Reformátusok Lapja 2021/31. szám by Reformátusok Lapja

LXV. ÉVFOLYAM,

31. SZÁM,

2021. AUGUSZTUS 1.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

A tisztelet a kulcs 9 771419 856007

SZÉKELY ÁRPÁD EMBERRÉ NEVELÉSRŐL ÉS A NEMZETEK EGYÜTTÉLÉSÉNEK TITKÁRÓL

21031

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Elfogyott-e hát, Uram, a bűntől megijedt és félő embernek segedelme? A segítségkérőnek nem adatik-e kegyes válasz, és a régen kiáltó nem hallgattatik-e meg? És a segítségedből való jó szándék vajon nem segíttetik-e meg tőled, Uram, és a megtérésre te általad adott jó igyekezet, ki te munkád, félbe hagyattatik-e, meg nem-e erősíttetik-e, nem vitetik-e véghez a te erődből?  ECSEDI BÁTHORI ISTVÁN (1555–1605)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kiss Gábor

REFORMÁTUS SZEMMEL • 6. Istennel semmi sem lehetetlen | Illényi Éva gon-

dolatai

AKTUÁLIS • 9. Készül az új Ráday-kollégium | Megnéztük, hol tart a Dunamelléki Református Egyházkerület központjának építkezése REFORMÁTUS ÉLET • 16. Gyógyít és nyugtat a református termálfürdő | Hogyan lesz a forró vízből felújított templom? Hegyközszentmiklóson jártunk REFORMÁTUS ÉLET • 19. Ünnepeltek a bukaresti reformátusok | A Calvineum Református Egyházközség kétszáz éves múltjára emlékezett INTERJÚ • 22. Házhoz megy az előadás | Kis Domonkos Márkkal, a Déryné Program igazgatójával beszélgettünk PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Sárosi Dánielt, a debreceni Kistemplom orgonistáját

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

VIII. 1. VASÁRNAP

VIII. 2. HÉTFŐ

VIII. 3. KEDD

VIII. 4. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(7) „…magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével.” (Mk 6,7–13) Jézus magához hívja tanítványait (7). Akiket Jézus kiválasztott, életük egy pontján megszólítja, elhívja az Úr. Jézus tanítványai kiválasztottak és elhívottak. Mi Jézus Krisztus közelében vagyunk, nála, benne vagyunk, az ő megváltó szeretetében. Jézus ezzel az üdvözítő védelemmel, üdvbizonyossággal küldi szolgálatba kiválasztott és elhívott tanítványait (7). Az elhívás küldetés. A tanítvány által maga Jézus Krisztus hat, cselekszik, Isten országának erejével. Ez az erő Isten cselekvése, amely által Isten hatalma érvényesül a tisztátalan lelkek felett (7). Nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben! (1Kor 4,20) Nem test és lélek ellen harcolunk (Ef 6,12), hanem a gonosz és serege ellen. Nem emberek ellen küzdünk, hanem a gonosz feletti krisztusi győzelem lesz látható szolgálatunkban. A küldetés közösségi ügy, a gyülekezet, az egyház ügye. Ezért küldi ki Jézus kettesével a tanítványokat (7). Ez a párosítás valójában azt jelenti, hogy ahol ketten elindulnak az Úr nevében, ott ő velük van (Mt 18,20), és megáldja küldetésüket, így már nem is ketten vannak, hanem hárman. Ez a párosítás a tanúskodás hitelességét is jelentette. 1Kir 17  105. zsoltár (20) „…Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember…” (Mk 6,14–29) Heródes Antipász elbizakodott kisfejedelem volt, visszaélt hatalmával, Keresztelő János gyilkosává lett. Sokat képzelt magáról, miközben mások által vezetett, a gonosz által legyőzött ember volt. Mindennel visszaélt ott, ahová az Isten állította. Pedig megkapta a lehetőséget, hogy elgondolkodjon élete csődjén, és belátva bűneit mássá legyen. Hallgatta Keresztelő János tanítását, és börtönbe vetette – szeretője hatására –, mert Keresztelő János prófétai bátorsággal figyelmeztette őket bűnös viszonyukra (18). Heródesnek jelzett a lelkiismerete, ezzel az Úr intése és hívása hangzott, mert félt Jánostól, akit igaz, szent embernek tartott, és rendszeresen járt hozzá a börtönbe. Heródes ilyenkor elbizonytalanodott. Ez a megtérésre való hívás hangja volt. A megtartó, isteni kegyelem keres bennünket, amikor elbizonytalanodunk (20). Heródes mégis maradt a hatalom, a mindent felforgató szerelem igézetében (21–28). Mi magunk is mindig hárítunk – az egyházban is –, folyton a másikra mutogatunk: „Nem mi, hanem ő...” A rendet, a törvény betartását elvárjuk mástól, de önmagunkat részrehajlóan ítéljük meg. Hol marad az életünkből a bűnvallás, az alázatos önvizsgálat, a megtérés és a megszentelődés? Még tart a kegyelmi idő! 1Kir 18,1–19  277. dicséret (41) „…megáldotta és megtörte a kenyereket…” (Mk 6,30–44) Fáradtságunkban az Úr közelében nyugodhatunk meg. Amikor olyan sűrű az életünk, hogy még enni sincs időnk, Jézus figyelmeztet: pihenjünk meg, az ő közelében, egy „lakatlan helyen” (30–32). A sokaság között élve a mindennapjainkat az Úr megszán minket, mert olyanok vagyunk, mint a pásztor nélkül való juhok. Ne tévesszen meg bennünket a nagy sokaság, amely Jézus közelébe igyekszik. Jézus először tanítani kezdi őket, mert az ő Igéje az, amelyben megszólal Isten minket megszánó szeretete. Jézus az örök élet beszédével tanít, miközben földi szükségeinket is látja. És azt is: tehetetlenek vagyunk önmagunkban, egymás figyelmes megsegítésében (35–37). Mégis úgy ad, hogy felhasználja azt a keveset, ami nekünk van, így tart jól ötezer embert. Adjuk oda kevéske kis életünket az Úrnak, és ő megáldja, megsokasítja azt, hogy áldássá legyünk sokak számára. Jézus Krisztus meghalt érettünk, és feltámadott, legyőzve a halált. Ő az élet kenyere, aki az örök életre táplál. Az örök élet ajándéka az, amely minden földi szükséget gyógyít (41). 1Kir 18,20–46  47. zsoltár (52) „…és a szívük kemény maradt.” (Mk 6,45–56) A keményszívű ember hitetlen marad, nem látja meg Jézusban azt a szerető Urat, aki a viharzó tengeren is értünk jön, szavával biztat és megment (52). A szív az egész embert jelenti. A mi életünk lemetszett ág az Úr nélkül, és amíg távol vagyunk az Úrtól, életünk merev és hajlíthatatlan élet. Élő hit nélkül az egyházi és kegyes ember is ilyen kemény. Persze hamar érkezhet a sötét, az ellenszél, a megrettenés, amely látomásokat lát ott is, ahol az Úr van jelen. Ilyenkor kiderül, milyen törékeny a legkeményebb élet is az Úr nélkül (47–49). Mi marad nekünk, levágott ágként? Egy darabig még úgy látszik, mintha élnénk, de egyre kérgesebbek és törékenyebbek leszünk. A logikus gondolkodásra alapozunk, és egyre kevesebb jut a lágy bizalomra. Az Úr kegyelme által a kemény ember értelme, szíve megnyílik, hogy meghallja az Úr biztató szavát, meglássa üdvözítő közösségét, és merjen az értelmén túl is élni, meglágyulni, mások

Reformátusok Lapja 2021. augusztus 1.

| AZ IGE MELLETT |

iránt is. A legnagyobb csoda már a miénk: Jézus feltámadott! Az Úr közelsége, megszólító, biztató szava megnyugvást ad a rettenet idején is. Ő beszáll hozzánk, életünk hajójába, és közösséget vállal velünk (50–51). 1Kir 19,1–8  207. dicséret (9) „Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát.” (Mk 7,1–23) Jézus arra utal: úgy tartjuk meg az Isten parancsolatát, ahogy azt mi magunk értelmezzük, abból egyre erősebb hagyomány lesz, amely az ember akaratát, gondolatát jeleníti meg, és egyre távolabb kerül Isten valóságos akaratától, noha ezt az emberi akaratot Isten akaratának nevezzük (13). Isten akaratáról szól a mi Urunk egy példázattal (10–12): Isten akarata mindenkor az Isten megváltó szeretetéből következő szeretet, amellyel az ember szereti Urát és embertársát (14–23). Jézus rámutat: nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a világból eléri, hanem ami belül mozgatja őt, és amit a külső hagyományokkal próbál leplezni, mintegy Isten akaratára hivatkozva (1–9). Erre mutat rá Jézus: félretesszük az Isten parancsolatát, betartva minden külső rendet, mindig a másikat hibáztatva. Jézus Isten népét figyelmezteti. Mindez nekünk szól! Szépen tesszük félre az Isten parancsolatait. Képmutató módon vagyunk engedetlenek. Az elődök örökségének gyönyörű kincseit meg kell becsülni. Nem tagadhatjuk meg azokat, akik hitvalló módon előttünk jártak, akik által kultúránk létrejött. De mindig figyelnünk kell arra: a keretek mennyei tartalma jelen van-e a hitünkben, életünkben. Keresztyénségünk éltető szívdobogása a feltámadott Jézus Krisztus, a kegyelemből kapott üdvösség, és ez által az ő szeretetparancsának mint egyetlen akaratának munkálása, már itt, e földi világban. 1Kir 19,9–21  512. dicséret (24) „…elment Tírusz vidékére.” (Mk 7,24–30) Jézus elment Tírusz vidékére. Az ottaniak gazdagok voltak, kiművelt hellén kultúrájuk volt, és lenézték a zsidókat. Válaszként a zsidók vallási értelemben nézték le a tírusziakat mint pogányokat, a gonosz megtestesítőit (Ez 28). Mennyi ellenségeskedés terheli az életünket: mindenki visszavonul a saját határai közé, és gyűlölettel lövöldöz a másikra. Jézus azonban átlépte a határt, nemcsak a földrajzit, hanem az ellenségeskedés határát is azzal, hogy meglátogatta az ott lakókat (24). Meggyógyította egy ottani pogány asszony leányát. Kitárta a „zárt körű rendezvény termének ajtaját”, ahol csak a zsidókból lett keresztyéneknek terítettek asztalt. Jézus átlépte a maga vallásának, rituális szabályainak, tanításának határait, hogy irgalmas szeretetet gyakoroljon. Nem tagadta meg örökségét, népét, vallását, hanem túllépett azon egy helyzetben, hogy az élő Istenbe vetett hit lényegét mutassa meg: a segítő szeretetet, amely megváltó szeretetté lett. Ma is fontos: ilyen helyzetben a magunkéhoz ragaszkodjunk, vagy irgalmasan cselekedjünk? Jézus eldöntötte a kérdést (29–30). 1Kir 20,1–22  256. dicséret (36) „…ezt senkinek se mondják el…” (Mk 7,31–37) Jézus megérintette a süketnéma embert. Érintése hirdeti, Isten gyógyító és megváltó érintése mindenkié. S nem csak gyógyító céllal történt, a szeretet és a közösség kifejezését is jelentette (31–33). Jézus több egy orvosnál. Imádkozott a süketnéma beteg felett, megnyitotta a beteg életét. Minden betegség életünk zártságából fakad, megoldatlanságából, lebénít. Megnyílni Isten előtt, ez a gyógyulás, ezután megnyílunk mások iránt is. Megnyílni az Úr előtt kell, hallani és érteni az Igéjét. Az emberek iránt azért kell ez a nyitottság, hogy Urunk örömhírét hirdessem, nem hogy magamról beszéljek. Aki nyitott Isten iránt, nyitott másokra. Jézus megtiltotta a gyógyult embernek, hogy híresztelje azt, ami vele történt, de senki nem tudta magában tartani a csodát. A hagyományos magyarázat szerint erre a messiási titokra azért volt szükség, mert Jézus személyének titka nem a csodákban tárul fel igazán, hanem a golgotai kereszten és az húsvéti üres sírnál. Ő nem csodadoktor, hanem Isten Fia, Megváltó. Majd utána lehet őt hirdetni igazán. Ma is csak akkor lehet az Urat hirdetni, ha elkészíti arra a helyet, időt. Amikor nem az Úr parancsolja, hogy szóljunk, unalmas fecsegőkké leszünk, vagy életveszélyessé is lehet a beszédünk. 1Kir 20,23–43  20. zsoltár

VIII. 5. CSÜTÖRTÖK

VIII. 6. PÉNTEK

VIII. 7. SZOMBAT

2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

Az aranyérmes Szilágyi Áron a dobogó legfelső fokán

Mégis, milyen szerepe lehet a hitnek a sportban? A Bibliában megtalálható kifejezések, mint például a tűrés, a szenvedés, a kitartás éppúgy vonatkoznak azokra az emberekre, akik valamilyen cél eléréséért küzdenek a sport területén. Hogy ki mennyire sikeres a sportban, azt nemcsak a tehetsége, de a hit mértéke is meghatározhatja. A hit aktivizálja az emberi testet, a terhelhetőséget és a tehetséget is. Az élsportolókat az egyházi elöljárókhoz hasonlíthatjuk, akiket Isten arra hívott el, hogy ne csak egyéni, hanem közösségi szinten is győzelemre vigyék Isten evangéliumát a hit által. A szurkoló és a sportoló versenyhelyzetben nagyon egymásra tud hangolódni. Mivel a sport játék is, a versenyző feloldódik benne, a szurkoló pedig az izgalmak pillanatában beleéli magát a sportoló helyzetébe. A versenyek idején sok megkapó emberi jelenetnek is tanúi lehetünk. A megcsillanó öröm, a humor, a könnyek, a képességek kiteljesítésének látványa magával tudja ragadni a közönséget. A helyszíni átélés élménye olyan vonzó, hogy hiába a jelen idejű közvetítések, a szurkoló tudja, hogy ott lenni a siker pillanatában egyszeri és megismételhetetlen. A verseny idején nincs fizikai kapcsolat, nincs párbeszéd versenyző és szurkoló között. A szóbeliség egyirányú: a szurkolók hangos buzdítása a versenyző felé. Talán az sem véletlen, hogy a magyar nyelvben a lelkesítés szavunk is a buzdítás lélekkel való kapcsolatát fejezi ki. Bizonyított, és sokan át is éltük, hogy a buzdítás hatására valami rezonál a testünkben, a lelkünkben. Amikor a szurkolói biztatás összeadódik a versenyző elszántságával, lélekig ható erősítő érzéseket és olyan változásokat idézhet elő, amelyek a sportoló fizikai teljesítményére is kihatnak, és így magát a verseny végkimenetelét is képesek befolyásolni. Egyszer egy sportolótól hallottam, hogy a szurkolás egyfajta engedélyezett teljesítményfokozó, kívülről érkező és befogadott hatás. A szurkolás szinonimájaként a buzdítás is több jelentéssel bír. Hiszen ez a kifejezés azt erősíti a versenyzőben, hogy az előtte álló lehetőség nemcsak elérhető, hanem a szurkolók ezt a teljesítményt el is várják tőle, és hisznek is benne: őszintén bízom benned, meg tudod csinálni, hiszen te vagy a legjobb! Végezetül talán azt is kimondhatjuk, hogy a sportszerűség keresztyén érték. A szurkolás idején mindannyian egyek vagyunk: hívők és hitetlenek. Mélységek és magasságok, nehéz döntések, sikerek, kudarcok, hitből fakadó erők. Ezek a gondolatok, érzések mind ott vannak ma a magyar sportolóinkban is. Zárt kapukkal a nagy közösségi élmény ugyan elmarad, de az Istennel való találkozás talán még hangsúlyosabb és erősebb lehet. És így várhatóan a sikerek sem maradnak el. Együtt üzenjük meg sportolóinknak: Istennel semmi sem lehetetlen! 

