elém az istentisztelet után. – Felfigyeltem arra, mintha lelkész úr nem helyeselné a házasság nélküli együttélést. Beszéljük már meg a kérdést! – mondta. Előkerült a párja és három gyermekük is. Leültünk a gyülekezeti teremben, és elmondtam, hogy Isten igéje nem élettársról, barátnőről, szeretőről, hanem feleségről beszél. A házasságon kívüli szexuális életről a Biblia azt mondja: paráznaság. – Jaj nekem – kiáltott fel a fiatalasszony –, hogyan tehetem rendbe tizennyolc év bűneit? Azt feleltem, hogy semmivé tenni nem tudja, de elrendezni igen. Két dolgot kell tenniük. Először is álljanak oda férjével együtt lélekben Jézus keresztjéhez, és mondják: „Uram! Bocsásd meg minden bűnünket!” Ő megbocsátja, hiszen megígérte: „Ha megvalljuk bűneinket… Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől.” (1Jn 1,7.9) Továbbá belátható időn belül rendezzék a házasságukat. Továbbutaztam, hónapokig nem tudtam róluk semmit. Egyszer csak felhívtak. – Megkötöttük a polgári házasságunkat! Már megbeszéltük a tiszteletes asszonnyal, mikor lesz az egyházi esküvőnk – újságolta boldogan a fiatalasszony. A házasságuk rendezése után olyan örömük lett, hogy összehívták barátaikat, üzlettársaikat, régi iskolatársaikat – mintegy negyven főt – az egyik református üdülőbe csütörtök estétől vasárnap délig, hogy elmondják nekik, mit kaptak Jézustól. Meghívtak, hogy lelkésznőjükkel együtt vezessük az együttlétet. Mire eljött a találkozó ideje, a barátok sorra lemondták a részvételt. A férj egyetlen régi iskolatársa jött el – mankóval a hóna alatt. Ő is azt mondta: nem jött volna, ha el nem törik a lába. Mivel idejében kiderült, hogy nem jönnek a barátaik, a környékbeli gyülekezetekből hívtunk résztvevőket. Szinte megtelt az üdülő. Olyan áldást éltünk át, hogy elhatároztuk: jövőre is összejövünk. Azóta már a harmadik ilyen hétvégére készülünk. (A „mankós” fiatalember elmaradhatatlan résztvevő. Alig várja, hogy újra ott lehessen.) A feleség mindent megszervez: a szállást, az étkezést, a gyermekfoglalkozást, még azok segítését is, akiknek nehezebb kifizetni a részvételi díjat. Én pedig hálás szívvel szemlélem Isten csodáját. Egy igével, egy mondattal megállít az együttélésben egy párt, rendezteti velük a rendezendőket, majd bekapcsolja őket Isten országa vérkeringésébe. Sokaknak áldás a munkájuk, de leginkább ők örülnek jobban egymásnak és a kapott szolgálatnak. 

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| REFORMÁTUS ÉLET |

Kis iskola, nagy lehetőségek „Nagyon jó a tanári közösség, számíthatunk egymásra és a diákok is számíthatnak ránk. Az a legfontosabb küldetésünk, hogy megmaradjunk és gyarapodjunk” – idén a FARKAS ZSUZSANNA lévai Czeglédi Péter Református Gimnáziumot támogathatjuk a Tiszántúli Református Jótékonysági Bál adományaival. Az alkalomra készülve mi is ellátogattunk a felvidéki intézménybe, hogy megismerjük, milyenek a mindennapok a Kárpát-medence legkisebb református gimnáziumában. Töviseken át a rózsákhoz – ez a felirat köszönt mindenkit, aki a Czeglédi Péter Református Gimnáziumba látogat. Az intézmény névadójától származó idézet a mai napig fontos hitvallás az iskolában dolgozók számára. – Czeglédi Péter gályarab lelkipásztor volt, akit elhurcoltak Itáliába, de végül visszatért és folytatta szolgálatát. Ő a kitartás, a hűség, az elvekhez való ragaszkodás példája, ezt szeretnénk átadni az itt tanuló generációknak – foglalja össze a gimnázium küldetését Kiss Beáta igazgató. Hamar megtudjuk, hogy a kitartásra és a ragaszkodásra nagy szükség van, a Felvidéken ugyanis összesen két magyar református gimnázium működik, a rimaszombati és a

lévai – az utóbbi pedig valódi nyelvi sziget, mivel Léván mára csupán a lakosság nyolc százaléka magyar. – Bárhová megy is az ember, alig hallani magyar szót. Ilyen szlovák többségű közegben a magyar iskola az otthont jelenti és azt, hogy van hová tartoznunk. Kivételes, hogy mi a munkánk közben is anyanyelvünkön beszélhetünk, ezért nagyon hálásak vagyunk – mondja az intézményvezető.

KICSI A BORS, DE ERŐS A folyosókon sétálva a valóságban is megtapasztaljuk, mit jelent a legkisebb gimnázium kifejezés: összesen negyven diák tanul itt négy évfolyamon, az osztályok nyolc-tizenkét fősek csupán, de ez családias légkört és igen összetartó közösségeket eredményez. – Akik itt kezdik el a gimnáziumot, sokszor megszeppennek a kis osztálylétszámtól, de alig néhány hónapra van szükségük, hogy megtapasztalják, ez mekkora erőforrás – magyarázza Kiss Beáta. Az intézmény 2001-ben indult, a lévai református gyülekezetnek ekkor sikerült visszaszereznie egy, a szocializmus évei alatt elvett ingatlant. A hosszú jogi folyamat után egyetlen osztállyal és tíz pedagógussal kezdte meg működését a gimnázium. A kis létszám ellenére a továbbtanulási arány szinte száz százalék, a diákokat szerte a Kárpát-medencében felveszik 2019. február 10.

Reformátusok Lapja 23

| REFORMÁTUS ÉLET | „Czeglédi Péter gályarab lelkipásztor volt, akit elhurcoltak Itáliába, de végül visszatért és folytatta szolgálatát. Ő a kitartás, a hűség, az elvekhez való ragaszkodás példája, ezt szeretnénk átadni az itt tanuló generációknak” – foglalja össze a gimnázium küldetését Kiss Beáta igazgató.

egyetemre – például Debrecenbe, Komáromba, Miskolcra, Brünnbe vagy Budapestre. Beszélgetés közben az is kiderül, hogy a gimnázium három és fél évvel ezelőttig működött a visszaszerzett épületben, azután költözött mostani telephelyére – így egy udvarban lehetnek a lévai önkormányzat fenntartásában álló óvodával és általános iskolával. – Az volt a célunk, hogy legyen itt magyar intézményközpont, ahol a diákok érezhetik az összetartozást és pedagógusként is tudjuk egymást segíteni. A korábbi épületben kollégiumot alakítottunk ki, így távolabbról is fogadhatjuk a diákokat. A tanulóink negyede már most kollégista – teszi hozzá Kiss Beáta. Bár a bérelt épület nem kifejezetten impozáns, a diákok és a tanárok otthonossá varázsolták a folyosókat és a tantermeket. Séta közben az egyik lépcsőfordulóban olyan templomi kazetták festéseit idéző hímzésekre bukkanunk, amelyeket az igazgató és a tanárnők készítettek.

MEGTARTÓ KÖZÖSSÉG A szünetben a diákokkal is sikerül néhány szót váltanunk, így ismerjük meg például a végzős Kovács Renét, aki a közeli Érsek­ újvárról utazik mindennap az órákra. – Már általános iskolába is ide jártam, az osztályból négyen jöttünk együtt tovább, a mostani osztályunkban összesen nyolcan vagyunk – mondja el a fiú. Azt is hozzáteszi, elsősorban nem azért választotta az intézményt, mert református, hanem mert magyar nyelven szeretett volna tanulni, de amióta ide jár, a szülőfalujában az ünnepi istentiszteleteken zongorán kíséri a gyermekkórust. Jelenleg leginkább az érettségire való felkészülés tölti ki a mindennapjait, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyelvszakait jelöli meg a jelentkezésnél. – Naponta látogatom a kollégiumot, együtt tanulunk az ott lakó osztálytársaimmal. Sokáig vártam, hogy vége legyen a gimnáziumnak és felnő24 Reformátusok Lapja

2019. február 10.

jünk, de nagyon gyorsan elszaladt ez a négy év – emlékszik vissza René, aki nem csak az érettségi miatt kezd izgulni. – Tudom, hogy nehéz lesz elbúcsúzni az osztálytársaimtól, mert nagyon jó közösségünk van – de ebbe még nem gondolok bele – árulja el. Bár Szőlősi Rebeka majd csak két év múlva fog érettségizni, már most hasonló motivációval tanul. – Engem is a nyelvek érdekelnek, szintén a budapesti egyetemek képzéseit szoktam nézegetni – fűzi hozzá. A másodikos lány másik intézményben kezdte a gimnáziumot, de ott kollégiumban kellett laknia, és ez a tanulás szempontjából nem bizonyult jó választásnak, így két hónap után átjelentkezett ide. – Nagyon jó itt. Először féltem attól, hogy ez kis iskola, ráadásul református is. Ettől sokan megszeppennek. Én is kíváncsi voltam, hogy ez mit jelent, de aztán kiderült, hogy a hét eleji áhítatokat és azt, hogy minden reggel felolvassuk a napi igét, ami jó kezdés – foglalja össze a lány. Bár naponta egy órát utazik az iskola miatt, Rebeka mégis úgy érzi, jó döntés volt váltani, hamar beilleszkedett tizenegy fős osztályába is. – Szeretek ide járni, főleg a tanulmányi szint, a tanár-diák kapcsolat és a közösség miatt. Az első félév most is jól sikerült, három kettesem lett, a többi egyes – mondja büszkén, majd hozzáteszi mosolyogva: – Nálunk fordítva van ám az osztályozás.

KEVESEBB DIÁK, KEVESEBB FELADAT? A diákok válaszaiból kiderül, hogy a tanulók inkább a humán tantárgyak iránt érdeklődnek, ennek ellenére is nagyon szeretik matematikatanárukat, Líška Zsanettet, aki az iskola pályaválasztási tanácsadója is. – Tizenhat év általános iskolai munka után érkeztem ide, és mivel csak jót hallottam a gimnáziumról, izgultam, hogyan fogok teljesíteni, de hamar megtaláltam a hangot a diákokkal – fogalmaz a tanárnő. Mint mondja, motiváló a légkör, minden évfolyamban van egy-két tanuló, akit ér-

| REFORMÁTUS ÉLET |

„Egy messziről érkezőnek az alacsony létszám azt is sugallhatja, hogy nem jó az oktatás, de valójában nagyon kevés magyar család él itt ”– mondja Kiss Beáta. A régióban hatalmas az asszimiláció, ha a gyerekek még magyar általános iskolába járnak is, sokszor szlovák gimnáziumot választanak.