I stennel semmi sem lehetetlen A hajráig élt bennünk a magyar továbbjutás reménye a labdarúgó-Európa-bajnokságon. A futballjáték-történelemben első alkalommal voltunk – részben – házigazdái egy egész világ által figyelemmel kísért tornának. A magyar szurkolók lelkesítő energiáit szinte mindenhol irigyelték Európában. Még bennünk él a közös szurkolás dübörgő lüktetése, és máris drukkolhatunk az olimpia résztvevőinek. „Gyere, Egérke, gyere, kicsi lány!” – mindannyiunk fülében ott cseng a mára már legendássá vált mondat, amely harminchárom évvel ezelőtt 1988. szeptember 22-én harsogott Vitray Tamás sportriporter mikrofonjából, amikor is Egerszegi Krisztina, az akkor még csak tizennégy éves „kicsi lány” Szöulban kétszáz méter háton az olimpiai aranyéremért úszott, majd meg is nyerte azt. Az egyik legkiemelkedőbb sportolónk ezzel a legfiatalabb magyar bajnok, valamint egyéni úszó olimpiai bajnok lett. Általában hasonlóképpen szurkolunk mi is az otthoni fotelből, a szurkolói sátrak kivetítői előtt ma is, és sajnos csak a fotelből és csakis a kivetítők előtt, hiszen a XXXII. nyári olimpiai játékok a pandémia miatt zárt kapuk mögött zajlanak Tokióban, százhetvenhat magyar sportoló részvételével. Sok sportpszichológus és -menedzser fogalmazta meg, hogy a nyári játékok üres lelátói a sportolók esélyeit is átírhatják. Vagy mégsem? Ne feledkezzünk meg a lelkierőről és a hitről. Hiszen a küzdeni akarás és az összefogás mind-mind olyan alapfogalmak, amelyek a sportban és a keresztyén életben is ugyanúgy jelen vannak. Sportolók ezrei vannak meggyőződve arról, hogy a fizikai forma mellett a hitnek is szerepe van teljesítményükben. Többségük örömmel beszél arról, hogy a versenyekre mindig visznek magukkal egy imát, egy bibliai idézetet vagy egy zsoltárt. 6

Reformátusok Lapja 2021. augusztus 1.

ILLÉNYI ÉVA, FOTÓ: ILLYÉS TIBOR / MTI

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

LITERÁTY ZOLTÁN

Boldogok, akik békét teremtenek… A szerző érdligeti lelkipásztor, a Károli Gáspár Református Egyetem docense

A 2. világháborút követően az Egyházak Világtanácsa napirenden tartotta az úgynevezett Hirosima-vasárnapot, amely az augusztus 6-i emléknaphoz közelebb eső vasárnapra esett. Időközben, 1967 óta a katolikus egyház január 1-én ünnepli a béke világnapját, míg 1982-től a szekuláris világnapok között is helyet kapott a béke világnapja, mégpedig szeptember 21-én. Így aztán vannak felekezetek és egyháztestek, amelyek január 1-én, vannak, amelyek a szeptember 21., illetve vannak, akik az augusztus 6. előtti vasárnapon ünneplik az úgynevezett „Békevasárnapot”. Egyházunk ez utóbbiak közé tartozik. Hogy mennyire határozza meg gyülekezeteink rendjét és gondolkodását a Békevasárnap, az kérdéses,

„Jézus Krisztus azt üzeni, hogy az őt követő keresztyén emberek, akik maguk is megannyi, a társadalmat szétfeszítő, illetve a társadalmat sújtó hatalmi erők küzdelmének terhe alatt élnek, Krisztussal az életükben váljanak béketeremtővé, ahogy azt maga is tette.” ugyanakkor a Biblia üzenetéhez, Jézus személyéhez és tanításaihoz mi sem áll közelebb, mint a béke, a békéltetés szándéka. Az Ószövetség több helyen is meghirdeti a béke korszakát, amelyet a Messiás eljöveteléhez köt. Ugyanakkor a béke nem csupán a háború szüneteltetését jelenti. A „shalom” szövetségi kategória. Isten és ember szövetségének gyümölcse. Ezt a szövetséget pedig Jézus, a Békesség Fejedelme teszi elérhetővé az ember számára. Ezért röviden nézzük meg, hogy mit is tanít Jézus a békéről, majd pedig Pál apostol Jézus békéltető szolgálatáról! Először is azt, hogy a keresztyén, azaz a krisztusi ember legfőbb jellemzője, hogy békére jut önmagában, és békét teremt önmaga körül is. Azaz Pál szavaival élve, minél inkább „él bennem a Krisztus”, annál inkább vagyok a béketeremtés embere. Van erre egy idegen szó a görög nyelv alapján. A béke szava úgy hangzik görögül: eiréné. Például az Irén, Iréne név is innen ered. Ebből a

szóból képződött aztán a nyugat-európai nyelvek mellett a magyar nyelvben is az „irénikus” melléknév, amelynek jelentése: békéltető. Ha származását tekintve Jézust a kor szokása szerint Názáretinek nevezzük, akkor tanítását, életvitelét és küldetését tekintve nyugodtan nevezhetnénk „irénikus” Jézusnak is. Az „irénikus” Jézust tökéletesen mutatja be számunkra a következő két történet az evangéliumok leírásaiból. Mindkettő az adott, Jézus korabeli és egyben a politika által megosztott társadalomban nyeri el eredeti jelentését. Az első történet az adópénz története. Jézus idejében a zsidó társadalmat már évtizedek óta feszítette a Galileai Júdás által indított zélótamozgalom, amely a római adóbefizetés megtagadására épült fel. Tudni érdemes ugyanis, hogy Augustus áttért a vagyonalapú adóztatásról a birtokalapúra. Ez viszont már nem fért bele a hithű zsidók tóraértelmezésébe, hiszen az ígéret földje az Istené és nem a császáré – így aztán adót sem szedhet be utána. E szellemi-teológiai törésvonal mentén aztán az egész társadalom megoszlott hazafiakra és Rómát kiszolgálókra. De volt egy másik szereplője is ennek a jelenségnek, maga a zsidó vallási elit, amely arra buzdította a zsidó népet, hogy a római adó előtt előbb mindenki rendezze a maga jeruzsálemi, éves, kötelező templomadóját. Ez a vallási elit tudta, hogy ugyan Róma ellen nyíltan nem lázíthat, de a maga vallásos retorikájával a húrt azért a biztonságos kereteken belül igencsak feszítette. Ez a kettős adózás bevett dolognak számított a rómaiak politikájában, ugyanakkor és egyben természetes módon nagyon népszerűtlen volt a nép körében. Amikor Jézustól megkérdezik, hogy szabad-e adót fizetni, akkor a kelepce az, hogy ő hova tartozik: a hazafiak vagy Róma talpnyalói közé? Jézus frappáns válasza arról szól, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené, avagy – a korabeli párbeszéd kontextusa alapján – a templomnak, ami a templomé. Ezzel Jézus azt mondja, hogy aki élezi a feszültséget a társadalmon belül – ráadásul Istenre, templomra, vallásra 2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

hivatkozva –, az vétkezik Isten és az egész társadalom ellen is. Jézus magatartása és tanítása ez esetben nagyon is békéltető, mert bár tudta, hogy a dupla adóteher az dupla adóteher, mégis azt üzeni, hogy a békességet nem a politikusok vagy a forradalmárok fogják biztosítani, hanem egyedül az Istennel való szövetségi kapcsolat. Leegyszerűsítve: nem a hazafiakkal vagy az idegen uralmat kiszolgálókkal kell szövetségre lépni, hanem az egész világot uraló Istennel. Jézus szerint ez a békesség titka. Amikor az evangéliumokat leírták, és azokat az ősgyülekezetekben felolvasták, addigra a végletekig megosztott társadalom már bevégezte saját útját: az úgynevezett Zsidó háborút követően (Kr. u. 70) az ókori zsidó állam megszűnt létezni. Tehát az evangéliumok hallgatói már tudták, hogy mégis Jézusnak volt igaza, fel kellett volna ismerni a „békesség útját”, és azon kellett volna járni. Ezért is fontos üzenet az adópénz története ma is, mert abban Jézus elsősorban békességre hívja nemcsak saját korát, hanem a mai olvasót is. Jézus Krisztus azt üzeni, hogy az őt követő keresztyén emberek, akik maguk is megannyi, a társadalmat szétfeszítő, illetve a társadalmat sújtó hatalmi erők küzdelmének terhe alatt élnek, Krisztussal az életükben váljanak béketeremtővé, ahogy azt maga is tette. A másik történetet a Lk 10-ben olvashatjuk, amikor Jézus kiküldi tanítványait az evangélium hirdetésére. „Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben ne köszöntsetek senkit! Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, rátok száll vissza.” (Lk 10,4–6) Mi az oka ennek a túl részletes útbaigazításnak? Az, hogy Jézus tartalmában és formáját illetően is el akarja határolni a saját evangéliumát Galileai Júdás „adómegtagadást” hirdető forradalmi mozgalmától. Amikor Jézus azt mondja, ne vigyetek erszényt, tarisznyát és sarut, akkor formai értelemben akarja megkülönböztetni a tanítványokat Galileai Júdás mozgalmától, amely radikális és cinikus szabadságeszményt hirdető mozgalom volt, amelynek képviselői korábban tarisznyával a vállukon, bottal a kezükben rótták Galilea falvait. Amikor Jézus a békességről beszél, akkor azt parancsolja a tanítványainak, hogy abban a házban maradjanak ott, ahol elfogadják az ő Isten or8

Reformátusok Lapja 2021. augusztus 1.

szágát meghirdető evangéliumának irénikus üzenetét. Ahol viszont nem fogadják el a békességet meghirdető igét, azt a házat jelképesen is hagyják magára és így saját sorsára is. Jézus tehát arra inti az övéit, hogy ott hirdessék az evangéliumot, ahol a lelkek már belefáradtak a politikai megosztás – divide et impera – okozta terhek cipelésébe, és a szívek megértek arra, hogy a minden értelmet meghaladó békességet Jézus Krisztus személyével együtt befogadják az életükbe. Ezek az emberek vágyják Jézus evangéliumát, ő pedig hozzájuk küldi ki tanítványait. Akik pedig a békétlenséget munkálják, azokat magukra hagyja. Mire is mutat rá ez a két történet? Arra, hogy Jézus küldetésének elsődleges célja a békéltetés, és akiket elhív maga mellé, azokra ugyanezt a feladatot bízza. Nem véletlenül olvassuk a boldogmondások között: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Nem Isten gyermekeinek, hanem Isten fiainak. A gyermek és a fiú között az a különbség, hogy a fiúnak már felelőssége van abban, hogy képviselje az Atyját. Aki békét teremt maga körül, az rámutat arra, hogy kivel van szövetségben. A békét teremtő Istennel vagy a világot megosztó „világ fejedelmével”. Isten fiainak ugyanaz a mandátumuk van, mint az Isten Fiának: a békéltetés szolgálata. Erről a szolgálatáról Pál apostol ír részletesen a 2Kor 5-ben. Isten megbékéltette magát a világgal, mégpedig Krisztus engesztelő áldozatának köszönhetően „nem tulajdonította nekik vétkeiket”. Akik „ellenségei” voltak Istennek, most már „barátai” lehetnek. „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Kor 5,18) Isten cselekedett, s ennek eredménye, hogy „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17). Szívünk békéjének egyetlen útja ez, „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az”. Ez az új teremtés pedig nem tud és nem is akar mást, mint az evangéliumból eredő békességet élni és hirdetni mindennemű családi, gyülekezeti, politikai és társadalmi megosztottság fölött. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9) 

| AKTUÁLIS |

Készül az új Ráday-kollégium HEGEDŰS BENCE

Javában zajlik Budapesten a Dunamelléki Református Egyházkerület központjának felújítása és a 2019-ben leégett Ráday utcai kollégium újjáépítése. Az új kollégium alatt teremgarázs épül, a tetején pedig panorámás terasz kap helyet. Az egyházkerületi központban kápolnát is kialakítanak, az épület homlokzatát pedig a száz évvel ezelőtti kinézetére formálják vissza. Balog Zoltán püspök bízik benne, hogy az épületegyüttes 2022 szeptemberére elkészül.

Felállványozva, védőháló mögött áll jelenleg a Dunamelléki Református Egyházkerület központjának is otthont adó, felújítás alatt álló épületegyüttes Budapesten, a Ráday utcában. A kávézókkal és éttermekkel tűzdelt belvárosi utca nyüzsög, az épületből kiszűrődő légkalapács hangját elnyeli az utcazaj. A Ráday utcából nem látszik, de négy emelet már elkészült a 2019 januárjában leégett, majd lebontott kollégium helyén emelt új épületből. A felújítás alatt álló épületszárnyat és a kollégiumot Balog Zoltán püspökkel, Berzsák Zoltán Pro Architectura díjas építésszel és az építkezést lebonyolító Asset Ingatlan Management Kft. ügyvezetőjével, Seres Lászlóval járjuk be, aki munkatársával, Mátyás Evelynnel látja el a projektmenedzseri feladatokat. Berzsák Zoltán több református templomot tervezett az elmúlt években. Ezúttal a kollégium és a püspöki hivatalnak otthont adó Ráday és a Köztelek utcai épületszárny terveit készítette el. Szerinte az épületegyüttes tervezésében nemcsak az volt izgalmas, hogy modern szemléletben visszaidézze a Ráday utcai központ hagyományait, hanem az is, hogy megteremtse és együttműködésre bírja a különböző intézmények által használt tereket.

– Ebben az összetett épületben nemcsak a kollégium kapott helyet, hanem a Dunamelléki Református Egyházkerület székháza és püspöki hivatala is, itt működik a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara és a hozzá tartozó Török Pál Szemináriumi Könyvtár, a Ráday Gyűjtemény, a Bibliamúzeum és a Bibliás Könyvesbolt.