dekelnek a természettudományok, és azok is bátran felkeresik, akik tanácsot szeretnének kérni: – Ez segít, hogy közvetlenebb kapcsolatom legyen velük, örülök, hogy bizalommal fordulnak hozzám a jövőjükkel kapcsolatban. Azt is megtudjuk, hogy Líška Zsanett a beiratkozási program megszervezésében is segít, évente két nyílt napot és toborzóutakat is tartanak. A tanárnő arra is felhívja a figyelmet, hogy sokan azt hiszik, egy kis iskolában a munka is kevesebb, de ez nem így van, ezért nagy szüksége van egymásra a tanároknak. –Nagyon jó a tanári közösség, jó csapat vagyunk, számíthatunk egymásra és a diákok is számíthatnak ránk. Az a legfontosabb küldetésünk, hogy megmaradjunk és gyarapodjunk – vallja.

KERESZTYÉN ÉS MAGYAR A napot az igazgatói irodában fejezzük be, ahol arról érdeklődünk, milyen nehézségekkel kell szembenéznie ennek az összetartó közösségnek a hétköznapokban. – Egy messziről érkezőnek az alacsony létszám azt is sugallhatja, hogy nem jó az oktatás, de valójában nagyon kevés magyar család él itt – kezdi Kiss Beáta. A régióban hatalmas az asszimiláció, ha a gyerekek még magyar általános iskolába járnak is, sokszor szlovák gimnáziumot választanak. Mivel az állami támogatás létszám alapján érkezik, a diákok kis létszáma anyagi gondokat is eredményez – a magyar kormány támogatása ebben nyújt segítséget. – Azt is érdemes megemlíteni, hogy az itt élő magyar fiatalok csak kis közösségeket látnak, hamar elkezdenek vágyakozni nagyobb településekre és magyarabb

vidékekre, ezért a gimnáziumot sokszor már magyarországi iskolákban vagy az ottani református kollégiumokban kezdik – magyarázza az igazgató. – Minden nehézség ellenére számomra az a legnagyobb motiváció, hogy megtartsuk ezt a keresztyén, magyar iskolát. Ez nekem olyan ügy, amely nagy Ü betűvel kezdődik – hangsúlyozza Kiss Beáta. A keresztyén nevelés pedig megjelenik a hitoktatásban, a lelki alkalmakon, istentiszteleteken és a heti áhítaton is. Bár a gimnázium a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházhoz és a lévai református gyülekezethez tartozik, szemlélete ökumenikus: a kis lévai magyar közösség többségében katolikus – így a diákok körülbelül fele is az. – Arra biztatjuk a diákjainkat, hogy vasárnaponként menjenek el saját gyülekezeteikbe, az iskola így szolgálja ezeket a közösségeket, ez az egész pedig a lévai magyarságot – teszi hozzá az igazgató. Az iskola nem szabja feltételként a jelentkezéshez, hogy valaki vallásos legyen, de azt igen, hogy fogadja el és tartsa tiszteletben, hogy ez református intézmény – ám ebből még sohasem volt probléma. – Van, aki ezt elfogadja, végigéli, de felnőttként nem keres református közösséget, és van olyan is, aki a jelentkezéskor még elutasítja a vallást, de hívő keresztyénként érettségizik – idézi fel Kiss Beáta, és azt is elmondja: nincsen szükség drasztikus nevelési módszerekre, a diákok rendes, jó gyerekek, akik támogatják egymást. – Attól függetlenül, hogy milyen hitélettel érkeznek ide a tanulók, a Lélek jelen van az iskolában, ezt mindennap tapasztaljuk – vallja az igazgató. – Mi is hozzátesszük, amit tudunk, de biztos vagyok benne, hogy ez a gimnázium azért áll még, mert Istennek terve van velünk.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ

2019. február 10.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

„Alapvető” a hiba? Az alapvető melléknév használata akkor pontos, ha jelentése ez: ’valami alapjának tekintett’. Annak van alapvető munkássága, aki lerakja valaminek az alapjait. Így beszélhetünk például Kálvin alapvető gondolatairól, hittételeiről, a rákkutatók alapvető felfedezéseiről. Korábban emlegettük már a lap hasábjain ezt a német mintájú szót, méghozzá az elcsépelt, szürke divatszavak között. Nem véletlenül! Ma nyakra-főre alkalmazzák, az idézett, értéket jelző értelemtől jócskán eltérve, semleges fogalmakkal összefüggésben: „alap­vető különbség a kutyák és macskák közt”; „vannak olyan alapvető interjúkérdések, melyek közül néhányba bármelyik interjún belefuthatunk”; „a számla, nyugta kibocsátásának alapvető szabályai”. E helyett az idegenszerű melléknév helyett jól alkalmazhatók a magyarosabbak: lényegi, lényegbevágó különbség; sarkalatos kérdések; elemi, lényeges szabályai. További szinonimák: lényegbeli, középponti, jelentős, jelentőségteljes, kulcsfontosságú, meghatározó stb. Újabban hátrányos, visszahúzó, kellemetlen (jelentésű) fogalmakkal is társul ez a divatszó, jelentéstaszítást, képzavart idézve elő: „alapvető negatívum lehet az elhízás is”; „az alapvető hiba az emberek tudatlansága”; „alapvető hiba, ha azt gondoljuk, hogy baleset mindig csak másokkal történhet, de velünk soha”; „az egyik alapvető hiba, amit sokan elkövetnek, hogy forró vízzel mosnak hajat”; „a lakosság számára alapvető probléma a rendelkezésre álló sportinfrastruktúra hiányos volta”; „nincs alapvető probléma az autónkkal”; „a dicséretes törekvést néhány alapvető tévedés árnyékolja”. E közlésekben szó sincs semmiféle „alapvetés”-ről, annál inkább az egészségre káros elhízásról (tudniillik a negatívum szó is cserélhető!), öreg hibáról, súlyos hibáról, szarvashibáról, aggasztó problémáról, veszélyes problémáról, vaskos tévedésről. Az említett szabatos használatot kivéve, hangsúlyos (nem pedig „alapvető”) feladatunk tehát e szavak rokon értelmű megfelelőivel élni.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. február 10.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A fősorokban a Példabeszédek könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (Z, N, A, E, E). 13. Felszíni karsztforma. 14. Afrikai ország. 15. Állatot ellát. 16. Sertéslak. 17. Nóta. 19. Földbe rejtő. 21. Ukrán gépkocsijelzés. 22. A zenei alaphangsor 6., 2. és 8. hangja. 24. Rossz karalábé jelzője. 26. Habzásban van! 27. Mennyei. 28. Elrendez. 31. Ördögfióka Vörösmarty Csongor és Tündéjében. 33. Kergethet. 35. Kettőzve: afrikai dob. 37. Ókori indoiráni nép tagja. 38. Flamand kisváros Antwerpen tartományban (NIEL). 39. Megszólítási forma. 41. Hektoliter, röv. 42. Összevissza tör! 43. Zúzódást állott vizes kötéssel lát el. 44. Német ifjúsági író (Karl). 45. Súlyarány, röv. 46. Kisebb állat lefejtett szőrös bőre. 47. Színültig. 48. Noé veszte. 49. Protaktínium és ittrium vegyjele. 50. Magyar alapítású férfi szerzetesrend. 51. Eke elé fogott ló régies szóval. 54. Aszújelző. 56. Segély páratlan betűi. 57. Fohász. 59. Mázsál. 60. Temérdek. 62. Zigány Árpád. 63. Menekülő. 65. Növényi szaporítószerv. 67. Fedő egynemű betűi. 69. Mózes testvére. 71. Korpusz. 73. Lengyel származású amerikai színésznő (Pola). Függőleges: 1. Lamartine költeménye. 2. Kevert szín. 3. Intézőbizottság. 4. Pest megyei város a Duna mellett. 5. Palesztin politikus (Jasszer). 6. A váltóáram angol rövidítése. 7. Kálium és szelén vegyjele. 8. Ünnepi műsor. 9. Kissé távolabb. 10. Csonthéjas gyümölcs. 11. Oda-vissza: motorfajta. 12. Dán férfinév, jelentése: társ. 18. Magas testhőmérséklet. 20. Kukába kerül. 22. Az idézet második sora (B, Ö, N, A, L). 23. Sűrű cserjés terület. 25. Téli sportra alkalmas lejtő. 27. Város Budapest határában. 29. Vissza: a felsőfok egyik jele. 30. Szervezeti egység. 32. Keskeny nyílás. 34. Az utolsó magyar királyné. 36. Csengőgombot működésbe hoz. 39. Halotti lakoma. 40. ZAA. 41. Világos, színes fénygyűrű a nap vagy a hold körül. 43. Európai főváros. 44. Kossuth- és Liszt-díjas bariton operaénekes (György). 46. Egykori portugál gyarmat Indiában. 47. Vidék. 48. Biblia egynemű betűi. 50. Brazil tagállam és folyó. 52. Gárdonyi Géza szülőfaluja. 53. Cremonai hegedűkészítő család. 55. Hírszerző. 58. … Baldwin, Golden Globe-díjas amerikai színész. 61. … Haza, izraeli énekesnő. 63. Londoni tinta! 64. Sós betűi keverve. 66. Németország sportjele. 68. Sorszámnévképző. 70. Lomé egynemű betűi. 72. Tantál vegyjele. 74. Gábor Dénes. Helyesbítés: Múlt heti lapszámunkban hibás rejtvényhálót jelentettünk meg, amiért olvasóink szíves elnézését kérjük.

| GYERMEKEKNEK |

Pásztorok és nyájak ellésnél, a kicsinyek születésénél is. Izráelben kevés az ivóvíz, ezért nagyon fontos volt, hogy tiszta vizű forráshoz vagy kúthoz vezesse a nyájat. A 23. zsoltár, amelyet Dávid énekének tartunk, gyönyörűen összefoglalja a pásztor feladatait: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.