KASZÁRNYÁBÓL DOHÁNYGYÁR Érdekes története van a Ráday 28. szám alatti épületnek, amelyet valószínűleg az évek óta ott dolgozók közül sem ismeri mindenki. A kétszintes épület a 19. század elején eredetileg katonai kaszárnyának épült, majd kórházként működött, egyházkerületi székházzá válása előtt pedig hosszú ideig dohánygyár üzemelt a falai között, amely legalább háromszor le is égett. Az épület az 1900-as évek első évtizede óta egyházi tulajdon, egyéves átépítés után 1912-ben avatták fel mint egyházkerületi székházat, és már akkor helyet adott az 1855-ben alapított teológiai akadémiának, a hozzá tartozó internátusnak és a Ráday Könyvtárnak is. A kollégium elbontott épülete az 1960-as években épült, azonban folyamatos megújulásban volt. A legutolsó beruházás 2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

nem sokkal a tűzvész előtt készült el. Ekkor edzőtermet alakítottak ki a pincében, valamint felújítottak néhány szobát. Ezután az egyházkerület részleges felújítást tervezett a kollégiumban. Ehhez már a tervek is elkészültek, ám a felújítás kezdete előtt leégett az épület. A kollégiumban 2019. január 23-án este keletkezett tűz, miután három fiatal meggyújtotta egy hajléktalan ember matracát, amely a kollégium Markusovszky térre nyíló, használaton kívüli ajtajának támasztva állt. A tűz a lépcsőház kéményhatása miatt gyorsan elterjedt az épületben, mire a tűzoltók nyolc perccel a riasztás után a helyszínre értek, már több emelet lángokban állt. A tűzben egy négygyermekes férfi vesztette életét, aki a kollégium egyik vendégszobájában lakott aznap este.

TŰZVÉDELEM FELSŐFOKON – Az új kollégiumi épület lépcsőházai biztonságosak, és megfelelnek a 21. századi előírásoknak. Túlnyomásos lépcsőházakat terveztünk, ami azt jelenti, hogy a tűz és a füst akkor sem juthat be a lépcsőházba, ha az ajtó nyitva van. Egy-egy turbina kerül majd a lépcsőházak tetejére, amelyek tűz esetén beindulnak, és túlnyomást hoznak létre. A füst és a tűz a nyomáskülönbség miatt nem juthat be a lépcsőházba. Ha az ajtók csukva vannak, akkor szintén nem juthat füst és tűz a helyiségbe, mivel tűzgátló ajtók lesznek a tűzszakaszok határain – magyarázza Berzsák Zoltán, miközben a kollégium épülete alatti, harminchárom férőhelyes teremgarázsból felfelé lépkedünk a nyers betonlépcsőkön. Az új kollégiumba a hatályos előírásoknak megfelelően úgynevezett sprinkler rendszerű, automata tűzoltó-berendezéseket is telepítenek, amelyek egyből oltani kezdenek, ha tüzet érzékelnek. A tűzvédelem a felújítás alatt álló egyházkerületi központban is nagy hangsúlyt kap. A vasbeton gerendákat hőre habosodó tűzvédelmi bevonattal látták el, valamint modernizálták a tűzoltósághoz bekötött tűzriasztó rendszert is.

NYITOTT TÉR ÉS TETŐTERASZ Az új kollégiumban negyvennyolc kétágyas szobát alakítanak ki a Markusovszky térre néző terasszal és saját fürdőszobával, egy szobát pedig akadálymentesítenek. Kevesebb szoba lesz, mint amennyi a régi épületben volt, viszont a kollégium diákoknak fenntartott szobáiban ezentúl csak teológushallgatók lakhatnak. A kollégiumban kilencvennyolc hallgatónak jut hely, de a legfelső emeleten több vendégszobát is kialakítanak, illetve három „professzorlakás” is készül. Ide költözhetnek a teológián tanító professzorok a családjukkal. Az ötödik emeleten a gépészeten kívül egy száz négyzetméteres tetőterasz is helyet kap majd, és kialakítanak itt néhány közösségi helyiséget. Amíg a korábbi épületbe csak a Ráday utca felől lehetett bejutni, az új épületrész hangsúlyos bejáratot kap a Markusovszky tér felől, innen lehet majd megközelíteni a kollégium mellett a teológiát, a Ráday Könyvtárat és a Bibliamúzeumot is. 10 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 1.

| AKTUÁLIS |

– Korábban itt fal húzódott, viszont fontosnak éreztem a nyitást a tér felé, ezért most mind a két oldalon nagy méretű üvegfalak határolják majd a teret. Azt szerettem volna elérni, hogy szinte egybefolyjon a Markusovszky tér a belső udvarral – mondja az építész. A hatalmas üvegfelületek mögött kap majd helyet a kollégiumi étterem is, amelynek melegítőkonyháját közvetlenül az teremgarázsból lehet elérni. Az udvarban álló gesztenyefák a remények szerint túlélik az építkezést és újra kihajtanak majd, a parkolók zöme eltűnik a területről. Az udvart ezentúl autók helyett növények díszítik. Visszakerülnek a helyükre a kopjafák, amelyek az '56-os forradalomban elhunyt három fiatal mártírnak állítanak emléket.

JÁTÉK A FÉNNYEL Az új kollégiumi épület mellett talán a legnagyobb változás a Ráday és a Köztelek utcai épületszárny új tetőtere lesz, amely egyfajta lelki központként funkcionál majd. A hely kiemelt eleme lesz a kápolna, amelynek nagyon örülnek a teológusok, hiszen méltó helye lesz az elcsendesedésnek, az imádságnak. Ezek mellett zenetermet is kialakítanak, valamint erre a szintre költözik a teológusok lelkipásztora, a „spirituális”, illetve a hallgatók irodája és a Török Pál Szemináriumi Könyvtár is. Az épületegyüttes közös, Markusovszky tér felé néző homlokzatán a kereszt mellett megjelenik a Kálvin-csillag is. – A kereszt tulajdonképpen a kápolna ablaka az épület keleti oldalán, hogy az érkező reggeli fény ezt a formát rajzolja ki a padlóra, hasonlóan az őskeresztyén kápolnákhoz. Az új kápolna pont azon a helyen áll majd, ahol az oktatási és a kollégiumi rész összeér, ez a hely az, ahol a két évvel ezelőtti tűz leginkább pusztított. Az egész kápolna, annak belsőépítészete is úgy lesz kialakítva, hogy a tűzesetnek és Isten kegyelmének állítson emléket – magyarázza Berzsák Zoltán. Kiemelt szerepe lesz a fénynek a Ráday utcai szárny műemlék lépcsőházában is, ahol mostantól természetes megvilágítást kap a főlépcső az új tetőablaknak köszönhetően. – Ez izgalmas, új perspektívába helyezi a tereket – véli Berzsák Zoltán. A díszterem felől a mennyezet egy időre eltűnt, mert az épület Ráday és Köztelek utcai szárnyai a tetőtér-beépítés miatt új szerkezetet kapnak. Ennek fedése az új épületszárny burkolatával azonos anyaggal készül, és összeköti a régi, illetve az új részt.

a vakolás is folyamatban van. Már elindult az épületgépészeti és villanyszerelési munka is, ezeknek az alapvezetékeit már be is húzták – részletezi a projektmenedzser. Az építkezés mellett már most foglalkozni kell az épületek berendezésével. Seres László tájékoztatása szerint a kollégiumi szobák bútorzatára kiírt tenderre már befutottak az ajánlatok, a későbbi nyertest szeptemberben szeretnék megbízni a munkával, hogy 2022 májusáig gyártsa le az ágyakat, szekrényeket és asztalokat.

HIÁNYZÓ TEREK – Úgy érzem, hogy befordultunk a célegyenesbe. Az építészeknek meg a kivitelezőnek eddig volt izgalmas a feladata, amíg megtalálták ennek a régi épületnek az összes problémáját, és feltárták a benne rejlő lehetőséget. Nekünk viszont mostantól lesz az, mert elképzeljük, hogy mi lesz a falakon – mondja Balog Zoltán, miközben a Ráday utcai épületszárny frissen vakolt falai között sétálunk. És mit képzelhetünk a falakra? – Azt keressük, amit a református művészetünkből meg tudunk jeleníteni anélkül, hogy az erőltetett lenne. Hiszen ez nem több évszázados múltú épület, mint például a debreceni kollégium. A visszafogottságon kell lennie a hangsúlynak amellett, hogy mégis világos legyen, hiszen ez a magyar reformátusság egyik fontos székhelye – jelenti ki a püspök, aki szerint ennek az egyik lehetősége a festett mennyezeti fakazetták akár stilizált, akár eredeti megjelenítése ezekben a terekben. Az egyházvezető reméli, hogy 2022 szeptemberére elkészül az épület, és a teológiának nem kell még egy évet elvesztegetnie ideiglenes székhelyén. – Fontos, hogy mielőbb felépüljön a Ráday kollégium, hiszen a lelkészképzésnek az együttlakás és az együtt tanulás hangsúlyos része. Ekkor alakul ki az a lelki közösség és az a közös nyelv, amellyel aztán később az egyházkerületben, illetve az egész Magyarországi Református Egyházban szót tudnak érteni egymással a lelkipásztorok. Az együttlakás alatt az is megtanulja a közösségi életet, aki például egykeként érkezik. Balog Zoltán szerint most hiányoznak ezek a terek, és ezért is fontos, hogy már jövő szeptemberben beköltözhessenek a hallgatók.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

TERV SZERINT

ÉGETETT FA

– A munkák mennyiségét tekintve nagyjából húsz-huszonöt százalék lehet az épületegyüttes készültségi szintje – véli Seres László, aki elmondja azt is, hogy az építkezés ütemterv szerint halad, sőt egy kicsit előrébb is jár a kivitelező. – Az épületeknek szeptember végére kellene szerkezetkész állapotba kerülniük, de valószínűleg augusztus végére elkészül ez a szakasz. Már a kollégium utolsó, ötödik emeletét építik, a Ráday utcában is kibontottak mindent, amit kellett. Az új falak zömmel elkészültek,

Miközben az egyik épületrészben sétálunk, Balog Zoltán egy megégett deszkára lesz figyelmes az újonnan épült kollégiumi és a régi épület találkozásánál. A lelet azért jelentős, mert a kápolnába szánt Úrasztalát égetett fából készítenék majd el, így pedig lehetőség adódott arra, hogy a kollégiumtűzben megégett deszka az Úrasztala része lehessen, emlékeztetve a kápolna látogatóit a 2019 januárjában bekövetkezett tragédiára.

2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

A tisztelet a kulcs BALOGH-ZILA TEODÓRA

Harmincegy év után nyugdíjba vonul Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója. Az iskola énekkarának alapítója fiatalon lett vezető. Azt mondja, habár nem volt könnyű feladat az épp csak induló intézmény sorsát egyengetni, úgy érezte, a munkát el kell végezni. Székely Árpáddal a kollégiumért folytatott harc „hőskoráról”, a többségi és a kisebbségi nemzetek együttélésének kulcsáról, az éneklés szerepéről és az emberré nevelésről beszélgettünk.

Annak idején a Zsil völgyéből érkezett Kolozsvárra. Emlékszik arra, amikor először hallotta, hogy újraindul a kollégium? A forradalom előtt a Zsil mentén, Petrozsényban tanítottam egy zeneiskolában, de mindig is terveztem, hogy visszatérek szülőfalum, a Kolozs megyei Szentmihály vidékére. A templom mellett nőttem fel. Egykori lelkészünk rengeteget foglalkozott a gyerekekkel, neki köszönhetem, hogy annak idején bekerültem a kolozsvári zenelíceumba, onnan pedig a zeneakadémiára. Szentmihályra a mai napig visszajárok kántorizálni, sosem szakadtam el a gyülekezettől. Ezért amikor meghallottam a hírt, rögtön jelentkeztem, nagyon szerettem volna Kolozsváron tanítani, és örültem, amikor felvettek. Persze akkor még nem tudtunk a régi-új kollégiumban kezdeni: az állam ugyan megígérte, hogy visszaadja a Farkas utcai iskolaépületet, az utolsó pillanatban azonban ezt megtagadta. Megcsúszott tanévkezdéssel 1990 októberében, egy külvárosi iskolában kezdtünk el tanítani. Hamar megtalálta a feladat, hogy az énektanítás és a kórusvezetés mellett az intézmény igazgatását is átvegye. A kollégiumnak semmije sem volt: egyetlen saját tankönyvvel, székkel, asztallal nem rendelkezett. Ezért az akkori kinevezett igazgató, Székely József generális direktor külföldre utazott, 12 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 1.

hogy berendezést gyűjtsön. A vezetés feladatát én kaptam meg, ezekkel a kísérő szavakkal: „Legyen szíves végezni a munkát, mert valakinek ezt is csinálni kell!” Azután a feladat rajtam maradt harmincegy éven át. Mostanáig kitartóan végeztem, de érzem, eljött az idő, hogy valaki más vegye át a tennivalókat. Hogyan élte meg, amikor be kellett ülnie a vezetői székbe? Könnyű nem volt, az bizonyos. Megkaptuk a négy osztálytermet – azon kívül viszont semmi másunk nem volt, csak a lelkesedés és a hit, hogy lesz valami az iskolából. Lépésről lépésre kellett mindent kiharcolni, megszervezni. Hála Istennek egyházunk mellett rengeteg támogatónk akadt. Sokat köszönhetünk például a Debreceni Református Kollégiumnak és

| INTERJÚ |

diákoknak. 1996-ban diakóniai központ épült Kolozsváron, ahol végre kényelmes, saját bentlakásos kollégiumi ellátást biztosíthattunk a diákjainknak. 2002-ben költözhettünk be az ókollégiumba, amely 1801-ben épült az akkori kolozsvári református diákoknak. Sajnos az 1902-ben épült „új épületet”, a nagy udvart és a tornacsarnokot azóta sem kaptuk vissza. Iskolánk egyre bővült az évek alatt: a humán–teológiai mellett természettudományi tagozatos osztályokat is indítottunk. Később kiterjesztettük az oktatási skálát: elsőtől negyedik osztályig általános iskolát, ötödiktől nyolcadikig gimnáziumot indítottunk. Néhány éve pedig a régi diakonisszák otthonában szakoktatást hoztunk létre: szakácsnak, fodrásznak, víz- és gázszerelőnek, elektronikusnak, asztalosnak és villanyszerelőnek is tanulhatnak nálunk magyarul a fiatalok. A kollégiumi formára visszatérve: az 1990-es évektől kezdve tanítottak nálunk olyan idős, nyugdíjas kollégák, akik még a kommunizmus előtti kollégiumi rendszerben végeztek. Ők hozták azt az irányt, amelyet mi is követni igyekeztünk. A nálunk tanító lelkészek is ezt a hitvallásos szellemiséget közvetítik, emiatt különleges hangulata van a nálunk folyó oktatásnak.

más református iskoláknak, amelyek az első pillanattól kezdve mellettünk álltak. A magyarországi intézmények nagy szeretettel tekintettek alakulásunkra, utánunk még másik nyolc, a rendszerváltás után újrainduló erdélyi kollégiumot is támogattak. Csiha Kálmán egykori püspök úr, aki a Kolozsvári Református Kollégium újraindulását engedélyeztette, amerikai és németországi támogatókat is szerzett, ők a felújítási munkákban voltak segítségünkre. A kollégium mint intézményi forma régi református hagyományokon nyugszik. Hogyan sikerült újraépíteni ezt az összetett képzési rendszert? A román tanügyben nincs hagyománya a kollégiumi oktatásnak. Amikor előhozakodtunk vele, nem értették, mi ez, hiszen csak a papneveldét, a szemináriumot ismerték. Sok időbe telt meggyőzni őket, hogy mi nem papnevelde vagyunk, hanem általános oktatást biztosító intézmény, a mi gyerekeink nem csupán teológiára mennek, hanem bármely egyetemre felvételt nyerhetnek – viszont emellett hitvallásos nevelést is biztosítunk. Először csak líceumként, azaz középiskolaként jöttünk létre, a kilencedik és tizenegyedik évfolyam között tanítottuk a gyerekeket. 1992-ben jóváhagyták a posztliceális asszisztensképzőt, amely érettségi utáni egészségügyi szakképzést ad a