A zsidó pásztor a nyája előtt ment: felmérte a terepet, nincsenek-e szakadékok, veszélyes helyek az útjukban.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Hétvégén kirándulni voltunk, és útközben láttunk birkákat is, egyedül kószáltak a mezőn. Miért nem vigyázott rájuk senki? Azért, mert biztonságos területen legelésztek, amelyet villanypásztor felügyel. A villanypásztor valójában azt jelenti, hogy a kerítésbe gyenge áramot vezetnek, amely egy kicsit megcsípi a bárányt, ha az hozzáér, így nem tud elmenni a kijelölt területről. A bibliai időkben nem villany-, hanem hús-vér pásztorok őrizték a nyájat. Sokszor maga a tulajdonos, vagyis a gazda és a fiai. Dávid is őrizte apja birkanyáját, Saul pedig a család szamarai után indult el. József bátyjai, Jákób fiai is mind pásztorok voltak. Ha nem volt a családban fiú, akkor a lányok is pásztorkodhattak, mint Ráhel, Jákób későbbi felesége. Legtöbbször azonban pénzen fogadtak fel pásztorokat, akik nem mindig viselték szívükön az állatok sorsát. Ábrahámról mindenesetre tudjuk, hogy háromszáztizennyolc legénye volt. Ők nemcsak pásztorkodtak, hanem szükség esetén harcba is indultak a gazdájukkal. Milyen dolga volt még a pásztornak? Sokféle. Ő választotta ki a legelőt, amely biztonságos a legeltetésre. A zsidó pásztor a nyája előtt ment: felmérte a terepet, nincsenek-e szakadékok, veszélyes helyek az útjukban. Ügyelt rá, hogy lehetőleg ne legyen mérgező növény a legelőn. Ha ilyet talált, kitépte. Viszont ha gyógynövényre lelt, azt összegyűjtötte, mert akkoriban nem volt sem állatorvos, sem állatkórház, hanem a pásztorok maguk gyógyították az állataikat is. Ha kellett, segített az

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Hú, ez tényleg szép. De ez a vessző meg bot kicsit félelmetes. Ugye nem bántotta a pásztor a barikat? Nem, dehogy. A vessző és a bot nem azért kellett, hogy bántsa, hanem azért, hogy megvédje őket: a bot az ellenségek ellen, a vessző pedig azért, mert annak a segítségével tartotta számon az állatokat. Amikor este bementek az akolba, a pásztor keresztbe tette a botját az ajtó előtt, és juhai egyesével ugráltak át fölötte. Így könnyen meg tudta őket számolni, és csakúgy, mint a magyar juhászok, egy vesszőre rótta fel, hogy hány állat van a nyájában. Milyen állatokra vigyáztak a pásztorok? Csak juhokra? Leginkább juhokra és kecskékre. Volt úgy, hogy együtt tartották őket, néha azonban különválogatták a kecskéket a juhoktól. Erre utal Jézus az utolsó ítéletről szóló példázatban, hogy akkor a jókat és a gonoszokat ugyanúgy szétválogatja majd a jó pásztor, mint ahogy szétválasztják a mezőn a juhokat a kecskéktől. A marhákat is nyájakban tartották, és a szamarak, tevék is együtt legeltek a nyájakkal. Pásztorok vigyáztak rájuk, és nem volt külön nevük, mint nálunk a juhász vagy gulyás. A bibliai pásztor tehát mindenféle olyan állat őrzéséhez, gondozásához értett, amely a gondjára volt bízva.  2019. február 10.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

SZOLGÁLAT

Önkéntes Diakóniai Év 2019-ben is Évről évre csaknem nyolcvan fiatal kap lehetőséget arra, hogy az Önkéntes Diakóniai Év keretében tíz-tizenkét hónapot tölthessen el önkéntes szolgálatban hazánkban vagy Európa különböző országaiban. Az önkéntes diakóniai év mint kezdeményezés még a második világháború után indult el Németországban az Adj egy évet az életedből Krisztusnak! jelmondattal. A lehetőségek országonként eltérőek, de többnyire szeretetszolgálati intézményekben, idősekkel és fogyatékkal élőkkel foglalkozhatnak az önkéntesek, vagy szolgálhatnak óvodákban, iskolákban, de Angliában például sokan gyülekezetekben segítenek a gyermek- és ifjúsági programokban. Az önkéntes diakóniai évre tizennyolc és harminc év közötti fiatalok jelentkezhetnek 2019. február 5-ig. A jelentkezési lapok beérkezése után február végén Berekfürdőn ismerkedő hétvégét tartanak, amelyre a külföldi partnerek is eljönnek. Így mindenkivel személyesen találkoznak a szervezők, és a fiatalok is részletesen megismerkednek a lehetőségekkel. A jelentkezési lap letölthető a www.odeprogramiroda.hu oldalról, érdeklődni e-mailen az ode@reformatus.hu, telefonon pedig a 06-1-460-0706-os telefonszámon lehet.  REFORMATUS.HU FELVÉTELI

A Pápai Református Teológiai Akadémia felvételt hirdet a 2019/2020-as tanévre református teológia osztatlan és katekéta– lelkipásztori munkatárs alapképzési szakjaira, állami ösztöndíjas és önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2019. február 28. Az akadémia felvételt hirdet továbbá a református hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szakjára, önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2019. augusztus 16. További információ: www.prta. hu, +36- 89-312-331, +36-30-748-1620. 28 Reformátusok Lapja

2019. február 10.