Ehhez az alaphangulathoz nagyban hozzájárul a kollégium énekkara, amelyet igazgatói munkája mellett is végig vezetett. Az énekkart már a kezdetekkor szervezni kezdtem, mert a zsoltárfeldolgozások, a hitvalló énekek tanulása tartást ad az egész közösségnek. Emellett az is segített, hogy tisztán láttuk, mit akarunk elérni a diákjainkkal: szeretnénk őket felkészíteni az életre. Hálás vagyok, mert ez szinte mindegyiküknél sikerült, megállják a helyüket, bárhová kerültek. Örülök annak, hogy bármilyen iskolai esemény van, visszatérnek, hazajönnek a régi diákok, és elmesélik, hol tartanak az életben. Néhány éve a már meglévő mellett öregdiák kórus is alakult. A vírus sem kerekedett felül az éneklési kedven? Az utóbbi másfél év borzasztó volt az egész kollégium számára. Voltak ugyan tantárgyak, amelyekből online órákat, de ez az oktatási forma nem ad lehetőséget az igazi tanításra, csupán az ismeretátadásra. Az is tény, hogy énekkart tartani online nem lehet, hiszen az énektanítás nem az ismeretterjesztésről szól. A legfontosabb, hogy megtanítsam a gyermeket szépen énekelni, valamint értelmesen, tisztán beszélni. Ez nemcsak énekelgetés, hanem emberré nevelés gyakorlati úton. A másik fontos tényező a közösségi élmény. 1990 októberében indult az iskola, a reformáció ünnepén már énekeltünk. Karácsonyi és évvégi koncertünk után turnéra hívtak bennünket Kanadába és az Egyesült Államokba az ottani magyarok. Huszonhat koncertünk volt, több mint egy hónapig voltunk külföldön, ennek ellenére abban az évben minden kórustagnak sikerült az érettségije. Nem csupán a sikeres szereplés volt fontos: az út során gyűjtöttünk is az iskolának, az adományokból pedig itthon ösztöndíjakat hoztunk létre. 2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Lám, az éneklésnek ilyen gyakorlati haszna is van. Úgy gondolom, a tanulmányi eredményeken túl ennek köszönhettük, hogy jó hírnevet szerzett az iskolánk. Sok díjat nyertünk Bukarestben és Jászvásárban (románul Iași – a szerk.) is, ahol román kórusok mellett álltunk színpadra. Utóbbi helyszínen például azt sem tudták, mit jelent a reformátusság. Egyébként mindig gondom volt rá, hogy a magyar mellett latinul is énekeljünk, hogy a más nyelvű közönség is értse, miről van szó. Emellett a versenyeken mindig vannak kötelező román darabok is, sok szép román népdalfeldolgozást énekeltünk már.

ennek az országnak az épüléséhez. A gyerekeknek azt tanítom: akárhol vagytok, ne az számítson, mit mondanak mások, csak dolgozzatok és tiszteljetek mindenkit. Mert a munka és a tisztelet előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Nem illúzió ez? Nem, mi átéltük. Éveken keresztül közös karácsonyi koncertet tartottunk az ortodox szeminárium énekkarával. Énekeltünk magyarul is, románul is, és nem dőlt össze a világ: mindenki örült, és értékelte a másikat. Ez bizonyította, hogy ha tiszteljük

„A gyerekeknek azt tanítom: akárhol vagytok, ne az számítson, mit mondanak mások, csak dolgozzatok és tiszteljetek mindenkit. Mert a munka és a tisztelet előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.” A kollégiumban és a kórusban ugyan pezseg az élet, de az erdélyi magyarság fogy. Már-már közhely, hogy a kultúra az egyik legfontosabb tényező a magyarságtudat megtartásában. Mit gondol erről? A kollégiumban folyó nevelés egyik célja, hogy megőrizzük és fejlesszük az identitástudatot. Mindig is úgy gondoltam, hogy személyiségünket alapvetően meghatározza, hová tartozunk, kik voltak az őseink, milyen kultúrában növekedtünk fel és milyen vallásúak vagyunk. Én azt tanítom: mi magyarok és reformátusok vagyunk. Vagy ha más vallásúak is vannak köztünk – unitárius és katolikus diákjaink is vannak –, akkor azt mondom: magyarok és hívő emberek vagyunk. A Szentírás lényege mindannyiunk számára ugyanaz. A gyerekek szempontjából a legfontosabb, hogy a munkánkban következetesek, az életünkben példamutatók legyünk. A legfontosabb üzenet pedig, hogy jobbnak kell lennünk másoknál. Ahányszor versenyre mentünk, azzal biztattam őket: amikor kiállunk, nem gondolhatunk arra, hogy valaki esetleg lenéz vagy leszól bennünket. Ha itt, Romániában mentünk versenyre, itt mutattuk meg, hogy jók vagyunk, ha pedig Magyarországon, akkor ott jeleztük, hogy vagyunk, létezünk, és mi is vagyunk olyan jók, mint a többiek. Mi Kolozsváron élünk, és nem adjuk alább: megőrizzük az identitásunkat, tanulunk, dolgozunk, és ha csak úgy tudunk megmaradni, hát többet tanulunk, többet dolgozunk másoknál. Amikor a gyerekek megérkeznek a kollégiumi közösségbe, sokakban van kisebbségi érzés? Kell ez ellen küzdeniük? Ez azokra a gyermekekre jellemző, akik vegyes közösségekből érkeznek, ahol a többség lenézi, esetleg bántja a kisebbséget. Ugyanakkor azt gondolom, a világ fejlődik, és ezeknek a dolgoknak előbb-utóbb el kell tűnniük. Az Úristen úgy adta, hogy együtt élünk itt, Erdélyben, és ha tiszteljük egymást, akkor mindenki végezheti a munkáját a neki adatott részben. Többen kérdezték tőlem, hogy miért nem költözöm Magyarországra. Mindig azt feleltem, hogy azért, mert az őseim itt születtek, én is itt születtem, és úgy érzem, a munkámmal hozzájárultam 14 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 1.

egymás kultúráját és életét, akkor lehet együtt élni. Persze mindig akadnak, akik tőkét kovácsolnak a feszültségkeltésből, de én bízom abban, hogy ez egyre kevésbé lesz jellemző. Az gondot okoz, hogy az Európai Unió kapunyitásával sok fiatal külföldön keres munkát, elmennek, de tudom, ez nem csak ránk jellemző. Fogyunk, pedig itt is megkeresheti az ember a becsületes élethez valót. Én sem mentem el, amikor elmehettem volna, és jó érzés, hogy elvégeztem az itt rám bízottakat. A diákjaimat is arra ösztönzöm: keressék meg, mert akad itt munka. Nem elkeseredett hangon beszél. Ezek szerint nem csupán a „hőskorban”, az újraalapításkor volt önökben lelkesedés, hanem mindmáig kitartott. Természetesen van lelkesedés, hiszen remény nélkül nincs élet és nincs jövő. Én például tisztelem a gyerekekben, hogy mennyire bátrak, sőt néha vakmerők. Ezek nélkül a fiatal nem tud érvényesülni. Amikor a harmincas éveimben megbíztak az igazgatósággal, nem sokat gondolkodtam azon, hogy ez milyen bonyolult feladat. Láttam, hogy munka, amelyet el kell végezni. Tény, hogy nem volt könnyű. De meg van írva: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” (Zsolt 127,1) Úgy érzem, hogy építette, velünk volt, és szép munkát végeztünk. Kétszázhatvan diákkal és mindössze néhány tanárral induló iskolából mára nyolcszáz tanulóval és százötven oktatóval, munkatárssal üzemelő kollégiummá váltunk. Ez pedig nem az én érdemem, hanem a közösségé és Istené. Nehéz lehet ilyen nagy munka és ennyi év után elbúcsúzni. Foglalkoznom kell az eléggé elhanyagolt egészségemmel, és biztosan találok elfoglaltságot. A szülőfalumba is hazajárok kántorizálni, még megvan a szüleim háza. De most is az iskolában ülök, még nem érzem a változást. Nem csukom be teljesen az ajtót, ha szükség lesz rám és kérik a segítségemet, megtalálnak. Úgy látom, hogy jó a tanári kar, van utánpótlás, ezért nyugodt szívvel adom át a vezetést.  FOTÓ: KISS GÁBOR

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Arám közmondás volt eredetileg ez a mondat: „Akinek van, annak adatik.” A magyar gondolkodásban is benne van ez a hasonlóan lehangoló tapasztalat, hogy mindig az nyer, az a szerencsés, akinek amúgy is van elég, a szegény embert pedig még az ág is húzza. Jézus is ezt a kegyetlen igazságot tanítaná? Ő így folytatja: „akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.” (Mk 4,25) Nincs tévedés, összesen ötször szerepel a szinoptikus evangéliumokban. Máté és Lukács a talentumokról, illetve mínákról szóló példázat végén ezzel zárja a tanítást, és három másik alkalommal, így Márk evangéliumában is, önálló megállapításként szerepel. Nekünk sem meglepő kijelentés, hiszen ez az anyagi világ farkastörvénye. A gazdagnak mindig több jut, mivel neki hatalma van, hízelegnek és adnak neki, a szegény pedig gyakran rosszul jár. Kérdés, hogy Jézus is ezt az irgalmatlan valóságot erősíti-e? Lehetetlen. A mondás megértéséhez a kulcs a szemléletünk és a hitünk. Hogyan nézünk a világra? Azt látjuk meg, ami van, vagy mindig az fáj, ami nincs? A van és a nincs mérlegén áll vagy bukik a békességünk. Aki arra néz, ami hiányzik, örökké boldogtalan. Aki pedig az ajándékokat látja, abban sokszorozódik az öröm. A mi szemünk növeli az öröm vagy keserűség mértékét. A gazdag Isten ad, nem megfoszt. Nem ő vesz el, hanem az ember veszíti el a kincseket, mert kevesli és megveti azokat. Döbbenetes a tékozló fiú példázatában az otthon maradó kifakadása: „te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.” (Lk 15,29) Lehetséges volna, hogy az atyai házban savanyú és szűkös az élet? Vagy az idősebb fiú csak irigyelte testvérétől a kalandjait, amihez neki nem volt bátorsága? „Mindenem a tiéd” – válaszolta az atya. (31) De ő kevesellte, amit otthon kapott. Az ő szemével és szívével is baj volt. A baj az ember szemével és szemléletével van, mert nekünk semmi nem elég. Nem elég jó. Aki mindenben a rosszat látja, reménytelenül csalódott lesz. Ez a bűn következménye: elszakadtunk Istentől, ezért nem látjuk adományait. Aki azonban derűsen néz az életre, emberekre, eseményekre, körülményekre, annak gyarapodik szívében a derű. Aki úgy érzi, nincs semmije, az a lebecsült keveset is elveszíti. „A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” (Péld 15,15) Rajtunk múlik, mire nézünk. A kemény helyzetekkel Isten ad, néha provokál is, de adja hozzá önmagát, és azokkal is gazdagít és érlel. Hogyan fogadjuk? Kérjük Szentlelkét, hogy hangoljon minket annak meglátására, amink van. 

IMÁDKOZZUNK!

Szeretetedbe belesimulva (az Ötödiknek) Uram, a tekinteted, / a kezed, az ölelésed / gyermekké gömbölyít / újra. Hogy szeretetedbe / belesimulva / Engedjek elfutni / görcsöket, félelmeket. És Szentlelked / friss levegője / járja át, ébressze / új reménységre / az én lelkemet. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Illés és a hollók A tisbei Illés a Kr. e. 9. század jelentős prófétája, akinek a történeteit A királyok első könyve 17. fejezetétől olvashatjuk. Az elbeszélés elején az Úr parancsára a Jordántól keletre eső Kerít-patak mellé megy, hogy az őt halálra kereső Aháb király és az üldöztetések elől elrejtőzzön, és ekként is készüljön további szolgálatára. A rendkívüli szárazságban, mivel évekig nem esett az eső, valamint a pusztaságban Isten éltető gondviselését tapasztalja meg: „A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad.” (1Kir 17,4) A kirendelt madarak szorgalmasan teljesítették az isteni parancsot: „A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ihatott.” (1Kir 17,6) Illés története több ponton emlékeztet az egyiptomi szolgaságból szabadult Izráel tapasztalataira, így például arra, hogy az Úr a sivatagban különlegesen gondot viselt népéről: ételt és italt adott az övéinek. Mózes törvénye szerint a holló tisztátalan állat, elfogyasztása tilos (3Móz 11,15; 5Móz 14,14). Nóé a negyven napig tartó esőzés után először egy hollót engedett ki a bárkából, amely „újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről” (1Móz 8,7). Érdekes bibliai összefüggés, hogy több helyen a hollók Isten gondviselésének különleges címzettjei (Jób 38,41). Isten „eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is” (Zsolt 147,9). Jézus is ekként szólt tanítványaihoz: „Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!” (Lk 12,24) Illés történetének kezdetén e fekete madarak (Énekek 5,11) a Teremtő különleges gondviselésének küldötteiként és hordozóiként, táplált táplálóként jelennek meg.  PAP FERENC 2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Gyógyít és nyugtat a református termálf HEGEDŰS MÁRK

Saját termálfürdője van a hegyközszentmiklósi reformátusoknak. A csaknem kétezer méter mélységből feltörő gyógyvíz reumás panaszokra és ízületi fájdalmakra ad enyhülést, míg a fürdő üzemeltetése anyagi biztonságot nyújt a fenntartó gyülekezetnek. A profitot alapvetően visszaforgatják, fejlesztenek, de fel tudták belőle újítani a templomukat is.

A LEGOLCSÓBB JEGY A szemfüles látogatónak először akkor tűnhet fel, hogy református termálfürdőben jár, amikor rápillant a jegyére. Rajta áll, hogy a Hegyközszentmiklósi Református Egyházközség állította ki a tikettet. Ez a legolcsóbb jegy a környéken. Hogyan kerül a gyülekezet tulajdonába egy termálfürdő? Az 1970-es évek elején kőolaj után kutattak. Amikor a fekete arany helyett termálvíz tört fel, a helyiek nem csalódásként fogadták a hírt: a mini Dallasról szőtt álmuk helyett úgy döntöttek, kihasználják azt, amit Isten a szülőföldjük alá, 1800 méteres mélységbe teremtett. A termálkúthoz szabadtéri medencét, mellé kiszolgáló épületeket hoztak létre, a tulajdonos akkor a helyi téesz lett. 16 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 1.

A termelőszövetkezetek Romániában 1991-ben bomlottak fel, vagyonukat a szövetkezeti tagok kapták meg. Amit a tagoknak nem lehetett visszaadni, az általában a helyi önkormányzathoz került, de Romániában nincsen minden településnek önálló önkormányzata. Volt, hogy Hegyközszentmiklós a szomszédos Szentjobbhoz tartozott, most épp a másik irányban fekvő Székelyhídhoz tartozik. A helyiek szerették volna, ha helyben marad a tulajdonjog, a közösségé marad az, ami eddig is az övék volt. Így került végül a fürdő 1991-ben a Hegyközszentmiklósi Református Egyházközséghez. Talán ez az egyetlen református fenntartású termálfürdő a Kárpát-medencében.

| REFORMÁTUS ÉLET |

VENDÉGLÁTÓ, SZÁLLÁSADÓ GYÜLEKEZET A korábbi fejlesztések „nem a közösség javát szolgálták, hanem az egyéni vállalkozókét”. Fontos változás, hogy ma már a fürdő területén nincs külsős vállalkozás, minden szolgáltatást a gyülekezet szervez meg – így a vendéglátást és a szállás adást is. 2009 óta folyamatosan emelkedik a látogatók száma és a bevételük is. Az eredményeiket sokszor megduplázták az előző évhez viszonyítva. A fürdő korábban csak szezonálisan volt nyitva, tavasztól őszig, ám 2010 óta egész évben várja a kikapcsolódni, gyógyulni vágyókat. A vendégek egyre jobban megszerették a téli fürdőzést, 2017-re a téli hétvégék forgalma már vetekedett a nyáriakéval. A fürdő tényleg mindig nyitva van, még a nagy keresztyén ünnepeken sem zárják be. – Vannak vendégeink, akik karácsonykor is jönnek. Szenteste napjára a panziót bezárjuk, de amúgy az ünnepek alatt is várjuk az érdeklődőket. Igaz ez a vasárnapokra is – mondja a lelkész. Szerinte aki istentiszteletre akar menni, az úgyis megteszi, utána is bőven van ideje fürdőzni. A koronavírus-járvány első évében két hónapot zárva voltak ugyan, de az egész éves eredményük így is felülmúlta az egy évvel korábbit.

MINDEN ALKALMAZOTT GYÜLEKEZETI TAG

fürdő LELKÉSZ ÉS FÜRDŐVEZETŐ A fürdőt évtizedekig nem fejlesztették különösebben. Változást Árus Csongor László lelkipásztor érkezése hozott, 2008-ban hívta meg őt a presbitérium. – Nem árultak zsákbamacskát, a presbiterek jelezték, úgy hívnak lelkésznek, hogy a fürdő vezetését is vállaljam el – mondja a lelkipásztor, aki azóta is igazgatja a lelki vezetés mellett a fürdő mindennapjait. Árus Csongor László korábban nem próbált hasonlót, lelkipásztorként is egészen más feladatai voltak, például vezette a Kárpátokon túli Bákói Református Mis�sziói Egyházközséget a hozzá tartozó huszonhárom szórvánnyal és a jászvásári egyetemistákkal. – Erőpróbaként éltem meg a felkérést, de én szeretem az ilyen feladatokat, örömmel fogtam neki a munkának. Egyáltalán nem bántam meg, hogy igent mondtam. Lassan megtapasztalom, hogy beérik a stratégiai, fejlesztői munkánk gyümölcse – mondja a lelkész.

A fürdő profitjából fel tudták újítani a templomot, de általában visszaforgatják a nyereséget, és a fürdő fejlesztésére költik: létrehoztak egy gyermekmedencét, azután felújították az épületeiket, majd önerőből építettek panziót és éttermet. Jelenleg hetven embert tudnak elszállásolni különböző minőségű szálláshelyeken. Az alkalmazottaik száma jelentősen megnőtt az évek során, a lelkész érkezésekor két munkatárs volt, ma húszan vannak, mindenki gyülekezeti tag. A faluban kevesebb mint ezer ember él – többségük magyar és református –, helyben kevés a munkalehetőség, így hatalmas jelentősége van annak, hogy a gyülekezet húsz embernek munkát tud adni.

NEM CSAK TERMÁL, GYÓGYÍT IS A közhiedelem szerint, az, ami termálvíz, egyben gyógyvíz is, de ez nem igaz. A hegyközszentmiklósi református fürdő 1800 méter mélységből feltörő termálvize viszont reumatikus panaszokat, ízületi gyulladásokat gyógyít, ajánlják húzódásra, ficamra, akár törés utáni gyógyuláshoz és balesetek utáni regenerálódásra. A vízben ücsörgés ugyanis gyorsabb felépülést hoz. A termálvizet kifejezetten ajánlják női gyulladásos panaszokra. A fürdőt maguk között, a gyülekezetben tréfálkozva szokták Bethesdának és Siloám tavának is hívni. A gyógyvíz ugyanis, mint a lelkész mondja, Isten ajándéka, amellyel a gyülekezet közössége igyekszik jól sáfárkodni. Érdekesség, hogy az enyhén lúgos víz nemcsak külsőleg alkalmazható, hanem belsőleg is, vagyis ivókúrában is kifejti gyógyhatását. 2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

AZ ELPILLEDT FÜRDŐZŐ Ez a termálvíz ráadásképp nyugtató hatású. Erre van egy kedves története Árus Csongor Lászlónak: volt egy vendégük, aki fürdőzés közben lehajtotta a fejét az egyik lépcsőfokra, aztán elszenderedett. Az órák teltek, a látogató jót pihent. Végül az éjjeliőr csak felébresztette, javasolva, hogy az ágyában folytassa a pihenést, hiszen a fürdő bezár. Apropó, záróra: a termálfürdő reggel nyolc és este tizenegy óra között tart nyitva. Utóbbi meglepően későnek tűnhet, ám van rá észszerű magyarázat. Hegyközszentmiklós közel van a mai Magyarországhoz, a létavértesi határátkelőtől tizenkilenc kilométerre. A határ túloldala azonban nemcsak másik ország, de más időzóna is, így nyaranta Magyarországhoz képest egy órával tovább, csaknem este tízig világos van. A lelkész hozzáteszi: a környékbeliek addig dolgoznak a földjeiken, amíg a nap fenn van az égen, utána még szívesen megmártóznak a fürdőben. Őket is megvárják, ezért is tartanak nyitva este tizenegyig.

MEDENCÉT ÉS KÁPOLNÁT IS ÉPÍTENÉNEK A presbitériumnak mindig van új fejlesztési terve. A következő öt évre azt a célt tűzték ki, hogy hideg vizű medencét építenek, amely alkalmas lenne úszásra, a nyári melegben pedig hűsölésre is. A termálvizes medencét egyébként télen negyven, nyáron legalább harminc fokon tartják. Szeretnének majd szaunát és kezelőközpontot is, ahol gyógytornászok dolgozhatnának, és a masszásszolgáltatást is igénybe vehetnék a látogatók. A fejlesztések legnagyobb akadálya eddig a fizikai gát volt: nem volt merre kiterjeszteni a komplexumot. Eddig fél hektáron működött a fürdő és fél hektáron a panzió. A közelmúltban csaknem három hektár földterülettel sikerült bővíteni a területüket, és további hét hektárról folynak a tárgyalások. Ha utóbbit is sikerülne megszerezniük, oda építenék fel a körkápolnát, amelyről június 6-i lapszámunkban már hírt ad18 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 1.

LELKÉSZ A VÍZBEN Van-e ideje fürödni, és szereti-e a termálfürdőjüket – kérdezzük Árus Csongor László lelkészt. Azt mondja, ha két hétig nem mártózik meg a vízben, fájni kezdenek az ízületei, ropogni a csontjai, ám a fürdőzés után a panaszai elmúlnak. Igényli a gyógyvizet, szereti és rendszeresen használja is a fürdőt. Hozzáteszi: azért sokan vannak a gyülekezetből, akikre átírva igaz a mondás, amely szerint az jár a legkevesebbet templomba, aki a templom mellett lakik, vagyis épp a hegyközszentmiklósiak használják kevesebbet a fürdőt. Ez azért különös, mert vannak, akik több száz kilométerről, Magyarországról, akár a Dunántúlról is felkeresik őket.

tunk, és amely emléket állít majd a Kárpát-medence, sőt az egész világ magyar keresztyén templomainak. Egy-egy faldarab és fotó, valamint a közösség története emlékeztetné itt a látogatót az egykori hajlékokra. A kápolna mellett szabadtéri színpadot is építenének, ahol nyaranta előadásokat, néptánc esteket, koncerteket tartanának akár a fürdő vendégeinek is. A lelkész szerint a vallási és értékközpontú turizmust is bővítenék ezzel a beruházással. A fürdőt egyébként gyakran keresik fel egyházi csoportok, tartanak itt ifihetet, táborokat, például gólyatábort is.  FOTÓ: DERENCSÉNYI ISTVÁN

| REFORMÁTUS ÉLET |

Ünnepeltek a bukaresti reformátusok Május végén új orgonát kapott a bukaresti Calvineum Református Egyházközség. Ez alkalmat adott arra, hogy ünnepi istentisztelettel, koncerttel és a közösség kétszáz éves múltját felelevenítő kiállítással ünnepeljen együtt a román főváros magyarsága. Kevesen tudják, hogy Bukarestben két református templom is van, ahol vasárnaponként magyarul tartanak istentiszteletet. A mai Románia Kárpátokon túli területeire emigrált reformátusok története kétszáz évre nyúlik vissza, amikor a feljegyzések szerint Süleki Imre lelkész egyházközséget alapított. A román főváros a 20. század elején és a két világháború között gyűjtőponttá vált. – Az 1920-as években volt olyan, amikor százötven keresztelő volt egy évben, minden vasárnapra jutott három – érzékelteti a református közösség egykori méreteit Zsold Béla, a Calvineum templom lelkipásztora. – A Bukarestben letelepedő magyarság három pillérre támaszkodott: az egyházakra, az iskolára és a magyar sajtóra, amelyet a rendszerváltás után már a magyar politikum váltott fel – magyarázza Vajda Ferenc presbiter a református gyülekezet szerepét az ortodox többségű román fővárosban. A református egyházközség irányításával a múlt században Leányotthon, Vasárnapi Iskolai Egyesület, Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Nőszövetség is működött. Mára csak egy kis református közösség maradt Bukarestben, amelynek létszámát nehéz pontosan meghatározni. – Bukarestben az emberek nagyon el tudnak tűnni. Amikor idekerülnek a munka vagy az iskola miatt, és idegen számukra a kétmilliós nagyváros, akkor keresik a kapcsolatot az egyházzal, utána viszont eltűnnek – mutat rá Zsold Béla. A város méretei miatt viszont a gyülekezet templomba járó tagjai közül sem ismeri mindenki egymást – egészíti ki Vajda Ferenc, aki azon kevés egyháztagok egyike, akik Bukarestben születtek. Sok helyi magyarnak ugyanakkor ma is a templom jelenti az egyetlen helyet, ahol anyanyelvén beszélhet: van, aki másfél órával hamarabb érkezik az istentiszteletre, hogy

magyarul beszélgethessen a szintén korábban érkezőkkel. Az egyházközségben működik a Koós Ferenc-kör is, amely a helyi magyar értelmiségiek alkotóműhelye, emellett rendszeresen tartanak gyermek-istentiszteletet, és évente kétszer román nyelvű alkalmat is szerveznek, hogy a vegyes házasságban élők együtt is részt vehessenek az istentiszteleten. A koronavírus-járvány a bukaresti gyülekezet életére is rányomta a bélyegét, a lelkész szerint az új orgona avatója rázta fel a közösséget. – Eddig egy használt, a ’80-as években beszerzett orgonán kísértük az énekeket, csak egy ügyes román kántorlánynak köszönthető, hogy a hibáival együtt meg tudtuk szólaltatni – avat be Zsold Béla, miért döntöttek úgy, hogy új hangszerre pályáznak. Az új orgona hangja böjtfő vasárnapján szólalt meg először a templomban. A május végén tartott avatóünnepség helyi magyar ünneppé vált, amelybe az unitárius és a katolikus hívek is bekapcsolódtak. Az ünnepi istentiszteletet Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke tartotta, a hangszer hangzásvilágát Erich Türk orgonaművész mutatta be koncert formájában. Az ünnepet a Magyar Kulturális Intézetben rendezett kiállítás tette teljessé. A dél-romániai szórvány református egyházközségeinek kegytárgyaiból, fényképeiből álló tárlatot Vajda Ferenc presbiter állította össze. Terveiket illetően Vajda Ferenc azt mondja, abban bíznak, megkapják a szükséges engedélyeket, és őszre emlékművet állíthatnak Luthernek és Kálvinnak Bukarest központjában, az egykori református templom helyén. A lelki dolgokat illetően pedig Zsold Béla szól: – Az Úristen gondoskodik arról, hogy ha embereket küldött el Bukarestbe és lelkigondozásra van szükségük, akkor meg is fogják azt kapni.  DEMETER KATALIN

2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja 19

| AJÁNLÓ |

Életmű a lelki élet művészéről Közel fél évszázada ismerem a Joseph Kádár/ Le K’dar – magyar művész Párizsból című életműkötet szerkesztőjét. Zsoldos Vanda által nem csupán a nemzetközi hírű, a magyar művészvilágban is számontartott Párizsi Kádár József (1936–2019) grafikus, festő- és szobrászművész, művészeti író gazdag és változatos életművét, alkotói pályáját ismerhetjük meg, hanem a lelke mélyét is. A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával is kitüntetett művészről mégsem mint művészetbarát emlékezem meg. Bár Joseph Kádár abból indul ki, hogy nem az ember a fontos, hanem a mű, számomra mégis a műveiben megjelenő emberi érzések, a keresztyén hitvallás, a református gyökerekhez való ragaszkodás vált érdekessé. Joseph Kádár édesanyja Kálmánczhelyi Erzsébet, ősei a 15. századtól ismertek. Kálmánchey Domokos a család egyik legnagyobb méltóságra emelkedett tagja, Mátyás király közbenjárására IV. Sixtus pápa a humanista főpapot az apostoli protonotarius, azaz pápai trónálló rangjára emelte. Másik híres őse, a 16. században élt Kálmánchey Sánta Márton a magyarországi reformáció kiemelkedő alakja volt, Debrecen első református püspöke (szuperintendense), a Tiszántúli Református Egyházkerület megalapítója. Szobra a debreceni Széchenyi kerti református templom előtt áll. Joseph Kádár élete utolsó évtizedében Hajdúszoboszlón élt. Halála után felesége a festőművész szürrealista korszakából két Krisztust ábrázoló képet adományozott a hajdúszoboszlói református gyülekezetnek. A művész számos képén szerepel Jézus Krisztus. Joseph Kádár hívő ember volt, feleségével együtt rendszeresen jártak a hajdúszoboszlói, a budapest-fasori református templomba és a debreceni Nagytemplomba. Ünnepi alkalmakkor mindig Bocskai-ruhát hordott, magyarságát mindig és mindenhol kifejezte. Nem azért hagyta el Magyarországot, mert nem szerette a hazáját, hanem azért, mert „a politikai rendszer nem volt hajlandó tolerálni másképp gondolkodását”. Távozásának családi háttere is volt: államosították a nemesi származású nagyapa vagyonát, földönfutóvá tették a családot. A román határon, Álmosdon élt nagyapja és édesanyja. Ebben a kis zsákfaluban eredeti formájában áll a 19. századi Kölcsey-emlékház. Álmosd őrzi Bocskai István 1604-ben vívott győztes csatájának emlékét, és most már a 20 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 1.