HÁLAADÁS

Megújult a marosbogáti templom belseje Alapos felújításon esett át a marosbogáti református templom belső tere. A padlózat, a fűtés,az elektromos hálózat és az ablakok kicserélése, a falak újravakolása mellett a karzatot is teljesen újjáépítették, a gyülekezet pedig mindvégig figyelemmel kísérte, közmunkával és anyagiakkal segítette a haladást. A megszépült templomért a február 3-án tartott ünnepi istentiszteleten adtak hálát. A Maros ölelésében meghúzódó falu gyülekezete példás összefogásról és áldozatkészségről tett bizonyságot, hiszen 2018 nyarán kezdték el templomukat rendbe tenni, és máris korszerű, kényelmes, szép hajlékban gyűlhetnek össze Istent dicsérni. A több mint 250 000 lej értékű munkálatok elvégzéséhez a magyar kormány, az Erdélyi Református Egyházkerület és a helyi négyszáz lelkes gyülekezet járult hozzá.  REFORMATUS.RO

A HÉT KÉPE

A száraz kórót a zúzmara Tél Király jogarává nemesíti. De tünékeny csoda ez – az első napsugár kajánul elűzi az udvari pompát, s megint csak a szegényes kórócska mered rád. (Petrőczi Éva: Átváltozás)  FOTÓ: LIPOVSZKY GYÖRGY

| EGYHÁZI ÉLET |

Szlovéniáért imádkozunk márciusban Közel száznegyvenen vettek részt az ökumenikus világimanap előkészítő konferenciáján február 2-án Budapesten. A március első péntekén esedékes világimanap liturgiáját a szlovéniai nemzeti bizottság állította össze. Az eseményen a pünkösdi Hajlék Missziónak és a Ráday utcai kollégium lakóinak is gyűjtöttek felajánlásokat. A konferencia központi témája a vendéglátás volt: nemcsak a szlovén süteményverseny vagy az ebédre kínált szlovén árpaleves és dödölle, hanem a textusként választott igeszakasz miatt is, amelyet az áhítat után kiscsoportos munkában is feldolgoztak B. Pintér Márta evangélikus lelkésznő, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa kebelében működő Női Bizottság elnöke vezetésével. P. Tóthné Szakács Zita a Lk 14,17–24 alapján kiemelte, hogy Jézus először a vendégekhez szól, figyelmeztetve őket: aki mindig mások elé helyezi magát az élet dolgaiban, aki mindig az élen akar lenni, az könnyen az utolsó helyen találhatja magát Isten országában a nagy vacsorán. Jézus a gazdának azt mondja, hogy ne csak a hozzá hasonlókat vendégelje meg, hanem hívja az asztalához a kirekesztetteket, a periférián élőket, azokat, akik nem tudják viszonozni a meghívását, és Isten ezért bőven megjutalmazza majd. – Vigyázzunk, itt nem a mi bőséges asztalunkról van szó, hanem Isten a meghívó, mi pedig a szolgák – figyelmeztetett a nagy vacsora példázata kapcsán az igehirdető, aki szerint komolyan kell vennünk az emberek megszólítását és a saját részvételünket is a mennyei vacsorán, amelyre a keresztelőnkkor kaptunk meghívást. – Mi Isten missziójában veszünk részt: azt kell elmondanunk, hogy „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” – zárta gondolatait az igehirdető. P. Tóthné Szakács Zita hangsúlyozta: a Magyarországi Világimanapi Munkacsoportnak köszönhetően évről évre egyre színesebb és színvonalasabb az előkészítő konferencia. Dajka-Szederkényi Kornélia koordinátor a német szervezők meghívására részt vett a múlt nyári szlovéniai előkészítő konferencián és koordinálta a magyarországi alkalom előkészítését. Gaál Izabella és Nikodém Noémi elkészítették a liturgia fordítását, Wieland Éva készítette a receptválogatást, Benkő Katalin végezte a kiadványok sajtó

alá rendezését, P. Tóthné Szakács Zita megszervezte a füzetek eljuttatását az esperesi hivatalokba, ahonnan a gyülekezetek megkapják azokat az világimanapi könyvjelzőkkel és plakátokkal együtt. Jakus Szilvia elkészítette a liturgia hátteréül szolgáló országismertető kisfilmet. Csatári Bíborka, a budai református gyülekezet lelkésznője és Nikodém Noémi az énekek fordításában, Bíborka zenekara azok hangszerelésében és tanításában segítette a közösséget, Fördős Kata, a budai gyülekezet mis�sziói gondnoka az önkéntes fiatalok munkáját koordinálta, majd pedig a gyermekliturgiát ismertette a konferencián. Az idei alkalom egyik különlegességeként nemcsak a liturgiás füzetet, hanem a receptgyűjteményt is nyomtatott formában vehették kézbe a konferencia résztvevői. Az idei év világimanapi adományaival, valamint a konferencia száztizenkilencezer forintnyi perselypénzével a pünkösdi Hajlék Misszió munkáját támogatják a szervezők. A missziót Pataky Albert pünkösdi egyházelnök mutatta be, aki maga is rendszeresen szolgál a hajléktalanok között. Mint mondta, bárki válhat hajléktalanná: ha az élet nehézségeit nem tudjuk megoldani, akkor hamar elindulhat az életünk a lejtőn. Csak Istenbe vetett hitünkkel lehetünk úrrá a körülményeken. Hege Anna megindító, személyes élményeit osztotta meg a jelenlévőkkelazokból az időkből, amikor teológus hallgatóként szolgált a hajléktalanok között. A konferencián a Ráday utcai kollégiumnak is gyűjtöttek, Salyámossy Éva keresztyén írónő hozott a könyveiből, amelyek árát a kollégisták megsegítésére ajánlotta. Összesen száznegyvenkilencezer forint gyűlt össze. Az igetanulmányok, a liturgiás füzet, az országismertető film és vetíthető anyagok, a gyermekliturgia, az énekek és a jellegzetes szlovén receptek letölthetők a világimanap honlapjáról, a vilagimanap.hu oldalról.  REFORMÁTUSOK LAPJA, FOTÓ: VARGOSZ GÁBOR

2019. február 10.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Csordás Kornélt, a pákozdi református gyülekezet gondnokát kérdeztük.