A borítón a Le Dualisme című alkotása látható (önarckép-térgeometria, 2008, Párizs)

Joseph Kádár Múzeum révén a festőművész emlékét is. Hajdúszoboszlón ugyancsak van Kádár-emlékszoba és -emléktábla is. Az életmű képeinek sorában kitüntetett hely illeti a 20. század jelképei című képet. Kádár váteszként látta a keresztyénség elleni támadásokat, amelyek mára sajnos valósággá váltak. A művész a sok szempontból nem mindennapi ábrázoláshoz is fűzhette volna gondolatait: „Az ember belső világában a lelki életen túl a szellemi élet elemei, a tudomány, a technika, az új filozófia, az új esztétika stb. egyre sokasodnak és belső feszültséget okoznak, azaz egyre több egyéni és társadalmi problémát hoznak felszínre. (…) Immár az ezredforduló után reménykedni lehet abban, hogy a dualista művek hatására a közönség visszatér a kiállítótermekbe. Újra megtalálja önmagát, a szellemi és lelki életével dualista embert, változó környezetét és azokat az elvontabb dolgokat és összefüggéseket, melyeket csak a művészek érzékenysége vesz észre, tesz láthatóvá és befogadhatóvá.” A szenvedő Krisztus kiontott vérének színe, a meggyötört test, az arctalanság látványa mutat rá a kép nagyobb összefüggéseire. Kisugárzása hat ma is, és hatni fog a jövőben is. A szemlélő számára a csaknem felfoghatatlan aspektusból értelmezett műalkotás hatása ellensúlyozza a földi világ félelmeit. A Krisztus életére figyelő művész közvetíti az örök élet ígéretét, amely ma is vigaszt és reménységet jelent számunkra.  BÉRES L. ATTILA

| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Istennel a félelem ellen A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

Illusztráció: Kapás Csilla

Amikor a Gonosz megkísérti Jézust a pusztában, A zsoltárok könyve 91. részére hivatkozik, mondván: nyugodtan levetheti magát a templom tetejéről, mert Isten parancsol az ő angyalainak, akik kézen hordozzák, hogy meg ne üsse lábát a kőben (Zsolt 91,11–12). A Sátán jól ismeri a Szentírást, képes kiforgatni szavait, hogy saját érdekébe állítsa, és megkísértse vagy elbizonytalanítsa az embert. Jézus ugyan nem félt, de ő is jól ismerte a szent szövegeket, és ezzel a parancsolattal vette elejét a Sátán próbálkozásainak: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (5Móz 6,16; Mt 4,7)

A 91. zsoltár feldolgozása a vallásórák tananyaga is, amelyhez Kálvin zsoltármagyarázatait ugyanúgy föl lehet használni, mint Karasszon Dezső kommentárjait A zsoltárok könyvéhez. A középponti elem az, hogyan lehet Istennel megmaradni a félelemben és szomorúságban, illetve Isten jelenléte hogyan győzi le bennünk a félelmet és kínál a szomorúság ellen vigasztalást. A szomorúság állapotának megértése talán könnyebb: gyakran vesszük észre magunkon, hogy egy kisebb csalódás vagy egy rossz szó, máskor a rossz időjárás miatt is elszomorodunk. Ez nem egyenlő a mély bánattal, amelyet egy veszteség, egy tragédia után érzünk. De a görög drámák katarzisa is azt üzeni, ha a pozitív értékek bukása miatt érezzük a mély megindultságot, ezzel mintegy megtisztulunk, és utat engedünk az időben következő örömnek. A korinthusiakhoz írott 2. levelében Pál is arról beszél, hogy „az Isten szerinti” szomorúság az üdvösség felé vezet, de a világ dolgai miatt nem érdemes rosszkedvbe burkolóznunk.

A félelemmel már nehezebb bármit kezdenünk. Körbe lehet járni, hogy mitől szokott félni az ember, a magyarázatot vagy megoldást azonban nem egyszerű megtalálni. Léteznek úgymond „személyre szabott” félelmek – fóbiák –, általában viszont valamilyen veszélytől, máskor veszteségtől, a járvány idején a betegségtől, sokszor a haláltól, és leggyakrabban a büntetéstől félünk. Ott van tehát a félelem mögött a bűnösség. Sok igehelyen olvassuk az isteni óvást: „Ne félj!” Az ember nem is félt az első bűneset előtt, csak utána rettegett Isten haragjától, aki pedig a félelemtől is megszabadít. Az ebben való erős hit – avagy a látszólagos ellentmondást rejtő „istenfélelem”, amelynek szeretettartalmát Jézus tudatosítja bennünk – egyúttal az egzisztenciális félelmeket is legyőzi. Szükségünk van azonban a szeretet- és gondoskodástudat naponkénti megerősítésére. A mindennapi kenyér biztonságáért, a bűnbocsánatért, a kísértések elkerülésért fohászkodunk, de tudatosítjuk magunkban a felénk kiáradó szeretetet, és hálával tartozunk, hogy minden, az Úr akarata szerinti esemény a javunkat, boldogulásunkat szolgálja. Felismerjük bűnösségünket, hitvallást teszünk, és Istenre bízzuk magunkat. Az istenfélőben ezzel minden más félelemnek meg kellene szűnnie. Ha mégsem történik így, akkor ennek vajon a gyöngeségünk és esendőségünk, csekély hitünk és elbizonytalanodásunk az oka? A zsoltárok gyakran panaszok, máskor könyörgések és bűnbánások, több helyütt dicséretek, de gyakoriak a tanítások, jövendölések és kinyilatkoztatások is köztük. A „ne félj” mellé odakerül az ígéret is, mint a 91. zsoltárban, ahol Isten oltalom és vár, védelem és biztonság, pajzs és páncél, madárfészek, amelyben ugyan esetlen fiókák vagyunk, de a gondoskodó tollazat oltalmában megerősödhetünk. A metaforák sora arra utal, hogy még a reménytelennek tűnő helyzetből is megszabadulhatunk, és a külső veszélyforrásokon kívül az emberi benső veszedelmeitől sem kell félnünk, mert ott van az ígéretek mögött az Istenhez tartozás tudata. Mindazokat az élethelyzeteket, amelyek félelemmel tölthetnek el, Isten és ember egymáshoz való kölcsönös hűsége bizalommá formálja át. És minden új feladatba is ezzel a zsoltáros hűséggel kell belekezdenünk!  2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja 21

| INTERJÚ |

Házhoz megy az előadás

Családjában apai ágon tizennégy generációig visszamenőleg volt református lelkész. Megálmodója és főszervezője a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozónak. 2016-ban rendezőként is bemutatkozott, azóta több előadást is jegyez. Színházi és színházszervezői tevékenysége elismeréseként 2017-ben Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben, 2019-ben pedig Jászai Mari-díjban részesült. 2020-tól a Déryné Művészeti Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. Kis Domonkos Márkkal – akit a szakmában leginkább Domaként ismernek – beszélgettünk.

22 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 1.

| INTERJÚ |

A Váci Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, a Bartók Béla Zeneiskola tanulója volt tizenkét évig. Kamaszkorában a helyi színjátszó kör alapító tagja volt, majd jött a színművészeti, a Miskolci Nemzeti Színház, onnan pedig mondhatni, ön lett Magyarországon a legfiatalabb színházigazgató, akkor huszonhat évesen. Felépített egy sikeres színházat Vácott, életre hívta a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozót, felépítette és elindította röpke másfél év alatt a Déryné Programot. Honnan ez a sok energia? Fentről, Istentől van. Mindenre van erőm Krisztusban. Talán ez a legrövidebb és legegzaktabb válaszom. És persze a családi háttér. A feleségemre és a szüleimre mindig lehet számítani. Van két gyönyörű kisfiam, Botond és Dávid, ők – bár sok törődést és odafigyelést igényelnek – rengeteg energiát adnak. Reggel odabújnak mellém az ágyba, ahogy ma is történt, és ez már megalapozza, hogy jól induljon a napom. Valamint a munkáimból is töltekezem. Annak, hogy ilyen fiatalon lettem színházigazgató, most még nincs jelentősége. Hogyha jól csinálom még vagy húsz évig, akkor lesz majd érdekes. Hatalmas öröm, feladat és megtiszteltetés az a felkérés, miszerint építsem fel és indítsam be a Déryné Programot. Nagy előrelépés ez számomra szakmailag, ennek keretében azokat a dolgokat is meg tudom valósítani, amelyeket korábban Vácott még nem tehettem meg. Ilyen például a társulat megalapítása. Ugyanakkor jóval összetettebb munkáról van szó, hiszen a Déryné Program négy alprogramból áll, amelyek keretében színházi produkciók országos utaztatását végezzük, lehetőséget és szakmai támogatást nyújtunk pályájuk elején lévő előadóművészeknek és kőszínházi struktúrán kívüli alkotóközösségeknek. Saját produkciókat is létrehozunk, amelyekkel a legkisebb települések elérését fókuszba állítottuk. Színház mindenkinek! – ez lett a mottójuk. Ami azt jelenti, hogy a legkisebb településekre is sikerül eljutniuk, akár a száz-kétszáz fős községekbe is. Hogyan fogadják a programot azokban a falvakban, ahol az emberek talán még sosem voltak színházban? Általában nagy kíváncsisággal és izgalommal. Épp a napokban ért véget Sátoraljaújhelyen és a környező öt településen a Déryné Fesztivál, amely hagyományteremtő céllal jött létre. Olyan kis faluban, Károlyfalván is jártunk, amely elvileg háromszáz lelkes település, de csak százötvenen lakják. Annyira sok érdeklődő volt, hogy szó szerint hozták az ebédlőasztaltól a széket az emberek, hogy lássák a produkciónkat. Bizsergető érzés, amikor látod, hogy szinte az egész falu kint van az előadáson. Eddig bárhova mentünk, olyan szeretettel és barátsággal fogadtak bennünket az ott élők, hogy ez minden nehézségért és fáradozásért kárpótol. Volt rá példa, hogy a kultúrház mellett bográcsban készült étellel leptek meg bennünket. Minél kisebb egy település, annál jellemzőbb ez a szívélyes vendégszeretet. A magyar lakosságnak csak a húszszázaléka

jár színházba. Azt mondják, hogy a jegypénztáraktól általában nem fordul vissza senki jegy nélkül. Ez igaz, de oda el is kell mennie a színházkedvelőnek. A mi programunk elsősorban azokat szólítja meg, akik még nem jutottak el a jegypénztárig sem, hogy ők is kapjanak színházi élményt, lehetőleg olyan impulzusokat, amelyek később is be fogják vinni őket a színházba. A Déryné Program előadásait a missziónknak megfelelően ingyen vagy legfeljebb kétszáz forintos áron tekinthetik meg a nézők, és a költségek majdnem egészét átvállaljuk a befogadó helyszínektől. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos misszió. Természetesen az sem mindegy, hogy milyen üzenettel, milyen ízlésvilággal találkozik a néző az első színházi élménye során, melyik az a téma, amelyik kifejezetten neki szól. Ebben is nagy felelősségünk van. Jelenleg nyolcvankét választható előadás szerepel az Országjárás alprogramjában a táncszínháztól a nagy színpadi előadásokon és monodrámákon át a bábelőadásokig. Többek között egyházi témájú előadások is vannak a repertoárban, például Tóth-Máthé Miklóstól A zsoltáros és zsoldos vagy a klasszikus bibliai történetet feldolgozó Káin és Ábel. Nagy örömmel fogadja ezeket a néző. Most már van olyan darabunk is, amely kimondottan templomban játszódó, egyszemélyes monodráma, a Pál védőbeszéde. Egyébként A zsoltáros és zsoldosnak is templomban volt annak idején a bemutatója. Lényegesnek gondolom, hogy beszéljünk az egyházi témákról, hogy megmutassuk a nézőknek a vallási motívumokat is. Ezek olyan értéket képviselnek, amelyekre ma már sokan próbálják rásütni, hogy avítt, nem haladó gondolkodású. Éppen ezért is kell a néző elé vinnünk az egyházi kérdéseket, hogy erősítsük bennük az istenhitnek a szerepét mindennapjaikban. Fontos, hogy közösségekhez tartozzunk, hogy Istennel napi kapcsolatot ápoljunk. A vallási tematikájú előadások gyökerei a késő középkorig, a misztériumjátékokig nyúlnak vissza, amelyekben bibliai történetekből merített jeleneteket dolgoztak fel. Kifejezetten keresztyén színház nem sok van a világon, még sincs olyan színház, amely ne venne fel repertoárjába egyházi tárgykörű vagy vallásos darabokat, vagy gondoljunk az egyházi témájú musicalekre. Ezek éppúgy közkedveltek a hívő, mint a nem hívő emberek körében. Mint musicalszínészt is kérdezem. Van ebben valami titok? Azt gondolom, bármilyen témát viszünk színpadra, fontos a minőség, az érzékenység. A titkot pedig a zenében kell keresni. Gondoljunk csak a zsoltárokra. Ezeket éppen azért zenésítették meg, hogy a bibliai gondolatokat még inkább érthetővé, fogyaszthatóbbá vagy megjegyezhetőbbé tegyék. Van egy mondás: ha elfogytak a szavak, akkor jön az ének. Ha nem tudunk tovább beszélni, akkor szólal meg a zene a lélek húrjain. 2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

Milyen a kötődése az egyházhoz ma? Vácott a református egyház lelkes tagja volt. A szülei énekeltek a kórusban. Szokott zsoltárokat énekelni, felidézni, például amikor a kisfiait altatja? Épp a minap beszélgettünk édesapámmal, hogy a családomban apai ágon tizennégy generációig visszamenőleg volt református lelkész. Például a fiatalabbik bátyám, Kis Gergely Márton a törökbálinti református gyülekezet lelkipásztora. A nagybátyám, a nagyapám és az ő édesapja is lelkész volt, és így sorolhatnám tovább a korábbi generációkat. Vagyis a református hit ott van a zsigereinkben. Az egyházhoz való kötődés átjárja az életemet, a gondolataimat. Már nem a váci gyülekezethez tartozom, hiszen Dunakeszin élek. A pandémia idején viszonylag kevés lehetőségünk volt élő istentiszteleten részt venni, de online rendszeresen néztük a hároméves Botond fiammal együtt a bátyám vasárnapi igehirdetéseit. Nem lehet elég korán elkezdeni ezt a tudatos nevelést. Már ő is tudja a Miatyánkot, és van egy, a gyerekkoromból, otthonról hozott közös esti imánk is. Ezek a tradíciók nagyon fontosak. Születésnapokon mi a 134. zsoltár 3. versszakát, a „Megáldjon téged az Isten”-t énekeljük, éppúgy, mint a „Jót kívánok néked…” kezdetű moldvai köszöntőt. Én ezt adom tovább. Nemcsak a fiaimnak, de a tágabb környezetemben is. Ezzel szoktam köszönteni a kollégákat is, így mostanra már közös hagyománnyá vált ez az ének a munkahelyen is. Egy mindkettőnk által tisztelt, elhunyt rendező, Jaroszlav Fedorishin mondta mindig, hogy „akkor igazán átütő egy színházi előadás, ha utána nemcsak a színház lényegéről gondolkodom másként, de az utcára kiérve az egész világot kicsit más fénytörésben látom”. Sokszor lehet hallani egyházi zenét a színpadon, és itt nem elsősorban a gregoriánokra vagy a gospelre gondolok, hanem a zsoltárokra, himnuszokra, amelyek ezt az átütő energiát megadhatják az előadásoknak. A zsoltáros és zsoldos előadásban például – amely a reformáció nagyjai közül a legsokoldalúbb egyéniséget, Szenczi Molnár Albertet teszi meg főhősévé – a színpadi játékot és a barokkos nyelvezetet sok zsoltárének egészíti ki, így téve még átélhetőbbé a darabban zajló hitvitát. Segít megérteni a mögöttes tartalmakat, amelyeket előadás közben talán nem is értünk, de érezzük, munkálkodik bennünk – nemcsak ott és akkor, de később is. A Déryné Program tizenöt fős társulatával négy bemutatót terveztek évente. A járványügyi helyzet nem tette lehetővé a program teljes körű kibontakozását. Mik a tervek amellett, hogy a Déryné ifjasszony című előadásból tévéjáték készül? A bizonytalan helyzet ellenére is nagy érdeklődés és pozitív fogadtatás mutatkozott a programunk iránt. A sikerekért hálás vagyok a Déryné Program stábjának, akik ebben a folyton újratervezésben zajló évben is rendületlenül tették a dolgukat, és igazi csapatmunkát végeztek. A pandémia miatt eltolódtak az idei bemutatóink. Májusban mutattuk be Herczeg Ferenc Kék róka 24 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 1.

KIS DOMONKOS MÁRK A Színház- és Filmművészeti Egyetem operett–musical szakán diplomázott, gyakorlatát a Vígszínházban és a Pesti Színházban töltötte, majd a Miskolci Nemzeti Színház társulatának lett a tagja. Játszott a Budaörsi Játékszínben, a Budapesti Kamaraszínházban, valamint külföldön, több önálló és páros estet szervezett és adott kollégáival a többi között Svédországban, New Yorkban és Olaszországban. 2012-ben Vác önkormányzatának képviselőtesülete a Váci Dunakanyar Színház alapító igazgatójává választotta, amely tisztséget 2020 márciusáig töltötte be. Ebben az időszakban a színház teljes körű felújítása is megvalósult, valamint a kiemelt státuszt is megszerezte az intézmény.

című darabját, Szabó Sebestyén rendezésében, illetve júliusban volt a premierje A falu rossza című produkciónak, Tóth Ede színművét Mészáros Tibor rendezésében vittük színre. A tavaly bemutatott produkcióinkat – Déryné ifjasszony, János vitéz – a pandémia miatt még kevésszer játszottuk, éppen ezért a következő évadban csak két bemutatót tartunk meg: Weöres Sándor A holdbeli csónakos művét Pataki András fogja megrendezni, Sütő András Balkáni gerle című színművét pedig Berettyán Nándor rendezésében láthatják majd. A Déryné ifjasszony című előadásunk a Déryné Program zászlóshajója, egyszerre fogalmazza meg költőien a program misszióját, valamint tiszteleg a névadója és a magyar színjátszás hőskora előtt. Vidnyánszky Attila rendezésében különleges látványvilágú tévéjátékot készítettünk, amely kísérletező módon tágítja a műfaji kereteket, a színház és a film világát elegyíti teljesen egyedi hangvételű alkotássá. A film bemutatója a tervek szerint idén ősszel-télen lesz. A Déryné Program most már láthatóan sikeresen elindult, halad, viszi a „színházat mindenkinek”. Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy honnan ez a sok energia. Most úgy tűnik, kicsit „megpihenhet”. Igen, valóban egy kis pihenés következik, de augusztus elején már újra munkába állok, nemcsak mint igazgató, hanem mint színész is. Játszom például Komáromban, a Komáromi Jókai Színház és a Soproni Petőfi Színház Sławomir Mrożek Emig-

| REFORMÁTUS ÉLET |

Kezek-lábak nélkül

ránsok című koprodukciós előadásában. A kétszereplős darabot Pataki András rendezte. Majd a következő évadban főszerepet fogok játszani Kaposvárott. De nagy megtiszteltetés, hogy most már sokadszor rendezhetek a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban. Jövő áprilisban Sütő András Káin és Ábel színművét mutatjuk be ott. Ahol – ne felejtsük el megemlíteni – a Pillantás a hídról előadása megkapta a nézők Vastaps-díját. Zenthe Ferenc születésének századik évfordulója alkalmából a salgótarjáni színház emlékérmet készített. Simon Lajos színházigazgatótól a limitált aranyérmet ön vehette át. Vagyis a munkájának megvan a gyümölcse is. A szerteágazó tevékenysége mellett mennyi időt tud a családdal tölteni, hogy a fiúk valóban apa mellett nőhessenek fel? Sajnos viszonylag keveset, de nyilván törekszem arra, hogy amikor együtt vagyunk, akkor minőségi időt tölthessünk együtt. Ez persze nem mindig sikerül, nem akarok álszent lenni. Hiszen akkor is jár az ember agya, amikor otthon van. Ha csörög a telefon, nehéz nem felvenni. Dolgozom azon, hogy teljes mértékben rájuk tudjak figyelni a szabadidőmben, hiszen nekem is ugyanolyan feladatom a gyerekek nevelése. A feleségem épp most ment vissza dolgozni, és így van két-három nap a héten, amikor én viszem a fiúkat a bölcsődébe. Ezeket a reggeleket nagyon szeretem. Az összebújásokat, a csiklandozást és birkózást, ami egyébként az esti rutin része is, ugyanúgy, mint a mesélés, amelyet a közös ima követ. Tamara Dávidot, én pedig a bátyját, Botondot ringatom álomba. Ilyenkor még beszélgetünk picit a sötétben. Jön a kérés: apa, még egy mesét, még egy dalt. Van olyan altatóm, amelyet a fogantatástól kezdve énekelek nekik. Ezek fontos lelki kapcsolódások. És óriási feltöltődés a hosszú nap végén.  ILLÉNYI ÉVA, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

Krisztus óta tudjuk, minden népnek megvan a maga keresztje. Mi is hordozzuk a miénket becsülettel, de nem mindig jó kedvvel. E keresztnek jókora és súlyos darabját a trianoni békeszerződés teszi ki. A tragédia nem csupán az volt, hogy gyönyörűséges hegyeink, völgyeink, erdeink, vizeink és szépen megépített városaink idegen kézbe kerültek, hanem hogy velük együtt sok millió magyar testvérünket is elveszítettük. Mindez ahhoz a kereszthez tartozik, amely mindnyájunk, népünk és nemzetünk vállát nyomja. Ám Krisztus életében sem a kereszté az utolsó szó, hanem a föltámadásé, amelynek záloga Isten és ember közössége, összetartozása volt. „Én és az Atya egy vagyunk” – mondotta Jézus, mert ők szorosan összetartoztak. Mi is összetartozunk azokkal, akik idegen országban, mégis a hazájukban élnek, magyarul beszélnek, sírnak és vigadnak, magyarul álmodnak. Nemrégen Erdélyben jártunk. Gyönyörűséges, annyi szépséget kínál, hogy csak a töredékét tudjuk igazán magunkévá tenni, a lelkünkbe fogadni. Ám a tájnál is megrendítőbbek a találkozások: mind az összetartozásunk jelei. Mint egy nagygalambfalvai találkozás: székely református lelkész, Kányádi Sándor költő unokaöccse és hitvese fogadott bennünket, és beszélgetés közben éreztük, egy vérből valók vagyunk, összetartozunk. Ugyanígy történt ez minden alkalommal, amikor régi vagy új barátokkal találkoztunk. A határokon átívelő kapcsolatok virtuálissá teszik azt, ami elválaszt egymástól, és valóságossá mindazt, ami ös�szeköt. Ezért lehet ünnep számunkra az összetartozás napja. Nemrég orvosmisszió indult ismét Kárpátaljára gyógyítani. Mert az igazi összetartozás nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul. Jó volt hallani, amint határon túli testvéreink lelkesen újságolták, sok segítséget kapnak az anyaországtól, és nagyon hálásak ezért. Az összetartozás napja immár nem a trianoni tragédiára összpontosít, hanem arra az örök igazságra, hogy „az élet él és élni akar” (Ady). Az igazi összetartozás tenni akarás is. Illyés Gyula szerint a kis népeknek még levegőt is erőszakosan, egymásba kapaszkodva kell venniük a nagy népek árnyékában. A hét vesszőszál együtt törhetetlen, de egymagában mindegyik könnyen kettétörik. Az összetartozás érzése mindig egy lépés előre a szeretet útján, mely csak tartozik, és nem követel. Nick Vujicic kezek és lábak nélkül született erre a világra. Nagy erőfeszítések árán megtanulta hordozni a keresztjét, és megtalálta önmagát. Teljes életet él, hogy tanúskodjon arról: ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges, ha valóban összetartozunk vele. Hazánkat Trianon megcsonkította, kezétől-lábától megfosztotta. Százegy esztendő telt el azóta, és mi is megtanultuk kezek és lábak nélkül hordozni a keresztünket, és megtanultuk, hogy ös�szetartozunk.  SIMON ISTVÁN 2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

– Ha valaki nem kedveli a leveseket, ezt a vöröslencselevest akkor is szeretni fogja – mondja a református egyház Zsinatának kommunikációs igazgatója. Fekete Zsuzsa ezzel a könnyen elkészíthető étellel veszi le a lábáról a vendégeit, akik megízlelve a levest könnyebben megértik, hogy miért tért át a növényi alapú étrendre. Vegánoknak is kínálható. FINOM VÖRÖSLENCSELEVES – PEPECSELÉS NÉLKÜL

HOZZÁVALÓK: 2 szál sárgarépa, 1 szál fehérrépa, 1 fej hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 5 közepes db krumpli, 20 dkg vöröslencse, 1 csokor petrezselyem, 2 ek (olíva)olaj, ételízesítő, 1 teáskanál őrölt pirospaprika, fél teáskanál őrölt kömény, fél teáskanál őrölt kurkuma, só, egy diónyi frissen reszelt gyömbér, 2 db babérlevél, 3 liter víz.

A répát, a krumplit és a hagymát meghámozzuk, felkockázzuk. A hagymát egész apróra, a többit nagyobb darabokra. Az olívaolajat lábasba öntjük, megpirítjuk rajta a szétnyomott fokhagymát, a felszeletelt hagymát és a frissen reszelt gyömbért. Amikor a hagyma üveges lesz, hozzátesszük a répákat is, és közben kevergetjük, nehogy leégjen. Hozzáadjuk a fűszereket, a borsot, a pirospaprikát, a köményt, a kurkumát, majd jól összekeverjük. Hozzátesszük a krumplit és a leöblített lencsét, felöntjük vízzel és beledobjuk a babérleveleket. Közepes lángon főzzük. Akkor van kész, ha minden hozzávaló megpuhult. A végén beletesszük a felaprított petrezselymet. Jó étvágyat!  FOTÓ: PEXELS.COM 26 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 1.

Petőfi Sándor: János vitéz című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. Feltéve. 3. Az idézet első sora (E, Ü, A, I, U). 13. Történész (Nóra). 14. Kellő mennyiségű. 15. Európai főváros. 16. Rövid férfikabát. 17. … Beach, fürdőváros Floridában. 18. Költő, író, újságíró, Petőfi kortársa (János). 19. Ádám párja. 20. Matematika, röviden. 21. … kezekkel! 23. Szótárban található! 24. Bőven van ideje. 26. A legrégebbi német hetilap. 28. Vissza: nehézkesen ír. 29. Tantál vegyjele. 31. Ügyet mozgat. 33. Mozgásában korlátozott. 35. Attila névváltozata. 37. A légzés szerve. 39. Stratford folyója. 41. Nagy lakoma. 42. Európai ország a saját nyelvén. 45. Byron leánya. 46. Kisváros Miskolc közelében. 48. Keletkezik. 49. Földfelszín. 51. Utódot hoz a világra. 53. Ázsiai folyó és medence. 55. Rózsa Sándor. 56. Vendéglői lap. 58. Olasz születésű francia autóversenyző (Jean). 60. Görögkeleti szentkép. 62. Helyez. 64. Elemez egynemű betűi. 65. Belül matat! 66. AKG. 68. Óvó, költői szóval. 70. Magyarázó rajz. 72. Juttatná. 73. Út menti gyomnövény. 74. A buddhizmus kínai ága (CSAN). 75. Francia színész (Bernard). Függőleges: 2. Napisten az örmény mitológiában (AREV). 3. Fed. 4. Friss. 5. Kettőzve: édesség. 6. Spanyol Volkswagen! 7. Ellenőr, röv. 8. Európai nép. 9. Súgó egynemű betűi. 10. Részben átbarangol! 11. Tartozást megad. 12. A szerelmi költészet múzsája. 13. Az idézet második sora (G, J, A, Á, J). 17. Folyószél. 18. Baranya megyei falu. 20. Egy csapat ló. 22. Kudarcot vall. 25. Részben ráillik! 26. Őszi mulatság jelzője. 27. Manna vége! 30. Elemi alkotórész. 32. Világűr. 34. Lombszőnyeg. 36. Izmos. 38. Világbajnok brazil labdarúgókapus (Nelson de Jesus Silva). 40. Lengyel–német határfolyó az egyik ország nyelvén. 43. Vas megyei község. 44. Erkölcs. 47. Adózna páros betűi. 50. Demokráciában van! 52. Pest megyei település. 54. Női név. 57. Kakasdísz. 59. Festőművész (Endre). 61. A „Dark Clouds” néven alakult magyar metálzenekar jelenlegi neve (NADIR). 63. Inka csomóírás. 65. Firenze folyója. 67. Gyomai nyomdászcsalád. 69. Zuhé első cseppjei! 71. Konyhakerti növény. 72. Annál lejjebb. 74. Kettős betű. 75. Betéti társaság, röviden. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Ragyogó kékségen sötét pihe-szál: óriás magányban egy pacsirta száll.