Csordás Kornél Pákozdon él feleségével, Csillával és négy gyermekükkel. Ifjúsági vezetőből lett a gyülekezet legfiatalabb presbitere, majd később gondnoka. Célkitűzése immár húsz éve, hogy hatékony eszköz lehessen Isten kezében.

1

1. Mikor került szorosabb kapcsolatba Istennel és az egyházzal? 1997-ben, amikor Kardos Péter tiszteletes úr egy színházi előadásra amatőr színészeket keresett. Engem is hívott, és igent mondtam. A próbákon mindig szó volt Istenről, az Igéről, a hitről és az egyházról is. A hallottakat elraktároztam magamban, de akkor még nem érdekelt az egész, mert elsősorban a társaság miatt jártam oda. Néhány színdarab után, már ifjúsági csoportként elmentünk egy evangélizációra Zámolyra, ahol ezeket az információkat a lelkipásztor összefoglalta és újrarendszerezte. Kirakott egy képet, amelyből megértettem az evangélium lényegét. Valójában azon az alkalmon kerültem kapcsolatba Jézus Krisztussal. Akkor adtam át neki az életemet, és azóta igyekszem az ő házában élni.

2

2. Készült arra, hogy tisztséget vállal a pákozdi gyülekezetben? Tudatosan nem készültem. Isten kegyelméből a színitársulatból végül átadott életű, elkötelezett fiatalokból álló ifjúsági csoport kovácsolódott össze, ahol már igény támadt arra, hogy beszélgessünk Jézusról, az Isten Igéjéről, a hitünkről, a minket érintő lelki kérdésekről. A Szentlélek tanított minket. Nagyon sokat tanultam a kapcsolatról Jézussal, a keresztény értékrendről, gondolkodásmódról, az életről, hitről, házasságról. Csodálatos közösség volt, ahol a lelkészen kívül mi is tartottunk ifjúsági alkalmakat. Később ebben a csoportban kimondva vagy kimondatlanul ifjúsági vezető lettem, majd 2000-ben a gyülekezet presbiterré választott. 30 Reformátusok Lapja

2019. február 10.

Meglepett a felkérés, de végül igent mondtam. Egy ciklust töltöttem el presbiterként, 2006-óta pedig gondnokként szolgálok a gyülekezetben.

3

3. Milyen célokat tűzött ki maga elé a megválasztáskor? Hiszek abban, hogy a lelkész mellett a presbiterek, és így a gondnok is, nemcsak a gyülekezet anyagi javai felett sáfárkodnak, hanem elsősorban a gyülekezet lelki életével. Engem jobban érdekelt, hogy a lelki javak gyarapodjanak, a célom az volt és most is az, hogy a gyülekezet lélekben és létszámban fejlődjön. Legyenek olyan alkalmak, amelyekkel elérjük az embereket még ebben a keszekusza értékrendet kínáló világban is, amelyeken közvetíteni tudjuk Jézus Krisztus szeretetét és mindazt, amit mi kaptunk Istentől. Teremtsünk lehetőséget arra, hogy átadhassák életüket az Úrnak és Isten gyermekeivé válhassanak.

4

4. Tudja kamatoztatni a polgári hivatását a gyülekezet gondnokaként? Építőmérnök a szakmám, projektvezetőként dolgozom egy építőipari vállalatnál. Azokat a szakmai és vezetői ismereteket, amelyeket megszereztem, nagyon jól lehet hasznosítani a gyülekezetben is. Számos programot szerveztem már a közösségünkben, és túl vagyunk jó néhány építési feladaton is. Ezekben a gyülekezetünk rendszeresen gyakorolja az összefogást. Közösen végezzük el és építjük fel, amit lehet. Ebben sok áldás van, hiszen a közösség sokat épül ilyen alkalmakon is.

5

5. Erre az évre milyen feladatai vannak a pákozdi gyülekezetnek, presbitériumnak? A legfontosabb feladatunk, hogy a gyülekezet tudjon lélekben fejlődni. Ez minden évben a missziónk, ezért kell munkálkodnunk alkalmas és alkalmatlan időben. Nemrég elindult a második házaskör, amelyet párbeszélgető körnek nevez a gyülekezet. Ez új kezdeményezés, és jó lenne, ha létszámban és lélekben is meg tudna erősödni. Emellett még idén be kell fejeznünk a templomfelújítást, és fel kell használnunk a gyülekezeti házra kapott támogatást is.  HEGEDŰS BENCE

| EGYHÁZI ÉLET |

PÁLYÁZAT

Egykép – fotópályázati felhívás A Tiszántúli Református Egyházkerület Milyennek látod a református egyházat? címmel fotópályázatot hirdet, amelynek célja, hogy megtalálják a Magyar Református Egység Napja (2019. május 18.) kampányfotóját. Készíts fotót a gyülekezetről, ahol élsz, az iskoláról, ahol tanulsz, vagy az intézményről, ahol dolgozol. Mutasd meg, milyennek látod a református egyházat, a hitéletet, a gyülekezet mindennapjait, a templomi, ünnepi pillanatokat. Készíts képeket azokról a református helyszínekről, ahol szívesen fordulsz meg. Örökítsd meg a pillanatokat, amelyek leginkább kifejezik számodra a közösséget Istennel és a testvéreiddel. Fedezd fel, mutasd meg, meséld el, hogy neked mit jelent a hit – akár absztrakt módon is. Pályázhatnak amatőr és profi fotósok egyaránt, korhatárra tekintet nélkül. A pályázat benyújtási határideje: március 1. A pályázat nyertesei pénzjutalomban részesülnek, az első helyezett 50 000 forintot, a második helyezett 30 000 forintot, a harmadik helyezett 20 000 forintot kap. A közönségszavazatok alapján egy különdíjat is kiosztanak, amelynek összege: 30 000 forint. A pályázat Facebook-eseménye: Egykép – fotópályázat. Bővebb információ a ttresajto@ reformatus.hu és az egysegnap19@gmail.com címeken kérhető. ESEMÉNYEK

Február 10. Budapest | Nagy László Adrián orgonaművész ad hangversenyt vasárnap 17 órakor a Kálvin téri református templomban (IX. Kálvin tér 7.), ahol D. Buxtehude, J. G. Walther, J. S. Bach, G. Böhm és J. P. Sweelinck műveiből hangzik el válogatás. Fuvolán közreműködik Nagy Bernadett. Az orgonahangverseny után 18 órakor istentisztelet lesz, amelyen Igét hirdet Kun András Nándor lelkész. Február 10. Budapest | Ady Endre halálának századik évfordulója alkalmából irodalmi délutánt tartanak a pestújhelyi gyülekezet templomában (XV. Sztárai Mihály tér 3.) vasárnap 16 órakor. A költő műveiből Torma Mária Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó ad elő. Február 12. Budapest | Nyugdíjas lelkészek bibliaórájára hívják a nyugalmazott lelkészeket és lelkészözvegyeket kedden 11 órára a Kálvin téri gyülekezet (IX. Kálvin tér 7.) udvarán lévő épület I. emeleti termébe. Az áhítat és az előadás – amelynek témája: Küldetés, ahogyan Jézus látta – szolgálatát Magyarné Balogh Erzsébet lelkész, a Református Missziói Központ igazgatója végzi. Február 18. Budapest | Bálint, nevezetben ki voltál Balassa! címmel a Tabulatúra Régizene Klub közreműködésével Balassi Bálintról szóló megemlékezésre hívják az érdeklődőket hétfőn 19 órára a budai református gyülekezet nagytermébe (I. Szilágyi Dezső tér 3.). Február 23. Budapest | A Budai Református Egyházközség jótékonysági bálját tartják szombaton 18.30-tól a Budavári Önkormányzat (I. Kapisztrán tér 1.) termében. Díszvendég: Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc- és Kazinczy-díjas énekes, előadóművész, tanár, érdemes művész. A Budabál vendégei és támogatottjai a felvidéki Oroszka község templomépítő gyülekezetének tagjai és a környező református gyülekezetek, a bál bevételét az oroszkai templom építésének támogatására fordítják. Adományjegyek ára: 5000 Ft (amely a meleg vacsorát is tartalmazza) és 3000 Ft (támogatói jegy, vacsora nélkül). További információk a www.gyulekezet.hu honlapon olvashatók, vagy a misszio@gyulekezet.hu címen kérhetők.

SZOLGÁLAT

Fekete Károly püspök látogatása Indiában Január 29-én az indiai Dharwadba érkezett Fekete Károly tiszántúli püspök és a Tiszántúli Református Egyházkerület küldöttsége, amelynek tagja még Vad Zsigmond esperes, Iszlai Endre debrecen-nagysándortelepi lelkipásztor és Gonda László ökumenikus referens is. A küldöttség a Dél-Indiai Egyház Észak-Karnatakai Egyházkerületének invitálására tesz hivatalos látogatást az ázsiai országban, Ravikumar Niranjan püspök meghívására. A magyar delegáció tagjai az út során megismerkednek indiai testvéregyházunk életével, misszióival, és Igét is hirdetnek a gyülekezetekben. PÁLYÁZAT

A Bagaméri Református Egyházközség mint fenntartó pályázatot hirdet a Bagaméri Református Szeretetotthon intézményvezetői munkakörére. A munkaviszony határozatlan időtartamú, a munkavégzés helye: 4286 Bagamér, Bocskai u. 10–15. Az illetményre vonatkozóan az 1992. évi XXXIII. törvényben, illetve a 257/2000.(XII.26.) számú kormányrendeletben foglaltak az irányadók. Pályázati feltételek: az 1/2000.(1.7.) SzCsM rendelet 6. §. és 3. melléklet szerinti szakképzettség, illetve szakképesítés, büntetlen előélet, magyar állampolgárság, legalább öt év szakmai gyakorlat. Jelentkezési határidő: február 10. További információ: +36-30-516-9054; bagamer@reformatus.hu. ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium teljes munkaidős református vallástanárt keres. Önéletrajzot, a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri.vac@ reformatus.hu címre várják. ÁLLÁS

A Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziuma és a Kiskunhalasi Református Egyházközség főállású vallástanárt keres. A pedagógus-bértábla szerinti juttatáson felül lakhatási támogatást és kedvezményes ebédet biztosítanak. A munkába állás 2019 februárjától folyamatosan bármikor lehetséges, de legkésőbb augusztus közepe. További információért a gimnázium igazgatóságát (06-77-421-215) vagy a lelkipásztori hivatalt (06-77-421-123) kereshetik. 2019. január 6.

Reformátusok Lapja 31