| GYERMEKEKNEK |

Lánysors Néea sírva kuporodott össze. Megsimogatta az ütés helyét az arcán. Fájt. De Néea tudta, hogy a pofon után érzett fájdalom hamar elmúlik. Egy-két nap, és nem fogja érezni. Persze, akkor majd kap másikat. Ha nem pofont, akkor vesszőt, rosszabb esetben botot. Mert alig telt el hét, hogy a lányt meg ne büntesse valamiért az apja. Nem volt olyan, hogy valamiért megdicsérje. Vagy legalább szeretettel nézzen rá. Mindig talált valami hibát, kivetnivalót a gyerek munkájában. Pedig Néea igyekezett, megtett mindent, amit csak kért tőle az apja. Még azt is, amit nem kért. Próbálta kitalálni apja gondolatait, igyekezett kedveskedni neki. Hogy csak egy mosolyt, egy jó szót kaphasson. De ilyesmi nagyon ritkán fordult elő náluk. Pedig már a kenyérkeresetből is kivette a részét. Nem volt szokás Izraelben, hogy nő, főleg egy gyereklány bérmunkát végezzen. De Néea apja zenész volt, az anyja meg siratóasszony, és menyegzőkön is verte a csörgődobot, vezette az asszonyok körtáncát. Hamarosan Néea is feladatot kapott a családi vállalkozásban. – Elég nagy vagy már, tizenkét éves – morrantott rá az apja –, neked is ki kell venned a részed a munkából. Meg aztán… Hátha megakad a szeme rajtad valami gazdag özvegyembernek, és végre eladhatlak jó pénzért. Néea szívébe hasított a mondat. Amikor az apja először hívta, hogy vezesse a lányok körtáncát a menyegzőkön, boldogan mondott igent. Pedig nem volt könnyű a feladat, hiszen az esküvők általában hét napig tartottak. A vendégek persze váltották egymást, kevesen mulatták végig az esküvő hetét. Ha elfáradtak, hazamentek, kipihenték magukat, és jöttek vissza a lagziba mulatni. De a zenészeknek és az előtáncosoknak mindig talpon kellett lenniük. Persze időnként pihenhettek egy kicsit, aludtak is néhány órácskát, de akármilyen fáradtak voltak is, a hetedik nap éjszakáján is ugyanolyan frissen kellett táncolniuk és zenélniük, mint a legelső napon. Így aztán emberpróbáló módon nehéz volt a zenészek és az előtáncosok feladata egy lakodalomban. De Néea, noha még csak tizenkét éves volt, boldogan vállalta a feladatot, mert azt gondolta, végre elismeri az apja, milyen ügyes. „De nem – zokogott magában a kislány –, csak meg akar tőlem szabadulni. Csak férjhez akar adni, mihamarabb.” Néeának ez fájt a világon a legjobban. Az ütéseknél, a kiabálásoknál is jobban fájt, hogy nem szereti az apja. – Miért nem lettél fiú? – vágta nemegyszer a gyerek fejéhez. – Akkor szeretnélek! De így?! Mihez kezdjek én egy lán�-

nyal? Rendes mesterséget se tudsz tanulni, nem lehetsz halász, ács, fazekas vagy mit tudom én… Rabbi! Az apja gúnyosan elnevette magát: – Az ám! Rabbi! Az kéne még, hogy egy lány írni-olvasni tudjon! Akkor fordulna csak fel a világ! – Bítia tud olvasni! Pedig ő is lány! – vágott vissza Néea, de már lendült is az apja keze. – Ne merj nekem azzal a lánnyal példálózni! – rázta az öklét Aszáf. – Mindenki tudja, hogy bolond az apja, hiába elöljáró! És tudod, mibe bolondult bele?! – kérdezte, de választ sem várva maga válaszolt. – Abba, hogy nem született fia. Csak egy nyavalyás lány! Mint te is! Az apja végre elengedte a lányát. Ő sírva húzta össze magát a sarokban. Jairusra gondolt, a zsinagógiai elöljáróra, aki az ő szemében egyáltalán nem tűnt bolondnak. Vagy ha az volt is, Néea boldog lett volna, ha egy ilyen „bolond” apát kap az Istentől.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN 2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

AJÁNLÓ

Folytatódik a Kelenföldi Barokk Esték hang versenysorozat. A következő koncert augusztus 14-én, szombaton 17 órakor kezdődik a kelenföldi református templomban. Johann Sebastian Bach kantátáiból hallhatunk áriákat Megyesi Zoltán énekművész előadásában. Közreműködik Alföldy-Boruss Eszter fuvolán és a Lutheránia kamarazenekara. Igét hirdet Takaró János Lajos. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg, G hangú, füles. Érdeklődni: 06 30 728-8161. www.harangontes.hu.

Új köntösben Magyarvalkó őre Várfalával együtt újították fel a magyarvalkói református templomot, amiért vasárnap, július 25-én ünnepi istentiszteleten adtak hálát. A gyülekezet az Erdélyi Református Egyházkerület segítségével az Európai Uniótól négyszázháromezer eurós, a magyar kormány részéről kilencvenezer eurós támogatást kapott, amelyhez hozzátette a maga adományait és munkáját. Kalotaszeg egyik különleges temploma büszkén őrzi Magyarvalkót arról a dombról, ahol már 1261-ben Istent dicsőítő kis kápolna állt. Az impozáns épületet várfalával együtt újították fel teljesen az elmúlt években. A munkálatok végzésének idején a gyülekezet a kis imateremben, a helyi kultúrotthonban vagy annak udvarán tartotta az istentiszteleteket, ünnepeket. Az ünnepi alkalmon Kató Béla püspök hirdette az Igét a Zsolt 42,2–3 alapján: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! (…) Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?” Az egyik legismertebb zsoltár a vágyakozásról beszél, így feltevődik a kérdés: van-e a szívünkben vágyakozás Isten hajléka után? Különösen a templom javításakor ébredhetett fel az érzés, amikor nem lehetett az épületbe lépni, majd a járvány miatt el is tiltották a közösséget a templomtól – sokan ekkor ébredtek rá a hajlék jelentőségére. A püspök rámutatott: a zsoltáros szerint az Isten után vágyakozó ember nemcsak megáll, távolról nézegeti a templom szépségét, hanem be is megy. Pap Ákos magyarvalkói lelkipásztor elmondta: a hajlék a hit, szokások, népviselet évszázados bástyája volt a helyi közösség életében. – A templom legszebb éke, hogy minden vasárnap használják. Az épület megjavítása csak félút, folytatni kell az élő kövek építésével, az élet beszédének hirdetésével és megélésével – tette hozzá a lelkipásztor. Tripon Vasile polgármester köszönetet mondott a közösségnek a nagy munkáért, majd a tervező és kivitelező csapat nevében Maksay Ádám mérnök köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy a kalotaszegi református templomépítészet az erdélyi és a magyar kulturális örökség része, hatalmas érték. A piliscsabai és tinnyei testvérgyülekezetből Csoma Áron és Csoma Áronné Szép Mónika, a hajdúsámsoni testvérgyülekezet részéről pedig Veres Tamás presbiter köszöntötte az ünneplőket. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes levelét Demeter Katalin konzul olvasta fel. „A megújított falak hívják a református közösség tagjait, hogy ők is újuljanak meg lélekben, erősödjenek hitben és magyarságukban” – hangzott el az üdvözlő szövegben. Az ünnepségen a gyülekezet kórusa szolgált.  FORRÁS: REFORMATUS.RO, FOTÓ: KISS GÁBOR

28 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 1.

| EGYHÁZI ÉLET |

PÓTFELVÉTELI

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem pótfelvételt hirdet a 2021/22. tanévre az alábbi szakokra: református teológia osztatlan MA szak – nappali tagozat • református teológia szak lelkész szakirány – nappali tagozat • vallás- és nevelőtanár osztatlan szak (tíz félév) – nappali tagozat • vallás- és nevelőtanár osztatlan mesterképzés hit oktató, lelkész vagy tanár szakképesítésre épülve – levelező tagozat • katekéta-lelkipásztori munkatárs BA szak, katekéta szakirány – nappali és levelező tagozat • hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szak (pedagógiai végzettségre épülő) • teológia minor részismereti képzés (a teológia tudomány iránt érdeklődőknek és a hitéleti mesterszakra jelentkezés előfeltételeként) A fenti szakok csak kellő számú jelentkezés esetén indulnak. A jelentkezési határidő: augusztus 19. Az alkalmassági vizsga időpontja, további információk, valamint jelentkezési lap a www.drhe.hu/felvetelizoknek honlapon található.

•

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem pótfelvételt hirdet a 2021/22. tanévre tanító BA szak – nappali és esti tagozatos képzésre. A tanító szakra a központi pótfelvételi eljárás keretében kell jelentkezni. A jelentkezési határidő: augusztus 8. Az alkalmassági vizsga időpontja, további információk a www.felvi.hu és a www.drhe.hu/felvetelizoknek honlapon található. REFORMÁTUS PEDAGÓGUSOK FIGYELMÉBE A Debreceni Református Hittudományi Egyetem a 2021/22. tanévben is indít hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzést, amelyre pedagógus szakképzettségű református egyháztagok jelentkezését várják augusztus 19-ig. A négy féléves képzés célja olyan szakemberek felkészítése, akik a nevelés és az oktatás alapvető elméleti és gyakorlati módszereinek ismerete révén, valamint teológiai és hittanári ismeretek birtokában képesek a református hit- és erkölcstanoktatói feladatok ellátására a közoktatás 1–8. osztályában. Bővebb információ a drhe.hu/ hu/felvetelizoknek oldalon található. A képzéssel kapcsolatban a tanulmanyi@drhe.hu címen lehet érdeklődni. TEOLÓGIA MINOR KÉPZÉS A Debreceni Református Hittudományi Egyetem a 2021/22. tanévben is várja az alapozó elméleti teológiai ismeretek iránt érdeklődőket. A Teológia Minor két féléves részismereti képzés nem diplomaszerzésre irányul, hanem a teológia főbb területeibe való betekintést tűzi ki célul. Az érdeklődő református és nem református egyháztagok jelentkezését is várják augusztus 19-ig. Bővebb információ a drhe.hu/hu/felvetelizoknek oldalon található. A képzéssel kapcsolatban a tanulmanyi@drhe.hu címen lehet érdeklődni.

HALOTTUNK Kálmán Péter nyugalmazott református lelkipásztor életének hetvenhetedik esztendejében, július 12-én elhunyt. Temetése augusztus 11-én, szerdán 9 órakor lesz a Farkasréti temetőben, a Hóvirág úti ravatalozóban. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)

PÓTFELVÉTELI

A Pápai Református Teológiai Akadémia pótfelvételt hirdet a 2021/2022-es tanévre református teológia osztatlan mesterképzési és katechéta-lelkipásztori munkatárs alapképzési szakjaira, állami finanszírozású és önköltséges képzésre, valamint felvételt hirdet református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozó és homiletikai szakirányú továbbképzési szakjaira. Jelentkezési határidő: 2021. augusztus 19. További információ: www.prta.hu, 0689-312-331, 06-30-748-1620.

EGYHÁZFI(?) KERESTETIK

Mi a megfelelő egyházi szakzsargon a női egyházfira? Erre még nincs válaszunk, de addig is keresünk egy új munkatársat, aki a megújult templomépületünk szíve-lelke lenne. Ez elsősorban az épület rendben és tisztán tartását jelenti, cserébe lakhatást és tisztességes javadalmazást biztosítunk. Jelentkezést részletes önéletrajz megküldésével az alábbi címre várjuk: budahegyvidek@ reformatus.hu.

PRESBITERI KONFERENCIA

A Magyar Református Presbiteri Szövetség „...a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal” (1Jn 1,3) címmel megrendezett 17. Országos Presbiteri Konferenciájára várja az érdeklődőket Piliscsabán az Evangélikus Egyház Béthel konferenciatelepén szeptember 2. és 4. között. A konferencia témája egyrészt hálaadó visszatekintés a szövetség harminc éve alatt megtett útra (erre tavaly a járvány miatt nem volt lehetőség), másrészt előretekintés a pandémia utáni presbiteri feladatokra, illetve arra, hogy ebbe miként illeszkedik a Presbiteri Szövetség szolgálata. Részvételi díj (önköltséges étkezés és szállás) csütörtökön ebédtől szombaton ebédig 16.000 Ft. Jelentkezni lehet: az mrpsz.ugyvitel@ gmail.com címen vagy a 06-30-74-77177-es telefonszámon. 2021. augusztus 1.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat presbitereket és kántorokat mutatunk be. Ezúttal Sárosi Dániel orgonaművészt kérdeztük. adjam át. 2006-tól tanítok a volt középiskolámban és a hittudományi egyetemen. Rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy több debreceni és külföldi művészeti ösztöndíjjal is elismerték munkámat. Úgy gondolom, a legnagyobb szakmai siker mégis a tanítványok lelkesedése és kitartása, amellyel erre a rendkívül nehéz pályára készülnek, valamint koncerteken, országos és nemzetközi versenyeken való eredményes szerepléseik. Számomra a legfontosabb értékek között van a hit, az orgonamuzsika és a fiatalok élménygazdag oktatása. Úgy érzem, ez az Istentől kapott feladatom, amellyel szolgálni tudok.

Sárosi Dániel 1981-ben született Kecskeméten. Zenei tanulmányait a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a budapesti Zeneakadémia és a Freiburgi Zeneművészeti Főiskola orgona szakjain végezte. Jelenleg a Debreceni Zenede és a DRHE orgonatanára, a kollégiumi Kántus korrepetitora, a Debreceni Kistemplom orgonistája, valamint a budapesti Zeneakadémia doktorjelöltje.

Orgonaművész és tanár. Miért éppen ez a hangszer? A zene kisgyermekkorom óta meghatározó jelentőségű számomra, hiszen református kántor– óvónő és építészmérnök nagyszülők unokájaként, zeneművész–tanár szülők gyermekeként ez a mindennapok része volt. A mérnöki és a zenész véna keveredését abban látom, hogy az orgonában elsőként annak bonyolult mechanikai szerkezete fogott meg. Istennek hála, volt bőven alkalmam tanulmányozni a hangszerek királynőjét, hiszen első iskolámban, a Kecskeméti Kodály-iskolában zongoratanárom, Révész László orgonaművész, látva érdeklődésemet, rendszeresen tartott nekem kisebb-nagyobb orgonabejárásokat, és ez az élmény indított el a hangszer megismerésének útján.

A hit, az oktatás és a zene hogyan kapcsolódik össze az életében? Az általános iskola utolsó évében jelentkeztem hittanoktatásra: Szabó Gábor esperes úr tartotta. A vele folytatott beszélgetések lélekformáló erejének hatására döntöttem úgy, hogy konfirmációi fogadalmat teszek. A hitet és a zenét bennem az orgona kapcsolja össze. Úgy érzem, hivatásomul kaptam, hogy a hangszer szeretetét, a megszerzett tudást és tapasztalatot minél tökéletesebben 30 Reformátusok Lapja

2021. augusztus 1.

Melyik a legkedvesebb koncertélménye? A legnagyobb élményt a 2004-ben megrendezett XIV. lipcsei Bach-orgonaverseny nyújtotta. A döntőig sikerült eljutnom, s számos csodálatos orgonistát, zsűritagot és hangszert ismerhettem meg.

Hogyan telik egy napja a kistemplomi gyülekezetben? Gyülekezetemben lelki otthonra találtam. Megtapasztalhattam azt, mit jelent szerető figyelemmel a másik felé fordulni, hogy az Ige és az egyházzene összhangja által épülhetek az istentiszteleteken. Rendkívül fontos ehhez az együtt gondolkodó, hasonló irányt képviselő vezetőcsapat. Lelkipásztorunk lelkesen vezeti a gyülekezetet, és támogatja a kulturális rendezvények szervezését. Az egyházzenei és koncertéletünk szervezésével és vezetésével két évvel ezelőtt bízott meg a gyülekezet presbitériuma, a kántori feladatokat pedig egy hónapja látom el. Orgonaművészi pályám során nagyon sok kitűnő hangszerrel találkoztam már Európa-szerte, de a kistemplomi orgona hangjához hasonlóval igen ritkán, ezért nagy öröm számomra, hogy ilyen hangszer újulhatott meg a gyülekezet és az orgonamuzsikát kedvelők számára.

Hogyan töltődik fel? Szabadidőm ritkán adódik, de ha mégis, akkor szívesen töltöm azt a családommal és a barátaimmal. Ha kikapcsolódásra és lelki-szellemi töltődésre vágyom, a természet közelségét keresem.  SZIRÁK SÁRI

Reformátusok Lapja 2021/31. szám

Articles inside

Öt kérdés – öt válasz

Istennel a félelem ellen

A tisztelet a kulcs

Boldogok, akik békét teremtenek…

Reformátusok Lapja 2021/31. szám